2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20203184
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2011. március





Március 29.

Dr. Tóth Sándor (Kolozsvár) halálára

Szomorú, sebzett ember lett Dr. Tóth Sándor, mire - követve egyetemi oktató matematikus fiát, pszichológus lányát és unokáit - átmenekült (még a Ceausescu-érában) ő is Magyarországra. Bár a legrosszabb időkben is volt tartalékereje nevetni. És mert soha nem küzdött "csak magáért", őt, a kolozsvári Bolyai Egyetem filozófia-professzorát az ugyancsak már Magyarországon élő tanítványok és barátok körében régóta élvezett tekintélye és népszerűsége mutatta be, "hordozta", vitte körbe szeretetben. Budapesten kivételes szellemi érdemeinek elismeréseképpen címzetes egyetemi tanárnak nevezték ki.

Közel hetven éve, kamasz fővel, 1944 augusztusának végén ismertem meg. Akkor engedték szabadon, Románia "átállása után", a politikai elítélt huszonöt éves aradi textilmunkást, majd temesvári újságírót a temesvári Balázs-téri börtönből. A Berettyóújfalun született Sándor Aradon, a Magyar Dolgozók Szövetségében ocsúdott-nőtt fel; az én képzeletemben mindig úgy élt, mint aki első "mozgalmi napján" elkezdett tanulni, és többé sosem hagyta abba. Az aradi textilgyári melós, a magyar kisebbségvédő baloldali Madosz-ember óriási, szünet nélküli, erős szorgalommal és belső tisztasággal alakította át magát vezető kolozsvári értelmiségivé, teoretikussá, diákjainak nevelőjévé, igényes professzorrá, akit többé senki nem felejthetett el.

Erőszakos csak az igazságai nevében volt, ezért kínok kínjával viselte el, ha ezekből valami letöredezett, bepiszkolódott. Bátor volt és tiszta. Világéletében megszállottan vonzotta az igazság gravitációs mezeje, és mint nemzedékünkben annyian, rettentő nehezen viselte el, ha kiderült, hogy politikai cselekvők visszaéltek az eszményeinkkel, megcsaltak bennünket. Miközben sosem volt liturgikus szolgája a meggyőződésének.

Amikor megérkezett Magyarországra, valaki, aki igen nagyra becsülte és szerette, megjegyezte: "Két konspiratív, Tordai Zádorral írott, Párizsban névtelenül közreadott Erdélyi Jelentését most már érdemes lenne egy kötetben kiadni, és nemcsak azért, hogy a két szerző nevét már csak e művük miatt se feledjük el soha, hanem azért is, hogy világos legyen: a baloldali magyarok természetesen nagyon is ragaszkodtak nyelvükhöz, magyarságukhoz, és érette súlyos kockázatokat vállaltak."

Életművéből példamutató, kivételes teljesítmény Gaál Gábor életművének elemzése, gondozása, propagálása; doktori disszertációját is a kolozsvári Korunk szerkesztőjéről, a mesteréről írta. A mű románul és magyarul is megjelent.

Gyerekkoromban gyakran barangoltam a temetőben, néztem a gyász-szomorú növényeket, meghajlott fűzeket, egyéb lombokat, emlékezőket. Tóth Sándort a farkasréti temető fűzfái kísérik a testi megszűnésbe...


Bodor Pál (Diurnus)

Március 04.

Köröndy vérre megy

Újságíróink, főként a szépíró hajlamúak, mindig is nagyon kedvelték-kívánták a tárca műfaját: a sietős hírlapi robotban, gyorsforgalomban ez volt a pálmás majomsziget. Az íróra menendő itt jelezhette tapintatosan vagy tragikusan, megjátszva a fintorgót, de az igényeit, az ambícióit is: a hírlapíró alkotó tehetségét ez az álarcos műfaj hirdethette meg.

Általa maradhattak az írók a hírlapírásban, s görcsös erőlködés nélkül különféle irodalmi műfajokat olthattak rá a sűrűn, évente több mint háromszázszor megjelenő lapra, hiszen bőven akadt esszéisztikus írás, prózavers, kisnovella, s költői, elbeszélő, krokiszerű, parodisztikus stb. tárca.

Szép lassan kiderült, hogy az olvasó nagyon is szereti Mikszáth és Kosztolányi, Bálint György és Déry Tibor (bőségesen folytatható a sor) "vonal alatti" tárcáit. Volt, aki Szabó Dezsőt, volt, aki Szép Ernőt preferálta. A XIX. századtól máig pompás, szellemes, sokat mondó, vakmerően vagy burkoltan igazmondó tárcák voltak talán a magyar sajtó fő erkölcsi-társadalmi értékhordozói olyan időkben is, amikor az "igazi igazság" fortély, álcázás nélkül alig volt megírható.

Nehéz időkben mindenkor a tárcákon tanultunk meg újságot olvasni-- és újságot írni. Aki pedig a műfajt kitanulta, az hamar rájött, hogy ez egyúttal az utánpótlás legjobb tanfolyama. (Nem elhanyagolható persze a tényfeltáró, kemény oknyomozás sem, meg a velős, tömör, erkölcsileg és "közéletileg" éles publicisztika.)

Szerencsénkre ma is vannak, egyre inkább vannak jó tárcaíróink. Zöldi László ifjú serege éberen készen áll figyelmeztető sípfúvásra, hangosan-gondolkodásra, kiábrándító leleplezésre; kezébe kellene adni megint egy sok kötetes, nagyon igényesen összerakott tárcatárat.(Voltak már hasonló kiadói teljesítmények.)

Most tettem le, másodszor kiolvasottan, Jolsvai András tizenegyedik könyvét. A bájos, karcos, csöndes humorral és tiszta tehetséggel megírt regények, novellák, publicisztikai írások szövedékében is melegen csillog a derűsen érzelmes, de sosem érzelgős, szemérmes és szókimondó, fanyar és megható rövid próza, amely kiváló tehetséggel folytatja a prózának azt az eredeti, fölfedező, külön hangú vonulatát, amelyet Bertha Bulcsútól Mándy Ivánig (és ideilleszthetnék még jó néhány jó nevet!) néhány remekíró szívesen művelt. A "Köröndy vérre megy" c. pompás kötet a Fekete Sas kiadónál jelent meg. S nem állom meg, hogy ne tegyem hozzá: azért is nagy élvezet és elégtétel végigolvasni, mert igen ritka, szinte páratlan sajátsága: ebből a kitűnően, vonzóan, fordulatosan megírt prózából csak úgy árad a szerző írói vénájának ritka, megható sajátsága: ez a Köröndy bizony sugárzóan jóságos! Megfogalmazhatnánk ezt tudálékosabban, nagyképűbben, tudományoskodón -- de hát kellemes, ritka áramsugaraként találja meg az olvasót ez az érzet.

Nem állítom, hogy ez manapság ritkán érzékelhető, inkább titkolt tulajdonság, kvalitás, erény, de meglep és megörvendeztet. Akik ilyen jók, ezt bölcsen rejtegetik: zsugoribban, mint a vagyonukat, ha lenne. Jolsvainak eleddig két regénye, és számos, más műfajokba sorolható műve tette Őt közkedvelt szerzővé.

Szeretni való.


Bodor Pál (Diurnus) könyvismertetője


Március 03.

A verekedés a politikai vita legbutább változata

Többektől hallottam már: "szinte mindenki karrierizmusból lett annak idején baloldali." Hát nem. Sokan hatalomvágyból, dühből, felháborodásból, lázadásból, jóságból lettek baloldaliak.

Annak idején, a romániai magyarok közül nagyon sokan így léptek balra. Én is. Temesváron, kölyöklélekben-gondolatban már a háború alatt álltam balra. Mint sértett és megfélemlített kisebbségi. Hát még '44 augusztusa után, (amikor Románia is Berlin ellen fordult) - pedig a baloldal még nem volt hatalmon. De Apám már 1940-től az életét kockáztatta az ellenállásban. (Az első világháború kitörésekor nem volt még 18 éves, önként vonult be, végül századparancsokként szolgált az orosz, majd az olasz fronton, kitüntetések, sebesülési érmek "méltatták" teljesítményét.) Katonai tudására-tapasztalatára volt szüksége az ellenállásnak, meg angol, francia, német nyelvtudására, a temesvári vasúti csomópont alapos ismeretére (nevelőapja a Vasúti Főműhelyek vezető mérnöke volt)... A Rimnicu-Sarat-i haditörvényszék elé "partizán-szervezés" vádjával került - máskor megírom, hogyan menekült meg...

1944-45-ben számos kisebbségi barátom (szerb, bolgár, magyar, zsidó, szlovák, horvát stb.) mélyen hitte, hogy bekövetkezik számunkra a békesség, vagy legalább a versenyegyenlőség kora. Dr. Tóth Sándor, (kedvenc filozófia professzorom a kolozsvári Bolyai Egyetemen) valamikor '44 második felében szabadult a temesvári Balázs-téri börtönből - Aradon bukott volt le ifjú madoszosként (a MADOSZ: Magyar Dolgozók Szövetsége: haladószellemű, tulajdonképpen. baloldali nemzetiségi szervezet volt, amely adott pillanatban a Groza vezette, hasonló szellemű Ekésfronttal választási szövetséget is kötött a háború előtt).

1944 augusztusa után már nyíltan küzdöttünk anyanyelvi jogainkért, előadásokat tartottunk, mellénk állt néhány emelkedett román író is, (Temesváron például Petru Vintila, és a Resica fölötti hegyekben kis partizán osztagával működő fiatal román író, később vezető újságíró - Ő kalauzolta kis csoportunkat, mely titkos táborhelyüket volt hivatva fölkutatni; sikerült, megtaláltuk földből, fatörzsekből épült bunkerüket, s rádió-antennájukat is: elvittük emlékül.)

Én a Szibériai Garnizon világhírű írójával, Markovits Rodionnal jártam a Bánság magyar falvait; hadifogság-regénye nagy bestseller volt, folytatásos közlésekor a Daily Mail példányszáma erősen megugrott. Német barátaim Franz Liebhardt német költővel barangoltak, (aki Kassák körül, más néven, egyszer már szép magyar költői karriert is befutott.) Egymást szervezgettük be, sokat gyalogoltunk a gyakran fekete gumiként ragyogó sárban. És volt már néhány halottunk. Withmann Palit lelőtték, fogalmunk sem volt, kik és miért; osztálytársamat, Gáspár Oszkárt, (aki jóval a fordulat előtt lett az iskolai, titkos KISZ-szervezet tagja, és kiment a város védelmére szervezkedő frontszerű gyűrűbe), kémnek nézték, mert szőke volt, kékszemű, gyöngén beszélt románul, és volt egy pisztolya, hiszen harcolni készült a Görögországból Északnak vonuló német csapatokkal. "A tettenért kémet" ezzel a minősítéssel adta át a garnizon a közben beérkező szovjeteknek... Piarista líceumunk titkos KISZ-szervezetének vezetője, a ma világhírű, Párizsban élő, most 85 éves Kurtág György eget-földet megmozgatott, be is jutott a frissen beiktatott szovjet városparancsnokhoz, meggyőzte, katonai motorkerékpáros futárral robogott ki a színhelyre - de addigra Oszit, a titokban Hitler ellen harcolni indult srácot, az iskola abszolút atlétikai bajnokát homlokon lőtte az első szovjet katona, akit életében látott...

Baráti köröm nemigen szeretett verekedni; úgy véltük, a politikai vita legbutább változata a verekedés. Egyértelmű volt: csak könyörtelenül - védekezzünk! A román jobboldal szélsőségesebb része a mi szemünkben még mindig a vasgárda hatása alatt állt; miközben tudtuk: a Jasi-ból, azaz Jászvárosból, ebből az egyetemi-értelmiségi városból indult legionárius mozgalom "értelmiségibb" fogantatású volt a nyilasokénál. Szülőatyja, a lengyel Zelinszki, Corneliu Zelea Codreanu néven lett első, ultranacionalista vezérük. De akkor már arról is volt némi tudomásunk, amit a németnek (és Kurt Succkertnek!) született Curzio Malaparte írt meg Kaputt című művében (1944) - többek között a szörnyű Jasi-i pogromról...

Abban tévedtünk, hogy a baloldal "megoldja a nemzetiségi kérdést". Igaz, voltak ilyen, áldott törekvései is. A csángóföldön, Moldvában működni kezdett - évszázadok óta első ízben - közel száz magyar iskola. De közben nagyjaink: Csőgör Lajos, Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, Demeter János, Méliusz József, Bodor Bertalan, Szász István (és mások) akkoriban kezdték meg hosszú börtönbüntetésük letöltését. A MADOSZ, majd MNSZ elnöke, a Márton Áron nagy gyulafehérvári püspökkel egyazon faluból, Csíkszentdomokosból való Kurkó Gyárfás a Kossuth Kiadónál 1987-ben az ő emlékére kiadott könyv szerint, melynek dokumentumait Lipcsei Ildikó gyűjtötte össze, tizenhat évet "ült", nagyrészt magánzárkában, és beleőrült. Szabadulása után Méliusz Józsefnek sikerült beszélnie vele, Ő mondta, végképp elkomorulva, hogy Kurkó, sajnos, megőrült. Méliusz javaslatára a Kriterionnál gyorsan kiadtuk Kurkó Nehéz kenyér című önéletrajzi regényét.

Döbbenetes: a kivételes, bátor római katolikus püspök, aki a kolozsvári Szent Mihály templomban prédikálta ki az akkori zsidóüldözést, majd tiltakozó levelekben fordult egyházi és világi méltóságokhoz ezekben az ügyekben, és a vasmunkás és író Kurkó Gyárfás, adott pillanatban a romániai magyarság legbátrabb vezetője tehát egyazon székely község fia!

Nagyon vártuk a végre nagyvonalú kisebbségi politikát. Már Gheorghiu-Dej hatalma idején csalódtunk, a Ceausescu-éráról nem is szólva. Kezdetben úgy érezhettük, hogy elindult a kedvezőbb politikai évszak. Aztán magunkhoz tértünk. Holott a III. Internacionálé utasításainak megfelelően a Romániai Kommunisták Pártja köteles volt annak idején kiállni a kisebbségi jogvédelemért, elvben a "területcserés megoldásig" lényegében ezért helyezték Románia akkori urai törvényen kívül az RKP-t: nemzetárulásnak minősítették ezt a megfogalmazást. Ma már azt is tudjuk: Moszkva miből indult ki. Tán elhitte magának(!), hogy a Prut és a Dnyeszter közötti terület, amelyet a cári Oroszország foglalt volt el annak idején katonai erővel, és amelyet a "Molotov-Ribbentrop paktummal" (valójában Sztálin-Hitler paktummal) szerzett meg a Szovjetunió, mégpedig az ott élő "orosz nemzeti kisebbség" ürügyén, és így lett belőle Moldova (Moldva, Moldávia) Köztársaság, követelte meg az Internacionálétól, hogy a kisebbségi kérdést ne kezelhesse ebben a zónában elválasztottan a nemzeti--nemzetiségi--kisebbségi kérdéstől. Az 1944 szeptember 12.-én Moszkvában aláírt szovjet-román fegyverszüneti jegyzőkönyvnek volt utalása arra is, hogyha Magyarország is időben fordítja fegyvereit a hitleri Németország ellen, szó lehet némi magyar-román határkorrekciókról is. Horthy-nak azonban, mint tudjuk, nem sikerült a "kiugrás", visszaálltak tehát a trianoni határok.

....Elnézést, hogy -- a szűkös terjedelem miatt -- ennyire vázlatosan adtam elő e bonyolult históriát. Csak hát idegesítő, ha olyanok vitáznak minderről -- érthető indulattal - akik még ilyen zsugorított változatban sem ismerik a tényeket. Figyelmükbe ajánlom a Teleki László Alapítvány Könyvtára sorozatban megjelent műveket, így a kitűnő Vincze Gáboréit, például a romániai magyar kisebbség történeti kronológiáját (1944-53), vagy a Fülöp Mihállyal közösen írt "Befejezetlen béke" című nagyszerű munkát a párizsi békéről. Fülöp Mihály ma a Sorbonon tanít.)
Bodor Pál (Diurnus) írása









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2011-04-29 (648 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds