2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20191931
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
GNL Blog - 2011. január






31-01-2011

Megszólalásaink a régi korokból Mandel Róberttel

Amióta Mandel Róbertet ismerem, a folyamatos pezsgés állapotában van. A Mandel Quartet alapítójaként, hajdanvolt hangszerek restaurátoraként, régi zenei és világzenei fesztiválok szervezőjeként mindig újabb és újabb nehéz utakat próbált ki. Zenetörténészi munkásságának két legfrissebb eredménye tavaly megjelent könyve és a Művészetek Palotájában elindított sorozata, amelynek következő előadására február 6-án este várja a régi korok megszólalásainak szerelmeseit. A művész életpályájának e részéről vallott a tőle szokott szenvedéllyel.

- Hogyan kezdődött Nálad a hangszerek szeretete?

- Nagyapám, Nagy Károly szobrászművész volt, így egykori budai lakásunkban naponta születtek kisebb-nagyobb faszobrok, majd különféle hangszerek. Zeneszerszámokat csak kíváncsiságból épített, amikor majdnem kész lett egy-egy fura hangszerszámmal, megszólaltatta, majd ha nem tetszett a hangja, legtöbbször összetörte vagy félretette....Én akkor úgy éreztem, hogy nekem be kellene majd ezeket fejezni egyszer. Végül soha nem fejeztem be őket, inkább a kecskeméti Leskowsky gyűjteménynek ajándékoztam, ahol a kis múzeum tulajdonosa megbuherálta őket. Máig ott láthatóak, némelyik egész jó állapotban várja a hátralévő évszázadokat. Gitártanárom, majd később barátom Dr. Nyúl István lakásán is volt vagy ötven fura zeneszerszám. Pista ezeken egész jól játszott is, így ő gyakorolta rám az első komolyabb hatást, hogy én is megtanuljak egy olyan hangszeren, amelyen más nem tud... Ez aztán a tekerőlant lett. Ma néhányan nem is emlékeznek arra az időre, amikor ezt a hangszert még egyáltalán senki se ismerte. Persze, az alföldi tanyavilágban még az 1800-as évek végén a magyar tanyavilágra érkezett "nyenyere" még létezett, de erről mi a városban semmit se tudtunk....

- A történelmi kutatómunka vagy a hangszerek megszólalása izgat inkább?

- Régebben csak a muzsikálás érdekelt, de bevallom, egyre kevésbé bírom stresszt. Az utazás, a koncertek megszervezése, néhány kellemes kivétellel (pl. a Mandel Quartet) a buta és irigy kollégákkal való állandó küzdelem, az ostoba hivatalnokokkal való mindennapos vita nekem már sajnos nem megy....pedig úgy odamondogatnék én is néha. Most, így közel az 55-höz inkább a kutatás izgat, igaz, ebből viszont nem lehet megélni. Most jelent meg a Kossuth Kiadónál a harmadik hangszertörténeti témájú könyvem "Klasszikus és romantikus hangszercsodák" címmel. Ez egy kétéves kemény kutatómunka végeredménye, amely életem első olyan "terméke" amellyel már majdnem meg vagyok elégedve.

- Tekinthető-e legújabb könyved zenészi és történészi pályafutásod egyfajta összegzésének?

- A Kossuth Kiadó teljesen szabad kezet adott nekem, így nemcsak megírtam a könyvet, de a fotókat is én szerkesztettem, sőt a teljes layout és design is végre az én munkám. Két éve elnyertem a "Szép Magyar Könyv 2008" díjat a Magyar népi hangszerek című könyvemmel, ami hihetetlen elismerés ahhoz képest, hogy én mindössze 4 éve vagyok a könyves szakmában. Az utóbbi könyvben minden korábbi tipográfiai és egyéb szerkesztési hibámat próbáltam kijavítani, ez a törekvés nagyon látványosan sikerült. Most egy darabig nem hiszem, hogy könyvírásba kezdenék, mert egyrészt ez iszonyatosan drága műfaj, másrészt az egészségre káros, hiszen a két éves számítógépezés minimum 1 dioptria és 5 kiló plusz....

- A MÜPÁ-ban rendezett hangszertörténeti sorozatod újabb előadása ezúttal a barokk köré épül. Amelyről azt hisszük, ismerjük....

- Sajnos a zenetudomány nagyon egyoldalú. Azt gondolom, hogy jobb képességű zenetörténészek az egykori zeneszerzők és zenei műfajok teljes történetét akár órára lebontva is el tudnák mondani, míg szinte hihetetlen, hogy a legműveltebb muzikológus sem tud 50-nél több hangszernevet említeni az egész európai zenetörténet századaiból....Ez elszomorító, így azt gondoltam, hogy ez az én területem lesz. Egyes hangszertalálmányokkal külön-külön sokan foglalkoznak a világ nagyobb egyetemein, így több ezer oldalas akadémiai traktátusok taglalják egyes hangszer-szabadalmak meglehetősen érdektelen részleteit, de összefoglaló és rendszerező munkát csak Curt Sachs és Erich Maria von Hornbostel végeztek még az 1930-as években. Igaz, néhány hangszerről akkor még túl keveset tudtak ők is, hiszen nem volt még világháló, ahol a tudósok összehasonlíthatták volna megszerzett adataikat. Manapság az internet elképesztő segítséget nyújt, különösen egyes félreértések tisztázására vagy éppenséggel bizonyos állítások megerősítésére. A koncertsorozat is pont erre az ötletre épült, hiszen csak olyan instrumentumokat mutatunk be a Művészetek Palotájában, melyeket korábban nemigen hallott a nagyérdemű közönség. Ilyen többek között a február 6-án megszólaló Tromba marina, a Salterio tedesco, a Mandora, a Musette de cour is.

- Továbbra is tartod Magad ahhoz, hogy kizárólag járatlan utakon indulj el?

- Kénytelen vagyok folyamatosan továbblépni, mert - bár ez nyilván az egyre gyarapodó irigyeim állandó piszkálódásának súlya alatt akár nagyképűnek is tűnhet - bármit kitaláltam eddig, azt rövidesen valamelyik kismajom azonnal megpróbálta leutánozni. A reneszánsz zenét 1970-es évek derekán Magyarországon én vettem ki a vitrinből, én poroltam le, és én leheltem új életet a régi hangszerekbe. Addig néhány csontos arcú úr nyiszogtatta hangszereit szigorúan, míg mi a budai várban, majd a frissen nyílt Petőfi Csarnokban óriási, több ezres közönség előtt játszottunk. A kivétel erősíti a szabályt, hiszen Czidra László furulyaművész volt talán az egyetlen, aki hasonlóan gondolkozott már korábban is. Nem sokáig ment ez így, mert akárhová elvittük ezt az "új-régi" stílust, a sikerre áhítozó népművelők egy évvel később már maguk próbálták összebarkácsolni a reneszánsz vásárokat és fesztiválokat. Néhány év alatt az összes elvérzett, így többnyire vidéken mára ugyanott tartunk a reneszánsz és barokk zenével, mint 30 éve...sajnos. Node, szerencsére - hála a MÜPÁ-nak és a Zeneakadémiának - rendszeresen eljön hozzánk a világ "régizene" krémje Jordi Savall-tól az általunk is meghívott Michael Posch-ig vagy az Il Giardino Armonico zenekartól az Europa Galante együttesig....csillagászati honoráriumokért. Nem volt hiábavaló a munkám, de ha meg akarom tartani - ahogy mondani szokták - "piacvezető" státuszomat e témában, igencsak össze kell szednem minden gondolatomat és kapcsolataimat a jövőben.

Addig pedig találkozunk a jelen idejű múltban, az univerzális Zene hangjaiban február 6-án egy ihletett, mégis felszabadult és felszabadító estére! A legifjabbak is megmerítkezhetnek benne, mivel az esti, 19.30-kor kezdődő koncert előtt Mandel Róbert és művésztársai gyermekeknek is tartanak előadást 600 év hangszercsodáiból délután 16 órai kezdettel.


22-01-2011
Belekötés tárgyát képezem


Tömegközlekedéseimet mindig alaposan kihasználom. Hacsak valami tárcára, glosszára való nem köti le a figyelmemet – előfordul – akkor többnyire olvasok. Könyvet vagy hetilapot.
Leggyakrabban egy kritikus szemléletű irodalmi újság kissé saláta lapjaival szoktam bűvészkedni, de a tartalom a fontos, nem a forma ez esetben.

A minap éppen ezt a lapot olvastam, amikor leült mellém és velem szemben két alaposan kikent, ám annál hangosabb úrhölgy. Régebben az ilyeneket szokták „vévének” emlegetni (ifjabbak kedvéért: „volt valaki”). Persze pillanatok alatt az egész villamos ismerte az egész családjuk nacionáléját, vallási meggyőződését és politikai hovatartozását is. A nagy harsogás közepette egyszer csak az egyik odavetette felém: „Nézd már ezt a szennylapot..”. Egy félmásodperces felmérésre méltattam az úrhölgyet, aki szintén felmért magának, de az ütésváltás nem folytatódott, mert leszálltam. Mivel megérkeztem.

Elmeséltem az esetet szeretteimnek, akik úgy reagáltak, hogy jobb lenne, ha nem ilyen lapokat olvasnék a villamoson, mert esetleg legközelebb nem néhány süldő banya köt belém, hanem erősebb, durvább figurák.

Akkor most éljek vagy féljek?

Nem idézem Bibó Istvánt, ahhoz túl keveset olvastam tőle. De abból az elmúlt évtizedek alatt már elegem lett, hogy mindig arra figyeljek, ki és miért akarhat belém kötni. Egykor a hosszú hajamért, az öltözködésemért, beszédstílusomért, bizonyos eseményeken való részvételemért, most az olvasmányaimért? Holnap a szakállam, esetleg a sokak által irigyelt sapkám, netán a hátizsákom áll valakinek az útjába?

Nem vagyok született provokatőr, legfeljebb akkor, ha felszólítanak, hogy ne provokáljanak. Ha valamit jónak láttam, nem érdekelt soha, hogy ki mit mondott, gondolt róla, mentem a magam feje után. Nem mondom, hogy soha nem koppantam, de ez belefér egy ember életébe. Inkább, mint a permanens félelem.

Amúgy pedig toleráns vagyok az általam szennylapoknak minősített sajtótermékek olvasóival szemben. Hacsak ki nem hoznak egyszer végletesen és véglegesen a béketűrésből.


10-01-2011
Az anyaság tabuja

Cenzúra, ízlésvédés, vagy tabu? Miután az első mostanság eléggé nyomul, természetesen ez volt a reagálása annak az anyának, aki feltette a legnépszerűbb közösségi portálra saját fotóját, amint ikreit szoptatja. A hölgy mellesleg foglalkozására nézve pszichológus és szülésfelkészítő, aki ezzel a fotóval mindenekelőtt a szoptatás fontosságára igyekezett felhívni a figyelmet. A portál gazdái azonban, annak erotikus kisugárzása miatt, törölték a képet.

Az anya nem hagyta annyiban a dolgot, és feltöltötte az amúgy gyönyörű fotót egy másik népszerű, életmóddal és egészségüggyel foglalkozó oldalra, a közösségiekkel való levélváltással egyetemben. No lett is vita iziben! Voltak, akik a kép természetes szépségét, és annak természetes üzenetét méltatták, mások viszont – és ők voltak többen - a tabut emlegették, éppen csak nem nevezték „szemérmetlen perszónának” az asszonyt. Akadt férfi is, aki hozzászólt, és ő is ez utóbbi tábort erősítette, a szokásos indokkal: miután ő is először a nő mellét veszi észre, és nem az anyaság dicséretét, nem szeretné, ha az ő 10 éves gyermeke ilyen fotókat nézegetne az interneten…

Na persze, manapság bármit el lehet zárni az ifjúság elől. És ha valamit el kell zárni, akkor az a valódi emberi, testi, lelki gyönyörűség. Szerencsére akadt olyan hozzászóló, aki felemlegette az ugyancsak az erkölcsi épülést szolgáló, sorozatgyilkoló videó-játékokat. Én pedig rögtön hozzáteszem a tv-híradókat, amelyeket bárki korlátlanul nézhet az összes borzalmával együtt. De egy szoptató női kebeltől óvakodni kell. Ebben már beértük Amerikát – lásd még a néhány évvel ezelőtti Superbowlt, és Janet Jackson kivillanó fél mellét..

