2018 April 27, Friday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20214799
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Miniszterek a kultúráról-politikáról, kultúrpolitikáról





A www.klubhalo.hu egyik állandó munkatársa, Horváth Sándor városában arról ismert, hogy ő szervezte meg a Győri Médiaklubot. 2005. október 14-én vendége az egykori szlovák és a jelenlegi magyar kulturális miniszter.

Rudolf Chmel és Bozóky András győri eszmecseréje


Beszélgetésre hívtam a Győri Médiaklubba két, szakmájában el- és közismert politológust. Rudolf Chmel volt szlovák kulturális minisztert és Bozóki Andrást, a Magyar Politikatudományi Társaság elnökét, aki most a NKÖM minisztere. Az apropót az ötödik Győri Könyvszalon adta.

1. Örökség híján Európa fiataljai

A csatlakozási tárgyalások végéig csupa hívogató üzenet érkezett az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásáról. Mióta beléptünk, az EU-költségvetés sem áll össze. A tagállamok többsége félig bezárkózva nézi, hogy Európa az emberiség reménységének különleges térsége helyett a kulturális sivatagosodás éveit éli. A szellemi elit arisztokratikusan elkülönül. A leszakadó lakosság nagy és fiatal tömegei gyorsuló ütemben vesztik el - mert meg sem ismerik - Európa kulturális, vallási és humanista örökségét.

Itt, nálunk a helyzet még különösebb. A sokféleségben egyesült közép-európai kulturális hagyományt a bibói kisállami tünetek - egymás félreértése, belpolitikai célból ellenségkép kreálása - újra sújtják. Szerencsére a Bécs-Pozsony-Budapest háromszög, azaz Nyugat-Magyarország és Nyugat-Szlovákia élvezi a három főváros nyújtotta előnyöket és a nyugati közelséget. De ez egy sziget, földrajzi súlypontjában Győrrel. Magyarok, szlovákok, csehek, osztrákok a gazdasági-tudományos kapcsolatokon túl egymással alig állunk szóba. Mi ez a széttartó folyamat?

2. A politika romlottabb, mint hinnénk

A két vendég közül Rudolf Chmel a politikát és a sajtót tette felelőssé az elmaradt közeledésben.

-Most érkeztünk el egy határra - fejtegette. - Szlovákia a reformok után rendben van. Az Európai Unió kirakat-országává vált, mert működik a gazdaság. A Nyugat dicsér bennünket, a részletek azonban külföldről nem eléggé láthatók. A politikai, parlamenti kultúra romlottabb Pozsonyban, mint amit a polgárok tudnak róla. Keveset ismernek a háttérből, a sajtót ugyanis csak a botrányok érdeklik. Vagy ami szlovák betegség: a média nagyon is politizálni akar. Az már nem szlovák különlegesség, hogy a sajtó pártszempontok szerint rendeződik, ez rossz hatással van az egész közéletre.

Arra a kérdésre, hogy a volt kulturális miniszter derűlátó-e, Rudolf Chmel nemmel válaszolt.

-A deformált politika még néhány évig eltart. Kedvező, hogy vége az életre-halálra harcnak, ami a Meciar-korszakot jellemezte. Már látni, hogy a lakosság elfordult a politikusoktól, a politikának nincs akkor a befolyása a közgondolkodásra. Az emberek a saját boldogulásukkal foglalkoznak, a magánmédia a konzum életérzés népszerűsítője. Ebben a médiában az egyetemes kultúra az utolsó helyet foglalja el.

3. Az igaz és hamis viszonylagossá vált

Bozóki András véleménye szerint a politikai kultúra a Kádár rendszer idején a depolitizáltság állapotában leledzett. Az egyéni érdekérvényesítés számított, az emberek a túlélésre rendezkedtek be, a konfliktuskerülésre játszottak. A kilencvenes évek elején kultúrharc alakult ki az akkori két legnagyobb párt, az MDF és az SZDSZ között. Később az MSZP és a Fidesz közötti, lassanként kétpártivá váló politikai struktúra újra a konfliktusokat élezte. A média is erre állt rá, mindig két állítás jelenik meg ugyanarról a dologról. Az igaz és a hamis viszonylagossá vált.

-Mindent két oldalról, egymással élesen szembe állítva látunk - fejtegette a magyar kulturális miniszter Győrött. - Talán úgy lehetne ezt oldani, ha fennmaradnának a kisebb pártok, és a két nagy párt megpróbálna néhány nemzeti alapkérdésben összefogni. Miközben különböznek egymástól, megegyezhetnének például arról, hogy mikor kell Magyarországnak az euroövezethez csatlakozni. Nem nagykoalíció, hanem fogódzó, ha a választók rákényszerítik a pártokat valamilyen együttműködésre.

-A politikai kultúra egy árnyalatnyival konfliktusosabb a szükségesnél, jobban szeretném a szakszerűbb vitákat. Ami pedig a kulturális politikákat illeti, a huszonegyedik században egészen mások a kihívások, mint korábban. Rudolf Chmel említette a kereskedelmi televíziók romboló hatását. Ez a jelenség 1997 óta Magyarországon is megjelent. Meg kell küzdenünk vele, vagy alternatívát kell mutatnunk. Ebben a században jelent meg a tömegméretű internet. Felnőtt egy új nemzedék 1989 óta, amely sokkal kevesebb könyvet olvas, a világhálóra „kattant rá”. Ez nem baj, de ki kell egészítenie mással. Nem szabad, hogy a technológiaváltozás háttérbe szorítsa a kulturális teljesítmény értékét.

-Tisztán kell látni, hogy Magyarországon Trianon után a Klebersberg Kunó-i kulturális fölényre alapuló politika, a Kádár-rendszerben pedig az írókat, művészeket kompromittáló, tevékenységüket a rendszer legitimációjára felhasználó Aczél György-i politika uralkodott. Majd mindkettő megbukott. A kilencvenes évek második felében kivonult az országból a Soros Alapítvány, amely addig kiegészítette az állami kulturális finanszírozás hiányosságait.

-Most az állami televízió háttérbe szorul a kereskedelmi televízió mögött - folytatta Bozóki András -, az olvasás háttérbe szorul az internet-kultúra mellett. Új, gyorsabb, bökősebb világba léptünk be. Közben már nem diktatúra van, hanem demokrácia, nem az Európai Unión kívül vagyunk, hanem belül. Elvileg sok lehetőség nyílik, nincs szükség a nemzeti bezárkózásra, új hidak épülnek a Dunán. Románia, Horvátország csatlakozik az EÚ-hoz. A Horthy-korszak ellenségeskedése a kisantanttal szemben, a Kádár-kor vasfüggönyös bezártsága is véget ért. Nem kell nekünk kisebbségi érzéssel lépni nyugat felé, az Európai Unió értéke éppen a kulturális sokszínűség.

-Ebben a helyzetben jelenik meg egy tehetős magyar felsőosztály, amely a kultúra támogatója is lehet. Miközben a kultúra finanszírozására fordítandó összegek, igények megnőttek, de az állami források nem növekednek meg. Több lábon kell állnia a kulturális irányításnak.

Majd ezt kérdezte a magyar kulturális miniszter: -Van-e az államnak joga megmondani, mi az egyetlen helyes, az érvényes, értékes kánon, amit az államnak preferálnia kell? Vagy az állampolgároknak nagyobb szavuk van saját ízlésük, preferenciájuk megvalósításában?

4. Langyos időkben nem nézünk a szomszédokra

-Az Európai Unióba párhuzamos utak tartanak kelet felől, keresztutcák nélkül. Hogyan építhetjük ki kapcsolatainkat egymással? - fordultam ismét Rudolf Chmelhez.

-A szlovákok és a magyarok között a Meciar-korszak jeges viszonyt hozott. Később a Magyar Koalíció Pártja Szlovákiában a kormánykoalíció tagja lett. Az új időkben sem javultak azonban a két ország közti kapcsolatok. A jeges után langyos, se hideg, se meleg idők következtek. Szerintem a Magyar Koalíció Pártja a közelgő választáson jól szerepel majd, de sem ők, sem a szlovák értelmiség nem tesznek eleget a két nép, a két ország közötti kapcsolatok erősítéséért. Az írók, művészek, újságírók közötti kapcsolatok tizenöt-húsz éve erősebbek voltak. Nem nézünk a szomszédokra. De nem nézünk olyan erővel nyugatra sem, mint amennyit vártunk rá. El kell telnie néhány évnek, hogy újra becsülni tudjuk a közép-európai kulturális, szellemi érzést, amelyben élünk.

-Kedvező - folytatta a volt szlovák kulturális miniszter -, hogy Szlovákiában a nacionalizmusra nincs nagy rezonancia. Igaz, van egy nacionalista párt a zsolnai polgármester vezetésével, aki minden rosszért a magyarokat okolja. Erre a küldetésre nyolc-tízszázaléknyi vevőt találnak, nem kell a veszélyüket túlbecsülni. Vulgáris gondolkodásuk kivétel Szlovákiában.

5. A politikai vállalkozók tesznek a nacionalizmusra

Bozóki András így közelített a témához: -Magyarország körül 1989-93 között fölbomlottak a korábbi államok: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió. Mi maradtunk, ahol voltunk, körülöttünk azonban új szomszédok jelentek meg - új nemzettudattal, új identitással. S mert ezekben az országokban magyar kisebbségek élnek, a szomszédoknak meg kellett határozniuk önmagukat. Az öndefiníció a magyarokkal szemben történt meg. De nemcsak a szlovákok hibásak ebben. Egy lefojtott, diktatórikus rendszerből a szabad beszéd rendszerébe való átállás felhozta a nacionalista csoportokat is. Szóhoz és sajtóhoz jutnak, és mindig akadnak politikai vállalkozók, akik ezt a lovat nyergelik meg. Egyetértek Rudolffal, mindig van tízszázaléknyi vevő. Akkor születne megnyugtató megoldás, ha egyik fél sem gondolná, hogy a másik veszélyt jelent. Meciar rendszerével nem nagyon lehetett együttműködni. Most pedig, amikor lehetne, nem lépünk elég gyorsan.

-Itt vagyunk a Bécs-Pozsony-Győr háromszögben - fejtegette a magyar kulturális miniszter -, Európa egyik legvirágzóbb régiójában. Ez sikertörténet lehet, illúzióink azonban ne legyenek. Mindig vannak előítéletek és közhelyklisék más népekről. Gondoljunk a belga-holland, német-holland viszonyra. Tudjuk, mit tartanak egymásról a skótok és az angolok. A politikai és a kulturális kapcsolatokban a nyugati mellett észak-déli irány is van. Nemcsak autópályára volna szükség Gdansktól Dubrovnikig, Szarajevóig, hanem szellemi, kulturális utakra is. Ha egy Rákóczi-szobrot fel akarunk állítani Kassán, akkor az nem a magyar nacionalizmus jele, hanem azt jelenti: illő, hogy II. Rákóczi Ferencnek legyen Kassán szobra. Ha az ember bízik önmagában, nem tart a jelképes szobroktól, koszorúktól. Akkor nem régi reflexek ugranak be, hanem kölcsönösen elismerjük egymás kulturális gazdagságát.

6. Kit koronázzunk Pozsonyban?

Pozsonyban az utóbbi években fölelevenítették a magyar királyok koronázási ünnepségeit, amelyeken magyar szó alig hallatszik a tömegben. Így készül egy fiatal, kis ország történelme? - fordultunk újra a szlovák politikushoz.

-Nem lehet úgy mondani, hogy szlovák királyok - mondta Rudolf Chmel -, de mi az utóbbi másfél évszázadban kisajátítottunk egy történelmet. Ugyanakkor 1918-ig otthagytuk a magyaroknak az egész Magyarország történelmét. Azt is, ahol ma Szlovákia van. 1918 után pedig otthagytuk a csehszlovákiai történelmet a cseheknek. A szlovák történelem csonka maradt. A koronázási ünnepségek, amelyeket a város egyik alpolgármestere szervez, azt hivatottak igazolni, hogy Pozsony régen is jelentős település, főváros volt. Ezt a tényt néhány évtizede aligha lehetett volna még népszerűsíteni, pedig senki ellen sem irányul.

-Az igazi gond - folytatta a volt szlovák kulturális miniszter -, hogy az iskolai oktatás a mi közös történelmünkről még mindig rossz sztereotípiákkal van tele. A szlovák-magyar és a cseh-német ellentétek felépítése a tankönyvekben, az iskolákban kezdődik. A különböző nyelvű, de közös iskolai történelemkönyvek csak nem akarnak elkészülni. Bár működik a szlovák-magyar történelmi vegyesbizottság, még a mítoszok győznek a tudósok felett.

Bozóki András megerősítette: -Egyetlen nép sem létezhet történelem nélkül. Pozsony kettős város, a magyar és szlovák nép történelmének része. Az lenne jó, ha együtt ünnepelnénk a koronázást. Miként a közös történelem ünnepei is közösek lennének. Ha jól megnézzünk, sok magyar hősünk származás szerint szerb, német, lengyel. Ez nem akadályoz meg bennünket, hogy magyar hősként tiszteljük őket. Ha van megbékélés, akkor a kultúrában kell dolgoznunk a közös értelmezési kereten. A román és a magyar történelemkönyveknek is legalább köszönő viszonyban kellene lenniük egymással, amikor ugyanarról a történelmi eseményről, személyről beszélnek - fejezte be ezt a gondolatmenetet a magyar kulturális miniszter.

7. Miért vonult vissza az értelmiség?

A nemzeti értelmiség szerepvállalásainak kudarcáról a „Találjuk ki Magyarországot” és hasonló kezdeményezések visszhangtalansága nyomán alakult ki vita a Győri Médiaklubban. Rudolf Chmel emlékeztetett arra, hogy budapesti csehszlovák nagykövetként a kilencvenes évek elején alakított egy szlovák-magyar értelmiségi fórumot, amely néhány évig működött többek között Mészöly Miklós, Konrád György Göncz Árpád közreműködésével.

-De a politika nem volt vevő a gondolatokra. Szlovákiában megerősödött a nacionalista hullám. A szlovák civil értelmiségi szféra a kilencvenes évek közepén nagymértékben hozzájárult a politikai változásokhoz. A Meciar-korszak a titkosszolgálatokig maga alá gyűrte az államot. De amikor a demokratikus erők jutottak hatalomra, kiderült, hogy az új vezetés gyakorlata sem különbözik a régitől.

-A média és a civil szervezetek demokratikus kontrollja elmaradt - folytatta a szlovák vendég. -, erre tett rá nemrég Vaclav Klaus cseh elnök, aki a civileket a demokrácia, a szabadság kerékkötőinek nevezte. Az intelligencia egy része piaci értelmiséggé vált, a hiteles személyiségek hosszú depresszióba estek Szlovákiában. Üzeneteiket ugyanis a konzumkultúra világában nem akarják meghallani. Ugyanakkor az értelmiség sem akar szembeszállni a demokratikus hatalommal, mert akkor csak a rosszabb jöhet vissza. A kultúra támogatása a mai Szlovákiában másodrendűvé vált.

Bozóki András szerint az értelmiség egy közös, nagy ellenfél ellen könnyen fog össze. Ez mutatkozott meg a nyolcvanas években, amikor Sólyom Lászlótól, Tamás Gáspár Miklósig, Bihari Mihályig együtt léptek fel a Jurta Színházban. Ez forradalmi hangulatú korszak volt, ahol mindig az értelmiség az élcsapat. Normális demokráciákban nincs kiemelkedő történelmi szerepe, a győzelem után sokan léptek be a pártokba, mozgalmakba, például képviselők lettek. Majd kiderült, hogy a pártok is bürokratikus gépezetek, ahol nem az értelmiségi tudás a legfontosabb, hanem a helyezkedés, a szervezőkészség. Az értelmiség a tudományba, a gazdaságba, a médiába vonult vissza. Jelenleg professzionalizáció megy végbe. Ha van általános probléma, akkor növekszik meg az értelmiség szerepe.

-Bizonyos fokig természetes a demokráciában az értelmiség szerepének csökkenése – fejtegette a magyar kulturális miniszter. - Neki is egy szavazata van, mint azoknak, akik nem iskolázottak, nem műveltek. Ez utóbbiakat is ki kell szolgálni, a kereskedelmi televíziók a maguk módján ezt teszik. Az értelmiséget felszívja a piac, ha nem tudnak valamilyen nagyobb állami intézményhez kapcsolódni. Az értelmiség ma már csak egyike a társadalmi nyomásgyakorló csoportoknak. Vannak nála fontosabbak. Például a gazdasági menedzserek, akiknek az érdekérvényesítési képessége már nagyobb, mint az értelmiségnek.

8. Mi leszünk Európa sötét foltja?

-Az értelmiség átalakulása, szerepvesztése együtt járt a társadalmi, kulturális különbségek növekedésével, a tömeges szegénységgel, a civil szféra, a szakszervezetek meggyengítésével. Mindez a társadalmi rendszerváltás hiányát jelzi - vetettük közbe néhányan.

Bozóki András elismerte, hogy Magyarországon az erős szakszervezet nem feltétlenül érdeke az üzleti elitnek, az erős civil szféra a pártelitnek. -Amikor választások vannak, amikor el kell jutni a lakossághoz, akkor jó lenne egy civil szféra. De az állam testén élősködő civil szervezetek nem kellenek. Független, erős belső kohéziójú civil, értelmiségi szervezetekre van szükség.

Rudolf Chmel szerint is megnő rossz időkben a polgári kezdeményezések szerepe, amely egyébként a nyugodt demokráciában nem annyira fontos. A vezető szlovák civil vezetők az utóbbi években Szerbiában, Fehéroroszországban oktatták a helybelieket, miként kell „forradalmat” szervezni. Humorosan szólva veteránok lettek.

-A visegrádi térség fejlődését nézve Csehszlovákia szétválásával úgy rémlett - folytatta a volt szlovák kulturális miniszter -, hogy Szlováka Európa sötét foltja lesz. De a népben, az értelmiségben volt erő, a helyzet ma már nem életveszélyes. Most, az Európai Unióba lépve nem érzek nagy váltást sem az életszínvonalban, sem másban. Beléptünk, ott vagyunk, ott is kellett volna lennünk régen. Az életünkben nem történt semmi különös, bár én nagy híve voltam az EU-nak. Bizonyos szlovák kereszténydemokrata erők a függetlenség elvesztésétől óvtak, de én mondtam nekik: az veszít, aki nagyon gyönge.

Bozóki András egyetértett azzal, hogy a legnagyobb gond a szegénység, a társadalmi szakadék mélyülése a gazdagok és a leszakadók között. A történelemben még nem volt példa arra, hogy a teljes állami tulajdonból ismét magángazdaságot csináljanak. Akváriumból lehet halászlevet, halászléből akváriumot aligha. A cseh kuponos privatizáció sem volt igazságos, mert a bankok és mások felvásárolták a lakosság kuponjait.

-Nem szabad beletörődni ebbe a szétszakadásba - fejtegette a magyar kulturális miniszter. - A gazdasági és szociális térben, a kultúrában az esélykiegyenlítés politikáját kell folytatni. Meg kell nézni, hogyan tudunk a kultúra révén közösségeket teremteni, a munka piacán eladható tudást átadni. Ez az emberi méltóság kérdése is.

A Győri Médiaklub közönsége nemcsak érdeklődéssel, hanem tapssal is fogadta a két kultúrpolitikus közel kétórás eszmecseréjét.

Lejegyezte: Horváth Sándor









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2005-10-20 (3615 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds