2018 January 24, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19479625
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2006 február II.






Február 1-15
Február 28.
Majdnem blog
Diurnus naplója

Szomorúságomban - amelyet ez a csámpás, csuromvizes, lics-locs(pocs), caplatós, sár-barna idő borzongtat bennem nagybőgő hangulatával – mondom: szomorúságomban képtelen vagyok változtatni olvasmányaimon. Vagyis nem vagyok képes úgy válogatni a könyveim között, hogy most kimondottan szomorúság ellen keressek derűs gyógyírt. Holott persze az alapolvasmányaim sem feltétlenül kényszerítenek borongásra.

Még Spiró György Fogság című, a történelembe bölcsen vezető nagyregényében is akadnak derűs pillanatok - a 272. oldalon tartok (még hátra van tehát vagy ötszáz), és mellette újraolvasom Popper Péter sokadik könyvét, most épp a négylábúakról szólót, „akik nélkül elviselhetetlenül sivár lenne az élet”. Nota bene Spiró hősének, Urinak is a hosszú, viharos hajóútján egy négylábú, bizonyos Rémusz nevű kutya tette elviselhetőbbé a sorsát.

Szerencsére levelező társaim az interneten: Cs. Erika, K. Péter, Pál fiam, F. István dokufilmes, néha A-K. Attila, most külügyér, Párizsból a kameraman Basile K. (aki Nagykárolyban K. Laci volt), pillanatnyilag a Bahamákról B. Zoltán író, Vancouverből a hajdani osztálytárs, az operatőr H. István és mások időként vidám bölcsességeket, mókás rajzfilmeket, szellemes karikatúrákat, tréfákat küldenek. B. László bizonyára joggal félt engem attól, hogy a csemegék elindítói e-mail címeket összelopkodó szélhámosok, akik hol szívszaggatóan megható, hol kacagtató, hol ultra pikáns érdekességeket küldenek, azzal, hogy csak akkor tölt el lélekben az áldás, ha legkevesebb hét barátomnak elküldöm. (Így valóban gyorsan terjedhet a tolvajkodás…)

Közben mind több a recenzióra váró könyv és kézirat az íróasztal jobb felső sarkán. Simó Márton, Nagyálmos Ildikó, K. Judit (lélektani napló), és még sorolhatnám az írások szerzőit: várják, hogy írjak róluk. Emlékszem, ötven éve Kolozsvárról elküldtem egyik friss kötetemet Hegedűs Géza bácsinak, és tíz évig vártam hiába, hogy írjon róla. Apám könyve című regényemnek egy, az Új Írásban megjelent részlete szinte lázba hozta Hubay Miklóst (és megrendülésemre Kálnoky Lászlót: a Fókusz könyváruház üzletfelelősénél voltunk mindketten látogatóban, ott mondta el nekünk, hogy miért szerette ezt az írást, a verseskötetéről az ÉS-ben írott kisesszémet hosszú levélben köszönte meg) - egész életem könyvek és szerzők között telt el, és most szomorú vagyok, mert beleöregedtem ebbe a buta, agg, esős világba, amelyben a viszonylag hosszú életűek lassan vadidegenek.

Bodor Pál

Február 27.
Oknyomozó folyóiratot!
(Gyurcsány Ferenc és Hiller István figyelmébe)

Diurnus naplója

Évek óta állítják-állítjuk sokan, hogy a sajtó igazi sava-borsa (illőbb lenne azt mondani: királya) a tényfeltáró, oknyomozó riport, amely nem áll közvetlen pártpolitikai, sajtó-üzleti vagy klikk-érdekek szolgálatában. Csakhogy: ha sem pártpolitikai célokat, sem a média-üzletet, sem klikket nem szolgál, csak az igazságot, senki sem vállalja fel ezt a legköltségesebb műfajt.

Az olvasónak tudnia kell, hogy a mélyjáratúan nyomozó, kockázatos, veszélyes riport sok időt, alaposan felkészült embert, a legtöbb esetben nem is egyet igényel, továbbá kiváló szakemberek szigorúan bizalmas konzultálását, módszerekben pedig gyakorta az ipari-gazdasági kémkedésre emlékeztetőeket.

A mai, híguló, feltupírozott médiában a műfaj erős megjelenése parancsoló példát statuálna. Azt javasolom a Magyar Szocialista Pártnak, segítsen megteremteni e műfaj orgánumát, és ezzel hatni mentálisan, morálisan, igényben az egész médiára és közönségre. Nagy anyagi erő, feddhetetlen, felkészült, alapos és tisztességes újságírók, szakjogászok és más szakemberek megnyerése, magas javadalmazása, példás pártatlansága szükséges. Az a társadalmi erő, amely most a tényfeltáró riport mellé áll, nagymértékben hathatna a közízlésre, a közönség értékrendjére, az egész magyar médiára. Közéletre. Közerkölcsre. A politikára. Ennek a tettnek „széchenyis” - egy mai Széchenyihez méltó - jelentősége, kihatása lehet.

A működő szervezeti, szerkesztőségi, anyagi alapok megteremtése pillanatától akár egy esztendő is eltelhet az első publikációig. Föltehetően havi lap formájában kellene egy évig megjelennie, hogy azután maga köré építse a hetilap testét. Végső formájában napilap lenne az ideális képlete. Könyörtelenül igazmondó, sosem kiabáló-szitkozódó, tartásos, saját stílust kialakító, cáfolhatatlan, nagy magyar napilappá növekedhet.

És akkor azt mondhatnánk, Magyarországon mégis „másképp” kezdődött a XXI. század.

Bodor Pál

Február 26.
A dinnyeárus karrierje

Diurnus naplója

Mondják, hogy a szűk körben világhírű nyugati politikai PR és marketing cégtől a Zöld-Fehér Párt jó két éve megrendelte az ideális magyar politikus modelljét. Hét hónapig a cég kutatói fölmérték a hazai közeg preferenciáit és ellenszenveit, és személyes jegyekre fordította: neme, termete, testsúlya, életkora, haja-szeme és hangja színe, felkészültsége, nyelvezete, arcjátéka, intelligenciája, mozgása, hanghordozása, hobbija, stb. A cég kreatív stúdiójának írói, festői, fotósai elképzelték, ábrázolták, a gondosan kiválasztott színészt (sminkesek, rendezők stb. bevonásával) betanítottak, és bemutatták a zöld-fehér elnökségnek.

A bemutató botrányba fulladt. A pasas ugyanis úgy festett, beszélt, mosolygott, mint egy görögdinnyeárus fiatal Torgyán. A zöld-fehér elnökség felháborodott.

Kutatási eredményeit a cég erre eladta a Kék Pártnak. Mi lesz, ha a kékek győznek?

Az egyik párt abból indul ki, hogy bármit állíthat, hívei lelkesen elfogadják. Hívei keveset tudnak, de szenvedélyesek. Az érzelmi politizálás világszerte hódít. Elitista teoretikusok morognak: lám, megmondtuk. Minél szélesebb a demokrácia, minél többekre terjesztik ki a választójogot, annál alacsonyabb a szavazók átlagszínvonala. Kezdetben legalább az írástudatlanokat kizárták a választójogból. Ma ki kellene zárni legalább azokat, akik olvasni sem tudnak, akik feledékenyek, akik nincsenek tisztában közgazdasági, szociológiai alapfogalmakkal, tehát könnyen becsaphatók, megtéveszthetők, s „bevesznek” bármilyen hazugságot, ha az érzelmeik ráhangolódnak. Márpedig az érzelmekkel minden házasság-szédelgő hozományvadász ügyesebben bánik, mint a kiváló alkotmányjogász.

A szocialistáknak ezer fontos ügyben van igazuk. De az érzelmekre is erősebben kellene hatniuk. Igaz, legalább másfélmillió magyar szavazópolgár irtózik egy Fidesz-győzelemtől - még legalább félmillió kell, aki akár csak azért szavaz a szocialistákra, mert bízik bennük, hisz nekik, no meg jól számol és összehasonlít.

Már nincs értelme szóba hozni a baloldal média-lehetőségeinek szűkösségét. Már késő feszegetni, hogy milyen táborunk van a diákság soraiban. Nem sorolom tovább. Abban bízom, hogy a gondolkodó, mindent tudatosan mérlegelő ember számára egyértelmű: mi a jó Magyarországnak.

Bodor Pál

Február 25.
A Fidesz nem filozofál

Diurnus naplója

Kár a szemére vetni az igazat: a Fidesz nem híve a déli szélnek, nem szerelmes a nyugati szellőbe, nem fél a keletitől, és az északi sem érdekli különösebben. Debreczeni Józsefnek mélyen igaza van, Orbán Viktor bármilyen szelet a vitorlájába fog, amely gazdagabb vizek felé segíti hajóját. Magyarán: nem eszme, világszemlélet, szociológiai irály vezérli, kár azon elmélkedni, hogy miként mozdult a liberalizmustól jobbra át, hogy a többi változatról ne is beszéljünk - ez csak olyan, mintha egy pénzváltótól azt kérdeznénk, melyik valutát szereti jobban.

Azt szereti a legjobban, amin a legtöbbet keres.

Orbán nem filozofál, a Fidesz nem filozofál, hanem csak politizál. Ne várjunk tőle semmiféle következetességet. Amennyire „praktice” szüksége van, annyit tiszteletben tart.

Milyen magatartásnak van „vetett ágya”? Ha nem akarja az ember, hogy (akár képmutató) közmegvetés sújtsa, vagy (legkevesebb) megszólják, megmorogják, ne vállaljanak vele nyilvános közösséget - akkor legyen áhítatosan templomos, ha legbelül durván és szomorúan pogány is, noha abszolút morális lény.

Azután meg bölcsebb, ha nagyon hevesen és kizárólagosan magyar, mert benne van egészen őszintén a levegőben, hogy a magyar peches flótás, ragaszkodást és hűséget érdemel, szókimondást és jellem-erényeket (amiben teljesen egyetértünk egyébként), tehát a tömegtámogatásért folyamodó párt jobban teszi, ha ebben igazodik ahhoz, aminek van esélye a jogos népszerűségre.

Nem kell szidni Orbánt, hiszen sosem hirdetett ideológiailag vegetárius programot, s azt se mondta soha, hogy csak a nyershúst szereti. Ismerjük el, hogy minden csalafinta ügyeskedése mögött egyetlen tekintetben nagyszabású reálpolitikus mérlegel: valaki, aki talán Viktor, talán nem, de az biztos, hogy csak a siker érdekli, meg a voksok száma.

Valóban: Gyurcsány híve vagyok, az én szememben ő sokkal mélyebb, őszintébb, nem hízeleg kampányméretekben senkinek, a választók tömegének sem, úgy működik, mintha azt mondaná: két út között választhattok, ez a Ti dolgotok, a Ti kockázatotok, aki élesebb szemmel és elmével töpreng a közéleti Magyar Országon, és jobban szereti a kényelmetlen igazmondást a komfortos lódításnál, az helyesebben dönt.

Ennyi!
Bodor Pál


Február 24.
A felejtés képessége és kudarca

Diurnus naplója

Tessék elhinni: a felejtésben is az életösztönünk működik. Most nemcsak arra gondolok, hogy ez ember nem élné túl, ha sorsának minden kellemetlensége állandóan ott sisteregne, villogna, morogna memóriája végtelen polcain. Valahányszor megütötte magát vagy megverték, és minden eset, amikor orra vagy hasra esett. Amikor feleltették és megnémult, amikor elsős korában bepisilt (nem a saját rossz emlékeimet sorolom, hanem publicisztikát írok), amikor a Rozália utcában a házmester fia megpofozott, és én nem rúgtam tökön (ezt nem a publicista mondta, hanem én) - hogy most a későbbiekről ne is beszéljek. Hiszen az ember később még hülyébben mondhat csődöt. Szörnyű lenne, megőrülne, ha minden sebére, szúrására, félelmére, kudarcára emlékezne, méghozzá szüntelenül.

Csak az a baj, hogy azt is elfelejti, amit nem szabadna.

A baloldal például szakadatlanul elfelejti, hogy miben bizonyult tehetségtelennek. Jó, jó, tudom, ezt nem választási kampányban kellene fejtegetni, vagy ha igen, akkor megfordítva az érveinket. Nem szabadna ilyenkor azt zakatolni állandóan, hogy nemzeti érzés, ifjúság, vidék. Hanem csak azt, illetve csak úgy, hogy pozitív legyen. Vagyis nyissunk ifjúsági klubokat, rendezzünk végtelen sorozatot arról, hogy mit nem tanulunk történelmünkről a suliban, világosítsuk fel azokat, akikre ráfér, hogy mi mindenről nem tudnak. Ne hagyjuk elveszni a baloldali mozgalmi hagyományokból mindazt, ami érték volt, összetartás, szépség, dal, költészet és erő. Támasszuk fel a szakszervezeteket, illetve mindazt a szakszervezetekben, amit elfelejtettek, holott jó volt, érzelmi és szellemi otthont nyújtott, ráeszméltetett az erőre, amelyet a magányosan kiszolgáltatott emberek együtt gerjeszthetnek.

Igenis: a baloldalon is, sőt ott nagyon szükséges lenne a hagyományébresztés és hagyományőrzés. Szinte teljesen elhalt-kihalt a műkedvelő mozgalom majd’ minden, valamikor eleven és megtartó formája. A gyárakban a fiatalok előtt nincsenek példaképek, senkinek se jut eszébe, hogy lám, a Bandi bácsinak nem véletlenül van becsülete, tekintélye: okos, tájékozott, határozott ember, aki kiáll az embereiért. Ha most azt vetném papírra, hogy Bandi bácsi olvas, s van színházi bérlete - szocreál plakátnak néznék írásomat. Holott én csak azt mondom: munkásság ma is van, csak munkásmozgalom nincsen. Azt nem merem leírni, hogy voltaképpen munkásosztály is lenne, csak nem viselkedik osztályként: annál ugyanis itt-ott rosszabb helyzetben van.

Bodor Pál

Február 23.
Kaptam egy Fidesz-adatlapot

Diurnus naplója

Angyali jóbarátom nyugdíjas, mint én, az ő kezéből kaptam én is egy Fidesz-adatlapot. Mint nyugdíjas. Ha kitöltöm, ha beküldöm, azt is közölhetem, hogy 500, 1000, 2000, 5000 forintot, egyéb összeget, avagy hétjegyű számmal kifejezhető summát kívánok a Változás 2006 program támogatására (postai csekken, banki átutalássaal, az MKB Rt. Bankszámlaszámára) befizetni. Gondolom, olvasóim tudják, melyik a legkisebb hétjegyű forint összeg: 1 000 000. De előfizethetek 240 forinttal (+ 60 Ft. Áfa) tíz, aktuális politikai híreket, felhívásokat, Fidesz-eseményekről szóló értesítésekre is. Ha a „stop” szót nem küldöm be, a tíz SMS előfizetése automatikusan megújul. Küldhetem az újabb 300 forintot.

Ha tevékenyen részt kívánok venni a V2006 csapatának munkájában, választhatok a következők között: Önkéntes utcai tevékenység április előtt; Ugyanez áprilisban; Irodai munka; Plakátragasztás; Szórólapok terjesztése utcán, standoknál; Kopogtatócédula-gyűjtés; Bármilyen egyéb munka. (Mindegyik előtt ott a kocka az ikszeléshez.) És ebben a fejezetben vannak fölöttébb logikus kiegészítő kérdések: „Van-e jogosítványa? Ruhaméret? A kampány során napi hány óra munkát kíván vállalni? (Kockák: 2 óra, 4 óra, 8 óra, Mikor? de.? du.? egész nap? Kivenne-e szabadságot a választások előtti napokban? Igényt tart-e költségtérítésre?”)

Az az érzésem, nem mindenki számára világos, hogy miről van szó. Például ha a Fidesz hatalmas összegeket mozgósít kampánya utolsó heteiben, a forrás ellenőrzését igen bonyolulttá teheti az adatlapos pénzgyűjtés. Ha ezren vállalják a nevükkel, hogy fejenként 1-9 000 000 forinttal támogatják a V2006 kampányt, az 1-9 milliárd forintot hozhat. A legszerényebb tanyasi nyugdíjas nénit is leütötték már egymillió forintért. Amivel csak azt akarom mondani, hogy hihető: a nyugdíjas idős hölgy is képes egymillióval jutalmazni a Fideszt a híresen nyugdíjas-barát politikájáért.

Vagyis nem lehetetlen ilyen nyilatkozatok összeszedése - különösen, ha tőlük csak a nyilatkozat kell, a pénz nem. Ha van a Fidesznek félretett pénze. Avagy vannak nagylelkű üzleti adakozóik, akiknek egyetlen kikötésük van: maradjanak névtelenek.

Őszintén szólva nagyon utálom, hogy ilyen sandaságok jutnak eszembe. Nemcsak a madárinfluenza terjedhet veszélyesen - a gyanakvás, a vádaskodás is hamar fertőz. Különösen, ha lopakodó vizslák, számítógépes besurranó tolvajok, kis és nagy betörők lépnek színre.

Én csak a magyar vizslát sajnálom: ártatlan, kedves, jó kutya, nincs az a választási kampány, amelyért érdemes kompromittálni. Nem értem, az állatvédelem miért nem terjed ki az erkölcsi oltalmazásra is.

Bodor Pál

Február 22.
Mi lehet Rogán Antal fejében?

Diurnus naplója

Sok minden lehet, mert egyáltalán nem üres az a fej. El is tévednék benne, ha valamiképpen sikerülne belopakodnom. Besírülnöm a kobakjába - ahogy másutt mondanák. Titkon attól tartok, ártottam neki, amikor - fenntartva fenntartásaimat - képességeit, higgadtságát, eszét dicsértem, s a jövő emberének gondoltam.

Most azon töprengek, vajon mi történik e pillanatban.

Újságíróhoz, publicistához nem illő tájékozatlanságomban (legalábbis ami a Fideszen belüli személyi ügyeket, viszonyokat, meghitt hierarchiákat illeti) - elkövetem a legostobább hibát, amit e szakmában elkövethetünk: találgatok. Valaki féltékeny lett Rogánra? Netán valaki, aki magát jövősebbnek hiszi? Attól tartott, hogy egy nagyobb reccsenésnél Rogánt valakik pajzsra emelik?

Mivel bevallottam, hogy teljesen tudatlan vagyok, most enyém a világ. Azt találgathatom, amit éppen akarok. Nem volt véletlen tehát, hogy épp Rogán faxával verték a csalánt? Nem is volt semmi köze a Magyar Vizslához, elvégre a kampányfőnöknek nem kell minden kampánylapról tudnia, csak visszaéltek a nevével és készülékével?

Mi lehetett a Balóval (az Estében) folytatott beszélgetésében annak a mondatnak a titkos értelme, hogy (nem szó szerinti idézet, persze) „Ön mit tenne, ha e-mailben kapna egy kódot, azzal, hogy nyissa csak ki, Baló úr azt, amit ezzel lehet, nem bánja meg”? Ellenállhatna a csábításnak? Vagy feltételezné, hogy pornófelvételek van szó, szép politikusnőkről és -férfiakról?

Én ezt úgy értettem, hogy Rogán kapott ilyet, és nem állt ellen. De kik küldték? A betörők? De kik voltak a betörők? És miért épp Rogánnak küldték? Mert ő a kampányfőnök? Vagy mert be akarták húzni a csőbe, amely végtelen, és sosem lehet kibújni belőle?

Mindent elképzelhetőnek tartok, azt is, hogy Rogánnak keresztneve lehet a Szerverusz is - csak az tűnik teljesen valószínűtlennek, hogy balek. Elhiszem, hogy ismer minden kódot - de azt nehezen, hogy partizánkódott…

Bodor Pál
Február 21.
Alig ismert, „megasztár” költők
Diurnus naplója

Egyik leányunokám, B. Anna verset tanul, iskolai ünnepségen mondaná el. Megtisztelő társaságba kerülök: Petőfitől A farkasok dalát választotta - miután kifaggatott, hogy jómagam ezt vagy A kutyák dalát választanám -, és egyik, jó negyvenhat éve édesapjáról (a fiamról) írott versemet. Az unoka tehát elmondja a nagyapa versét apjáról.

Fura helyzet. Próbálom rávenni, legalább ne egymás után mondja Petőfi versét és az enyémet. Kérje meg az illetékes tanárt: az ünnepség két, teljesen különböző részében hangozzék el a két szöveg. 1983 áprilisa óta élek Magyarországon, azóta mindössze egyetlen versnek is tekinthető szöveget közöltem. Mert mindinkább meggyőződésem, hogy csak remek verseket szabad a nyilvánosság elé tárni.

Mostanság például Szabó T. Anna versei bűvölnek el. Ha lapban, folyóiratban rábukkanok a nevére, a versére, nyomban elolvasom, majd órák, s gyakran napok múlva is még egyszer. A nagy T. miatt fölteszem, hogy „közeli köze” lehet Szabó T. Attilához, az óriási teljesítményű nyelvészhez, akit diákként és kiadószerkesztőként jól ismertem. (S akinek felesége a fiam feledhetetlen iskola-orvosa volt.) A tanár úr nyelvész fia, Ádám, érdekes esszét írt Svájci villa című regényemről, s egy német városban (talán Hamburgban) összegyűjtötte regényhőseim ekkor már Németországban élő, néhány feltételezett modellét.

Anna föltehetőleg a biológus Szabó T. Attila, a nyelvész másik fiának a gyermeke, aki az MTA Botanikai Bizottságának elnöke. (S munkatársa volt fő „művemnek”, a Téka sorozatnak.) Persze, Szabó T. Anna verseit nem a felmenői miatt szeretem annyira. Az igazat megvallva egy sepsiszentgyörgyi eredetű, igen tehetséges amerikanista diák, Móra Zoltán hívta fel rá a figyelmemet, kitűnő esszét is írt róla.

Előbb-utóbb megint így terjednek a jó versek. Költők szurkolói adják tovább a jó hírt a jó versekről, költőkről, miután a napisajtó mellékleteiből is jobbára kiszorultak, s az egy Kányádi Sándor kivételével (aki pompás verseit remekül mondja, s talán ezért is európai rekorder lehet sokezres példányszámaival), jó esetben ezer példányban jelennek meg kötetben. Néhány száz, általában legtöbb ezer példányban…

Hová lettek a hajdani „vers- és zenebolond” értelmiségi körök? S hová a munkás szavaló kórusok? S hová a tolongás a fölfedezett költők autogramjáért? Estjéért? Ki hiszi el, hogy volt idő, amikor ők voltak (jaj, mennyire nem illik ide a szó!) - a „megasztárok”! A jobb- s a baloldal valamikor versbarát volt, s olyik költőnket egyaránt szerették…

Ismerem az összes, legyintő érvet, a nosztalgiám akkor is erős.

Bodor Pál

Február 20.
A sárlavinában nincs judícium

Diurnus naplója

Júlia egyre furcsábbakat álmodik. Dombtetei házunk álombéli változatában bokáig sárvíz, s mennyezetig bűz. (Álmában is szagol?) Teknősbéka fejű, krokodilszerű hal fúrja föl magát a padló sártengeréből, majd tizenegy szürke, kék szemű (!) kiskutya vonul ki szigorú nagyságrendben az elidegenült lakásból. A legkisebb: gyerekarasznyi. Vajon hogyan számolta meg őket álmában? Vagy ezt is, mint álomban sok mindent, egyszerűen csak tudta: tizenegyen vannak. Idős házaspár pálcából permetez, fertőtlenít, a lakás már az övék, tűzhelyünk már kint, a folyósón, a többi új társbérlőével. A gang: civil menekülttábor. Két néma protestáns lelkész. Gondolkodó kisemberek gettója.

A képernyő véres. Niagaraként hömpölyög be a rémület. Folytatásos apokalipszis. A kisebb szörnyek a paplanom alá bújnak. Kint forrón olvad a füves föld, távoli, trombitaszerű atomfegyvereken játszik tüntetők milliárdja.

De mintha az álom erősítené immunrendszerünket: talán mégsem ilyen szörnyű, ami jön. Jó rosszakat álmodni, ha valamivel enyhébb valóságra ébredünk.

Minden jó és rossz az embertől való. Mert rossz ugyan a földrengés is, az özönvíz, a villámcsapás, a sárlavina - de nincs benne judícium, morális akarat, ahogy az ég sem jóságból kék, a sugárzó nap sem szeret. Csak van, mint a cápa. Meg a rózsa. S a tüdőrák.

Sem a gyógyulás a halálból, sem a főnyeremény, a menekülés a romok alól, a szerelem, a gyönyör - semmi sem teszi jobbá az embert. A politika sem képes jóra oktatni, bár néha azt akarja. A politika végzi a dolgát. A lendkerék sem Bachot játszik.

A gonoszság tanítás nélkül is terjed, mint a tűz. Oltani nehezebb, veszélyesebb, önzetlenebb. A legkönnyebb: lángra lobbantani valami gonoszra, gyűlöletre óriási közösségeket. A legnehezebb, a reménytelen illúzió: a szeretet hittérítése. Furcsa módon végül majdnem mindig gyűlöletbe fordul át: azt hiszi, a jóságot védi. Ha gyilkol, kínoz, máglyára visz: csak jogos önvédelemből. A fanatikusok gyógyíthatatlanok, mert biztosak benne, hogy jót cselekszenek.

Bodor Pál

Február 19.

A nyolcvanéves Kurtág Györgyről - másképp

Diurnus naplója

A negyvenes évek első felében ismerkedtünk meg. Tizenéves voltam: akkor még négy évvel fiatalabb nála. Most már tulajdonképpen egyidősek vagyunk; a jóval nagyobb különbség már rég nem éveink számában rejlik, hanem az Ő életművében és világhírében. A temesvári piaristákhoz jártunk, és szomszédok voltunk: Ő a Holló, én a Hattyú utcában laktam, közel egymáshoz és a két utca kereszteződéséhez. (Ha szülőfalukra osztom a várost, falumbélinek számítana, bár ő Lugoson, én Budán születtem.)

Édesanyja bölcsődét (gyerekotthont?) vezetett, Gyuri szűk utcai szobában zongorázott, magába merülten, most úgy látom, kicsit görbén, mert a szobában alig fért el a zongora és a jövő. (Verőce sem, a Lihegő utcával. Párizs sem.) Diákként antifasiszta csoportba serdült. ’44 őszén mindent megtett kémnek vélt baloldali osztálytársam, G. Oszi életének megmentéséért. Nem rajta múlott, hogy mégis főbe lőtték.

A bölcsőde gondozónői között volt egy fehérarcú, szép, húsos lány. Kamasz voltam, nagyon tetszett nekem is, szabadnapján a Bega parti fűben heverésztünk, nem messze a Püspök hídtól. Bátorságomból még puszira se telt, s azt hazudtam magamnak mentségemül, hogy hátha Gyurinak is tetszik a sugárzón nőies román lány, s akkor én inkább csak bámulom…

Nagy falu a Holló s Hattyú utca.

A helyi filharmónia jogvégzett első hegedűse, később teheráni nagykövet Szilárd Pál unokabátyám is ott lakott Gyuriék mellett. Iulius Szabó de Szatmár piarista diák (osztálytárs?) freiburgi német színész viszont Hattyú utcai. (Szophoklész királygyerek-mentő pásztorának szövegét Babits fordításában mondta el a német színpadon: a neves berlini rendező így jelezte, hogy a pásztor más nyelven beszél). Ha még kajtatok, lakhatott errefelé akár Kunfi Zsigmond, Arnold Hauser - Méliusz Józsefről, Franyó Zoltánról, lugosi Szőnyi Istvánról, Szobotka Tiborról, Deák Tamásról, Majtényi Erikről, Anavi Ádámról most nem beszélve.

A Klubhálón azért is illik köszöntenem Kurtág Györgyöt, mert a Pallas Páholy Egyesülethez tartozó XXI. Század Társaság „Hazám”-díját kaptuk meg mindketten a hetvenötödik születésnapunkra, tehát mintegy négy év különbséggel. A nagy különbség azonban megmarad és nő: büszke vagyok reá. Egy világnagyság lokálpatriótája lettem.

Bodor Pál

Február 18.

Operabál és árvaházi hideg

Diurnus naplója

Talán fel kellene támasztani a társasági rovatokat. Nem bulvár manírban, nem titkokat kisusogva, de nem is azzal hivalkodva, hogy mi mindent sejtünk a bokszbajnok és a versenytáncosnő leendő kisbabájáról. Egészen újfajta társasági rovat kellene, amely egyszerre adná közre a felsők és az alsók életforma-híreit.

Képzeljék el a három Böjte battonyai nyomorfilmjének „társasági életét” vegyítve az Opera-bál fotóival.

No nem. Dehogy is akarok holmi olcsó provokációt. Ízléstelen szembeállítást. Arisztokrata bált és árvaházi hideget. Dehogy is jut eszembe, hogy a méregdrága elitiskolák minden ötven tanulójára jusson egy-egy számkivetett, azaz rossz sorsra, szakképzetlen segédmunkás-létre, hajléktalanságra, netán börtönre, fagyhalálra született gyerek. (Ma már csak étkezési, képzettségi, öltözködési stb. zsiliprendszeren keresztül lehetne „beengedni” a faluszéli hideg kunyhóból, éhségből, sötétből a kiskölyköt az elegáns gyerekvilágba. Többet kellene tanulnia a belesimuláshoz, az észrevétlenséghez a budai elitben, mint az amerikai kémeknek a harmincas évek végén, negyvenes évek elején ahhoz, hogy ne bukjanak le az első nürnbergi sörözőben.)

Örülök a Ferge-Gyurcsány szövetségnek. A szociáldemokrata párt és a Fidesz között ebben a legszembeütközőbb a különbség.

Örülök, hogy a hajdani, forradalmi szociálradikalizmus ebben (még ha oly szelíden, babakrém-puhán, azaz: már ahogy lehet) mégiscsak folytatódik a célokban - és talán a nemzeti jobboldal őszinte, megfontolt, elmélyült hívei belátják: e nélkül a következetes, bár sajnos lassú hatású törekvés nélkül a nemzet boldogulása nem szolgálható. Akkor is, ha a reform-stílus lelkesítésben, tűzben, hívek mozgósításában sosem vetekedhet a vehemens, mondjuk: forradalmi programokkal.

A Ferge-Gyurcsány szövetség azonban figyelmeztet. Ha a szegénység-programot, s főként a gyermekszegénység-programot nem tesszük össznemzetivé, bizony: pártokon átívelővé - vagyis, ha netán bekövetkező ciklusváltások meg-megszakítják megvalósítását, akkor azt a magyarság jövője jobban megsínyli, mint egy atomtámadást.

A gyermekszegénység megszüntetése nemcsak a fehérje-vitamin-tej-tisztaság-meleg fejadag-biztonságát törekszik szolgálni, hanem az egyenlőséget is az emberi méltóságban, szellemi fogékonyságban, örömben, megalázhatatlanságban.

Nem ismerek ennél nemzetibb programot, emberek!

Bodor Pál

Február 16.

Kormánypárti szavazók: reszkessetek!

Diurnus jegyzete

Azt kérdezik a barátaim, hogy mivel magyarázom a Fideszgate rajtafoghatóságát, azonosíthatóságát? Vagyis azt, hogy nem áttételek mögé bújva, hanem viszonylag könnyen fölismerhető, tagadhatatlanul fideszes címről történt a behatolás az MSZP zárt rendszerébe.

Attól tartok, az igazi cél nem is ama szocialista stratégiai anyagok letöltése, megszerzése volt. Az igazi cél, a ravasz, könyörtelen választási kampányfogás egyúttal más is volt: a megfélemlítés. Annak a bebizonyítása, hogy „előttünk nincs akadály, nincs lakat, nincs védelem - mi bárhová, bármikor behatolunk”. Szocialisták és liberálisok: reszkessetek! Szavazó polgárok, gondoljátok meg százszor is, hogy merjetek-e a mai kormánypártiakra szavazni. A karunk hosszú. Mi, ha akarjuk, egyszerűen eltüntetjük Lendvai Ildikó szövegszerkesztőjét mindenestől, ha akarjuk, a „hét lakattal lezárt” informatikai széfbe is behatolunk, keresztül az elektronikai páncélon. Ha rossz helyre csengettek be kopogtató céduláért, a mi embereink akár le is lőnek benneteket. Jaj nektek!

És ezerszer jaj lesz, amikor győzünk. Áder János korbácsos szavai, ostorozó iróniája, élesen csattanó, sértő szavai ahhoz képest, amit majd kaptok tőlünk, mimóza-szelíd gyöngédség.

Ne feledjétek, a mi pártelnökünk is megmondta: nem a Fidesz-uralom olykori keménységét bánták meg - ellenkezőleg!
Amit nehéz másképp értelmezni: ez azt jelenti, hogy még keményebben gyakorolják majd a hatalmat, politikai ellenzőik előtt fölégetik a földet.
Sajnos, a kíméletlen politikai erőszak számos jele félreérthetetlenül jelen van máris a kampányban, a jobboldali médiában, a minősítésekben, a vádakban, a hangban, a vadságban.
Igen, azt hiszem, a hozzáférés a zárt és titkos szocialista tárolókhoz: pszichológiai fegyver is volt, mint a zuhanóbombázók, a stukák süvöltése.

Bodor Pál









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2006-03-18 (2646 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds