2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20204706
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2005 június I.






Június 16-31
Június 01.

Chirac mosolya


A román, a szerb és a magyar külügyminiszter széles mosollyal kezet ráz a híradók felvételeiben. Vajon mennyire hiteles ez a derű? A diplomáciai kötelességen túl, mi csiklandozhatja ezt a remek kedélyállapotot az arcukra? Netán a remény, hogy előbb-utóbb igazolódik a sugárzó vígság? A francia népszavazás eredményhirdetése után egy lapban Chirac mosolygó arcképe jelent meg. Vajon valóban ilyen jókedvű volt az Elnök? Vagy valójában a tördelő szerkesztő mosolyog a kép mögött, a fotó két napos. Bár elismerem: J.Ch. is képes rosszkedvében mosolyogni.

Már a mieink is alkalmasak erre. Persze, felhőtlen pajkosságuk olykor nem több a partner (és a nagyközönség!) iránti udvariasságnál. Üzenete: „Minden rendben, nincs semmi baj, nem fenyeget bennünket semmi különösebb veszély. Ellenkezőleg.”
Vagy: „Ne féltsetek, bár köszönöm a szurkolást, de korábban kell annak fölkelnie, aki engem akar átvágni.”

E somoly gyakran nemcsak önfegyelem, önuralom. Emlékezzünk a flegma hősiesség rajzára: a karóba húzott vitéz fapofával, szinte unottan pipázik. Fapofával fapipából. Persze, ez borzalmas hazugság.

A legtöbb embernek nehezére esik felhőtlen gaudiumot megjátszani, holott gondok emésztik. Rettentő erőfeszítés egy anyának vigasz- és bíztatásként derűt sugározni gyermekére, elterelendő figyelmét még a fájdalmairól is.
A lelkésznek, aki számára ismeretlen halottat búcsúztat a sír körüli ismeretlen gyülekezet előtt, némi komorság illik arcára, tekintetéhez, szavaihoz. Akkor is, ha legbelül, valami (a temetőtől nagyon távoli) okból közben éppen oda van az örömtől.

Magyarán: néha az álságosság nemcsak a szélhámos hivatása -- olykor a jólneveltség, az előzékenység követeli meg. Nagyritkán a nevetés, avagy a könnyek szinte kötelezőek. Ne csak a politikust szidjuk a képmutatásáért – ha az nem szegi meg a kényszerű illendőség határait. De mintha a kelleténél ritkább az illedelmes politikus.

Bodor Pál

Június 02.

Talán a sátán is roppant művelt...


Mit mondjak a gyerekeimnek, az unokáimnak, ha megkérdezik: milyenek az emberek?
A jó emberek jók, a rossz emberek rosszak? De hiszen a jó emberek sem mindig jók, a gonoszak sem mindig gonoszok. Mit mondjak hát?
Hogy az emberek okosak és buták, álszentek meg jóhiszeműek, ravaszok, agyafúrtak, önzők, kegyetlenek – meg gyanakvóak, áldozatkészek, bárgyúk, csodavárók, cinikusak. Hogy sokakra illik: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Talán annak van igaza, aki szerint a felebarátok hozzák ki belőlünk a legjobbat -- és a legrosszabbat.

Mindezt hiába mondom el az unokáimnak. Ezekre az igazságokra és féligazságokra őszintén bólogathat mindenki, de csak a személyes tapasztalat hitelesít. A ráismerés az élményben. Senkinek, aki sosem kóstolta, nem lehet szavakban megmagyarázni, hogy milyen az édes íz. A fájdalom sem mesélhető el, és a zene teremtette hangulatot és örömet is hiába írja le az író annak, aki még sosem hallott életében zenét. Szavaim igazságát unokáim majd akkor értik, ha személyes élményük világítja meg.

A könyvhéten kapható művek egy ezreléke sem éli túl ezt a századot – és nem biztos, hogy ez az ezrelék a ma legkapósabbak közül kerül ki. Az irodalom nem, vagy nem csak tapasztalat-összegező, nem, vagy nem csak az emberekről alkotott ismereteket rendszerező, hanem az egyéni és a közös(ségi) lét értelmét kereső. S ebben a filozófiához áll mégis a legközelebb. Persze tudjuk, hogy az olvasót sokkal könnyebben hódítja meg a cselekményesség, hát még ha bizarrság, egzotikum, pikantéria, bűn, titokzatosság fűszerezi. Igaz, a cselekmény egymagában is hordozhat filozófiai tartalmakat – megtanultuk ezt a görög tragédiáktól, a shakespeare-i remekből és mindabból a történés-kincsből, melyet minden korszakban újraírnak, miként a Rómeó és Júliát. A felvilágosodás korában sokan azt hitték, az emberi rossz a tudatlanságban lakozik, a legkárosabb tudatlanság pedig a műveletlenség. Vajon?

Bölcs és boldog kivétel az a lélek, amely okul a jó irodalomból. De attól, hogy valaki igazán művelt, nem lesz jobb s nem lesz rosszabb ember. Néha azt hiszem, a sátán is hét nyelven beszél és roppant nagy a tudása. Ki nem ismert igen művelt és igen gonosz embert?

Bodor Pál

Július 06.

Egy szekta szexuális rabságában
A Teniszregény szerzőjének


H.B.W. a monogramján kívül sokáig semmit sem árult el magáról. A nagy világlap árulta el, hogy Tibet és India határán tizenhét évesen rabolták el a kék szemű lányt, és egy szekta szerzeteseinek adták el. Itt növényi szerekkel teljes akaratlanságban -- és felajzottságban tartották. Két évig óindiai szerelmi technikákban éltek vele, majd egy kalkuttai ötcsillagos szállodában tért magához. Maga is megdöbbent, hogy milyen álomszerűen emlékszik a szerzetesekkel töltött időre: gyöngédek-kedvesek voltak hozzá, sosem erőszakosak, és rengeteg gyönyörűséget és örömet szereztek neki.

Négy év múlva fejezte be emlékezéseit. Ügyvédi iroda útján, nevének eltitkolásával kérte fel a világhírű könyvkiadó vezető lektorát, C.L.-t, hogy szigorúan bizalmasan, kiadós tiszteletdíjért írja meg a véleményét a kéziratról. C.L. tíz nap múlva rövid levélben közölte vele, hogy a világirodalomban páratlan remekművet írt, újrafogalmazta nőiesség és férfiasság fogalmát, új értékrendbe állítja a jóság, erőszak, gyönyör, derű és fájdalom jelenségvilágát. C.L. lemond saját honoráriumáról, ha az ő kiadója gondozásában jelenhet meg az írás.

H.B.W. nem egyezett bele, és két évig nem is adott életjelt magáról. Furcsa: C.L. laptopjából nyomtalanul eltűnt (mintha a kéziratba betáplálták volna az önmegsemmisítést) az immár 26. életévét betöltött hölgy írása. Kiderült, hogy az ügyvédi iroda semmit sem tud a szerzőről, a szállóban pedig, ahonnan a megbízást és honoráriumot keltezték, H.B.W. sosem lakott. (Csak posta-boxot tartott fenn ott egy ideig.) Megindult világszerte a keresése. Másfél év múlva: világszenzáció! -- a magyar Kürt cég rekonstruálja a lektor gépében az eltűnt textust, oldalas hirdetésekben kérték fel H.B.W.-t, adjon hírt magáról, hogy kiadhassák kéziratát, erre határidőt szabtak, annak lejártával kiadták a művet. Hét hónap alatt 1 740 000 példányban fogyott el angol nyelvű kiadása, s lefordították tizenhét nyelvre. Irodalmi lapok is elbűvölten írtak eredetiségéről, szemérmességéről és szókimondásáról.

S akkor B.W. Hübner dél-amerikai sajtómágnás a következő közleményt adta ki: „H.B.W. nem létezik. Megbízásomból négy tagú szerzői csoport találta ki az életrajzát, és írta meg a könyvet. A sztárolást a cégem végezte. Be akartam bizonyítani, hogy a szellemi piac is manipulálható, és nem alkalmas értékrendek kialakítására.”

(Amivel azt akartam mondani, hogy a június 6-i, hétfő 19 órai Gálaműsor a budapesti Nemzeti Színházban a beregszászi magyar színház megsegítésére talán csak akkor lenne vezető hír, ha a legolcsóbb jegy 30 000 forintba kerülne, délután bombariadó lenne, majd robbanás helyett tűzijáték...)

Bodor Pál

Június 07.

A történelmi jóhiszeműségről


Remélem, az olvasók többségét egyáltalán nem érdekli különösebben, hogy e sorok aláírója egyébként és magánemberként derű- avagy borúlátó. Engem viszont nagyon érdekel, hogy olvasóm pesszimista, netán optimista. Ha nekem szegzik a kérdést, a legőszintébb válaszom köntörfalazásnak tűnik.

Van, amiben becsapom magam. A legkomorabb választ adom minden latolgatásra, mert azt remélem, a valóság majd csattanósan rám cáfol. A keserves ebben a buta játékban az, hogy ilyenkor legbelül is csak tizedannyi esélyt adok az örvendetes fordulatnak, mint az elkeserítőnek. Különösen így van ez politikai „jóslataim” esetében. Nem merek, valóban nem merek bízni abban, amit remélnék.

De hát szentigaz: még mindig sokkal jobb kellemesen csalódni, mint fordítva. Lelkesen ujjongva menni a katasztrófáknak elébe.

Félek, hogy Brezinskinek – a Friderikusznak adott válaszában – igaza van. Világtörténelmi arányokban és méretekben gyermekeimre és unokáimra kaotikus, kusza, kegyetlen idők várnak. Erőszak, etnikai és vallásháborúk, áttekinthetetlen, véres korszak közeledhet. S ez nem pusztán egy világpolitikai állapot föltehetően elkerülhetetlen következménye. Nem profi külpolitikusnak, katonai stratégának, gazdasági elemzőnek kell lenni ahhoz, hogy ezzel józanul vagy kétségbeesetten számoljon. Az emberiség – jellemünkből, természetünkből fakadó – sajátja a maga okozta tragédiák sora.

Összehasonlíthatatlanul többen halunk meg egymás kezétől, mint természeti katasztrófáktól. A firenzeiek sokkal jobban gyűlölték egymást a rájuk törőknél is. Pedig a guelfek és a ghibellinek egyazon nyelvet beszélték, egyaránt őshonosak, keresztények voltak – a különbség köztük csak annyi volt. hogy a pápa, avagy a német-római császár hívei voltak.

Magyarán: ha nincs okunk a viszályra, teremtünk magunknak. Ha éppen nincs földrengés, orkán, özönvíz, szökőár, tűzvész, pestisjárvány, kolera – itt vagyunk mi, ne félj, lesz nemulass, mindezeknél rosszabbra is képesek vagyunk.

Menthetetlenül, alaptalanul, ok nélkül is optimista vagyok tehát, amikor abban bízom – mégis, mindenek ellenére, az elmúlt sok ezer esztendő minden tanulsága ellenére – hogy: megjön előbb-utóbb az eszünk. Holott… Holott a történelmi jóhiszeműség: a lélek oxigénje. Hiszek ebben, míg meg nem fulladok.

Bodor Pál

Június 08.

És mit mond a kisördög?


Siker tett boldoggá hétfőn, június 6-án este. Nem személyes siker. Ekkora személyes sikerem nem is volt még soha életemben. A Nemzeti Színház színpadán, telt ház előtt, csodálatos műsor zengett, búgott, énekelt, zenélt, táncolt, beszélt, mókázott. Dicsérhetem, nem én léptem fel, nem rendeztem-szerveztem, nem is ötöltem ki – de élő apróhirdetésként bukkantam fel a TV2, az RTL Klub és az M2 műsorában: beharangoztam. Alaposabban, nemesebben Jordán Tamás, Tokody Ilona, Böjte József tette szóvá a célokat, szereplőket, műfajokat a médiában. E koncert teljes bevételét ugyanis a beregszászi magyar színház épületének (tíz évi építgetés után) a befejezésére és a színház működtetésére fordítják. (Jordán volt az est rendezője is.)

A nyilvánosság előtt nemcsak azt kell elmondani, hogy Böjte József, a tizenéves alapítvány egyik alapítója választotta felemelő célnak az egyetlen kárpátaljai intézményes magyar kulturális fórum támogatását. Szorosan együtt a többi védnökkel, Jancsó Miklóssal (ki alapítója is a testületnek), Törőcsik Marival, Cselényi Lászlóval, Romániában Böszörményi Zoltánnal – immár nyolcadik hónapja mozgat meg fűt-fát, vállalatokat, személyiségeket, művészeket, civileket, no meg színházakat. E koncert zárja az akció első ütemét.

Eleddig mintegy 13 milliót gyűjtött össze az alapítvány. Amely novemberben a beregszászi színház művészeti vezetőjével, Vidnyánszky Attilával (aki ma már a budapesti magyar Operaház főrendezője is) aláírt szerződéssel zárt letétbe helyezett 20 millió forintot, melynek három évi kamata szintén a beregszásziakat illeti. Jordán Tamás a Nemzeti Színház igazgatójaként és rendezőként igen sokat segített. Böjte József erős és rokonszenves, gazdag képzelőerejű egyéniségének jeles szerepe van abban, hogy az egri polgármester, Nagy Imre, miként a testvérváros Ferencváros polgármestere, Gegesy Ferenc bejelenthette, hogy mindkét önkormányzat egy-egy millióval „száll be”. Ez elhangzott a színpadon is.

Sajnos, e néhány sor csak parázslana fel, ha ideírnám, kik, mely óriáscégek vezérei seperték le viszont (szerintem: olvasatlanul) az alapítvány levelét. De ez nem lenne tisztes eljárás a részemről. Fenyegetni? Zsarolni? Jótékony célból? A színházért, kultúráért?

Ott még nem tartunk.

Még nem – tenné hozzá valaki – sajnos, ott még nem – kuncogná, s elrejtené a patáját, szarvacskáit. – Azok a cégvezérek MÉG NEM válaszoltak.

Bodor Pál

Június 09.

Mellékesen élni


Figyelem ezt a fickót. Olyan, mint százezer, millió másik – csak egyszer elébe tartottak egy furcsa tükröt, és azóta bajban van. Valaki írt róla – róla is – egy furcsa regényt. A regény hőse észrevette, hogy nem képes felidézni magában a szomszéd házakat sem. Minden nap elhalad harminc-negyven ház előtt – és egyiket sem írhatná, rajzolhatná le. Arra sem emlékszik, hogy melyik földszintes, melyik emeletes. A színüket sem vallhatná be. Fogyatékos lenne a memóriája?

Figyelni kezdte önmagát. Alaposan megnézte az első sarokházat, ahol a nagyszerű villamossági szakember, K. Gy. lakott a szüleivel. Annyi mindent jegyzett meg magának Györgyről – meg a tőszomszéd Csabáról, Zsókáról és két remekbe szabott csemetéjükről – hogy órákon át mesélhetne róluk. A házukat azonban képtelen lerajzolni. Azt még észben tartotta, hogy K. Gy.-nek nagy, fehér Opelje van, Csabának meg elegáns Fordja – ha azonban plasztelinből meg kellene mintáznia ezeket, csak úgy nagyjából, percek alatt belebukna. Pedig az utcán első látásra megkülönböztette a két márkát.

Végül is megkérdezte öreg barátját, a regényírót: mi lehet a „szindróma” oka?
-- Barátocskám, csak az, hogy felületesen élsz. Csak azt veszed komolyan, ha fáj valamid. S ha megfenyegetnek. Meg ha a lányodat majdnem elgázolta egy kocsi. Vagyis csak a kemény, erős, késszúrásként beléd hatoló élményeket. Egyébként a te életedben minden olyan, mint a Teri háttérrádiózása. Soha semmire sem emlékszik belőle. Azt sem mondhatná meg, hogy vidám avagy szomorú zenét hallott, férfi vagy nő volt a bemondó. Nálad az egész élet – kivéve azt, ami beléd mar – háttérzaj, háttér cselekmény. Nem volt ez nálad sem mindig így. Talán belefáradtál. Őszintén szólva: élménybefogadóként már alig élsz. Csak arra figyelsz egy cseppet, akitől akarsz valamit. Ilyen ember, ilyen nő is egyre kevesebb van az életedben. Elvben élni akarsz, valójában igen alacsony alapjáratban élsz. Ezért írtalak meg: töprengjenek az emberek azon, hogy mennyire élik az életüket. A legtöbben: sajnos alig. Azt hiszik, az életnek az az egyedüli mércéje, hogy milyen hosszú. Hogy milyen mély, az eszükbe se jut. Hogy milyen a létük alaphangja, színe, íze, lüktetése – á, fenét. Ha ilyesmit kérdeznél tőlük, azt hinnék: megbolondultál. Pedig Sárika hangját az első hallóról felismerik, utálják a hideg világoskéket, és szeretik az orgonamuzsikát. Csak hát mindezt: mellékesen.

Bodor Pál

Június 10.

Kinek fehér a foga?


Az oszmán birodalomban az eunuchok olykor nagy hatalomra tettek szert. Vasmarkú szultán is lett eunuchból. Karrier reményében mégsem heréltette ki magát senki. Az eunuchokat jobbára gyerekkorukban fosztották meg férfiasságuktól. Felnőtt korban rég papok kasztráltatták magukat, talán hogy elviselhetőbb legyen a cölibátus. Ki irigyelte őket?

Államelnöknek lenni: karrier – de öt évre az illetőt megfosztják párttagságától, ami persze nem téveszthető össze a nemiséggel. A vetélytársak a pártban viszont föllélegeznek.

Szilit lehet nagyon szeretni, kedves ember, s négyszemközt sokkal vonzóbb, mélyebb és okosabb, mint nagy-nyilvánosan. (Arról például, hogy kitűnően beszél franciául, csak Fejtő Ferenctől és fiától értesültem.) Kitűnő közéleti esszéírónk szerint, ha most visszalép, a következő ciklusban nagy esélye lett volna. Addig a közvélemény az értelmiségi Szili Katalint is megismerte volna. Ma még nem ismeri. Az MSZP-n kívüli bizalmatlanság ebből is eredt. Meg abból, hogy Szili Katalint talán azok is támogatták a jelöltségében, akiket zavart a pártkarrierjükben. Szili Katalin mégsem ezért lett egyedüli jelöltje az MSZP-nek. Afféle belső platform-felülkerekedés lehetett, hogy a párt egyetlen konszenzusképes nevet sem engedett listára kerülni. Holott magától értetődött, hogy Glatz, Bárándy, Gombár (Bihari?) győzött volna. Az MSZP mintha nem is politikai, hanem hiúsági kérdésnek fogta föl e választást.

Az MSZP azt hitte magáról, hogy múltjában hagyott minden elvakultságot. Hát nem. És még mindig nem számol az új kontraszelekcióval. Aki baloldalon igazán jó képességű fiatal, az ma már a legritkábban lép közéleti pályára. Úgy gondolja, valóságosabb, tartósabb karriert futhat be a gazdaságban, a tudományban. Igazán okos, tehetséges, képzett fiatal a baloldalon aligha jön tűzbe pártmunkától. Még a parlamenti képviselőség is meddő sportnak, lovas-tenisznek tűnik a szemében. Aki mégis beáll, annak nagy a ritkasági értéke. Könnyű Guinness rekordot felállítani Eiffeltorony építésben: halszálkából. Vagy ibolyából.

Bezzeg Orbán jó taktikus és stratéga volt ezúttal. Erkölcsileg? Most Őt sem mérlegelem. Győzött esélytelen helyzetből, csak vetélytársa hibáit kihasználva. Az ellenszelet is vitorláiba fogta. Reméljük, a diadal megint a fejébe száll, s ismét kimutatja farkasfoga fehérjét.

Bodor Pál

Június 11.

Szólásszabadság - vagy szakadék?


Pokorni Zoltán (2005.06.10. este félhéttől, a Kossuth Rádió Krónikájának Háttér rovatában) úgy fogalmazott, hogy az MSZP szakadékba futott Szili Katalinnal. Nem állítom, hogy a szocialisták a politikai bölcsesség, vagy akár csak a parlamenti taktika összes titka tudóinak bizonyultak. Csak hát, amikor egy párt szinte egymagában bírja a parlamenti helyek majdnem felét, és erejének jelentős hányadát az együtt-lépés, a fegyelem hordozza, meg kell értenem, ha az is egyszerre lép a többivel, aki egyetértett ugyan a döntéssel, mármint Szili Katalin személyével, de (mondjuk) az első forduló után másként folytatta volna. Ha nem is szíve, de esze szerint. Az ő szempontjából eléggé nehezen volt érthető a tovább masírozás, fejjel a falnak.

Igaz, a vezetőknek talán más hírei, számításai, reményei voltak. Meggyőződésük szerint tartottak ki az eredeti, a kongresszuson jóváhagyott döntés mellett -- és persze nem azért, mert „szakadékba” akarták vezetni a második-harmadik kanyarban a pártot.

Most könnyű okosnak lenni.

Ha azonban, teszem azt, még tíz (nem szocialista) parlamenti képviselő négyszemközt úri becsületszavát adta, hogy ő bizony Szilire szavaz – kinek lett volna bátorsága más jelölttel előhozakodni?

Mondom, könnyű a kibicnek. Neki szabad értetlenkedni, sápítozni, hülyézni a hokedlin a harmadik üveg sörrel a hasában – a kis házi nyilvánosság előtt nincs kockázata a döntésének.

Persze én is kibic vagyok. És nem mindig voltam nagyon fegyelmezett. Őszintén szólva, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valakinek a másik jelölt nem volt rokonszenves. Hidegnek érezte a tekintetét, merevnek az érvelését, s képtelen volt elképzelni, amint oldottan, lazán, harsányan fölkacag. Avagy úgy gondolta, túl hosszú ideje tartózkodik a felső ötezerben vagy ezerben, semhogy igazán képes lenne együtt érezni a plebejus néppel.

Lehet valakinek, távolról, efféle véleménye akár az Akadémia volt elnökéről, akár a korábbi igazságügy miniszterről, akár az Alkotmánybíróság első elnökéről. Közülük én csak Glatz Ferencet és Bárándy Pétert ismerem – sem ridegséget, sem hideg pillantást nem fedeztem fel náluk. Remélem, Sólyom Lászlónál sem tapasztaltak semmi effélét azok, akik közelebbről ismerik. Ha megválasztották volna Áder Jánost államelnöknek, kénytelen lettem volna Őt is komolyan tisztelni. Bár féltem volna minden kanyarban, minden szakadéktól.

Bodor Pál

Június 12.

A sajtó lassan a sztároké


Azt kérdezi J. J., hogy miért uralkodott el annyira a médiában az interjú. Talán valamilyen műfajelmélet a legfelső polcra emelte? Valaki rádöbbent, hogy ez az igazi?

Megmondom. A válaszom kiábrándító. És egyszerű. Az interjúért nálunk nem kötelező tiszteletdíjat fizetni a megszólaltatottnak. S ha azt a rádió, a televízió stb. alkalmazottja készíti, ezért kapja a fizetését. Szerepel is a munkaköri leírásában.

Hogy miért kapható akkor bárki interjúra?

Csak magamról beszélhetek. Általában azért, mert hiú vagyok. Hiúságomnak hízeleg a tévés szereplés. A falumból három-négy átszállással két-három óra alatt jutok a stúdióba. Szorongok: nehogy elkéssek. Mindig jóval hamarabb érkezem, egy-két órát üldögélek a stúdió várószobájában. Aztán reflektor, kamera, kérdező, tíz-húsz perc, és amikor vége és kisomfordálok, mindig úgy érzem, hogy hülyét csináltam magamból. Csak akkor nyugszom meg - ritkán! - ha a haverom fölvette videóra és megnézhetem, és úgy vélem, nem is voltam olyan nagyon hülye.

Ráment a napom, s olyan fáradt vagyok, mintha teljesítménybérben téglát hordtam volna.

Ez a rosszabbik eset. A jobbik az, ha valamilyen rögeszmém van, valamilyen ügyet, igazságot remélek szolgálni. Ez nálam butábbakkal és okosabbakkal is előfordul. Az azonban bárkivel (szinte mindenkivel), hogy szüksége van reklámra. A politikusnak, írónak, színésznek; a politológusnak, a megkéseltnek, az ügyvédjének, a kormánypártinak, az ellenzékinek: fizetne is, csak megszólalhasson millió lakásban. Vagy legalább százezerben. S a vállalkozó, aki idejében rájött, hogy szereplési viszketegségünk (olykor pedig az ideál, amelyet szolgálni kívánunk) erősebb az anyagi érdekeinknél, megérdemli, hogy vagyont gyűjtsön.

Jankó János legközelebb talán azt kérdezi, hogy az interjú-dömpinggel egyszerre miért tűnt el viszont a médiából szinte teljesen a mélyen járó, oknyomozó tényfeltárás.

Megmondom. Kiábrándító. Mert sok idő, sok munka és sok pénz kell hozzá. Egy, két, tíz hónap. És tehetség, szakértelem, alaposság. Bátorság. Szenvedély. Meg sajtójogász, tanúk, bizonyítékok. A „nagyinterjú” maxi 50 ezer forintba kerül - az ugyanakkora oknyomozás legalább egymillióba. S mennyire más a kockázata! Meg a hatása, a vonzereje.

Apropó: műfajelméleti polc. Az oknyomozó riport van legfelül. Műfaj-elméletileg. Csak ott. A napisajtóból (egyelőre?, végleg?) talán végleg eltűnt. Helyébe tolakodott a sztárinterjú.

Bodor Pál

Június 13.

Mi kell a politikai győzelemhez?


Találomra kiválasztanék ezer embert, és kérdezőbiztosok bevonásával, jó tesztlapok segítségével kifaggatnám őket politikai ismereteikről. Mit jelent szerintük a „jobb” s mit a „bal” a politikában? Miben különbözik az MSZP a Schröder féle német szociáldemokrata párttól? Mekkora területűnek gondolják a lehetséges és szükséges „családi birtokot”? Szociálpolitikai értelemben neoliberális párt-e az SZDSZ ? Becslésük szerint a magyar közép- és nagyvállalkozások hányadrésze van külföldi tulajdonban? A vegyes tulajdonú nagyvállalatok hány százalékában magyar, illetve külföldi az első ember? A magyar ipari export értékének hány százalékát állítja elő többségi magyar tulajdonban lévő vállalat? Az újonnan csatlakozott országokban – a magyarországi tanári átlagfizetést 100 százaléknak tekintve – mekkora a tanári átlagfizetés? Hát a főnővéri?

Kb. hány könyv(cím) jelenik meg évente Magyarországon – és hány Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, a frissen csatlakozott balti országokban stb.? Miből áll össze az államadósság? Mi a GDP? Mennyi az évi bruttó fizetése egy tíz éve dolgozó magyar kórházi főorvosnak – és mennyi a hasonló rangú banktisztviselőnek?

Nem folytatom.

Félek, egyik-másik kérdésre tapasztalt újságírók sem ismerik a hozzávetőleges választ, ennek a körbe-kérdezésnek nem is lenne egyáltalán semmi vizsga-jellege, a kifaggatottak mindörökké névtelenek maradnának – de legalább tiszta képünk lenne arról, hogy a legtöbb ember milyen ismeretek birtokában dobálózik a politika szavaival.

És milyen ismeretek birtokában szavaz.

Ezt a kormánykoalíció pártjai mintha egyáltalán nem érvényesítenék a kampányokban. Mintha nem is tudnák, hogy végső soron mitől, miért mondanak az emberek á-t vagy b-ét. Rokonszenves, okos, bizalmat keltő, érdekes arcok, hangok, szövegek kellenek a politikai győzelemhez. Eredetiség, személyes vonzerő, sugárzó szellemiség.

Is.

Is kell a politikai győzelemhez – meg, persze, a tények ereje, nagyhatalma.
Félek, hogy a kritizálás, a szidalom, a csepülés, a krízis, csőd , csalódás emlegetése Magyarországon mindig jobban „ül”.

Bodor Pál

Június 14.

Őszinteség és őrültség a politikában


A naiv polgár őszinteséget kér a politikusoktól. Abszurdum. Összeomlana a világ, ha őszinték lennének. De vajon mi az őszinteség? Nyakló nélküli vallomás mindenről, mint a pszichiáter heverőjén? Fenét. S nemcsak azért, mert a hazugsághoz remek memória kell. Aki azt igényli, hogy a politikus mindig mondja ki, amit tud és gondol, az őrült.

Világtörténelmi példákat idézhetnék, de inkább közelebbieket veszek elő. Fogalmam sincs (és mi közöm hozzá?), hogy Orbán Viktor, aki 1998-ban Torgyánnak köszönhette a hatalmát, kezdetben kedvelte-e a mókás ügyvédet, amikor Leányfalun náluk ebédelt, avagy jobb véleménye volt róla, mint amikor kidobta a hajóból? De mi közöm O.V. taktikai érzelmeihez?

Fogalmam sem szabadna lennem arról, hogy Antall Józsefnek mi volt a véleménye 1968-ban, 88-ban, 90-ben Csurka Istvánról; persze nem az íróról, hanem politikai személyiségéről. Nyílt szakításukig „hivatalosan” nem is tudhatom. Magánemberként igen, mert bizalmasan beszéltünk róla. Például 1990 tavaszán, a választások második fordulója előtt, amikor is mindketten interjút adtunk a nyugatnémet televíziónak, és utána sétáltunk egyet, szókat s eszméket cseréltünk, személy szerint Csurkáról is.

Boross Péter magánvéleményét is ismerem egyről-másról, de amit a rendszerváltás előtt és után, tárca nélküli, avagy belügyminiszterként, miniszterelnökként „nem közlésre” mondott, azt legföljebb emlékirataimban vetném papírra, ha ilyesmin dolgoznék. Nem érdemem, csak szakmám és életutam sajátsága, hogy más főemberek is mondtak életükben egyet s mást négyszemközt. Lehet, hogy negyven év múltán Gyurcsány Ferenc is megfogalmazza memoárjában, amit most -- netán a köztársasági elnök választásról, Sólyom Lászlóról, Orbán Viktorról, Szili Katalinról -- gondol vagy tud. Isten mentsen meg mindenkit attól, hogy bárki is – akár a „névtelen” civil -- szűrés nélkül előkotorja mindazt, ami átfut az eszén.

A politikus ne hazudjon, ha nem muszáj, ismeretei és szándékai lényegét lehetőleg ne hazudtolja meg, és amennyire lehet, mondjon igazat. Sajnos, erről csak az utókor ítélkezhetne, de a történelem ritkán babrál a részletekkel. Legjobb esetben mérlegel – és nem mindig maga tölti meg, gondos-tárgyilagosan, a serpenyőket. (Avagy ismernek Önök akár egyetlen felelős politikust, aki mindig mindent őszintén kimondhatott? Hát legföljebb az őrültek házában.)

Bodor Pál

Június 15.

A szocik és a szex


A „szeriőz” sajtó úgy tesz, mintha a szex csak bűnügyeiben, törvényi szabályozottságában lenne közügy. Mintha a közéletre csak a prostitúció, az azonos neműek házassága, a homofóbia stb. tartozna. De soha a szex luxusa, öröme.

Holott az életvitel, (mondhatnám: az életszínvonal), sőt, a kultúra része ez is. Cseppet sem csodálkoznék, ha egy új, ifjú párt (nem a Jobbik) a szex örömét is választási zászlajára tűzné.

Azt mondják a kutatók, hogy a magyar szexuális felvilágosultság, műveltség, örömszerzés igen szegényes. Ami nem azt jelenti, hogy gyér a nemi életet, hanem hogy a diszkó-szex tudatlan, buta, alkoholos és vegyi mámor, gyors és primitív. S a házassági szex tesztjei is elég szomorúak. A szexhez csak két vékony réteg ért igazán: egy legfelső és egy legalsó réteg. A szex rafinált arisztokratája és rafinált lumpenje. (Utóbbira azt mondják: romlott.)

Az MSZP-re persze nem elsősorban ebben férne rá a modernizálódás – a téma néma megkerülése azonban (alaptalanul) álszent szemérmetességet sugall. Holott szó sincs róla. A szocialisták talán úgy gondolják, hogy a magánéletbe épp eleget gázolt bele korábbi évtizedekben a politika, most hát legyen e tekintetben is érinthetetlen rezervátum.

Vagyis amennyire megszűnt a párt kapcsolódása a filozófiához, a szociológiához és egyéb társadalom-tudományokhoz (amiképpen tehát a párt úgy vált le, szótlanul, Marxról, és úgy tesz, mintha a Marx utáni könyvtára üres lenne) – olyan mértékben érzelmi töltete is kimerül a pillanatnyi Fidesz-gyűlöletben. Amely ugyan nem teljesen indokolatlan, de kevés ahhoz, hogy egy pártnak érzelmi aurája legyen. Tehát nincs. Csak a kéthavi Egyenlítő (c. folyóirat) mozdult némely kínos űr felé, s penget olykor fontos húrokat.

Nagyon nem szeretném, ha a Fidesz győzne, mert maroknyi politikai condottiére pártjának érzem. A condottiére-k, igaz, profik, s mint a kalózfilmek hőseinek, van némi charme-juk. A szocialisták, úgy érzem, nemcsak győzni, hatalmat gyakorolni akarnak: őszinte, mély közük van e néphez. Szorgalmas, okos, modern, tekintélynek örvendő nemzetben gondolkoznak.
Csak – kevés kivétellel – unalmasak, régiesek.

Az szexet is csak azért hoztam szóba, hogy olvasóm rádöbbenjen: ez (és még sok minden) távolabb áll a szocialistáktól, mint a Playboy XVI. Benedektől. (Nem merem zárójelben ide csúsztatni: „De ki tudja?” Valóban, nem ismerem a pápa ízlését, ezer bocsánat.)

Bodor Pál









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2006-03-13 (2631 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds