2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20203141
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Diurnus naplója 2006. november II.





Kedves Olvasók!

2006. április 1-jén volt egyéves a KLUBHÁLÓ DIURNUS! Kötet készül a jegyzetekből. Az „oldalt” amit eddig közel tízezren olvastak, a könnyebb keresés érdekében immár harmadszor átszerkesztettük. A „számláló” mindig újraindul. A TOP 20-ra kattintva lehet látni, hogy Bodor Pál a TOP-on van nálunk, és már több hónapja gyakran a NOLBLOG-on is! (Szerk.)

Eddig a hónapig ezt az oldalt közel 21.000-en olvasták.


NOVEMBER
November 30.

Karácsonyi csuda meséskönyv




Gyönyörű, sőt gyönyörűséges karácsonyi meséskönyv jelent meg a pécsi Jelenkor Kiadónál – egyik legigényesebb, legjobb ízlésű, kezdeményező és komoly könyvkiadónknál. Egy tudósból lett nagyon érdekes író, Bitó László nekiállt és összegyűjtötte az egyetlen isteni fogalom fókuszába terelhető mítoszokat, legendákat, (utóbbin általában a szentek életét értjük, de én most az istenek életét, sugallatát is ideértem), és úgy írta meg a Három Királyokat, a Három Napkeleti Bölcset, olyan realista ízű, mosolyos-szomorkás történetben, melyben bármelyik pillanatban megjelenhetne Mithrász (Mithra, Mitra), de Zarathusztra (Zoroaszter) is, vagy Zeusz, vagyis Kronosz (az idő) és Rheia fiával (ez a Rheia nem tévesztendő össze sem Re vagy Rea egyiptomi napistennel, sem Romulus és Remus anyjával), elismerve, hogy a görög Zeusz és a latin (római) Jupiter között nagy különbségek nincsenek… Az istenre vágyó, istenkereső, önmagéval elégedetlen ember örök meséje is ez, azé, aki egymaga nem lehet elég erős a szükséges, megváltó jósághoz, tehát segítséget remél a Magasságostól.

A csudaszép mese voltaképpen Jézuska-történet, meg Mária-történet, megjelenik benne a féltőn gyanakvó, tapasztaltan morózus József is, a Dávidtól való, megsejthetjük, hogy József nélkül a kis Máriát akár meg is kövezhették volna – egyszóval, gyönyörű barangolás ez sivatagokon, viharokon és időkön át a megnyugvásig és a legvonzóbb délibáb, a szeretet szükséges csábításáig.

Mindez azonban nem lehetne ilyen csudás, ha nem kalauzolná képzeletünket Szyksznian Wanda harminc festmény-illusztráció sorozata, amely valószínűleg művészileg is egyedülálló teljesítmény ebben. Alighanem az idei karácsonyi könyvvásár igen keresett kincse lesz ez, hiszen -- noha meséskönyv, amelyet a kicsinyek is ámulva hallgathatnak-lapozhatnak --, aligha van felnőtt a világon, akinek ne szerezne igaz örömet, vigaszt, gyönyörűséget. Ezt a könyvet tehát (az illusztrációkat nem!) le kell, érdemes lefordítani világnyelvekre és számos más nyelvre

Megkíséreltem mellékelni Wanda egyik különösen szép illusztrációját. A többi megtalálható és kinagyítható az interneten, a következő website-en: www.laszlobito.com

Bodor Pál


November 29.

Kivel nem fog legközelebb kezet Dr. S. L.?


Az óvodában, az iskolában, a mesékben, az ajánlott és kötelező olvasmányokban mindannyian, ugye, jók vagyunk és jó a lelkiismeretünk. Engem azonban most a rosszak érdekelnek. A gonoszok. Őket kellene alaposan tanulmányoznom, hogy védekezhessem ellenük. A jókat nincs miért alaposan, mondhatni tudományosan studíroznom, még akkor sem, ha netán szeretném őket becsapni, megfúrni, kirámolni. Megy ez terepismeretet, háttér-tanulmány nélkül is. A jókkal kibabrálni nem kunszt.

Tanítsatok meg engem arra, de igazán, hogy milyen a szélhámos. Hogyan ráz át, visz a jégre, fojt meg zsineggel, rabolja el a lakásom, méghozzá jogásznak, ügyvédnek nevezett, igazolt, snájdig, elegáns, keretnélküli szemüveget viselő úriember segítségével. Valljátok be nekem őszintén: ti megismeritek a maffiótát a szagáról? A kölnijéről? A szipákolásáról?

Azt mondják, a szélhámosok és a lakás-maffiák emberei kezdetben behízelgők, azután gyilkosok. Mondom hát, mutassatok nekem az utcán tipikus zsebmetszőt, gyilkost, rablót, álrendőrt, álelnököt. Van ilyen? Kérek tankönyvet. Az unokáimat tanítsátok meg fölismerni a mindennapi álruhást, tanítsátok meg védekezni őket, ne hazudjátok nekik, hogy az emberek nagy többsége jó. Vagy legalábbis mondjátok meg nekik, ha így van is, hogy ez a jóságos többség otthon ül, kötöget, tévét néz, a függöny mögül kinéz az ablakon, gereblyézi az avart, s maximum azt gyújtja meg.

De a látható többség nem a jókból áll. Engem nem az örökös alperesek érdekelnek, hanem az örökös, győztes felperesek. (Ez a mondat nem az igazságszolgáltatásra vonatkozik, hanem az életünkre.)

Ha a köztársasági elnök, a jogászprofesszor egyenlőségi jelet tesz „egyfelől és másfelől” alapon a náci felütésű kuruc.info és a 168 Óra közé (lásd Dr. Gábor György írását a november 27.-i Népszavában), akkor a Védegyletnek ki kellene jelentenie, hogy tévedett, félreismerte Sólyom Lászlót, amikor köztársasági elnöknek javasolta, mert azt hitte, a tárgyilagos, elfogulatlan igazság embere.

Sólyom László ettől a pillanattól legjobb esetben némelyek köztársasági elnöke. Semmiképp sem mindenkié. S ez nála nem nyelvbotlás volt, nem magánéleti baki. És ez a lehető legrosszabb eset. Ha beszélni nem tanult meg valaki - hát istenem. De ha köztársasági elnöknek választják meg, legalább hallgatni tanuljon meg. Egy civilnek nem kötelező disztingválni. De egy államelnöknek! Jogásznak! Az Alkotmánybíróság volt elnökének! Avagy még sosem olvasta a kuruc.info-t? S a 168 Órát sem? Tehát egyfelől s másfelől alapon két sosem látott orgánumot? Kivel nem fog legközelebb kezet Dr. Prof. Sólyom László köztársasági elnök úr? Ki okoz itt erkölcsi válságot?

Bodor Pál


November 28.

Svájci szemmel egészségünkről


Szigeti Éva Svájcban dolgozott hosszú ideig az egészségügyben; hazajött, s teljes jóindulattal „hozzászól” az egészségügyi vitáinkhoz. Felhatalmazott tömörített, részleges kivonat közlésével.

1. A politika ne írja elő (szankció terhe mellett!), hogy hol, kinek a kése alá fekszik a beteg. Ez csak az ő (és háziorvosa) gondja. Gyógyulás, túlélés itt főleg ezen múlik: a szabad orvos- és kórházválasztáson.
2. Az eddig tervezettek nem szüntetik meg a hálapénzt. (Míg a harmincéves „bankfiú” többet keres a főorvosnál…) Majd ha valóban tisztességesen megfizetjük őket.
3. Ritkítani remélik a beteg-orvos találkozást. Hogyan, ha csak egyhavi gyógyszeradag írható fel egyszerre? Mert ha majd többet lesz szabad, anyagi okból azt is több vényre kell írni. (A vizitdíjat ki szedi-nyugtázza?)
4. Ne hivatkozzanak arra, hogy miként működik az egészségügy Nyugaton. Ez fokozza a feszültséget. Mert akkor a magyar és nyugati (lakossági és egészségügyi!) átlagjövedelmeket, az egészségügyek szakmai, műszaki szintjét, higiéniáját, a kórházi melegétkeztetését is össze kell vetni, nem szólva a lakosság egészségügyi állapotáról ott és itt. (A bécsi kórházi ágyszám Budapesten aligha elég.)
5. A betegbiztosítási rendszerek összehasonlítása nagyon ingatag. Minden országban különböznek, mindenre lehet példát találni.
6. Való igaz: a legfontosabb kiszűrni a nem biztosítottakat. S elkezdeni a fiatalabbak kiegészítő (magán) biztosítási rendszerének kidolgozását.

Szigeti Éva utóirata: Elfogadhatatlan, hogy a kismamáktól épp szüléskor „vegyék el” azt az orvost, aki a terhesség kilenc hónapja alatt gondozta őket. Nem olyan pezsgő a nők szülési kedve, hogy szabad legyen őket bármivel is hátrányos helyzetbe hozni. Az átmeneti időre Szigeti Éva több javaslata közül egy: „A kismama a terhesség és szülés idejére kössön ’privát’ betegbiztosítást (ahogy azt tették a turisták külföldi út előtt) arra az esetre, ha orvosa nincs szolgálatban.”

***


Az összes magyar internetes fórum összegyűjthetné az eddig befutott, közzétett egészségügyi észrevételeket, panaszokat, javaslatokat, ötleteket, nézeteket, tapasztalatokat, élményeket, aggályokat, és mindezt - akár valaminő rendszerezettségben - átnyújthatnánk az egészségügyi minisztériumnak, és esetleg a parlamenti frakcióknak. Nemcsak azért, mert száz év múlva ez hallatlanul izgalmas, hevesen realista képet nyújtana rólunk.

Bodor Pál


November 27.

Az irtózat hiánya


Persze, nekem is voltak könnyű és majdnem halálos baleseteim, előbb-utóbb beszereztem félelmetes ismereteket, nekem is voltak közeli majdnem-barátaim, akik bajban cserbenhagytak vagy elárultak, meg velem is előfordult, hogy valakit sok mindenben segítettem, s amikor egyetlenegyszer apró ügyben reászorultam, tehetetlenül tárta szét a karját. Vagyis hát engem is becsaptak, kirámoltak jó néhányszor, hazudtak nekem, visszaéltek a jóhiszeműségemmel - mégis világos számomra, hogy szinte semmiről sincs tudomásom, ami szörnyű és életbevágóan fontos.

Fekete Gy. Attila több hasábon beszámolt a Népszabadságban egy magyarországi, a maffiához igen hasonló, szükség esetén akár ezer embert megmozgató, gyilkolni, rabolni, megverni, fenyegetni, zsarolni, üldözni bármikor kész szervezetről, amelynek most vágták le a fejét - de mintha azt vettem volna ki, hogy arról nincsenek pontos információk, vajon hány feje van még.

Nos, ez az a világ, amelyre többször céloztam már írásaimban, mondván, hogy íróként sajnálom, ha mindebben avatatlan vagyok, magánemberként azonban nem győzök hálálkodni a sorsnak, hogy minderről eleddig csak fantáziáltam, olvastam, képzelődtem, meg írtam. Elvben tucatnyi oldalt vethetnék papírra a gyermekrablásokról - annyi alvilági műveltségem már van, hogy erről regényt írjak -, még gazdagabbak az ismereteim lányok elrablásáról, túszul ejtéséről, kegyetlen erőszakkal és kínzással prostitúcióra kényszerítéséről, meg az sem titok, hogy három szexrabszolga a futtatónak legalább havi másfél-kétmilliót hoz. De mindez tőlem, hála az égnek, távol történik, sem sikolyt, sem halálhörgést nem hallok, hacsak nem filmekben, a szemem láttára még senkit sem korbácsoltak, kínoztak, öltek meg, s arról az ezeremberes hadsereget mozgató vezérről fogalmam sincs, s azt hiszem, az ezer közül egyet sem ismerek. Bár - ki tudja?

Magyarán: a társadalom nagy többsége „meg van kímélve” az elviselhetetlen élményektől, a világ mindig jelen való, hiteles borzalmaitól. Csak kósza kis híreink vannak, hogy milyen mérvű, milyen vagyonokat mozgat a korrupció; hány száz- vagy ezermilliárd mozog a feketeségben. Ezért vagyunk képesek elandalodva sétálni, koncertre járni, bosszankodni, ha az áruházi tortaszelet vacak, merkelni, ha elvesztettünk egy kétszáz forintost. Vagyis mindennapi kis realizmusunkhoz többet kellene tudnunk mindarról, ami fenyegető, irtózatos, jelen van. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy az MTV legvadabb ostromlói között is ott volt egy szakasznyi ebből vagy egy másik ezres seregből.

A bűnügyekről a komoly sajtónak is alaposan be kellene számolnia, ha a társadalom egészétől erős szolidaritást remélünk. A bűnügyek nemcsak bulvártémák.

Bodor Pál


November 26.

Tanácsadó enciklopédia


Kellene számítógépes formában olyan szakmai, pályaválasztási és pályaváltási tanácsadó, amely a kérdező összes, a rendszerrel kompatibilis adatainak ismeretében közli a képzésre, átképzésre, továbbképzésre, elhelyezkedésre vonatkozó lehetőségeket.

Hajnal Sára, mondjuk, beüti a gépbe, hogy bölcsészkart végzett, magyar és latin szakot, huszonnégy éves, hajadon, Pilisvörösváron lakik, középfokon tud angolul, kevésbé németül, érdeklődik az antropológia és a jog iránt, foglalkoztatja az orientalisztika, kerékpározik, táncol, gitározik (és még sorolhatnám) - nem sikerült tanult szakmájában elhelyezkednie, hajlandó lenne (és a szülei támogatnák) még valamilyen posztraduális képzésben is részt venni, szívesen vállalna munkát a világ angolul (is) beszélő, békés részeiben - és így tovább.

A gép adott időhatáron belül válaszol az e-mail-címére (vagy másképp), megírja, hogy hol és milyen lehetőségei vannak továbbképzésre, milyen feltételeknek kell megfelelnie, milyen tesztelésnek - illetve milyen elhelyezkedési lehetőségei vannak a világban. Esetleg közli, hogy hol, ki fogadná személyesen is, ha a felsorolt lehetőségek valamelyike rokonszenves.

A rendszer működési módja nem ismeretlen, bőven vannak már ilyenek, a fentieknél specifikusabb funkciókkal is. Ha jól fungál, talán az is elképzelhető (hadd legyek végre összhangban az egyre üzletiesebb koncepciókkal), hogy a kimerítő, már-már tanulmányszerű, alapos válaszért valamilyen összeget be kell fizetni. Ennél sokkal fontosabb, hogy hozzájárulhat rossz közérzetek, bizonytalanságok eloszlatásához, a munkaerő mobilitásához, a munkahely és a munkavállaló találkoztatásához. Tájékoztató szerepe rendkívüli lehet.

Nyomban hozzáteszem, hogy elképzelhető sokkal egyszerűbb - és sokkal bonyolultabb - kérdésekre választ adó eszköz; kiválóan alkalmas ugyanakkor közvélemény-, népszerűség-, ismeretek- és ízlések tesztelésére-kutatására. Van, aki kommunikációs automatáknak nevezi ezeket - mindenképpen alkalmasak arra, hogy tanácsokat adjanak egyetemet (szakot), illetve szakmát választó fiataloknak, de fölmerült már, hogy preszelekciós szerepet vállalhatnak akár a párválasztásban is. Némely országban hasonló, háttér-információt tároló, illetve szolgáltató berendezések segítik a társ- és házasságközvetítő irodákat is. Érdekes lenne ilyeneket „bevetni” annak körüljárásához, hogy az amerikaiak milyennek képzelnék az eszményi elnöküket.

Bodor Pál


November 25.

TGM és FSP


Tamás Gáspár Miklós (TGM) azt írta valahol, hogy miután az SZDSZ rábólintott Gergényi Péter és a rendőrség szeptember-októberi munkájára, fel is oszlathatja magát. Föld S. Péter (FSP) erre élesen válaszolt a Klubhálóban. Én meg képtelen vagyok hallgatni.

Szerintem kínosan mulatságos, hogy képtelenek vagyunk vitatkozni. Sajnos, közülünk is a legtöbben dührohamokat kapnak, ha az övékkel homlokegyenest ellenkező véleménnyel találkoznak. Persze, ritkábban akkor, ha az ellenoldalon hangzik el - az ellenoldal arra van szabadalmaztatva, annak szabad, s arra akár legyinteni is lehet - az viszont rettenetes, ha hozzánk közelebb álló, vagy rokon érzelmű, netán még nemrég igen hasonló elveket valló tesz „felháborító” kijelentést. Avagy valamely konkrét ügyet, helyzetet másként, velünk ellenkező módon ítél meg. Igaz, az egyház sem a pogányokat, hanem az eretnekeket ítélte kínhalálra, a Bolsevik Párt is több kommunistát ítélt halálra, vagy végzett ki titokban, mint nácit.

Az MTV székházának ostroma alatt már nagyon kiborultam, mert ordítóan igazságtalan, aránytalan volt a helyzet, az ostromlók között vadállatok is tomboltak, a rendőrök pedig kiszolgáltatott, gyöngén vezetett, rosszul felszerelt, hozzá nem értő áldozatok voltak. Ha másnapra sincs tettre kész, erős és kemény rendőrségünk, az igazi nemzeti szégyen (és tragédia) lett volna. Lehet, hogy az elkövetkező napokban a (kompenzáló?) rendőrség olykor keményebb volt a kelleténél, de az MTV előtti támadók kegyetlenségének a nyomába sem ért - már amennyire a felvételek alapján ez megítélhető. Ebben az értelemben a koalíció oldalán állok, noha még családomon belül is vannak más álláspontok. Ha nem is olyan különbözők, mint legnagyobb magyar televíziós kollegánk, Baló György családjában.

Én tehát soha nem mondanám, soha nem írnám le, hogy annak a koalíciós pártnak, amely elismeri Gergényi főkapitány érdemeit, fel kell oszlatnia magát, s hogy ez már az utolsó csepp a csurig telt pohárban. Vagyis ebben nem értek egyet TGM-vel. Még kevésbé Föld S. Péterrel. Aki egyébként szellemes, jó humorú, népszerű szerzőnk. Amit azonban Tamás Gáspár Miklósról ír, az aránytalan, ízlés tekintetében is aránytévesztő, közönséges. Sarokba állítani TGM-t, méghozzá egy sarokba messze az ő színvonala alatti exhibicionistákkal, az súlytalan és tartalmatlan vita-pótszer.

Egy szavam nem lett volna, ha Föld S. Péter kemény, perszifláló vitába száll Tamás Gáspár Miklóssal, meg nem feledkezve annak kivívott szellemi rangjáról, kivételes intellektuális, etikai, és - állítom: politikatörténeti és történelmi - érdemeiről. Attól, hogy Föld S. Péter, a nagyon tehetséges szatirikus, szamárfület mutat TGM-nek, az még nem szamár. Akkor sem, ha netán adott, konkrét esetben nincsen igaza. Nekem Tamás Gáspár Miklós tévedései is gyakran sokkal fontosabb, gondolkodásba ejtőbb tartalmúak, mint sokak unalmas igaza.

Bodor Pál


November 24.

Az iraki háború örök?


Ha elhessentem mindazt, amivel vigasztalom és áltatom magam gyakorta, titkon ilyeneket gondolok:

Nem értem, miért nem vagyunk mi (baloldaliak) inkább örökös ellenzékben? A távoli, akár lehetetlen győzelemig?

Nézzük csak.
Odalent, az alsó rétegekben, világszerte talán még sosem volt és lesz élhető az élet. Bár nem volt és nincs mindenütt éh-, szomj- és fagyhalál – de igazságtalanság, erőszak, szomorúság igen. A bér-rabszolga minden sarja szinte örökre az marad. Akadnak kivételek, de inkább egy-egy bokszbajnok, bandita, bomba ribanc. Meg kis, politikai messiások. Megfeszítik, vagy megveszik őket.

A született zseni is, ha hót szegény, nemsoká’ már csak véletlenül végezhet egyetemet.
Amíg üzlet még a vesztes háború is, az iraki háború (jelképesen értem) örök. Ismeretlen Katona lesz a munkanélküliből. S ennyi.

A jövedelmek nálunk is pillanatok alatt polarizálódtak. A mamut vagyonokból csak kivételesen szivárog némi a nincstelenekhez. Közben új egyenlőséget hirdetünk, tragikomikus, profit- elvű jegy nevében: „semmi sem adnak ingyen”.
Én néha már ennyitől is disszidálnék a ma még esélytelen, erélyesebben baloldali, semmi ellenzékbe.

A biztosító társaságok, mint szociális háló? Ugyan. Ez a milliárdos háló? Vagyonuk: arany óceán.

A baloldal zöme (néhol fogcsikorgatva) kiegyezett. A kultúra, a művészet sorvad, koldul vagy lefekszik. A posztkommunista országokban (marhaság: hát volt itt kommunizmus?) ez a nyereségelvű restauráció, az újkapitalizmus elsöpri azt a kevés, rosszul gazdálkodó szociális jót is, amennyi volt.

A jövendő lázongókat pedig majd erős, megtévesztő populizmusok vezetik el, vezetik le. Új s régi gyűlölet-gyülekezetek, szekták, dühök szelepein sistereg a semmibe a végkövetkeztetés. És minden marad az örökké megújuló régiben. Vagy különféle fasizmusokban.

Ilyeneket gondolok, amikor nagyon nekikeseredem. Isten nem böngészi az internetet, s nem tudom, ki más vigasztalhatna meg. Egyik oldalon talán TGM, a másikon GyF? Volna hát mégis értelme nekikeseredni?

Bodor Pál


November 23.

Meztelen média-karrier


Hideg volt, alig havazott, bundában voltam, s egy huszonéves forma, kissé ferdeszemű lány jött szembe velem, derűsen, anyaszült meztelenül a hófehér hidegben. Csak kis kalap volt rajta, s a kezében ékszerdoboznyi retikül. Nem volt őrült. Csak amikor egészen közel volt, vettem észre, hogy testét áttetsző, nem is csillogó, majdnem láthatatlan hártya borította.

- Tanár úr! - kiáltotta örömmel, és tágra nyitotta a szemét. - Miért néz rám olyan döbbenten? Ja! - kapott észbe, s magára mutatott. - Ezen csodálkozik? Ez a legújabb trükk. Kinyújtotta a kistáskáját, megnyomott rajta egy gombot, s fölkunkorodott belőle egy transzparens: ”Mától a Hírlap csak a meztelen igazságot mutatja meg! Ha szép, ha csúf!”

Végre felismertem, Annabella volt. Okos, muris leányzó, felöltözve is remek volt az alakja, de hát ha tanár az ember, gondosan ügyel a tekintetére, nem árulja el, hogy nemcsak néz, lát is. Tanítványom volt az egyetemen: csinos hölgy, nulla íráskészség. Szürkén írt, szegényes volt a szókincse, szerkesztgettem, de sose hallgattam el, hogy abszolúte nem látom benne a jövendő újságírót.

- Látja, tanár úr, mégis sikerült a médiában elhelyezkednem! - nevetett szomorkásan. - Amit nem győztem szavakkal, s amit tanár úr nem győzött stilizálni, azt sikerült elérnem médiareklám-manekenként… Az alakom jobb a szövegemnél. És ez az áttetsző hő-patina tökéletes, csak a fel- és levétele még nincs igazán kitalálva.

Megfordult, a tarkójától a derekáig, a gerince vonalán húzódott valami cipzárszerű.

A reklámvilágban az egyszerű pucérság már szinte egyenruha. Föl se tűnik. De aki ezt a technikát - a tökéletes, láthatatlan, hajlékony, bundánál jobb hőszigetelőt kitalálta, s hozzá a meztelen leányparádét - föltehetően már dúsgazdag. Nézem Annabellát, már látom, mekkora sikere lesz a téli olimpián, a cég nyilván legalább hat lányt küld a feltűnés-körútra, óriási balesetek lesznek a sztrádákon, a sípályákon, mindenütt. Hű, de lekörözik a képernyőn s a magazinokban megjelenő aktokat!

Búcsúzáskor (életében először) a nyakamba ugrik, és kapok egy puszit: arcát nem burkolja a „hő-patina”. Sajnálom, hogy bundában vagyok. Találkoztam a jövő igazi médiasztárjával.

Bodor Pál


November 22.

A Magyar Nyelv Nagyszótára


Mintegy százhetven évvel első kezdeménye után elkészült A Magyar Nyelv Nagyszótára, a segédleteket (bevezetőket, bibliográfiát, ragozási táblázatokat) tartalmazó I., és a szótári kötet II.-nek számozott második könyve. Korszakos esemény, anyanyelvünk kivételes ünnepe. Az alkotók lámpalázát talán azért is átérzem, mert immár közel negyven éve tanúja voltam Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tára kiadói elindításának. Titkos szurkolója vagyok tehát a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének, a Nagyszótáron dolgozó szerkesztőknek, a szócikkek íróinak, a lektoroknak, a szaklektoroknak, a Nagyszótár munkaközösségének, és főszerkesztőjének, Ittzés Nórának.

Mindazonáltal meg sem mukkannék, nem ártanám bele magam, ha az egyik, nekem egyébként kedves napilapunk idevágó írásában nem jelentek volna meg tévedések is. Például az, hogy a szótárat a Kossuth Kiadó adta volna ki. Nem, a Kossuth inkább a terjesztésében, a propagálásában, a marketingjében vesz részt. A szótárat teljes egészében a Nyelvtudományi Intézet, pontosabban a Szótári Osztály készítette, szerkesztette, beleértve a grafikai tervezést, tördelést, korrigálást, és magát a kiadást is. Ezért aztán az is igen meglepő volt, hogy a napilap a Művelődési és Oktatásügyi Minisztérium szakállamtitkárától kért becslést a szótár várható költségvetéséről; nem csoda, hogy Manherz Károly erre természetesen nem válaszolhatott. Miért is válaszolhatott volna?

Ama lapban az is állt, hogy a minisztérium „maximálisan támogatja a szótár elkészülését” - holott csupán azt támogatja, hogy a szótárat bizonyos intézményei megvásárolhassák. Hibásan közölte a lap azt is, hogy a szótár megjelent kötetében a teljes a-betű található, és a b egy része is - holott a szótári kötet gerincén ez állhat: a-azsúroz. Vagyis az a betűtől az „azsúrozás”-ig: minden.

Azt hiszem, kollegáimnak itt az alkalom: megírni - akár oknyomozó, tényfeltáró nagyriportban, de akár szép szótártörténetben, „a Nagyszótár regényében” - beleértve a most megjelent segédlet-kötet (I.) és az első (számozása szerint II.) kötet készítésének történetét - a kezdeményezéstől máig. Arról nem is beszélve, hogy a legszorosabb közösség sok hónapon át nem heti negyven, hanem heti nyolcvan-száz órát is dolgozott, volt, aki ennél is többet. A hosszú, lankadatlan rohammunka az utolsó pillanatig tartott - őszintén szólva mint öreg könyvkiadós én még ráhagytam volna néhány hónapot a végső, érlelő mérlegelésre, újra-böngészésre; lehet azonban, hogy ez ma már nem modern.

Bodor Pál


November 21.

Tehetségmustra


Sokat tesz a divat. S vannak már profi divatba-hozók. A gerjesztett hírhullám, ha nem politikai, döntően üzleti. Az új könyvek hiteles értékrendje (ezért is) fölállíthatatlan.

Bár én még akkor is a Szabó T. Anna új verseskötetét venném meg legelőször, ha senki sem divatoztatná, „sztárolná”. Előbb a neve volt tűnt fel - ezt csak erdélyiek és nyelvészek értik: ha valakinek így kezdődik a neve: Szabó T. A… -, de aztán olvastam a verseit: gyönyörűek. Már nem divat - megalapozott hírnév az övé. A mai magyar lírában, különösen a szerelmi költészetben egyedülálló női gordonka-hang.

Az Interpress Magazin (IPM) friss számában Kertész Ákos Bunkókám című „kutya-novelláját” olvastam. A zsaruról, aki saját, kedves, fiatal kutyáját kénytelen lelőni, mert egy bandita szembefújta kegyetlen spray-vel, és a Bunkó névre hallgató négylábú megvakult, szenvedett, nekiment falnak-fának, a járdaszegélynél leesett az úttestre… Ismertem az írást, mégis, újra, meghatott: a keménységével, az érzékenységével, a sztorijával.

Kertész Ákos kutyatörténetei mindig felejthetetlenek, mert rajzukon-cselekményükön túl: sistergő, fájdalmas fénnyel ragyogó metaforák. A krimit is akkor élvezem, ha metaforikus, de Ákosnál az első, a látszat-szint, a cselekmény-bonyolítás is mesteri. Nagyszerű író. Már rég Kossuth-díjat adtam volna neki. Tán azért nem kapott, mert örökké kellemetlenkedik: véleménye van. A bal-liberális kormányok (most inszinuálok) illetékesei talán azt mormogják: „Elég nekünk egy Kertész. Ne kényeztessük el Ákost. Hisz akkor se fordul ellenünk, ha fütyülünk rá.”

Hazudik az, aki szerint a tehetség mindenképp felszínre tör. A tehetségnek sem árt, ha bíznak benne, ha támogatják, ha írnak róla, ha érzi, hogy szükség van rá. A tehetség csuda adomány. Szomorún fogyatékos, akinek vannak gondolatai, vannak mondandói, nem is buta, de teljesen tehetségtelen.
Nos, ilyen például a Budapest Analyses legtöbb elemzése. Fűrészpor-szobor. Nem baj, legyintettem magamban, derék, fontos jobboldali külügyér szerkeszti, senki sem köteles heti két, rosszul megírt, szürkén vonalas szöveg mindegyikét elolvasni, hisz’ álomkóros lenne tőlük. De most a beletörődő címzettek unottságát sikernek értelmezte a főszerkesztő, és évi 88 ezer vagy havi nyolcezer forint előfizetést igényel.

Aki megengedheti magának, hogy merő udvariasságból ennyit költsön, az tegye. De unatkozni ingyen is lehet.

Bodor Pál


November 20.

Olvastam egy jolsvait


A környezetemben most egy házaspár éppen Jolsvai András új könyvét olvassa, még nem volt soha ilyen kacagó-könnyező egyetértés férj és feleség között, Jolsvai mint egy karácsonyi angyal és virgácsos krampusz röpdös a fejük fölött, félek, ha majd száznegyven évesen odaátra távoznak, bármilyen gazdag volt az életük, Jolsvai lesz a legkellemesebb közös emlékük.

Mindezt persze önzésből és irigységből írom meg. Merthogy az én írásaimtól sohse sírtak és röhincséltek.

Hozzá kell azonban tennem: én sem. Most csak egy kis vallomásos töprengését olvastam a fejfájásról, miközben évek óta egyik legkedvesebb íróm: mert úgy tesz, mintha mellékesen írna, mintha könnyedén mesélne, mintha semmi fontosat nem mondana - aztán évek múlva is eszébe jut az embernek, amit tőle olvasott, még az emlék is képes olyan erős lenni, hogy elnevetem magam, de legalább is elmosolyodom, és hálásan gondolok rá. Úgy szól lényeges és leglényegesebb helyzetekről, érzésekről, gondolatokról, mintha csak fütyörészne, firkálna, ingatná a fejét: a fontoskodásnak még a póza is hiányzik. Nem merek irodalomtörténeti párhuzamokat keresni, megjelölni, de ilyen kellemesen, ilyen derűsen és ilyen könnyesen talán Szép Ernőt olvastuk valamikor, meg (főleg Erdélyben) a zseniális és már majdnem elfelejtett Karácsony Benőt.

Az ember első pillanatban azt gondolná, hogy Jolsvai afféle vakációs író, ha az ember szabadságra megy Dobogókőre vagy valamelyik (nagyon közeli?) tengerre, a pizsamája és a papucsa mellé egy Jolsvai (Köröndi) könyvet pakkol, hogy összkomfortos legyen a kikapcsolódás. Aztán kiderül, hogy éppen bekapcsol a könyv a saját sorsunkba, végső soron magunkon smunclizunk, vigyorgunk megbocsátón, szomorodunk el, és azért is élvezzük az olvasmányt, mert a szerző azt mondja: jaj, gyerekek, hát ne képzeljétek, hogy csak nektek olyan nehéz, nektek olyan könnyű - kevés kivételtől eltekintve mindannyian ugyannál a szárítókötélnél álldogálunk is töprengünk a lepedők fölött, hogy vajon ilyen szép a hallhatatlanság?

Az bosszant, hogy valahányszor olvasok „egy jolsvait”, nem küldök neki legalább egy sms-t: kösz, öreg, nagyon-nagyon jól esett.


Bodor Pál


November 19.

Praktiker brrrrrr….


Elemezni kellene végre, hogy a világhírű áruházláncok nálunk is azon a színvonalon működnek-e, mint náluk, otthon. A címbeli brrrr pedig nem viszolygást jelez, csak telefoncsengést. Miért? Kiderül.

A Praktiker jó cég, választéka gazdag, műszakilag leleményes, vonzó - de ajánlom a virtuális vevőknek: eszükbe ne jusson betelefonálni. Engem a Bécsi úti áruház ugyanis napok óta az orromnál fogva vezet réz lépcsőprofilok tárgyában. November 8-án csak mutatóba vásároltathattam néhányat, tán ötöt, ennyi volt a teljes készlet. Sebaj, mondták, megrendeljük, s hétfőn már itt lesz. Hétfőn 13-a volt, ami nem a legjobb jel, de hát lehet szerencsénk is aznap. Hiába mentünk. A kedves bíztatásra mentünk másnap is (vidékről!), megint hiába. Harmadnap dettó - s múlt szerda óta áll a munka a házunk közepén.

Felhívom őket telefonon. Reklamálnék. S mivel az új budapesti telefonkönyvben a cég ügyvezetősége a Mester utcában székel, azt hívom: 476 0000. Válasz: „Ezen a számon előfizető nem található.” Hátha elvétettem tárcsázáskor. Nem, nem vétettem el. Keresek más számot. A Bécsi úti áruháznak csak faxa van. Hívom a többi számot. Kedves női hang magyarul és középszerű angolsággal (az angol szövegben és ízes magyar a-betűvel ejti a Praktikert) közli, hogy ha tudom a melléket, tárcsázzam, ha nem, várjam a kezelőt. Tizenegyszer hívom, tizenegyszer hallgatom végig a rokonszenves női hangot, meg egy másik női hangot, mely csak annyit mond, németül: „Bitte warten.” Ugyanezekkel a hangokkal találkozom a Mester u. 87. alatti „központi ügyvezetésen”. Vagyis: nem érek vele semmit. Csak fizetem a telefonszámlát.

Ha a Praktiker nem lenne „műszaki áruház” is, azt mondanám, nehéz nekik üzenetrögzítőt szerezni. Amire az érdeklődő, kérdező, dühös, reklamáló, panaszkodó, felvilágosításra váró legalább naivan rámondhatná a saját telefonszámát, netán a nevét, azt, hogy mi iránt érdeklődik, min bosszankodik.
A cégnek bizonyára van jó PR- és marketing-szakembere, aki elmesélhetné a vezetőknek, hogy a telefonos ügyfél- és közönségszolgálatnak mekkora szerepe lehet a vállalkozás megítélésében. Arról nem is szólva, hogy sokkal többet kell tennie a cégnek azért, hogy az eladók tájékozottabbak legyenek, ne a hasukra ütve ígérjenek újabb terminust, esetleg a vevő jelenlétében hívják fel a pult mellől az illetékest, tudakozzák meg, hogy mikor pótolják a hiányzó készletet. Ne járassák az embert hiába.

Persze ez csak akkor fontos a cégnek, ha nem nézi le a vevőit. Ha azonban a Praktiker semmibe veszi a pesti vevőket, akkor előbb-utóbb pórul jár. Elcsúszhat akár egy telefondróton, rézprofilon is.

Utóirat: E levelet elküldtem faxon november 15-én. Másnap felhívott az udvarias Papp Zoltán, (430- 2200): két pesti és egy vidéki áruházukból begyűjtöttek tizenöt réz lépcsőprofilt, ha bemondom a nyugtán szereplő tizenegy és tizenhárom jegyű (332 0000 2202 + 1000000022025) számot, holnap küldhetek értük. Holt telefonjukról meg azt mondta, hogy olyan sokan hívják őket, hogy na… A tanulságokat az olvasóra bízom.

Bodor Pál


November 18.

Fischer István életmű-díja


46 ország 540 kisfilmet küldött a XIV. marosvásárhelyi Alter Native Filmfesztiválra. Két életmű-díjat adtak át. Az egyiket a Kolozsváron született Fischer Istvánnak.

Sok éve az MTV is sugározta André Kertészről, Soros Györgyről a német ARD-nek New Yorkban magyarul forgatott filmjeit. Kovács György nagy erdélyi színészről a bukaresti magyar adásnak készült gazdag filmkompozícióját az MTV-ben is láthatták. A Duna TV-ben nemrég Randolph Braham hetvenperces portréját mutathatta be (ez a Kamera Hungária-fesztivál legjobb dokumentumfilmje díját „vitte el”), meg Bodor Ádám és Tordai Zádor portréját, s november 4-én a bukaresti ’56-ról szólót is. Néhány éve pedig épp egy október 23-án tüntették ki Bonnban mint az ARD (a német 1.) saarbrückeni stúdiójának negyedszázadon át vezető munkatársát a szászok elhagyta Erdélyről készített filmjéért. Kazettás változatát tömegesen vásárolták Németországban.

Fischer teljesítményei kivételesek, életútja kevéssé ismert. A leningrádi egyetemről ’56-ban hazarúgták Kolozsvárra, mert pofázott a forradalomról. Öt évig a kolozsvári Tehnofrig gyár lakatosa (erről később remek filmet készít), ’67-ben végez a bukaresti filmművészeti főiskolán, a Sahia dokufilm Stúdióban harmincöt filmet készít, és már ’69-ben elnyeri a legjobb román dokumentumfilmért járó díjat.

’70-ben átcsábítjuk a romániai magyar tévéhez. Ezerkétszáz perc műsort készít, például a festőművész zsögödi Nagy Imréről (ezt nem ő vágta), Incze János Désről, Kőmíves Nagy Lajos színigazgatóról, egy Páskándi-novellából fél évszázad után az első romániai magyar játékfilmet (betiltják, két évtized késessel mutatják be).
’73-ban Németországba „távozik”. Ezért, hazaárulást kiáltva, a román katonai törvényszék hat év börtönre ítéli… Innen nézve: az ARD sztárja. Dokufilmjeit a világ sok tévéje tűzi műsorra. Forgatott New Yorkban, Angliában, Pápua-Új-Guineában, Grúziában, Tahitiban, a Csendes-óceáni szigetvilágban, Új-Zélandon, Moszkvában, Tbilisziben, Üzbegisztánban, Belgrádban, Bakuban. A történelem színhelyei című sorozatban Budapest, Kalkutta, Örményország, Odessza, Erdély, a Krim, Szarajevo, Kijev, Budapest és Szentpétervár „portréját” készíti el a német 1. csatornának.

Évekig tekintélyes filmkritikus (egy lengyel nemzetközi fesztivál filmkritikára meghirdetett díját is elnyeri), esszéi, polémikus cikkei nálunk főleg az Élet és Irodalomban jelennek meg. Erdélyben kurzusokat is tart. Sokat tartózkodik Magyarországon, a Pilisben kis nyaralót vett.

(Borzasztó műfaj ez. Adatok, helységnevek, pontatlan, igyekvő jelzők. Semmi róla. Fischer kemény, erős. szigorú egyéniség. Művelt, alapos profi. Hat nyelvben van otthon. Kolozsváron egykor híres pólós volt: igazi küzdő. Családjában sok a nagy név - sose említi őket. Pilisi nyaralóját rövidesen eladja: csalódott nálunk. Az ország messziről vonzóbb. Amikor anno Kovács György-filmjét a pesti bemutató előtt átigazgatni ideérkezett, a Magyar Televízió román tolmáccsal várta Ferihegyen. Ez ma is jellemző.)


Bodor Pál


November 17.

Canjavec


Se ingem, se gallérom - mégis úgy örülök neki, mintha (olvasóként) karácsonyi ajándékba kaptam volna őt a sajtó múzsájától. Canjavec Judit remek színész-interjúkat ír, például a Budapesti lapnak.

Holott az újságírásnak még múzsája sincs, legföljebb alkalmi. Aki múzsát küldhetett volna, az egykor elhamarkodta, a görögös, fennkölt, szép hölgy kissé ledér volt, mi meg gőgösek, cseppet sem előrelátók: elküldtük a francba. Küldője azóta somolyog rajtunk fentről, és látja: a tévé versenysúlya, meg az üzleti érdek, a politikai szenvedelem, a példányszám- és reklámbevétel hajszolása nem Kosztolányikat igényel, sem Bálint Györgyöt, aki épp száz éves lenne. Kevés az érzékeny, leleményes, szellemes kollega, akinek sorain ott fluoreszkál az írásbeliségben szerzett műveltség, a sztorizó kedély (noha a szakadatlan gyorsulási verseny mindent zanzásít: a Rómeó és Júlia, tudjuk, csak bűnügyi hír, s ha két sornál több: már hosszú és unalmas az olvasónak).

De Canjavec, hál’isten!, minderre fütyül. Írásaira látványos hártyát húz - de alatta egész más van. Tehát fordítva csinálja. Nem a gagyit álcázza nemesfémnek, hanem fordítva. Tudja, hogy az olvasó állandó rohanásban van, rohan a munkába és rohan az ágyba, s hogy rávehessük: áldozzon nyolc és fél percet az interjúalany nagy színésznőre, úgy kell tenni, mintha a díva most, a szemünk láttára vetkőzne neki az éjszakának, személyesen az olvasónak. Aki oda van már az első húsz másodpercben, s noha kiderül, szó sincs boldogító ledérségről, de megismerjük, soha el nem felejtjük a művészt. Canjavec áttűnik, csak az interjúalany látszik, egyenesen az olvasó szemébe néz, néha mosolyog, néha könnyes lesz a tekintete, s az olvasót egészen megvette.

Remek „kulturális újságíró” Canjavec Judit, nem rest mindent mélyen átgondolni, átérezni, s noha friss-meleg minden sora, ezek az írások nem hipp-hopp rögtönzések: a színpadi katarzisról írott egyetemi szakdolgozatának csak a könyvészete, az idézett-olvasott irodalma több, mint ami fontosat nem egy média-szakos, huszonöt éves tanítványom az utóbbi évtizedben összesen olvasott.

Vagyis, kollegák, semmi sincs veszve! A rosta végén ma is akad még tehetséges, képzett képzeletű, kinek van füle, szeme, szíve, és nem lehet olyan nehéz helyzetbe hozni (régebb: szódagyári üzemi laphoz helyezni büntetésből), hogy ne legyen belőle előbb-utóbb sztár, akit imádnak az olvasók, s akit jó fizetéssel alkalmazni végső soron az okos tulajdonosnak is üzleti érdeke lenne.

Bodor Pál


November 16.

Ami a nők járásából kiolvasható


Hányféle női járás van a világon? A legszebb halkan meg is szólal, mint vonó alatt a hegedűhúr. Nem mindenkinek ilyen a járása. Mucust hiába íratták drága magán-balettiskolába a szülei, minden lépése süket. Diana viszont tűsarkú után kínai tornacipőt is húzhat, abban persze másként lép, de akkor is csoda történik az utcán: mintha örökké halkan zengő csönd-burokban járna. A kisfiúk is utána néznek. De nincs benne semmi riszálás, kacérság, kihívó. Lehet, hogy fogalma sincs róla, milyen vonzó, érzéki, sokatmondó gyalogtánc ez. Csupa ígéret. Születési adottság ez, mint az abszolút hallás.

Diákkorunkban táncolva ismertük meg a lányokat. A táncos lány mind jó nő volt. Aki értette, mit ér néha a legkisebb rezdülés, az mindent tudott. Nem minden tánc: szerelem-iskola, de aki rossz táncos, az ritkán jó szerető. (Hadd legyek őszintébb a kelleténél: keringőzni például sose tanultam meg; irigyen szorongtam; különösen a jégpályán ámult sóvárgással csodáltam a valcert. Mert egyébként jazz-dobosként működtem közre a Márki-Wisinger jazz-zenekarban, tehát könnyen titkolhattam, hogy melyik tánchoz vagyok bunkó.)

Mi férfiak egy darabig jobban figyelünk az ágyban elképzelt nőre, mint a jellemére. A szexvarázs elmúlik, a jellem marad. Az értelem sejti ezt, de a test mohóbb. Az ösztönök nősülnek, nem az értelem és emberismeret. Sőt, már-már azt is mintegy hozományvadásznak nézzük, aki a jellemre „utazik”. Mintha spekulálna, üzletelne. Megbízható szövetségest keres nyugdíjas napjaira. A szarvasbikák viszont nem családalapítókként párbajoznak.

Írhatnék valamit a férfiak járásáról is, hiszen egyik-másik ismerősömet az utcán messziről, hátulról, a járásáról, a tartásáról ismerem meg. Nem a kalapjáról-sapkájáról, mert azt cserélheti; a járását nehezen.

A járás-elemzés épp olyan tudománnyá fejleszthető, mint a grafológia. Sok mindent elmond az ember vérmérsékletéről, egészségi, hangulati állapotáról, arról, hogy harcra kész-e még, vagy beletörődött már mindenbe. Olykor még az is kiderül, hogy ravasz-e, meghunyászkodó, erőszakos vagy gyáva. Egészséges-e. Jó orvosoknak ez fontos teszt.

A nők jellemét nehezen olvasom ki a léptükből. Mozgásukban más-egyéb jelez erősebben.

Bodor Pál










Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2006-12-11 (4333 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.07 Seconds