Még jó, hogy azért a tv-ben is vigyáznak morálunk állagára. A minap vetítettek délután egy régi filmet, a Hunyadi Sándor novellájából 1936-ban készült Három sárkányt. Könnyed romantika, Kabos Gyulával fűszerezve. Meglepetésemre a film előtt megjelent a 12 éven felülieknek szóló ajánlás. Aztán a végén rájöttem a titok nyitjára. Az egyik jelenetben a kor szépséges, érett dívája, Lázár Mária úgy beszél az idősödő, de még mindig jóvágású gavallérjától, mint aki „megborzongatja őt a talpától a feje búbjáig”. Hogy is mondta Virág elvtárs: „Hagyjuk a fülledt erotikát a hanyatló Nyugat ópiumának…”

06-01-2011

Huckleberry Finn nem „niggerezhet”

Fellélegezhetünk. Azért az amerikaiak is tudnak, ha ostobaságról van szó. No meg cenzúráról. Még emlékszem, bármennyire is tragikus volt a szituáció, 2001 szeptemberében azon röhögött a fél világ, hogy 9/11 miatt kitiltottak a rádiókból minden olyan dalt, amelyben a tűz, a pokol, a mennyország szerepelt. A Light My Fire-tól a Highway To Hell-en át a Stairway To Heavenig és az Imagine-ig. Most komolynak mondott irodalmárok adták tanújelét „politikai korrektségüknek”, ami arra felé tulajdonképpen nem más, mint a cenzúra egyik kifinomult formája.

Alan Gribben, az alabamai Montgomery egyetem professzora szerkesztette Mark Twain Huckleberry Finnjének legújabb kiadását. Ennek egyik főszereplője Jim, a szökött néger rabszolga, akit a regény végén sok-sok viszontagság után felszabadítanak. Érdekes egybeesés, hogy 1956-ban éppen Montgomery-ből indult el az amerikai feketék polgárjogi engedetlenségi mozgalma, a busz-bojkott, miután bőrszíne nem engedték meg egy fekete asszonynak, Rosa Sparks-nak, hogy elfoglalja a helyét egy buszon. Az 1884-ben született regényben összesen 219 alkalommal szerepel a „nigger” szó. Azaz csak szerepelt, mivel Gribben professzor úgy döntött, hogy a mai olvasónak erről a szóról rasszista képzettársításai lehetnek, ezért mindenütt átírta „slave”-re, azaz rabszolgára. Ugyancsak törölte az „injun” (az indián pejoratív változata) szót.

Kétségtelen, hogy a „nigger” ma már nem „pc” és legfeljebb a fekete, azaz bocsánat, afro-amerikai rapperek engedhetik meg maguknak egymás ócsárlása címén. Csakhogy a derék irodalmár mintha elfelejtette volna, hogy a Huckleberry Finn több mint 126 évvel ezelőtt íródott, alig 21 évvel a rabszolgák felszabadításáról szóló lincolni proklamáció után, ráadásul Délen, ahol sokkal nagyobb volt a hagyománya a rabszolgatartásnak, mint Északon. És természetesen „niggereknek” szólították a feketéket (még a múlt század közepén is). A professzor azzal védekezett, hogy a könyv éppen „rasszizmusa” miatt vesztett világszerte népszerűségéből, ezért folyamodott a „preventív cenzúra” eszközéhez. Holott Twain maga meggyőződéses antirasszista volt, és a könyvben nem keveset ironizál a faji előítéleteken. Úgy látszik, ezt sem a kutató, sem pedig a könyvet támadó radikálisok nem vették észre.

Gribben tisztogató akciója szerencsére szakmai körökben is megütközést keltett. Sarah Churchwell angol irodalmár szerint minden azon múlik, hogy milyen szemléletet nevelnek az ifjúságba. „Mark Twain regényei nemcsak irodalmi művek, hanem történelmi dokumentumok is. Ráadásul a könyv elején Huckleberry Finn maga is rasszista egy rasszista társadalomban, később azonban megváltozik és kilép ebből a társadalomból. Ha megváltoztatják a szöveget, kimarad belőle a főhős erkölcsi fejlődése” – figyelmeztetett a professzorasszony.

Egy másik angol kolléga, Geff Barton szintén megkövezte Gribbent, és vele a „pc”-felfogást. „Miért hisszük azt a fiatalokról, hogy nem képesek egy szöveget a maga összefüggéseiben értelmezni? A végén még át kell írnunk a Velencei kalmárt is” .

Ez utóbbiba talán itt Közép-Európában ne menjünk bele…











Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2011-04-29 (729 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.07 Seconds