19-01-2010
Professzoraim
Ha visszatekintek csaknem 30 évvel ezelőtt véget ért egyetemista pályafutásomra, csak örömmel tehetem azt. Ma már elmondhatom, hogy a mai magyar értelmiség számos kiválóságával együtt „frekventáltam diligenter” az ELTE Bölcsészkarát, és hogy a kor legjobb elméi adták át ott tudásukat.
Különösen négy professzorra emlékszem ma is szeretettel és tisztelettel: Hahn Istvánra, az ókori történelem és a vallástörténet bölcs és szellemes előadójára, Süpek Ottóra, aki Villon költészetébe és a középkori misztikumokba vezetett be minket, Unger Mátyásra, a magyar középkor „kérlelhetetlen” útikalauzára és Köpeczi Bélára, aki a 20. századi francia irodalmat és kultúrtörténetet nyújtotta át nekünk. Hárman már évekkel ezelőtt távoztak az élők sorából. Most Köpeczi professzor úr is követte őket.
Még elsőéves voltam, amikor általános irodalomesztétikai előadásokat tartott nekünk és még arra is igyekezett rávilágítani, hogy mi a művészeti értéke az akkor futó Kántor-sorozatnak. Emlékszem, megdöbbentett, hogy e kicsiny, sápadt ember, akiről tudtuk, hogy micsoda tudás birtokosa, a legnagyobb szerénységgel, mondhatnám alázattal – és gyönyörű magyar nyelven - beszél a megszeppent gólyáknak. Közelebbi kapcsolatba aztán negyedévesen kerültem vele, amikor ott ültem előadásain és szemináriumán is. Amikor megszólalt franciául, aligha volt olyan, aki ne érezte volna, hogy semmit sem tud ebből a csodálatos nyelvből. Köpeczi professzor úr azonban soha nem éreztette senkivel szellemi fölényét, sőt, még ellenvéleményt is kész volt elfogadni. Soha nem felejtem el, amikor az egyik szemináriumon vitába szálltam vele a francia „új regény”, mindenekelőtt Alain Robbe-Grillet kapcsán. Ő „olvashatatlannak”, „végtelenül unalmasnak” találta az író-filmrendező munkáit, én viszont azzal érveltem, hogy a szerző látásmódja rendkívül kép- és filmszerű, fejleszti vizuális asszociációs készségünket és ha így olvassuk, máris nagyon izgalmas. Bár a professzor úr fenntartotta nézeteit, elfogadta véleményemet, mert érvekkel támasztottam alá azt.
Már végeztem az egyetemen, amikor újra találkoztunk, fölöttébb „magas szintű” körülmények között. 1982-ben Budapestre látogatott Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és a Nemzeti Galériában Köpeczi professzor – akkor már művelődésügyi miniszterként - tartott neki tárlatvezetést. Én az elnököt kísérő francia újságírókkal voltam és – hallva a két nagy férfiú akadémiai franciaságú társalgását – nem tudtam megállni, hogy ne büszkélkedjek a kollégáknak: az „én professzorom”.
Jó tíz évvel ezelőtt találkoztunk utoljára – tulajdonképpen véletlenül. A professzor úr egy házban lakott Jancsó Miklóssal, akihez egy interjúra mentem és amikor ezt megtudtam, gondoltam, meglátogatom őt. Akkor már dolgoztam első „68-as” könyvemen. Éppen Köpeczi Béla volt az első, aki erről a témáról Magyarországon tanulmányt írt még a 70-es évek elején. Több megállapításával nem értettem egyet - persze azóta én magam is „fejlődtem”, még jobban elmélyedtem a témában – és lehet, hogy parázs vita alakult volna ki közöttünk, de csakis a kölcsönös tisztelet alapján. Ha csak ennyit tanultam volna Köpeczi professzor úrtól, már nem volt hiábavaló a találkozásunk.
11-01-2010
Táplálkozás-szonda
Mostanában állandóan az esti órákban csenget valaki. Vagy rendkívül kedvező ajánlatot akarnak ránk sózni, vagy pedig felmérés tárgyává akarnak minket tenni. Ez utóbbiak eredményével kapcsolatban vallom a churchilli elvet, mely szerint annak hiszek, amit magam hamisítok, de azért egy-egy felméréstárgy kapcsán felkapom a fejemet.
Szombat este az erőteljes csengetés után félénk női hang szólalt meg az ajtó mögül. Néhány kérdést akart feltenni. Miután nem tűnt betörőnek, kinyitottuk az ajtót, és megtudtuk, hogy felmérést készítenek 40-50 év közötti nők táplálkozási szokásairól. A témában otthon vagyunk, bár nem ezt a korosztályt képviseljük, akár mondhattunk is volna valamit. Amikor azonban megtudtuk, hogy az egyik legnagyobb szondázó cég megbízásával jött, elvágtuk a társalgás fonalát. „Magánügynek tekintjük” – mondtuk és az sem hatott meg minket, hogy a 20-30 év közötti fiatalok étkezése is érdekelne volna őt.
Hogyisne! Ha jól emlékszem, ez volt az a cég, amely néhány hónappal ezelőtt kihozta, hogy a kormánypártiak beoltatják magukat H1N1 vírus ellen, a megbecsült ellenzék szavazói viszont nem. Ez a két korosztály eléggé reprezentatív erőt képvisel az országban. Mi lesz akkor, ha egyszer csak azt halljuk, hogy a ballibek még táplálkozásukkal is rontják a nemzetet, magas a koleszterinszintjük, elhízottak, ellenben a nemzeti erők csak és kizárólag egészséges táplálékokat vesznek magukhoz, olyan fittek, hogy a fal adja a másikat, és ez utóbbiak természetesen a lakosság kétharmados többségét alkotják?
Egyébként mi igyekszünk egészségesen étkezni, a fő jelszavunk a mértékletesség. Ami pedig hovatartozásunkat illeti: semmi hatalmat senkinek!
Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.
