2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20203171
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus Naplója - 2010. november II.





 

NOVEMBER

November 30.

Töredék


Édesapám roppant jóindulatú ember volt. Hiába panaszkodtam neki sírva egyik sovén, sokakat kéjjel náspángoló tanítónkra, apámnak az volt a rögeszméje, hogy csak abból lesz tanító, aki szereti a gyerekeket, szeret tanítani, senkit sem különböztet meg nemzetisége, anyanyelve, vallása, nevének hangzása szerint, nem lehet gonosz, és nekem nem lehet igazam, ha azt állítom, hogy a tanító örül, ha valakit jól elagyabugyálhat, s neki erre a leghalványabb ürügy is jó.

Egyszer aztán mégis bement a tanító úrhoz.
És nagyon későn jött haza.


Évek múlva vallotta be: majdnem összeverekedtek. A tanító úr arra akarta rávenni "tüntetően" kisebbségi nevet viselő apámat, hogy lépjen be a Vasgárdába.

Apám erre a református vallásnak igyekezett megnyerni a tanító urat. Azt remélte: ráébreszti, hogy Tutoveanu úr csak annyira nem illik a református egyház hívei közé, mint őmaga vasgárdistának. Később döbbenten ismerkedtünk meg egy erdélyi falu román lakosaival, akik egyfelől mind kálvinisták, másfelől mind magyar nevűek voltak. Apám nagyon szeretett -- főleg történelmi tematikában -- kutatni; nos, a hívek elrománosodott magyar reformátusok voltak. Apám szomorúan jegyzetelte ki a dokumentumokat, és (igen elfogultan) azt hangsúlyozta, hogy lám, a valamikori román értelmiségit cseppet sem zavarta, hogy -- miként nevük is igazolta -- magyar származású hívekről van szó, nem azért vették fel "román létükre" a kálomista vallást, mert rokonszenvesnek tartották, hanem Kálvin hívei voltak akkor is, amikor románokká lettek.

Ezen vitatkoztak aznap este majdhogynem éjfélig. És többé sose találkoztak.
Apám meg szinte becsavarodott: kutatta, hogy mivel csábították át a híveket a románság körébe. Egyik adatszolgáltatója a Dacia bankot emlegette: a kis templomot villámcsapás érte, a Dacia előnyös kölcsönt ajánlott fel az újjáépítéséhez, ha a hívek megtanulnak románul. Megtanultak, a bank segítette őket nyelvtanárral. Majd román ajkú, fiatal református teológussal, aki vállalta a nyelvtanfolyam vezetését is.

Soha nem mertem ellenőrizni, hogy így volt-e.


BODOR Pál (Diurnus)



November 29.

TITOKBAN TARTOTT TÍZEZER


Szégyen ide, szégyen oda: a szombati nagygyűlésen nem voltam jelen.
Szörnyen restellem, mert elég sokat ugráltam, míg sikerült "regisztráltatnom magam", azaz míg az ATV legügyesebbje ilyesmiben, Trixi, nem szerzett nekem is bűvös cédulát, majd barátunk, K.A.S.,úgyis, mint szomszédom, rám nem telefonált: kocsival megy, szívesen elvisz... Ekkor azonban már egészségügyi pácban voltam, örültem, hogy élek, semmiképp sem mehettem a "stadionba".

Ráfanyalodtam hát a rádiókra, televíziókra.
Bárcsak ki se találták volna egyiket se -- bosszankodtam magamban szélsőségesen, hisz akárhova forgattam a gombokat, semmi igazán lényegesre nem bukkantam. Legföljebb "pillanatfelvételekre".

-- Áhá! -- ismertem fel dühvel és elismeréssel a FIDESZ- hatalom média-politikájának első demokratikus mesterművét -- alighanem a központi Fidesz-híradót látom már mindenütt (morogtam magamban), nem lesznek bolondok ellátni egész Magyarországot mákszemnyivel is valósághoz hívebb híradással. Néhányszor az ATV-t is megkerestem -- lehet, hogyha szerencsésebb percekben keresek rájuk, látok s hallok valamit, képben azonban mintha csak ugyanazt élvezhettem. Bocs, ha más percekben ennél többet lehet itt látni, hallani -- morogtam – és elblicceltem.

Szalay Annamáriáék, pontosabban ama csakis nekik alárendelt központi, egyedül engedélyezett híradó szerkesztőség fegyelmezetten, szinte behunyt szemmel-füllel tette a dolgát. Fikarcnyi közelképet nem láttam, hangképet nem hallottam.
Elvették tőlem a nagy játékban az országot?

Döbbenetes, hogy milyen gyorsan lepleződik le a szelíd mosollyal bevezetett cenzúra: lám, a korlátozás és tilalom e pillanatban már a valóság és az ország jó részének elrejtésével, mintegy eltitkolásával ér fel. Sőt, sokkal vadabb a helyzet: a szombati, tízezres tömegű eseményt is mintha kiollózták volna az ország sok százezer TV-készülékének képernyőjéből.

Tudjuk, ezért is lesz mindez felejthetetlen. Ezért kérem meg Trixit, szerezzen mégis egy-két képet a stadionban lezajlott gyűlésről, s tegyük ide. A fényképek tilalmáról nem is tudok. De ha ezzel illegális cselekvésre tüzeltem fel a kolléganőt, felejtse el -- beszerzem máshonnan, ami ide kell.
Nem vagyok biztos benne, hogy a XXI. században szabad-e ennyire szigorúan cenzúrázni Magyarországot!

HADD LÁM, MIT REJTETTÜNK EL!


BODOR Pál (Diurnus)



November 28.

Csuda könyv jelent meg!


Valamikor régecskén már nagyon idegesített, hogy bármiről lehetett a sajtóban csevegni, csak a felháborodásaimról, a düheimről alig. Aztán ennek is megjött az ideje. Bőségesen. Fortyoghattam, moroghattam, nyíltan meg is írhattam. A magam körében akár ki is kiálthattam. S milyen az ember? Most ezt kezdtem unni. Prózában is inkább a hiteles poézist kerestem, mert annak voltam magam is erősen híján, legbelül, olyannyira, hogy még ha verset titokban írtam volna, biztos nem mutatom meg senkinek, fel nem olvasom.

Nos, ma, végtelen örömömre, Szentimrei Jenő Városok, emberek című gyönyörű önéletrajzi regénye első könyvében, a Kriterion kiadónál most kiadott kötet 19. oldalán a következő, soha el nem felejthető, prózában írott sorokra bukkanok: ..."Szegény anyám (nak)(...) kétrét járó öregasszony korában eszébe jutott, hogy látott ő akkor az egyik Homoródon, a kálvinista templom tornyán egy érckakast. Azt beszélték arról, hogy minden hajnal-hasadtakor leszáll a Homoród vizére, és jóízűt iszik a patakból. Aztán visszaröppen a torony tetejére, megcsattogtatja szárnyát, és kukorékolásával megadja a jelt a falu kakasainak, hogy itt az ideje a hajnal köszöntésének. Ő ezt elfelejtette nekem, annak idején elmesélni.


****************

Most még tisztábban értem, apámék miért szerették Szentimrei írásait, az apám ágya fölötti polcon miért volt főhelyen a Nyári délután Egeresen, meg a Ferenc tekintetes úr... És én miért Szentimrei Jenőről írtam az államvizsga dolgozatom, arról, hogy eredetileg Ő kezdte el az Utunk című kolozsvári irodalmi-művészeti kétheti lap kiadását szervezni, (melynek hetilap korában 1951-től 1967-ig szerkesztőségi főtitkára voltam), olvastam Benedek Marcellnek, Szántó Györgynek, sok kiválóságnak írott, kézirat megrendelő levelét -- amikor Jenő bácsi már nem élt, de lánya, Szentimrei Judit segítségével átnézhettem a nagy hajóládát, s olvashattam, olvashattam...

Emberek, újra megjelent, frissen kapható Szentimrei Jenő nagyszerű Városok, emberek című, 679 oldalas regénye!


Bodor Pál


November 27.

Jövő és közeljövő

Nagyon szeretném, ha rövidesen, néhány hónapon belül megjelenne egy szentül tárgyilagos és alapos elemzés, könyv terjedelmű, tárgyilagos és igazmondó. Egy egész nemzedék -- több nemzedék? --ezen a példán hosszú időre megtanulhatná, milyen bonyolult a tárgyilagos igazság, mennyi ellentmondás kunkorodik föl benne és körülötte.

Ami minden magas végzettségnél hasznosabb lehetne. Ugyanis ellentmondásos, összetett, bonyolult jelenségek közepette nőnek fel nemzedékek, veszekedésbe fajuló vitákban, részben megszállottakként, részben elfogultakként. A tragédia az, hogy az a fajta építő szorgalom, amely a közép európai "protestáns nemzetek" ipari és kulturális civilizációját, fejlődését kísérte-vigyázta, lemarad az újdonsült, nagy iramú, mély nyomorból vasszorgalommal kitörő ázsiai (lásd: kínai!) viharos fejlődés mögött.

A mai "versenyképesség" fogalma ennél szegényesebb és szerényebb volt. Újra óriási szükség lenne érdekes, vonzó, meglepő, realista leírásokra a közeljövő társadalmairól, hogy a mi fiataljaink ne rettenjenek meg, ne ijedjenek meg végzetesen. Képtelenek vagyunk részletes közeljövő képet nyújtani fiataljainknak. Még arról sem, hogy a Föld mely zónájában, övezetében, kontinensén, milyen feltételek között kell tíz-húsz év múlva helyt állniuk.


×××

Egy történelmi korszakkal korábban, a mostanihoz képest sokkal realisztikusabb feltételek között készülhettek föl a fiatalok az újfajta helytállásra. Még azt is csak ködösen tanácsolhatjuk nekik, hogy milyen nyelveken kell a gazdaságban, a technikában, a tudományban helyt állniuk a versenyben. Arról sincsen fogalmunk, hogy a vegyes házasságok immáron átívelnek-e majd a fajok és távoli vallások, kultúrák között, mire kell felkészülni, milyen ellenállónak kell lennie az új szereplő egészség, erkölcs, önbecsülés, nyitottság stb. szemszögéből. Márpedig nekünk, mai időseknek ez lesz a fő kötelességünk a fiatalokkal szemben. Akik persze ezután is idegesen, türelmetlenül fogadják majd az oktatást. Viharos, bonyolult, nehéz lesz a sorsuk, az életük, de lesz tétje, és képesek lesznek győzni.


Bodor Pál



November 26.

A teszt: a határozatlan névelő

Valamikor, egyetemi média-oktató koromban elkövettem azt a könnyelműséget, hogy szónoki pózban kinyilatkoztattam: Hölgyeim és uraim, szerkesztő korukban, ha nagyon gyorsan tesztelni akarják a szerzőt, nézzék meg: használja-e egynél többször az egyet, mint határozatlan névelőt. Akinél igenlő a válasz, azzal szerkesztőként ne álljanak szóba, azon kívül, hogy megmondják neki: amíg ezt le nem szokja, ne is küldjön be írást.

Egy derék jobboldali bulvárlap második oldalán a Fenyő-gyilkosságot szimatolja körül újra kollégánk. A határozatlan névelők számából ítélve hozzá se kellett volna kezdenem. Az alábbiakban részleteket idézek az írásból, a kihagyásokat az egyszerűsítés és rövidítés kedvéért nem jelzem, viszont az inkriminált határozatlan névelőket (és az "egy"-et minden esetben) nagybetűvel írom:

"A BRFK életvédelmi osztályának egykori vezetője a gyilkosság időpontjába EGY üzleti tárgyaláson vett rész, amikor telefonhívást kapott EGY albántól. Azzal hívott fel EGY albán ismerősöm, hogy rálőttek -- emlékezett vissza Chilkó. A személyes ismeretségre is magyarázattal szolgált: -- Ez EGY büntetett előéletű albán... (Chilkó megerősítette, hogy EGY másik, azóta elítélt sorozatgyilkos tanúskodott ellene a nyomozás kezdetén. Azt állította, hogy a rendőrségen tartózkodva látta, amint Fenyőt Chilkó megfenyegette...)

...A bulvár vonzó, izgalmas, huncut, szexi, gengszter históriákról szól -- a valamelyest is képzett, jó ízlésű olvasót azonban nem rázhatja át.

Bodor Pál



November 25.

Mitya (Kulcsár István) kedves, bölcshumorú regénye

Mindig sejtettem, hogy a legtöbb igazán jó újságíró írónak született. A nagy görög filozófus, aki csupán szerény és rövid portrékat írt bölcseleti művei mellett, mintha csak sejtette volna, hogy jellemrajzait La Bruye`re fordítja majd franciára, és persze, óriási hatása lesz a francia irodalomra, de nemcsak arra. Kulcsár István meglepő riportjait sokezer kilométerről küldte, a jéghideg egzotikumból, Szibériából, s ha nem csalódom, Kanadából is, de aki megszerette szemérmes humorát, fölfedezés erejű, derűs és savas, szellemes következtetéseit, az alig várta újabb írásait.

Angolos a humora, fapofa-humor, és kedves: somolygással becézi-simogatja ezt a mindig durva mozgású világot. Igazi nemzetközi, világjáró tudósító, de aki pályája kezdetének szovjet világáról szóló írásait is olvasta, tudja: megértő iróniája mindent megér.

Nos, talán most tette meg legbájosabb, legnehezebb, legérzelmesebb útját: négy unokáját, Gerzsont, Gedeont, Pétert és Gellértet kísérte el közeli-távoli, bombariadós gyermekkorukba, mint egy nagydarab, örvendező-aggódó, világjáró, röpülő angyal. Felelevenítette, amire emlékeztek, és elmesélte, amire nem. Kiderül abban a nagyon realista és nagyon mesei spáciumban sok minden az éhségről és ijedtségről, a tréfáról és reményekről is.

Ha ekkora unokáim lennének, a karácsonyfa alá, bizisten, ezt a könyvet venném meg nekik, négyszer. Kulcsár bölcs, nem szépít, és nem rémít. Még a gyermekmesékben is realista, de jószívű. Jól tudja, hogy a srácok alig emlékeznek már a légiriadókra, elvégre picik voltak, a halálfélelemre sem emlékezhetnek, hiszen valószínűleg nem ismerték meg ezt az érzést, gondolom, valamilyen, hóban elmosódó emlékük van csupán Budapest háborújából, ha van, de elmeséli nekik, amit átéltek, de úgy, hogy tíz mumusból csak egyet enged be a képbe, és annak is valamilyen mesét kell mondania, ez a belépti díja – így kiválóan szórakoznak mindannyian. Csak azt sajnálom, hogy a srácok, felnőttekként, milyen gyermekkori emlékeket mesélnek majd el saját gyermekeiknek: emlékezetből. Mind az öt srác emlékeiből: az egyiket Kulcsárnak hívják, de Mityának becézik, a csapat pedig, most már megtanultuk: Gerzson, Gedeon, Péter és Gellért. A regényes 'útirajz címe: MITYA - Egy pesti kisfiú emlékiratai gyerekeknek (és felnőtteknek)


×××


Illetlen és hívatlan utóirat. Én is kérem a felvételemet közéjük. Az én gyerekkorom is ugyanabban a spáciumban "zajlott" le, a hajdani Siesta szanatórium, a mostani Kékgolyó utca világában; az én nagyanyámat, a rákbeteg Joli mamát, a Vígszínház hajdani színésznőjét 45-ben egy mord katona az ágyában lőtte agyon, véres hálóingében a szanatóriumi fák alá temették, koporsója nem volt. Nagyapámat pedig, az öreg, négy predikátumos (nemesi előnév) székely nemest -- sorolom: lécfalvi, sepsizaláni, gidófalvi, márkosfalvi Bodor Pált, az erdélyi-marosvásárhelyi Színpártoló Egyesület elnökét és mecénását a nyilasok ölték meg. Titkon azt remélem, hogy nagyanyám és nagyapám meglátja Szűcs Édua mosolygós rajzait, Ők is megszeretik ezeket, mint én, elmosolyodnak, és tovább alusszák örök álmukat.


Bodor Pál



November 24.

Bodor Pál a Klubhálóról!


Hogyan élném meg, ha reggel Dr.Gáspár főszerkesztőnk szürkén közölné, hogy megszűnik internetes lapunk, a Klubháló, mert nincs pénz.

Kiskamaszként indítottam 46-ban a temesvári, román tannyelvű piaristáknál a magyarnyelvű Gaudea- must Sallóval, Belgraderrel, Csülökkel -- mit tennék, ha ma, századik évfolyamában kilobbanna? (Pedig megállapodtam a temesvári várfalban működő rotációs nyomda tulajdonosával, a drága Lovas úrral, aki a Neueste Nachrichtent adta ki, hogy örökké nála nyomjuk... S milyen szépen jött ki a Franz Ferch repró is!)

Igaz, Salló, nyugdíjas egyetemi tanárként már örök nyugdíjban... Belgrader Misi utolsó éveiben Freiburg szatellit-városában bénán, négykézláb tette meg az utat emeleti háló- és dolgozószobája s földszinti konyhája s étkezője között, egy pápai magyar asszonyt vett föl mellé a szakos német segélyszervezet – Misi neje ugyanis a kórházban tudta meg, hogy menthetetlen rákos, levetette magát a kórház legfelső emeletéről. Misi szász és skót rémballadákkal foglalkozott s egy enciklopédián dolgozott. Tavaly halt meg. Csülök filmoperatőr lett, ex príma-balerina nejével Vancouverben él. (Misi, Salló és Csülök, ahogy visszatértem Pestre, fölkeresett...)

Megjelent hat regényem. A "Kék folt" (Búcsúlevél nincs) 64 ezer példányban fogyott el. A szászok regényét (A svájci villa) németül is kiadták: Berlinben és itt. Kiadták néhány esszé-, verses- és publicisztikai kötetem, s vagy tizenöt fordításkötetem. Megválasztottak a MÚOSZ elnökévé, majd az Európai Újságírók Szövetsége magyar elnökévé. Voltam Bukarestben a magyar TV-szerkesztőség első főszerkesztője tíz évig. Dolgoztam a kolozsvári és bukaresti magyar lapnál, s tizenhat évig a kolozsvári írószövetségi Utunk egyik szerkesztője voltam. Tanítottam az egyetemen újságírást, tankönyvet írtam hozzá. Kaptam kitüntetéseket, díjakat, például Pulitzert.

Dehát lehet, hogy vége: megszűnik internetes lapunk, és én 81 éves vagyok. S bár van valaki, akit szívesen lelőnék -- nem csinálok gyilkost gyerekeim apjából, unokáim nagyapjából. S még írok is valamit!

Élesebbet a golyónál.


Bodor Pál


November 23.

KUNCZE GÁBOR

Lehet, hogy már minden magyar lap megírta: Kuncze Gáborral fontos európai magyar igazságok szólalnak meg a magyar televízióban. Ha minden magyar lap megírta már, én is ráduplázhatok. Ha nem írta meg, ha nem lepődött meg, ha nem fedezte fel -- annál inkább.

Tőlünk, vén profiktól, (akik akkor is fáradtan szólalunk meg, ha tulajdonképpen már régen szinte hallgatunk), Kuncze abban is különbözik, hogy fontosakat mond. Hogy olyan vendégeket hív meg adásába, akik eredetien gondolkodnak, és Vele megnyílnak, megfrissülnek: átallnak unalmasak lenni. A Klubrádióban a Siriusról elindított mesehőse -- mintha fanyar rajzfilmben beszélne.

Kommentár című vasárnapi politikai műsorát hetek alatt divatba hozta. Kuncze nem tart attól, hogy a hivatal elnök asszonya túl szabad szájúnak minősíti és letiltja. Kuncze abszolút fair és abszolút szókimondó, mosolyt csal az arcunkra, a szemünkbe, de az elménkbe is, és nem sért meg senkit, csak a nagyon ostobákat.

Remélem, iskolát alapít. Remélem, sokan megkísérlik -- nem utánozni: követni és meghaladni. Nem tudom, mikor döntötte el, hogy szakmát cserél -- de mint rádióhallgató és tévénéző: hálásan köszönöm.

Vele nagyot erősbödött az igazmondás. És a jó rádiós és tévés politikai újságírás.


Bodor Pál



November 22.

AZ ÜDVÖZÍTŐ ÓVSZER

Korszakos hírre ébredtem. A Pápa jóváhagyta, elfogadhatónak minősítette bizonyos körülmények között (?!) az óvszer használatát. Illene ünnepin idéznem a hajdani tilalom eredeti szövegét is, de a Magyar Nagylexikon nem tér ki erre a sokáig oly kényes szócikkre. (A Révai Nagy Lexikona a "prezervativ készülék"-nél kitér rá.)

Református vagyok, a pápai tilalom tehát engem személy szerint nem érintett; ha római katolikus lennék, megszegtem volna a tilalmat, ahányszor csak alkalmam lett volna rá -- ha másért nem, hát azért, mert ha az óvszer és a nem kívánt terhesség műtéti úton történő "megoldása" között választhattunk, már csak párom kímélése érdekében is ez előbbi mellett döntöttünk. (Nejem görög katolikus.)

Olvasóim nem mindegyike tudja, milyen drámai, sokszor tragikus következményekkel járt a szigorú egyházi tilalom, és ahol súlyosabb, nemcsak egészségügyi, de "jogi" következményekkel is járt a nem kívánt terhesség orvosi megszakítása, az -- például Romániában, (és nemcsak Ceausescu, de elődje, Gheorghiu-Dej országában is) milyen megtorlásokkal fenyegetett...

Ezeknek a veszedelmeknek haszonélvezője voltam. Ugyanis egykor, érdemtelenül, sajna csak rövid időre, nagy nőcsábász híre övezett Kolozsváron. Pusztán azért, mert kitűnő, megbízható, jó nőgyógyásszal ismerkedtem meg, akihez baráti, szakmai, ismerősi körömből egyre több "megesett" lányt, feleséget, szerelmet, diáklányt, színésznőt, balerinát "szállítottam", miközben mindegyik beavatkozást izgatottan, lámpalázasan, aggódva topogtam végig az utcán, mindig más-más csokor virággal. Akikért jobban szorongtam, azokért, ha idénye volt, nagy csokor gyöngyvirággal. A doktor úr is megcsodálta, hány gyönyörű ifjú hölgy "nem tudott ellenállni" nekem. A virágcsokrom, aggódásom csak hitelesítette a csalóka látszatot. (A lap 'kultúrosa", gyakran színikritikusa voltam: innen is a sok válogatott szépség.)

Amikor enyhült a szigor, hamar szétfoszlott ellenállhatatlanságom híre. Egyszer Bukarestben kellett ilyen ügyben "intézkednem", ami -- szégyenemre -- igen balkánian sikerült...

Köszönöm a Pápa Őszentségének, hogy józan döntése annyi félelemtől, szenvedéstől, aggodalomtól szabadítja-menti most meg szeretett hölgyeinket -- már ha jól értem a hírt. Ha dúsgazdag lennék, most valami csodás nemzetközi szálloda nagytermébe hívnám meg ünnepi vacsorára valamennyi, az ötvenes évek elején, Kolozsváron ifjú és szép hölgyet, aki hatvan éve az én karomon libegett be a nőgyógyászhoz, és mégse értette, miért faggatták évek múlva a barátnői, hogy milyen szeretőjük voltam.

Gyerekeim és unokáim is megcsodálták néha, ha ismert, elegáns, nagy dívák -- mintegy célozva közös titkunkra igen-igen meghitt, bizalmas, titkos mosollyal fogadták köszönésemet az utcán...


Bodor Pál


November 21.

Erősbödjetek szüntelenül


Rég figyelem ezt az öntelt, állandóan hatalomszerző, gonoszsággyűjtő alakot -- az ilyenekre fogták rá ódon, sötét századokban, hogy az ördöggel cimborál -- ha csak a fele volt igaz, ha csak az erdőtelepítéssel kacérkodott, ha csak csónakázó tavat kapart volna magának, ha csak elkergette a nejét, két gyermeke anyját, ha csak piti politikusként képes volt annyira felvágni, hogy még az erdőben politizáló medvék is ódzkodtak tőle - -

- - akkor is, édes barátaim, ebben a fickóban mocorgott valami alacsony zsenialitás, hiszen úgy eltelt magával, s olyan szemtelenül hasított ki magának innen és onnan is ezt meg azt, hogy lassan mások is úgy néztek fel rá, mintha kétszer olyan magas lenne, mint amekkora, hiszen ha nem volt valóságos hatalma, de a nemlétezővel is képes volt megrémíteni másokat, akkor ez a fickó nem akárki, ilyenekből lettek végül valakik, mondjuk Szicíliában, huszonévesen már testőrséggel, dús vagyonnal, s áthatolhatatlan félelemgyűrűvel maguk körül, és úgy félték-tisztelték őket, mintha már tizenhét riválist lőttek volna ki maguk mellől -- ennyit tartanak számon, amikor még egyetlen gyilkosságuk sem sikerült -- na de képzeld el az ilyet a békés polgári politikában, pompás-erős kapcsolatokkal, bomba háremmel,s gondolj arra, hogy egyre többnek száll inába a bátorsága, ha fölemeli, fenyegetően, a mutatóujját - -

- Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni gonosz szájhősöktől, kezdjetek újra célba lőni, de ne olyan szándékkal, amilyennel Márai tanulta ki újra a fegyverkezelést San Diegóban, és járjatok újra naponta testi közelharcban erősbödni, fortélyosodni, és járjatok mindig együtt a barátaitokkal, sose lehessen benneteket megfélemlíteni, sarokba szorítani: ne feledjétek, ma mindenütt ilyen a XXI. század: aki fél, annak jaj. Ne féljetek, legyetek erősek és csapatosak.


Bodor Pál


November 20.

Atomhalál

Helyettesítettem egyetlen órán a tanár urat, és azt találtam mondani, hogy minél messzebbről nézzük a Föld különbségeit, annál jelentéktelenebbek. Akadt, aki felhördült. Mondom: "Gyerekek" (csak néhány évvel voltam idősebb náluk), ahonnan a világűrből nézhetnénk a Földet, talán csak a Himalája lenne látható, föltéve, hogy nagyon jó csillagvizsgálón bámuljuk."

Cseppet sem volt buta ez az osztály. G. Géza nyújtotta a kezét, nyújtotta és rázta türelmetlenül, hát felszólítottam.

- Most akkor mi a fontosabb? - kérdezte. - A valóságos különbség a magyar Alföld és az Adria között, avagy a valódi különbség eltűnése a szárazföldi síkság és a tenger között?

- Ebben az esetben mi egészen más helyzetben vagyunk, mint az odafönti, aki a Földünket szemléli, és nincs erősebb látcsöve, csillagvizsgálója, hogy rádöbbenjen: az egyik, nagyobb, hosszúkásabb folt tenger, a másik, rövidebb, szinte kerekebb folt pedig szárazföld. Az ember azért nem nyugszik, azért épít mind erősebb vizsgáló műszereket, mert elégedetlen a tudásával.

Megint G. Géza jelentkezett. - A kíváncsiság és a tudásszomj közé tehetünk egyszerű egyenlőségi jelet?

- Valamikor a csillagvizsgáló teleszkópokat maguk a csillagvizsgáló tudósok igyekeztek tökéletesíteni, tehát náluk, gondolom, nem volt "absztrakt", elvont kíváncsiság, amint kicsit is fejlettebb eszközökkel vizsgálhatták az eget, már vizsgálták is. Nem tudom, ha a mind tökéletesebb eszközök segítségével idejében előre látnánk valaminő, bennünket is sújtó katasztrófát, mit érnénk vele? Nem lenne hová és mivel menekülnünk. Ha nem tudtuk volna négy évvel előre, legalább addig nyugodtan éltünk volna...

Mire G. Géza: - Az atomfegyver a mi művünk, mégsem tehetünk semmit ellene. Ami azt jelenti, hogy a vakbuzgó híveknek jobb. Ők azt is hihetik, hogy a ránk váró atomhalál nem más, mint az újabb özönvíz, amelyet az Úr bocsát a bűnös emberiségre... De tréfán kívül, mikorra várható az atomhalál?

- A dolgok mai állása szerint négyszáznegyven esztendő múlva.

Az osztály boldogan felkacagott. Mintha azt mondtam volna, hogy kétezer év múlva.


Bodor Pál


November 19.

Erőszak - erőszak nélkül

Iszonyodva olvasom: fölbukkant még egy gyalázatos eleme a "diszkó-szédítésnek". A veszélyes, ébren altató, akaratot beszüntető löttyöt beleöntik a piába, (netán már útközben, az autóban, menet a jó haver lakására), s a kedves csajjal attól kezdve a kis banda azt csinál, amit akar, a leányka teljesen tehetetlen, talán nem is tapasztalja, nem érzi, nem látja, hogy mi történik vele, az újsághír szerint meghághatják tehát, ahányan vannak: mintha nem lenne magánál, nem védekezhet, nem sikolthat, történhet vele akármi, nem Ő az, aki tűri, csak a teljesen "kikapcsolt" énje --

-- fiúk, az istenért, mi ebben a borzalmas kalandban az élvezet, egy élő-halottat erőszakoltok meg, aki nemhogy érzékeivel nincs jelen, vakbélműtétre való állapotban, tudatlanul viseli el, hogy henteregtek rajta, tépítek le róla, ami akadályozhatna benneteket ebben az idióta élvezetben: valamely hozzátok illő, szörnyű országban bizonyára kiherélés lenne a büntetésetek, nem kikapcsolt érzékszervekkel --

-- a megerőszakolás minden fajtája közül ezt a vegyszereset, mérgezésest, legbecstelenebbet kellene leginkább büntetni, a tettesek homlokára tetoválni, fényképeikkel kirakni a kirakatokat, sugárutakat, hoteleket, egyetemekről kizárni őket - -

Ebből nem lesz semmi. Pontosabban: ebből sem lesz semmi. Kis utcalányokkal játsszák meg a fiúk, akik szinte aprópénzért enélkül is ráálltak, befeküdtek volna?


Bodor Pál



November 18.

TGM-t kirúgták a filozófiából?


Azt álmodtam, hogy teljhatalmam van, gondolattal bárkit eltüntethetek a világból, méghozzá úgy, hogy a világ észre sem veszi az eltűnését; úgy viselkedik, mintha illető soha meg se született volna. Vagyis a megszüntetettnek az emléke is megszűnik. Aki Tamás Gáspár Miklóst kirúgta, kirúgatta most az Akadémia Filozófiai Intézetéből, arra nem borul ilyen jótékony láthatatlanság-harang.

Az intézet főnöke az én szememben alighanem már akkor megszűnt, amikor Gábor Györgyöt leváltotta - de még igen sokáig emlegetjük. Sok aláírású külföldi tiltakozó levél fekszik az asztalomon, előbb-utóbb híres lesz az úr. Magam is mindent megteszek, hogy káderesi életművéről híresüljön el. Nem lesz nehéz dolgom. Gábor György félreállításával már ügyesen bemutatkozott, megtette az első lépést (ha ugyan ez volt az első), hogy a távoli jövőben is csak erről a bolsevik tempóról, ilyesmikről maradjon fönt a neve. Persze TGM, ha kicsit élelmesebb, érdekeit szem előtt tartó, könnyen megakadályozhatta volna ezt a lépést. Tudjuk, papírforma szerint mibe köthetett bele az intézet nemrég kinevezett főnöke. Például. A világ egyetemi és tudományos központjaiban egymás után tartotta meg tökéletes angolsággal, franciasággal, németséggel, románsággal az előadásait, de nem tette le ezeket a nyelvvizsgákat. Valamennyi nyelven megírt dolgozatai, tanulmányai, előadásai elolvashatók. Bármilyen szakmai vizsgára is bármikor kiállhatott volna TGM; csak hát eddig ezzel senki nem gyötörte komolyan...

Nem lenne sem mulatságos, még kevésbé szomorú, ha Tamás Gáspár Miklóst valamely nagynevű amerikai, angol, francia vagy német (stb.) egyetem meghívná professzornak, kutató tudósnak, ha valamely tekintélyes ország megválasztaná akadémiája tagjának. Nekem ő már régen nagydoktor és akadémikus.


Bodor Pál



November 17.

Kis tolvaj, nagy tolvaj

Azt mondja öreg barátom, hogy az utóbbi időben olyannyira megnőtt a lopások, rablások, éjszakai leütések, erőszakoskodások száma, hogy (ha már a napisajtó valamilyen titokzatos okból olyannyira megszűri az idevágó tudósítások számát és terjedelmét) - érdemes lenne Rendőrségi Hírek címmel napilapot indítani.

"Nézd - mondja -, értem én, hogy nem akarjuk megijeszteni a népet, semmi sem terjed olyan gyorsan, mint a pánik, de ha már a belügyminiszter békesség-ígérete ilyen lassan teljesül, az embereket fel kell világosítani, hogy legyenek résen. Átnéztem kedvenc napilapom egyheti számait, és alig esik szó bennük olyan eseményekről, amelyben zsebtolvajok, besurranók, sikkasztók játsszák a főszerepet. Ha már a legnagyobb rablókról nehéz hitelesen szót ejteni, hiszen az előkelő üzletházak, pénzintézetek kínos történéseivel nemigen szórakoztat a sajtó, nyilván azért, mert ezek súlyosabb megrázkódtatást, elbizonytalanodást, több aggályt keltenek, akkor legalább azokról tájékoztassanak az illetékes szervek, lapok, rádiók, televíziók, amelyek diszkrét kezelését nem igénylik magasabb szempontok... És ne feledd el: a sajtó valamikor megkülönböztetett figyelmet szentelt a csalók, szélhámosok üzelmeire is! Most legföljebb akkor kapunk idevágó híreket, ha kimondottan politikai vetülete van az esetnek. Vagyis, ha valamely vesztes párttal hozhatók kapcsolatba a tettesek. Akkor aztán gyakran olyan vastagon és ismételten hömpölyögnek a pártpolitikai fogantatású hírek, hogy az olvasó egy idő után azt hiszi: minden zsebtolvaj politizál, vagy fordítva: aki politizál, az nemcsak ezért gyanús...

- Édes barátom - keveredek vitába a barátommal -, én más irányban is kiterjeszteném a tájékoztatás kötelességét. Ne csak a politikailag vesztes fél "botlásairól" értesüljünk! Hiszen tudjuk jól, évszázadok, netán évezredek óta, hogy nagyobb kísértéseknek van kitéve az, aki közel jár a javak forrásához. Nyomtató lónak...

- Igazad van, ámulva néztem egyik, sokak szerint kiváló közgazdászunk hihetetlenül kiterjedt érdekeltségeinek leltárát, és nem is vagyok biztos benne, hogy minden részletre kiterjedő lajstrom volt. De azt mondom, ne politizáljunk! Nyomban egyszerű közhely, ha úgy fogalmazunk, hogy bárki a bűnös, nyilvánosságra kell hozni. Nehogy már aszerint keressük a tolvajokat, hogy hová szól a tagkönyvük...


Bodor Pál



November 16.

Ami a 'hírfejből' született

Sok ezer 'glosszát' közöltem eddig. Egykor hírfejnek neveztük, a tömör-gyors hírek fölött jelent meg, mintha a hírszerkesztő olykor mégis személyesebben kívánt volna megszólalni: csípős-meghatottan, dühösen, ellágyultan. Néha boldogan. Vagy keserűen, szomorúan, háborogva. Tüntető mini-röplap is lett a hírfej, ellensúlyozta, hogy a híreket illett szűkszavúan, tényközlésre szorítkozva tálalni.

Minél szigorúbban parancsol ütőképes, névtelen szűkszavúságot a hír, annál élesebben provokálja a szerzőt. Ha feltűntek e prózai epigrammák, s ha a lapnál többen vetélkedtek e műfajban, lassacskán megjelentek az óvatos, szerény szignók is. A hírfej nem tiltotta a személyességet, tehát vonzó forma lett, kialakultak különféle alfajai: bélyegnyitől egyflekkesig, persziflázstól a portréig, szóbeli karikatúráig, miniplakátig, szórólapig - minden műfaj tömörítve...

Ami iskolának remek. Egyébként is: ez bizony írói verseny is az újságírásban. Aki hírfejeket, akár harmincsorosokat ír, az alighanem versekkel álmodik.


Bodor Pál









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2010-11-29 (729 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds