2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20203008
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus Naplója - 2010. szeptember II.






SZEPTEMBER




szeptember 30.

Kis válogatás II.

(Nagy ember temetése) A temetésén tizenegy gyönyörű emlékbeszéd hangzott el. Ha mindegyiknek csak kis töredéke igaz lett volna, a semmirekellő halottnak több Nobel-díj járt volna.
-- De hát könyörgöm! -- dühöngött Kudács.-- Egész életemben azt hallottam, hogy átkozottul, gonoszul hazug ember volt.
-- Hát most visszaadtuk neki!-- bólogattak a gyászolók. -- És még csak azt olvastuk fel, ami az ajánlásokban állt, amikor elnöknek, a klub elnökének választották.

Nem tudok eleget ahhoz, hogy mindenben kételkedjem.

A legnehezebb: tisztességesen gondolkodni. Utána tisztességesen cselekedni már könnyű.

Senki sem próféta a maga hazájában -- de idegenben nehezebb prédikálni. S talán nem érdemes.

(Önbírálat) A legjobban az háborít fel, ha a jóhiszeműségemet kérdőjelezik meg. Nem is értem, miért kell kételkedni ebben: legfőbb hibámban.

Nem sejtettem, milyen kacér az a bomba lány. Játsszuk azt, mondta, hogy híreket komponálunk, mindenki olyan híreket fogalmaz, amilyet kíván magának az élettől, aztán sorsot húzunk, hogy melyiket és milyen sorrendben játsszuk el.

Az élet minőségét azért mégse azon mérjük le, hogy mennyibe kerül erkölcsileg.

A tízparancsolatot akkor és ott fogalmazták meg, amikor és ahol a legnagyobb kampányt kellett indítani a legveszélyesebb s gyakoribb bűnök ellen. A tízparancsolat a társadalom legjellemzőbb bűneinek leltára.

Fordítsd meg a társadalom jelszavait, és kirajzolódik önarcképe. Ám ha nem fordítod meg, talán fontosabbat látsz: erkölcsi tervét.

A legszebb eszmei program: úgy tartozni szívvel-lélekkel egy közösséghez, hogy sose legyünk szívtelenek-lelketlenek egy másikhoz.

- Szeresd felebarátodat, min tenmagadat. - És ha azt mondom: nagyon összevesztem magammal?


Bodor Pál (Diurnus)



szeptember 29.

Kis válogatás I.

Szabó T. Annának, a verseiért.

(Életfa) Valamikor Életfát hímzett lenvászonra. Nyolcvanhét éves, naphosszat ül a karosszékében és az Életfát nézi.
Este nagy piros alma érett meg a fán, lepottyant, végiggurult a padlón a karosszékig. Valahogy fölvette, a kiskéssel fölszeletelte és óvatosan majszolni kezdte.

Hersegett.
Nagyon jóízű. Batul, mint amilyen Nyanyó kertjében volt. Vagy nyolcvan éve.
Azóta minden este egy alma hozzágurul, Ő lassan, kis harapásokkal elvacsorázza, s Nyanyó kertjére gondol. A gyönyörű magokat kistányérba gyűjti. Már nem emlékszik pontosan, magról ültetik-e az almafákat.
Pedig ezt a hímzett fát is magról ültette.

*

(Nézőpont)Három unokámnak

Az Első Fecske sóvárogva nézte a hatalmasan keringő sast: "Be magasan kering, s mekkora a szárnya! Ha nekem ilyen szárnyam lenne!"
A Második Fecske a fészkét építette. Sajnálkozva nézte a sast: "Ha ekkora-nagy fecske lennék, jövőre se lenne kész a fészkünk!"
A Harmadik elkapta röptiben a bogarat, s a sasra sandítva felsóhajtott: „Be jó, hogy nekem nem nyulakra kell vadásznom!”
A Negyedik Afrikába készült. Így szólt: „Szegény sas, örökké a környéken rostokol... Sasnak még nem adnak útlevelet?”
A sas csak keringett, és noha igazán jó szeme volt, sose nézett fecskékre.

*

(Születésnap) Jubileumán a színésznőt gyönyörűen megünnepelték. Elmondták róla, milyen szép, s be jó feleség, remek anya, önzetlen barát, ügyes versikét írt a honlapra, igazán művelt, olvasott, jó ízlésű, elegáns, nagyvonalú, becsületes nő, kertészkedik, gyönyörűen horgol, kitűnően főz, süt, fényképez, halászik, furulyázik, gyertyát önt és mintás fadobozokat farag. Másnap öngyilkos lett.
Búcsúlevelében ennyi állt: "Idáig azt hittem, nem vagyok rossz színésznő."

*

(Eretnekek ) A szótárban minden éjjel megvívott az igen és a nem, a fehér és a fekete, a hamis és az igaz. Ezen senki sem csodálkozott. Ámde az egyik sarokban hajba kapott az alig és a majdnem, s köröttük üvöltve szurkolt a szinte, a talán, az éppen hogy, a valamelyest; fél lábon ugrált, ordított a félig-meddig, tombolt a körülbelül, meg a satöbbi, a valószínű, és az esetleg.

Félrehúzódva állt a higgadt bölcs, és bólogatott. Nincs türelmetlenebb lélek a bizonytalannál -- szólt a tudás. Sem tűrhetetlenebb, nagyobb különbség az árnyalatnyinál--jegyezte meg a dialektika.

Bodor Pál (Diurnus)


szeptember 28.

Kis válogatott

1.
".A gyár pokolian füstölő óriási kéményéből titkos kézimunkával hosszú csővezetéket választott le, a füstöt bekapcsolta kis háza fűtésébe, negyedik éve virult e tisztes lopás, elvégre csak a csillagos eget fosztja meg némi büdös füsttől, ha lenne is odafent valamilyen mérlegelő pali, az se venne észre semmit, a fenti lakók ott a holdon s a csillagokban nem kötöttek szerződést e szagra, anélkül se jobb odafent a lét, ha egyáltalán van valami meggondolandó, legföljebb annyi, hogy vajon valóban oly forrón büdös -- de tegnap megjelent a szomorú képű elszámoltató, s amint meglátott, boldogan megvidámodott. Mester! -- kiáltotta üdvözülten -- most számoltam ki, hogy ezzel a füstlopással 14 trillió hőegységet síbolt ki a nemzetgazdaságból, de a fővárosi távfűtés már fellebbezett, nem kell leülnie a 13 évet, csak a tapasztalatait adja át mihamarabb, a hőfok-mérlegelő pali máris csak fix fizetést kap, ingyen utaltak ki Önnek ideiglenes sírhelyet, lévén hogy a kályháiba vezetett hőt tisztítatlanul használta föl, minden toxikus anyag az Ön szervezetében csapódott le, el kell ismernünk: ha nem lenne oly halálosan biztos, hogy a mai nappal vége a síbolásnak, jövő keddre belehal. Esetleg engedményezhetek még könyöknyi szabadságot: hadd írhassa meg, jól esett-e ez az újabb engedmény..."

2.
Jó volt-e blogot írni, amikor még nem ismertem a szót mai értelmezésében? Mégis ilyeneket írtam a kolozsvári Igazság, az Utunk, az Előre, majd más lapok hasábjain. Később pláne. A harmadik fül c. írásomban -- lásd Hazába kiáltott szó című, a Magvetőnél 1989-ben megjelent félezer oldalas könyvem 265. oldalát --, bevallom a titkot, a viccet, (bár 3. személyben), hogy eredetileg három füllel születtem, az orvosok csak négyéves koromban merték leoperálni. Ötven évesen nem egyszer meg kellett állnom mezei sétáimon éjszaka, mert valami különöset hallottam, talán a csillagok muzsikáját, furcsa, gyönyörű hangot, amelyet mintha valamikor, talán előző életemben, mintha már hallottam volna. Ki tudja, mire való volt az a harmadik fül...

3.
Később megérett bennem a hazugság: el kell hitetnem a gyerekkel, hogy nagyanyja csak elutazott valahová messzire... Mondom neki: hát, öreg, nagyi messzire utazott, ki tudja, mikor találkozhatunk vele. Esetleg levelezzünk, jó? Hogyne, mondta elgondolkodva -- szépeket írok neki, rajzokat is, mindenről, színeseket -- tette hozzá. Majd hosszas töprengés után kíváncsian felnézett: "És mondd, apu, a temetés mikor lesz?"

4.
A gyerek fotója kibújt a keretből, nagyot nyújtózott, levetette az ingecskét, melyet huszonhét éve mozdulatlanul viselt, lezuhanyozott, megnőtt, megborotválkozott, megitta a reggeli feketéjét, rágyújtott, megnézte, hogy a gyerek felkelt-e már, elment a hivatalba, aláírta a jelenlétit, felszólalt a gyűlésen, este ért haza, lezuhanyozott, fölvette az ingecskét, és visszabújt a keretbe aludni.

5.
Ragyogó, célmikrofonos magnót kaptam. Príma felvételeket készít messziről is. Kiálltam diszkréten az ablakba, megcéloztam a padon ülő fiatal párt, épp a lány beszélt. Öt perc múlva becsuktam az ablakot és lehallgattam. "Ott szemben -- mondta a lány -- B. lakik, jé, épp az ablakban áll, az a szakállas. Micsoda alak! Na, elmesélem, hogy' jártam vele..." Megállítottam a magnót, kicsit haboztam, majd visszatekertem és letöröltem a felvételt. Óvatosan betettem az ablakot is.

6.
Fotós barátom is elkezdett fotókarikatúrákat készíteni. Kajánt szeretné ezzel a másfajta technikával követni. Rendeltem tőle egyet magamról. Elhozta. Szokványos fotográfia volt -- pici pöttyel.
Megnéztem nagyítóval. Valahová a két halántékom közé, az agyamba, egy bogarat fényképezett.
Azóta is zümmög. És sehogy se tudom agyoncsapni.

Bodor Pál (Diurnus)


szeptember 27.

A kedves ember

Hogyan határoznád meg az igazán kedves embert? Nem a szélhámost, aki megjátssza a kedveset -- hanem azt, akit a széltoló is igyekszik utánozni. Akinek természetes létezési módja a segítőkészség. Nem kotnyeles nagyokos; senkit se oktat ki, hogy valamit nem úgy kell, hanem így -- hanem aki képtelen a fenekén maradni, ha más valamivel nagyon kínlódik, és nem képes megoldani. Aki a maga alkatából következően, a maga gyönyörűségére, nem pedig tetszelgő-szereplő pózból kedves! Nem azt a titkos vágyát dédelgeti, hogy történetek jelenjenek meg róla a lapokban ("...és sehogy sem sikerült beindítani a hintát, Lacika már bömbölt, zokogott, tudod milyen a gyerek, belelovalja magát,zsarol a sírásával, már rég nem a hinta izgatja, hanem a győzelem, az, hogy ránk oktrojálja-kényszerítse az akaratát – tudtam én, ha sikerül a kedves alkalmi segítőnkkel, miután bedobtuk a pénzérmét, beindítani a hintát, két percre talán felül rá, majd diadalmasan hahotázva továbbvonul -- tudod, arra gondolok ilyenkor, hogy a mi fiunk soha ebben a büdös életben nem lesz kedves, őszintén segítőkész, mosolygós felnőtt. Igaz, ilyen mintha amúgy is egyre kevesebb lenne...)

A kedves öregúrnak sikerült elindítani a hintát, az a gyanúm, titkon belecsúsztatott még egy pénzérmét, mi itt még nem jártunk soha, lehet, hogy keveset dobtunk be...

Sajnáltam, hogy nem beszélem az öregúr nyelvét, nagyon megkedveltük. Szívesen elzarándokolnánk még egyszer ebbe a szép kis holland városkába, hátha megtalálnánk, és meghívnánk egy sörre, vagy vacsorára...

Szombaton nálunk voltak Sanyiék, meséltünk az útról, meg Hollandiáról, hogy mennyi ott a segítőkész, kedves ember, Géza előveszi az új fényképeit, mutatja az öregurat, Sanyi meg Lola is fölkiált egyszerre, hogy: Nézd te! Hát ez Laci bácsi! A mi siketnéma trafikosunk, aki most első ízben látogatta meg a háború után Hollandiában rekedt öccsét...

Na lám. Vannak igazán kedves, segítőkész magyarok is a Földön. Nem oktatnak ki -- mosolyognak, és segítenek.


Bodor Pál (Diurnus)



szeptember 26.

Még mire kellhet 600 terrorelhárító?

Általános műveltségemhez hál' istennek nem tartozik a testőrök, az intervenciós erők, a rohamrendőrök, a speciális katonai erők világa. Még azt sem igen értem, hogy amikor letartóztatnak egy különösen veszedelmes ipsét (de nemcsak akkor), a fejét vajon miért szorítják le egész mélyen, amikor az autóba dugják. Biztos (le)nyomós oka van, de hát senki sem károsodik attól, hogy nem értem.

És hogy most végkép és teljesen kiadjam magam: nem tudom, mihez kezdhet a kormányfő a hatszáz különleges férfiúval. Nem azért mondom, de egyelőre még nem látok államcsínyre, puccsra stb. utaló jeleket. Ezzel nyilván még várni kell, még akkor is, ha Debreczeni Józsefnek annyi mindenben fájdalmasan igaza van. Sokan furcsállják ezt-azt, somolyognak, akár elnézően, Orbánról rég sejtik, hogy gyermekkorában kedvelte a rabló-pandúr játékokat, de ehhez sem kell hatszáz pandúr.

A Magyar Gárda? Ez engem pillanatnyilag nem érdekel. Legyen ez a jobboldaliak belső ügye. A Fidesz és a Jobbik belső ügye.

Első pillantásra tehát túlzottnak (túlméretezettnek is) tetszik az antiterrorista csapat. Ha ezeket a fiúkat annak idején, a TV ostromakor már ismerték, akkor öreg hiba volt, hogy nem vetették be őket. Most akkor esetleg ismernénk az ostromlók zömét is. (Még mindig nem értem, miért helyezték szinte valamennyiüket szabadlábra, azokat is, akik valósággal kegyetlenkedtek, és akikről a tájékozatlannak, mint vagyok magam is, az a benyomása, hogy nem világnézeti harcosokat láttunk.)

Örülök, hogy lőfegyverekre nem került sor, örülök, hogy (tudtommal) halálos áldozat egyik oldalon sem volt, és végül örülök, mert végre van egy pászma, amelyen lassan jobbak leszünk, mint amennyit katonai erőben engedélyeztek nekünk a szövetségesek.

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 25.

Gyilkos látszatok


Mindig attól félt, hogy önhibáján kívül rajta múlik majd valaki halála. Az alapélményt nem felejtette el: Temesváron, tán első gimisként fölugrott a Román Opera előtt a villamosra (akkor megálló volt ott, a Lloyd-sor legelején) -- és észrevette, hogy másik, nála is kisebb srác csak a két kezével kapaszkodik kétségbeesetten, a lába nem jutott fel a lépcsőre. Bal karjával hátulról átölelte a kölyköt, olyan óvó mozdulattal, mint aki fölemeli...

A következő megálló nem volt messze, valahol a Polyfotó üzlet környékén volt, addig kibírja a gyerek terhét, nem olyan borzasztó nehéz... A kisebbik fiú azonban kiáltozni és sírni kezdett, emberek a járdán és a villamos lépcsőjén ordítottak, a villamos megállt, mielőtt beállt volna a katasztrófa. Aki azonban a járdáról figyelte a jelenetet, úgy vélhette, hogy ő nem támogatta, fenntartotta a kisebbiket, hanem "rajta lógott", vagyis ő hozta tehát életveszélyes helyzetbe! Körülötte dühös emberek gyűrűje alakult ki, ujjal mutattak rá, huligán, sikoltotta egy asszony...

Senki sem látta tisztán, hogy a villamos túl korán indult, amikor a kisfiú még csak a két kezével kapaszkodott meg, a lába fönt se volt még a lépcsőn...

Másodperceken múlott, hogy nem lincselték meg őt, aki nemcsak ártatlan volt, de éppen hogy életmentő gesztussal karolta át a srácot... Egy öregúr, aki átlátta a helyzetet, rárivallt: "Mars innen, de gyorsan!" -- mint aki sejtette: ha egyértelmű, hogy menteni akarja őt, a többiek, már fölpaprikázott, föltüzelt állapotban legorombítják, s nem lesz képes eltűnni...

Menekült, mint aki bűnös, és élete végéig nem felejti, hogy saját veszélyeztetése árán egy nála kisebb életét akarta megmenteni, és így kellett elmenekülnie, mint aki "azzal a közepes gorombasággal megúszta".

Tanulság. Nagyobb ügyekben is így járt később hülye hősünk: nem félt a mások szemében kétértelmű látszatoktól, a fontos a számára mindig az maradt, hogy segítsen, akin lehet, még akkor is, ha a látszat ellene szól. Talán ezért vannak máig is, akik esküsznek rá: az életét nem arra építette, hogy híveket toborozzon.
Bodor Pál (Diurnus)




szeptember 24.


Képzelt interjú a Nappal

Veszedelmes-szépen és boldogan süt búcsúzóul a Nap: most éppen szerelmes az égi csöndbe. Éjszaka jobb dolga van, a csillagok kedves játszótársak, vidámak és hallgatagok. A Nap hatalmas, ereje van, néha arról álmodik, hogy magához szippantja az összes csillagot, és velük az egész égboltot, és akkor senki sem vitathatja el, hogy mindeneknek Ő a központja. Csak az, aki nem tudja, mivé lesz, mivé lenne a mindenség napot övező világa, az kételkedhet az Ő forró, megtartó és büntető hatalmában.

Messze ható sugaraival mindent bejár, nemcsak az eget. Látta, hogy tegnap ama krokodil-farmról háromszázan kiszabadultak, és elindultak, egyre éhesebben, a kontinens vadabb belseje felé. Ha háromszáz krokodil támad meg egy falut... Helikopterek indultak a szökevények keresésére, fentről persze, és ezt jól tudta a Nap, könnyebb nyomon követni, fölfedezni őket, de foglyul ejteni lehetetlen.

Azzal a Nap, kissé kedvetlenül, a Mexikó fölötti sugarain át figyelt a Földre, tudta jól, hiszen a maga módján kicsit isten is volt saját mozgás-tartományában, hogy Miksa császár hajdani birodalmában az elmúlt röpke időben, alig negyed százada, közel harminc ezren haltak meg erőszakos halállal, ami a kábítószer-világháború helyi véráldozatainak száma.

A Nap nem volt roppant érzékeny, ellenkezőleg, szakadatlan, óriási belső tüze meglehetősen kiégette, hajdani részvéte, érzelmessége, készsége a meghatódottságra odalett, közömbösen figyelte már mindazt, amiről amúgy is tudta már, hogy nem változtatható meg.

Úgy gondolta, a valamennyiük fölött kialakult világrend számítja ki, hogy a pusztulásnak és születésnek milyen üteme uralkodjék mindenben és mindenek fölött, fölmerült énbennem: mi lenne, ha interjút készítenék Vele éppen olyasmikről, amik különösebben sem Őt, sem engem nem érdekelnek, tehát lehet, hogy mindketten kivételesen tárgyszerűek leszünk. Tehát:

-- Kedves Nap! Mit gondolsz, meddig tart a Te szolgálatod az égbolton, még mennyi ideig ragyogsz mindünk örömére, és tartod fent az életet, már ahol van?
-- Nem tudom. Emlékezésem visszafut a kezdetekig -- előrelátásom inkább játék, mint tudás. -- Szeretnéd az idők végezetéig folytatni mostani életed?
-- Nem. Egyrészt nem is tudom, mit jelent "az idők végezetéig”.

-- Hát amíg mindaz létezik, ami most is van.
-- Tehát nem tudjuk, meddig. Ez is azt tanúsítja, hogy sokkal gazdagabb a mi „nemtudásunk”, mint a tudásunk.
-- Igen, valószínűleg...

Bodor Pál (Diurnus)



Szeptember 23.

Még egyszer Popper Péterről

A kivételeket megölik vagy imádják. Popper Péter immár megölhetetlen: mert halhatatlan.

Féltem tőle. Egyszer a Spinoza-házban interjúba oltott laudációt, azaz lámpalázas recenziót mondtam, s lestem: varázsütéssel mikor alakítja át a szituációt, s vizsgáztat le kedves-ironikusan.
Máskor lefilmezték beszélgetésünket az Alexandra-ház zsúfolt termében, éjszaka leadták a TV-ben, de nem mertem megnézni...

Bár jó tanítványa voltam a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen József Attila professzorának, Tettamanti Bélának, meg a többieknek, féltem: ugyanis még semmivel sem tudtam többet, mint amennyit tanultam. Márpedig Poppernél nemcsak azt kellett tudni, amit tanultam, hanem főként azt, ami igazra, vagy legalább lehetségesre magam figyeltem fel.

Megtanulni ismert tételt: egyszerű.
Hozzátenni bármi újat: a saját gondolat élő próbája.

Primitív piaci matematikával számolva idősebb voltam és még vagyok is Nála -- de hát Popper ötezer éves, és halála csak tovább öregbíti szemünkben és elménkben a bölcsességét.

Lesznek, akik most szállnak vele, egyoldalúan, vitába. Kapura lőnek, miután eltűnt a kapus. De én mintha látnám Őt: valahol magasan a kapu fölött ücsörög és mulat magában. (A szituációhoz más, durvább szó illett volna, nem mertem használni, ám most ideírom: valahol a magasban üldögél légies trónusán és röhög.)

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 22.

A nemzeti gyűlölségek regénye

Elképzelem magam az utolsó instancia előtt. Azt kérdezi a Láthatatlan Arcú: szakmailag mi a fő vétked? Én: "Több is van. Nem tekintem pusztán szakmai deliktumnak, hiszen épp annyira intellektuális és erkölcsi gyöngeségre vall, hogy kezdetben mindenkinek hinni akartam, aki azt állította, hogy jót akar az emberiségnek és az embernek, még nekem is.

Fő bűnöm, hogy első hat regényem után, és számos más munkám (verses köteteim, esszéim, műfordításaim után), noha nem szereztek csalódást nekem, belevesztem a publicisztikába. S mivel korán lettem főszerkesztő, nem izgatott többé a hierarchikus karrier. Korán lettem mindenféle (fizetés nélküli) elnök -- nem voltak illúzióim. Mindig sokkal többet dolgoztam-dolgozom, mint amennyit kerestem. Így van ez ma is. Néha restellem is anyagi gondjaimat. És megdöbbentett, hogy miután "megteremtettem" az erdélyi-romániai magyar televíziózást és tíz évig ez volt az életem -- itt senkinek se jutott eszébe rádiós-televíziós munkára fogni engem, a Duna TV-nél sem. Amely jórészt ugyanahhoz a közönséghez szól.

Van mélyebb járatú válaszom is arra, hogy miért hagytam fel a regényírással. Féltem a felelősségtől. Tisztában voltam képességeim, ismereteim határaival: féltem regényt írni, mert az széles, mély felölelése az emberi létezésnek. Vajon lesz merszem kiterjeszteni a művet mindarra, ami fontosat tapasztaltam, átéltem a politikától a szexig? Megírom vajon a nemzeti gyűlölségek regényét? S a szexét, mint valutát? Le merem leplezni a már-már össztársadalmi korrupciót, álságosságot? Lesz erőm kritikusan ábrázolni az "enyéim": a baloldalian szabadelvűek következetlenségeit?

Hát -- inkább elhallgattam. De vajon mindez nem utólagos magyarázkodás?

Kinek írom ezeket a sorokat? A blog-olvasóknak? A barátaimnak? A gyerekeimnek és unokáimnak? Mogyorónyi vallomás arról, amit hatszáz oldalon fejthetnék ki, de aligha érdekel bárkit is.

Ehelyett bölcsebb lenne valamelyik elhallgatott regényemet mégis megírni. Vagy azon töprengeni, hogy nem kellene-e inkább a Klubhálón eddig közölt több mint kétezer blogból egy kötetnyit összeválogatni.
Méltó születésnapi teljesítmény lett volna. Annál is inkább, mert benne bujkálna-rejtőzködne több meg nem írt regényem is...

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 21.

Bibliográfia Erdélybe induló osztálykirándulásoknak

Bíró Béla remek erdélyi közíró átgondolja Thilo Sarrazin német szocdem politikus nagy hírű műve ("Németország felszámolja önmagát") tételét: a mozlim nők évszázados kirekesztettsége az oktatásból genetikai kulturális hátrányhoz vezetett a gyermekekben.(Népszabadság 2010.09.17.) S mi lesz, ha laborban mérhetők lesznek a szellemi, erkölcsi stb. egyenlőtlenség fokai? - teszem hozzá. Hogy ki milyen okos, buta, hazug, lopós? S mert például a törökök (stb.) szaporulata sokszorosa a németnek, kiszámítható a jövő Közép-Európa?

Íme, Bíró Béla kérdése: "Ha (...) a mohamedánok (...) többségbe kerülnek Németországban, mi akadályozhatja meg őket abban, hogy saját kultúrájukat és akár saját nyelvüket tegyék hivatalossá, s a kisebbségi németektől ugyanúgy megvonják az anyanyelv hivatalos használatához való jogot, mint ahogyan a németek ma tőlük? Védelmet csakis azok a közösségi jogok jelenthetnének számukra, melyeket a Nyugat ma merő félelemből tőlünk is megtagad. (...) A kisebbségek által ma illegitimnek érzett erőszak mindig visszaüt. E tételt mi sem példázhatná beszédesebben, mint a határon túli magyarság sorsa. Ha Magyarország annak idején képes lett volna arra, hogy nemzetiségeit egyenrangú közösségekként integrálja a magyar államba, ma talán mi magyarok is saját szövetségi államunkban élhetnénk..."

Legszívesebben tovább-idézném Bíró Bélát. Nemcsak itt és most. (Kiegészítés ez a Klubrádió "Dobszerda" című, Váradi Júlia velem készítette, szeptember 5.-én elhangzott interjúhoz.)
Az anyaországi középiskolások határon túli osztálykirándulásait tervező, szellemileg előkészítő szervező-irányító tanárok, minisztériumi megbízottak fölkérhetnék az egyetemi tanár Bíró Bélát, segítsen az előkészítésben. Az anyaországi tanulók erdélyi látogatásához hiteles kalauz-kézikönyv megírásához, szerkesztéséhez sem javasolhatnék megfelelőbb szerzőt.

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 20.

Miért nem ír nálunk senki Shakespeare néven?

Nem hiszem, hogy sokkal nyomósabb okaink vannak kételkedni a reklámok hitelességében, mint más európai országok lakóinak. De ha csak annyi okunk van félni, mint nekik, az is elég. Nálunk a nyilvánosságra hozott reklámbűn-lajstrom elég szerény; a közzétettek jobbára ázsiai árú hamisító márkafitogtatására vonatkoznak, gyógyszerutánzatok leleplezésére, ahol első helyen mintha a potencianövelők illegnének, (noha ismerek két pompás esetet: mindkét alkalommal és helyen és férfiúnál az a hamisított viagra bizonyult szerelmi életmentőnek, amely az eredeti hatóanyagból fikarcnyit sem tartalmazott -- szakemberek szerint viszont olyannyira bűvös-hiteles volt a csomagolás, hogy tökéletesen visszaadta a fogyasztó önbizalmát: ilyen fitt nem volt talán még soha, teljesítménye minden korábbit felülmúlt. Azóta is csakis ezt a hamisított viagrát keresi, már nagyobb pénzt ígér érte, mint a hamisítatlanért, és amikor bizalmasan megkérdeztem: vajon nem a hölgy volt maga a telitalálatos viagra -- kiderült, házasságuk hetedik esztendejét virágoztatta föl...

Nos, ezek tehát a pozitív anekdoták.

Nem sorolom a különféle forrásokból összeszedett híreimet e tárgykörben. A drága kozmetikumok közül a hölgyek kedvelte Vichy esetében még csak nem is az anyag volt hamis: a krém felső rétege alatt lyukat talált a hölgy, a primitív újjal kikanalazott-kilopott nagyadag helyét ügyesen betakaró-álcázó "bevonat" alatt.

Igaz, begyűlt hozzám kisebb gyűjtemény a hamisított cédulákból, átírt szavatossági dátumokból, nem szólva az elegáns francia borosüvegben talált kannás lőréről, Gucci-feliratos (állítólag mongóliai!) bőr-retikülről, Solingen-nek álcázott hirdetett pocsék ollóról stb.

Csak azt sajnálom igazán, hogy senki sem ír nálunk majdnem-zseniális szerelmes szonetteket és királydrámákat Shakespeare néven. Ez lenne az igazi. De nincs az az ázsiai ország, amely erre vállalkozni merne.

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 19.

Krimi

Megtörtént amerikai túszrablás gyilkossággal, filmben újrajátszva, magyar szinkronnal a televízióban. Utálom. A nyolcszoros móri gyilkosság után, mint azelőtt is, minden krimit utálok.

Nem tudom, hány embert rúgtak ki nálunk a felső bürokráciából, de félek, máris még több az olyan munkanélküli, aki nem éhezni akar. De krimire mindig akad vállalkozó.
Önvédelem? Nem hiszem, hogy kapnék fegyverviselési engedélyt, de az se igazi megoldás. Az új Terrorelhárító 600 embere és 10 000 000 000 Ft.-ja elég lesz? Vagy nekik más dolguk lesz? Valószínűleg.

A mostanság már óriási tranzitforgalom mindent megkönnyíthet -- a túszrablást is. A filmben mintha valami azt suttogná, hogy 3 millió eltűntet tartanak számon, s közülük 1 millió eset "vannak nyomok".

Nálunk hány eltűnés tűnik gyanúsnak?
Nekem mind.
Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 18.

Az erdélyi magyar zsidókról

Csak utólag szerzünk tudomást -- a ritka túlélőktől -- hogy miként lehetett elviselni a hajdani társadalmi kiúttalanságot. Évtizedek óta magyarázom, hogy baloldali vagyok és nemzeti beállítottságú; ezt nehezen hiszik el ott, ahol élesen, egymást szinte kizáró módon került szembe a baloldali és a nemzeti.

Hiába magyarázom, hogy Romániában a "haladó" ("progresszív") kisebbségi magyar a negyvenes években, (különösen '44 után, amikor a baloldal kiléphetett a napvilágra, és az egyedüli szövetségese lehetett a kisebbséginek), szoros kapcsolatok alakultak ki többségiek (románok) és kisebbségiek (például magyarok, magyar ajkú zsidók) között. Igaz: utóbbiak már-már eltűntek a második bécsi döntés után, mert tömegesen költöztek át Észak-Erdélybe, magyar területre. Nem tudományos színtereken kétszázezerre becsülik számukat, nagy részük elpusztult a magyarországi deportálásokban. Állítólag itt-ott még lappanganak statisztikák, adattárak arról, hogy az erdélyi magyar kultúra hány könyvvásárlót, napi- és hetilap előfizetőt, folyóirat olvasót, magyar színházba járót stb. veszített ezzel. Számukat később még növelte a romániai zsidók -- köztük a maradék magyar zsidók -- Gheorghiu-Dej és N. Ceausescu idején szorgalmazott, buzdított kivándorlása Izraelbe és egyebüvé. Az észak-erdélyi adatokkal idevágó műveiben foglalkozott többek között Randolph Braham, Lőwy Dániel, Tibori Zoltán és mások. A kolozsvári deportálás megkezdésekor a vidékről, más településekről odamenekültekkel együtt mintegy 18 000 magyar zsidó volt a városban. Tudjuk, az első világháború végén erős magyar többség volt Kolozsváron, ma erről már szó sincs. Temesváron -- mielőtt egy részük magyar területre, főleg Nagyváradra távozott, ahonnan deportálták őket, 12 000 zsidó élt, többségük magyar zsidó. Tudjuk, hogy 1923-ban az Anghelescu-kormány csak "etnikai magyaroknak" tette lehetővé, hogy magyar tannyelvű iskolákba járjanak; nagyváradi magyar zsidó parlamenti képviselő vívta ki ennek a törvénynek az enyhítését, miért is nagyváradi magyar tannyelvű iskolákba nemcsak "etnikai magyarok" járhattak. A temesvári piaristáknak nem engedélyezték tanítási nyelvként a magyart.

Igen érdekes metszettel gazdagította ismereteinket az Erdélyben oly népszerű sepsiszentgyörgyi agrármérnök, az árkosi kastély megmentője, újjáteremtője, s az ottani kulturális központ kialakítója, Feder Zoltán, a Hargita megyei zsidókról készített kimerítő, fokos művében, amelyet már Izraelben írt.

Én -- egyoldalúan, elfogultan -- szeretnék összefoglaló művet olvasni az erdélyi magyar (és/vagy magyar ajkú) zsidók szerepéről a két világháború közötti magyar kultúra fenntartásában. Ma már annyira sajnálom, hogy lelkesen és szenvedélyesen politizáltam magyarként és baloldaliként -- amennyire szégyelleném, ha nem ezt tettem volna.

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 17.

Államtitkok jaj-de-fontos őre

Szegény Z.! Akármilyen lelkesen szolgálja ki pillanatnyi kis tisztét, feladatát, akármennyit magyaráz -- mindig eminens-buzgón, mintha már lihegve -- tanáros-fontoskodó előadásai soha semmit nem tisztáznak, csak összekavarnak. Zagyva-érthetetlenné. Minél kétségbeesettebben fedezteti fel velünk a szerinte egyszerű, nyilvánvaló tényállást, az annál nagyobb tragédia a védelmére bízott tényeknek. Soha nem ellenfele kuszálja össze végképp a szálakat, mindig Ő. S nemcsak a szálakat, hanem a gondolatokat, az időpontokat, a szempontokat, a támpontokat: ha sokáig képviseli a reá bízott hivatalos álláspontot -- mindig elmélyülten, odaadóan, háborogva, lelkesen -- biztos nem neki adunk igazat. Szegény flótás.

Még nem létezett olyan égre kiáltó, titokzatos, egyszerű, áttekinthető, evidens história, amelyet -- ha Z. prezentálta -- ne ellenfele javára értelmezte volna az elfogulatlan, laikus közönség. Pedig Z. azért nyomja és nyomja a szöveget, mert tisztában van a hallgatóság szakképzetlenségével. Fél tehát, hogy hozzá nem értésünk sötétségében még az Ő szavai sem ragyognak fel kellő világossággal! Tehát a mély titkok és egyszerű igazságok között újra úgy elvezet, hogy élvezet.

Őszintén szólva nagy szolgálatot tesz, valahányszor, mondjuk, szolgálati- vagy államtitkot oltalmaz. Ugyanis titokzatossá bűvöli még azt is, amiről különös nyomatékkal fejti ki: ez olyan egyszerű és érthető, mint három szem tökmag.

Ezzel végképp vége mindennek. Ha az ő fedő-szövegén múlik, mondjuk, hogy örökké titokban maradjon a Szentlélek Bank valutakincse, nyugodtak lehetünk: aznap éjszaka az utolsó fillérig kirabolják. Pedig Z. óvta-őrizte a széfek titkát, az összes jelszót, kulcsot, fényjelet.

Van ez így. Ne bízzátok soha túlbuzgó fontoskodóra a titkaitokat, mert alig képes ellenállni a csábításnak: legszívesebben kifecsegné, hogy milyen kivételes az ő beavatottsága, mi mindent tud ő stikában, micsoda rejtelmes-sejtelmes ügyek vannak reábízva.

Már rég az a benyomásom, csak hamis titkokat bíznak rá, a főnök behívja két bizalmi emberét: most mi a fenét találjunk ki, spécit, Z.-nek?

Bizalmas utóirat. A "Z.": humbug. Nem Z.-vel kezdődik a neve. Kölcsönadom neki egyik szerzői álnevem kezdő betűjét: legyen D., mint Diurnus.

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 16.

Nehéz dolgunk lesz a Fidesz után

Addig van még kis demokrácia-látszata a Fidesz uralomnak, míg van ellenzéke. Ha fütyül rá, hirdessen ki rendkívüli állapotot, állítsa vissza a halálbüntetést s a rögtönítélő bíróságot -- s nevezze ki újra Polt Pétert főügyésznek 90 évre. Ez épp oly hiteles lenne, mint a nyilatkozat, miszerint a választási programja benne foglaltatik a kormány gazdasági programjában.Ugye tudjuk, melyikben.

Ha a Fidesz kicsit szerényebb, ha nem sztentori hangon szól az országhoz, ha nem rángat elő lejáratott eszköz-embereket, ha nem oly átlátszón ismerős megannyi hatalmi gesztusa, ha tévedései, hibái, be nem tartott ígéretei közül legalább negyedévente egyet-egyet beismer, az ember tán olykor elismerően megcsóválná a fejét, és magában azt mormogná: -- Hát ez már más! Bár a Fidesz parancsuralomra tör, utasításos demokráciára, ami éles "contradictio in adiecto", ellentmondás az állításban, de mit tegyen, ez áll közel a szívéhez, ez a magabiztosat játszó dölyf. Ily randa stílusban tétetné meg Magyarországgal az út e szakaszát, nem átallna trükkökkel ügyeskedni -- soroljuk ezeket? -- s akár tetszik nekünk, akár nem, egy darabig sajnos ez az ország útja. Történelmileg mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy ez ne legyen végzetes kudarc. A baloldal hazafiságának most erősebbnek kellene lennie még ellenzékiségnél is, bár látható, hogy a hamarjában összekapkodott gazdasági és más híres tettek igen csúnyán megnehezítik a Fidesz utáni munkánkat.

Sajnos, hatalomban a Fidesz mindig elveszti az önuralmát, a mértéket. Miféle őrület négy éves mandátum birtokában kilenc évre kinevezni a médiahatóság elnökét, meg az újra elővett 1. sz. ügyészt? Hisz' mindkettejüktől távol áll az általános rokonszenv és presztízs. Ez államrezon -- vagy frocli? A "megmutatom nektek" beteges öröme? Hiába, na. Nem arról van szó, hogy O.V. észre sem veszi: nem "elegáns" a négy évre választott kormánytól ránk kényszeríteni (kilenc évre!) két allergén közszereplőt. Biz ez inkább kéjes provokáció. Noha szinte mindazokat távol küldte magától, akikkel együtt indult, és akik még nem hagyták el a Fideszt (soroljam?) -- most Brüsszelből pillantgat vissza Ader, Deutsch, Szájer, hogy se Fodor Gábort, Hegedűs Istvánt, Wachsler Tamást, s a kezdetek okos és csinos lányait ne is emlegessük, és azon ne is töprengjünk, hogy Kövér László milyen közel vagy messze áll ma elnökétől.

Bodor Pál (Diurnus)

Szeptember 15.

Rossz kampánylevél

Kikerestem az önkormányzati kampány egyik legrokonszenvesebb szocialista jelöltjének levelét választóihoz, és mert a mindennapi politikai életben feltűnt a dinamikus, színes beszédű, erős meggyőződésű, tehát meggyőző fiatalember -- az Ő írott szövegén bizonyítanám be, hogy a baloldal, amint kampányba kezd, mintha minden tehetségét elvesztené: ellenszenvesen nyúlós, olvashatatlan, hosszadalmas. (Kicsit kamu lesz a szövegem, mert nem szeretném, ha jegyzetemből ráismernének. Ezért keveset idézek, holott egész, taszító szövege csapnivaló. Persze, gőzöm sincs, hogy ki fogalmazta. Aligha Ő. Vajon miféle kampány-stábja van az MSZP-nek?)

1. Háromszor akkora a szöveg, mint amekkorát a háziasszony a lépcsőházban átfuthat. Mondandója 15-20 sorban elfér -- levele 53 soros. Legföljebb ellenségei olvassák majd el, hogy idézhessék.
2. A textust megfertőzte a bürokratikus nyelv, amelytől minden élő embert kiütések (igaz: piros kiütések) borítanak el nyomban. Kampányban ugyanis a műnyelv: politikai halál. Ezt a szöveget csak az uralja, hogy jaj, mit mondjon -- nem az, hogy olvasóit mi érdekelné. Kampány-szólistáinkat senki se tanította meg érdekesen, vonzóan beszélni. Nem választott "hősömet" pellengérezném ki, hiszen valódi énje nem körmönfontan hivatali, nyakatekert. Talán csak nem nézte át szakember a levelét. Vagy ellenkezőleg: a kampánystáb botfülűje írta... A jelölt például talán azt akarta mondani, hogy a közéleti párbeszédek nem is a fontos kérdésekről szólnak. Azaz: "Ez a kis pártokra is egyre jellemzőbb". Ám valaki tök-fölösleges töltelékszókkal rakta meg a szikár mondandót: "Az elmúlt hetekben azt láttuk, hogy ez nem csak a nagy pártokra, hanem sajnos a kis pártok működésére is egyre inkább jellemzővé válik." Mert ugye, nem elég kimondani, hogy valami "a kis pártokra is egyre jellemzőbb"- nagyobb súlya van, ha azt mondjuk, hogy ez a kis pártok "működésére" is "egyre inkább jellemzővé válik".

A szövegben dagályos, túlbeszélt, fontoskodó blablának hat az is, ami nem az: "kiemelten fontos célunk a parkolási hiányosságok rendszerszintű (!) megoldása, hogy a rendszer a helyben lakóknak kedvezzen, ne az átutazóknak, itt megállóknak." (Ilyen egyszerű ez?!)

Ha nem ismerném más szerepléseiből a derék, eszes, fiatal férfiút, levele olvastán a világ minden pénzéért nem szavaznék rá. Holott bevallom: a fentiekben még kíméletes is voltam hozzá! A doktori címet szerzett értelmiséginek ez a terméke legföljebb egy takarítói állás megpályázásához lenne elégséges. Ám attól tartok, nem is Ő írta, hanem valamely kampány-segédmunkás.

Bodor Pál (Diurnus)









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2010-10-01 (1066 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds