2018 January 24, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19480372
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus Naplója - 2009. február II.






MÁRCIUS

Február 28.

Országos médiaprogramot a cigánykérdésről!

Nem hiszek a média túlhatalmában, de meglep, hogy a legnagyobb közönségű orgánumok mintha igen keveset tennének azért, hogy legalább az ő révükön némi párbeszéd alakuljon ki cigányok és nem cigányok között, s a média eszközeivel máris megkezdjük azt, amit minden eszközzel mielőbb be kell indítani.

De még előbb: a C-rádió kivételével vajon melyik közszolgálati média nyújt igazi, rendszeres, napi, vonzó, szórakoztató, jó tudást nyújtó ismeretet, szellemet a cigányoknak, a nyelveiket beszélőknek és a magyarul beszélőknek? Persze, ha majd ez is lesz, meg ha majd megszűnik a roma munkanélküliség, nyomor, ha majd önerejükből más körülmények között, minden tekintetben más színvonalon élnek - vagyis száz év múlva valamivel kevesebb ilyen cikk íródik, mint ez az enyém itt.

Mikor médiát írok, főleg az országosan fogható rádiókra gondolok. Holott úgy tudom, mint olvasóim többsége, hogy a putrikban is a televízió a sztár. Még nincs merszem ezt is fölvetni. Mert valamilyen táskarádió még kerülhetne a cigányok házaiba, de televíziós készülék csak jóval kevesebb.

Egyelőre azt javallom, még mielőtt valami, még nagyobb vihar kerekedik, üljenek le a magyar nyomtatott és elektronikus sajtó legfontosabb orgánumainak képviselői, együtt a „cigánykérdés” valódi, mély és alapos ismerőivel, és készítsenek igazi, nagyon széles körű, érdekes, vonzó, szókimondó cselekvési programokat: egyet azonnali indításra, s egyet, amelynek igényessége, mélysége, filozófiájának megfontolt kialakítása több időt követel.

Nagyon jól tudom, hogy a kérdés nem attól rendeződik, hogy a rádiók, a televíziók, a lapok (mindre értem ezt: a helyiekre is) beszállnak ebbe a lélekmentő programba, de azt viszont sejtem, hogy az amerikai feketék sorsa száz évvel ezelőtt legalább olyan megalázó, nyomorúságos volt, mint ma a legszomorúbb helyzetű cigányoké nálunk. Még néhány évtizeddel ezelőtt ugyan vajon ki merte volna megírni (utópisztikus regényben?) Obama elnökké választását?

A Magyar Rádió kuratóriumának ülésén február 26-án ezt már néhány szóban javasoltam, fölvetésemet itt a Magyar Újságírók Szövetsége volt elnökeként (1991-93), az Európai Újságírók Szövetsége magyar szekciójának volt elnökeként, most tiszteletbeli elnökeként is megerősítem.

Bodor Pál



Február 27.

Ötlet-perselyt a kamaszvilágnak

Van a látómezőmben egy srác, aki - mint annyian mások - még nem döbbent rá, hogy szürkeállományából mi mindenre telne. Meggyőződésem, hogy igényes szellemi pályán jóval többre vinné nálam.

Színesen gazdag a képzelete, éles az esze, de a feltűnési vágy, az (érthető) magamutogató viszketegség, a haveri csoport szinte „katonás” öltözködése, s a vaskosság, a kemény cigaretta, fölvágós piálás, hangos-vegyes világkép, megemésztetlen, mutatós dühökkel, üres-vad sémákkal, klisékkel, jóformán semmi érdemi olvasás (tehát jóformán annyit tudnak a világról, amennyit egymástól tanulnak: nem sokat, nem szabatosat, meggondolkodtatót… Harsány-hülye hajviselet, a feltűnés élvezete –

Azt hiszem, én is ilyen voltam, vagy ennek valamilyen változata: mert világháború volt, bombázás, életveszély, majd politikai gyürkőzés, kisebbségi sorban harc az anyanyelvért, közben vasgárdisták, fekete egyenruhás nácik, félelem és elszánás - hát persze, eszünkbe’ se volt katonásan öltözni, bizarr frizurákat hordani, de ezzel is felvágtunk, gyermeteg-kamaszosan, lángolva politizáltunk, sokat olvastunk, de nem akármit, kezdetben nyilvánvaló, hivalkodó sznobizmusból súlyos filozófiát, amitől menten azt hittük, értelmiségiek vagyunk - mindez együttvéve jellemző volt életkorunkra és korunkra.

Nem hiszem, hogy mindezen „szervezetileg” lehetne segíteni. Persze, ezerszer jobb a tájfutás a piánál, a kerékpár-kirándulás a cigarettánál, a jó zene koncertteremben milliárdszor jobb sok mindennél - de nem jó papolni, prédikálni, fontoskodni. A pozitív ifjúsági szervezetek, a jó pedagógusok, a diákok soraiban népszerű iskolák, tanárok, a gyerekek és kamaszok pszichológusai adhatnának már mindünknek tanácsokat.

Van a Klubrádiónak egy műsora főleg a tanulóifjúságról, nagymértékben a kamaszokról: gyakran igazán ragyogó, a legjobb szakembereket szólaltatja meg, kitűnő tanácsokat fogalmaz meg, ihlető erejű ötleteket: talán innen indulhatna el valami. Deák Katalin a műsor szerkesztője, vezetője, riportere - ezen a szálon is el lehetne indulni.

Bodor Pál



Február 26.

Van-e vajon reális esély a gyűlölet ellenében?

Etnikai béketervet sürgetnek a tegnapi újságok. Mérjük fel, milyen nézetekre, tapasztalatokra, túlzó általánosításokra, rágalmakra, történelmi tények kiforgatására épül a világban és a szomszédjainknál például a magyargyűlölet, ellenszenv is. Bőven volt alkalmam az élménygyűjtésre. És roma-ügyben kigyúlt arccal tapsolok Bíró András Népszabadságban megjelent szavainak.

Tekintélyes nemzetközi szervezetet győznék meg arról, hogy van ésszerű mód a gyűlölet enyhítésére, semlegesítésére, kioltására. Tessék rendszerezni, begyűjteni, hogy adott térben kik, és főleg miért ódzkodnak valamely nemzeti-nemzetiségi, vallási, etnikai, nyelvi, kulturális réteg tagjaitól. Személyesen tapasztalták-e, avagy másoktól tudják, netán valahol olvastak a csoport tagjaira jellemző tünetekről, szokásokról, tulajdonságokról, melyek miatt bizalmatlanok, ellenségesek, távolságtartók velük szemben. S ahol kiderül, hogy nem épp alaptalan a fenntartás, mérjék fel: ezer egyedből hányra jellemző a viselkedési mód, melyre a borzadók hivatkoznak. Tudós szakértők bevonásával tisztázzák, miből ered az a viszolyogtató tünet, és van-e szükség és alaposan fölépített mód a közömbösítésére.

Feltárható, melyek azok a gyűlöletgerjesztő, például történelmi, vallási rítusokra vonatkozó hitek-hiedelmek, melyekre mindmáig a félelemkeltő föltételezések épülnek (istengyilkosság, vérvád stb.). S bár nem kecsegtet gyors, pozitív hatással - föltárható, hány ezer áldozata volt a keresztre feszítés római gyakorlatának, mily gyakran volt igazságtalan, aránytalan a szörnyű büntetés, melyet a célratörő rómaiak elrettentésül, példastatuálásként, birodalmi „rezon”-ból is alkalmaztak, akár névtelen följelentésre építve az ítéletet. (A helyi teljhatalmat gyakorló, parancsra kivégzéssel, kínvallatással keresztényüldöző ifj. Plinius panaszkodik Traianus császárnak a névtelen feljelentésekre; a császár válasza: ”Névtelen följelentéseknek (…) sem szabad helyt adni, mert ez a leggyalázatosabb módszer (…) semmiképp sem méltó korunkhoz.”)

Fontos: nem tagadni, hogy a másikat nemcsak mássága - azonossága is jellemzi.

Bodor Pál



Február 25.

Ideges monológ

Vajon ha azt mondom: mától rendre eltörlöm minden előítéletem, nehezen indokolható fenntartásom, rossz érzésem - sőt: a racionálisan meg sem magyarázható ellenszenvet szinte ismeretlen emberek, ízlések, színkombinációk, szagok iránt - keresztülvihetném? Nem - válaszolok higgadtan, szomorúan.

A „nem racionális” se mindig alaptalan. Egy szaghoz, illathoz fűződhet ijesztő, félelmes emlék (kiskorodban kutya rontott rád, az esetre már nem is emlékszel, de a szag beléd ivódott, s ahányszor orrodat megüti, ugyanaz a rémület fog el…) Magyarán: az ésszerűvel lehet vitatkozni, az ösztönössel aligha. Ösztönöset mondok, s igen tág körre gondolok: mindarra, ami (akár érthetetlen) vonzást-taszítást, vágyat vagy undort kelt. Nem állítom, hogy nem ismerjük magunkat; csak azt, hogy testsúlyunkat naponta mérhetjük, lelkünk könnyűségét-súlyosságát nemigen. Izmaink labdajátékra, ugrásra, önvédelemre edzhetők - adódik lelki próbatétel, melynek csak egyszer az életben kell megfelelnünk: nincs mód felkészülni, edzeni rá…

Az is elfogult, aki őszintén azt hiszi: toleráns, tárgyilagos, pártatlan, szabadelvű. Az emlékek is „oltások” önvédelemre késztethetnek. Ha mézes-mázos beszédű asszonyság lopott meg, legközelebb gyanakvóan fogadjuk a nyájas beszédűt, talán igazságtalanul. A tapasztalt ember őszinte szívélyessége bizony olykor maga a csoda. Igen, öreg emberek segítőkészsége, vendégszeretete, jóságos önzetlensége a bizonyíték, hogy az emberiség sorsa nem teljesen reménytelen. Hacsak nem derül ki, hogy a jóhiszemű öregek mind meggárgyult bolondok.

A gyűlölet egynémely köre önvédelemből elvégzett, egyszerűsítő (s ezért gyakran hibás) általánosítás terméke. Aki rossz emberismerő, buta általánosításokhoz menekül. Nem nézi meg magának az embert magát, akivel dolga van - mert nem képes megítélni - hanem azt mondja: „vörös kutya, vörös ló, vörös ember sose jó”. Fél a sántáktól, gonosznak tart minden „oláht” (minden magyart), hamisnak minden házalót, ablakost, vándorköszörűst: kirekeszti életéből mindet.

Engem ritkábban csapnak be, ráznak át, talán mert olykor kicsit gúnyos mosollyal figyelem a hozzám ismeretlenül szólót. Csakhogy azokat is eltántorítom ezzel magamtól, akik rokonszenvesek, akik tetszenek. Utcán, villamosban, buszon egész életemben ha két idegennel, mondjuk, két ismeretlen lánnyal kötöttem barátságot, és lett folytatása is. A gúny az arcomra van írva, a bizalmatlanság ordító rajza - senkinek sem vagyok szimpatikus első látásra, de talán a hatodikra sem - mondta szomorúan az öregember, és átadta a névjegyét. A mestersége is szerepelt rajta. Halottkém.

Bodor Pál



Február 24.

Évezredes törvénykönyvek nyomán

Láttam a Hammurábi időszámításunk előtti, tizennyolcadik századi törvénykönyve betűit őrző dioritsztélét, illetve fekete gránit-utánzatát a berlini Pergamon-múzeumban. Az eredetiből ihletődhetett Mózes második könyve is, melyből - sajna - kedvünk szerint szemelgettünk, s mely a tízparancsolatot is tartalmazza.

A huszonharmadik-huszonnegyedik verset ki is írnám némely templomunk belső falára: „Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak. Földből csinálj nékem oltárt… (következik a rész az állat-áldozásról, majd): Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek Tehozzád és megáldalak téged.” Világos beszéd? A második könyvben vannak expressis verbis éles törvények már a rabszolga-kereskedelem ellen is: „A ki embert lop (mi azt mondanánk: rabol), és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.” Mint a tudatos gyilkos is: ”Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.” (Magyarán: az Isten se védi-menti meg.) Az óvatlanságból bekövetkező emberölést is igen szigorúan büntették: ”Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan. De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és még sem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.”

De a huszonkettedik rész huszonegyedik verse a legkedvesebb nekem:„A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Egyiptom földén.” A huszonharmadik rész kilencedik verse szinte megismétli: ”A jövényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Egyiptom földén.” Az ötödik könyv huszonnegyedik részéből a tizenhetedik és tizennyolcadik vers pedig így szól: ”A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba. Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Egyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én neked, hogy így cselekedjél.”

A Biblia érvényes szavait idén még idézgetem, főleg azokat a helyeket, amelyek a köz-gondolkodásból nagyon kihalványultak, holott igen időszerűek mindmáig, avagy újra.

Bodor Pál



Február 23.

Hatalompiac
(Publicisztikai szonett)


Hiába, na. Vonz minden ókori törvénykönyv. Hatalompiac. Tilalom, büntetés, jutalom - s életmód, félelem, értékrend tükre. Mint tornyot s bitófát tükröz a vers, s a pocsolya. S hogy miből a vagyonok, s a nincstelenség. Betűvető: százezerből egy. (De nem ő az Akadémia elnöke.) Bölcs fő akkor is sok volt. Ma több a lapos lelkű érettségi, s az olcsó doktori.

Sorsunk: tanulság. Törvénnyé fogalmazhatjuk. Sokat veszítettem el, mert őrizetlenül hagytam: okos tilalmakkal megóvhatnék ettől másokat. A kasztrendszer szörnyű, de ha ki páriát vesz szerelem-lángban feleségül, gyermekeit sodorja gyűlöletbe. Azt mondom, tedd azt, tedd bátran - de mérlegeld a dédunokák szemével.

Nem kedvelem a túl szabályozottat. Elég volt nekem a KRESZ, s a közeli halál. De ha törvénybe iktatnák: milyen tapasztalt legyen a nászhoz a férfi, elfogadnám, mert bölcs szabály. Ha ügyetlen-durva, s ellobban gyorsan, örökké papucs alatt lesz. Kölykeinek is jaj.

Apámra élesebben emlékszem, mint magamra. Újra meg újra rám mosolyog csak a szemével odaátról, s az Égben alig őszül. Bizalommal bíztat örökké: Ő aztán érdek nélkül. Azt súgja:

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - -- -

Festménynek gyönyörű a kacagó s a meggyilkolt császárpápa. Hármójuk közül én a festőt szeretem.

Bodor Pál



Február 22.

A sajókazai példa

A Népszabadság pénteki száma hírt adott egy nyomorgó szlovákiai falut, s főként roma lakosait segítő, „rejtélyes” osztrák pap segítő akcióiról - és a sajókazai roma asszonyok „Segítő Kéz” gyülekezetének támogatására siető filmszemlei gyűjtésről. Két rendező: Salamon András és Böjte József felhívására a filmesek két és félmillió forintot gyűjtöttek össze, hogy a határ innenső oldalán élő sajókazaiak - akiknek (villany-számla adósságaik miatt) „levágták” az áramellátását - visszakaphassák az áramszolgáltatást, mégpedig „kártyás” áramfogyasztás-mérőkkel (villanyórákkal), aminek előnyeiről már sokat olvashattunk.

Barátunkról Böjte Józsefről régóta tudjuk, hogy szívből „szegénypárti”, és a roma-kérdés hosszú ideje komolyan foglalkoztatja. Annak idején a fiatal Sztojka Katiról készített kiváló portréfilmje nemcsak első díjat nyert a miskolci filmszemlén, hanem feltűnést is keltett, és élénk hatása volt. Ebben a műfajban és témakörben alighanem a legjobb magyar teljesítmény. Évekkel később elkészítette a második, riportelemekkel dúsított, igen szókimondó filmjét Sztojka Katiról, akinek a továbbiakban sem volt könnyű és üres élete. A rendező kitartó, szívós, elmélyülő figyelme a szegények iránt megmutatkozott egy délkelet-magyarországi, balladai dokumentumfilmjében, amelyet mezőgazdasági vidéken forgatott, és amelynek szívszorító forgató-, illetve szövegkönyvét a Népszabadság Hétvége melléklete is közölte. Megrázó volt, hogy a minden szavában hiteles „life”-film költőisége mennyire hatott az olvasókra. Rám is.

Persze, Böjte József számos, mély társadalmi elkötelezettséget, humanizmust, irtózást a demagógiától bizonyító, profi filmes teljesítménye érdemelne nagyobb visszhangot és széles körű figyelmet. Többek között Erdélyt bemutató filmjére gondolok, amelyben ciceronéja, kalauza Beke György volt. Úgy gondolom, hogy a Pallas Páholyban megrendezhetnénk Böjte József filmjeinek napját. Számos filmes tiszteli-becsüli őt - néhány szót magam is szólnék akkor arról, hogy mi mindent köszönhetünk neki, és azoknak, akik vele együtt tették a dolgukat. Így született a Független Magyar Művészeti Alapítvány is, így sikerült Szárszón, nem messze József Attila öngyilkosságának színhelyétől emlékművet állítani - és folytathatnám napestig.

Nem tudom, eleddig milyen elismerésben részesült Böjte József következetes életműve eddigi szakaszáért.

Bodor Pál



Február 21.

Politikai pia

Ami ma a közéletből nyilvános, az olykor inkább érzelmi alkoholizmus. A politikai pia szédülete nem enyhítő körülmény, sőt. Akit pálinka fűt, majd halálra gázol ügyet, lelket, ideált, annak jaj. És néha bizony kocsmaszagú a Parlament, s itt-ott a média is.

A szélsőségek nyomulásával nőtt a nyomás a koponyákban is. Stílusban azonban nemcsak a szélsőségesek faragatlanok, sértegetők. Az érvek gyöngeségét durva hangerővel pótoló, személyeskedő, becsmérlő ordításokat szinte a jobboldal minden árkából hallunk. Alig vannak már eszmei duellumok, párviadalok. Egyik fél annyira kerüli a vitát, hogy inkább kivonul a teremből. Mintha csak azzal kellene vitatkoznia, amit akusztikailag is érzékel. Pedig ugye nem fél vetélytársa érveitől.

Hajdan azt tanultam, hogy az irodalmi törvényszék (majdnem mint a pszichodráma) pompás iskola. Szereposztás szerint kell képviselni a vád, a védelem vagy a bíró álláspontját. Szinte hallom Navracsics, Répássy, Szíjjártó védő- vagy vádbeszédét valamely baloldali szónok, tisztségviselő, politikus nevében. Ha olykor azt olvasnám bármely féltől, hogy a másiknak ebben vagy abban igaza volt-van, az egész magyar politika hitelesebb lenne: nemcsak az én szememben.

Ma az általam várt, áhított jelenség csak aszimmetrikusan mutatkozik meg: néha azok is szidják Gyurcsányt, akik nem igazán Orbánék hívei. Jó, hát a győztes mindig erősebb, őt szidni elegánsabb. De a vesztes jobboldal már a sokszoros karaktergyilkosságig fokozta Gyurcsány-ölő kampányát. Ellenszenves, hogy ehhez balról, középről is kap a pszichózist erősítő alkalmi segítséget.

Még az sem mindig érzékelhető, hogy pártja szenvedélyesen kiáll elnöke mellett. Ha nem lennék tudatában, hogy túl keveset látok az MSZP-ből, azt hinném: passzívnak, amorfnak tűnik. Remélem, tévedek. Talán nevetséges, hogy közéletünktől némi lovagiasságot is várok.

Bodor Pál



Február 20.

Ingyen bordélyház

Öreg barátom Párizsban élte meg 1968-at. Diák volt. Esküszik rá, hogy meghökkentően eredeti ötletek is felröppentek. Diáktársa például a professzor-választás vakbuzgó híve volt, azt akarta, akit a diákok választanak meg.

Csak az lehessen egyetemi tanár, aki benyújtja a diákságnak a memorandumát: elmeséli az életét és válaszol a kérdésekre, fontosabb könyvei, elemzései, tudományos munkái kikölcsönözhetők az egyetemi könyvtárból, ő maga levizsgáztatható, és csak akkor taníthatja őket, ha átlagosnál magasabb minősítést kap. Csak száznegyvenen voltak az ő szakukon első-évesek, a kijelölt egyetemi tanár nem volt nekik rokonszenves, de a vitában mindig ők maradtak alul, a prof okos volt, művelt és könnyed, szellemes és nagyvonalú, játéknak tekintette a folyamatot, mégpedig cseppet sem megalázónak - ezért aztán meg sem alázhatták. Nem telt el egy év, és ő lett kedvenc profjuk.

A fölmerült ötletek közül azonban öreg barátomat leginkább az lepte meg, hogy a szociális programok és követelések között megjelent - az ingyenes bordélyház. Ettől őt - noha 1968-ban még csak húszéves volt - majd’ megütötte a guta. Neki ugyanis az volt az álláspontja, hogy a prostitúció a legrondább kizsákmányolás, még akkor is, ha drága. Szinte vérre menő viták lángoltak fel. Mit tegyen az, akinek nincs ideje udvarolni, nem talál olyan lányra, aki hajlandó lefeküdni vele, elemi ismeretei sincsenek még a testi szerelemről, kollégiumban lakik, ahol lehetetlen viszonyt folytatni - és így tovább.

Szerencsére leszavazták az ötletet. A lányok, akik utálták a „témát”, szinte mind ellene szavaztak. Hívei nehezen szereztek érvényt annak az elképzelésüknek, hogy az ingyenes bordélyházakat az állam tartsa el, fizesse. Ennek ellenzésére pompás, szellemes plakátok is születtek; az egyiken az akkori államfő jelent meg, akit persze csak kivételes magasságáról ismertek fel (de Gaulle) - mint az ingyenes bordélyház portása. Érdekes, hogy épp ez a rajz beszélte le őket az elképzelésükről; a tábornoknak volt némi tekintélye azok soraiban is, akik nem szerették. A rajz meggyőzte őket, hogy a kupleráj nem lehet „szociális vívmány”.

Szerepet játszott a követelés ejtésében az is, hogy tragikus filmet mutattak be a második világháború német katonáinak berendezett bordélyházakról, amelyben a haláltáborok friss női foglyaiból, főleg fiatal lányokból kerültek ki a kényszer-prostituáltak. „Na, látjátok, ez az ingyen bordélyház - mondták -, ezt csak rab nőkkel lehet fenntartani… Ez nem nekünk való…” Ezzel ért véget az ő forrongásuk.

Bodor Pál



Február 19.

Az igazság arca láthatatlan

Az emberben fura gyanakvások támadnak. Hallom, jogász magyarázza, hogy Hunvald erzsébetvárosi polgármester úr kezéhez olyannyira nem tapad egy fillér sem az ingatlan-bizniszből, hogy ezzel nem is vádolják. Akkor miért van előzetesben? Hogy össze ne súgjon senkivel? Az igazáról?

Egyszer engem is bekísérhetnek; újságíróként igazán összesúghatnék bárkivel. Ha holnap azzal vádolnak, és följelentésekkel alátámasztják, hogy én adtam el Hersantnak a Magyar Nemzetet, hiszen a Magyar Nemzet Újságírói Alapítványa (a lap társtulajdonosa) kuratóriumának elnöke voltam, akkor csak azért imádkozhatnék, hogy bárcsak lehallgatták és szalagra vették volna, amikor megválasztásom délutánján Antall József miniszterelnök felhívott, hogy gratuláljon, és igen hosszan beszéltünk arról, hogy nem azért tartom hibásnak a kormányzati oldalról megfogalmazott döntést (hogy a francia Hersant legyen a lap tulajdonosa), mert Robert Hersant ifjúkorában náci volt, hanem azért, mert legalább hat-nyolc sajtóérdekeltség jelentkezett - a Frankfurter Allgemeinetől a Neue Zürcher Zeitungig, a Le Monde-tól a Sanoma-ig, Berlusconitól a Dagens Nyheterig - hogy szívesen beszállna a lap tulajdonlásába. Márpedig akkor egyik sem diktálhatna. Antall József egyetértett, de másnap felhívott a lakásomon azzal, hogy jogászai szerint erre a fordulatra már nincs lehetőség. Vajon készült felvétel? Sose tudom meg.

Mint ahogy Fejtő Ferenc párizsi lakásán sem valószínű, hogy forgott egy titkos magnó, amikor melegen ajánlotta figyelmembe Hersant épp akkor Pestre, a Magyar Nemzet megvásárlásának előkészítésére küldött emberét, Emmanuel Kriegelt - azzal, hogy ő maga (Fejtő) nem tartja sem a Figarót, melynek rendszeres munkatársa, sem a Le Figaro tulajdonosát, Hersant urat jobboldalinak… Megjegyzem, bármilyen valószínűtlen, szerintem Fejtő ezt őszintén így hitte.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy ahol nagy érdekek forognak kockán, ott néha az igazság egyik arca sem látható. Amit elvben mindannyian sejtünk, de konkrét ügyekben szinte sosem hiszünk el.

Bodor Pál



Február 18.

Ha a Földgömb pénzért forogna

Milyen időmérő órát, milyen gázórát, vízórát, villanyórát, telefonórát, levegő-órát, zene-órát (zenélő órát) szeretnék? Semmilyet, őszintén szólva. De elismerem, egyelőre (még néhány száz évig) mindenért fizetni kell. Azt szeretném, ha minden, árat is mutató, az életet pénzen is mérő órát az éppen érvényes tarifára állítanának be.

Teszem azt, a gázóra is azt mutassa, naponta és havonta, hogy hány forintra (euróra) fűtöttem el a pénzemet tegnap, és ma, meg holnap. Eszerint forogjon a vízóra meg a többi. Talán a levegő-órát a legnehezebb elképzelni; ha kicsit is sietek, vagy emelkedőn igyekszem, már úgy lihegek, hogy beszélni sem tudok. De talán be lehet táplálni azokat a közköltségeket, amelyek megkísérlik befogni a kipufogók száját, a csatornák bűzt lehelő torkát, meg a többit, és minden köbméter légfogyasztásnál jelzik, mennyibe kerül nekünk ez a nagyon viszonylagos levegő-tisztaság.

De bemérhető az is, vajon mennyibe kerül percenként vagy óránként, hogy még élünk, nem nyomták belénk a kést, nem gázoltak el, nem dobtak be, fejbekólintásunk után a Dunába, mennyibe kerül az, hogy nem kaptuk meg annak a tíz, húsz, harminc vagy háromszáz súlyos vagy éppen halálos betegségnek a kórokozóit, amelyek ma még gyógyíthatatlanok.

Az emberek többsége azt hiszi, nincs messze az az idő, amikor az opera-jegyre is telik a szegénynek, csak legföljebb nem ölthet frakkot, szmokingot a díszbemutatóra. Bevallom töredelmesen, amikor átmegyek valamelyik, igazán szép hídon - legyen az a Lánchíd vagy az Erzsébet-híd - sok mindenre és sok mindenkire gondolok, azokra is, akik leugrottak a hídról, akik fényképezkedtek, akik papírrepülőt eregettek - csak az nem jut eszembe, hogy mibe került a híd. Egyetlen nagy festőművész, szobrász, építész művét szemlélve sem jut eszembe, hogy mennyibe kerül. Ahogy nem a pénz jut eszembe a hegy-csúcsokról, a szakadékokról, a zuhatagokról.

Örülök, hogy egyelőre a látványra, a természetre nem lehet fizető-órákat szerelni. A földgömb se pénzért forog. Egyelőre.

Bodor Pál



Február 17.

A magyarok nem románfalók (Constantin Racaru Marian Cozma haláláról)

Kedves román kollégám!

A román szállítmányozók internetes orgánumában fedezte föl a veszprémiek halottjáról, Cozma Marianról írott vallomásodat Fazekas János (Ph.D.), aki igen, az elhunyt Fazekas János egykori romániai magyar miniszterelnökhelyettes fia; egy első gyorsfordítását is elkészítette.

Meghatott írásod, tiszta hang, tiszta következtetések jellemzik - és úgy érzem, a magyarországi olvasóknak kötelesek vagyunk jelezni: Romániában ez az attitűd is jelen van. Ime, néhány fontos passzus az írásodból; soraid első fejezetét igyekeztem legalább hangulatában híven tolmácsolni. Kihagytam a közvetlen összehasonlításokat olyan román belpolitikai tényekkel, amelyeket a mi olvasóink nem ismerhetnek. Íme:

„Marian Cozma kézilabdás tragikus, megrendítő halála az egyik legrégibb s átkozottabb, személyiségeket teremtő, s pártpolitikává emelt nacionalista mítosz lebontását teszi lehetővé.”

„A magyarok nem románfalók. Román ember, íme, magyarországi város valódi hőse lehet, tisztelettel veszik körül, és boldogan élhet. A magyaroknak ugyanolyan fájdalmat okozhat román társuk halála, mint magyar testvérük pusztulása, s épp úgy elsiratják, gyertyát gyújtanak érte, s épp olyan áhítattal méltatják érdemeit, mintha egy magyar áldozat erényeit idéznék.”

„Megrázó volt a veszprémi, majd a szegedi közemberek reagálása. Okulhattak volna belőle a fanatikus nacionalisták. Egyszerre tapintatos és mélységes megindultságuk a magukénak érzett idegen fiú csodálatos rekviemje volt. Marian Cozma édesapja, aki Magyarországra érkezése előtt még azt tanácsolta mindenkinek, hogy hazájából ne mozduljon, mindezek láttán-hallatán könnyeivel küszködve így szólott: - Szívből köszönöm, amit a gyermekért tetettek!”

„Vajon ha egy magyarországi sportolót gyilkoltak volna meg nálunk, mi, románok ugyanígy reagáltunk volna?”

„A magyar rendőrség példás hatékonyságról és szakmaiságról tett tanúbizonyságot. A gyanúsítottakat alig három nap alatt elfogták, bár a határon már sikerült átcsúszniuk.”

„Bárcsak ne lett volna szükség ekkora, szörnyű tragédiára, hogy felfogjuk: a határ két oldalán nem ellenségek élnek, a nacionalista fellángolások tisztára őrültségek.”

„Az a virrasztás ott, Magyarországon…! Száz és száz könnybe lábadt szem, tengernyi gyertyafény és tengernyi könny semmivé kellett volna oldjon minden előítéletet…”

Bodor Pál



Február 16.

Kihez melyik párt illik igazából?

Elképzelek a Huxley-i jövőben egy pártválasztási laboratóriumot. Bejön a kliens, kitölt egy átkozottul hosszú, néhol indiszkrét kérdőívet, melyben még szexuális szokásairól és vágyairól is nyilatkozhat. Értsd: ezekről nem kötelező, de lehet.

Clintontól megkérdezik: igaz, hogy csak a szivarját, annak is persze a hideg végit közelítette Monica Lewinsky tubarózsájához? Erősebb kívánsága nem volt - avagy nem mert többet? Voltak már szokatlan kívánságai? Esetleg álmában? Lefordíthatná azt, hogy „per anus”? Nagy gazemberségnek tartja?

A tudományos munkatársakat nem is az érdekli, hogy miket válaszol a paciens, hanem csak az, hogy mire nem mer válaszolni. Ez azt jelenti, hogy azokra a kérdésekre nagyon cifrák lennének a feleletei. De hát van még kérdés elég. Rakosgassa hierarchikus gúlába a következő fogalmakat: nemzet, műveltség, jótékonyság, érdek, szellemiség, akarat, ész, erő, (és még tizenhét). Hierarchikus gúla: mondjuk a preferenciák vagy a fontosság, az erő sorrendje.

Egy későbbi fejezetben nemzeti irodalma tíz költőjének és prózaírójának neve és a világirodalom húsz neve szerepel. Kik állnak hozzá a legközelebb? Öt nevet válasszon a nemzeti irodalma, tizet a világirodalom nagyjai közül! Aztán közmondások, aforizmák, versrészletek, zenei művek részletei, tájak, gépkocsik, városnevek között kell választania. Erre az egész művelet-sorra (mintegy hatvan kérdés megválaszolására) tetszése szerint két vagy három órája van.

A válaszok és választások alapján a labor szakértői huszonnégy óra múltán megmondják, hogy a jobboldaltól a baloldalig, az összes pártpolitikai variációkat szem előtt tartva hol lenne a kliens és paciens igazi helye a politika világában. Mulatnék, ha a mai magyar közélet fő alakjainak elemzése kiderítené: milyen kevesen vannak „organikusan”, őszintén, érzelmileg, lelkileg, gondolatilag is a helyükön. Nagy mulatság lenne, ha kiderülne: X.-nek és Y.-nak, az ellenfeleknek például helyet kellene cserélniük.

Sose lehet tudni.

Bodor Pál



Február 15.

Évalajos a „nem trendi”, remek regényről

Évalajost a blog-oldalakról, elmés, érzékeny hozzászólásaiból ismerik. Most Szigethy Andrásról ír, akinek publicisztikai írásairól már szó volt. Íme, részletek leveléből:

„Olvastam Szigethy Andrástól itt-ott szövegeket. Érződött, hogy író, s hogy szívember. Kíváncsi lettem könyveire. Csak annyit tudtam, hogy írt néhányat, semmi többet. Pedig ugye, annyi ideje könyvtárban dolgozom… Mindig csak tucatnyi ’trendi’ könyv forog nyilvánosan, illik tudni róluk, megvenni - a többi: szinte néma csend. Néha azért, mert a szerző túl szerény, vagy ’csak írni tehetséges: önmagát menedzselni nem’… Nos, most olvastam el Krokodilfa című regényét. (Magyar Könyvklub). Másfél napig olvastam. Álomhangulatú, rozettás templomi ólomüvegen át szűrt, mitikus história tengelyében pörgött-forgott, hömpölygött a történet. És ebben, mint minoszi labirintusban hősöket elemésztő, nem bikafejű, hanem tátott szájú krokodilfa gyökerei szőtték alá a várost, amely lehetne valamely latin országban vagy a középkor Velencéjében… Hős és áruló vagyok, vagy lehetek, szabadságvággyal: mely kell, ha nincs, és megsemmisül, ha van... Sorsdrámai hangulatú, több rétegű, fátylakon átsejlő, bús történet, ami leírva sem az, ami; mint a kígyós gyűrű, mely önmagát harapja: minden igazságnak az ellenkezője is igaz. Súlyos könyv. Látlelet-könyv. Elhallgatott könyv. Ajánlatos olvasmány küldetéstudatos hatalom-mámorosnak, s szerelmes idealistának is …”

Eddig az idézetek Évalajos írásából. Őszintén szólva én már írtam a regényről, a zsarnokság elleni, titkos, föld alatti, romantikus-hősi összeesküvésről, amelyről végül kiderül, hogy ugyanazok vezetik, akik az ország zsarnokai. Sosem értettem, s a jövőben sem érem már fel ésszel, hogy ezt a tragikusan szellemes dramaturgiai ötletre épülő, sok helyen (az egész világon) nagyot csattanó, nagyon jól megírt regényt miért nem kapta fel a megérdemelt, országos és világméretű siker. Micsoda játékfilm készülhetett volna belőle!?

Alighanem ebben is Évalajosnak van igaza. Ki tudja, miért, de hát nem került a „trendi” művek közé. Ahogy volt kollégája, Pünkösti Árpád igazán szenzációs, nemrég közölt családregénye sem. Vagy Szigethy különös Teniszregénye. Az ördög érti…

Bodor Pál


 









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2009-03-03 (1371 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds