2018 January 22, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19468673
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
GNL Blog 2009. december






23-12-2009

On-line 2009 (II. rész)

A divat is megtalálja a maga helyét az interneten a szociális portálok révén. Az www.artofthetrench.com a Burberry-cég találmánya. A legendás, 1914-ben eredetileg katonák számára készített, majd többek között Humphrey Bogart által halhatatlanná tett viseletet úgy népszerűsítik, hogy ezen az oldalon bárki feltöltheti saját, Burberry-kabátos képét, hozzá saját történetét, és egyúttal kapcsolatot kínál fel a nagy szociális portálokhoz. Az üzleti fogás bejött, mert máris 700.000-en vannak a Burberry-hívők a Facebookon.

Az olasz Espresso-csoport, amelynek tagja a La Repubblica, iskolai programot indított el, amelybe több ezer általános iskolai felső tagozat és középiskola kapcsolódott be. Központi feladatokat adnak a gyerekeknek, akik az iskola on-line lapján keresztül jutnak el a RepubblicaScuoláig. (http://scuola.repubblica.it/). A legkülönbözőbb műfajokban lehetett pályázni, az egyik központi téma a H1N1 vírus volt, de „házi feladatként” kapták pl. a Twilight-jelenséget. Komoly riportok is jelentek meg, pl. a római FAO-csúcsról, vagy egy szicíliai hétéves dobos talentumról, aki Kawasaki-kórban (súlyos érfalgyulladásban) szenved (ebben halt meg John Travolta fia).

Kubában is nehéz a bloggerek élete, ezeknek a funkciója ugyanolyan, mint hajdan Kelet-Európában a szamizdat volt, csak sokkal könnyebben, gyorsabban terjed. Máris nemzetközi népszerűségre tett szert az egyik kubai ellenzéki, Yoana Sanchez, aki nem kis kockázatot vállalva feltette az internetre azoknak a fotóit, akik megfigyelik és feljelentik a „másképp gondolkodókat”.

Az egyik legnépszerűbb amerikai állami web-oldal, a http://texastribune.org , amely adományokból és szponzorálásokból tartja fenn magát. Népszerűségének érdekessége, hogy nem a napi szenzációkra hajt rá, hanem az állam politikai-gazdasági életét mutatja be. (Pl. a leggazdagabb állami tisztviselőkről ír, korrupciós ügyekről, bevándorlással kapcsolatos problémákról…)

Egy fiatalkorú svájci hacker, hizonyos „Bruno testvér” órákat ad a vatikáni püspököknek a különböző keresőprogramok és a Facebook használatáról. Erre szükségük is van, mondják az érintettek. Pl. amikor XVI. Benedek pápa feloldotta az ultrakonzervatív, a II. Vatikáni Zsinat tanításait kétségbevonó és elutasító lefebvriánus püspökök kiközösítésére vonatkozó, II. János Pál által hozott döntését, megspórolhatta volna magának a nemzetközi felzúdulást, ha rákeres Robert Williamsonra, holokauszt-tagadó és antiszemita kijelentéseire, sőt, megtalálhatta volna Williamson blogját, a Dinoscopust. A kurzuson részt vesz az Interpol képviselője is, hogy a cyberbűnözésről adjon felvilágosítást az atyáknak. Mindezt az európai püspöki bizottság közgyűlésének keretében, amelyet az „internetnek és az Egyház kommunikációjának” jegyében tartottak. II. János Pál egyébként már a 2000-es évek elején rendszeresen e-mailben érintkezett távoli egyházmegyékkel.

Közben a híres olaszországi Szűz Mária-kegyhelyen, Loretóban mutatták be azt a „szociális portált”, amely prexcommunium.com néven indul el november 30-án, és amely révén lehetővé válik, hogy a hívek együtt imádkozhassanak és virtuális szentmisén vehessenek részt.

Felkerült az internetre egy olyan film, amelyet 1963. november 22-én készített Dallasban egy bizonyos Robert Hughes, aki járókelőként filmezte le John F. Kennedy elnök érkezését és meggyilkolását. A felvétel mutatja a helyi könyvraktár emeleti ablakát és számítógépes kinagyítással azonosítani tudták a gyilkossággal vádolt Lee Harvey Oswaldot, akit két nappal később lelőttek a dallasi rendőrségen. Mindez persze csak azt bizonyítja, hogy Oswald volt a gyilkosság végrehajtója, de a megbízók kiléte továbbra is homályban marad.

És ha már gyilkosoknál tartunk: a www.cnn.com megemlékezett Charles Mansonnak, az 1969-es Bel Air-i vérfürdőt elkövető sátánista szekta vezetőjének 75. születésnapjáról. A hírnek külön aktualitást adott, hogy egy amerikai férfi nemrég jött rá 40 év után, hogy Manson a biológiai apja, és amióta ez kiderült, leveleznek, és szoros lelki közösséget érez vele, még akkor is, ha ő maga pacifistának, Gandhi hívének vallja magát. Ez utóbbi hír a magyar sajtóban is megjelent. Manson egyébként folyamatosan jelen van az interneten, a www.charlesmanson.com – on olvashatók írásai, dalszövegei, láthatók rajzai, a YouTube-on pedig több interjúja és látható, sőt, énekel is. Híveivel rendszeresen tartja a kapcsolatot, szerintük az egykori szektavezérnek nincsen más célja, minthogy megmenteni a Földet az emberektől. (ATWA- filozófia – Air, Trees, Water, Animals).

A Google-ban keresett címszavak éves listája is bizonyítja az emberek nekrofil hajlamát. A 2009-es statisztikák szerint a legtöbben Michael Jacksonra kerestek rá az idén. De ugyanez vonatkozik a Yahoo-ra is, ahol négy év után vesztette el a trónját Britney Spears. A második helyen viszont itt a Twilight szerepel, a harmadik helyen a pankráció. Mellesleg Japán a világ egyetlen olyan fejlett országa, ahol a Yahoo! vezet a keresőprogramok között a Google előtt, 56-34 arányban. Ennek az is lehet az oka, hogy a Yahoo! helyi leányvállalatának van egy japán többségi részvényese.

15 és fél millió dollár pénzbüntetésre ítélt egy amerikai járási (district) bíróság egy új-zélandi testvérpárt, Lance és Shane Atkinsont, akik spam-hálózatot építettek ki szerte a világon. Több millió spamet küldtek szét az USÁ-tól Oroszországon át Indiáig, amelyekben fogyasztó pirulákat, pénisznövelő kezeléseket és más gyógyszereket próbáltak eladni, amerikai védjeggyel ellátott termékekként. Lebukásukat egy brit BBC-riporternek köszönhették, aki felkutatta a szállítókat, a gyártókat, míg eljutott Lance Atkinsonig, és feljelentette őt az új-zélandi hatóságoknál.

Egy olasz médiakutató szerint egyre nagyobb az intellektuális szakadék az internet és a valóságos világ között, egyrészt a kifejezési eszközökben (nyelv, stílus), másrészt pedig abban, hogy a net révén az emberek elfeledkeznek a szellemi önmérsékletről, és éppen ezért a háló tele van olyan írásokkal, fórumokkal, vitákkal, amelynek szerzőiről, résztvevőiről nyomban kiderül, hogy fogalmuk sincsen arról a témáról, amiről írnak, de miután „mindent szabad”, fenntartják maguknak a jogot a „megszólaláshoz”.


17-12-2009

On-line 2009

Liz Taylor a Twitteren tudatta, hogy szívműtét vár rá és feladta magának az utolsó kenetet.

Az amerikai kosárlabda-ligában, az NBA-ben megtiltották, hogy a játékosok a mérkőzések előtt 45 percen belül és a meccsek utáni interjúkig bezárólag twitterezzenek, mert túlságosan lekötötte őket, még meccs közben is „nyomkodtak”.

Olaszországban kiderült, hogy a három nagy telekommunikációs szolgáltató 2001 és 2008 között rendszeresen „monitorozta” az internetes felhasználókat, akkor hozták be a „privacy” törvényt.

A Facebookon mindenféle különleges nyelvek megjelennek, a gaeltől a baszkon át az afrikaansig, de legújabban már latinul is jelennek meg bejegyzések, azzal a szándékkal, hogy a klasszikus holt nyelvet ismét élővé tegyék.

Nagy-Britanniában megszületett az Internet Eyes, amelynek lényege, hogy az internetezők saját számítógépükön figyelik a a zárt láncú tv-kamerákat, amelyek az utcákon, boltokban, múzeumokban működnek. A szigetországban jelenleg mintegy 4,2 millió tv-kamera működik, azaz mindegy 14 lakosra jut egy kamera. A hatóságok akár 1000 fonttal is jutalmaznák azokat, akik vállalják ezt a feladatot a különböző bűnesetek felderítésére és bejelentésére. Egy ember maximum 4 tv-kamerát figyelhet, és bűntény gyanúja esetén elég egy kattintás és egy kimerevített kép küldése a kamera tulajdonosának. A megfigyelő így „pontokat” gyűjthet, amelyek egy idő után pénzzé válhatnak. A portálon, amelyhez a kamerákhoz kapcsolódik, ott lesznek a körözött bűnözők és a priuszosok fotói is. Az egészet úgy mutatják be a brit hatóságok, mint valami játékot, ugyanakkor máris sokan vannak, akik attól tartanak, hogy a „megfigyelők” visszaélhetnek ezzel a lehetőséggel. Pl. egy emberi jogi szervezet vezetője felvetette: mi van akkor, ha egy megfigyelő rasszista, és azonnal bejelentést tesz, amint egy színes bőrűt meglát? James Woodward, az Internet Eyes technikai igazgatója megnyugtatásul elmondta, hogy ha valaki három hamis riasztást „gyűjt össze”, kizárják a további monitorozásból. Vannak más kételyek is. Egy hivatalos statisztika szerint a Nagy-Britanniában felderített bűneseteknek mindössze 3 százalékában volt szerepe a zárt láncú kameráknak.

Nem egy újabb szokványos „társkereső”, vagy szexpartner-kereső portálról van szó, hanem olyan internetes oldalról, amely diszkrét lehetőséget biztosít házassági kötelékben élőknek, hogy „felfedezzék” a hozzájuk illőket „házon kívül” is. „Mi nem bátorítjuk a házasságtörést, csupán egy meglévő igényt szolgálunk ki” – jelentette ki a www.gleeden.com oldal igazgatója. És kétségtelen, hogy a web-site, amelyet a BlackDivine amerikai cég hozott létre, még csak december 1-én kezdte meg működését, máris mintegy 10 ezer regisztrálóval rendelkezik, ezeknek a fele francia állampolgár, 60 százalékuk férfi, többségükben 30 és 40 közöttiek – és természetesen valamennyien nős emberek. A hálózat nemzetközi lesz, a világpremierre egyszerre került sor az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Olaszországban, és a kör fokozatosan szélesedik majd. A félrelépő portál teljes diszkréciót ígér, „bombabiztos” légyottokkal, többek között éppen azáltal, hogy akár a világ két távoli pontjáról is összehozhat párokat a „változatosság” jegyében. Azt viszont garantálja, hogy nem lesznek rajta hamis profilok, senkinek sem kell eltitkolnia semmit, legkevésbé családi állapotát. Amúgy is – mondják a BlackDivine-nál - a legnagyobb társkereső portál, a Meetic 12 millió látogatója közül legalább 4 millióan házasok, továbbá a nős férfiak 34, a férjes asszonyok 25 százaléka elismeri, hogy életükben legalább egyszer félreléptek a hitvesi kapcsolatból. Nemcsak a családosok kereshetnek maguknak itt más partnert, hanem „magányos szívek” is. Fontos azonban, hogy senki sem tarthat exkluzív igényt kiközvetített partnerére. És persze mindennek ára van. A teljes diszkréció biztosítása minimum 7, maximum 900 euróba kerül. Hét euró arra elegendő, hogy elküldjék az első levelet, megkapják az első választ és 30 percig chatelhessenek. Egy komolyabb kapcsolatfelvételnek már az ára is borsosabb. De vajon sikerül-e – diszkréció ide vagy oda – egy ilyen esetben a hűtlenkedőnek elszámolnia hirtelen megnőtt kiadásaival?

(folytatjuk)



01-12-2009
Szabad országban szabad mísz

„Budapesten az emberek szomorú arccal járnak, miközben a Duna hozza a Puszta bánatos illatait”
– ez volt az egyik kedvenc közhelyem nyugati kollégáktól a rendszerváltás előtti magyarországi tudósításokban. No de majd jön a szabadság és felderülünk – mondták.

Hát úgy felderültünk, hogy a fal adja a másikat.

A minap reggel elindultam a városba, villamossal, metróval, és – mivel elég fontos üzleti tárgyalásra siettem – gondoltam, levezetem feszültségemet az arcokkal. Nem volt jó ötlet. Egy mosoly nem sok, annyit sem láttam, pedig néztem öreget, fiatalt, férfit, nőt, jól szituáltat és szakadtat. Egyre ment. Már egy nyugodt, komoly, harmonikus arccal is beértem volna. Hiába. Ráadásul mindenki meredt maga elé, esetleg újságjába vagy könyvébe temetkezett, és amikor leszállt, földre szegezett tekintettel sietett a dolgára. Gondoltam, sötét van, esik, még korán van, különben is december, ráadásul még a költségvetést is megszavazta a gaz parlament. Nem elég ok a míszre? Egy órával később elindultam visszafelé. Látvány ugyanaz. Pedig akkor már nem volt kora reggel, igaz, az eső még jobban esett. De valószínűleg akkor is ez komor összkép fogadott volna, ha ragyog a nap.

Azért szerencsére nem kellett teljesen elkeserednem. Kimentem a piacra és ott az egyik ponyva alatt, a szakadó esőnek fittyet hányva jókedvűen dudorászott egy gyümölcsárus. Nála szoktam venni korábban az Othello szőlőt és az áfonyát. Azt dúdolta, „bár tudnám, hova, de hova, de hova…”. Jó, ezt is fel lehet fogni negatívan, ha nagyon akarom. De nem akartam. Nem sokkal később egy élelmiszer-áruházba vezetett az utam, és ott végre mosolyt is láttam. Egy fiú és egy lány, kézen fogva járták körül a zöldséges-gyümölcsös pultot, le nem vették egymásról a tekintetüket, miközben válogattak.

Egy krishnás pár volt.

25-11-2009
Kommunikációk

Bár elég jó kommunikátor vagyok, mi több, még kommunikációs főiskolán is tanítok, mostanában nincs szerencsém egyes kommunikációs cégekkel. Vagy nekik velem.

A minap a posta okozott számomra nagy meglepetést. Egy hivatalos levelem visszajött arra hivatkozva, hogy rossz a címzés. Bementem hát a hivatalba, hogy újra feladjam, és hogy most már biztosan jó helyre kerüljön a levél, kértem egy telefonkönyvet. A postáskisasszony némi szemérmes pirulás közepette közölte, hogy nekik olyan nincsen, illetve volt, de valakinek odaadták és elvitte. Úgy látszik, a kerület egyik legnagyobb kirendeltségének egy az egy példánya volt. Hiába, válságos időket élünk, az információval sem árt takarékoskodni.

Másnap egy telefonszolgáltató cég ügynöke keresett fel lakásomban, hosszasan magyarázta, hogy milyen jó lesz nekem, ha egyetlen számlát kapok a vezetékes telefonra és az internetre. Az valóban jó lenne, gondoltam, pláne olcsóbban, mire elmondta, hogy ez e-mail cím megváltozásával is járna. Felvetésemre, hogy szeretném megtartani a jelenlegit, mert a munkámhoz tartozik és kissé macerás lenne újraépíteni egész levelezési hálózatomat, azt felelte: ennek semmi akadálya, havi 200 forint ellenében megtarthatom a régit is. A biztonság kedvéért felhívta előttem egy kollégáját is, aki megerősítette ezt. Megkötöttük a szerződést, majd távozáskor közölte, hogy hamarosan a cégtől fel fognak hívni, ellenőrzik a felvett adatokat és kikérdeznek az ő viselkedéséről. Ez volt a szerencsém. Valahogy bujkált bennem a kisördög és rákérdeztem a megőrzendő e-mailekre, mire a telefon túlsó végén közölték: ilyen nincs, és nem is értik, hogy a kolléga miként adhatott ilyen tájékoztatást. Arra a megjegyzésemre, hogy egy távközlési cégnél nem ártana a jobb kommunikáció, nem felelte. Ügynökük viselkedését már nem is firtatta. Így nem lehet tehát olcsóbb előfizetésem.

Mellesleg a levelet végül fel tudtam adni, hazamentem és megnéztem a címet interneten. Most már csak abban bízom, hogy érvényes cím volt fent a hálón.


17-11-2009
Helyben van


Koldus a Déli pályaudvaron. Nem messze a metrókijárattól. Segítséget kér, négy gyermeke van. Egy oszlop mellett kuporog, katonai mikádóban, színes kötött sapkában. Mellette a kötelező korcs kutya. Viszonylag fiatal, néha cigarettára gyújt.

Mellette az ő ülőmagasságában terpeszben álló hirdetőtábla. „Éhes vagy? Gyere a peronszintre”.

Flórián téri aluljáró. A lejáratok találkozásánál gyrosbüfé, amelynek illatai különösen télen töltik be a teret.
Vele átellenben a hajléktalanok padja, ahol rendszeresen többen isszák olcsó boraikat. Mögötte hónapokig feküdt egy kiterített matrachalom, hol emberrel, hol anélkül. A minap a halmot összecsomagolták, mintha gazdája útnak indulna. Talán már túl sokan indultak innen útnak?


04-11-2009
Körbe-körbe Makám-nyelven

Vannak olyan művészek, filmesek, írók, festők, színészek, sőt, zenészek is, akik egyszer rátalálnak saját útjukra és arról többé nem térnek le egy tapodtat sem. Mások viszont szinte keresik a keresztutakat, elágazásokat, amerre tovább mehetnek, de azért mindig szem előtt tartják kiindulási pontjukat. E pontot hol jobban látják a távolból, hol kevésbé, de soha nem szabadulhatnak meg tőle, és nem is akarnak.

A Makám, és annak szellemi irányítója, Krulik Zoltán, az utóbbiak közé tartozik. Ez a tendencia pontosan tetten érhető az együttes most megjelent új albumán, a Yanna Yován. Míg mások egy olyan jeles évfordulót, mint a 25. születésnap, rendszerint egy „best of…” válogatással köszöntik, a Makám a legutóbbi lemez óta alaposan megfiatalodott társulata egészen új hangokkal lepi meg a hallgatóságot. Aki figyelemmel kísérte az együttes egész pályafutását, könnyedén kihallja belőlük az akár két évtizeddel korábbi utakon megtett léptek koppanását.

Az első hangok akár egy kemény rock-bandát is idézhetnek: Boros Attila határozott basszus-riffel vezeti a Távol című dalt, amely aztán átvált egy már jól ismert „etnós” hangvételbe, Korzenszky Klára finom hajlításaival. A Mozi fojtogatóan feszült szövegmontázsába, amelyet Hornai Zóra énekel tiszta visszafogottsággal, egy ereszkedő akusztikus gitár-futam közben félreismerhetetlenül bekúsznak klezmeres motívumok Horváth Olga hegedűjén. A Yanna Yovából egy kelta ihletésű haláltánc kerekedik ki – elvégre Európa elsüllyedéséről van szó – a címadó refrént pedig mindenki úgy érti, ahogyan akarja. (KZ elmondása szerint legutóbbi erdélyi turnéjukon feltették a kérdést a közönségnek, hogy mit jelent, és a legszebb, legigazabb válaszokat a gyerekektől kapták). A Hazafelé vidám reggae, a Tolvaj időben sem kevés az irónia, pedig nagyon is komoly dolgokról van szó, miközben a délszláv ritmusokra – főfelelős: Eredics Dávid – e szavak szólalnak meg. „Halkul a dob, füst kavarog/Tűz parazsa lesi az időt/Néma figyel: rajtad a jel: Tél kuporog a tükör előtt”.

Ezután halljuk egyik kedvencemet, a Soha márt. A Kaszás Attila és Szakácsy Sándor emlékét őrző dal – vállalom a szentségtörést! – egyfelől a régi-régi Trafficot, másfelől pedig a leglíraibb Metallicát juttatja eszembe. No és persze Edgar Allan Poe-t, továbbá Ady Endrét. „Kóróra szállnak a madarak/Holnap nincs/sehol levél, Útmentén hosszú jegenyesor/Ott jártam én is valamikor/Soha már”.

Újra reggae, persze semmi Bob Marley-s raszta-spiritualitás, inkább nagyon is mai átmediatizált, átpolitizált és könyörtelenül manipulált világunk rajzolódik ki belőle, benne finom jazz-rockos betét – Dávid, Attila és a Keönch László ütős munkája. „Mert rabszolgaságba taszít e tábor/mind, aki dönt ma életről, halálról/Itt vannak ma is éteri térben/Mérget kevernek éjjel és nappal”….

A lemez „leglíraibb”, egyben legbizarrabb hangszerelésű felvétele a Világoskék – ilyen a makámos „nosztalgia”: „Három felhő, száz év magány/Árnyék voltál házunk falán/Három felhő, föld és ég/Ketten voltunk az a rossz fénykép”. Népek, hitek csapnak össze a Hová tűnt-ben, de ha leragadunk valamelyik kibogozásánál, az a veszély fenyeget, hogy lemaradunk a következőről. De felfoghatjuk úgy is, zenében és hitben egyaránt, hogy „egy minden, minden egy”. Ebben még egy ős-Makám futam is megszólal – igen, emlékszünk, de: „Lepereg a homok a homokórán/Hová repül a hajó?” Szintén hallunk egy-egy apró visszatekintést a régmúltba a záródarab, az Ahmedabad elején és végén, végül azonban éppen ez kötődik leginkább az elmúlt évek Makám-hangjához. Persze ebből a csapatból még csak Zoltán járt Indiában – valószínűleg más lenne, ha a többiek is megtették volna már ezt a zenészeknek (is) kihagyhatatlan zarándokutat.

Van egy érdekes jellemzője a Yanna Yovának: a legtöbb dal hirtelen ér véget, mintha lemaradt volna belőlük, mintha a zenekar magába fojtott volna valamit, hagyva, hogy a hallgató gondolja tovább. Az egész lemezben van egyfajta „befejezetlenség”-érzés. Lehet, hogy nem még látják a következő elágazást?



19-10-2009
Oldások, kötések és a bennünk élő Gordiuszok


Nem tudom, mitől lehet, de amióta tanítok, minden évben akad néhány olyan tanítványom, akikkel az első pillanattól kezdve kialakul egy különleges kommunikáció, ami aztán hamarosan túlmutat a tanár-diák kapcsolat keretein. Néhány éve volt egy lezser stílusú srác, aki hajszálpontos meglátásaival fogott meg és kiderült, hogy hallatlanul mély gondolkodású, embertársait óvó, féltő, áldozatokra is képes egyéniség. Aztán egyik évben egy ifjú hölgy útba igazítást kért éppen az én órámhoz, és hamarosan megtudtuk egymásról, hogy mindketten átmentünk külső-belső poklokon, és bár jó úton haladunk, a végső spirituális irányt még keressük. Őt egy félénk, kicsit az Easy Rider Peter Fondájára emlékeztető fiatalember követte, akinek végül szakdolgozati konzulense lettem. Az idén az egyik új csoportom várakozott az első órára, amikor felfigyeltem egy szelíd mosolyú, már-már szégyenlős szemüveget viselő lányra – és ott megint bejött ez a „metanyelvi kontaktus”.

Ő volt Csobánka Zsuzsa, akinek első verseskötetét már kétszer is elolvastam, amióta megkaptam tőle, és egyes verseket még többször, újra meg újra, egyenként, és mint egy jó zenénél, hagytam, hogy kitárulkozzanak a sorok, és minden alkalommal megmutassanak valami újat.

Pedig igazából aligha lehet darabokra szedni a Bog című kötetet: annyira sűrű, annyira intenzív, annyira érzékeny, érzéki, ugyanakkor hihetetlenül pontos, ahogyan csak egy tökéletesen fényképezett és vágott film lehet. Ha hasonlíthatnék, egyes versek leginkább Huszárik Zoltán legendás rövidfilmjeire emlékeztetnek, amelyeknek minden képe újabb érzések, újabb asszociációkat indítanak fel az Elégiától az A piaceréig, és akkor még nem is szóltam azokról a mozikig, amelyek azonnal megszületnek bennem néhány szókép hatására. Ilyen film például a Csak oda családtörténete, egy nem is annyira képzeletbeli, fotókkal teli doboz megelevenedése, amilyent mindannyian őrzünk. De mennyi „impresszionista” finomság van a Szemfényvesztésben:

A Feneketlen-tónál lesett meg a hajnal,
Elmosolyodott a combom ívén, de tartja a szavát,
A bicikliváz, tőle tudom, milyen, mikor repül,
És hogyan ásít át a hídon a nap”

Az a megfoghatatlan, több egymásra borult réteget takaró erotika pedig, ami a Virrasztókból árad, maga a megállított és kimerevített lélegzet.
Repkényes testedre, hízik a hold,
ölemből öledbe csorgatom fényét,

mintha kemence lenne, parázs reszket,
a búbos dombon, aranysúly diadém,
kerekeink fölfelé gurulnak a hegyre,
egyszerűbb ez a csodánál”

És az Aki táncol, az fizet sorai úgy rímelnek rá, hogy ismét megtanuljuk: a legszebb, legfontosabb, legmélyebb érzésekről hiába mondtak el már mindent, olyanok ezek, mint egy sakkjátszma variációs lehetőségei: végtelenek. És mintha Zsuzsa képtelen lenne magát közhelyekben kifejezni.

„(Meztelenül, a melleim egymásnak estek,
Meccs után a pályán éjféli versenyfutás.
Mire letáncoltam a sarat a talpamról,
A füledet meleg só nyugtatta)”.

A kötet második részét, az Y-t olvasva azon döbbenek meg, hogy e fiatal lányban olyan mély spirituális tudás lakozik, amely egy vénséges vén bölcs esetében is tiszteletre méltó lenne. Hallgassuk meg A jég néhány sorát:

„Beszélj, a szíveddel mérik a tengert,
végtelen horizont, nincsen sikátor,
se csengő, se kilincs, se kulcsa”

Talán nem véletlen, hogy a harmadik „tételben” a Z-ben Zsuzsa már kezünkbe adja a fogódzót is, az utóbbi évek egyik legszebb filmjére, Kim Ki Duk Tavasz, nyár, ősz, tél…és tavasz felidézésével, a Kamra tigris-példázatával, vagy a kötetet lezáró Szamurájjal, amely – ha nem is formájában - olyan, mintha egy haiku-szvit lenne (micsoda nyugatias képzavar…):

„A tigris szeme sem más, mint enyém,
de hozzám mély, nyugodt tengeren ér.
Mindegyik cseresznyevirág gyönyörű”

Bevallom, az utóbbi időben a magyar kortárs lírából elsősorban a költőnők írásait érzem magamhoz közel. Talán én is vallom, hogy ez a Nők Évezrede, a Női Lélek talán rendbe tudja tenni azt, amit a férficentrikus emberiség elrontott. Lehet, hogy éppen a költészet ereje az egyik fontos lépés ehhez. Olyan, mint Csobánka Zsuzsáé.


16-10-2009
Kommunikáció


Ismeretlen férfi hívott fel egyik este mobiltelefonomon és megkérdezte, hogy ismerek-e egy bizonyos hölgyet. Hirtelenjében nem tudtam hová tenni a nevet, még akkor sem, amikor azt mondta, hogy a névjegyemet találta meg nála és csak akkor lettek sejtéseim, amikor a főiskolát említette, ahol tanítok.

Ugyanis néhány tanítványomnak, akinek óraütközése volt, és csak konzultálni jött hozzám, adtam egy-egy névjegyet. Nem vagyok az a fajta, aki túlságosan villog ezzel, de úgy tűnt, most hasznára volt az illetőnek. A nevét aztán gyorsan meg is találtam levelezőm névjegyzékében, hiszen azt elmentettem, miután leadta házi dolgozatát.

Névjegyemet ugyanis a tárcájában tartotta, amelyet a metróban kiejtett. A becsületes megtaláló pedig, lévén az én telefonszámom volt a legbiztosabb kommunikációs eszköz, engem hívott fel, tudassam tanítványommal, hol, kinél veheti át értékeit. Nekem pedig nem volt más dolgom, mint hogy levelet írjak tanítványomnak és közöljem az úr elérhetőségeit.

Ezek után mondja nekem valaki, hogy az emberiség menthetetlen.

A tanítvány végül megkapta a tárcáját, igaz, a pénze eltűnt belőle, de minden iratát hiánytalanul megtalálta. A becsületes megtalálót pedig természetesen megilleti az ártatlanság vélelme.

12-10-2009
Szituáció


Az apróhirdetéseket nem az én „vénülő szememnek” találták ki, ennek ellenére időnként mégis belepislantok, és amilyen szerencsém van, rögtön meg is üti a szememet valami. Egy népszerű ingyenes napilapban láttam a következőt: „Keresünk 1 fő 60 év körüli, életerős, jól szituált, kapcsolatteremtő, elsősorban férfi munkaerőt, részmunkaidőre max. 2 emeletes társasházak takarítására.”

Ácsi, magyarok, hogy is van ez? A kapcsolatteremtő takarító még csak elmegy – emlékszünk A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg című bűbájra, amelyben Annie Girardot házról házra járt és nagy ártatlanul egymásnak ugrasztotta összes megbízóját, vagy a „takarítónőőőőőre”? – de miért kell, hogy jól szituált legyen? Erről is egy film jut eszembe, Az élet büdös, amelyben Mel Brooks, mint milliomos fogadásból elmegy hajléktalannak és mindenféle alantas tevékenységekre kényszerül. Vagy pedig ott vannak a nagy történelmi példák: a favágó Mátyás király vagy a hajóácsinas Nagy Péter cár. Mindazonáltal tudnék sok-sok jól szituált, életerős, kapcsolatteremtésben is jeleskedő közszereplőt, akiket oda lehetne hajtani a hirdetésre. A korhatáron egy kicsit csökkentenék. Akkor legalább biztosan valamit közhasznosat tennének.

06-10-2009
Pályatársak


A minap úgy hozta a sors, hogy több pályatársammal is összefutottam 12 órán belül. Az egyik alaposan lehangolt, a többiek viszont egyáltalán nem.

Egy közeli kocsmából esett ki az első. Alig ismertem rá a tiszta, szinte gyermeki arcú fiúra, aki éveken át jobbnál jobb riportokat készített egy országos televíziónak. A volt Szovjetunió volt a szakterülete, utána ment a mai Oroszország és az utódállamok viszályainak, de ugyanilyen lelkesedéssel és hozzáértéssel kutatott a magyarok ősei, rokonai után is. Most egy szétesett, beszélni alig tudó férfi állt előttem. Kirúgták munkahelyéről, elmondása szerint azért, mert összejött egy hölggyel, aki másé volt. Próbálkozott egy rivális csatornánál, ott viszont kitalálták róla, hogy besúgó és mielőtt a dolgok elfajultak volna, önként távozott. Jelenleg nem csinál mást, csak iszik. De, ígérte, összeszedi magát, kimegy Moszkvába, megcsinálja a világ legjobb tévéjét összes ismerősével, és annyi pénze lesz, hogy egy szép napon egy 15 éves suhanc a nyílt utcán fogja lelőni.

A másodikkal a piacon találkoztam. Egykor főszerkesztőm volt, lehúztunk együtt kilenc évet, nem mindig a legjobb barátságban, de azért tiszteltük egymás munkáját. Őt annak idején alaposan padlóra küldte, hogy az általa kitalált lapot a hatalom egy tollvonással megszüntette. Mostanra azonban megbékélt ezzel, egy kiadónál dolgozik, nem könnyű a mai világban, de azért megy. Leginkább az bosszantja, hogy jövőre 60 éves lesz. Ennek ellenére jobban néz ki, mint egy évtizede. Éppen a lecsóbefőzéshez cipelt haza két nagy szatyrot, annak idején a lapbulikon ez volt a specialitása.

Két további pályatárs aznap este színpadon zenélt egy diákklubban. Ők ugyan már régen voltak diákok – én is legalább 30 éve ismerem mindkettőt – jelenleg is közös „anyaszentegyházunkban” gyártják a híreket, rutinból, becsületből és elég magas színvonalon. Itt viszont kellemesen elengedték magukat a hangszerekkel. A basszusgitáros-szerző-énekesnek legnagyobb öröme, hogy legkisebb gyermeke már felnőtteket ver sakkban, és spontán verseket költ, pedig még csak most kezdett iskolába járni. Meg is ígértem az ifjú zseninek egy partit. A „kiérdemesült aranyásó” külsejű dobos, akinek alapelve, hogy mindenki bolond, de ő legalább vállalja, pazar dobkompozíciókkal kápráztatta el a közönséget, és két szóló között nonszensz humorától sem kímélt meg minket. Ők hárman már tudják, hogy az élet végül is szép, ha mi is úgy akarjuk. Remélem, negyedik pályatársunk is mielőbb ráébred erre.

28-09-2009
(Már megint) szép új világ


Nem vagyok reklámzabáló, sőt, sokszor kifejezetten idegesítenek, a villanypóznákra kirakott hirdetések pedig végképp nem hoznak lázba. Azért mégis előfordul, hogy valami megüti a szememet.

A minap a következőt hozták tudtomra több helyütt is (szó szerinti idézet):
„Szüksége lenne egy kis mellék jövedelemre?
Várja, hogy a válságot megérezze?
Üzleti bemutató lesz megtartva….(dátum, helyszín).
Teljesen új Magyarország…”
Jól nézünk ki, mikor a régi sem volt egy rigófütty…

21-09-2009

Tunéziai kóstoló

Ha valaki semmi másért nem utazna valamelyik mediterrán országba Horvátországtól Egyiptomig, hogy végigkóstolja a helyi gasztronómiai csodákat, már nem ment el hiába. Nem kivétel eme örömök alól Tunézia sem, amely csodálatos tengere, napfénye mellett az ízek és illatok terén is a nehezen verhetők közé tartozik.

Ha egy-két hetet eltöltünk az egykori római provinciában, a hajdan dicsô Karthagó földjén, mintegy fix pontnak beírhatjuk ebéd-elôételnek a tunéziai salátát. Reszelt sárgarépa és zeller, zöldpaprika, paradicsom, lilahagyma, keménytojás, apróra vágott fôtt krumpli, és tonhal, mindez zöldsaláta-ágyon, az elmaradhatatlan olivabogyóval, és a rekuta nevû kecsketúróval. A karthagói változatba babot, csicseriborsót is tesznek, a tonhalat pedig a nálunk is kedvelt savanyú hering helyettesíti. A Mechouia-saláta alapja egy lecsóra emlékeztetô sûrû, darabos szósz, amelyben minden zöldséget előzőleg grillen megsütnek. Ugyancsak fenséges a grapefruit-ba töltött ráksaláta, amelyben a kis rózsaszínû rákokat mentás-petrezselymes káposztás zöldségkoktéllal keverik. És akkor még nem szóltunk a brikrôl, amelynek tésztája a kínai tavaszi tekercsre emlékeztet, tölteléke azonban tojás és fokhagymás spenót. Fennáll a veszély, hogy ha rákapunk ezekre, fôétel helyett is belőlük repetázunk. Vegatáriusoknak amúgy is paradicsom Tunézia, a padlizsános különlegességek sokaságával, a lencsesalátával, vagy azzal az olajban karikára sült krumplival, amelyet kurkumával, hagymával, köménnyel és sáfránnyal ízesítenek. Érdemes továbbá megkóstolni zöldségkrém-leveseiket, amelyek közül a legkülönlegesebb a csicseriborsó-leves.

Pedig akadnak egyéb gyönyörök is, amelyeket másutt nemigen kóstolhatunk. Ilyen például a zöldköményes rízzsel, ráklábakkal töltött polip, amelyet mentás-snidlinges, csípôs paradicsomszósszal és hajába sült krumplival tálalnak. A helyi erôs paprikával, a hariszával nem árt óvatosan bánni, mert a mi cseresznyepaprikánk babazsúrra való hozzá képest. Éttermekben szinte mindenütt kéretlen előételként hozzák, némi tonhalat, olivabogyót és kenyeret mellékelnek hozzá. Hariszával készítik a csípôs babot, az oját is, amelybe apró sült halakat szerviroznak. Elmondhatjuk, hogy Gárdonyi Gézát félretájékoztatták, amikor az igazhitûek sokallották a magyar rabok által fôzött ételbe tett paprikát... Ugyancsak erôs gyomrúaknak való a vékony sültkolbász, a merguez. Ha nem vigyázunk, valóban mérgez borsosságával. A tintahal másik ínyenc, paradicsomos változata pedig a jó magyar zúzapörköltre emlékeztet.

A menta és a fokhagyma nem hiányozhat a darált húsos-zöldséges siprinbôl sem, amit olajban sütnek ki. A töltött zöldség amúgy is igen kedvelt, a sült paradicsomtól a rakott póréhagymáig válogathatunk, sôt, létezik olyan "zöldségszivar", amit a gyanútlan európai bélszínrolónak nézhet. Ezekbe mindig kevernek erôsen izgató hatású szerecsendiót is. A bárányhúst, bordának, rablóhúsnak, vagy daráltan, kebabnak, ahogyan a többi arab országban, itt is faszénen sütik, - isteni érzés, amikor a szénparázs füstje keveredik a friss tengeri levegôvel - köretnek a legjobb a zöldbab, vagy pedig a fokhagymás párolt spenót.

A kuszkuszt sem szabad kihagyni: a sáfrányos darát zöldséggel, hallal, hússal is keverhetik, a kétszintes kuszkuszfôzôt, amelyben van 4-tôl 20 személyes változatig, turistafogóként is kínálják. Az “egyszemélyesnek” nevezett kuszkusz jobb helyeken valóságos merénylet a mértékletesség ellen.





A sült halfinomságok közül a legérdekesebb az, amit elôzôleg citromlében pácolnak, de meglehetősen szokatlan a köménnyel ízesített grill hal. A borjú és marhahúsok fôleg pároltan, esetleg sajtos-mustáros mártásban kedveltek, a csirkét pedig curry-vel, vagy sáfránnyal ízesítik. Ha valamit érdemes hozni Tunéziából, akkor azok a fűszerek – be kell szabadulni egy bazárba, aztán “jó kedvvel, bőséggel”!

 

És mit igyunk? A kis üvegpoharakban szervírozott mentateánál előzőleg szóljunk, hogy ne tegyenek bele cukrot, mert náluk az édesítés természetes. (Süteményeik többsége is európai ember számára elviselhetetlenül édes).

Ugyanakkor kérjünk bele fenyőmagot és mandulát. Ha igazi arab vizipipára, chichára szottyan kedvünk, a mentateával csak fokozhatjuk az élvezeteket. Van, ahol úgy készítik a teat, hogy benne hagyják a leveleket rágcsálni ez nagyszerûen frissít.

A frissen facsart narancslé mellett helyi különlegesség a gránátalmaszörp, ezt higítani kell, mert szintén túl édes. Aki alkoholra vágyik - mert bár muzulmán ország, Tunéziának igen finom borai vannak - annak a félszáraz, mélyvörös Chateau Mornagot ajánljuk.

A fügepálinkát is meg lehet kockáztatni, nem rossz, de egy igazi magyar kisüsti mellett lájtos üdítőitalnak tűnik…
A képeken Benke Rita alkotásai láthatók.


















Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2010-03-04 (1440 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds