2017 December 11, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19194799
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Deák Blog





14-08-2008

Újabb fasiszta szimbólum: Wass Albert hungarista szobrai, megemlékezések.

Az, hogy a szélsőjobb és az álhazafias giccsrajongók egymás után emelik egy bizonyíthatóan még 20 évvel ezelőtt is nyilas szobrát, illetve példát állítanak, ez már, a magunk módján cselekvésre késztet. Mától mindennap írok jellemző WA hungarista, antiszemita idézeteket, életadatokat, véleményeket erről az emberről, és kérek csatlakozókat. Újfasizmus Állj!

Hataérkezve telefonált egy barátom, hogy a több, mint nézeteiről, de antiszemita cselekvéseiről, úszításairól már nem csak hazánkban hirhedt Hegedüs Lóránt (ifjabbik) - szerintem csak hírnevében pap, de korántsem tiszteletes - épp Szent István államalapító napján "birtoka" közelében, pont a Szabadság terén, a nem csak szavaiban, írásaiban, de tetteiben is nyilas Wass Albertre akar emlékezni, többszörös provokáció.

Az Európába érkező magyarok első királya Imre fiához intézet intelmeiben a befogadásra szólított fel, HL pedig az Ő napján kirekesztőket ünnepel. Ott, ahol Horthy Miklóst idézte fel nemrég. Színte kutatja az ílyen ünnepelhetőket, a gyűlölet ebben fejeződik ki, és családjára is átterjed.

Elég volt. Pont ezen a napon, délután, Szent István parkjában tervezünk békés összejövetelt a demokráciáért, a kirekesztés ellen. Gyanúm, hogy erről értesülve határozta el ezt a provokációt, de mi nem ülünk fel ennek. Békésen, de most már határozottan állunk ki a fajgyűlölet, a rasszizmus, a volt nácik dicsőítése, a holokauszt tagadása ellen.

2008.07.21.

Közveszélyokozás, valamint robbanóanyaggal és robbanószerrel visszaélés miatt vádat emelt a Fővárosi Főügyészség az interneten Tomcat néven publikáló blogger, Polgár Tamás ellen.

Érdemes volt a hangunkat felemelni. Egyre több ügyész, bíró lát világosan, illetve láttatja magát korrektnek. Talán igazat kell adni a Pallas Páholyban e héten lezajlott vita egyik álláspontjának, nevezetesen: nem a jogalkotásé, hanem a világos, határozott jogalkalmazásé az elsőség, de nem kizárólagosság. A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások e vitanapján számos tekintélyes személy fejtette ki véleményét, és ez már része a magyar demokrácia arcképének európai forma szerinti visszaállításának. Budaházynak, Tomcat-nak, Torockainak bűnhődnie kell, az érvényben lévő alkotmány és törvények szerint, de felújított, és az emberi jogokat figyelembe vevő fegyintézetekben, nem Guantánamón.

2008.07.20.


90 ÉVES A VILÁG LEGIGAZIBB DEMOKRATÁJA,


Nelson Mandela az emberi egyenlőség egyik legnagyobb alakja, rasszista faji uralom elleni küzdelem kiemelkedő hőse. Nem csak egy sikeres – a világ haladó erői által támogatott – harcos, de nem erőszakos folyamat vezéralakja, de a kivívott modern, jogállami rend megalkotója, első és a világban is első – fekete elnöke, utat taposott Obanának. Dél-Afrika, bármely furcsán hangzik, ma európai értékkel bíró állam. Abban a közvetett megtiszteltetésben részesültem, hogy talán az utolsó, jelentős TV riportot fiam készítette vele, operatőrként, Mandela saját kérésére. Példamutatása alapján kell megvívni hazánkban is a küzdelmet a rasszista gyűlölködők utcai zavargásai és a média, világháló alpári „álkurucos” uszítás ellen. Ez összefogással csak eredményes lehet.

2008.07.10.




Most kicsordult, de már rég megtelt


A miniszterelnök - talán felindulása következtében – kissé tévedett. A pohár már régen megtelt, most viszont mindenki láttára kicsordult. És egy pohár, vagy már talán hordó nem egyszerre töltődik fel, hanem folyamatosan, de közben felgyorsulva.

A szombati botrány, mondhatjuk: „elő-pogrom kísérlet” csöppet sem volt váratlan. Nem eseménysorozat, hanem jelenség, nem is csak hazai, hanem európai, mi több, már Ulan Batorban is volt hasonló a múlt héten. Egy jelenséget pedig a gondolkodóknak felelőssége felismerni, és ez többé-kevésbé meg is történt. A politikának viszont kötelessége (lenne) befogadni, megfontolni a közvélemény, az értelmiség jelzéseit. Fodor Gábor, akit én konzervatív ideálliberálisnak tartok, évek óta arról beszél (persze most mással van elfoglalva), hogy a gyűlöletbeszéd „demokratikus” jog, a szólásszabadságba tartozik. Arra azonban nem gondol, hogy a bármely motívumból származó gyűlölet nyomán sztereotípiák, érzetek akkumulálódhatnak egyesekben, ami már egyenlő értékű az uszítás eredményével. És az is nagy baj, ha ezek a halmozódások csak kisebb csoportokban válnak tettekké, de a többség a közömbösségbe süllyed. Amerikában valaki – az ügy még nem tiszta – felismert valamit, betiltották a kurucinfot, amiről persze Járai Juditinak a sajtószabadság megsértése jutott az eszébe.

A politika egyik része, mondhatnám fele, jobbra lévő, és nem jobbik oldala erre az elítélés megtagadásával reagált. A koalíciós, majd egypárti kormányzat azonban nézte a megtelő hordót, figyelte a TV ostromát, az egyéb, a polgári engedetlenséget már-már túllépő demonstrációkat, mi több, kimondom: merényleteket. Ha helyzet van, akkor arra válaszul stratégia kell, mert ez a jelenség, a neonáci arculatú anarchista mozgalmak, szervezetek és legalábbis egy párt (Jobbik) a demokrácia ellenségei, egyszerre idegengyűlölők, álhazafiak, exhibicionisták, és erőszak alkalmazók. Ez nem csak – mi több – nem elsősorban rendőri kérdés. Törvényalkotás, oktatás, munkaerő piaci kérdés, média politika, tömeg-felvilágosítás, civil mozgalmak, nemzetközi összefogás, és még sorolhatnám. Az ilyen stratégiának INTERÁGAZATINAK kell lennie, és az okok kutatása, hogy már az idegen szavaknál maradjunk, interdiszciplináris kérdés. Az utcai paramilitáris erőszak, ami felé ez halad, alapvető biztonsági kockázat, belső feszültséget, nemzetközi problémákat vet fel. Valóban, a politika egyik legfőbb segítője ebben a józan, a demokrácia mellett elkötelezett, valamint az érintettek, kárt szenvedettek összefogásán alapuló civil mozgalom. És ezt nem a kormányfőnek kell kihirdetnie, összehívnia egy Kossuth téri magányos beszédben, hanem a politika egészének kell serkentenie ezt. És - figyelemmel kísérve a randalírozók összetételi arányát - felelőssége van a felnőtt társadalomnak, amelyet aggodalommal kell eltöltsön a mai fiatal generáció egy részének tévútja.

Ez a probléma ugyan nem reform kérdése, ami elsődleges kormányzati felelősség, hanem éppen azt gátló folyamat, és ebben az ellenzék kákán csomót kereső szóvivői (Navracsics: elítélem, de…) nem éppen pozitív szerepet játszanak. Megelőzés kell, prevenció, korrekt, de határozott szembeszállás, mert ezeket szellemileg el kell söpörni, ordas eszméikkel, európaiként a fehérek között.

2008.02.11.




Manipulált összeesküvés elméletek


Elfogadhatatlan a rendőrség tevékenysége a terrorgyanús ügyekben, megmagyarázhatatlan, hogy ezekben az ügyekben vagy nem tud, vagy nem akar lépéseket tenni - jelentette ki Lázár János (Fidesz), az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke szombaton, Hódmezővásárhelyen.


A rendőrség az utóbbi években a kormányzat által terrorgyanúsnak minősített ügyekben soha nem jutott az igazság közelébe, ennek két oka lehet, vagy nem tud, vagy nem akar lépéseket tenni - vélte a Fidesz rendészeti szakpolitikusa.

"Vagy nem akarják elfogni az elkövetőket - valószínűleg azért, mert fölmerülhet, hogy az elkövetések mögött a legmagasabb kormányzati körökig nyúló provokációs szándék húzódik meg -, vagy a magyar rendőrség képtelen a terrorgyanús ügyeket a helyén kezelni" - mondta Lázár János.

Most Lázárra osztották ki az ügyeletes kötözködő, a kákakereső és a provokációs csomót kitaláló FIDESZ szerepet. Pontosan beleillik a verbális erőszak unalomig ismert folyamatában, most azonban nem goromba (hazug, csaló, tolvaj, stb.) hanem primitív és emberi gondolkodást sértő. Provokációról talán akkor kellett volna beszélni, amikor Stájer kolléga lakása előtt akkor robbant a bonbika, amikor mindenki tudta, hogy külföldön vannak. Vagy amikor a Torgyán lakás helyett ügyetlenségből az ikerházi bejáratnál robbantgattak. Szóval, itt emberi életről, brutális politikai erőszakról, terrorháborúról kell elgondolkodnunk, persze nem túldimenzionálva.

Ezt az íráskamat Lázár úr ne vegye fehérporos fenyegetésnek, de felháborodásnak igen. Már csak azért is, mert a verbális erőszakot kifejező FIDESZ etimológia, nyelvhasználat igenis, lassan, de biztosan hozzájárul a gyűlöletkeltéshez, az utcai erőszakos zavargáshoz, és az általa minden információ nélkül lebecsült merényletekhez. Ennyi. Ez már nem csomókeresés, hanem, finom szóval, ürülékkeverés.


2006-03-28 09:33:47

MINISZTERELNÖKHELYETTESI SZABÁLYRENDELET
Miniszterelnökhelyettesi Palota
1021 Hűvösvölgyi út 116.
Tel: 394-5922

MINISZTERELNÖKHELYETTESI SZABÁLYRENDELET

A Miniszterelnökhelyettes, úgyis, mint a Belügyminisztériumot, az Egészségügyi Minisztériumot, az Igazságügyi Minisztériumot felügyelő Főhatóság azonnali hatállyal elrendeli az alábbiakat :

1.§. Mindazon 12 és 75 éves kor közötti személyek, akik Heavy Metall,vagy Főhatóságom által annak minősíthető zenét szereznek, hallgatnak vagy terjesztenek, 15 deresen végrehajtandó botütésre ítéltetnek.

2.§. Mindazon 12-75 év kor közötti személyek, akik főútvonalon szingliként sétálnak, és nem tudják igazolni legális párban élő mivoltukat, 5 botütésre ítéltetnek.

3.§. Mindazon gyógyult kábítószer-élvezők, akik Főhatóságom nyilvántartásában szerepelnek, a gyógyulás időpontjára való tekintet nélkül 25 botütésre ítéltetnek.

4.§. A még aktív kábítószer-élvezőkről a gondozó egészségügyi intézmények naponkénti nyilvántartást közölnek Főhatóságomnak. Ezek 100 botütésre ítéltetnek.

5.§. A homoszexuálisok és leszbikusok az egészségügyi intézmények jelentése alapján, továbbá szomszédi, házmesteri és besúgói feljelentés alapján nyilvántartásba véve, heti 10 botütésben részesülnek mindaddig, amíg a Bibliában egyértelműen szabályozott nemi kapcsolat révén teherbe nem estek, avagy apaságukat igazolják.

6.§. Mindenféle egyéb másság megállapítása Főhatóságom hatáskörébe tartozik, mely megállapítás ellen fellebbezésnek helye nincs. A megállapított mások napi 1 borütésben részesülnek mindaddig, míg Főhatóságom nem törölte őket a nyilvántartásból.

7.§. az 1-6.§. Magyar állampolgárokra vonatkozik, azonban kérésükre kiterjeszthető a határon túli igazoltan magyar nemzetiségű szavazópolgárokra.

A botütéseket minden megye székhelyen az Alispán által kijelölt főtéren vasárnap délben a déli harangszót követően, az ott elhelyezett deresen, a megyei hajdú hajtja végre, az illetékes főszolgabíró felügyelete mellett. A botozás alatt a déli harangszó folytatódik. A középiskolások és felső fokú tanintézetek hallgatói a botozás megtekintésére kirendelendők.

2006. május 30.

Dr Mikola István
Miniszterelnök-helyettes
s.k.


2006-04-02 19:32:40

Néhány mondattal szállnék be a hazai sajtóban nemrég zajlott történetfilozófiai, és az M2 MIÉRT című műsorában lezajlott panel vitába, miszerint a katonai szempontból nem egészen hiteles április 4-e, illetve ezt megelőzően a budapesti ostrom lezárása fel-, megszabadulás, vagy a megszállók váltása volt-e. Ezeken a napokon az aktív, tervezett haditevékenység az adott térségben, tehát Budapesten és Magyarországon véget ért. Ezzel megdöntésre került a hungarista diktatúra, elűzték az országból a náci megszállókat, megmentették a még életben maradt zsidóságot, kiszabadultak – bár egyesek csak bizonyos időre – az antifasiszta ellenállás őrizetbevett személyei, politikai foglyok, üldözött és nem, kívánatos értelmiségiek. És – korántsem mellékes – a „frontnapok” után békés tavasz köszöntött a mindennapokra. És a harcok után, úgy emlékszem, jelentősen csökkent a harci övezeti erőszakosságok mértéke is.

Az irreguláris, diverzáns ellenállás kezelésére, a visszamaradott alegységek felszámolására, vagy elfogására ezeken a területeken a szövetségesek – beleértve az ellenségtől megtisztított saját területeket is – katonai közigazgatást vezettek (és vezetnek) be, amelyet, a frontot követő szervek építenek ki és természetesen katonai vezetési formákkal, tehát parancsokkal gyakorolnak. Ennek egyetlen megjelenési formája van, a fegyverszünetet, a békekötést, avagy a fegyverletételt megelőző megszállás, a terület birtokbavétele. Sajnálatosan a megszállási „modor”, a morális viselkedés számos tényezőtől függ, az adott hadsereg belső rendjétől, a pszichológiai körülményektől, a lakosság teljességének ellenségképbe helyezésétől, és a tiltás – parancsadás, tehát a vezetés szilárdságától egyaránt. A „rémtettek” korunk háborúiban sem ismeretlenek. A katonai megszállás, közigazgatás, az ezzel járó elvi teljhatalom egyrészt a győztes által támogatott kormányzat megalakulásáig szinte szuverén, majd azzal együttműködő kell legyen, és a békeszerződésben előírtak szerint ér véget. Úgy vélem, a békeszerződés utáni szovjet katonai jelenlét első pillanattól túllépte rendeltetési körét, nevezetesen az osztrák területen települő tényleges megszálló csapatok háttérzónájának szerepét, és valóban alapját szolgálta a politikai megszállásnak, a befolyás egyértelmű garantálásának.

Deák Péter, átélő, és diplomája szerint történelem tanár


2006-04-20 19:40:53

Hol állna ma Antal József?

Antal Józsefet 55 évvel ezelőtt ismertem meg, persze nem szorosan, ugyanis kettővel alattunk lévő évfolyamon járt egyetemre. 51-ben került felvételre, engem ugyanaz évben távolított el az egyetem fura ura. Aztán 89-ben többször találkoztunk konferenciákon, majd a csapatkivonási tárgyalásokon, ahol úgynevezett független szakértőként - akiket később mikiegereknek nevezett - vettem részt, gyakran beszélgettünk. Természetesen politikai gondolkodásunk, igencsak különbözött. Legnagyobb problémám a stílusból eredő hátratekintési percepció volt, bizonyos jelenségekből egy régi magyarországi attitűdöt véltem felismerni. Mai szemmel úgy látom, hogy a "kamikáze" kormánynak akkor nem lehetett koncepcionális, keményen európai jövőképe, ezért a rendszer váltása során múltképek spontán víziója is megjelent. Konzervativizmusuk, nemzeti gondolkodásuk, a nyugodt erő felé nagyon lassan alakult, ez volt 4 évvel később bukásuk oka is. Ahogy az idő haladt, ahogy a magyar új jobboldal alakult, tört a hatalomra, ez a gondolkodásmód mind inkább háttérbe került, szerepét pozícionálisan a ma baloldali lózungokkal operáló, az általa eltaszított szélsőjobbot a háta mögött érző, álkonzervatív hatalmi párt és szövetség pártját folyamatosan saját érdekeinek próbálta alárendelni. Kajdi József, az ő bizalmi embere, aki egy néhai igen szoros kollégámnak, barátomnak, osztálytársamnak a fia, igen jól ismerte az antali gondolkodást. Volt barátai, általa kiválasztott hívei úgy érzik, hogy Ő egy olyan párttal, amelynek mai gyűlöletkeltő gyűlésén egy hatalmas táblán hirdeti a JOBBIK, hogy vezére mögött áll, támogatna, szóba állna. Azokkal, akik szerint a kormánya hazudott, és amely kifejezést azóta minden hatalomra használják, amely nem az övék? Én ma se szavaznék a pártjára, szövetséget sem vállalnék vele, de kívánatosnak tartanám a valódi, azóta modernizálódott, valóban konzervatív, keresztény és nemzeti, mondhatni antali párt jelenlétét a magyar politikai életben. Nincs jogom, hogy visszautasítsam a hatalomra törők olyan mondatait, hogy ők az antali gondolat örökösei, de JG-től, GGY-től elvárnám, hogy ezt kikérjék maguknak. Szegény Szabó Iván barátom nem tartana velük.


2006-04-28 14:40:27

Hangulatváltozás

Mi is történt az utóbbi néhány napban? Pénteken vártuk, alig vártuk a kampánycsendet, szombaton tovább akarván aludni, természetesen igen korán ébredtünk, a gép mellé ülve áttekintettem az elmaradt tennivalóimat, lemezeket tettem be háttérzenének és dolgozgattam, felvéve a vonalas és mobil telefonokat, melyek fő kérdése az volt: na, mit gondolsz, mi lesz? Gondoltam, ezek elől menekülve, beszaladok a Lukacsfürdőbe, lustán úszom egyet, hazajövök. Kellemes volt a hőmérséklet, sok ismerős, kérdések: na, mit gondolsz mi lesz? Vasárnap régi barátaimmal kimerészkedtünk Dobogókőre, kellemes, de lábaim állapotához viszonyítva egy kissé nehéz sétafika, múlt idézés, közben kérdések. na mit gondolsz, mi lesz? Mégis, ezek a kérdések már nem voltak hisztérikusak, sem kíváncsiak, de beletörődöttek se. Aztán este bementem a "Köztérre", nyüzsgés, kölcsönös baráti ölelgetések, kérdések, na, mit gondolsz mi lesz. Én az összes kérdésre ezt válaszoltam: nem nyernek a fiatal demonstráló szíjjárató - kötekedő neveletlen populisták, ki is számítottam, és határozottan így is éreztem. Fél nyolc körül újabb kérdés, de izgatottan: uram isten, mi lesz ebből, ez is nyerőben, az is, mi van a mienkkel? Majd tíz órakor a fő kérdés: Nem láttál valami harapnivalót valahol? Mikor jön a Gyurcsány? Nem fognak ezek balhézni hajnalban, Kerényi mire szervezkedik? Azután hétfőn teljes csend lett, tudomásul vétetett minden, szinte a béke szigete lett a város, a választás egész eseménye a társalgási tabu mélyébe hullott. Talán Veres püspök úr vélte úgy, hogy az istentagadóknak, gyauroknak, pogányoknak, azért ha nem is az Isteni, de legalább a turáni átok odajár. A hét közepén már megkezdődött az eredmények tudományos elemzése, a kampánystílusok értékelése, de arra senki sem gondolt, hogy először is a kormánnyal szembenállóknak is elege van a fidesz-mpp vonalból, továbbá, hogy a magyar választópolgároknak elege van a stafétabotok durva odavágásából, folytatást akar, bízik a nem tetsző dolgok javításban, az ehhez szükséges stabilitásban. Majd gyorsan megkezdődött az előrenézés, konstruktívnak tűnik, és bőven van "másképp csináljuk" követelmény és szükségesség. Hogy ebből mennyire marad ki a civil társadalom, a nem politikusi közéleti emberek, szakértelmiség, azt majd meglátjuk. Ezért az én történetem most azzal végződik, hogy elutazom pihenni, levegőzni. De amilyen hülye vagyok, ezt a laptopot megint magammal hoztam.


2006-05-01 17:11:26

Újra körkörös védelem, de mi ellen?

Az idei, esős május elsejét nem a chicagói felkelés megünneplésére, nem a munkásosztály nagy ünnepére, nem a politizálásra szántam, hanem feleségemmel egy jó barátunkkal közösen, Marikával és Ildivel hármasban egy "sétára az esőben", ami nem megázást, hanem egy sajátos hangulatot ad. Amikor "koppan az eső, bőrig ázom én", de beszélgetünk, ismerősökkel találkozunk, örülünk, kolbászt és saslikot eszünk ernyő alatt, gulyást a sátorban, egy ki finom bort a soroksári Molnár-szigeten, és persze örülünk, hogy minden megy tovább, a maga útján, de reméljük és tudjuk, egy kicsit más irányba, és ütemesebben. Béke van, és ahol nincs, ott Babits Mihállyal kívánom: "béke már, legyen vége már. Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, ..."

Az esőből hazaérve, délutáni alvás után - én oktalan - végig linkeltem a televíziót és az egyik csatornán a választásokon fölényesen győztes legitim hatalommal szembeni ELLENFORRADALMI uszítást hallottam egy Orbán Viktor nevű, számomra magát most már tényleg nem politikai ellenfélnek, hanem militáns ellenségnek mutató, populista, hatalomakaró, agresszív embertől, akinél néhány napi felvett mértékletesség után kibújt a szög a zsákból. Nem volt elég az állítólagos 400.000 aktivistából álló "R gárda", a választási erőszakosság, a gyalázkodás, a sértő, aljas és alantas kifejezések tömege, melyek másokkal együtt engem is mélyen sértettek, és gyaláztak, most véderőt terveznek valami ellen, ami nem létezik, ami elől meg kell védeni félmillió magyart, mert a sátánok kerültek hatalomra. Azok a sátánok, akik - talán egy két kivétellel - hozzá nem értek a plakátrongálók, szidalmat festők saját hirdetményeihez, akik ma békésen gyűltek össze beszélgetni, akik előre néztek, és nem szembe másokkal. A nyilván paramilitáris, bár jogi közegbe bújtatott véderő pontosan folytatja Kerényi forradalmát (ha veszítünk), a kötelezést, a luxusbaloldalt, a hazaárulókat, ..és nem is kívánom folytatni tovább. Én ma este úgy éreztem magamban, hogy ez az ember és a közvetlen környezetének néhány tagja aljas indítékú, agresszív politikai figura, aki, akik a 30-as, 40-es évek fordulójának általam megnevezni nem kívánt közismert személyeit juttatták eszembe. A Felizgató Diszkredetizálók Szövetsége meri magát "polgári" oldalnak nevezni. Ez polgári magatartás, amikor a választópolgárok döntését így reagálják le, amikor az állampolgárok jóval több, mint a felét ellenségnek, vagy félrevetetettnek nevezik, aki a polgár, a citizen, a Bürger, a grazsdanyin, ciudadano felvilágosodás-kori értékeit éppen ellenkező magatartásukkal ki akarják sajátítani? És milyen jogon, vagy talán uszító akarattal énekeltetik a budai várban a tömeg (egy részével) a székely himnuszt. Azzal akarják nemzeti álérzelmüket kifejezni, hogy ellentétet szítanak egy új Európában, útjába állnak egy történelmi megbékélésnek, szembeszegülésre próbálnak serkenteni egyeseket a magyar nemzetiségű minisztereket magába foglaló, NATO szövetségesünk és leendő EU partnerünk kormánya ellen?

Ez persze majd elmúlik, e vonatkozásban nem lesz több szavam, jó viszonyba szeretnék lenni azokkal a partnerekkel, akik a helyzetet józanul szemlélik, őszinte és hagyományos konzervativizmusukkal, patriotizmusukkal, és nem sovinizmusukkal, számos kérdésben nem azonosulnak a többség által megválasztott kormányzati koalícióval, de konstruktív, mi több, egyszerűen emberi hangon fognak politizálni, és figyelmeztetni a hatalmat bizonyos szempontok figyelembevételére. Sok, nagyon sok az ismerősöm, állítom, messze elutasítják az uszítók magatartását, és ez látszott a kissé döbbenettel, ellenérzéssel viseltető várbéli gyülekezet többségének közömbös, vagy furcsa arcán, szemben a mindég és mindenütt pfujozókkal.

Van dolog bőven, én, és az általam megbízott politika nem szembe, hanem előre fog nézni.


2006-05-28 21:30:33

Mikor nyugodtok bele?

Az ötvenes évek elején a 6:3, majd a már jobban elfelejtett 7:1 után a hazai közfelfogás nem csupán ujjongott, de a magyar labdarúgást ,megdönthetetlen football bálványnak is tekintette. Ezután jött a VB és a németek megvertek bennünket a döntőben, ha jól emlékszem, 5:4-re. A Blaha Lujza tér, az akkori Nemzeti Színház körül a pártállami, bár már nem Rákosi korszak első "polgári engedetlenségi" tüntetésén ezrek tiltakoztak, Sebes Gusztáv rossz döntését és a torz VB szabályozást egyaránt szidva. Ma már egy vereség az uszodai zuhanyozóban képezi élesebb vita tárgyát, illetve a metró szerelvények üléseiben okoz kárt.

Ez van a már korántsem fiatal, és nem egészen demokrata negyedszeri ellenzéki korszakában is. Most nem a választási csalás, hanem a - szerintem rátermett - magyar választók becsapása a szlogen, a legitimitást lényegében tagadó álláspont. Még ügyvezetői szakaszban kormánynak képzelve magukat írásos "demokrácia" törvénycsomagot nyújtanak be az ügyvezető kormányfőnek és a miniszterelnök jelöltnek egyszerre. A rögzített és már papírra vésett javaslatot követelik az OGY ülése előtt, ahelyett, hogy gesztusként értékelnék a szándékmegismerő szabad megbeszélést, és ennek hiányában egy harmadik fél által kompromisszumként szervezett találkozót ott akarnak hagyni. Kijelentik, minden elemzés nélkül, hogy nekik 200 fős parlament kell, de hogy ebben mi a racionalitás, arról szó nincs, egy mitikus szám törvényi kényszerét akarják. Elemzik a helyzetet apparátus, hiteles információk hiányában, és nem is a hivatalos verziót bírálják érvekkel, hitelesen. Új igazságszolgáltatási kamarát, védernyőt, valamint gazda szövetséget hoznak létre a lázasan prognosztizált kormányzati sátáni intézkedések kivédésére, és akkor mi lesz a parlamentben?

Hölgyem és uraim, a kettévált ellenzéki egypárt konstruktivitást ígér, de a belenyugvás teljes hiánya miatt a már gyűlölködést elérő retorikában a kommunistázáson túlmenve Mein Kampfot idéznek rosszul, nácizzák a választott és egyre népszerűbb kormányt. Fiúk, lányok, nyugodjatok már bele, hogy a 20 éves bebetonozás nem jött be, viselkedjetek rendesen!


2006-05-29 19:17:05

Európa ünnepli 56 évfordulóját

Nem kell bizonyítani, hogy 1956. október 23-a 1990-ben kezdett megvalósulni és 2004 májusában, az Unióba való felvételünkkel teljesedett be. Ebben az Unióban valóban demokrácia van. Milyen alapon meri bárki, még ha hősnek tartja is magát, megkérdőjelezni, hogy a 24 többi tagállam demokratikusan, népakarat szerint megválasztott elnökétől meg lehet tagadni, hogy ünnepelje és megtisztelje ezt a napot Budapesten, ahonnan a forradalom kiindult. Napoletanat az olasz nép választotta elnökké, Olaszország az Unió régebbi tagja, és ha Szűrös Mátyás kint lesz az ünnepi Kossuth téren, az államfők koszorúja árnyékában néhányan mit szólnak majd ehhez?


2006-06-03 20:40:18

Döntés után elemzés, vagy inkább fordítva?

Persze, a 200-as kerek szám, ezért imponáló, propaganda szempontból még szép is, hatásos, csak egyszerűen irracionális. Volt már ilyen eset, amikor, ha jól emlékszem 2000-ben ugyanez a személy közölte, a hadsereg létszámát 15,000 fővel kell csökkenteni. Amikor a hozzáértő miniszter megkérdezte, hogy miért pontosan ennyivel, állítólag azt felelte: mert ez 25%. Mind a kettő kerek szám, csináljatok a maradékkal, amit tudtok, vagy akartok.

Szóval ez nem így megy. Vezetéstudomány, politológia, logika és tapasztalat egyaránt azt írja elő, hogy az első lépés egy helyzet elemzése alapján az irracionalitás, vagy a deficit, illetve átfedés felismerése, megállapítása. Tehát: a parlamenti képviselők száma nemzetközi méretben, népességhez viszonyítva, és költségessége okán túlzottan magas, működőképesség szempontjából is káros.
A második lépés a rendeltetés, a funkciók számbavétele, elemzése, a regionális képviselet, a szakpolitikai bizottság szükséglet, frakciórendszer, törvényalkotási és kormányzat felügyeleti kötelezettségek, utazások, stb. Ennek nyomán kialakul egy valószínűleg nem kerek szám.
Ezután számba kell venni a körülményeket, az infrastruktúrát, a forrásokat, a választók véleményét, egyéb lehetőségeket és ennek nyomán kialakul egy korrigált szám.
Negyedik, vagy egyidejű lépés a prognosztikus hatásvizsgálat, például annak figyelembevétele, hogy EU tagságunk és a hazai racionalitás igénye egyaránt a közigazgatás átszervezését, régióalkotást, ezzel a választási körzetek változását, a lebonyolítás rendjét befolyásolja, és ennek nyomán egy újabb korrigált szám következik.
Majd a szakemberek, jogászok, politikusok megtárgyalják, kell-e kétkamarás rendszer, ennek is vannak „cost and benefit” tényezői, és így kialakul egy koncepció, majd törvénytervezet, és parlamenti vita alapján a kompromisszum. Biztos, hogy nem kerek százas szám lehet, akár 142, vagy 301 egy. Ki tudja?

Vezetni tudni kell, szervokormánnyal is. A választók így adják a jogosítványt.

Nem tudom, hogy a napokban közreadott kormánystruktúra, program, személyi döntések, és a felkészülések vajh mindig megfelelnek ennek az elméleti trendnek?


2006-06-10 09:49:45

Fiatal, középkorú, öreg

Az utóbbi napokban azon gondolkodtam, mit is jelent az öregség, vagy mit is jelenthet. Gyakoribb betegségek, lassúbb fizikai jelenségek, bizonyos magányosság érzés, néhol depresszió, másutt munkamánia. A fizikai állóképesség szinte rohamosan csökken, fordított arányban bizonyos feledékenységi mezővel, ami növekszik. Magammal nem vagyok teljesen tisztába, szükség van e rám, vagy konzervatív hülyeségeket mondok, írok, méghozzá bőbeszédűen.

Meg tudom-e állapítani én magamról, hogy mennyire vagyok még az életben kompetens? Ugyanis a jelek összekeverednek. A kampány szakaszban sok telefont és visszahívást kaptunk, többen is. A sokszor felmerült "holdudvar" vita oldódott, fogadókészség volt a közéleti kötődöttek javaslataira, sőt, az operatív és gyors alkalmazásra is.
Ma változott a helyzet. Fontos a dinamizmus, a döntési kör szűkítése, a cselekvési folyamat logikájának kemény betartása. De ha ez sokáig tart, misztikussá, támadhatóvá válik. Nem jó, és egy bizonyos réteg számára már kissé sértő, hogy most nincs találkozó kérés, nincs visszahívás, a helyzetkonzultációk a hivatásos politizálók, és menedzserek körére korlátozódik. Pedig az érdek nélküli elvi támogatás, kritikák, javaslatok nem innen származnak.

És itt nem a vének, a bölcsek tanácsáról van szó, hanem a közélet, ezen belül a szakértelmiség és a gondolkodók, külső információk birtokában lévők operatív véleményéről.

A törzsgeneráció (fiatal, középkorú) modernebb ismeretekkel, nagyobb kreativitással, jobb fizikai képességekkel, és - fontos dolog - ambíciós akarattal rendelkezik. Szerintem a döntés-előkészítési folyamat 75%-ában övék a szerep.

Az "öregeknek" viszont az életben és tanulásban eltöltött időmennyiség okán nagyobb az ismerethalmazuk, és több a tapasztalatuk. . Mintegy 25%-ban célszerű figyelembe venni véleményét, de a tapasztalatot a fiataloknak adaptálni kell az adott realitásokra. A döntés már 95%-ban a fiatal generáció felelőssége.

A magyar tudós társadalomról szóló primitív vita pontosan erről szól. Na meg a politika egyes szereplőinek mellőző, néha visszautasító attitűdje is. Ez az út pedig a már megjelent lobbizó, felajánlkozó, egzisztenciális érdekeket mindennél előbbre helyező, szakpolitikában konzervatív személyeknek ad lehetőséget.


2006-07-08 18:45:06

Kik vagytok és miért mentetek?

Valóban, a holnapután határozottá emelkedő csomag - nem vitás - a kisember érdekeit sérti. A kisember a nyugdíjas, az alacsonyjövedelmű alkalmazott, bizonyos közszolgálati rétegek, munkanélküliek, tehát volt, jelenlegi és potenciális munkavállalók. Ezen kívül adósságba fulladt kisvállalkozók, agrárnépesség egy része, eleve szegények, és munkakerülők is. De a "megszorítások" mindennapos hatását közvetlenül nem érzik, nem érzékelik, csak a szakmai nyelven bejelentett rendelkezések felszínét. Magam nem vagyok kisnyugdíjas, nem nélkülözök, de korántsem tartozom a jómódú kategóriába, mégis bizonytalan vagyok, mi lesz a vásárlásnál, év végi adóval, akadémiai tiszteletdíjjal, stb. Konkrét élményem a számomra legnagyobb szolgáltatótól, a patikából van. Megdöbbentem, amikor részben kevesebbet, de más szerekért 3-6 forinttal többet fizetem és a patikus ezt általánosnak, és szinte semminek nevezte. A piacon az árak ma reggel standardnak tűntek, tömeg volt. Persze ez nem így lesz, és gorombább érzeteink is lesznek. Nem vagyok nyugodt, és nem vagyok az intézkedések egy részével egyetértő. Az érdekdeficit demonstrálása tehát jogos, sőt, éppen a demokráciát szolgálja.

De ki, vagy mi a cél? A szabályozás, oké. De nem gyalázatos kifejezésekkel illetett személyek, a teljes legitimitással megválasztott kormány, a mögöttük álló választást nyert pártok. Valóban elhiszi valaki, hogy az intézkedések mögött a hipermonopolkapitalistákkal kötött alku áll, hogy a kormányfő, a miniszterek, az ügyeket jobban látó képviselők szatyorban veszik át kincseket a kifundálóktól?
A szakszervezetek másodszor esnek a hatalmi, illetve pártpolitizálás csapdájába. A pártállam idején az állampárt "tömegszervezetei" voltak. Ma ezzel a stílussal a még jobboldalinak sem nevezhető egyes ellenzéki pártok eszközeivé váltak. Láttuk a táblákat, a zászlókat, a jelszavakat. Megszámolta valaki, hogy a néhány ezerből mennyi volt a szakszervezeti tag, avagy a mindenütt látható több mint anarchista feszültségkeltő, kerényista erőszakhívő? Mindez nem új dolog. Íme, a pártoktól független parasztvezér, a felvonulástéri elnyomorodott traktoros felvonulók menedzsere ma melyik párt képviselői között találta meg a kiegészítő jövedelmét, a hálát?

Újragondolásra ösztönzés és "eltakarodás" között van különbség,


2006-10-30 16:41:41

Hazugság rivalizálás

Ha Orbán beszéde szivárgott volna ki, így hangzott volna:
Tisztelt Hölgyeim és
Uraim, Polgári Körök!
...nos,

Kedves Barátaim, ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyok kétségekkel. Azért, mert az elmúlt 2 parlamenti választást elkúrtam. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen ramaty választási kampányokat ember nem csinált, mint amit én csináltam. A két legutóbbi parlamenti választás előtt 1-1 évvel 20%-os előnyünk volt a baloldalhoz képest! De én ezt is elkúrtam! Megcsináltam! Meg lehet magyarázni. Tessék!

Nyilvánvalóan végighazudtam az utolsó 16 évet, keresztbe tettem mindenkinek; Budapestnek, az MDF-nek, minden kisebb és nagyobb jobboldali és baloldali pártnak. Szétziláltam a Kereszténydemokratákat, a kisgazdákat, az MDNP-t, az MDF-et.

Elleneztem az Európai Uniót, mert ha nem én vezetem az országot, akkor ne menjünk sehova! Hazugnak neveztem Antall Józsefet a Parlamentben, majd rá néhány évre Antall József méltó követőjének neveztem magam! Ebben a témában jogosan...

Nem szavaztam meg a 13. havi nyugdíjat, de a nyilvános vitán mégis bátran belemondtam a kamerába, hogy megtettem. 2006-ban kampányoltam a kisebb Parlament mellett, aztán a választás után azt sem szavaztam meg!

Hazudtam reggel, éjjel és este. Voltam liberális, később konzervatív, most populista nemzeti-keresztény kommunista népvezér lettem. Mindent megtettem egyetlen drága barátom (a HATALOM) érdekében. A választásokon ötször annyit ígértem, mint a baloldal. Ez nem került semmibe. Teljesen világos volt, hogy amit ígértem, az nem igaz. Amit 1998-ban mondtam, hamis, amit 2002-ben állítottam, hamis, amit 2006-ban, szintén az. De megígérhetem, hogy folytatom, már úgy belejöttem... Legyen adócsökkentés, ha bele is gebedünk, legyen kolbászból a kerítés, éljek én és az imázsközpont! Készüljön film a kolbászfesztiválos munkámról, viszont ne készüljön jegyzőkönyv a kormányülésről, vegyünk 5 milliárdért újabb beengedő rendszert a stadionokba, amit soha nem használunk, építsünk újabb húszezres stadionokat Újpesten, ahova kimennek hatszázan és szétvernek mindent az MTV-t ostromló híveim!

Mit csináljak, hazudtam reggel, éjjel és este! Mit mondhatunk az embereknek két ilyen elkúrt választás után? Ellenem szavazott ez a kurva ország, nem a baloldalra! Miután 16 éve mindenki szar választási kampányokat csinál, úgy gondoltam következmények nélkül én is megtehetem. És igen (igen, igen), minden hazugságom és a választások elvesztése ellenére szűk családom, valamint szélsőjobbos- és Korlátolt Felelősségű Társaim továbbra is maximális bizalommal vannak irántam. És hiába kritizál a Kósa, ha sokáig jártatja a száját, Debrecent is elveszem tőle! Elvégre mégiscsak én vagyok a király. Igaz, elég kis király... De ha megnövök...

Ha választásokkal, demokratikusan nem tudtam megszerezni a hatalmat, akkor megtesszük erőszakkal, nagygyűlésekkel, ultimátumokkal, zsarolásokkal, székház szétverésekkel. Mindegy, hogyan. De enyém lesz a hatalom! Enyém lesz ez a kurva ország.

MEGCSINÁLOM!

HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!!


2006-12-03 18:30:17

Rehabilitáció az Árpádsávos napokban

Átböngésztem, hogy kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitációs ügyével kapcsolatos vita során mely magyar orgánumok fejezték ki, ha nem is örömüket, de egyetértésüket, és melyek ítélték el a döntést.

Nos: a Magyar Rádió honlapja, a Magyar Nemzet, a JobbHírek weblap, a Magyar Honlap, A Vitézi Rend története, a Magyar Roncskutatók Hivalakos Honlapja elégedett volt, nyugtázta, közölte. Az Élet és Irodalom több írásban, a 168 óra, a Népszava, a Népszabadság, a Magyar Antifasiszta Liga, a Remény című lap, a Klubrádió enyhén szólva elítélte a döntést. Ezek után talán a Köztársaság Elnöke mérlegelni tudja, hogy középen áll-e, a felterjesztő pedig, hogy melyik oldal áll mögötte ebben az ügyben.

Még gondolkodom, lemondjak-e a nyugállományú ezredesi rendfokozatomról.


2006-12-06 01:19:47

Nagymagyarország, vagy magyarságtudat?

És mind e mellett, talán mindkettő tudati következményeként nem csak a durva, de szinte dicsekvő és szemtelen közlekedési szabályszegés, száguldás. Miután a dugóban több a lehetőség a meglehetősen sablonos rádióműsorok mellett a nézegetésre, az elszaporodott, autóra festett hirdetések mellett egyre terjedtebbé váltak a Nagymagyarországot többféle módon ábrázoló, többnyire a hátsó szélvédőn ragasztott matricák. Van közöttük sima, egyszínű, de újabban Árpádsávos csíkozású (tehát nem zászlós) térképalapok. De gyakori a mind a kettő is. Persze nem tudni, hogy mindez valami exhibicionizmus, mint a hangos dörgő zene a napszemüveges, kikönyöklő sofőrrel, vagy valamiféle világnézet kifejezése, de szerintem legtöbbször a kettővel kombinált szélsőséges, gyűlöletkeltő, irredenta és idegengyűlölő tudat kimutatása és érvényesítése.

Ezek a térképek azonban nem a kárpát-medencei magyarság közös múltjának, érdekeinek, értékeinek kifejezései, hanem éppen ez ellen ható szimbólum. A térkép ugyanis a Trianon, pontosabban az első világháborút vívó Osztrák- Magyar Monarchia Magyar királyságának a térképe. Trianon igazságtalan, nagyhatalmi, jövőbe nem látó, mechanikus és a magyarságot megalázó szerződés volt, de 1921-ben a változatlanság legalább ilyen, ha nem nagyobb válságokozó lett volna. Vajon a térképgyártó, eladó, ragasztó tudja-e hogy mit ölel fel ez a térkép? Minimális műveltsége alapján vajon azt gondolja, hogy nevezetesen Fiuméban, amit nevezhetünk Rijekának egyáltalán meg tud szólalni egy őslakos magyarul? Hogy mondjuk a magyarul Ó-TátraFürednek nevezett turisztikai központban, Smakovce-ban a nem idegenforgalommal foglalkozó valaki magyarnak tartotta magát valaha is? Hogy Zágráb melletti falvakban magyar nyelvű iskolákban a történelem tanítás központjában a honfoglalás szerepelt? És folytathatnám a sort. Ezért nem csak téves, de feszültség és gyűlöletkeltő az Unió Európájában a Csonka-Magyarország épp úgy, mint a Nagymagyarország populista jelszava, és az utóbbi térképének a napjainkban – hangsúlyozom: napjainkban – a nyilas uralom által felidézett zászlószimbólum mutogatása. Főleg az egy állítólag nemzeti-konzervatívnak nevezett párt kongresszusán. Fel kell ébredni, a jövőbe nézni és megbékélve biztosítani a Kárpát-medence magyarjainak érzelmi és kulturális együttélését.


2006-12-10 12:10:34

Puskás: a valódi egyéniség és az ünnepi stílus ellentmondása.

Amikor először volt szerencsém Londonban járni, éppen Bartók hét volt, és az emberek áramlottak az akkor újonnan épült kulturális központ termeihez zenéjét hallgatni, a Kékszakállút élvezni, a Mandarint nézni. A lapok tele voltak vele. Az ezen kívüli hétköznapokon beszélgetések között sok másról is szó esett, többek között az ott is élt közismert nemzeti nagyról, Kossuth Lajosról, 1956-ról, és természetesen a 6:3-ról is. Nagy esemény volt, és Hidegkúti, Puskás, "Chicar" neve is felmerült. Nem megalázás, hanem keserű veszteségtudat, és tanulság levonás emléke rejlett brit kollégáimban, és mindenekelőtt Puskás nevéhez fűződött kiemelkedő elismerés. Én is szerettem őt, és e szeretetben több volt a tehetség iránti igaz megbecsülés, mint a személyes vonzalom. Valóban, ha nem is a világ, ha nem is a sport, de a football szeretők szemében a nemzetközi sport egyik legnagyobb alakja volt. Életének legnagyobb részét ugyan nem hazájában töltötte, amelynek azért tehetsége mellett köszönhette, hogy az volt, akinek ma is tartják. Én úgy emlékszem, a Hidegkúti által lőtt gólok száma nem volt a két meccsen kevesebb, mint az övé, de a csatársor összekovácsolását azért ő végezte. De voltak többszörös olimpiai bajnokaink, Gerevich Aladár 7-szer, Kárpáti Károly birkózó 1936-ban, Berlinben, ahol zsidó volta miatt viták voltak az odaítélés körül, Keleti Ágnes, és nem utolsó sorban Papp Laci, aki hazajött, itthon dolgozott és igazi sportemberként hunyt el.

A sorok elején említett Bartók Béla miért nem a nemzetünk halottja? Szentgyörgyi Albert hol fedezte fel a c vitamint, és független országgyűlési képviselőként melyik országgyűlésben vett részt 1948-ig? Miért volt a hajcihő még egy százaléka sem Gregor József halálakor. Miért nem emlékezünk meg Hevesy György, Békésy György magyar Nobel díjasokról? Tolnay Klári, Bibó István, Maléter Pál, Szentágothay János, Bajcsy Zsilinszki Endre, ha nem is a nemzet halottai, de miért nem a nemzet nagyjai. És Nagy Imre, 1956 mártírja? Eötvös Józsefné közismert nyilatkozata jut eszembe: „Férjem a nemzet halottja én a nép halottja akarok lenni. Engem ne temessetek kegyúri templom kriptájába, én a falusi temetőben akarok nyugodni.”

Ezt az írást nem valami gúny, vagy megjegyzés, hanem felháborodás íratja velem, mert ez a túldimenzionálás, ami Puskás Öcsi temetése során történt, későbbi távlatban nem ünnepli, hanem megalázza őt, az eseményt pedig nevetség tárgyává teszi. Ki találta ki azt a hülyeséget, hogy azért nem jött haza, mert "katonaszökevénynek" számított volna. Minden olyan sportoló, aki a Honvéd - azelőtt és ma Kispest - sportegyesületben jelentős személyiség volt, néha akarata ellenére is rendfokozottal rendelkezet, ennek alapján kapták nem kis, de nem irigyelt fizetésüket, de valójában nem voltak katonák. Miért posthumuszként lett tábornok, miért nem előbb? Puskás, akarata ellenére, a Rákosi korszak zászlajává tétetett, amit valószínűleg nem akart, de a magyar futballnak valóban zászlaja volt. Biztosak vagyunk abban, hogy azért ment Madridba és lett ott módos ember, mert haragudott 56 után létrejött hatalomra, vagy eltaszította a szovjet agresszió?

És most idéznék néhány részletet, néhány jellemző lapból és néhány személytől, ami egy kissé más kontextust is igyekszik adni a dolgoknak? "Puskás Ferenc a nemzet halottja, a legismertebb és legnépszerűbb magyar ember - jelentette ki korábban Schmitt Pál, aki méltóságteljes és békés gyászszertartást szeretne. Sokan lesznek, ennek veszélyei is lehetnek, de talán Puskás emléke összefogja a nemzetet" - mondta a Kegyeleti Bizottság elnöke, aki nem más, mint aki mellesleg "független" polgármesterjelöltként, a fene tudja hogyan lett diplomataként jelenleg a FIDESZ alelnöke." Takarékos, de a nemzet halottjához méltó lesz Puskás Ferenc temetése – mondta Schmitt Pál, aki a Puskás család felkérésére a gyászszertartást szervező kegyeleti bizottság elnöke. Hozzátette: sokáig úgy nézett ki, hogy a kormány nevében senki nem búcsúztatja Öcsi bácsit, ugyanis ez, az özvegye külön kérése volt. " írja a Demokrata című igencsak demokratikus hetilap. A DUNA TV szerint "A legnépszerűbb magyar ember, a legendás labdarúgó, Puskás Ferenc a nemzet halottja". Egy felidézett rádióriportban, ahol már érdekes spanyol akcentussal beszélt Öcsi, Sugár András volt a riporter, akit nem kell jellemeznem.

A magyar köztelevízió mindkét csatornája a mai, sok tekintetben bonyolult világban, szinte egész délután és késő este ezzel foglalkozott. A huszárok, az ágyútalp, a katolikus szertartás, amelyen - milyen érdekes - Tőkés püspök képviselte a világ magyarjait, az ál-ájtatosság, mind a túldimenzionálás jellemzői. Számomra most még kérdéses, ki adományozza a „nemzet halottja” címet, ki kezdeményezi, de attól függetlenül, hogy ez valóban össznemzeti kegyelet volt, mert nagy embert temettek, vádoljon bárki bármivel, valahol tudatom alatt a radikális jobboldal gondolatvilága, a nem régi utcai események is eszembe jutottak. És figyeljük majd meg a közismert demagógok hétfői megnyilvánulásait, a populista nemzetbontó parlamenti kivonulók szövegeit, ez el is fog hangozni. Ki volt az a hallatlan PR mester az erre hivatott hivatalból, aki ezt a nevetségesnél is mélyebb ceremóniát kitalálta. Ágyútalp, huszárok, a Szent István napot meghaladó körmenet, a tisztelet és becsület szertartásosságával a legnagyobb magyarrá emelve egyben számos kiválóságunk degradálása valóban őszínte volt, és használt nekünk? Antall József temetésénél miért nem volt meg ez a protokoll? Hogy lehet, hogy Puskás Ferenc, bár nem egyetlen, de világhírű labdarúgóról, a törvényben előírtak ellenére, amely a halál utáni húsz évhez kötődik, életében egy stadiont neveztek el, de az elhunyt magyar miniszterelnökről való térelnevezés máig tartó vita tárgyát képezi?

És még egy. A katonai szertartás jogos, az előléptetés szintén. Eddig nem írtam, de személyesen is ismertem. És akkor hol jöhet kisbarnaki Farkas Ferenc, aki vezérezredes lett, ehhez az emberhez? Az a rehabilitáció is a fenti PR szakember nevéhez kötődik?









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-01-02 (12253 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds