2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20203131
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2006 március II.






Március 1-16
Március 31.

Valóban: jobb imádkozni, mint semmiben sem hinni


Hitler mondta volna? Istenkém, szóval egyetértek Hitlerrel. Bizonyos értelemben és fokig a vallásom a magánügyem. Persze, mindig szerettem volna, ha a vallás hatására nem ölnének, nem lopnának, nem hazudnának az emberek - örülnék, ha lassan fel kellett volna számolni ezer, kétezer évvel ezelőtt a börtönöket, elbocsátani a hóhérokat, az újabb időkig el sem jutni, a rendőrséget és a csendőrséget meg sem alapítani, detektíveket ki sem képezni, bilincseket nem gyártani, senkit ne kelljen megkorbácsolni, felakasztani, kalodába zárni, pellengérre állítani, mert aki áhítatosan, mélyen vallásos - de még ha nem is olyan mélyen az, csak éppen istenfélő - az biztosan nem lop, nem öl, nem hazudik, tiszteli apját és anyját, mert szeretne hosszú ideig örömben élni.

Nem vagyok oly primitív, hogy felételezzem: a vallás szép és jó tanításai „egyből hatnak”. Hogy lemondhatunk a zárakról és lakatokról, mindenki a színigazat mondja, ha kellemetlen is neki, nem kell Casco, és nem kell lakásbiztosítás, nincs szükség házőrző kutyára, portásra és házmesterre (ha még van valahol), nem kell sem a Hungária Biztosító (ha még létezik), sem a Providencia (valamikor ott fizettem), sőt még a Posta Biztosító sem - hacsak nem vigyáznak rám és másokra paráználkodás dolgában is.

Jó, én fegyelmezett és jó ízlésű vagyok, nem szenvedhetem a szemtelenséget és szemérmetlenséget, és semmiképp sem viccelek a tízparancsolattal. Vagyis nem azt akartam mondani, hogy az angyalok lefognak szelíden, ha nagyon-nagyon paráználkodhatnék, és az ellenkezőjét sem mondom, hogy őrző angyalaim lesznek, és bajtársi segítséget nyújtanak, hogy jól sikerüljön - nem, én nem viccelek pimaszul ilyen szent és tilos dolgokkal, csak azt mondom, hogy az utolsó ítélet óráján nehogy zárszámadás készüljön: mennyit áldozott az emberiség templomok építésére, fontos, szent könyvek nyomtatására, lelkészek és papok eltartására, és mi volt mindennek az eredménye. Pozitív-e a mérleg?

Primitív gondolatmenet.

Ha semmi más „haszna” nem volt is netán, az biztos, hogy vigaszt hozott. Kevésbé féltünk a haláltól, és valamivel erősebben-hevesen működött a lelkiismeret-furdalásunk. Megmondom őszintén: szerintem valószínűleg még rosszabb, önzőbb, kegyetlenebb, erőszakosabb, hazugabb lett volna az emberiség a vallás nélkül, mint lett vele együtt. Jobb imádkozni, mint nem hinni semmiben.

De persze, nem Semjén Zsoltban hiszek. Egyáltalán: nem hiszem, hogy a vallásnak össze kell fonódnia a politikával. A vallásnak csak azzal a lélekkel szabad összefonódnia, amely hisz benne. Nehogy már az legyen, hogy összefonódik a gyógyszerekkel és a fájdalomcsillapítóval. Nem hiszem, hogy a hittanórának kötelezőnek kellene lennie - csak abban hiszek, hogy biblia-órára, vallástörténet-órára, mitológia-történetre nagyon nagy szükség van. Szeretném, ha a jövő nemzedékek műveltebbek és jobb szívűek lennének. Semjén Zsolttól nem lesznek azok, legalábbis én csak idegesebb leszek tőle.
Bodor Pál

Március 30.

Mikola, Áder, Semjén: ők a mai Fidesz


Mikola István? Alig tudok róla valamit, mégis taszítóan idegen és végtelenül ismerős. Angol világháborús filmekben láttam ilyen német tiszteket. Igaz, eddig csak elegáns csomagolását csodálhattam, meg a modorát, az adatait, a hangját, azt, ahogy előadja magát… Közepes színészek játsszák meg így az öntelt, fölényes, régi vágású, modern erőszakosságú, arrogáns férfiút. Figyelem hideg, gúnyos, az ajkain játszadozó, ön-ünneplő, nárcisztikus mosolyát, s ahogy beáll a pózba: mintha örökké fényképeztetné magát. Négyszemközt is a kamerának, a lencsének beszél.

Tökéletesen érthető, hogy nem maradt orvos, hanem vezető lett, menedzser, igazgató, elnök, efféle. Hiszen az orvost nemcsak a mindentudás vezérli, de a korlátait felismerő, bölcs ember alázata is; annak a tudata, hogy nem mindenki és nem minden engedelmeskedik neki. Sok minden: nemcsak a halál. S nemcsak az élet.

Elképzelem, hogy együtt lovagol ki Áder Jánossal és Semjén Zsolttal, és tán beveszik a kompániába Kövér Lászlót is - persze, ha nem derogál nekik egyszerűbb származása; de bajusza, frizurája, eszes krakélersége beemeli közéjük. Aki világosan akarja látni a Fidesz főerejét, és sötéten az esetleges jövőt, őket fényképezze le, együtt, lovaglónadrágban, vagy a kaszinóban, ha vesztenek kártyán, vagy megtárgyalnak valami ravasz, ügyes kis zsugát.

El kell képzelni, hogyan viselkednek, ha emberek ki vannak nekik szolgáltatva. Magam előtt látom azokat, a hozzájuk hasonlókat, akik felnőtt embereket is körmössel büntettek. Magamban újraolvasom Móriczot és társait, de még Szabó Dezsőre is gondolok, meg Szabó Pálra, Veress Péterre: mennyire szerették volna ezeket az urakat.

Látom Mikolá Istvánt talpig díszben, valami kis, rövidre nyírt, tiszti bajsza lehetne, Ádernek is jól áll a kard, de még jobban az őrnagyi gálaegyenruha, és látom velük kackiásan Semjén Zsoltot, szegényt, akit leginkább néma szerzetesként léptetnék fel teátrumomban, mert hallgatagon még mindig elviselhetőbb, sőt talán rokonszenvesebb is, mint ha kinyitja a száját.

Nem tudom, ki válogatta össze ezt a díszes társaságot a hajdan liberálisnak indult, mostanság időnként plebejus húrokat pengető erőcsoport kalapjára bokrétának. Mikola, Áder, Semjén: ők a mai Fidesz. Ők, ezek a felvágós, nagyképű urak.
Bodor Pál

Március 29.

Választási folklór


Kell-e emberismeret a rágalmazáshoz?

Úgy általában nemigen. Vannak rágalom-karikatúrák: olyan bő szájú, piszkos zsákok, amelyek bárki fejére, testére ráhúzhatók. Első hallásra sokan elhiszik. A szűkebb baráti, ismeretségi kör, a kollégák azonban haboznak. - Na ne hülyéskedj! Hogy Lali egy vékony vasrúddal agyonütötte az öreg szomszédasszonyt, mert a turbékoló galambjaitól nem alhatott!? Ugyan már…

És kiderül, nemcsak azért hihetetlen a történet, mert Lali szelídlelkű, jó idegzetű öregúr, hanem azért, amit a rágalom kifundálója végképp nem tudott: nagyothalló úriember, aki amikor ledől szunyókálni, kikapcsolja a hallókészülékét. Ha van élő ember az univerzumban, akinek nem zavarható meg a sziesztája, nemhogy galamb- vagy gerle-turbékolással, de talán géppuskatűzzel sem, az Lali bácsi.

Ennél kínosabb pletykát terjesztettek Hilevits Mórról. Stramm, negyvenes, szép szál férfi, montenegrói származék, de már itt született - nos, róla azt terjesztették, hogy megerőszakolt egy tizenöt éves, igen csinos kislányt, akinek számtanórákat adott.

A cáfolat nem az, hogy manapság igen csinos kislányok már ne lennének szüzek - bizisten, akadnak köztük. Hanem Hilevitsnek nincs mivel megerőszakolnia a szüzet, nincs neki ugyanis. Hemingway Fiesta című regényének főhőse járt így, igaz, ő az első világháborúban, a fronton. Hilevits is balesetben vesztette el, így hát nagyon rosszul esett neki a hír. Talán, mert inkább vállalta volna, hogy igaz.

A választási kampányban is furcsa suttogott és kiabált propaganda, pletyka, förtelem terjed, és nem minden áldozat szerez tudomást róla, hogy miket találnak ki a háta mögött. Okla Somáról azt mormogják, hogy szeretőjétől, egy kendermagos tyúktól madárinfluenzát kapott. Okla Soma annyira, mondhatni: allergiásan vegetáriánus, hogy látni sem bír semmiféle baromfit.

Én némely hírhedt férfiúról azt hallottam, hogy amikor a magas elithez tartozott, néhány éve, néhány nap alatt több ingatlant vásárolt, és nemcsak ő. Azt hallom, a diszkrét közvetítőnek a folyószámlájára ők fejenként néhány millió hallgatási pénzt is átutaltak.

Bevallom, mindebből egy szót sem hiszek.

Legközelebbi életemet viszont a választási kampányok hazugság-folklórjának összegyűjtésére áldozom. Összeszedem, hogy miket ki nem találnak! Ahelyett, hogy az igazat terjesztenék, suttogva. Ami sokkal súlyosabb és fantáziásabb.

A választási folklort azért gyűjtöm, hogy eladjam:
plakátoknak, lapokban, politikusoknak. Biztosan meggazdagszom. A következő életemben.

Bodor Pál

Március 28.

Érdekvédelmi tankönyv médiaszakosoknak


Volt egy kedvenc újságíróm a Déli Lapnál. Évekig olvastam, sokszínű volt, hol fanyar, hol érzelmes, hol könyörtelen és szókimondó - néha azt hittem, nem is egyetlen fickó, összeálltak többen: álnév mögé. Aztán megismerkedtünk. Nem sovány volt és magas, amilyennek képzeltem, hanem tömzsi, cölöp-forma. Élénk volt a szeme, élvezte, hogy egyre nő a tábora, sok levelet kap, hívják találkozókra - szóval, azt hitte, sikeres, és biztos a pozíciója.

Aztán eltűnt.

Nagy nehezen és sokára jutott tudomásomra, hogy új tulajdonos vette át a Déli Lapot, más felfogása volt a világról és az országról, és kihasználta, hogy a kollégának épp lejárt a mandátuma, mint Vári Attilának egy külföldi székhelyű magyar intézetben, úgyhogy hopp! - elküldte. Az sem érdekelte, hogy még két éve lenne a nyugdíjig, meg az sem, hogy részben külföldi tartózkodásai miatt nincs papírja a teljes szolgálati idejéből, meg vannak még iskolás gyermekei - így hát barátunk rosszkedvűen elhúzott vidéki kis házába, és érdekvédelmi tankönyvet ír a média- és kommunikáció szakos diákoknak.

Összeszedi az összes idevágó jogszabályt, a precedensként szolgáló bírósági ítéleteket, latolgatja, hogy miként léphet - pusztán az érdekvédelemben - valamiféle együttműködésre valamennyi sajtószervezet, a szakmai meg a szakszervezeti jellegűek, a katolikusok meg a jobboldaliak, valamennyi. És hogyan köthetnének olyan kollektív és egyéni szerződéseket, amelyek megszüntetnék az újságíró teljes kiszolgáltatottságát?

Két-három lépéssel tovább is megy gondolatban.

Összehasonlította az újságírói jövedelmeket a közszolgálati, a pénzintézetekben, bankoknál húzott javadalmakkal, megvizsgálta, mennyit kereshet az egyetemi végzettség híján működő természetgyógyász és mennyit a jósnő vagy a szippantós, és rájött arra (matematikailag is), amit mindig sejtett, hogy az újságírói tiszteletdíjak, fizetések és egyebek igen alacsonyak.

Minden következtetést belefoglalt a média- és kommunikáció szakos diákok nem kötelező kézikönyvébe, és valószínűleg a Pallasz Páholy útján kívánja megajándékozni vele a MÉTA-klubba vitatkozni járó médiaoktatókat. Egyszer majd elmegy oda, egy hétfő délután hat órakor, s ha megjelenik a könyv, mindenkinek ajándékoz egyet, hátha rájönnek: a médiaszakosoknak menedzsment- és jogi ismeretekre is szükségük van, hogy ne legyenek védtelenek, és megvédhessenek másokat is.

Bodor Pál

Március 27.

Semjén Zsolt, a fundamentalista katolikus?


Ha Semjén Zsolt nem állítja pártjáról és önmagáról, hogy vallási fundamentalista, eszembe se jut vitatkoznom vele. A mosolygó megszállottakkal sincs miért vitázni. Csakhogy Semjén 1984-től 1990-ig a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia hallgatója volt, tehát képzett teológus. Tudnia kell, hogy mit beszél. Azután évekig szociológiát és jogtudományt hallgatott az ELTE-n.

Mégis azon kell törnöm a fejem, vajon tudja-e, mit jelent valójában a fundamentalizmus.

Netán valóban ellenzi az anyanyelvű misézést, ami a katolikus fundamentalisták legjellemzőbb sajátsága? És elutasítja a II. vatikáni zsinaton hozott határozatokat?

Nem hiszem. Érdekes lenne, de nem hiszem. Ha Semjén Zsolt akár csak ilyen értelemben lenne fundamentalista, s „csak” ilyen irányba vezérelné pártját, Erdő Péter bíboros aligha ajánlja Orbán Viktor figyelmébe. De persze, lehet más tartalmú, szélesebben átfogó értelme a kifejezésnek.

A Magyar Nagylexikon szerint a fundamentalizmus „szélsőségesen konzervatív, mindennemű újítást, korszerűsítést elutasító felfogás; minden olyan vallási vagy eszmei irányzat, amely egy alapeszmét vagy alapokmányt túlzón, alkalmazkodást kizáró merevséggel akar érvényesíteni.”

Ez lenne a Kereszténydemokrata Néppárt, azaz Semjén Zsolt szándéka?

A Magyar Nagylexikon részletez: fundamentalizmus „azoknak a vallási mozgalmaknak a felfogása, amelyek ragaszkodva néhány, sokszor leegyszerűsített hittételhez, az ezektől való eltérést a hitetlenség megnyilvánulásának, eretnekségnek tekintik.”

Ilyen értelemben fundamentalista Semjén Zsolt? Eretneküldöző? Féljek tőle, mert református vagyok?

Attól tartok, Semjén nem erre, hanem a „fundamentális teológiára” gondolt - aminek a világon semmi köze a fundamentalizmushoz. („A fundamentális teológia: alapvető hittan, az apologetikából kifejlődő, a rendszeres teológia alapjait képező teológiai tudományág. Feladata nem az egyes hittartalmak, hanem a hit alapvető kérdéseinek kifejtése.”)

Ha a KDNP elnöke erre gondolt, akkor ezt kellett volna mondania.

Bodor Pál

Március 26.

Tölgyessy Péter és Debreczeni József


Debreczeni József éles Orbán-képe után, íme, itt van Tölgyessy Péter tekintélyes dolgozata is (Népszabadság 06.03.25.). Noha elég közelről ismerkedhetett a (valamikor) fiatal demokratákkal, írása inkább megfigyelések halmaza, mint summája. Diagnózis helyett - laboranalízisek. Zavarba ejtő. Szinte minden politikai nézet híve megtalálhatja benne a maga kedvenc idézetét. Kérdőjelek, naplójegyzetek – főleg Orbán pártjáról és esélyeiről. Meg az MSZP-ről és Gyurcsányról. Egy gondolatmenet bő nyersanyaga, sok, véleményszerű apercu-vel, melyből majdnem bármi összehorgolható.

Szexi, de kissé szájszagú nőkről lehet ilyen vegyes, bár külön-külön helytálló vallomásokat olvasni. Csakhogy Tölgyessy az állításait és a cáfolatukat is menten megkérdőjelezi. Például így: „A Fidesz TALÁN még egyszer sem követett el ennyi baklövést, de ilyen csavarosan kitalált stratégiája sem volt még a győzelemre. Ami baloldalról nézve hibák sorozatának LÁTSZIK, az SOKSZOR ALIGHANEM átgondolt cselekvés.” Tehát nem biztos, hogy hibák, de hibáknak látszanak; nem mindig, de azért sokszor; nem egészen biztos, de alighanem mégis…

Vagy: ”…Ma már a kormánykoalíció képviselte politika a konkrét ügyek jelentős hányadában elvileg közelebb áll a fiatalokhoz...” - mint a Fidesz politikája. Az olvasó döntsön, mit jelent, hogy a koalíció a KONKRÉT ÜGYEK JELENTŐS HÁNYADÁBAN közelebb áll a fiatalokhoz, legalábbis ELVBEN. Ez jellemzi az egész, eszes, de a konklúziók szemszögéből amorf írást.

Tölgyessy Péter felismerte, hogy Debreczeni József után nem hallgathat, de a szókimondáshoz (talán?) nem volt elég mersze. Gyurcsányról elismeri, hogy pártjában „szokatlanul, stratégiai szinten iparkodik megtervezni politikáját” - azt (talán?) nem merné leírni, hogy Gyurcsánynak van politikai stratégiája. Csak IPARKODIK – mégpedig MEGTERVEZNI IPARKODIK.

A legbizarrabb a gondolatfüzér címe: „Ki a magyar, mi a magyar?” - a kérdést a szerző természetesen meg sem válaszolja, mint ahogy igazából fel sem tette. A kétoldalnyi műnek csupán a záró passzusában - miután kifejti, hogy Orbán „már jó ideje a magyar lélek árnyékos oldalára alapozza politikáját” (nem árnyoldalára, csak árnyékos oldalára) - vet papírra egy mondatot, amely pókszálon összefügg a címbe ugrasztott gondolattal: ”A választásokon kiderül: milyen a magyar az ezredfordulón .” Nem „ki a magyar, mi a magyar?”, hanem milyen.

Mintha Tölgyessy megirigyelte volna Debreczeni Józsefet, de nem a karakánságát, hanem a rá irányuló országos figyelmet. Pedig az írásból a latolgató, óvatos, semmit le nem záró, tovább mérlegelő módszeren és stíluson is átsüt, hogy azért a szerző világosan látja, mi a helyzet. Csak nem akarja maga kimondani.

Ha szerkesztő vagyok, én is azonnal leadom a nyomdába. S tudom, nincs jogom szétszálazni, mit állapít meg az egyik - és mit a másik oldalról. Aki így elemezve olvassa végig, az a végkövetkeztetést Tölgyessy Péter nélkül, de az ő segítségével maga is kimondhatja.

Bodor Pál

Március 25.

Ördög a falon


Pánikot egy percig se!
Igen ám, de ha a lélek kényelmesen elnyújtózik a láthatatlan kereveten, és azt dúdolja, hogy Akácos út, ha végigmegyek rajtad én… - akkor ki kapkodja össze magát.

Igaz, nem mondhatom Sanyi bácsinak, hogy édes barátom, a te szavazatodon is múlhat…
Nem mondhatom, mert Sanyi bácsi ennél a lüke mondatnál sokkal okosabb. Szívesen kinevet, az arcomba röhög, egyrészt, mert nem mondhatok neki olyat, ami megmásítja a döntését, állhatok akár fejre is, vén fejemre is, akkor is ugyanúgy szavaz, mintha nem beszéltem volna vele egyetlen szót sem, és akkor is elmegy valahová, mondjuk, a Kodály köröndre, és minden haverját magával viszi (hozza), ha velem soha ebben az életben nem is találkozott volna.

Az igazság az, hogy bánatomra - amint a Szonda jobb eredményt jelez a koalíciónak -, csomó rendes lélek átmegy lustába, kényelmesbe. Csak akkor rohan tüntetni és szavazni, ha kicsit berezel. No, de az esetleges jövendő koalíció erői nem engedhetik meg maguknak, hogy beléverjék a frászt a híveikbe. Mert az is nagyon rossz. A közbeszéd szerint csak az ijed be, aki gyönge. Meg sem járja a fejemet-eszemet, hogy alulmaradhatunk. Nem járja meg, de egyáltalán nem örülnék neki, enyhén szólva.

Sose voltam jó politikus. De mindent megtennék, hogy többen legyünk, lelkesen és lázasan. Miközben a jelszavaim szinte ugyanazok: nyugalmat, biztonságot, szolidaritást, és így tovább.

Akkor most miért hadonászok?

Mert a véletlen úgy hozta, hogy az elmúlt huszonnégy órában véletlenszerűen jó néhány fasisztoid szöveget olvashattam. Nemcsak hazait, hanem otthonit is: erdélyit. A marosvásárhelyi Hét tizedik száma bőven idézi az eredetileg szép címmel (Európai idő) indult ottani lap politikailag dühöngő, durván rasszista szövegeit.

Tegnap említettem már egy anyaországi honlap retteneteit. Sejtem, mi van a politikai pokolban, alvilágban. Érzem, tudom, hogy egyetlen szavazatot sem szabad elveszítenünk. De arról szó sincs, hogy az ijesztő szövegeket a Fidesz vezető embereinek szájából hallottam. (Áder és a hozzá közel állók durvák ugyan, de nem nácik. Csak faragatlanok és verbálisan erőszakosak.) A második fordulóban azonban elképzelhető, hogy ha a kis extrém pártok önállóan nem jutnak be, voksaikkal semmiképp sem a szocialistákat vagy a liberálisokat támogatják. Összesen ennyi összefüggést látok a legnagyobb ellenzéki párt és a szélsőjobboldaliak között.

Ha a már a Kodály körönd mellett álltak ki illetékeseink, ám legyen. De akkor legyünk ott. És ne legyen nénikénk, volt szeretőnk, haverunk, asztalitenisz partnerünk, akit nem viszünk el szavazni. Nem tudom e pillanatban, hogyan állunk a gyárakban, de gondolom, nem rosszul.

Szégyentelenül és nyíltan kampányolok tehát, és nemcsak azért, hogy egy hónap múlva ne tehessek magamnak szemrehányást a mostani lazításért.

Lehet, hogy ez nem zseniális cikk, de nekem nagyon fontos.

Bodor Pál

Március 24.

Szóbeli gyilkosságok


És képzeljék el, ha ebben az évezredben nemcsak az írás-olvasás lesz kötelező. Ha 2306-ban már csak azt tekintik teljes jogú állampolgárnak, aki játszik valamilyen hangszeren, érettségit tett világirodalomból és művészettörténetből… Vagy ne ijesztgessek? Elég, ha jó matekos? Vagy világtörténelem-vizsgával az is kiváltható? Már ki is találtam a tankönyv címét: Az emberiség története…

Önök most mulatnak rajtam. Tán azt mormogják, fejcsóválva, korholó, „ejnye-ejnyés”, ironikus mosollyal, hogy agyamra ment a választási kampány. Igaz. Ilyenkor jó és rossz utópiák születnek..

Ma belenéztem egy ultrajobboldali, politikai trágárságtól tarkálló honlapba: mintha a harmincas évek Völkischer Beobachterjét fordították volna le mai, durva magyarra. Aki ezeket a szövegeket ma lelkesen, kéjjel olvassa, holnap gyilkol. És nem stilisztikai jellegű az én gondom. Ugyanezt meg lehet fogalmazni emelkedett, arisztokratikus, finom szókinccsel is - ami iszonyúbb.

S ettől semmi sem védi meg az embert. Ezen nem segít, ha törvényesen büntethető. (Tilos részegen a volánhoz ülni, heroin sem kapható a trafikban, de nem biztos, hogy a tilalom sokakat tart vissza.)
A verbális szadizmustól fél lépés a tettleges. A srácokat, akik módszeresen kínozták-verték Jancsikát Debrecenben, talán Fischer István remek kis fehér-fekete játékfilmje, a Legalább Európát sem fékezte volna. Pedig az a több mint három évtizede, Kolozsváron, a Brassai Líceum épületében egy Páskándi-novella nyomán forgatott film megrázóan szólt ugyanerről.

Morális sérüléseinkre, sebeinkre nincs gyógyír, és arra, amit érzünk, nem szedhetünk fájdalomcsillapítót. Megszállottan hiszem, hogy semmivel sem vagyunk fejlettebbek, mint az ezer évekkel ezelőttiek. Miért hinném, hogy ezer évek múltán jobbak leszünk?

Nyugat-Krétán, az egykori minószi Kydoniát Krisztus előtt 1450 évvel tűzvész pusztította el - de az ott föllelt mükénéi „Lineáris A” írást mindmáig senkinek sem sikerült megfejteni. Kydonia romlása után közel két és félezer évvel dúlta fel tájainkat a tatárjárás. Egy évezreddel Arisztotelész után. Miért hinnénk, hogy a tudományos, műszaki és egyéb fejlődés visszafogja az emberi kegyetlenséget?

Ami gyűlölet ma szavakban kifejezhető, az holnap tettekben elkövethető. Igaz, elismerem, ezen az sem sokat változtatna, ha a szóbeli gyilkosságot büntetnénk.

Bodor Pál

Március 23.

A pártok jelleme
- avagy miért a Kodály körönd?


Nem tudom, mi a félelmetesebb: a „biztos pártválasztók” elfogult, lelkes, „tűzön-vízen át” tömege - vagy a „bizonytalanok laza csoportja”.

A bizonytalanok mindenképp jó trend-jelzők. Rajtuk lemérhető, minek van húzása. Minden PR és marketing munkának ők a célpontjai - a biztosakkal senki sem törődik, őket nem kell meghódítani, meggyőzni, megnyerni, megvesztegetni, dédelgetni. A bizonytalanok nem azért viselnek zöld kalapot, mert hisznek benne, nem is azért, mert jól áll nekik. Csak kipróbálják, hátha sikerük lesz zöld kalapban. Nem volt sikerük micisapkában, barettben, baseballsapkában, most megpróbálják zöld kalapban. Mert Cili is azt mondta, most jött el a zöld kalaposok ideje.

A ”bizonytalanok” tehát a politika kis spekulánsai. Kicsit több rokonszenvvel fogalmazva: ők mindig újra reménykednek. Ha kiábrándulnak legújabb politikai szerelmükből, megmagyarázzák maguknak: ez az ő igazságos döntésük. Egyébként pedig érzékenyek a tőzsde hullámzására, beleértve a politikai, színházi, szerelmi tőzsdét - ugyanolyan lázasan hirdetik hol ezt, hol azt.

Sajnos, nem érdemes sem filozófiai, sem erkölcsi ítéletet mondani fölöttük, mert a sors néha nekik ad igazat. Holott idegesítők. Jancsi barátom már négy, teljesen különböző pártnak volt lelkes híve és szavazója, de egyszer csak azon vette észre magát, hogy semmivel sem járt jobban, mint öreg havere, Laci bácsi. Aki viszont a biztos pártválasztók csoportjába tartozik. Alatta (fölötte) majdnem ugyanúgy változott az a párt, amelyhez abszolút hűséges, mint ahogy cserélődött a Jancsi kalapja. Látszólag mindig a Fideszre szavazott, ebben nem ingatta meg névcsere, programváltás, stratégiafordítás, nem tántorította el a szövetségesek szereposztásának átalakulása - olyan ez, találta ki hozzá az ideológiát, mint a válásaim: már az ötödiknél tartok, de én nem változtam semmit. A Fidesz is összeállhatott tőlem az MDF-fel, Torgyánnal, Turi-Kováccsal, Lezsákkal, Semjén Zsolttal meg akárkivel, Farkas Flóriánnal, csak Fidesz maradt nekem. Ha nem is igen ismerhetek rá a rendszerváltozás környékire.

Igaz, minden életre való párt valamelyest változik. Valamicskét - az alapító atyák pártjához képest - az SZDSZ is alakult, meg a szocialisták is. Ami azonban felmerül: változott-e a pártok jelleme? Ma ugyanazoknak kell tartaniuk a Fidesz diadalától, mint tíz évvel ezelőtt?

Egyébként, az igazat megvallva, már majdnem mindent értek. Csak azt nem, hogy miért épp a Kodály körönd…? (Ezt legföljebb Jolsvai András, alias Köröndi érti.)

Bodor Pál

Március 22.

Kollégákról


Az ellenszenv és a rokonszenv nem mindig magyarázható meg racionálisan. Az MTV Este című műsorában például mindig rettentően ideges leszek Rábai Balázstól, s ebben biztos főszerepet játszik, hogy akarva-akaratlanul „pikkelek” erre a kellemes fiatalemberre. Úgy érzem, nem igazi vitakedvből, nem is igazi kíváncsiságból teszi fel agresszívre hangolt kérdéseit, hanem csak mert azt tanulta, hogy a műsorvezetőnek slágfertignek kell lennie, hamar riposztozónak, mint egy tenisz-, vagy legalább asztalitenisz-bajnoknak. Ismétlem: nyilván elfogult vagyok vele szemben, ki tudja, kire emlékeztet memóriám elsüllyedtnek gondolt bugyraiban - lehet, hogy mások nagyon is lelkesednek érte. Én viszont csak akkor nézem végig, ha vendége rendkívül érdekel.

Ezzel szemben Mélykúti Ilona nagyon hiányzik nekem a képernyőről. Az én szememben talpraesett, csinos, szellemileg is pikáns jelenség, kedvességében mindig volt csöppnyi irónia, lelkesedésében kétely, képes volt mondatait, különösen kérdő mondatait idézőjelbe tenni, fölényeskedő vendégét bölcsődei gyöngédséggel a helyére tenni, feszültséget teremteni; elhittem, hogy az én nevemben is kérdez, örül, koncentrál, nevet: természetes volt mindig és nőies. Töprengtem: miért tűnt el a Napkeltéből az egyetlen hölgy? Miért vendégszerepelt oly rövid ideig az MTV-ben, és hova lett. Bevallom, rémeket láttam, betegséget, balesetet, ki tudja. (Bözsi féltékeny lett a férjére, mert az oly áhítattal csüggött Mélykúti szavain, hát megleste, és vitriollal leöntötte…)

Most találkoztam vele, semmi baja, sugárzóbb, mint valaha, de a televíziós újságíró televízió nélkül nem újságíró… Persze, lehet, hogy más őt ki nem állhatja.

A nyomtatott sajtóban sok szerzőt igen nagyra becsülök. Az utóbbi időben mindenekelőtt Sándor Erzsit - például a Premierben, a Jövő 7-ben és egyebütt. Nagy egyéniség, tartalmasan leleményes, tömör és szellemes, gondolatgazdag és hódító. Ha lapom lenne, „megvenném”. Annyit fizetnék neki, hogy csak az én lapomba írjon, s abból jól megéljen. De hát Zöldi László rendszeres Médianaplóján kívül sehol nem olvasok módszeres lapkritikát, senki sem figyel föl a nyomtatott sajtóban is durván jelentkező kopott, vacak, magyartalan lazaságokra.

Bunkóvá lesz lassan az olvasó is.

Bodor Pál
Március 21.

Bűn-e az MSZP-re szavazni?


A rangos paptanár nem magánbeszélgetésen, hanem tanítványainak az órán jelentette ki: keresztény magyar ember bűnt követ el, ha a szocialistákra szavaz. Megírhatnám az atya nevét, a helyszínt, időpontot, de így kiadnám vétlen-véletlen forrásomat. A tanár úr szórólapot is osztott. (Közöljem? Segítsek neki agitálni?)

Reformátusként kezdetben csak a két Hegedűs Lórántra figyeltem fel. Először, régebb, az idősebbik remek tudásáról, szerzői-szónoki művészetéről győződhettem meg: a San Sebastian-i baszk egyetem nyári sorozatának vendégelőadói voltunk vele és Fábry Péterrel. A kezdeményező az Association of European Journalists (Európai Újságírók Szövetsége) spanyol főtitkára, híres publicista és magyarbarát volt, pesti segítője az utrechti teológiát végzett, fiatalon elhunyt, dél-amerikai születésű (s ott a városi gerillákkal együttműködő) baloldali újságíró, Nagy Attila. Az EÚSZ magyar tagozatának elnökeként spanyol kollégánkkal többször találkoztam, például az athéni sajtószabadság-vitán; kifejtette, hogy igazi szabadság elképzelhetetlen a hatalom szabadságának korlátozása nélkül. Ha jól értettem, ő is állam és egyház szétválasztásának híve volt - ami közben hazájában meg is történt.

Meglepett hát az itthoni, igen jobboldali, politizáló püspök Hegedűs Lóránt, hisz San Sebastianban tudós gentlemanként viselkedett, a szélsőség s gyűlölet árnya sem suhant át szavain. S meghökkentett főként fia, a MIÉP-alelnök lelkész, parlamenti képviselő ifjabb Hegedűs Lóránt rettentő szövegelése.

A piaristáknál végeztem, nehezemre esik a párt-elfogult (pártfogult?) katolikus paptanárról szólnom, vagy akár a katolikus püspöki konferencia némely proklamációjáról. Bioetikai nézeteit kifejtő, terjedelmes nyilatkozatát élesen elemezte a New York-i Columbia Egyetem ny. fiziológia professzora, világhírű gyógyír felfedezője, a bibliai regényciklusával feltűnt Bitó László - válasza megjelent a HVG Online és a Budapesti Lap hasábjain. Csakhogy lépten-nyomon kiderül: az egyház keveset tanul a századok óta őt érő bírálatokból. S ha tetejébe egyházi emberek nyíltan, szószékről is jobboldali pártokért exponálják magukat, azzal előbb-utóbb az extrém baloldalt erősítik.

Már az is csoda, hogy nem a komikus-kínosan anakronisztikus Semjén Zsolt a Fidesz helyettes kormányfő-jelöltje.
Bodor Pál

Március 20.

Nálunk a szabadság is gyűlöletet terem?


Választási kampány-őrületünkben minden személyi vonást elfed a politikai hovatartozás. Nincs rokonszenves, érdekes, buta, szellemes ember - csak em-esz-pés meg fideszes van. Már ott tartunk, hogy a Centrum-párti szavazó az ügyes: mert hogy neki nagyon nagy baja nem lehet, akármi a végeredmény. A MIÉP-Jobbik: „hát persze, akárhogy fújnak a Fideszre, a második fordulóban rá szavaznak, ha az első forduló nem ígér helyet a parlamentben”. A két munkáspárt? Lenéző, ostoba legyintés.

Mindig voltak ilyen uralkodó jegyek, amelyek az összes többit elhomályosították. Ha valakiről azt mondták: transzplantált: újszíves, vagy „nyolc évet ült rablásért”, vagy: „svájci nyugdíja van”, vagy: hatszor nősült, vagy: homokos - a többi már alig volt érdekes. A jazzgitáros háromszoros sikerre számíthat, ha katolikus pap volt. Az idegenlégiós, a talált gyerek, a Szomáliában szolgált ferences, a Moulin Rouge nyugdíjas magántáncosnője… No lám: ízlésünket már a bulvársajtó, meg a bulvár-televízió alakítja. És a politikai hisztéria.

A kampány-osztályozás szörnyű. A szenvedélyes szurkoló szemében homogén csoportok léteznek. A rokonszenves - és az ellenszenves tömb. Mintha egyedei egymás között teljesen egyenlők lennének. Ismerős járvány. Ez tombolt a vallásháborúk idején, ez gyilkolta az egymást gyűlölő nemzeteket, ennek enyhébb szindrómája állította szembe az alszeget a felvéggel. A legkisebb közösség is megosztható.

Igaz, még félelmetesebb a kényszer-egység. Mondjuk: a zsarnokság teremtette látszat-monolit. Amelyben a félelem (és gyávaság), meg az érdek (és haszonlesés) a fő kortes. Átkeresztel, nevet változtat, hitet cseréltet, és 97,82 százalékos szavazataránnyal győz.

Erkölcsileg akkor már jobb, ha gyűlöljük egymást, ugye? Na jó, nem a gyűlölet a jobb, hanem a tudata annak, hogy választhatunk ilyen, olyan meg amolyan között. Ami ugyan maga a szabadság, de nálunk a szabadság is gyűlöletet teremthet. Mert eszközei, cimborái, cinkosai: az uszítás is, a sinkofálás, besurranó tolvajlás, rágalmazás.

Most ide kellene egy optimista zárószó. Tessék gondolni egyet!

Bodor Pál

Március 19.

Kivel fog kezet Szabad György?


Okos ember nem kiáltja világgá, hogy őszintesége szabályozott. Miért is kiabálná ki mindazt, amit csak a pszichiáternél mondana el, vagy a kínpadon? S hogy áll ezzel a politikus? Elismerem, neki tekintettel kell lennie helyre, időpontra, erőviszonyokra, pártja érdekeire, tisztségére, ezer egyébre.

Fogalmam sincs, hogy Szabad György miért nem fogadta el Gyurcsány Ferenc gratulációra kinyújtott kezét. Vagyis a kitüntetést igen (noha azt a kormányfő is jóváhagyta) - a kezét nem?

Szabad György, a történész, a politikus mindent(!) tud, ami e gesztusában csakis őt kompromittálja, reá és csakis reá vet rossz fényt. Azt is sejti, mit mondott volna ennek láttán mindkettőnk sok évtizedes beszélgető partnere, Antall József. Aki nem is azt vetette volna a szemére, hogy beállt kampánystatisztának. Ha a Ház volt elnöke, az akadémikus, Kossuth politikai pályájának elemzője eldöntötte, hogy nem fog kezet a miniszterelnökkel, maradjon otthon. A kitüntetést attól még megkaphatja. Három héttel a választások előtt ilyen durva gesztust nem engedhet meg magának. Ennél azért jobb nevelést kapott annak idején, Aradon.

Ehhez a modortalansághoz nem kellett bátorság. Gyurcsány nem bosszúálló. Lépésével Szabad György csak a hírét tette kockára. Aligha szorul annak a dicséretére, aki ezért fasza fiúnak nevezi, s vállon veregeti.

Nem találgatom, hogy a mai menő politikusok közül kiben bízna Antall József; hite szerint ki szavatolná igazán a parlamentáris demokráciát és az európai magyar fejlődést. Aligha egy csapodár populista.

1990 tavaszán, a választások forró napjaiban mindketten nyilatkoztunk élő adásban a német ARD-nek: Antall József - és szerénységem. (Persze, nem is én, hanem Diurnus, aki németül bizony dadogott.) Utána együtt ballagtunk el. Sose felejtem el: az MDF akkori fő populistája került szóba. A leendő miniszterelnök reá nem jellemző indulatossággal megállt, és ingerült, széles gesztussal szinte kiáltva mondta: „Az egy marha!” (Hamisítok: a határozott névelő helyett a nevét mondta.)

Sajnálom, hogy nem kérdezhetem meg tőle: most mit gondol Szabad Györgyről? Nyilván megértőbben, szelídebben, lemondóbban nyilatkozna, s taglejtése sem lenne oly heves.
Bodor Pál

Március 18.

Személyeskedem, morgolódom


Azt hiszem, a jobboldal csak hangosabb, keménykedőbb; mi nem kevesebben, de tartózkodóbbak vagyunk. (Vagyis aki velünk van, nem mind tüntet ezzel. Ezt a magas labdát azonban könnyű leütni. Hát tessék.)
Odaát kialakult egyfajta politikai ripacsság. A színpadon a ripacs nem mindig kókler, ordenáré, rikító - de a politikában mindig az.

Ha csak a túlzó formát kifogásolnám, nyomban hozzátenném: Pokorni Zoltán például nem hadonászik. Hangerőben Mikola miniszter úr sem harsog. De ha a tartalmi ripacsságot mérlegelem, a feladatom szomorúbb, nehezebb. Amikor illedelmes, pallérozott szónokok érvei, bizonyos mondandói semmivel sem hitelesebbek a vásári kikiáltókénál, a szelíd civil is begurul.

Máig sem értem például, hogy Pokornival vitázva Szekeres Imre miért finomkodott, miért nem mondta ki, hogy a Fidesz csak ciklusa végén döntött a nyugdíj-emelésről. Négy évéből hány napon érvényesült ez? Hány napig finanszírozta döntését?

Gyurcsány Ferenc országjárásának kereplős-sípos megzavarói ellen fogalmaztam meg egy tán hatásos, békés javaslatot. Illetékestől még telefon-reagálás sem érkezett, miként a többi hasonlóra sem, hónapok óta. Írtam Zöldi László Lefülelt mondatok című szenzációs idézetgyűjteményéről - jobb muníció szónokoknak, plakátokra, mottókba nincs Magyarországon. Senki nem kapta fel a fejét. Kinek írjam meg? S kinek továbbítsam mások jó ötleteit? Gál J. Zoltánnak, Keszthelyi Andrásnak, Szigetvári Viktornak? Van dolguk elég. Nyisson kampány-postafiókot az MSZP, meg az SZDSZ is: vannak még ötletes emberek a lehetséges koalíció oldalán! Zöldi László például furcsállja, hogy eleddig csak a jobboldal gyűlésein vannak jelen kiemelkedő, országosan ismert szimpatizánsok, jeles személyiségek. Több neves baloldalit kérdeztem:
egyik sem kapott ilyen rendezvényre meghívót. Vajon miért? És még egy illetlen „miért”. Vitray Tamás után miért terjesztettük-terjesztették fel hiába Kossuth-díjra nem is egyszer a rendszerváltás után a MÚOSZ tiszteletbeli elnökévé választott Gömöri Györgyöt - nem kapta meg (holott az Európai Újságírók Szövetsége belgiumi alapítású, legnagyobb díjával már 1996-ban kitüntették). Föltehetőleg még a kuratóriumban bukott meg a jelölés.

Persze: amíg - teszem azt - csak az írói Kossuth-díjak „rovására” lehet kitüntetni a közel 85 éves Gömöri Györgyöt, addig nem kapja meg soha.
Bodor Pál

Hibaigazító utóirat. 24 óra késéssel javítok: hát persze, nem a (Cambridge-ben egyetemi tanár, költő) Gömöri György barátomról van szó, hanem Gömöri Endréről, a zseniális publicistáról, akinek az utóbbi években a Figyelőben olvashatom rendszeresen az írásait. Nagyon restellem az elírást.

Diurnus

Március 17.

Debreczeni József könyvet ír Gyurcsány Ferencről

Diurnus naplója
„…már nem is csak azt
szeretném, hogy ne Orbán
kerüljön hatalomra, hanem
kifejezetten azt tartom
kívánatosnak, hogy Gyurcsány
valósíthassa meg vízióját.”
(Debreczeni József)

1. Sokáig töprengtem: vajon végül mi adta az utolsó - vagy az első? - lökést Debreczeni Józsefnek? Nem mondom, mihez, mert azt már mindenki tudja. Gyűltek, gyűltek a benyomásai, a keserű tapasztalatai, a csalódásai - mindez akár arra is indíthatta volna, hogy végképp odahagyja a közéletet, a politikát, és tudományos munkásságának áldozza idejét. Megvan ehhez minden tudása, adottsága. Elemző politika-történészként is nagy távlatok nyílhattak volna meg előtte.

Kellett történnie valaminek, amitől mindaz, ami talán ingerült szomorúsággá gyűlt benne, egészen mássá alakult.

Noha nekem személy szerint keserű volt első találkozásom a hirszerzo.hu-val - egy interjúm értelmét eltorzította, és ezzel módot adott a Magyar Nemzetnek arra, hogy négyhasábos szalagcímben rágalmazzon meg -, de el kell ismernem: gyakran igen fontos szolgálatokat tesz a nyitott nyilvánosságnak ez a különös orgánum.

Besenyei Zsolt Debreczeni Józseffel készült interjújában utolsó kérdésként a következőt tette fel alanyának: „Gyurcsány a kisebbik rossz, aki Orbán visszatérését megakadályozhatja?” Debreczeni válasza: „A parlamentarizmushoz való viszonya önmagában elég ahhoz, hogy őt tartsam a jobbik alternatívának. Már amikor megválasztották, akkor világos volt, hogy nagy kaliberű politikusról van szó, akármit is gondolunk róla. Mostanra azonban - amióta belefogtam Gyurcsány politikai életrajzába, több órát beszéltem vele, és újraolvastam korábbi cikkeit - már nem is csak azt nem szeretném, hogy ne Orbán kerüljön hatalomra, hanem kifejezetten azt tartom kívánatosnak, hogy Gyurcsány valósíthassa meg a vízióját.”

2. Sajnos (vagy hálaistennek) nem tudom, hogyan kezelte ezt a nyilatkozatot a Fidesz sajtója. Politikai és szakmai illetlenség, de nem is akarom megnézni. Gondolom, ennek olvastán a Fidesz megnövelte kereplőinek-sípjainak a számát, és hangerősítőket szerelt mindegyikbe, főként, ha Gyurcsány országjárását tisztelik meg.

Javasolom, hogy mától kezdve gyűjtsük hát a legjobb mohácsi, múzeumkerti stb. fotókat, részesítsük előnyben a „nagy-közeliket”, különösen az ismétlődő arcokét - és még az első forduló küszöbén rendezzünk óriási fényképkiállítást csak ezekből. Nem zárt teremben - még ha az védhetőbb is -, hanem igenis erősen védett köztéren. A magyar politikatörténet és Orbán-történet jeles eseménye lesz. Album alakjában is kiadnám. Esetleg ilyen címmel: Így cselekszik a Fidesz. Vagy egyszerűbben: A cselekvő Fidesz.

Bodor Pál









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2006-03-23 (2700 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.06 Seconds