2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20203210
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2010. december






DECEMBER
December 31.
A jóság tanulható

A tudatlanság elhiteti a névtelen statisztával, hogy főszerepek várnak rá. Ahogy az óvodáskorú, ha kalauz-sapkát húznak a kobakjára, elhiszi, hogy elvezetheti a vonatot a Holdig. Az ambíciókat nem szabad letörni, de jaj nekünk, ha a kiskölyök végképp belebolondul valamilyen sapkába, acélsisakba. Az emberiség nem élhet mese, költészet, képzelőerő, távoli énekszó nélkül, mert pontosan tudja, hogy a kézzelfogható az bizony mind kevés.

Szerencsére nem minden ember erősebb, szebb, álmodozóbb valóságos lehetőségeinél. És szerencsére nem minden ember erőszakosabb, durvább társainál. Valamit mindegyik sejdít abból, ami megelőzte emberi állapotát, létét. Figyeld meg, amikor számára is szép a zene: átlágyul, a szeme fényesebb lesz, és bár öreg és csúf, bizony megszépül. A zenét nem érti, de élvezi -- mint a mézet. Ha ez az élmény gyerekkorban érik meg benne, s azután tanul, tanul, tanul -- az egyetemi évei alatt, versekben, filozófiai metaforákban újraéli ugyanezt a méz-élményt.

******

Első hallásra gyönyörű utópia: száz, kétszáz év múlva értelmiségivé tenni az egész emberiséget.

Tévedés. Az értelmiségi állapot nagyobbik része nem szerezhető meg tanulással, mint valami új, idegen anyanyelv. Értelmiségi csak az lesz, akinek készségei, érzékenysége, kíváncsisága megvan hozzá. És ne irigyeljétek őt: többet érzékel a fájdalomból is, az eljövendő katasztrófákból -- és ne feledjétek: Ő nem jobb Nálatok vagy nálunk, csak mélyebben szívja le a levegőt.
Nem igaz, hogy az emberiség sátánjai is értelmiségiek, csakis értelmiségiek voltak és lesznek. Kegyetlen császárokat szültek régi nagy császári családok asszonyai is. Nemcsak hentesekből lettek gyilkosok.

Könyörgöm, legyetek jók. Jónak lenni is nagyon nehéz. Néha nehezebb, mint gyönyörűen hegedülni -- mert nem mindenkinek van alkalma igazán eltanulni a jóságot, ami az ember lelkének igazi anyanyelve.

Legyetek érzékenyen kíváncsiak arra, akit megajándékoznátok jóságotokkal.


BODOR Pál (Diurnus)




December 30.
Hősök és "hősök"

Egyik -- ismerjük el -- sokat kezdeményező, az Interneten sokat szereplő orgánum, a Hírszerző fölsorakoztatott jónéhány nevet és fényképet: 2010 hősei és "hősei' címmel. Voltaképpen bírálhatatlan összeállítás. Híresek és hírhedtek gyűjteménye. Magam sem állhatom azokat a kollégáimat, akik mindenbe belekötnek, amibe bele lehet kötni. Tehát inkább csak magamban morgom, hogy -- például -- ha igaz, hogy Hagyó Miklós törvénytelen hókusz-pókuszok nagymestere volt, akkor én a lelkem mélyén (ha zsurnalisztikailag fölfogom is, hogy a szerkesztő mindenkit fölgombostűzött ide, aki a közelmúltban így vagy úgy közismert lett, és nem is állította, hogy más ismérveket is szem előtt tartott az összeválogatásuknál) -- mégis átkozottul zavar, hogy az ezek szerint hírhedett Hagyó mellett ugyanarra a hirdetőtáblára fölkerült Szíj Melinda is, mintha csak valamilyen furcsa kombinációban lenne a lista bármelyik szereplőjével, mondjuk, akár Hagyóval. Szíj Melinda, úgy tűnt, szívesen és szépen énekel, de nehezen viseli el a pompázatos televíziós szuper-nyilvánosságot. Tudom, semmiféle televíziós viselkedési tízparancsolat nem írja elő, amit én most félszájjal hiányolok -- tehát nem reklamálhatom a Hírszerzőnél sem, hogy "földobták" -- de ha a szerkesztő odafigyelt a Megasztár néhány műsorára, egymaga is rájöhetett volna, hogy Melinda némileg sokként élte meg az óriási szereplést. Magyarul: egészen biztos lehetnék abban, hogy a "földobottaktól" a szerkesztők erre nem kértek engedélyt, és még azt sem tartom lehetetlennek, hogy tehát erre nem is kötelezi őket semmi. De hát bizarr és sejtelmes keretben "földobják" Katona Magdát -- az afganisztáni titkok tudóját és mesterét? -- és Tőle sem kértek engedélyt?

És folytathatnám a kérdőjeles szorongást. Nem hiszem, hogy bárkinek konveniál bármilyen összetételű társaságban, bármilyen előjelű bemutatással így megjelenni: a nemzetközi nevű Afganisztán-szakértőnek, teszem azt, az állítólag hírhedt sikkasztó társaságában...

Jó, lehet, hogy túlzottak az igényeim. De hát nem én találtam ki ezeket, és én se örülnék, ha megjelentem volna ugyanott, mondjuk, az észak-pakisztáni Peshawar nagyszerű múzeuma előtt készült fényképen, vagy a pastu-k kedvenc útvonalán, mely Kabulba visz, holott azon igen keveset jártam, viszont ültem a pakisztáni repülőn, mely Quettában kényszerleszállást végzett, mert jobb szárnya mintha kilazult volna, csúnyán kilengett. És mellettem ott lett volna a kitűnő színész és filmsztár képe, még józan állapotban. (Azon az utazásomon tudtam meg, hogy a pastúk Nagy Sándor császár Chiber-hágón hagyott őrsége leszármazottainak tartják magukat, akik csak akkor mozdulnak onnan, ha a nagy Alekszandrosz hazahívja őket. Képzelem, hogy örülne nekik az egész Balkán, főleg Nagy Sándor szűkebb pátriája, Makedónia...)


BODOR Pál (Diurnus)




December 29.
Átlagos karrier
(Ponyvaregény-vázlat)

Misi rátarti, magát nagyra becsülő férfiú. Tehát csak olyan barátai vannak, akik könnyen feladják a véleményüket. Főként, ha jobb a benyomásuk valakiről, mint Misinek. Aki ugyanis nem tűri, hogy környezetében bárkinek is más, főként jobb véleménye legyen bárkiről, mint neki. Ebből is kiviláglik, nemde, hogy tehát Misi befutott. Karriert csinált. Egyébként világéletében úgy viselkedett, mint akinek már a pelenkájában ott volt a marsallbot. (Annyiszor sz..hatta le, ahányszor akarta. Mások elmosogatták.)

Srác kora óta nem volt körülötte senki hímnemű, akit a társaság nála többre mert volna becsülni. Nota bene: nem alaptalanul. Misi jóképű és vakmerő volt, jó dumájú, egyenes tartású. A lányoknál, nőknél sikere volt, s ez növelte önbecsülését. Akárcsak az, hogy jobb módú, műveltebb, egy-két évvel, néha öttel is idősebb, érett és csinos, befutott nők is szívesen lefeküdtek vele. Például a jó harmincas angol vendégtanárnő. Misi ezen mérte le aktuális karrier-szintjét. Meg azon, hogy egyik-másik bomba lány kifejezetten adakozó és önzetlen volt vele a testi szerelemben. Férfiúi önbizalmát növelte, hogy olykor egy-egy leszbikus lány is szívesen kipróbálta -- hiszen a férfiaktól jobbára azok nemi önzése és gyöngesége tántorította el őket.

Már a sokadik hódításánál tartott, s nem lehetett olyan különös igénye, amelyet az ifjú hölgyek ne elégítettek volna ki -- mikor eldöntötte, hogy megnősül. Távlati ambícióinak, karrier-terveinek a komoly, érett, többgyermekes családfő-férfiú felelt meg. (Egyetlen esetben lőtt bakot: öt éve, egyetemi tanulmányi kiránduláson, már éjfél után, kicsit spiccesen, a tíz évvel idősebb szociológia-tanárnőt szerette volna betörni maga alá -- mert úgy ítélte meg, hogy tánc közben a tanárnő szívesen vette közeledésének apró testi jeleit -- és tévedett. Hát ebből bizony botrány lett. A csinos nő nem csinált nyílt botrányt az esetből, de ragaszkodott hozzá, hogy Misi más csoportba kerüljön át.)

Nem az önteltsége, nem a fölényeskedése buktatta el: egy középiskolás lány jelentette föl erőszakos közösülésért. Ördög érti, hogy egy ilyen sikeres férfiú miért akarta megerőszakolni azt a lányt? A vizsgálat során Misi azt vallotta, hogy biztos volt benne: a lány ellenkezése -- színjáték volt, hiszen már teljesen ruhátlanul "gondolta meg magát"... De hát ezzel egy időre elintézte magát. Barátai, cinkosai, szövetségesei azonban esküsznek rá, hogy történetének (nyugi, nyugi!) nincsen vége.

Tegnap azt hallottam, hogy a Rádió elnökének szeretnék kinevezni jövőre.


BODOR Pál (Diurnus)




December 28.

Baráti vita-bíróságot


Két jó barátom évekkel ezelőtt nagyot vitázott (Bábel tornya ürügyén) egy nyelvtörténeti dilemmán. A baj, sőt tragédia abban rejlett, hogy mindketten nyelvészek, sőt, nyelvtörténészek voltak, ám vitájuk tekintetében (akkori tudtunkkal) még nem döntött a tudomány. Polémiájuk annyira eldurvult, hogy végképp összevesztek: szakítottak.

Én a vitának csak a könnyebbik, eldönthető mellékszálára emlékszem. E szerint az örmények is valamikor a Balkán félsziget északi övezetéből (a Dunától délre, de az uralkodó hegyvonulattól északra elterülő vidékről) vándoroltak a Kaukázus kevéssel később örményországiként ismert övezetébe. Sokáig azonban még viseletük is, például a frigiai sapkaszerű, a trák fejfedőre, melyből kialakultak, cáfolhatatlanul "visszamutató" fej-ékesség erre mutatott... Két filológusunk mindezt már rég tudta, sőt, az örmények legnagyobb császárnőjéről, Tamaráról még többet, továbbá a bárány-bőrökkel is művelt aranymosásról a hegyi patakokban-folyókban hasonlóképen...

Azóta is úgy látom, az örmények bölcsen jártak el, a Balkánon szűkebb helyen torlódott össze megannyi nép és nemzet, én még azt is szerencsés fordulatnak tartom, hogy Sándor bizánci császárnak sikerült visszaverni a vikingek hatalmas támadását -- nem mintha nem örülnék, teszem azt, annak, hogy Svédország, Dánia, Norvégia, netán Izland is itt létesült volna a szomszédban. Mert ugye tudjuk: ezeknek az országoknak a hajdani "őslakói" voltak a vikingek... Oroszország alapításában, megszervezésében is komoly szerepet játszottak. (Passuth László fordította le Anna Comnena "Alexias" c. könyvét magyarra -- megjelent az Officina sorozatban, az 53/54-es kötetben -- (de nem az Officina képeskönyv sorozatában, annak is van 53/54-es kötete, de az a magyar biedermeier festészetet mutatja be.) Ez a zárókötet leírja, hogy Anna édesapja, Alexios bizánci császár hogyan verte vissza a vikingek hatalmas erejű támadását, mellyel Bizáncot akarták elfoglalni; kelták is részt vettek a csatákban...

Anna Comnenát azért is érdemes olvasni, mert ritka, szokatlan belső hangulattal ajándékoz meg: az időtlenség varázsával. Időtlenség? Másképp szólva: az olvasó lelkében egybemosódik az akkor és a most, és nyelvtörténész barátaink dilemmája tisztázásához legszívesebben Komnena Annától kérnénk tanácsot...


BODOR Pál (Diurnus)



December 26.

Milyen a magyar politikus-eszményem?


„Senkit se kövess vakon. S nyitott szemmel is csak azt, akit vakon is követnél” – mondta korai regényhősöm: Édesapám. Nyolcvan éves vagyok, és a magyar közéletben talán Göncz Árpád az egyetlen, akit behunyt szemmel is követnék. Meg se kérdezném: hová megyünk.

Életünk jóság-ajándéka, ha ismerünk, látunk, szerethetünk ilyen embereket is. Mintha sok száz évvel ezelőtti történelmi hősünk jött volna elő mosolyogva. És valahányszor pórul járunk, valahányszor teljes bizalmunkkal ajándékoztunk meg egy-egy közéleti szereplőt -- a következetes látszatok alapján!—, és tíz, húsz, harminc év alatt egyszer sem volt okunk meginogni, valamiképpen tudomására kell hoznunk, hogy mércénk lett. A jellemét szeretjük. Az ilyen jellemek mentek tűzbe kimenteni gyermekeket és eszméket, eszményeket, őket láncolták gályapadokhoz, csak ők voltak képesek legyinteni, bár megsemmisítően vissza is üthettek volna. Aki életében egyetlen ilyen embert látott, már nem élt hiába.

Karácsonykor érdemes végiggondolni: van-e emberünk, aki miatt örülhetünk annak, hogy megszületett valamikor az emberség, és fő jellemzője-tartalma a jóság lett. A mindennapi élet ütközetei, bajvívásai, csalódásai, sebesülései voltaképpen arra késztethetnének, hogy minden reggel úgy kezdjük a napot, úgy induljunk el otthonról, mint valami gladiátorok, utcai harcosok, fölkészülve a kényszerű megütközésekre. Zsebre vágott jobb kezünkben nyitott bicskával, balkezünkben bokszerrel.

Persze, ki-ki mérleget készíthet: jobban jár-e, ha minden pillanatban készen áll a védekező ellentámadásra – avagy mindenkit jósággal, bizalommal kell fogadnia. Hiszen csak annak a jósága győzhet, érvényesülhet, akinek szelídségében erő és bátorság lakozik. A gyönge ember jósága sajnos ritkán győz.

Ezt az országot, nemzetet az emelheti föl, ha a jellemesség, bátorság, tapintat és szemérmesség fokozatosan beépül embereszményünkbe. Magyarság-, s talán politikus-eszményünkbe. Bevallom, sok csalódás ért.

Ezerszer eszembe jut, hogy sorozáskor megmértek: hány centi vagyok. Nem sok. De hősi halottnak még mindig elég magas lettem volna. „Tauglich” – írták volna fejlapomra k.u.k. nyelven. Azaz alkalmas a frontszolgálatra.

Holott íme, életem vége felé belátom: nem lakozik bennem kellő okosság, bölcsesség, jóság és erő. A testi erő karban tartható testmozgással, tornával, futással – a lelki erőt nehezebb karban tartani. Ha azonban a vezető ember bávatag, átejthető, naiv, ha csak akkor jóságos, amikor tükörbe nézve pózol, akkor sokkal többet árthat, mint használ. Ha szembedicsérők, hízelgők, ajnározók könnyen megnyerik maguknak.

Figyeltem egyik vezető emberünk interjúját a képernyőn. Tudom róla rég, milyen valójában.

Eszes, tehetséges, lendületes, de önzetlenséget senki se várjon tőle; a lelke is erőszakos. Eleddig mindig nagyon ügyeltem arra, hogy ne fogadjak el tőle semmit; ne legyek neki lekötelezve. Egyik jó barátom rám kérdezett: „…de hát rengeteg mindenről lemaradsz így, noha ez-az már rég kijárna neked…” „Nekem ezerszer jobb így: nem tartozom neki semmivel sem.”

Nagyon remélem, bekövetkezik majdan az idő, amikor bizonyos erkölcsi szint alatt senki sem lehet vezető politikus Magyarországon. Fájlalom, hogy alig-alig esik szó írásban is arról, hogy milyen vezetőkre lenne szükségünk. Talán komoly kutatást érdemelne: milyen vezetőkről álmodik a magyar?


BODOR Pál (Diurnus)



December 22.

Megint trükk?


A jogrendszer minden kibúvóját, fedezékét, grimaszát jól ismerő, furcsa apparátus-világban bizonyára nagy érdemeket szerzett az a tisztviselő, aki kitalálta, hogyan fosztható meg elnöki tisztségétől az a nagy tekintélyű pénzügyi-közgazdasági szakember, aki vállalta volt egy kényes, a lényeget tekintve nyugdíj ügyekben szinte teljhatalmú pénzügyi szuper-bizottság vezetését,s aki mellől rövid ideje eltüntették széleskörű bizottmánya összes tagját -- (hárman voltak), de akit magát ugyanazzal a paragrafussal nem lehetett elbocsátani. Nagy veszedelem! Ugyanis úgy hallom, ez az úr emigrációban élt sokáig, és noha világossá vált, hogy nincs az a burkolt fenyegetés, amely megijeszti, nincs az a pénz, amely megveszi -- ki kell (valahogy) rúgni. (E sorok írója bevallja, hogy az idevágó hivatalos információk alapján még nehezebben vetette volna papírra sorait erről a bürokratikus és egyben pikáns történetről, és eleve elismeri, hogy hírforrásai szegényesek voltak...)

Nos, tehát állítólag akkor kitalálta valaki, hogy a leghamarabb ugyan egy olyan, felhasználható rendelkezés (törvény? rendelet? szabályzat?) parlamenti módosítására kerül sor, mégpedig december huszadikán, amely ugyan nem idevág, hanem éppenséggel egészségügyi szöveg, mégis, felhasználható a fölkért nyugati szakértő elbocsátásába, ha már annyira kezelhetetlen (mindezt e sorok megfogalmazója, újságírója a hasára ütve találja ki, mert nem volt tanúja a suskusnak, csak-csupán következtet, hiszen úgy hallotta, hogy a nyugati magyar profi az a fajta, aki nagyon ragaszkodik az igazához, nem hagyja megalázni magát, és még hozzá a humorérzéke is nagyszerű! ) -- egyszóval nehezen is lett volna beilleszthető a megijesztett apparátusba... Nem is folytatom, csak a lényeget vetem papírra: az egészségügyi szöveg bizony felhasználható volt a magyar állam és a külföldi magyar szakember viszonyának azonnali, a magyar állam érdekeinek (úgymond) megfelelő "rendezésébe".

Nota bene: nem ismerem az urat, de örülnék, ha megismerhetném, és szívesen készítenék vele gazdag portré-interjút, mert nem győzöm tisztelni. Ahonnan én nézem ezt a történetet, úgy tűnik: érdemes lenne alaposan utánanézni, nagyon hitelesen megírni, talán mindannyian okulunk belőle. Tettével éppen azt bizonyította be, hogy olyan bátor, nagy lélek, hogy fütyül a retorziókra.

Ha ez az alapmagatartása az emigrációban erősödött meg benne, akkor sajnálnom kell, hogy ennek a tízmilliónak nem áll módjában fogni a batyuját, kisétálni másfelé csak annyi időre, hogy valamennyien bármikor kövessék hasonló helyzetben a példáját. Ez alighanem hasznára válna a hazának, a közhangulatnak, a jogrendek, mindenki önbecsülésének. És akkor ez az ország rövidesen sokkal magabiztosabb és boldogabb lesz.


BODOR Pál (Diurnus)



December 21.

Második teremtés -karácsonyi ajándék


A rendetlenség jellemhiba: eszeveszetten utálom, mert magam is hajlamos vagyok rá. Az ős ok talán: rossz a memóriám. Hová tettem a telefonfüzetem? Hová firkantottam Ibi telefonszámát? Hol a kapukulcsom? A szemüvegem? Hová tettem a Bencével készített első interjút?

Hát ebből lesz a gabalyodás, idegesség. Ebből, s ennek mintájára súlyosabb alkatrészekből is: düh, méreg, harag. Az emberiség, egészében, kétezer s valahány karácsony múltán sem jobb: Milyen az arca? Ordít a dühtől, s orcáin csorog a könny és a vér.

Minden, tömeges kegyetlenkedés után rádöbbenünk, hogy a jók (is?) gyilkoltak, kínoztak, gyújtogattak, körültáncolták a máglyákat, a keresztre feszítetteket. Jó, hát ehhez kellett egy kis részegség, bolondító ital, vad vágyak, meg nem bosszult sérelmek.(Újabb ezer év múlva ugyan ki érti majd a zsidó-gyilkolást? Még le sem vezekeltük.)

Erkölcsben, szeretetben, önzetlen adakozásban ezer év alatt sem gyűlt össze akkora dicséretes teljesítményünk, mint egy öreg, visszhangos, szép s kopár templom. Gondoljatok csak a pápához mind sűrűbben befutó, bizalmas-titkos, szörnyű-szomorú jelentésekre ama dolgokról, melyekről nem illik beszélni. Gondoljatok a politikai hazugságokra, csalásokra, hamisításokra, suskusokra, melyekről olyannyira törekszünk végképp megfeledkezni. A herélt fiúk kórusát sem az inkák császárai találták ki.

Azt hazudjuk magunknak a legcsúfabb bűnökről, hogy azok régiek, századokkal ezelőtt követték el olyanok, akik nem tudták, mit cselekszenek. Azt hazudjuk magunknak és mindenkinek, hogy némán megengedett némi édes kis bűn, (amilyenekhez hasonlók engem is vonzanak, ha csinos hölgyekről van szó), azt hazudjuk magunknak is, hogy az emberi természet ugyan sokféle gyalázatra hajlamos, ezekben nehéz megfékezni, de, idesüss, bűnös ember, ha mértéket tartasz, és hatalmas jótéteményekkel ellentételezed kéjsóvár, csuda vétkeidet, lelked lassan megnyugszik, halálod után talán nem emészt már a bűntudat.

Szinte minden politikai építmény, minél fényesebb, puccosabb, előkelőbb, büszkébb, sőt föllobogózottabb, tán annál inkább székhelye lehet számtalan cselekedetnek, gondolatnak, szándéknak, mely Isten és ember előtt: szégyen, bűn, gyalázat. Isten, ha nem bocsátott ránk új, borzalmasabb özönvizet, világrengést, föltehetőleg kénytelen volt reálpolitikusként némileg kiegyezni: jó, megmaradtok, s nem vagytok képesek hirtelen, egyik napról a másikra az én tiszta teremtményeimként viselkedni, de akkor vállaljátok magatokra az áthaladást a bűnbánat tisztítótüzén, s ha megírjátok néhány ezer évetek valódi történetét, minden gyalázatos bűnötökkel egyetemben, és azok folytatására képtelenekké váltok, akkor nem bánom, maradjatok meg. Van ugyan még egy-két bolygóm, hidegebb és forróbb a földnél, nehezebb ott élni, holott jóságos és okos lények lakják, már többször gondoltam, lakosság-cserét hajtok végre Veletek - na ezen még egy keveset gondolkodom. Rettentő rosszak vagytok, ezért lehet uralkodó műfajotok a regény, a dráma, a tragédia -- a másik bolygón, ahol nincs gyilkosság, rablás, szerelmi dráma, az irodalom legföljebb idillel szolgálhat. Vajon hány ezer év alatt szoknátok meg a krimi-mentes bolygón? Ti, földiek, ha cserélünk, s Ti már-már belepusztulnátok ott fent az unalomba, az unalmas biztonságba, mégiscsak megmentenélek Benneteket, mert azért, huncut banda, egy cseppet mégis kedvesek voltatok szívemnek. És akkor végre igazán: volt értelme a Teremtésnek. Értelme: legalább irodalmilag.


BODOR Pál (Diurnus)



December 18.

Mi történik Magyarország politikai színpadán egyetlen napon


Ma, december17.-én pénteken átnéztük egyik országos napilapunk (mai választottunk: a Népszabadság) friss számát, és "nagyjából" fölnyaláboltuk, ami ebből, tudósítók, hírügynökségek, publicisták közvetítésével eljuthat "a világ közvéleményéhez". Őszintén szólva: jóval bővebb volt a kínálat, mint a hely a Klubhálón. Szomorúan vagy ingerülten vettük tudomásul, hogy ami közvetlenül Magyarországról szól, az jórészt konfliktusokat, feszültségeket hordoz, s akik ezekről tudósítanak, nem egyszer egyoldalúaknak tartják-minősítik ezeket a lépéseket. Több választott tisztségviselőt még nem lejáró határidejű posztjáról váltottak le, bocsátottak el, de ebben a hajrában is akadt kormánypárti potentát, akinek a nem kormánypárti ügyintéző, tanácsnok, szakértő leváltása sürgősebb volt, mint kollégájának. Úgy tűnik, sajnos, hogy a parlamenti arányok mintegy automatikus kihasználásával működő kormányzási gyakorlat mögött további hatalom-szélesítésen kívül sajnos még nem rajzolódik ki távlatos koncepció; mintha a választások óta eltelt időt döntően, túlsúlyban nem az országépítés, hanem a Fidesz- érdekek erősbödő érvényesítése töltené be.


********

Hógolyónyira karácsonytól, közéleti robbanás is megjelölhette volna a mai napot Budapesten. A nem fiatalos lapok is kénytelenek voltak, némi önuralommal ugyan, de jelezni: heves feszültségek mozognak a mesterséges csendben. Nem kaparom ide mindazt, amit fel lehetne sorolni - ha kötelező lenne, akkor is inkább Heller Ágnes és Mészáros Tamás izgalmas reggeli beszélgetéséből idéznék, vagy a lappangó, legfurább "ellentétről", Szalai Annamária rendeletalkotó jogáról, melyet Orbán Viktor most, Rogán Antal egy történelmi másodperccel később: csak az új alkotmány szövegében látna viszont - a civil és laikus tömeg nem is érti a miniszterelnök és az V. kerületi polgármester "konfliktusát", kétkedik kettejük vitája (?) valódiságában, s ha igazán érdekelné párbeszédük valódi tétje, azon tűnődne, milyen kiemelt jog az árszabás, amelynek kiírásához Szalai Annamáriának különleges jogra van szüksége. Ezt a tompa és kényelmetlen vitatárgyat csak azért dobom fel itt, hogy más számára is kiderüljön: tkp. fogalmunk sincs, mi fölött huzakodnak az urak. De hát van ennek (mellék?) szála is. Ami végképp csak értetlenséget okozhatott: "Az előzmények is meglehetősen furcsák voltak aznap – írja a Népszabadságban Csuhaj Ildikó. (...) Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes a Fidesz-frakció hétfői ülésén élesen támadta Rogán Antalt, mert a tárca megkerülésével adta be a T. Háznak a javaslatát arra, h. Szalai Annamáriának igenis szavazzák meg e jogot. Erre Lázár János frakcióvezető szavazásra bocsátotta a kérdést, és három képviselő kivételével kiálltak a Rogán javaslat parlamenti tárgyalása mellett.(...) Az alkotmányügyi bizottság ülésén viszont épphogy "átcsúszott" az indítvány, mert a kormányt képviselő Répássy Róbert ellene érvelt. (!) (Répássy azt nyilatkozta, hogy felesleges Szalai Annamáriát rendeletalkotási joggal felruházni, mert "nincs olyan szabályozási kérdés, amelyet más jogalkotó magasabb szinten ne tudna szabályozni (...)." Nem érdemes tovább követni a vitát - volt folytatása. "Kedden kiderült, hogy ez ügyben Orbán Viktor miniszterelnök is szembemegy miniszterével." Szíjjártó Péter viszont közölte, hogy "a miniszterelnök tiszteletben tartja a frakció döntését..." (a Fidesz frakció megszavazta Szalai Annamáriának a rendelet-alkotás jogát.) Mozgalmas a magyar politikai élet a nyilvánosság előtt is. "Portörő Pétert, a nemzeti drogkoordinátort és három munkatársát (...) létszámgazdálkodási okokra hivatkozva (!!!) felmentették. Sárosi Péter (a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság civil delegáltja kijelentette: "Elfogadhatatlan, hogy a kormány a bizottság és a szakmai szervezetek kizárásával hoz ilyen horderejű döntéseket és azokat ultimátumszerűen közli." A teljes szöveget is érdemes elolvasni. Lapfej alatt ilyen főcímek olvashatók: "Sajtóról zárt ajtók mögött. A nemzetközi delegáció stábja és fotósunk (a tudósító Népszabadság fotósa) nem dolgozhatott a médiahatóságnál. Közvetlenül alatta újabb négyhasábos szalagcím: "Megnyirbálják a gyógyszerkasszát" Ennek elsőoldali változata: "Megcsonkítják a gyógyszerkasszát". Nem tudjuk, mennyire valóságosak ezek az ellentétek. Kétségtelen: a magyar küldöttség kívülrekedt a magyar Médiatanács székházán - Magyarországon.


BODOR Pál (Diurnus)



December 16.

HOL A SZÓTARTÓ ÁLLAM?
(Nyugdíjmonológ)


Ha egymás mellé, alá, fölé szerkeszteném mindazokat a kérdőjeleket, nyilatkozatokat, vallomásokat, közleményeket, magyarázatokat, amelyek a nyugdíj-magánpénztárakról a nagy nyilvánosság elé kerültek,(abban az időrendben, ahogyan megjelentek), hát nemcsak sajtótörténetünk legbizarrabb hír- és kommentár-kronológiája bontakozna ki előttünk.

Ha nagyon sokáig élnék, és életem utolsó éveiben újra újságírásra oktatnék, hát bizony ezt a közleménysort állítanám előadásom középpontjába, és minden nyilatkozónak jelezném a rangját ("miniszterelnök", "hírigazgató","kormánymegbízott" stb.) A szövegek meghökkentő ellentmondásossága, következetlensége gyakran haladja meg a "spontaneitással járó pontatlanságot".

Ne feledjük: minden idevágó adat, ígéret, helyreigazítás, határozatlan közlés nemcsak három millió állampolgárt érint: ennek a három milliónak vannak rokonai, gyerekei, unokái, kollégái, kártya-partnerei, focidrukker haverei. Nem három, hanem több millió ember kapja fel minden alkalommal a fejét. Szinte az egész ország. Ezek az össze-vissza hírek, amelyek mintha csak arra szolgálnának, hogy fölkészítsék az érintett nyugdíjjogosultakat arra, hogy aligha lesz akkora nyugdíjuk, mint amennyi az első számítások szerint járt volna nekik, sokkal mélyebb nyomot hagynak a tízmillió magyar emlékezetében, mélyebb nyomot arról, hogy Magyarország, (ha nem a népdalaink, tájképeink, festményeink, operettjeink, olimpikonjaink, feltaláló tudósaink felől nézzük), ha a szótartó állam, a tisztesség, a megbízhatóság szemszögéből mérlegeljük, akkor jaj nekünk. Ha arra kényszerülünk, hogy irigyeljük a sokat szidott Balkánt, ha a nyugati nyugdíjasokat még fájdalmasabban kell majd irigyelnünk, akkor mindez együttvéve, sajnos, mély nyomokat hagyhat a magyar világképben, közérzetben, érzelemvilágban -- hogy csak eddig a pontig merjem, úgy ahogy, végiggondolni...

A magyarok hazaszeretetében talán nem játszott főszerepet, ha az ország nem állig, csak bokáig tocsogott korrupcióban (de legalább nem mezítláb) -- ettől még nem öntelten nézett körül Európában -- de számon tartotta, mint erkölcsi tartása egyik elemét. Amit most nyugdíjügyben inkasszálunk, tapasztalunk, az nemcsak anyagi, de erkölcsi következményeiben is veszedelmesebb, mintha lemondtuk volna nemzeti erényeinkről, tartásunkról. Sok rosszat mondtak már rólunk, de azt a legritkábban, sőt, talán soha, hogy államunk megbízhatatlan. Rendszerint azt is katonásan végrehajtotta, ami utálatos volt. Most képtelen lesz "katonásan" tiszteletben tartani a nyugdíjrendszerbe foglalt normákat, utasításokat?


BODOR Pál (Diurnus)



December 6.

MAGÁNBLOG


"Magánblog". Egyre nagyon lelki-szellemi területet rabol-foglal el bennem a politika. Holott ideje lenne visszatérni a magánemberi léthez, melyben a lélek jóakaratú "külpolitikája" az érzelem, netán a szeretet. Hiszen sokkal több történik bennünk belül, mint kívül.

Ha csak magam vagyok otthon, gyakorta az az érzésem, hogy Édesapám csak az imént lépett ki rendetlen dolgozószobámból,és elfogott a szégyen; apám ugyanis,mint mindig, már diákkoromban, igen "rossz néven vette" íróasztalomon és könyves polcaimon az állandó felfordulást...

Estefelé egyre gyakrabban, efféle, általam képzelt kísértetjárásban, mintha rég halott nővérem látogatott volna meg, örök sértettségben, amelyet aztán a halála igazolt, ugyanis nagyon magányosan, igen furcsa körülmények között halt meg Bukarestben... Este meghalt, kora reggel már el is hamvasztották! Holott a társadalmi és anyagi rangban szerény halottak hetekig várnak sorukra a halottak házában. Ő azonban eladta a lakását a szomszédoknak, akik a szerződés szerint is csak halála után léphettek az ingatlan birtokába... S ha beteg volt, ugyanezek a szomszédok vásároltak be neki: ásványvizet, egy kis üveg vodkát, a gyógyszereit a patikából...

Még a fényképeit, a felvidéki dédanyánkat ábrázoló Jan Hanula (neves szlovák festő!) festményt dédanyánkról,s az iratait sem kaptuk meg a lakást maguknak kiürítő szomszédoktól. Igaz: magam sem mozdítottam a kisujjamat sem. Egyetlen támasza Bukarestben a jó Mezei Zsóka volt, akinek ezért és egyebekért sok mindennel tartozom. Talán a bűntudatom tartott vissza attól, hogy a segítségét kérjem.

Éva nővérem 1926-ban, a pesti Szent János kórházban született. Próbáltam magunkhoz csábítani, költözzön Pestre -- volt egy szép bundája és márkás porcelán szervize -- ez tartotta vissza. Most meg gyakran úgy érzem, néha igen határozottan, még kölnije illatát is érzem, hogy itt van a kis hálószobában, a fürdőszoba és a nappali között. Olykor olyan erős ez az illúzió, hogy hátra is fordulok, a kis háló felé...

Legritkábban anyám jelentkezik. Valószínűleg odaát is ír valamit, teszem azt, pályázatra, regényt. (Amit, talán helyette is, most magam írok majd.)
Nem bolondultam meg, nem látok-érzékelek igazán kísérteteket, csak gyorsan öregszem, és vágyom a társaságukra. Az igazat megvallva: főleg apáméra. Nagyokat sétálnék vele, s dehogy is magyaráznám el, hogy mi zajlik a Parlamentben, mi van a nyugdíjakkal, pénztárakkal, apámat nem is nagyon érdekelné, annyira fölnézett mindenre, ami itt van... No meg szerinte a történelem sosem csupán a kisemberek szomorúságainak históriája; a történések milliomod része, ha bekerül a történelemkönyvekbe. Hát én nem szeretnék ahhoz a milliomod részecskéhez tartozni, az igazat megvallva, amely belekerül...


BODOR Pál (Diurnus)



December 5.
Egy "ausztriányival" nyugatabbra...

Levélírónk ingerülten veti a szememre, hogy elfogult vagyok – mármint legutóbbi, Orbán Viktorról írott jegyzetemben. Sok mindenben igaza van. Szónoki kérdései valóban eszesek: szatirikusak!

"--Gondolja, Diurnus úr, hogy olyik, tíz-húsz éve a hierarchia felső emeletein lakó, s titkon önmagát várományosnak tekintő politikai koronaherceg okosabb Orbánnál? Ön Orbánt tán már-már kiszámíthatatlannak (de nem beszámíthatatlannak!) tartja, és betegesen hiúnak, stratégiai döntéseiben és jelszavaiban is szeszélyesnek... De mondjon nekem akár egyet is a lehetséges várományosok közül -- Kövér? Lázár János?! Vagy a II. kerületi, valóban jó eszű polgármester, s örökös titkos oktatási miniszterjelölt...? Vagy egy magasabb, öblösebb hangú Rogán?... Akkor már inkább Navracsics? Mert gondolom, Mikola vagy Semjén Zsolt semmiképp...

Szóval azt hiszem, Önök, kritikusok, sosem a reálpolitika talaján bírálják a Fideszt. Ennek a pártnak a taktikai cikcakkjai nem a politikai alkotó erőt mutatják -- csak alkalmazkodási kísérletek.

Nem értem, Diurnus, miért zavarja Önt és társait Orbánnál az, amit hiúságnak, önteltségnek vélnek. Ez csupán a vándor sámli, a hordozható kis dobogó, amelyet mindenüvé kénytelen magával vinni. Ahelyett, hogy szurkolna neki, Ön fölöslegesen kaján. Orbán valóban nem a csöndes, szelíd közélet demokratikus komfortjának hőse. A politikában itt nálunk oly heves indulatok, krízisek, dühök, érdek-ellentétek és tragédiák kavarognak, hogy a demokrácia szelíd komfortja legföljebb évtizedek múltán köszönthet ránk. Ha Orbán Viktor netán titkos naplót vezet -- amit nemigen hiszek -- abban már számtalanszor leírhatta, hogy jó magyar politológusok sem értik igazán, milyen szerepet kellett vállalnia ahhoz, hogy újabb tíz-húsz év alatt egy ausztriányival nyugatabbra tolja az országot."

...Eddig másoltam ki ma a levelet. Talán még idézek belőle.
Vitatkozzam? Itt most csak annyit, hogy a demokrácia legújabb, súlyos válsága a Fidesz választási győzelmével erősödött fel újra. Az előtt már sok mindenben legalább egy "ausztriányival" nyugatabbra voltunk már.



BODOR Pál (Diurnus)



December 3.

Kell még egy Orbán Viktor


Igen, talán az ellenzéknek is, azaz nekünk is kellene egy Orbán Viktor. Akit ízlés, tradíció, lelki- ismeret-furdalás nem zavar az uralkodásban. Mert lám, noha annyiszor és annyira elegünk volt mindenfajta abszolutizmusból -- úgy látszik, nekünk is ez kell. Néha a katonás vagy börtönőri szigor, a parancsuralmi stílus tűnik nálunk is célravezetőnek egy ideig. Lám, milliók hiszik el, hogy OV, megannyi kudarc után akkor lett újra győztes, amikor megtanult ismét győztesként járni, viselkedni, beszélni, bárkit legorombítani. Azaz végre tökéletesen eltanulta a győztes főszereplő tartását, járását, hangvételét, kihúzottságát. Ez csak az ökölvívásban lehetetlen, amennyiben a pehelysúlyú csak nevetségessé tenné magát, ha úgy grasszálna útjain, mintha százhúsz kilós ökle lenne.

Nem azt mondom, hogy Orbán Viktor csak stikliket tanult meg, és csak megjátssza a magabiztost, mert hazudnék. Húsz éve figyelem. Ha ugyanis valaki képes előre beletanulni egy szerepbe, és el is játssza azt, még mielőtt kiharcolta, kitaposta, kisakkozta magának, még mielőtt a történelem, az ügyeskedés kölcsönadta neki -- az, kérem, tehetséges. Akárhogyan gyűlöli bármely erős, hatalomszerzésben, győzelemre legalább olyan esélyes riválisát, mint amilyen ő maga -- ettől még a mohóság, a hatalomszerzés kéjes vágya még nem feltétlenül keni fel holnaputáni uralkodásra is.

Kétségtelen: a harcedzett paripa, mely élvezi a csatát és maga is képes harcolni, nem mindig azonos azzal, amely szépen, betanítottan, boldog hiúságban vonul tiszti hátaslóként a díszmenetben. Orbán Viktor sajnos -- talán nemcsak neki sajnos!-- nem lenne jó császárnak, mert képtelen lenne jó császár lenni fél évszázadon át. Lehet, hogy néhány percig, a színpadon, megjátszhatná, egy-egy ütközetet parádés-bátran végigdiadalmaskodna, de továbbra se érezné senki, hogy van benne némi jóság, elérzékenyülés akkor is, amikor nem boldog nagymamák csókolnak neki kezet.

Ez az ország negyed évszázada figyeli, összehúzott szemmel, ezt az embert, aki néha úgy viselkedik, mintha naponta kapna férfihormon-injekciót. És akárhogy kényszerítjük elménket, memóriánkat, nemigen emlékszünk egyetlen, jelentős, humanista, kulturális gesztusára, melyért egyértelmű, boldog hozsannázás illetné. Talán a futball-akadémia, az igen, az megvalósult. Ez se rossz. Elismerem, némi vigasz lenne még számomra is, ha legalább futballban...

Az amerikai elnökök könyvtárat, levéltárat, gyűjteményt alapítanak és adnak át a köznek, valamit, még ha a kosárlabdát, golfot netán maguk is jobban kedvelik. Orbán Viktor talán Szalai Annamáriát avathatná majd föl és adhatná át ünnepélyesen a köznek, ha legalább akkor némi örömet és derűs vigaszt kívánna búcsúzóul adni nekünk. Garantáljuk, ha Annamáriát adná át a köznek, az egész magyar sajtó, az egész magyar média végre egyetlen szólamban magasztalná a leköszönőt. De hát mégiscsak rettenetes, hogy egyébként, amit majd emlékül hagy: kivétel nélkül minden mozzanat, vezéri akarat: antidemokratikus, zsarnoki, mert Orbán most megfizet a magyar népnek, hogy eleddig oly rövid időre engedte hatalomhoz.


BODOR Pál (Diurnus)


Ritkán írok gúnyosan, támadólag -- s ha nagy ritkán mégis, hát sose védtelen civilek ellen. Politikusokkal pedig csak akkor kezdek ki, ha úgy látom, hogy sokkal nagyobb hatalmuk van, mint nekem. Mai esetünkben ez nyilvánvaló. Ismerek drámai vallomásokat, amelyek szerzői bevallották, hogy egy-egy ilyen szókimondó, egyben-másban akár igazságtalannak érzett bírálat "ébresztette fel" őket. Nem hiszem, hogy O.V. fenti soraim olvastán megrázza magát, egyszeriben rádöbben, hogy milyen nagyképű lett (amire mindig hajlamos volt), milyen önkényes, a munkatársai kiválogatásában mennyire kerüli a rátartiakat... Világszerte az Ő nyakas, enyhén szólva barátságtalan stílusa vetül rá lassan egész Magyarország megítélésére. Akik most összeráncolt szemmel, idegenkedve fordulnak el Magyarországtól, nem az ország "személyi jegyeit" sorolják fel magyarázatképpen, hanem OV stílusjegyeit.(B.P.)


December 2.

Jövőkép


Nagyon szeretném, ha rövidesen, néhány hónapon belül megjelenne egy szentül tárgyilagos és alapos elemzés, könyv terjedelmű, tárgyilagos és igazmondó. Egy egész nemzedék -- több nemzedék? --ezen a példán hosszú időre megtanulhatná, milyen bonyolult a tárgyilagos igazság, mennyi ellentmondás kunkorodik föl benne és körülötte. Ami minden magas végzettségnél hasznosabb lehetne. Ugyanis ellentmondásos, összetett, bonyolult jelenségek közepette nőnek fel nemzedékek, veszekedésbe fajuló vitákban, részben megszállottakként, részben elfogultakként. A tragédia az, hogy az a fajta építő szorgalom, amely a középeurópai "protestáns nemzetek" ipari és kulturális civilizációját, fejlődését kísérte-vigyázta, lemarad az újdonsült, nagy iramú, mély nyomorból vasszorgalommal kitörő ázsiai (lásd: kínai!) viharos fejlődés mögött.

A mai "versenyképesség" fogalma ennél szegényesebb és szerényebb volt. Újra óriási szükség lenne érdekes, vonzó, meglepő, realista leírásokra a közeljövő társadalmairól, hogy a mi fiataljaink ne rettenjenek meg, ne ijedjenek meg végzetesen. Képtelenek vagyunk részletes közeljövő képet nyújtani fiataljainknak. Még arról sem, hogy a Föld mely zónájában, övezetében, kontinensén, milyen feltételek között kell tíz-húsz év múlva helyt állniuk.

×××

Egy történelmi korszakkal korábban, a mostaninál sokkal realisztikusabb feltételek között készülhettek föl a fiatalok az újfajta helytállásra. Még azt is csak ködösen tanácsolhatjuk nekik, hogy milyen nyelveken kell a gazdaságban, a technikában, a tudományban helyt állniuk a versenyben. Arról sincsen fogalmunk, hogy a vegyes házasságok immáron átívelnek-e majd a fajok és távoli vallások, kultúrák között, mire kell felkészülni, milyen ellenálló kell hogy legyen egészség, erkölcs, önbecsülés, nyitottság stb. szemszögéből. Márpedig nekünk, mai időseknek és középkorúaknak ez lesz a fő kötelességünk a fiatalokkal szemben. Akik persze ezután is idegesen, türelmetlenül fogadják majd az oktatást. Viharos, bonyolult, nehéz lesz a sorsuk, az életük, de lesz tétje, és képesek lesznek győzni.


BODOR Pál (Diurnus)



December 1.

NEM MINDENKI TÉTLEN-- LESZ ITT MÉG JÓ KÖZÉLET


A Népszabadság mai, azaz szerdai, december elsejei számában Gaál Gyula közgazdász írását a Vélemény-oldalon ajánlom mindazok rosszkedvű figyelmébe, akik úgy érzik,nyugdíjügyben nemigen értik az illetékes miniszter szavait. Gaál cikke olvastán úgy látom, mégiscsak akadnak profik, akik nagyon is értik: miről van szó. Gaál érti: szövege félreérthetetlen.

Egyébként: kellemetlen nyelv- és közérzet-keveredés tanúi vagyunk. A hatalmi, azaz a rendszerállapotok úgy rakodnak rétegekben egymásra, hogy a közérzetben nem lesz könnyű stilisztikai ásatás majdan szétválasztani a politikai korszakokat. A Bajnai Gordon érában, noha a vezetőknek igazán nehéz dolguk volt, nagyobb biztonság volt, nem tartottunk kellemetlen meglepetésektől, félig kimondott lépésektől. Nos, gyanús, hogy egyik-másik tárgykörben, témában milyen zártan, gomolygó szürkeséggel jelentkezik ismét a bürokratikus, kevély, nehezen követhető hatalmi nyelv. Amelyről, íme, megtanultuk, hogy nem fölvilágosít, hanem sokkal inkább ködösít. Gaál Gyula írása meggyőzött, hogy nem értem a mai magyar nyugdíjkérdést, berezeltem most attól is, hogy ha nem jelentkezem nagyon sürgősen valamilyen álláspontommal, olybá is vehetik, mintha optáltam, választottam volna, holott nyugdíjasként erre személy szerint semmilyen felszólítást, felvilágosítást nem kaptam. Hát ez riasztó.

Ennél rosszabb ízű és hangulatú, hogy százezreket fog el az a már rég nem tapasztalt elbizonytalanodás, amely mostanság millió magyart elfog. Gyanítom, hogy néhány hónapja sokan riadozva vonják föl szemöldöküket: ez lenne hát az a nyugodt, biztonságos, megfontolt, kiszámítható polgári világ? A kantárszárakat, a gyeplőt valakik úgy rángatják, mintha a lovak máris megbokrosodtak volna. Bizonyára így van. Fura: miközben baloldaliak is, olykor nemcsak halkan, szűk baráti körben morogták-morogtuk meg "saját rendszerünket", annak a polgári jobbközépnek a hívei, akik évtizedek óta szomjúhozták, várták, remélték a baloldal eltűnését a hatalomból, most egyben s másban (sok mindenben) még az előző rendszer némely erényére emlékeztetnek...

Dániel ügyvéd úr, miután a "kaszinótojásos" bizarr akcióval figyelmet ébresztett, az ATV-ben bejelentette, hogy szervezkednek, az egyik csoportjuk már ezerkétszáz tagot számlál, a kékszalagos kitűző is terjed... A higgadt, békés, határozott megvallása a véleményeknek nagyon fontos és igen üdvös. Köszönöm, Gaál Gyula úr, köszönöm, Dániel úr.


BODOR Pál (Diurnus)











Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2011-01-03 (637 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds