2017 április 28, péntek

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
18814556
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Ütköző






Ez a rovat a különböző vélemények, állásfoglalások, szakvélemények és megfogalmazott „gondolkodások” ütköztetésére ad lehetőséget. Vitákat indítunk, kérdéseket teszünk fel, és véleményeket várunk. De szeretnénk új vitajavaslatokat, vitaindítókat és vitatkozókat is ide invitálni. A Klubháló fontos feladata a civil gondolatok megjelenítése és „felhangosítása”. Kérünk minden gondolkodó embert, segítsen. A József Attila-i szellemben a „dolgozó nép okos gyülekezetében hányni, vetni meg száz bajunk”. Írjatok, vitatkozzunk, és találjuk ki a megoldásokat is!
Kedves kollégák, barátok, partnerek, drukkerek és ellendrukkerek!

Több fontos jó hírt kell megosztanom Veletek!
Első: mint azt már bizonyára sokan tudjátok, megnyertük a Hajdúhadház elleni pert a Legfelsőbb Bíróságon!!! Ez óriási mérföldkő nemcsak alapítványunk életében, hanem az iskolai szegregáció elleni harcban Magyarországon. Azt reméljük, hogy mostmár könnyebb lesz az összes többi eljárás a biróságokon, sőt, nem kell több új pert kezdeni, mert mostmár komolyan fogják venni az iskolafenntartók, és belátják, hogy az integráció nem úri passzió, hanem törvány által előírt kötelezettség. Ezt mindenképpen meg kell ünnepelnünk!
(lásd részletesebben a döntésről:
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=58526&It
emid=97)

Másik: mint ahogyan tudhatják jó néhányan ezt is: holnap folytatódik a kaposvári per, a második tárgyalás 10.30-kor kezdődik. Nyilvános. (Aki jelezte, hogy jönne velünk, és még mindig komolyan gondolja, van még két hely a kocsiban, 7.00-kor indulunk, hívjon engem vagy Ujlakyt). Addig elöljáróban ajánlom ismerjétek meg az előzményeket! ( Időben először: kaposvári polgármester, Szita Károly véleményét, a blogja: http://somogy.blog.sonline.hu/?p=283
MAjd a rá rímelő, mégis ellentétes kaposvári MSZP-s képviselő, Lamperth Mónika véleményét, blogja: http://somogy.blog.sonline.hu/?p=304 amelyben védelmemre kel, amit még nem volt alkalmam méltatni.
És végül az én véleményem a ma megjelent Népszabi cikkben:
http://nol.hu/velemeny/lap-20081125-20081125-28)
Reméljük, a tárgyalás miatt is lesz mit megünnepelni!

Harmadik: Azt viszont biztosan mindenki tudja, hogy december 10-e az Emberi Jogok Napja! Amit szintén ünnepelni kell, de azt nem biztos hogy tudjátok, hogy az Alapítványunk 5. születésnapja is! Szóval készüljetek, hogy ünneplés lesz dec 10 körül, még a meghívóval és a pontos részletekkel jelentkezem hamarosan!

Addig is üdv mindenkinek:

Mohácsi Erzsébet, igazgató
Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány Chance For Children Foundation (CFCF)
1093 Budapest, Lónyay u. 34. III/21.
Tel.: 061-323 0882, Fax.: 061-323 0883
www.cfcf.hu

A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELŐTT A ROMA GYEREKEK ISKOLAI SZEGREGÁCÓJÁNAK ÜGYE

Mohácsi Erzsébet levele


A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2007. májusában az elsőfokú ítéletében megállapította a roma gyermekek jogellenes elkülönítésének tényét Hajdúhadház általános iskoláiban, és azt is megállapította, hogy a gyerekek egyenlő bánásmódhoz való joga azért is sérült, mert alacsonyabb színvonalú oktatást kaptak. Az alperes fellebbezett.

Másodfokon a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítélete is megállapította, hogy az alperesek közvetlenül hátrányosan különböztették meg a két iskola melléképületeiben oktatott diákokat, azonban az ítélet szerint nem áll fenn a roma gyerekek etnikai alapú jogellenes elkülönítése, mert a roma gyerekek fizikai szegregációja ugyan köztudott, de nem elkülönítés, hanem önkéntes elkülönülés. ,A jogerős ítélet ellen az Alapítvány felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz.

A hajdúhadházi ügy folytatódik és valószínűleg le is zárul a Legfelsőbb Bíróságon

2008. november 19-én 10 órakor, Budapest, Markó u. 16. fsz.1. A tárgyalásra bárki jöhet!

További információ: www.cfcf.hu , Mohácsi Erzsébet 061 323 0882, 0630 210 2632
Mohácsi Erzsébet, igazgató
Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány
Chance For Children Foundation (CFCF)
1093 Budapest, Lónyay u. 34. III/21.
Tel.: 061-323 0882, Fax.: 061-323 0883
www.cfcf.hu

A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELŐTT A ROMA GYEREKEK ISKOLAI
SZEGREGÁCÓJÁNAK ÜGYE


A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2007. májusában az elsőfokú ítéletében megállapította a roma gyermekek jogellenes elkülönítésének tényét Hajdúhadház általános iskoláiban, és azt is megállapította, hogy a gyerekek egyenlő bánásmódhoz való joga azért is sérült, mert alacsonyabb színvonalú oktatást kaptak. Az alperes fellebbezett.

Másodfokon a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítélete is megállapította, hogy az alperesek közvetlenül hátrányosan különböztették meg a két iskola melléképületeiben oktatott diákokat, amikor azok oktatásához alacsonyabb színvonalú feltételeket biztosítottak. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság elsőfokú ítéletének további megállapításaival azonban nem értett egyet az Ítélőtábla. Az ítélet szerint nem áll fenn a roma gyerekek etnikai alapú jogellenes elkülönítése, mert a roma gyerekek fizikai szegregációja ugyan köztudott, de nem elkülönítés, hanem olyan önkéntes elkülönülés, amelyet nem az alperesek intézkedései, hanem az alperesektől független körülmények (pl. a szülők választása, lakóhely távolsága) idéztek elő. A jogerős ítélet ellen az Alapítvány felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, mert szerintük:

1) Az ítélet iratellenes
Az ügyben számos okirat bizonyítja, hogy a szegregáció nem önkéntes. Íme néhány nyilatkozat a települési képviselők közgyűlési jegyzőkönyveiből: „Szembe kell néznie a testületnek azzal, hogy az óvodákban is külön cigány csoportokat kell létrehozni.” A polgármester szerint „annak megoldását, hogy minden cigánygyermek vegyes osztályba járjon, senki ne várja se az intézménytől, se az önkormányzattól, hiszen ennek kritériuma az iskolaérettség, a szociális körülmények.” Az iskolák évente több tucat olyan intézkedést hoznak (az illegális, ám létező felvételi vizsgáztatástól az osztályba soroláson át az osztályok létszámának és elhelyezésének megállapításáig), amelyek a szegregációt létrehozzák, ill. fenntartják. Számos szegregáló intézkedés végrehajtásához szükséges az önkormányzat jóváhagyása, amely az iskolák szakmai munkájának és jogszerű működésének elsődleges őre.

2) Az ítélet jogszabályt sért
Az Ítélőtábla szerint az alperesek felelőssége azért sem állapítható meg, mert a szegregáció körében intézkedéseket nem tettek. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény értelmében azonban a diszkrimináció valamennyi fajtája jogellenes, függetlenül attól, hogy mulasztás, vagy aktív, netán célzott cselekmény eredménye. Figyelemreméltó, hogy az Ítélőtábla a saját korábbi ítéletében foglaltakkal is szembehelyezkedett: a Miskolc ellen hasonló ügyben hozott ítéletében ui. azt fejtette ki, hogy a szegregációért való önkormányzati felelősség megállapításához elegendő a mulasztás megléte, nem szükséges annak bizonyítása, hogy célzott, aktív cselekmény eredménye az elkülönítés. Az Ítélőtábla azt is kifejtette, hogy hazai jogszabályokat alkalmazott, és nem tekinti kötelezőnek sem az Európai Tanács ún. Faji Irányelvét, sem pedig az Európai Közösségek Bíróságának a közösségi jog tagországokban való alkalmazására vonatkozó ítéleteit.


Böjte József

Folytatódik a per Hajdúhadház ellen

Folytatódik a per Hajdúhadház ellen Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány Miskolc után a második közérdekű igényérvényesítési perét Hajdúhadház város önkormányzata ellen folytatja a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. A város mindkét általános iskolájában szegregálják a cigány gyerekeket. A települési képviselők korábbi nyilatkozatai bizonyítják, hogy a szegregáció nem spontán módon alakult ki.

2000-ben így vélekedtek: „Ebben a városban az együttnevelés volt a domináns egy más irányú próbálkozás beindításáig”. 2001-ben pedig így: „Szembe kell néznie a testületnek azzal, hogy az óvodákban is külön cigány csoportokat kell létrehozni.” A polgármester szerint pedig „annak megoldását, hogy minden cigánygyermek vegyes osztályba járjon, senki ne várja se az intézménytől, se az önkormányzattól, hiszen ennek kritériuma az iskolaérettség, a szociális körülmények.”

A két jól felszerelt, modern főépületbe járnak a nem roma diákok, míg a roma diákok (mintegy 600 gyerek) jelentős része a lepusztult, alapkövetelményeknek sem megfelelő melléképületekben tanul, ahol rosszabb feltételek mellett alacsonyabb színvonalú oktatásban van részük. Az igazgatónő elmondása szerint "a főépületben nyelvoktatás folyik, itt meg felzárkóztatás, roma program". A polgármester egy tévéműsorban is elismerte, hogy a perbeli iskolák melléképületeiben cigány gyerekek tanulnak, ám az önkormányzat a bíróság előtt már azt állítja: ők nem tudják, hogy ki cigány és ki nem.

A 2006. februárjában beadott keresetben azt kérte az alapítvány, hogy 1. állapítsa meg a bíróság a jogellenes elkülönítés tényét, 2. kötelezze az önkormányzatot, hogy a jogsértés elkövetése miatt fejezze ki sajnálkozását, 3. kötelezze az alperest, hogy a sérelmes helyzetet úgy szüntesse meg, hogy a releváns rendelkezések (11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 39/E., 1/2003. OM közlemény) alapján valósítsa meg a fenntartásában működő iskolákban az integrációs felkészítést.

Az első tárgyalás május 19-én közoktatási szakértő kirendelésével zárult. A szakértő, a Debreceni Pedagógiai Intézet munkatársa a melléképületekben szegregációt és alacsonyabb szintű oktatási feltételeket talált.

A második tárgyaláson az Alapítvány kibővítette az alperesek körét: másodrendű alperesként jelölte meg a két iskola igazgatóját, mivel a keresetben kért integrációs felkészítés végrehajtása az iskolákat közvetlenül érinti.

A soron következő tárgyaláson az iskolaigazgatók meghallgatása mellett a közoktatási szakértő véleménye, és az alperes önkormányzat ún. kimentési bizonyítása kerül majd terítékre. Az Alapítvány a korábbi képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveit is bizonyítékként használja fel.

A 2000. szeptember 21-ei képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvében Fekete Béla a 68. oldalon „a félreértések tisztázása érdekében elmondta: Hajdúhadházon két általános iskola van, melyeknek kihelyezett tantermeiben folyik a cigány gyerekek oktatása.”

Antal Gyula a 69. oldalon így nyilatkozott: „Ebben a városban az együttnevelés volt a domináns egy más irányú próbálkozás beindításáig. A Bocskai iskolában a két tannyelvű osztályba is besorolnak cigány gyerekeket, be is kerül, de sajnálatos módon az eltérő tantervű tagozaton nagyon sok cigány gyermek van.”

A 2000. szeptember 27-ei képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvének 6. oldalán Béres László polgármester „Hangsúlyozta: annak megoldását, hogy minden cigánygyermek vegyes osztályba járjon, senki ne várja se az intézménytől, se az önkormányzattól, hiszen ennek kritériuma az iskolaérettség, a szociális körülmények, stb.”

A 2001. november 29-ei képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvének 53. oldalán Radácsi Jánosné óvodapedagógus az alábbiakra figyelmeztetett: „Szembe kell néznie a testületnek azzal, hogy az óvodákban is külön cigány csoportokat kell létrehozni.”

A tárgyalás helye: Hajdú-Bihar Megyei Bíróság (Debrecen, Széchenyi u. 9. fszt. 12.) Ideje: 2007. február 9. 10:00
További információ: www.cfcf.hu , 323 0883 Mohácsi Erzsébet 0630 210 2632 cfcf@cfcf.hu, (061) 323 0882, 0630 210 2632



Böjte József

Miskolcon a helyzet változatlan – újra perben a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt


Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) két éve kezdte meg Miskolc ellen azt az iskolai szegregációs pert, melyben másodfokon precedens ítélet született: először mondta ki bírósági ítélet az elkülönítés tényét, azt, hogy sérült a roma gyerekek egyenlő bánásmódhoz való joga. Ám a helyzet nem változott a jogerős ítélet után: a roma gyerekek továbbra is külön épületben, rosszabb oktatást kapnak, külön az évnyitó és a ballagás. Nem lett egységes a kifogásolt előítéletes Pedagógiai Programjuk sem. Ezért perli újra Miskolcot a jogvédő alapítvány.

Előzmények: a kereset tárgya az volt, hogy az önkormányzat összevont 7 általános iskolát 3 intézménnyé, melyekben külön épületben, rosszabb szolgáltatásokat kapva tanulnak a roma diákok. Első fokon BAZ megyei bíróság megállapította a szegregáció tényét, ám a keresetet elutasította, mondván, hogy az önkormányzat nem felelős azért, aminek létrejöttében nem működött aktívan közre. A CFCF fellebbezésére a Debreceni Ítélőtábla szerint az Önkormányzat felelős a fenntartásában működő iskolák szegregáló oktatásszervezési munkájáért. A beiskolázási körzethatárok összevonásának elmulasztásával megsértette a Fazola Henrik, a József Attila és a Kuti István tagiskolák roma tanulóinak egyenlő bánásmódhoz való jogát.

Az Önkormányzat szerint, miután a beiskolázási körzethatárokat az alapító okiratokban módosította, Miskolcon megszűnt a szegregáció. Az elmarasztaló ítélet ellenére a tanévet Miskolc valamennyi iskolájában szinte változatlan feltételek és körülmények mellett nyitották meg. Az önkormányzat mindeddig az ítélet azon rendelkezésének sem tett eleget, miszerint az elmarasztalás tényét tegye közzé az MTI által.

Idézet Káli Sándor polgármester 2006. júniusi leveléből: „értelmezhetetlennek tartjuk azon megállapításukat, miszerint az Önkormányzat jelen időben bármilyen elkülönítést fenntartana, vagy az ítéletből következően bármilyen intézkedési kötelezettség terhelné (rövid és hosszútávú lépések sorozatával) az önkormányzatot, illetve az iskolák pedagógiai munkájáért felelős irányító testületet.”

Annak ellenére hogy az Alapítvány aktívan közreműködött a szülők, a helyi roma vezetők, a képviselőtestület tájékoztatásában, - javaslatokat fogalmazott meg a polgármesternek a deszegregációs program kidolgozásához, beiratkozási akciót szervezett az elsős roma kisdiákok és szüleik számára – a reakció a város- és az iskolavezetés részéről minden esetben a nyílt elutasítás volt. Az integráció irányában egyetlen lépés sem történt az ítélet óta.

Ezért perelte be újra a CFCF Miskolc Város Önkormányzatát. Okulva az előző perből, itt az iskola ellen kértek megállapítást és az intézmény deszegregációra kötelezését, az önkormányzatnak pedig a deszegregáció tűrésére való kötelezését.

Idézetek a József Attila tagiskola Pedagógiai Programjából: „…diákjaink létszáma 178 fő, melyből a cigánygyerekek száma eléri a 100%-ot.” „Az iskola felszereltsége, ellátottsága kívánni valót hagy maga után. … Nagyobb erőfeszítéssel érhető el a tantervi minimumok teljesítése, valamint a nevelés során a pozitív attitűdök átadása …szociális helyzetük rossz, környezetük primitív… a tanulási folyamatba ezek a tanulók eleve hátránnyal lépnek, amit csak fokoz a rendetlen család … Szülőkre jellemző… az igénytelenség, együttműködésre képtelenség… Ezek a tanulók személyisége több negatív jellemvonással rendelkezik… Munkára nevelésük … már kisgyermekkorban csorbát szenved...”

Az első tárgyalás 2007. február 1-én, 10 órakor lesz Miskolcon, a BAZ Megyei Bíróságon.

További információ: www.cfcf.hu, cfcf@cfcf.hu, (061) 323 0882, 0630 210 2632
Kósáné Dr. Kovács Magda vitacikke

Örökségük a szegénység


Európai parlamenti képviselőként sokszor éltem meg, hogy közösen vallott baloldali értékeink is csak akkor kapnak konkrét tartalmat, ha tudjuk, ki használja őket. A társadalmi befogadás, a szegénység enyhítése, a szolidaritás más és más tartalom-elemeket hordoz a svéd, a német, a spanyol vagy a görög politikai szótárban, és különösen mást, ha a konzervatív, vagy a „rózsaszín-vörös” oldalon használják.

Az Európai Szociális Alap elosztási elveinek vitájában értettem meg: a régi tagországok képviselői szinte semmit sem tudnak rólunk. Nem ismerik a tömeges vagy összesűrűsödött mélyszegénységet, nem ismerik a mi térségünk roma-problémáit, a magukra maradt idősek nyomorúságának savanyú szagát. A vitában egy kiváló német képviselőtársam azt kérdezte tőlem: Miért használod olyan sokszor ezt a szót, hogy szegregáció? Mit akarsz vele mondani?

Honnan kezdtem volna a magyarázatot? Történelmi lecke helyett megátalkodott következetességgel ismételtem, a mi térségünkben a legerősebb szegregáló erő a szegénység. Olvasom Böjte József írását a klubhalo.hu-n. Sztojka Kati mondataiban ott a cigány-szegénység drámai pannója, amelyhez hasonló képet a politika gyarló nyelve soha nem tud festeni. És ott vannak a gyerekek, akik folyóvíz és tiszta ivóvíz nélkül nőnek fel, télen mezítláb szaladnak az udvaron át a budiba, vagy egyszerűen az árok szélére. Az árok széléről pedig a sorsuk a kisegítő iskola.

Ferge Zsuzsa előadásának összefoglalója érinti a régi tagországok gyermek szociális védőhálóját. A minőségi változás két évtized eredménye. Akkor a csecsemőhalandóság a briteknél drámai magasba szökött, ma a legalacsonyabb egész Európában. Akkor a felbomlott családokban, a munkanélküliek családjában a gyermekek a mi fogalmaink szerint is szegények voltak, ma az állam szinte rátukmálja a segítséget a szegény családokra. Vagy pontosabban: a szegény családok egy részére.

Ne legyen kétségünk: a szegénység, mint szegregáló erő a régi tagországokban is képes különbséget tenni család és család, gyermek és gyermek között. Az egyre növekvő munkaerő hiányt csak a harmadik országból érkező bevándorlók képesek oldani. A bevándorló addig kívánatos munkaerő-áru, amíg közel nem kerül az állampolgárság megszerzéséhez. Attól kezdve ugyanis, hogy EU-s polgárrá válik, védik a közösség szabályai és megilletik a befogadó ország juttatásai. A török, afgán, srí-lankai gyerek ekkor már állami iskolába jár, kapja a védőoltásokat, hordja a sportklub egyenruháját, de valóban egyenlő esélyekre nem szabad számítania. A szegregáció szegény-negyedekbe, „színes gettókba” szorítja őket, innen sorsukra egy másik koordináta rendszerben ráillik mindaz, amit Sztojka Kati Kalocsáról mondott.

A nálunk jóval gazdagabb régi tagországok példája arra tanít, hogy nem elég a diszkrimináció ellen, az egyenlő bánásmódért küzdeni. Az esélyegyenlőség reményéhez, a társadalmi befogadáshoz, az átöröklődő szegénység megakadályozásához szervezett társadalmi cselekvésre van szükség. És európai szolidaritásra. Még néhány hónap, és kiderül: az Európai Szociális Alap és a Regionális Fejlesztési Alap valóban rugalmas felhasználást tesz-e lehetővé, ad-e pénzt komplex programok finanszírozására, ahogy ez az új tagországok számára feltétlenül szükséges. Hiszem, hogy így lesz. Egyazon programban lehet majd támogatni a víz, a villany, a csatorna bevezetését, a gyermekek iskoláztatását, a szülők elhelyezkedését. És egyszer majd lezárul az árokpartról a kisegítő iskolába vezető út.
Smanykó Igor tudósítása

Gyermekszegénység


Ferge Zsuzsa akadémikus szerint a jövő, amit ez az ország előkészít magának, rettenetesen szomorú jövő: hamarosan nemhogy a 14. havi nyugdíjról nem fogunk beszélni, de elfelejthetjük még a 11. hónapot is, mert 30% lesz azoknak az aránya, akiket munkanélküliként tartunk majd el.

– Ha a gyermekszegénység továbbra is a mostanihoz hasonló ütemben fog növekedni, akkor ebben az országban nagyon-nagyon rossz lesz élni – mondta a Ma-holnap Klub rendezvényén Ferge Zsuzsa, aki úgy látja, hamarosan nemhogy a 14. havi nyugdíjról nem fogunk beszélni, de elfelejthetjük az egész nyugdíjrendszert és a 11. hónapot is, mert nem lesz miből kifizetni.

Egy lehetetlen megbízás

Ferge Zsuzsa abból az apropóból fejtette ki véleményét, hogy az akadémikus asszonyt fölkérte a miniszterelnök, segítsen felépíteni egy programot, amely csökkenti a gyermekszegénységet. A megbízás lényegét Várnai Györgyi, a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program igazgatója ismertette a konferencia elején. Elmondta: A felkérés értelmében már március elejére el kell készülniük egy rövid programmal, amely segítségével három év alatt látható eredményeket lehet elérni. A rövid programra aztán egy huszonöt éves generációs program épül, s ennek a kidolgozására másfél év áll rendelkezésre.

Hatvan év tétlenség

Ferge Zsuzsa mentegetőzve beszélt a munka pillanatnyi állapotáról. Hangsúlyozta, hogy téves minden állítás, amely szerint a program elkészült. A professzor asszony bevallotta, hogy amikor elvállalta a megbízást, nem mérte föl a feladat abszurditását, hogy ezt tulajdonképpen nem lehet megcsinálni három-négy hónap alatt.
Azért vállaltam el a feladatot – indokolta a döntését –, mert negyven-ötven éve arról beszélek, hogy a szegénységgel valamit tenni kellene. Tíz-tizenöt éven keresztül kutattam az iskolát, éppen azért, mert az a szegénység újratermelésének a melegágya. De azóta tulajdonképpen komolyan nem foglalkoztam a gyerekekkel.

Elmondta, hogy a munka során meglepetésként érte őket: már eddig is rengeteg kísérlet, intézkedés, rendelet született a gyerekek integrációjától, nagyon sok jogszabályunk van, de vagy valami baj van velük, vagy pedig nincsenek alkalmazva.

Egyéni és társadalmi önzés

A legnevesebb magyar szociológus szerint 1945 óta nagyjából mindent tudunk arról, hogy mit kellene a gyerekekkel és az iskolával csinálni, ennek ellenére alig teszünk valamit. A hetvenes évek kutatásainak tanúsága szerint harmincöt éve nem történt semmi javulás, sőt elég jelentősen romlott a helyzet. Az iskola még mindig a szegénység átörökítésének a közege, a gyerekek közötti távolságok inkább nőnek, mintsem csökkennének. Súlyos problémának látja a professzor asszony a cigánykérdést: a romák kevesebbet élnek, jóval kevesebb köztük az idős, és sokkal több a gyerek.
– Elég jó esély van arra – fejtette ki Ferge Zsuzsa –, hogy 15-20 év múlva a gyerekek 30-35%-a cigány gyerek lesz. Ha folytatódik a szegregáló, elkülönítő tendencia, s a cigány gyerekekkel nem tud az iskolarendszer mit kezdeni – leginkább elhárítaná őket – akkor 30% lesz azok aránya, akik képzetlenül lépnek ki a munkaerőpiacra, és munkanélküliként tartjuk majd el őket.

Ami Magyarországon az iskolával történt – folytatta a professzor asszony –, az nemzeti gyalázat. Jól vizsgázunk társadalmi önzésből, hiszen három olyan ország van a világon, ahol nincs kötelező körzetesítés, és mindenki oda járatja a gyerekét, ahova akarja. Ez a három ország Új-Zéland, Chile és Magyarország. Hazánk világelső a szegregáció területén: csak nálunk van olyan iskolarendszer, ahol a szülő a negyedik év után elviheti a gyerekét a nyolcosztályos gimnáziumba. Az oda járó gyerekek 80%-ának az apja egyetemi végzettségű. (A hatosztályos gimnáziumnál a főiskolai végzettségű apák vannak felülreprezentálva.)

Akiket nem lehet megnevezni

A szociológus a segítségnyújtás technikai nehézségeiről is beszélt. Elmondta, hogy a normatívát, amely a cigány gyerekek felzárkóztatására hivatott, nem lehet a nevén nevezni. Helyette „halmozottan hátrányos helyzetű” gyerekekről beszélnek, ami viszont korszerűtlen, mivel a nyolcosztályos végzettség már semmitől nem véd meg; a piacnak érettségi alatt nem kell senki.

Nagyobb probléma, hogy akkor lehet a normatívát kérni, ha az iskola rossz és jó helyzetű gyerekeket integrál, és egyik csoport aránya sem haladja meg az 50%-ot. Így ezt a normatívát éppen azok az iskolák nem tudják lehívni, ahol nagyon sok a szegény vagy a cigány gyerek. Akkor sem lehet hozzájutni a pénzekhez, ha a városban már léteznek szegregált iskolák. Ezáltal Budapest kicsúszik az egész alól, nem tud lehívni integrációs normatívát még a VII. kerületben sem az elit gimnáziumok miatt.

Az iskola civilizációs funkciója

A gyakorlatiasabb példák között a szociológus asszony elsőként a napközi szerepét említette, amit egy kihasználatlan kincsesbányának nevezett: „A gyerekek közel fele ott van a napköziben, és nem történik velük semmi. Felakasztják őket, mint a ruhát a fogasra, és este leveszik őket.” Ferge Zsuzsa utalt az iskolai étkezésre is, ami „egy civilizációs alkalom”. Ezért az étkezdének nem a pincében kell lennie, hanem egy szellős, világos helyen, ami az iskola szíve, központja, s a társadalmi érintkezési színtere lehet. A szociológus szerint ez a program annyiba kerül, amennyit az ország szán rá, hiszen kiszámolni sem érdemes, hogy például mennyibe kerülne az étkezdék átalakítása négyezer iskolában.

A múlt nélküli gyerekek

Ma Magyarországon a családok 12%-át tekintjük szegénynek (ez a határ jóval a létminimum alatt van), ezen belül a háromgyerekes családok 38%-a szegény, ahol egyébként a gyerekek 25%-a él. A szegények 2%-a mélyszegénynek számít, ami azt jelenti, hogy nincs biztos hajlékuk, nincs mindig víz, és a gyerekeknek nincsen történetük, nincs miből építkezniük, mert egyetlen fényképük sincs a gyerekkorukból.
Loránd Ferenc

Az oktatáspolitika felelősségéről


A közoktatási rendszer jelenlegi szelektív működése alapvető ellentmondásban van a kormány deklarált társadalompolitikai és gazdasági céljaival. A magasabb iskolafokozatokba, illetve a „jobb” iskolákba a tanulmányi, illetve felvételi vizsgaeredmények alapján történik a tanulók kiválogatása. Mivel a tanulmányi eredmények a szülők iskolai végzettségének közvetítésével a társadalmi hierarchiában elfoglalt hellyel és a családok anyagi helyzetével (az egy főre jutó jövedelemmel, a lakásviszonyokkal) szoros összefüggést mutatnak, a közoktatási rendszer a gyerekek képességeitől függetlenül újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezen csak az iskolarendszer működésének szisztematikus, átgondolt átalakításával lehetne változtatni. Az iskoláztatás rendszerének minden gyerek számára azonos lehetőségeket kell biztosítani a 12 évig tartó tankötelezettség eredményes teljesítéséhez. Az azonos lehetőség azt jelenti, hogy mindenki azt az oktatást kapja, abban a bánásmódban részesül, amely képességeinek, adottságainak és hajlamainak megfelel. Az azonosság a lehetőségekben épp ezért differenciálást jelent a feltételekben: a tanulók sajátosságaihoz illeszkedő oktatást és gondoskodást.

Fel kell ismerni, hogy ez a társadalom igazságosabbá tételének kulcskérdése!

Az iskolarendszer jelenlegi működése ui. nemcsak leképezi, de növeli is – mintegy bővítetten termeli újra – a társadalmi folyamatok igazságtalanságait, s ezzel a gyerekek egy része számára a szegénységet. A szabad iskolaválasztás joga az iskolarendszer szelektív vonásainak felerősödéséhez vezetett: a társadalmi elit - ahol csak teheti - a legrangosabb intézményekbe íratja gyerekeit, amelyek nyíltabb vagy burkoltabb formában válogatnak a gyerekek között. Hasonló szelektálódás és szegregálódás megy végbe egyrészt az iskolákon belül a tanulócsoportok, másrészt az iskolák között a cigány-nem cigány tanulók vonatkozásában is. Már-már tragikus méreteket ölt az iskolarendszer szétszakadása mind az intézménytípusok, mind a település-típusok mentén.
Ez a morális szempontokon túl gazdaságilag és politikailag is életveszélyes.
Politikai szempontból azért, mert ellehetetleníti a gazdasági és társadalmi felemelkedést olyan rétegek számára, amelyek a szegénység szélére vagy már mélyébe sodródtak, ez pedig könnyen robbanásokhoz vezethet.
Gazdasági szempontból azért, mert a termelői szféra a fejlődő technológia következtében nem tud mit kezdeni képzetlen vagy alig képzett tömegekkel. Az igazságtalan szelekciónak gazdaságtalan termelés és növekvő munkanélküliség az ára.

Mit lehet tenni?

Tekintve, hogy a társadalmi szelekció az iskolarendszeren belüli intézményi hierarchia révén érvényesül, alapvető tendenciaként kellene kezelni az iskolarendszer hierarchikus jellegének fokozatos leépítését. Stratégiai célként kellene kitűzni és a normatív finanszírozás eszközeivel kellene támogatni (korántsem a kizárólagosság igényével) egységes 12-13 évfolyamos iskolák, iskolatársulások, iskolaszövetségek létrehozását, amelyekben az általános iskolára szervesen, azaz szervezeti elkülönülés nélkül épül rá a középfok. Nincs felvételi vizsga, sem nyílt, sem álcázott formában. Hogy az általános iskolai szakasz után ki, melyik képzési ágba kerül, ezt a korábbi évek folyamatos megfigyelései, a tanulóval és a szülőkkel való folyamatos konzultációk döntik el. Nem a követelmények minimalizálásáról van tehát szó, hanem olyan pedagógiai feltételek és kultúra kialakításáról, illetve megerősítéséről, amely minden tanulói rétegnek – értve ezen a szociális vagy etnikai hátránnyal, illetve a különféle fogyatékkal élő és a mind ettől nem sújtott rétegeket egyaránt – a neki leginkább megfelelő programokat és gondoskodást biztosítja.

A közigazgatási reform során létrejövő kistérségek, amelyeken belül a városok és falvak együttműködése, szövetkezése számos területen kiépül, természetes terepei az iskolai társulások különféle formáinak. Ezek az erők egyesítésével fokozatosan csökkenthetik az egyes települések iskolái állapotában és mind a tárgyi, mind a személyi ellátottságában mutatkozó különbségeket. Az iskolák szövetkezését, önkéntes társulását - beleértve az általános iskolák és középiskolák közötti átjárhatóság megkönnyítését biztosító együttműködéseket - anyagilag is ösztönözni kell. A kormánynak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy kiemelt támogatást nyújt az ilyen irányú vállalkozásokhoz, értvén ezen egyrészt a kutatási-fejlesztési és képzési-továbbképzési feltételek biztosítását, másrészt azoknak az iskolafenntartóknak a támogatását s rajtuk keresztül azoknak a pedagóguskollektíváknak az átlagot messze meghaladó honorálását, amelyek a társadalmi szelekciót felszámolni szándékozó iskolai működés kialakítására törekszenek.
A szerző háziasszony, három gyermeket nevel, esténként pedig vagy a főiskolai tankönyveket bújja, vagy ír. Ezúttal például interjút készített a Golgota keresztény gyülekezet egyik tagjával, aki beszámol mindarról, amit egy cigánytelepen csinálnak. Kovácsné Tóth Eszter írása egyúttal hozzászólás is a Ferge Zsuzsa szociológus nevével fémjelzett vitánkhoz is.
(Z. L.)
Kovácsné Tóth Eszter interjúja

„Furcsa emberek ők a mi magyar szemünkkel”

Hajdúböszörmény mellett három kilométerre van egy nyomortelep. Cigányok lakják. Felnőttek, gyerekek - a mi szemünkben rettenetes körülmények között. Ők megszokták, mindent meg lehet ugyanis szokni, és el lehet fogadni. Ahogy őket is. Számos felzárkóztató program próbált már tenni valamit a romákért. Több-kevesebb sikert el is könyvelhettek az erre érdemesek. Egy debreceni fazekas, Gál Álmos számol be a helyi próbálkozásról.

-Mi is történt Szőlőskertben?

-A Golgota keresztény gyülekezet hittanóráihoz kapcsolódik egy sokoldalú készségfejlesztő program. Ennek elsődleges célja a gyerekek felzárkóztatása. Annak elérése, hogy könnyebben álljanak helyt az iskolában, felébredjen bennük az érdeklődés az alkotás, a munka, bármilyen értékes tevékenység iránt. Heti egy alkalommal találkozunk, többnyire valami manuális tevékenységgel próbálkozunk.

-Úgy általában vagy az időszaknak megfelelően?

-Tavasszal például virágcserepet készítünk, virágot ültetünk. Húsvétkor bárányt formázunk agyagból. Ősszel termésképeket kreálunk. Karácsonykor pedig kidekoráljuk a termet, ajándékot készítünk a családtagoknak. Egész évben folyamatosan alkalmazunk különböző színező technikákat, mint a ceruza, a zsírkréta, a sablon, a montázs, az egyéni rajz, a közösen készített nagy rajz. A kétórás foglalkozás magában foglal egy kis éneklést, a gyakorlati módszerek tanítását és magát a megvalósítást. A kézműveskedésen túl be szoktunk gyakoroltatni a gyerekekkel egyszerűbb dramatikus produkciókat is. Például a gyermeknapi majálisra táncos koreográfiát tanultak meg.

-Milyen hétköznapjai vannak ezeknek a gyerekeknek?

-A teleplakók kilencven százaléka cigány. Igazi putrikban laknak, a társadalom perifériáján. A többségi közösségből kirekesztve élnek itt, a város szélén, a legalapvetőbb szükségletek híján. Gondolok itt a tisztálkodásra. Furcsa emberek ők a mi magyar szemünkkel. Náluk nem létezik magántulajdon, minden közös. Van egy csupor, és abból mindenki iszik, van egy ceruza, azzal mindenki rajzol. Ezért nem egyszerű nekik elfogadni a magyar társadalom normáit.

-A gyerekek hogyan viszonyulnak hozzátok?

-Minden, ami akár készséget, akár lelket fejleszt, az nagyon jó. Biztos, hogy megkülönböztetett figyelmet kapnak tőlünk, ami nem túl gyakori az ő életükben. Ezeket a pozitív dolgokat a szülők is szívesen fogadják. Lehet, hogy csak azért, mert addig sincsenek otthon a gyerekek, de a többség tudatosan értékeli ezt a törekvést. Mint férfi a foglalkozásokon én vagyok a fegyelmező tényező, ennek ellenére szeretnek, tisztelnek.

-Látsz valami jövőt előttük?

-A telep távol van a várostól. Aki lekési a sulis buszt, aznap nem megy iskolába. Felső tagozatban nagyon gyakori az iskolakerülés, a bandákba szerveződés és a bűncselekmény. Nincsenek kellőképpen motiválva. Sem a tanulásra, sem pedig arra, hogy megéljenek a becsületes munkából. A pillanatnak élnek, és az adott pillanatból mindent ki akarnak préselni. Valami megfoghatatlan csodában bíznak, a tények teljes figyelmen kívül hagyásával. A lányok hamar teherbe esnek. Részben a szexuális felvilágosítás hiánya miatt, részben pedig így próbálják önmagukat megvalósítani. Lehetőség ez arra, hogy kiszakadjanak a pokoli családi körülményekből. De az így kapható szociális segély is meghatározó tényező.

-Ki áll a munkátok hátterében?

-Öt évvel ezelőtt a debreceni Golgota gyülekezet segédpásztora felvett egy stoppos cigányembert, aki Szőlőskertben lakott. Már a kocsiban is Isten dolgairól beszélgettek. Az utas meghívta magukhoz, és egyértelművé vált, hogy igény van beszélgetni erről a témáról. Kezdetben két-három ember járt ki tanítani a bibliát. A putri azonban hamar kicsi lett. Három esztendővel ezelőtt adományból megvásároltunk a telep közepén egy épületet, amit gyülekezeti teremnek alakítottunk át. A helységek harminc ember foglalkoztatására alkalmasak. Karácsonykor körülbelül kilencvenen voltunk együtt, mégsem folyt vér.

-Mi értelme van az egésznek?

-Gyakorlatilag semmi. A gyekekek nem lesznek jobbak, nem fognak pozitívabban viszonyulni az élethez, nem tudunk megoldani semmilyen problémát. Mégis Isten küldött bennünket oda, erről teljes a meggyőződése mindannyiunknak. Istennek viszont minden hatalma megvan ahhoz, hogy megváltoztasson életeket. Az ő bölcsességében és jóságában bízva tesszük a dolgunkat. Ha ezt tehetjük, akkor igyekszünk a legjobban tenni.
A gyermekek érdeke mindenek felett


Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, amelyhez hazánk 1991-ben csatlakozott, alapvető követelményként fogalmazza meg, hogy a társadalom különféle szereplői (a kormány, az önkormányzatok, a versenyszféra szereplői, a médiumok, szülők, orvosok, pedagógusok stb.), minden döntésünk során azt is mérlegeljék, mennyire szolgálja az adott elhatározásuk, illetve annak következménye a gyermekek érdekeit.
Ezt a pozitív diszkriminációt társadalmunk szereplői nem egyik napról a másikra, hanem csak nagyon lassú tanulási, szemléletváltó folyamat eredményeként tudják széleskörűen megvalósítani. Fontos, hogy legyenek olyanok, akik gyorsítják ezt a folyamatot. Ilyenek akik pl. a jogszabályi háttér egyértelmű megteremtésén munkálkodnak, de szükséges ezért a célért a társadalom közvéleményformálóinak folyamatos aktivitása is.

Ezért is tartom hasznosnak, amit a gyermekszegénység témájában Ferge Zsuzsa nagyszerű munkásságával felvállalt, s fontos e témában Böjte József mostani vitaindítója is. Habár úgy vélem, nagy, a klasszikus értelemben vett vita e témában nem várható. Inkább az, hogy aki hozzászól, a téma egy-egy árnyalatával gazdagítja az alapfelvetéseket.

A szegénység, s benne a gyermekszegénység létezett a rendszerváltás előtt is. Akkor is ha akkor nem igen beszéltünk róla. Ami ma leginkább eltér a korábbi helyzettől, hogy 20-30 évvel ezelőtt monolitikusabb szegénység volt az országban, ma már jelentősebbek a jövedelemkülönbségek. Az ENSZ egyezménye egyértelműen meghatározza, hogy minden gyereknek joga van az adott társadalom szintjén lévő szociális szolgáltatások eltérésére. Ma a XXI. század első évtizedében ehhez a meglévő magasabb szintű életfeltételekhez nem jut hozzá nagyon sok gyermek. Nagyon fontos az, hogy Ferge Zsuzsa jóvoltából is a figyelemfelhívás talán meg-meghaladja a társadalom ingerküszöbét, s a korábbinál talán jobban felfigyelünk az égető problémára.

A téma összetettsége miatt csak 2 dologról szeretnék szólni.

1.
Komoly tanulmányok készültek arról, hogy a szegény gyerekek már az iskolában (sőt az iskola előtti 6 évben!) behozhatatlan hátrányt szenvednek, s lemaradnak társaiktól. Alapvető feladat, hogy ezeket az éveket gyermekeinknél esélyegyenlőbbé tegyük.

2.
Megjegyzendő, hogy amikor gyerekszegénységről beszélünk, általában szociális feltételek hiányára gondolunk. Sajnos gazdag gyerek is lehet szegény. Érzelmileg szegény. Erre is oda kell figyelnünk.

Úgy mint szerencsére több más civil szervezet is, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma és az Éhező Gyermekekért Alapítvány is igyekszik a gyakorlatban tenni a szegény gyerekekért. Többek között szegény gyerekek üdülőjét építjük Erdélyben (www.gyermekbarat.hu). Szívesen fogadjuk az egyre gyarapodó támogatókat. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ilyen aktivitások egy csepp a tengerben. A két háború között a Gyermekbarát Mozgalom egykori vezetője, Kéthly Anna mondta: a gyerekeknek nyújtott adományok ideig-óráig megédesíthetik borús hétköznapjaikat, mosolyt varázsolhatnak egy-egy pillanatra az arcukra, de a valós, érdemi megoldást egy igazságos társadalom jelenti a szegény gyerekek számára. Az ilyen társadalomban nem a születés véletlene határozza meg a gyermekek sorsát, hanem egy igazságos, szolidáris gyermekcélú politika.

Rövid gondolatmenetemet befejezve: a mai kormányintézkedések nyomán jótékony hatás tapasztalható a gyerekszegénység csökkentésében. A megkezdett folyamatot ugyanakkor módszereiben, szereplői körében lényegesen nagyobb kondíciókkal komplexebbé kell tenni.

Hanti Vilmos
(www.ehezo.try.hu)

Vita a gyermekszegénységről


„Sajnos, hogy ez van”

A gyermekszegénység súlyos és sürgősen megoldandó problémája az országnak. (még kimondani is szörnyű). Természetesen nem szakítható el a teljes szegénységi problémakörtől, de vannak sajátosságai és talán megoldási lehetőségei is.

Ferge Zsuzsa és csapata olyan munkába fogott, amelyet egymagukban még csak át sem láthatnak igazán, nemhogy megoldhatnak. Mégis olyan átfogó és konstruktív program elképzelés kezd kibontakozni munkájuk során, amelyben végre nem részfeladatokban és persze, nem is látszatmegoldásokban gondolkodnak. (Lásd a beszámolót az előadásról,ezután a vitacikk után.)

1. Van-e megoldás?

Úgy gondolom, hogy olyan társadalmi közös gondolkodás és aztán cselekvés szükségeltetik, amely ma mindennél fontosabb. Nem tűrhető, hogy a huszonegyedik századi Magyarországon gyermekek éhezzenek! Ne járhassanak óvodába, iskolába, mert nincs cipőjük, ruhájuk? Gyertyafénynél tanuljanak, mert nincs pénzük villanyra? Ezeknek a gyerekeknek „nincs ünnep az életükben”, csak a keserű kiszolgáltatottság és a szegénység.

Sokan sokféle problémát látunk. Szociológusok, dokumentumfilmesek, szociális munkások százai, és a közigazgatásban dolgozó szakemberek sokasága kell, hogy összeadja mindazt a tapasztalatot, amelyből felismerések és a konstruktív, hosszú távú megoldások születhetnek. Mert kell, hogy legyen megoldás! És van is, csak fel kell ismernünk cselevési lehetőségeinket, és azokat a problémákat, amelyeket a türelmetlenség, a butaság és az önös érdekek előtérbe helyezése, nem egyszer a támogatások lenyúlása okoz.

2. Cigánygyerekek a kisegítő iskolában

Van olyan megyéje az országnak, ahol a kisegítő iskolákban tanulók kilencven százaléka cigánygyerek. De az országos átlag is ötven százalék fölött van. A kisegítő iskolából kikerülő gyerekek funkcionális analfabéták, és egyébként is olyan hátránnyal indulnak, hogy szinte semmi esélyük az elhelyezkedésre a munkaerőpiacon, az értelmes tevékenységre. Még a csak létfenntartásukhoz szükséges fekete vagy szürke munka sem elérhető számukra. Százával teremtődik a segélyből tengődő, esetleg alkalmi, alja munkát végzők és vegetálók serege. Biztos-e, hogy ennek így kell lennie?

Részlet a Hova vigyelek? című dokumentumfilmből, Sztojka Katalin kisebbségi önkormányzati vezető, Kalocsa: „Több száz gyerek van ’kisegítőben’. És én azt mondom, hogy ebből ki kell lépni. Akárkivel szemben, ha a szülővel szemben, ha az iskolaigazgatóval, ha a várossal, ha a kormánnyal, bárkivel szemben, fel kell állnunk, és azt mondani, hogy ez így tovább nem mehet. Amikor mi beadtuk azt a beadványt, hogy kérjük azt a cigány iskolát megszüntetni, rá egy hétre rögtön az iskolaigazgató, valami módon, de ilyen titkos módon, ugyanezeket a gyerekeket, akikről mi azt mondtuk, hogy integrált oktatásra van szükségük, elküldte egy bajai áthelyező bizottság elé, hogy ezek a gyerekek nem normál tantervű iskolába valók. És a gyerekeket átminősítették… volna, ha közben nem járunk el. Maga a polgármester rendelt el új vizsgálatot, itt harminckét gyerekről van szó! Mert tudjuk, hogy az országban ezek hogy történnek meg. Megrendelik a kisegítő iskolákba a roma gyerekeket, és odatelefonálnak, hogy kérek most ide ötöt vagy tízet. Bárki az országból jöjjön, és mondjon velem ellent, és jelentsen fel, mert tudjuk, hogy ez van, sajnos, hogy ez van. És ez az én harcom, tizenöt évvel ezelőtti harcom, és a mostani harcom is. Hogy akkor, amikor a gyerekeinket mindig a kisegítő iskola szintre küldik, akkor megkérdezzük, hogy mit csináltunk mi. Mit csinált a pedagógus? Mit csinált az óvoda? És egyébként minek a francnak vagyunk ezen a földön?”

3. Munka - pályázatok - lehetőségek.

Tiszavasvári cigánytelepén mintegy ezerötszáz ember él. Egy százalékuknak van munkája. Minden százból egynek. A rendszerváltás előtt a munkaképesek kilencvenöt százaléka dolgozott a vegyipari gyárban, az állami gazdaságban és a téeszben. Elképzelhető, hogy milyen mentális és fizikai állapotban vannak a cigánytelepi emberek, egyik napról a másikra tengetve az életüket.

Sokan úgy tudják, a különböző kormányok eddig is rengeteg pénzt fordítottak a cigányokra, különféle pályázatok és programok formájában. Ez igaz, még sincs látszatja. A helyzet egyre rosszabb, a közvélemény egyre türelmetlenebb, a szegénység meg egyre nő. Ezért is nagy a felelősség most, hogy a kormány szegénységfelszámoló programja ne arra a sorsra jusson, mint az eddigiek. Hová tűnt az a sok pénz?

Részlet a Hova vigyelek? című dokumentumfilmből, Kóti Ernő önkormányzati képviselő Tiszavasvári: - Az eddigi példák azt mutatják, hogy ilyen szempontból is, mindig kihasználják a cigányokat, a cigány kisebbségi önkormányzatokat meg a szervezeteket. Annyit csinálnak, hogy aláíratnak velünk egy együttműködési megállapodást, és mikor megvan a pénz, akkor úgy használják fel ezt a pénzt, ahogy nekik jó. Mondok erre egy konkrét példát. Velem fordult elő, hogy utcáról utcára jártunk, amikor a pályázatot készítettük. Megbeszéltük, hogy mit kell csinálni ebbe az utcába’, abba az utcába’. Megnyertük a pályázatot, tessék-lássék egy vagy két nap kijöttek a pályázat keretén belül a munkások, és utána a városközpontot szépítették, meg ott takarítottak. Tehát mindig attól félünk, hogy kihasználnak bennünket, és ez nem üldözési mánia, hanem tény, főleg ha önerős pályázatról van szó. Egyből azt mondják, hogy mi adjuk az önerőt, mi adjuk a pénzt, és mi parancsolunk. És így vész el az államnak a cigányokra szánt pénze, mert nem jut el hozzánk. Annyira el vannak hanyagolva a cigány környezetek. Mert lásd itt is, van egy kilométeres utca, és van egy kút a közepén.

-Nincs víz a házakban?

- Nincs, de ha volt is, akkor elzárták, mert nem tudták fizetni, vagy ehhez hasonló.

- De úgy látom, hogy villany sincs minden házban.

- Igen, igen, a rezsifizetéssel mindig bajban voltunk, el lehet képzelni, hogy a tizenötezer forintos segélyből hogy jut a tízezres villanyszámlát fizetni.

A munka kéne, igen, a munka és az oktatás. Szerintünk is ez a megoldás, de ehhez partner kell, ehhez támogatások kellenek, olyan támogatások, amik a cigányokhoz eljutnak.

4. Önkormányzat vagy civil kurázsi?

A települések úgynevezett kisebbségi önkormányzatokat választhatnak, ha megfelelő létszámú kissebség él ott. Tudunk országos visszhangot kiváltó visszaélésekről is (a többségiek választottak kisebbségi vezetőket), és új törekvésekről (származási összeírás) a választások tisztábbá tétele érdekében. A visszaélések elkerülhetők lennének, ha hazánkban a civil közösségek képviselhetnék sajátos érdekeiket. Talán érdemes lenne átgondolni, hogy a civilek csoportjai jobban tudják, mire van szükségük, mit szeretnének elérni, mit vállalnak ezért, és mennyre képesek mozgósítani a helyi lakosokat, mint a „sajátos” módon választott tisztségviselők. Akiknek kezében sem anyagi, sem hatalmi, sem erkölcsi erő nincs, csupán asszisztálhatnak a helyi többségi önkormányzatnak. Még csak nem is szavazhatnak! Azt sem befolyásolhatják, hol éljenek, mi legyen a telepekkel.

Részlet a Hova vigyelek? című dokumentumfilmből, Sztojka Katalin kisebbségi önkormányzati vezető, Kalocsa:

- Vérlázító, ami van. Hogy új telepeket vagy új lakásokat építünk a romatelepen, mert ezt csináltuk. Négy évvel ezelőtt elkezdődött egy telepfelszámolás, és új házakat építettek.

- De a régiek megmaradtak.

- Nemcsak az a gond, hogy a régiek megmaradtak Tiszavasváriban. Hanem hány kilométerre van a várostól, hogy nincsen víz, hogy nincsen villany, hogy még a gyászautó sem mehet oda be? És nem lehet azt mondani, hogy ez tiszavasvári specialitás, hanem Magyarországon ez a specialitás. 3234 település van Magyarországon, és mindegyiken van romatelep. Ha nincs a város szélén romatelep, akkor a városközpontban. És mit teszünk?

5. A helyi viszonyok ismeretében

Nem szeretném a szegénységet cigánykérdéssé szűkíteni, mert a szociológiai tanulmányokból tudjuk, hogy a magyarországi szegényeknek csupán(!) negyven százaléka roma. Speciális helyzetük miatt mégis kiemelten és sokrétűen kell foglalkozni a valóságos helyzettel, mert csak annak feltérképezése után tudunk hatásos válaszokat adni, és megoldásokat találni. Mindez bizony szorosan összefügg a gyermekszegénységgel: munka, lakás, oktatás alapvető emberi szükségletek. A szegénység sok ezer arcát mutatja, csak fel kell ismernünk, fel kell tárnunk a HELYI viszonyokat. Mindenhol más és más megoldások adódnak.

Pedagógusok, szociológusok, szociális munkások, közgazdászok, munkaügyi szakemberek és gondolkodó értelmiségiek - bizonyára vannak tapasztalatok, tanulságok, javaslatok valamennyiünk fejében. Osszuk meg ezeket egymással! Talán segíthetünk.

Ferge Zsuzsa erre szólított fel valamennyiünket a Pallas Páholyban, a XXI. Század Társaság klubestjén.

Böjte József filmrendező



Bencsik Gyula beszámolója Ferge Zsuzsa előadásáról


„Kollégáimmal évtizedek óta tépjük a szánkat szegénység, gyermekszegénység ügyben, ám csupán két-három éve került ez a probléma a politika szintjére” – kezdte előadását Ferge Zsuzsa. A szociológus szerint a szegénység ténylegesen nem nagyobb ma, mint tíz esztendeje, bár bizonyos szeleteiben rosszabb a helyzet, mint tíz éve. Hogy a politika mégis elkezdett foglalkozni a kérdéssel, annak egyrészt az EU-csatlakozás az oka, másrészt a civil társadalom.
Az unió kétarcú, hiszen egyaránt beszél gazdasági prioritásokról, szabad versenyről, valamint társadalmi összetartozásról, a leszakadókról való gondoskodásról. A civil társadalommal kapcsolatban pedig egyfelől sokat beszélnek ma Magyarországon 50 ezer alapítványról, szervezetről, szövetségről, ugyanakkor hazánkban a „civilség” többé-kevésbé halott. Ennek ellenére a civilek bizonyos jelzései elérkeznek a döntéshozókhoz. A jogvédők, a szakszövetségek egyre több észrevételt megfogalmaznak a szegénység problémájáról. Mindezek együtt eredményezték, hogy a mostani kormány programjába bekerült általában a szegénység ügye.

2005. október 15-én megtartotta első konferenciáját a Parlament felsőházi termében az egy éve alakult Magyar Szegénységellenes Hálózat, ahol Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elmondta, hogy kormánya programot készít a gyermekszegénység ellen, melynek vezetésére Ferge Zsuzsát kérte fel, aki elvállalta a megbízást. A szavakat tettek követték, két héten belül felállították a programirodát, melynek szakértői között található Darvas Ágnes és Tausz Katalin kutatók is.
A szociológus elmondta, hogy először húsz-harminc szakértőt hallgattak meg, akik a gyermekek gondjairól, a gyermekszegénység helyzetéről tájékoztatták az iroda munkatársait az oktatás, az egészségügy területéről, de pedagógusok, pszichológusok, gyermekgyógyászok folyamatosan adják a jelzéseiket, javaslataikat a program felelőseinek. Mindez azt jelzi, hogy a társadalomban van érzékenység, segítő szándék a gyermekek felé.

A probléma kezeléséhez Ferge szerint a legtöbbet az angoloktól lehet tanulni, mivel Tony Blair már ezelőtt öt évvel meghirdette, hogy tíz év alatt felére csökkenti a gyermekszegénységet, húsz év alatt pedig teljesen megszüntetik. Hozzá is kezdtek, és a programjuk révén legalább húsz országjelentés, felmérés, részfeladatok ismertetése felkerül a világhálóra, tehát az ottani tapasztalatok hozzánk is eljutnak.

A professzor asszony elmondta, hogy még karácsony előtt elkészítenek egy jelentést az összegyűjtött információkból, melyek tartalmazzák a program elindításának fő vonalait. Az alapelvek közül egyet árult el hallgatóságának, nevezetesen, hogy a gyermekszegénység-ellenes programnak is csak akkor van értelme, ha a társadalom egészébe helyezi a problémát. A gyerekek családban élnek, a családok közegben élnek, tehát mindig a struktúra egészét kell nézni.

A korábbi szegénységellenes részprogramokról szólva Ferge Zsuzsa utalt a különböző cigányprogramokra, ahol szerinte a legszomorúbb a helyzet. 1961 óta nem volt magyar kormány, amelyik ne dolgozott volna ki ilyen programot a telepfelszámolástól a roma-felzárkóztatásig. Amikor ezek elkezdődtek, élt az országban 200 ezer szegény cigány. Ma él az országban 5-600 ezer roma, akiknek 80 százaléka mérhetetlenül szegény, jelentős részük egyre szegényebb. Egy roma népesség-előszámítás alapján 15 év múlva 8-900 ezer cigánnyal lehet számolni egy akkorra – leszámítva a migrációt – 8 milliós népességben. Amikor felszálló ágban volt a roma-sors az átkosbeli foglalkoztatáspolitika miatt, és az iskoláztatás beindulásának következtében, akkor a roma termékenység közeledett az országoshoz, jelenleg növekvőben van, ami rengeteg gyereket jelent. E pillanatban roma gyereknek, magyar szegény gyereknek születni többé-kevésbé azt jelenti, hogy az embernek nagyon kevés esélye van arra, hogy piacképes legyen.

Amióta a fenti programok működnek, valamennyit javult az iskolázottság, vagyis a roma és szegény gyerekek túlnyomó része is elvégzi a nyolc általánost, ami tizenöt éve nem így volt, de jelentős részük úgy jön ki az iskolából, hogy nem tud se olvasni, se számolni, tehát nem tud továbbtanulni, nem lesz piacképes, nem lesz soha állampolgár.

A gyerekprogram aktualitása az, hogy az eddigi programok nem látszanak működni, a cigányság sorsa nem igazán javult; bizonyos elemeiben igen, összességében inkább romlott. Ez azt jelenti Ferge szerint, hogy miközben zokogunk azon, hogy csökken a népesség, és minden gyerek fontos, aközben az évi 100 ezer körüli születésből 20-25 ezer gyerek nem fog tudni úgy felnőni, ahogy kellene.



Első és legfontosabb tanulság, hogy a szegénységet források nélkül megszüntetni nem lehet. Hogy erre a területre mennyi forrás kellene, arról a professzor asszony annyit mondott, hogy nem tudható, egy biztos csupán, hogy nagyon sok. Ennek a biztosítottsága úgyszólván problematikus. 2007 és 2013 között alapvetően arra lesz módja az országnak, ami benne van a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) és az EU ad hozzá pénzt. Bármennyire is igaz, hogy az EU kirekesztés-ellenes, az NFT elsősorban arra való, hogy a gazdaságot és a versenyképességet javítsa, de minthogy az uniónak van egy másik arca is, ebbe bőségesen belefér az is, hogy növeljük a női foglalkoztatottságot úgy, hogy közben képezzünk is, meg biztosítsuk a gyerekek napközbeni ellátását is. Hogy a gyerekek egészen korai fejlesztésére honnan lesz pénz, az ma még nem tudható. Az EU számos forrást ígér, de hogy azt úgy lehet-e felhasználni, ahogy a jelen program logikája diktálja, az kérdéses.

„Ami biztosan tudható, hogy nem lehet fölülről lefelé megváltani az országot” – szögezte le az előadó. A problémák a zsákfalvakban vannak és a szegénytelepeken. Nem lehet azt mondani, hogy megszüntetjük a mélyszegénységet, ha minden egyes emberrel (családdal) egyénileg nem dolgozzuk végig, hogy merre vezethet az útja a szegénység









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2005-12-26 (16872 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0,05 Seconds