2018 January 22, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19468656
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
GNL Blog 2011. április







29-04-2011
Apró szégyenem

Olvasom a hajnali hírekben, hogy Marrákes piacfőterén, amelyet az UNESCO mutatványosai és mesemondói miatt a szellemi világörökség részének nevezett, öngyilkos merénylő robbantott egy kávéházban. Az első jelentések szerint 15-en haltak meg, többségükben külföldiek.

Ezen téren jósolták meg nekem 2001. január 1-én egy sivatagi viperával a nyakamban a „barakát”, a szerencsét, a boldogságot, ami rám várt, és ami 2001. szeptember 12-én bekövetkezett és a mai napig tart.

A hír jobban megrázott, mint Gyöngyöspata (idézet a honlapjáról: a Mátra délnyugati lábánál elterülő, festői szépségű település, mely kristálytiszta levegőjével, sok látnivalójával és barátságos lakosaival a turisták kedvelt kirándulóhelye) és a Moszkva tér átkeresztelése együttvéve. Talán azért, mert Gyöngyöspatán még sosem jártam, a Moszkva teret pedig – nem a nevét, a teret – már régóta nem szeretem pincemélymagyar könyvárusa és fakeresztjei miatt.

Azért egy kicsit szégyelltem magam.


11-04-2011

Szerette az igazságot

Gyakran emlegetem tanítványaimnak a nevét, ha igazságkeresésről, az újságírók szenzációhajhászásáról, vagy a média manipulációs terrorjáról esik szó. Kötelezően ajánlott tananyaggá próbálom tenni ezekkel kapcsolatban legalább két művét, a Kánikulai délutánt és a Hálózatot. De tulajdonképpen egy harmadik is idetartozik, bár nem szorosan vett médiatéma: a Tizenkét dühös ember, hiszen amit ott a 8. esküdt csinál társai meggyőzésére, az az oknyomozás tökéletes példája. Aki mindezeket a filmeket megalkotta, Sidney Lumet, 87 évesen fejezte be földi pályafutását.

Lumet valójában „monomániás” volt, mint minden nagy rendező. A hatalom és az igazság szembenállása, az ember elembertelenedésének okai, az egyén és a környezete kibékíthetetlen ellentétei izgatták, akár egy katonai büntetőtáborba (A domb), akár egy tv-stúdióba (Hálózat), akár Holokauszt-túlélő zálogházába (A zálogos), akár bűnüldözésbe (Serpico, A város hercege), vagy egy zárt, intoleráns közösségbe (Orpheus alászáll, Idegen közöttünk) helyezte mondanivalóját. Az ő „igazság-bajnokai”, Roberts tizedes, Serpico, vagy Howard Beale, nem „makulátlan pozitív hősök”, elbukásuk sem katartikus a szó klasszikus értelmében, inkább azt mutatja, hogy „ez a világ rendje”, azé a világé, amely nem viseli el, hogyha valaki kilóg belőle. Ugyanakkor a rendező mestere volt figurái pszichológiai élveboncolásának, nem csupán az Equus mesteri filmre vitelében, hanem a 12 dühös ember esküdtjeinek portréiban, ahogyan mindegyik lassan önkéntelenül leleplezi saját előítéleteit, a Halálcsapda többszörösen rivalizáló íróiban, nem is szólva a Hálózatról. Ebben egyfelől a kiégett hírmagyarázó átalakulása „dühös prófétává”, egyfajta tv-evangelistává az utolsó pillanatig rejtély marad, nem tudjuk bizonyosan, hogy tényleg „megvilágosodott-e”, vagy csupán rájött, hogy ezt a szerepet kell vállalnia, hogy színen maradjon; másfelől a nézettségi mutatók betegévé vált program-igazgatónő szexuálpatológiai esete éppen azért hátborzongató, mert teljesen hihető és valóságos. Olyan színészek értek nála pályájuk csúcsára, mint Sean Connery, Rod Steiger, Al Pacino, Faye Dunaway vagy Treat Williams. Köztudottan szerettek vele dolgozni, mert mindig egyenrangú alkotó félként kezelte őket. És közben Lumet, aki soha nem tartotta magát mesternek, és elhárította azokat a dicséreteket, amelyek példaképével, Kuroszavával állították egy sorba, még olyan „játékokkal” is meglepte a világot, mint az Agatha Christie nyomán készült Gyilkosság az Orient Expresszen, vagy a The Wiz, az Óz-történet fekete musicallé változtatása, Diana Ross-szal és Michael Jacksonnal a főszerepben.

Sidney Lumet nem volt az amerikai filmakadémia kedvence: 17-szer jelölték a legjobb rendezőnek, de egyszer sem kapta meg. Csupán 2005-ben kapott egy életmű-Oscart. Nem alkalmazott képi bravúrokat, „mai” szemmel filmjei, a maguk drámai párbeszédeivel „korszerűtlennek” hatnak. Érdemes azonban minden kockájára, minden szavára odafigyelni, mert mindannyiunkról szólnak. Még ha ez olykor, legtöbbször kellemetlen is.

08-04-2011

Félünk Karinthy-tól (is)?

A magyar királyi/császári/apostoli médiahatóság hegyei nagyot vajúdtak, de megszülték büszke egerüket: eltemették a széles néptömegek elől Karinthy Frigyest.

Mátyássy Áron T.Ú.K. (azaz Tanár úr kérem) című, alig egyórás filmjét eredetileg vasárnap késő délutáni időpontra tervezték, de a tekintélyes grémium közbelépett: a filmben látható agyműtét-jelenetek nem kerülhetnek serdületlen szemek elé, ezért máris rátették a 16-os karikát és a sugárzást áttették kedd estére, főműsor idő utánra. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy két futball Bajnokok Ligája-rangadóval egy időben. Jó, tudom, videó is van a világon, de feltételezem, hogy vannak ilyen-olyan okból koránfekvő emberek, akiket uram bocsá, Karinthy és a Real Madrid egyaránt érdekel, és akkor melyiket vegyék fel?

Én is ez utóbbi népcsoportba tartozom, meccsügyben ezúttal megelégedtem a másnapi összefoglalóval, és Karinthyt vettem fel. Akik ismernek, tudják rólam, hogy vizuális ingerküszöböm viszonylag alacsony, de a filmben bemutatott inkriminált jelenetek még csak nem is súrolták azt. Láttunk már ennél sokkal durvábbat például késő délutáni híradókban. Ezzel szemben Mátyássy Áron munkája olyan mélységben ragadta meg nem csupán a Tanár úr kérem, vagy az Utazás a koponyám körül és a Naplók, hanem magának Karinthy Frigyesnek a szellemét, hogy ilyen tökéletes ráérzést utoljára éppen 40 éve érezhettünk: Huszárik Zoltán Szindbádját. Víziók, remények, vágyak, halál közeli élmény és természetesen klasszikussá vált Karinthy-poénok a Röhög az osztálytól a Magyarázom a bizonyítványomig, és ez utóbbira rá kell jönnünk: nem is olyan vicces, tulajdonképpen nem más, mint a „nem mondhatom el senkinek” ikertestvére. Az ifjú Karinthyt alakító Vilmányi Benett, akiről nekem, nem is tudom, miért, a fiatal Rudolf Péter jut eszembe, álmodozó és balek, szorongó és lánglelkű egyszerre. És természetesen szerelmes. Mint minden egészséges, romlatlan kamasz. Merész ötlet a bosszúálló tanár és a humanista Olivecrona figuráját ugyanarra a színészre osztani (Pindroch Csaba mindkettőben hiteles), de végül is mindkettő a kezében tartotta Karinthy sorsát. És mennyi mélység van abban, hogy a „rossztanuló” a felnőtt férfi, míg ellenpárja, az irigyelt-utált Steinmann elkényeztetett kis ficsúr…

Láttunk tehát egy Karinthyhoz méltó kis remekművet. Már aki látta. Mindenesetre a magyar királyi/császári/apostoli médiahatóság felíratta magát a főcímre, egy „szellemes csavarral”, kihangsúlyozta, hogy a film produkciójában „jogelődje”, az ORTT vett részt. A jogfolytonosság elbírálásában nem vagyok kompetens. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy már megint (még mindig) félnek Karinthytől. Nem is magától a filmtől. Inkább attól, hogy a T.Ú.K. kapcsán sokan előveszik K.F. írásait. És rájönnek, hogy nem csupán írni tudott zseniálisan, hanem iszonyú okos volt, félelmetes emberismerettel rendelkezett és legalább ennyire ijesztően előrelátó. És számos írásában legfeljebb a neveket kell kicserélni, hogy a mához szóljon. Néha még azt sem.

Azok közé tartozom, akiknek Karinthy évtizedek óta mindig a kezük ügyében van. Nem győzöm médiahallgató tanítványaimnak hangsúlyozni, hogy olvassák őt, egy valamirevaló újságíró ma sem érezheti magát felkészültnek Karinthy publicisztikája nélkül. Nemrégiben egy olyan, a 30-as években írt tárcájánál ütöttem fel az egyik kötetét, ahol a 30 millió nyílt színi tapsolóról, a mindent elsöprő többségű népfenségről értekezett…


01-04-2011
Kórtárs történészek

Álruhás piackutatóként indultam munkába a minap, hogy megbizonyosodjam: valóban árulják-e új történelmi folyóiratunkat már a megjelenés reggelén az újságos standok. A hozzánk legközelebbihez betérve érdeklődtem először és magam is meglepődtem, hiszen ott volt az orrom előtt, egy külön állványon. Nem hittem volna, hogy ennyire kiemelt helyet kap.

Lehet, hogy én is megveszem – mondta a 45 év körüli újságárus – bár Gandhiról szinte mindent tudok, láttam a filmet is, és jól ismerem a jaltai értekezletet is. Ugyanis történelemtanár vagyok.

- Egy pillanatra megállt a kezemben a lap, amelyben szó esik a magyar történelemoktatás nem új keletű problémáiról is.

Hat évig tanítottam általános iskolában – teszi hozzá a férfi tényszerűen.

- Néma csend. Én is történész vagyok, igaz, tanárként legfeljebb áttételesen tanítok történelmet az egyes médiaműfajok kapcsán. Hihetetlen szerencsém van, hogy én éppen akkor kapok eredeti végzettségemhez megfelelő munkát, amikor egyre nő azoknak a száma, akik örülnek, hogy egyáltalán munkájuk van. Vajon mekkora hajszálon múlt, hogy most nem én állok a stand mögött?

Azért érdemes elolvasni ezeket a történeteket, mert akad bennük jó néhány új megközelítés – mondom végül, és magam sem tudom, hogy – ha rejtve is – büszkélkedjek egy kicsit, vagy hogy biztassam: visszakerül ő még a katedrára. És akkor lehet, hogy másképp oktatja majd az ifjúságot az élet tanítómestere által.















Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2011-08-08 (496 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds