2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20204682
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2005 május I.






Május 16-31
Május 05.

Az ismeretlen krétaiak gyűlölése


Parádés Imre gyűlöli a krétaiakat. Nem tud róluk semmit, nem hallott a minószi, a mükénéi kultúráról, s még arról sem, hogy a legenda szerint Zeusz Krétán, a Dikté barlangban született. Maga se tudja, miért utálja a krétaiakat. Akikről ugyan alig esik szó a médiában – de ha nagyritkán előfordul a sziget neve (Imre azt sem tudta, hogy sziget) – őrjöng. Haverok vagyunk, rákérdezek: Imre, te, hát mi bajod velük? Szerinted hogyan fest egy krétai? Beleborzong. Mintha azt kértem volna tőle, hogy nyeljen le eleven siklókígyót. Üveges tekintettel bámul rám, mint aki gondolatban már haldokol. Mégsem hagyom békén. Erőltetem. Nyög. „Há-át… Napszemüveges krampuszok!”

A karikatúrájukat sem ismeri, s indulata mégis mintha mélyről jönne.

Honnan ered eszelős, rögeszmés tébolya?

Hihetetlen. Az elemiben, ötven éve, Imre átkozottul rossz tanuló volt. Egy ízben nem a füzetébe kellett százszor leírnia, hogy „Tökfilkó vagyok, ha rajtam múlik, az is maradok” – hanem a táblára. Krétával. Mindenki szeme láttára. Tízszer fért a táblára, akkor le kellett törölnie. És azt hitte: Kréta nevű országból való a kréta. Mind szavalhattam, hogy a kréta: mészkő, amely „a Coccolithophoridales csoportba tartozó moszatok és planktonikus foraminiferák vázaiból áll”, s inkább Európa (s Amerika) északi felén fordul elő: lásd doveri szirtek. S krétán már ötezer éve, a bronzkorban fejlettebb írás birtokában voltak, mint ma ő. Persze tudom, az alaptalan gyűlölet ellenében mit sem ér az alapos tudás. Vannak nagy tudású gyűlölködők is. A felvilágosult baloldal nagy fogyatéka, hogy azt hiszi, az ismeretek eltüntetik az elfogultságot, mint tisztító spray a foltot. A másság elleni düh kiváltásához még csak nem is kell másnak lenni. Elég, ha ráfogják valakire.
A baloldal még mindig nem sorolta fő eszköztárába az érzelmi hatást. Hiába van racionálisan igaza, ha alig-alig hat az érzelmekre, ha nincsenek egyértelmű, hagyományokra is építő, érzelmi hívó szavai, mint vannak az ellenzéknek akkor is, ha egyáltalán nincs igaza.

Bodor Pál

Május 06.

Fütyül a ház

Valami zeng, fülsértő, magas, furcsa-egyetlen hangon furulyázik, változatlanul, cifrázás nélkül, simán. A hang rám ragad, mágneses hang – ha kimenekülök a kertbe, az utcára, a tó partjára, velem jön a kísértete. Mint holmi akusztikai hallucináció.

Borzadva belegondolok: mi lesz, ha ezután örökké sípol? Tán az agyamban. Az idegrendszeremben. Vajon szép lassan meghülyülök egészen? Ez a szférák szörnyű zenéje, sípszava? Vagy csak a vízvezeték.

Valahol elromlott, kirojtosodott, becsípődött egy tömítőgyűrű. Ha bőr, ha gumi, mindegy. Most úgy szolgál, mint klarinéten a nád. Rezeg, és bőg.

Sráckoromban, ha észrevettem, hogy ereszt a bicikli abroncsa (sosem neveztük abroncsnak akkoriban, csak egyszerűen guminak) – és a „külsőn” semmi szög, üvegcserép nem mutatta, hogy hol sérült meg – leszedtem a belsőt, felfújtam a kézi pumpával (sose mondtuk: kézi pumpa – hiszen másfélét sosem láttunk) és bedugtam, részenként, körben haladva rajta, a vizes lavórba, vagy ha kéznél volt, a kis mosóteknőbe a temesvári Hattyú utca (Romulus) 10 alatt, ahol akkor laktunk. Csakis így lehetett kideríteni, hogy hol „lélegzik” a belső. (Valamivel még bonyolultabb volt ezt követően a foltozás, ragasztás.)

Sejtem, hogy hol, melyik csapnál mondott csődöt és dalol a tömítés, de nem dughatom lavórba a házat.

Néha az egész országot kellene részenként megvizsgálni: hol ereszt? Nem merek politizálni, mert most csak ártanék vele, mert megvallanám viszonylagos elfogultságomat – de úgy érzem, a száz lépés elvezet bennünket sok-sok hibás tömítéshez. Persze, nehezebb lesz, mint a vízcsap javítása. Mert van, akinek szépen szól, fülemüle-szépen szól ez a pokoli hang, az eresztő szelep sípszava: oly szépen cseng, mint az aranytallér. S aki ezt a füttyszót kedveli, az rejtegeti, takargatja a hang forrását.

Nekem ehhez a zenéhez botfülem van. De valakiknek a nótáját azért valóban el kellene már húzni.

Bodor Pál

Május 07.

A baloldali beteg


Borbáth (nevezzük így) férfias fickó, utálja a nyafogást, a lelke is izmos, fiatal, bár ő kb. hatvanas. Meghökkentően jól tudja mindazt, amit olvasott, látott, hallott a világban (a zenét is): tehát a szó bölcsebb értelmében művelt. Mert rá és a világra valló, eredeti tudását alkalmazni is képes. Vagyis mindenben, amit kezébe vesz, alkotó fajta. A nőkkel is így bánik, ha „kézbe veszi” őket.
De nem csak ezért szeretjük.

Talán inkább azért, mert szófukaron, szigorúan, dühösen szereti a barátait. Aki az ő körében mozog, (olykor goromba, de mindig megbízható közelségében), az sokkal jobban bízhat szótlan segítségében, mint a Nemzeti Bankban. > Nem szívesen dicsér senkit – kivéve azt, aki bajban van, és már nagyon ráfér a jó szó. Nyíltabban, bevallottan főleg azokat szereti, akiket piszokul sújt a sors. Érzelmesen és szemérmesen magyar, de köréből senki nem ismeri oly mélyen a cigányokat, mint ő; a rosszat is tudja, de a jóért segíti őket.
Soraim már-már ájtatoskodók – hű, be utálná!

(Ha világosan akarok látni saját köreimben, átgondolom, hogy kire, kikre bíznám a gyermekeimet. Azonnalian egyértelmű a „nem!” és az „igen”. Nincs laca-faca, semmi latolgatás! Senkit sem saccolok, hogy „talán rá igen?” – csak tiszta „igenek” és erős „nemek” léteznek. Érzelmek, megérzések, tapasztalatok szintézise működik ilyenkor az emberben. Borbáthra bízvást bíznám őket.)

Most személyes sértésnek veszi, hogy betegség verte le a lábáról. Fölháborítja. S mintha XVI. Benedekre haragudna. Ez a bolond ötlet netán azért támadt bennem, mert Borbáth mélyen, tág látókörűen, szenvedélyesen, derűvel és haraggal: baloldali? Ez ugyan nem kötelezné gyanakvásra a pápa iránt (II. János Pál tetszett neki, a gyöngéire csak legyintett) – de néha, mintha megtántorodva, úgy érzi, hogy lassan divatjamúlt az ő érzelmes és racionális baloldalisága, Ezért hiszi, hogy valahonnan jobbról támadt rá a betegség.

Bodor Pál

Május 08.

Fekete szálloda


Rendszeres zsebtolvaj iskola fungált a hetvenes években a Brassótól nem távol eső, szépen csengő nevet viselő községben. Gyáva voltam fölkeresni – bár nem beiratkozni szerettem volna. Csak riportot írni. Ma persze a tollamat jobban izgatja a különlegesen képzett banditák, informatikus bankrablásra szakosodott besurranók kasztja, meg a gépies gyilkosoké. Utóbbiak hidegvére, szörnyeteg pontossága a dunaszerdahelyi banda-kivégzéskor döbbentett meg, majd néhány évre rá Móron. Ha detektívet játszanék, összevetném a kettőt.

Tudjuk, a városi kalózok jó része a börtönben kapja kiképzését. Sokan csak belekeveredtek ifjan valamibe, profi veszélyeztető talán nem lett volna belőlük, de odabent nehéz fiúk, hétpróbások közé kerülnek. Pszichiáter meséli: Kolozsvár környéki elmegyógyintézetben kezeltek egy fiatalembert, akit a börtönben sokszorosan megerőszakoltak, (orális szex), és beleőrült.

Kéziratos kisregényben valaki „első áldozóknak” nevezi az első büntetésüket töltőket, később első áldozatoknak. A regényben mindazok, akik első ízben kerülnek bíró elé, és tettük nem kegyetlen, cinikus, maguk pedig a pszichológus szerint még nem elveszett emberek – az ’első bűnösök’ zárt intézetébe kerülnek. Ezt nevezi a szerző „fekete szállodának”. Persze, azt latolgatja, hogy van-e ős-gonosz, született rossz, bűnös lehet-e gén-örökségünk, avagy csak nevelés, csábulás, mohóság, rossz hatások, nyomor, irigység működteti bennünk a bűnt.
Roppant bátran és eredetien foglalok állást: is-is.

Hiába egyidős a bűntörténet az emberiséggel, a bizalmas beszámolók mindmáig megdöbbentenek. Most még csak fél szájjal mondom: hallom, valahol egy társaságot, kivétel nélkül az egyik kisebbség tagjait tartják előzetesben, és jaj nekik. Amit olvasóm elképzelhet, az mind megtörténik velük, hogy azt vallják, amiért bevitték őket. Azon töprengek, hogy tapasztalt öreg róka létemre mikor roppannék meg odabent, s hazudnám mindazt, amit akarnak, csak szabaduljak.
Általában nem az igen képzett bűnözők buknak le, s nem is őket pofozzák meztelenre.

Bodor Pál

Május 09.

Gyurcsány történelmi rodeója


Figyelek mostanság egy fickót, talán évtizedek óta erre vártam, hogy jöjjön egy eszes-jó őrült, aki bár minden kiábrándító tapasztalatnak birtokában van, vagyis tudja, hogy a megváltókat leköpik és megfeszítik, s a zsigereiben is érzi, hogy össztársadalmi súlyemelésben, nemcsak szakításban és lökésben, világrekordot akar velünk együtt felállítani, egy országot akar – velünk együtt – fölemelni, oly tisztává tenni, mint a holland utca, erőssé, mint a bartóki zene, oly csodát akar, mint az egész ország levitációja, föllebegtetése, és nem szónoki, de gazdasági és lelki, pontos teljesítményekkel -- minden, minden: az ide csempészett Balkán, a hódoltságokban kényszerűen kitanult, minden alávetettségben tökéletesült megvesztegetés, rablás, cinkosság, össznépi cinikus „realizmus”, a kaparj kurta, neked is lesz, a baksis, a szocializmusban korrumpált ember-állam viszony, a butaság komfortja, a szokások rendszere, ellene szól –

És ma, május 9-én hajnalban mégis arra gondoltam, hogy hatvan éve egy rommá dúlt, bombázott, gyilkolt ország, rettentő történelmi terhekkel, bűnökkel és sebekkel képes volt döbbenetesen valószínűtlen történelmi teljesítményre – ezerszer többre, mint (csak jelképesen mondom) a borravaló törvényesítése. Ha sikerült historikus értelemben percek alatt újjáépíteni az országot, talán sikerül lerázni a belénk ivódott, életünket mérgező és megkönnyítő korrupciót. Nem sok esély van erre, de most legalább végre megkísérelhetjük.

Nem tudom, meddig lesz szuflája Gyurcsánynak. Türelme, ereje, higgadtsága. Meddig viseli el a gúnyos rosszindulatot, olcsó kétkedést, demagóg támadást. Azt sem tudom, mennyire van igaza: lehetséges-e igazán, amit akar. De valljuk be, akik sokat töprenkedtek, vívódtak, fohászkodtak, álmodtak az elmúlt évtizedekben, valami ilyesmire, ilyen határozott, kemény fordulatra vágytak. A lelke mélyén, azt hiszem, Medgyessy is effélét akart, Bokros is, minden eredeti, értelmes, jóakaratú tudósunk, politikusunk, emberünk.

Igaz, tegnap Solton Orbán retteneteseket mondott a kormányról, de talán azért, mert a vesztét érzi. Gyurcsány koncepciózusabb, merészebb és mélyebb.

Bodor Pál

Május 10.

A hamburgi bordély-negyedben...


Már sok történet fecsegett arról, hogy a jóllakott kényelem kinyírja az embert. Akinek mindene van, és amit birtokol, egészen betölti, az lassan meg is fojtja.
Hacsak nem fütyül e puha, aranyfényű ragyogásra.

Hacsak nem fűti valami (netán: jó) akarás, rögeszme. Mondjuk: összegyűjti a világ fotóit a csúnya emberekről, s könyvtárnyi vallomást a legelső, felejthetetlen pofonról. Vagy ellenőrzi (sok? kevés?) önzetlen jóságosunk életútját, szigorúbban, mint ahogy a Vatikán káderezi a boldoggá, szentté avatandókat… Ám dühít, ha a szegénység, az aszkézis előnyeit taglalják a butító bőség böffentéseivel szemben. Elismerem az élethossziglani fogyókúra zord előnyeit, de tagadom, hogy a szabadság kiterjesztendő az éhen- és szomjan-halás szabadságára. Utálom a mohó zabálást, de a másoknak nyereséget hajtó nyomort gyűlölöm. És milyen a mohóság a szellemiekben?

Azt írja egyik kedves olvasóm, hogy rémülten szemléli sajtónk romlását. A múlt század első harmadában és még azután is (olyan „újságírók” tollából, mint Ady, Bródy, Krúdy, Kosztolányi, Márai, Karinthy és a többiek) remekművek fűszerezték a lapokat, de a kelendő olcsóság nyomulása már akkor megindult. A Széchenyi Ágnes szerkesztette „Remittenda” című remek, hatalmas sajtótörténeti CD szöveg-, adat- és képgyűjteményéből Pulitzer vetélytársát, W.R. Hearst-öt idézi: „Hír az, aminek kinyomtatását valaki meg akarja akadályozni. Minden egyéb csak hirdetés.” Nos, tehetséges emberek írásainak megjelenését csak az irigyek és a rossz üzletemberek törekednek megakadályozni.

Még eljön az értékelvű, meggondolkodtató sajtó reneszánsza. Az idő hullámzásában nagy lejtmenetek után is fölcsapnak gyönyörű hullámok. Lesz még olyan sajtó, amelyben az éles eszű, érdekes gondolatmenetű, tehetséges szerzők aratnak igazi sikert. Ma is vannak ilyenek sokan, olyanok is, akiktől mindmáig tanulok.

De biztos nagyobb sikerem lenne, ha írásom így kezdődne: „1972-ben jártam a világ legnagyobb bordély-negyedében, a hamburgi Sankt Pauliban. A csinos diáklány minden nyári vakációban négy hét alatt megkereste évi költségeit. Okos volt, bájos, négy nyelven beszélt, és úgy tett, mintha szeretne… Majdnem mindenkivel így tett, és majdnem mindenki elhitte, ahogy én. Amikor ott jártam, az osztrák maffia vette át az uralmat Sankt Pauliban. A sztriptíz bárban idős bécsi házaspár hahotázott, a kopasz férj fejére ült pucéran a táncosnő. Így igaz.”

Bodor Pál

Május 11.

Ki hallgat GYurcsány mellett, s ki ellene?


Igen muris nagy Fidesz-diadalnak lódítani Sopront: a szavazók zöme oda se bagózott. Szájer utódára híveinek töredéke se voksolt. Ő ’90-ben nem akárkit győzött le: az államminiszter Pozsgayt, Grósz bírálóját az aradi Ceauşescu-találkozóért, a baloldal „legnemzetibb”szónokát. (Aki aztán kilép pártjából, s nemsoká’ Csurkával egyazon díszelnökségi asztalnál ül, s ma egy orbáni testület dísze. Pályafutása furaságait tán a soproni sokk is magyarázza.)

De Sopron – ne kerteljünk -- bomba-nehéz baloldali vereség, totális helyi bukás. Főleg, ha a párt végül mindent megtett – ha nem is a győzelemért, de azért, hogy érvényes legyen a voks. Kínos, hogy ebből csak 17%-ra telt. (Persze, jobb e fiaskó most, mint lett volna késő ősszel.)

Arra azonban (igaz: szomorúan) csak legyintsünk, hogy ez a „száz lépés” bukása. Fordítva! Azért súlyos csőd, mert a megkezdett száz lépés ellenére ütött be. Tehát a párt lokális, mozgósító tehetségének csődje. De ez vajon csak a helyiek hibája? Megkaptak minden támogatást? Most, midőn a kormány igazán jól artikulál, eredetien, érdekesen, izgalmasan! • Mintha megint egyetlen emberen állna minden: gondolat, merészség, perspektíva – és itt-ott tompa, unalmas szigetelőrétegek zárnák el a hang útját. A politikai nézőtér néhol olyan, mint az új Nemzeti Színházban: a legélesebb hallású közönség is megsüketül.

A Fidesz azt kaffogja, hogy Gyurcsány erős program-monológja: merő kommunikációs offenzíva. Az Orbán kormány soha meg sem közelítette ezt a világos, koncepciózus, erős logikát. Vajon miért épp „kommunikációs” offenzívát emleget a Fidesz? Hisz’ noha a miniszterelnök igazán beélesített, pártjának szinte nincs is kommunikációja, hálózata. Orbánnak viszont valósággal pártorgánuma a Vasárnapi Újság, a Krónika, a Kossuth Rádió jó része, a Hírtelevízió, a Demokrata, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz. Az MSZP még a helyi lapokra is fütyül.

A kormánynak végre van sok, remek muníciója; de egyetlen puskája a miniszterelnök?

Nem, Ő nincs egyedül. S bár remek szólista, a kórusnak is meg kell szólalnia. A száz lépés politikai erejével győzni lehet, kell – tessék alaposan elemezni a soproni kudarcot, és tessék vitatkozni Gyurcsánnyal is. Még nem láthatjuk át, egészében mennyire baloldali a száz lépés, de már kirajzolódik végre a nagyarányú „hadműveletek” stratégiai tere. A pártnak is meg kell találnia a hangját és kommunikációs eszközrendszerét. Hiller jól beszél, de a párt néma.

Bodor Pál

Május 12.

Ellenzék és maffia között nincs semmi


A félkatonai fiatalemberek bajonettel, karddal leszúrják a cigányfiút. Büszkék, kemények, harcosak. Mi pedig nem vagyunk azok. Talán attól tartunk, hogy ha mi is büszkén, keményen, harcosan viselkednénk, kitörne valaminő polgárháború. Flóber-háború, mert flóber pisztoly legalább kétszázezer van nálunk: a lakosságnál.

Ha van maffia Magyarországon, akkor (gondoljunk csak az olasz példára) – egyik fő vadász- és üzleti területe az építőipar és az „autósztráda ipar”. Amely állítólag a legtöbb fekete munkást foglalkoztatja. S kapcsolódik hozzá (ebben mindenképp) a vendéglátóipar, különösen a szezonális. (Balaton.) Meg az ingatlanüzlet, ezer szállal.

Mit tehet a maffia, együtt a nem-maffiával, csak szürke világgal, amely ebben érdekelt?

Félelmet kelthet. Uszíthat. Hazudhat. Hajtogathatja, hogy a kormány „csak beszél, beszél, beszél”. (Amit némelyek tisztán politikai érdekből szajkóznak, anélkül, hogy bármi közük lenne az alvilághoz, vagy érdekeltek lennének a lazaságban.) Hajtogathatja, hogy rettentő helyzetben van az ország – de még szörnyűbb lenne, ha megkezdődne a fehérítésnek nevezett kormányakció. Azt nem mondhatják, hogy még szörnyűbb lenne, ha csökkenne a balkanizálódás, megerősödne a bűnüldözés, nagyobb lenne a belső-külső rend. Vagyis bekövetkezne az, ami némely „fejlett demokráciában” állítólag már jó ideje: közállapot. Hiszen tudjuk: a gengsztereket, akikre a gyilkosságot, emberrablást stb. nem lehet rábizonyítani – adóvétségeik okán csukják le.

A kormány feszesebb és határozottabb lett. Persze, az adminisztráción belül is vannak ellenfelei a rendnek, az igényességnek, a világosságnak – ha eszükbe se jut így definiálni magukat. Igazuk van, ők csak politikai ellenfelek, akik nem örülhetnek, ha valami a kormánynak jól sikerül.

Ellenzékinek lenni az íróasztal mögött nem vétség, és egyáltalán nem lehet követelmény, hogy ezt nyíltan megmondják kollégáiknak és feletteseiknek. Az Orbán kormány idején is itt-ott talán megmaradtak íróasztalaik mögött a nem köztudottan szocialisták és liberálisok, és nyilván ők sem kértek ezerszer szót: közölni, hogy valamivel nem értenek egyet, avagy nem örülnek szívből egy orbáni sikernek.

Az ellenzék nyilván csakis politikailag, kampány-szempontból tartja célszerűnek a száz lépés megkérdőjelezését. Közülük sokan tudják, hogy a lépések mélyen átgondoltak – de természetesnek tekintik naponta tízszer, százszor kimondani: ezek a lépések abszolút meggondolatlanok, a kormány kapkod. A maffia pedig, amelynek ugyan semmiféle kapcsolata nincs az ellenzékkel, szélesen elmosolyodik. Netán a zsebébe is nyúl.

Bodor Pál

Május 13.

Kard és téboly


Szomorúan szórakoztam egy rendőrtiszt nyilatkozatán. Azt fejtette ki a televíziós műsorban, hogy semmi sem utal etnikai indíttatásra a 21.-es autóbusz Várfok utcai végállomásán végrehajtott merényletben. A támadó nyilván nem is sejtette, hogy a kardot csak engedéllyel lehet viselni, tartani.
Fegyverviselési, fegyvertartási engedéllyel.

A rendőrtiszt talán azt hitte, a fiatalember csak egy legyet óhajtott elhessenteni vele kardjával a busz mennyezetén, és véletlenül sújtott le egy éppen ott ülő személyre. Ha omló-szőke német turistalány, akkor is.

Persze közvetetten igenis bizonyítható, hogy a sok jelenlévő közül nem véletlenül sújtott le épp erre a srácra.

Nem akarok inszinuálni, de eléggé nyilvánvaló: ha megtalálják a tettest (nagyon nehéz lesz, mert Budapesten hemzsegnek a kardot viselő fiatal férfiak, a 7154 kardos között csak hosszan, talán évekig tartó nyomozással lehet rábukkanni erre; meg csak aztán következik a környezettanulmány, föl kell mérni, kikkel barátkozik, azok milyen orientációjúak, milyen szervezethez tartoznak, vagy milyen csoporttal rokonszenveznek, milyen „irodalmat” olvasnak, milyen lemezeket hallgatnak, milyen internetes portálokat látogatnak, tanítóiknak, tanáraiknak mi volt a véleményük róluk, milyen konfliktusaik voltak, a társaságban hányan birtokolnak ilyen-olyan fegyvereket, mit kiabálnak-énekelnek, ha berúgnak, hogyan viselkednek a diszkóban, milyen könyveik vannak, milyen kapcsolatokat ápolnak más országokban működő csoportokkal stb. Volt-e már keményebb konfliktusuk, kikkel, miért.

De hát nem nekem kell magyaráznom, hogy miképp mutathatók ki az érzelmi, indulati, netán gondolkodásbeli motívumok. Nem ezen töröm a fejem.
Hanem azon, hogy ha nem volt etnikai, politikai indok – miért emelt kardot a fegyvertelen és védtelen fiúra? Csak úgy? Mert olyan kedve volt?

És holnap milyen kedve lesz? Minden ok nélkül valakit kettéhasít, agyonszúr? Mert nem tetszik a szeme? Óh, nincs igazam. Elképzelhető, hogy nem volt semmi indíttatás.

Elképzelhető, egyetlen esetben. Ha a fiatalember éppen szökésben van a bolondok házából. És előző, heves agresszióiban nem mutatható ki semmiféle vezérelv. Vezérindulat.

Bodor Pál

Május 14.

Szabó Zoltán örök világbajnok


Bizonyára a világ száz, hétszáz lapjában megírják, mit jelent a szuperprofi, aki mindenekelőtt ember, és akinek társa a másik gépen egyben szövetségese, segítője, szurkolója. (Hallották, ugye, a társ biztató, feszült, segítő szavait? Az Ő nevét még nem tudom, de megtanulom.)

Lesznek majd nálam sokkal hozzáértőbbek, akik részletesebben és pontosabban elmagyarázzák az amerikai, a kínai, az orosz, a német, a svéd olvasóknak, hogy mi történt néhány másodperc alatt Kecskemét légiterében – és mi történhetett volna. Milyen kivételes lélekjelenlétre, a légtornász bravúrokét messze meghaladó időbeosztásra (másodpercek „beosztására”) volt szükség, hidegvérre a személyes halál és a tömeghalál fenyegetettségében, gondosságra a vakmerőségben, hogy Míg gépével, a lángcsóva rettentő közelségében Szabó Zoltán lakatlan terület fölé vigye a vadászgépet, s maga is, az utolsó előtti másodpercben mentse magát: magyaroknak az ő világbajnokukat.

A csodálatban mindig megbújik némi irigység. Nekem egyetlen képességem sincs meg Szabó Zoltán bravúrjához. Kiejtem a teáscsészét a kezemből, sportoló koromban triplaszaltóból az uszodalépcsőre estem háttal, s ma két perc alatt elfelejtem, hogy bevettem-e már a gyógyszeremet.

Jó, hát nem is vagyok vadászpilóta, de húsz évesen sem lehettem volna az. A saját szakmámban, a saját sportjaimban, a saját jellempróbáimban sem voltam rekorder. Ha létezne afféle Nobel díj az emberi teljesítmény – a karakter, az akaraterő, az etikai érzék, a lélekjelenlét teljesítményére – Szabó Zoltán Míg (nálam most ez a neve és beceneve) ezt megérdemli. Újra megtanultuk, hogy ez a hősiesség.

Ez, nem pedig a katonás parádéval illetéktelenül viselt karddal lesújtani a védtelen fiatalkorúra. Akik az utcán rohamsisakkal és rohamkéssel járnak, s azt nézik, kit szúrhatnak le, védtelent és kicsit, azoknak fogalmuk sincs a hősiességről, az ilyen értelemben vett férfiasságról, és arról, hogy amikor volt némi pátosz a fegyverforgatókban, a lovagiasság csak az egyenlő erejű, fegyverzetű ellenféllel állt kis küzdésre. Aki fegyvertelen tizenöt évesre támad, az csak virtuális gyilkos.

Bodor Pál

Május 15.

Semmi politika


Szeretnék politika nélkül élni és írni. Szívesen fogalmaznám meg azt, hogy ma zavartalan tavasz van. Végre tavasz. Szelíd-szerelmesen süt a nap.

- A srészomszéd muzsikus család hosszas különélés után ma gyerekekkel együtt megbékélten hazatért. A vidám kisfiúnak bemutatkoztam, mert nyilván elfelejtett. Attilán nem látszik, hogy cigány, talán őt nem kaszabolják le majd karddal. A közben csőtörést szenvedett, lemállott vakolatú házukat nyilván ismét rendbe teszik - sehol semmi politika, ha visszafogom magam.

- A szomszéd csuda-bomba szőke szuperlány (négy felsőfokú világnyelv-vizsga, egy év külföldi ösztöndíj, egyetemi diploma) focizni ment bomba szőke lánycsapatával - a Chelseat is megvernék, mert a legprímább csatár sem rúghat labdába leesett állal; ez aztán tényleg nem politika; -- A tóparti, kőhulladékos szeméttelepet ma ismét leforgatta egy tévés stáb, gőzöm sincs, hogy kik, de a tőből lefűrészelt fák csonkját, a fentről zabolátlan-szabályozatlanul lezuhogó vízek pusztításait nemigen filmezték le, inkább a valóban gyönyörű orgonavirágzást kapták lencsevégre, talán hogy ne a rendetlen szemét töltse be a képernyőt. Semmi politika;

- A tó színét gyöngéd szél borzolja: mintha délkelet felé folyna a tó. Nagy-Bandó András új könyvébe kezdek élvezettel, békességben; sehol politika;

- Közben szilikózis-szerző kőport vernek fel a gépkocsik szüntelenül, nem elég az emfizémám; a házam sarkánál új halom kőport tétet le a jóságos profi. A sírkövemre két polgármester nevét vésetem. Semmi politikát.

- Olvasom a jeles környezetvédő írását. Abban talán igaza van, hogy az Auchan gyanús sikerrel küzd le minden jogi és technikai akadályt, de abban aligha, hogy a pilisi települések vezetői azért harcolnának, hogy az ezer éven belül talán megépülő Budapest-Esztergom autópálya igenis a falujuk-városuk kellős közepén robogjon át milliós autóforgalmával; Ma véletlenül valóban tavasz van. Pünkösdváró csöndesség, béke. Szemem behunyom, fülem bedugom, semmi politika. A Klubhálót tegnap (állítólag németországi) török heckerek tüntették el. Vajon kiknek a rendelésére?

Bodor Pál









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2006-03-13 (2576 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds