2017 August 19, Saturday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
18925838
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Böjte blog





2011. április 08

Játékszabály? Mi az?

Ez nem vicces. Egy barátom mesélte. Még egyetemista korukban együtt fociztak Orbán Viktorral. Vesztettek. Viktor azt mondta játszanak tovább…

- Vége a meccsnek, ennyi volt. Miért? Kérdezte Viktor. Mert ez a szabály. De én győzni akarok válaszolta, és odavágta a labdát a földhöz. Valamelyikük megjegyezte, ez nem normális. Nem gondolták végig, hogy ha a játékban ilyen, akkor milyen lehet a normál életben, nevettek. Most nem nevetünk. Hát milyen lett?

Ha a közhely színtű igazságot vesszük: játszani csak komolyan lehet, másként nem játék, hanem valami más, akkor Orbán és kormánya „játékait” látva, komoly fenntartásaink lehetnek. Persze nem lenne ez érdekes, ha valami rajtunk kívülálló játszadozásról lenne szó…

Olvasom és hallgatom komoly közgazdászok véleményét és adatait. Sokba kerül nekünk, és még többe kerül majd, ha sokáig nem fogják fel uraink, hogy a játékszabályokat be kell tartani. Nem lehet handabandázni, hazudni, hülyeségeket üzengetni ünnepi beszédekben, itthon és külföldön észt osztani, gőgösködni és nagyképűsködni. Had ne soroljam jól ismert gyalázatos intézkedéseik sorát.

De vannak emberiesség ellen való vétkeik. Nem lehet azt állítani, hogy két hét alatt rendet teszünk az országban, miközben Gyöngyöspatán három héten át polgárőröknek álcázott gárdisták és nemzetőrök grasszálnak, egyenruhában, katonai, szakasz alakzatban, félóránként körbejárva a cigányok lakta utcákon.

Mindezt rendőrségi engedéllyel, több gépkocsival ott álldogáló rendőrök tétlen csoportjai között.

Március 15-én, odamentünk több százan együtt ünnepelni a cigány közösséggel. Beszélgettünk a lakókkal, a gárdistákkal és a rendőrökkel is. A helyzet tragikus. A romák, vannak közel négyszázan, egyrészt rettegésben élnek, az éjszakai üvöltözések, fenyegetések, bereflektorozások miatt, a gyerekek és nők fenyegetése miatt. A férfiak minden önuralmára szükség volt, hogy ne történjen tragédia, hogy ne válaszoljanak a nyilvánvaló provokációkra. Ott létünk alatt ugyanúgy masíroztak ahogy szoktak, de nem szólaltak meg, kérdéseinkre csak a kijelölt főnök válaszolt. A rendőrség vezetője is szűk szavú volt, arra vigyáznak, hogy ne akaszkodjon össze a két tábor, mondták. Tőlük azonban akár vér is folyhatott volna, olyan távolságból óvtak. A helyzet még mindig feszült. Pintér nem tartatja be a szabályokat?

A tüntetések évét éljük. Naponta kapok meghívásokat az interneten. A március 15-én rendezett mintegy ötvenezres tüntetés jó hangulata ugyanakkor sokunkban hagyott hiányérzetet. Arról szólt, hogy tiltakozunk a sajtószabadság kormányzati megsértése és fenyegetettsége ellen. A kormány – kezdeti határozott szándéka ellenére - megváltoztatta az európai biztos által kért pontokat, és ezzel letudta kötelezettségét. Nem vette figyelembe a hazai tiltakozást és a követelt visszavonást. Elnézően „megsimogatja” a tüntetők buksiját, és nem érdekli, hogy saját népe viszolyog az új „játékszabályoktól”. Örüljünk, hogy nem lövet a tömegbe ?

A héten szinte minden nap lesz tüntetés. Charta, LMP, MSzP, civil szervezetek békés menete, nagygyűlések, szónoklatok, vonulások a játékszabályok szerint. Demokratikus államban ez így szokás. Ha nem tetszik valami a közösség egy részének előbb üzen a parlamenti képviselőin keresztül, aztán ha azokat semmibe veszi a hatalom, akkor kivonulnak az utcára.

Okosabb társadalmakban sokszázezren, vagy milliónyian, együtt. Nálunk külön, külön, mert éretlen politikusaink és a jó szándékú, de amatőr civilek, még nem fogták fel, hogy az erő ellen erőt kell mutatni, nem megosztottságot. Ha a nagy kérdésekben pl. sajtószabadság, jogállami alkotmányozás egyetértünk, mire való a széthúzás, a kis csapatok játéka? Egész történelmünk tele van ilyen ballépések példáival. Nem tanulunk? A játékszabályok évezredek óta kőbevésettek. Csak nálunk élnek meg olyan provinciális hiedelmek, hogy „sok lúd disznót győz”. A disznót az emberek győzik le, együtt.

Orbánt is csak összefogással lehet a játékszabályok korlátai közé szorítani és meggátolni önkényeskedéseit. Ráadásul még tart a meccs, sőt csak az első félidőnél tartunk. Ha végig akarja játszani a teljes játékidőt rá kell szorítanunk a játékszabályok betartására, a pályáról levonulnunk nem lehet, mert csak ez az egy pálya van, és az mienk is.

Harmadik félidő, meg, csak nem lesz?


2011.03.29

Hé! Észnél vagytok?

Az ország legjobb, nemzetközi hírű filmesei fordultak kiáltvánnyal a kormányhoz, tehát a miniszterelnökhöz is, hogy tudják-e mit csinálnak. Európa híres rendezői írták alá támogatólag a kiáltványt. Megint botrány, akár a „filozófus perben.” Nem nagydologról van szó, nem százezer éhezőről, nem a nyugdíjasok megszorításáról, nem a kórházak helyzetéről, nem hidegben bezárt iskolákról, és nem is a politikusok botrányos magas fizetéseiről. Egy, mondjuk így, a magyarok számára mellékes kis ügyről.

Csak a magyar filmművészetről van szó. A rezsim úgy döntött megszünteti, azaz olyan filmeket csináltat majd, ami neki tetszik. Kultusz filmeket. (Emlékezzünk Zsdanov elvtársra.)

Az MMKA - a Magyar Mozgókép Közalapítvány - a megígért hat milliárd támogatás helyett csupán egyet kapott, ami talán arra elég, hogy a kötelező penzumait, béreit, díjait kifizesse. Gyártásra, fejlesztésre, képzésre, forgalmazásra egyáltalán nincs pénz. Kettő milliárdot kap Andy Vajna, Amerikából befektetni hazajött producer, vendéglő(k) és casinó tulajdonos. Sikeres Rambó filmek egykori menedzsere fogja rendbe tenni a magyar film ügyét, és kiosztani a pénzt, annak, aki neki megfelel. Az állami, egyébként eléggé kiéheztetett stúdiókat egy kézbe adták, ott is főnök dönt majd arról, ki készíthet filmet.

Acél elvtárs elégedetten somolyog a bajusza alatt, és azt mondja: na ugye.
Emlékszem arra az egyszeri összetartásra, amelyben a filmes szakma kiállt a Filmtörvény létrehozása érdekében. Arra is emlékszem, hogy 2002-ben, a Fidesz vezette egykori Művelődési Minisztériumban, az azóta sikkasztásért elítélt államtitkár egy táblán vázolta fel, az általa elképzelt felülről irányított struktúra elemeit, amely nagyon hasonlított a mostani helyzetre, csak akkor még az MMKA égisze alatt akarta ezt bevezetni. A tárgyaló delegáció – az akkori filmes kerek asztal tagjai – döbbenten hallgatták a kioktató stílusú előadást. Az államtitkár magabiztosan kijelentette vagy ez lesz, vagy nem lesz törvény.
Nem is lett.
Mi volt a probléma? Az, hogy a szakma demokratikus, azaz szakemberek, szakkollégiumok által megítélt támogatások alapján akart filmet készíteni, és minden a filmiparhoz tartozó ügyet eldönteni, és a szakembereket az alapítók teljes konszenzusával akarták kijelölni. Na, és persze a támogatások állandóságát törvénybe iktatni.

A törvényt végül a Medgyessy kormány alatt szavazta meg a parlament, száz százalékos támogatással. Azóta sem volt ilyen törvény. Ott álltunk az egyik páholyban, mint meghívottak, és együtt tapsoltunk lelkesen a képviselőkkel, akik mosolyogva integettek, és örültek a sikernek. Nem tudtuk, hogy farkas mosoly volt egyesek arcán.

A nagyközönség nem érti az Alapítvány körüli anomáliákat. Hat és fél milliárd tartozást halmozott fel az előző kuratórium mondogatják, és ez tarthatatlan, ezért kell változtatni. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy ez az összeg azért jött létre, mert a megígért támogatások évek óta nem, vagy késve érkeztek az Alapítványhoz és ezt áthidalandó a Minisztérium banki kölcsönök bevállalását javasolta. Az Alapítvány vezetése bízva az ígéret komolyságában kiosztotta a megítélt pénzeket, és arra késztette a produkciókat, hogy vállalják a banki hitel költségeit, mert a támogatásból azt fedezni lehet majd.

A produkciós irodák sora most a kifizetetlen kölcsönök miatt a csőd szélén áll. Az egyébként Fidesz „közeli” új Kollégium is döbbenten áll a jelenlegi helyzet előtt. Nem erre számítottak és nem erre szerződtek. Nem értik, hogy - a belső információk szerint - személyesen Orbán Viktor miért húzta ki a költségvetésből a betervezett hatmilliárdot, és miért csoportosította át egy részét a Fejlesztési Minisztériumhoz.

Film nem készülhet, fesztivál díjas filmek nincsenek bemutatva, mozik és a forgalmazás a padlón, fiatal rendezőink mennek nyugatra, a szakma szakemberei munka nélkül, vagy külföldi produkciókban, még mindig bizonytalan a májusi (!) Filmszemle

, és teljes a káosz. Érthetetlen. A magyar film a magyar kultúra talán leghatásosabb sikerágazata. Világszerte ismerik, tisztelik, díjazzák. A filmipar is sikerágazat, sokat hoz, sok embert tart el. Miért kell ezt tönkre tenni?

A kisgömböc mese jutott eszembe. Mi is lett annak a vége?

Fiúk nektek nem mesélt az anyukátok? Hát észnél vagytok?
211.03.28
Valami történt …..
Tantermi Színházi Szemle

Két lelkes és színház szerető mecénás összefogásából és ötletéből jött létre az a Pályázat, amelynek eredményeként 204 tanterembe szánt színi előadás jelentkezett a Szemlére, hogy megszerezzen valamennyi támogatást, az előadásaik eljuttatásának megsegítésére. Két évre 25-25 millió forintot osztanak szét a zsűri által legjobbnak ítélt produkcióknak, hogy főleg „színházszegény” környékekre vigyék művészi produkciójukat a társulatok, iskolai osztálytermekbe.

Ez hangsúlyos, nem színháztermekbe, nem tornatermekbe, hanem osztálytermekbe. A kezdeményezés fő célja, hogy olyan gyerekek is jussanak magas színvonalú színházi-művészeti élményhez, akik nagy valószínűséggel soha nem jutnának el színházba. (Itt tartunk, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek esélyük sincs ma, Magyarországon, színházba jutni!)
A Pályázat értelmében tehát a művészeti érték elsődleges, és az is, hogy kis közösségekhez jusson el.

E kettős cél szellemében a Szemlét a múlt hét végén a MU Színház termeiben és a Lágymányosi Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium tantermeiben tartották, ahol 18 produkció mutatkozhatott be, az előzsűrizés után.

Nánay István kritikus, Vekerdy Tamás pszichológus, művészeti-pedagógus, és Gáspár Máté színházi vezető, menedzser dönti el, hogy melyik produkció mennyi pénzt kap. Előnyben azok vannak, „akik kimagasló művészeti értéket képviselnek, összesen 20-nál több előadást vállalnak, olyan kulturálisan és szociálisan elmaradottabb településekre vagy kerületekbe is eljutnak, ahol színházi lehetőségek nincsenek, téma- vagy darabválasztásukkal a célzott korosztály számára fontos kérdéseket vetnek fel, és az előadásokhoz feldolgozó beszélgetést vagy foglalkozást társítanak.”

Ne arra gondoljon a kedves olvasó, hogy néhány színész elhaknizik, verset mond, kabaré tréfát ad elő, vagy darabokból lopott jeleneteket, nem hanem rendkívül igényes, kifejezetten erre a célra létrehozott élményt adó előadásokról van szó. Megkockáztatom, jó néhány, nagy pénzekből megvalósult kőszínházi produkciónál igényesebb és sikeresebb előadásokról van szó.

Talán nem is az a cél, hogy a gyerekek ezután színházba járók legyenek. Mert bizony kevés színházban láthatnak ilyen magas színvonalú, modern színházi nyelven előadott, és korosztályuknak szóló, őket érdeklő problematikájú műveket. Még akkor is így van ez, ha néhány ide került produkció téma választásában, tartalmában, vagy megvalósítási, előadási színvonalában tévedésből került ide. Épp ezért a Szemle nagy tanulsága, hogy a szakmának össze kellene fognia, és szakmai diskurzust kellene folytatnia: hogyan lehet a mai fiatalokat érdeklő, értékes színházi élményt létrehozni, és el is juttatni, akár ebben a tantermi formában. A magam részéről az utcaszínházat, vagy klub, ne adj isten a kocsma színházat, és a művelődési házakat is jónak tartom, de a tanterem egy adott együtt élő közösség sajátos hangulatát és megbeszélési lehetőségét adja. Mert a produkciók visznek magukkal drámapedagógus, vagy például additológus szakembert a látottak feldolgozását segítendő. Ez fontos és módszertanilag is lényeges eleme a „küldetésnek”. Az élmény így válik komplexé és interaktívvá. Ennek voltak remek példái a Szemlén is.

Kiemelek néhány előadást, amelyet minden középiskolába el kellene vinni. Az etalon, a szemle megrendezéséhez ötletet adó, a Krétakör Színház: hamlet.ws lenyűgöző produkciója, amelyben három zseniális férfi színész (Nagy Zsolt, Gyabronka József, Rába Roland) adja elő elementáris játékossággal a drámaváltozatot, némi vendég szövegek és dalok, dallamok beiktatásával. Rendező: Schilling Árpád.

A Kolibri Színház: Klamm háborúja c. „tanár” drámája nem csak témájának adekvátsága, de a kitűnő Scherer Péter játéka miatt is kiemelkedő.

Nagyon érdekes, és megható produkció a Lakmusz Csoport: A palacsinta hangja c. montázsa cigány gyerekek egyszeri iskolai lapjukban a Palacsintában megírt álmaikból, történeteikből Tóth Ildikó, Nagy Mari, Nagy Zsolt varázsolt elénk csillogó szellemű gyermekeket. Rendezte: Kárpáti István.

A Manna Produkció: Kicsi nyuszi hopp hopp-ja egy gyilkosság után menekülő két fiatal (Réti Adrienn és Csémy Balázs) kalandja, groteszk humorral és temperamentummal előadva, színészi és rendezői bravúr. Rendező: Pelsőczy Réka.

A Nézőművészeti Kft.: A gyáva című, saját maguk összeállított élettörténetében, Kovács Krisztián egy drogos fiú pokoljárását és apjával kapcsolatos vívódását adja elő megrázó erővel. Az apa nem túl hálás szerepében Scherer Péter aki a rendező is.

Kolibri Színház: Helló, náci! c. előadása az igazán aktuális neonáci őrület egy tragikus epizódját mutatja be. Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, Mészáros Tamás német környezetben, az idegengyűlölet bárgyúságáról és végzetességéről mutat érzékletes képet Tóth József rendezésében.

A KoMa Társulat: két produkciója: a Plazma, a konzum kultúra és az elsivárosult élet kölcsönhatásait parodizálja, míg a Kisded játékok egy nemi erőszak és annak büntetőjogi tárgyalása kapcsán beszél a kiszolgáltatottságról. Nagy segítség lehet kivált az utóbbi iskolai megbeszélések, kibeszélések motivációjaként. A társulat tudatos törekvése kilépni a színház falai közül.

Nem láthattam minden előadást, és volt olyan is ami nem tetszett, vagy a választott probléma- érzékenységük, vagy megvalósítási színvonaltalanságuk okán. Érdemes tehát a szervező Füge Produkció honlapján információt gyűjteni a teljes mezőnyről.

A Szemle ugyanakkor nagyobb figyelmet érdemel. Többek felvetésével értek egyet, fontos lenne a szakmai képviselőkkel, rendezőkkel, színészekkel olyan megbeszéléseket, vitákat létrehozni, ahol ezt a műfajt erősebb fegyverzettel láthatná el egyrészt maga a szakma, másrészt az állam, amely egyáltalán nem elegáns módon egyszerűen nem vett tudomást arról az értékről és arról a szándékról ami ezen a Szemlén létre jött. Folytatni kell, megtalálva, vagy legalábbis keresve az új lehetőségeket, módszereket, mind az előadók, mind a támogatások minél jobb hatásfoka érdekében. A gyerekeink szellemisége, kulturáltsága minden fáradtságot és minden „pénzt” megér. Hahó! Kulturális kormányzat itt valami történt, tessék észrevenni!

A pedagógusoknak, az iskoláknak pedig most adva van egy új, - minőség bizonyítvánnyal ellátott - lehetőség, hívhatják a produkciókat, olcsóbban, vagy csak költségtérítésért. Csak kellő érzékenység, odafigyelés és szándék kérdése az, hogy melyik és mennyi iskola él ezzel a lehetőséggel. Hahó! Szegény, lerongyolódott közép iskolák! Jöhet a színház! Csak hívni kell! A szervezésben a Kolibri Színház, a Fügeprodukció, vagy a Mann

a Kulturális Egyesület is segítenek. Köszönet a Polgár Alapítványnak és a másik anonim mecénásnak. A megvonások és az állami közömbösség ellenére a kultúra él és élni akar… Böjte József

A cikk eredetije a Népszavában jelent meg.
2011.03.14
Kiáltsatok a kormányra!


Kiáltsatok mindannyian! Győzzétek meg a mellettetek élőket is, hogy ők is kiáltsanak! Vannak sokan, akik azt gondolják, vagyunk elegen, akik megteszik, és hallgathatnak. De, mindenkinek kiáltani kell ahhoz, hogy meghallják. - Nem jó, amit tesztek! Isten bizony nem keresem a bajt, de elég, ha csak bekapcsolom az ATV Egyenes Beszéd műsorát, elolvasom a sajtót és elszörnyedek. Elég egy nap híreit végighallgatni és végig gondolni. Sőt nem is kell az összes, mert abba belebolondulsz. Látszatra piszlicsáré, kommunikációs ügyek, bugyuta politikai döntések, és elgondolások. Felelőtlenség és pökhendiség jellemzi valamennyit. Azt gondolhatnánk nem érdemes odafigyelni. De, nem, apránként ezek a mi életünket verik szét. Ha hagyjuk, hétköznapi életünket, gondolkodásunkat felmorzsolja a naponta elsülő kormányzati kapanyél. Már szinte feledésbe mentek a nagy országos botrányok: sajtószabadság ügyei, különadók, magán nyugdíjak elzabrálása, gazdasági romlást hozó kijelentések, az európai elnökség zavarai. Sokan unják már. Veszélyes, mert megszokjuk a naponta adagolt permanens rögtönzést, hazudozást, és tehetségtelenséget, és a ami tehetetlenségünket..

Kormányra kerülésük után egyik első intézkedésük volt a nem gazdaságos, bezárt szárnyvonalak újra indítása. Mentek is a vonatok két-három utassal, jórészt azok is vasutasok voltak. Ma este bejelentik, hogy bezárják ezeket, és buszok bonyolítják majd a forgalmat, ha kell. Miért kellett ehhez tíz hónap, és mibe került eddig? Ki a felelős?

A Heves megyei Gyöngyöspatajon CSENDŐRSÉG feliratú dzsekiben flangál, egy hete felváltva huszonöt gárdista, állítólag a Kiss Tibor féle alakulatból, mert több gárda is van már. Polgár őrök ezek, mondja a rendőrfőnök és engedéllyel járőröznek. A falu bűnözési fokozata közepes, „nem kell oda rendőrőrs”, bár most a polgárőröket felügyeli egy tucat. Megfélemlítve a helyi mintegy négyszáz fős cigány lakósságot. Ez ma Magyarország 2011-ben, azok után, hogy a gárda be van tiltva, és a belügyminiszter tavaly áprilisban azt ígérte, két hét alatt rend lesz az országban. Ki engedélyezhet ilyet a törvények ellenére? Ki a felelős?

Nem egyedüli a történet. Zagyva György Gyula jobbikos országgyűlési képviselő vezetésével mintegy harminc egyenruhás vett körül egy Csongrád megyei tanyát. Megfenyegetve az ott élő családot. Bár a képviselő nyilatkozatában azt állítja, hogy egy zsíros kenyérre és teára hívták meg őket a szomszédos tanyára, és csak arra sétáltak. A nyilatkozata végén némi ellentmondásba keveredik, mert azt állítja, hogy a magyar embereket védi meg, mert ez a kötelessége. Sétálva védeni a magyarokat? Világos, nem? Hol a rendőrség? Ki a felelős?

Felülvizsgálják a rokkantnyugdíjasok jogosultságát, mert az a gyanú, hogy sokan korrupcióval szerezték meg a járandóságot. Csak két nagy csoportot aláznak meg vele, az orvosokat és a rokkantakat. Nem gondolom, hogy nem fordulhatott elő ügyeskedés ezen a területen, de aki ismeri a rokkantsági vizsgálatok több lépcsős rendszerét, élhet a gyanúval, hogy ez nem lehetett olyan tömeges, hogy ilyen arányú kampánnyal kellene fenyegetni mintegy hétszázezer beteget és több tízezer orvost. Ki talál ki, ilyen örült ötleteket? Ki a felelős?

Arról az őrületes, a kormány szóvivő által szajkózott most dívó ötletről is beszéljünk, hogy a köz-munkahelyteremtés új területe lesz a vízgazdálkodás érdekében építendő víztározók, gátak, földmunkájának elvégzése. Régi hagyomány épülhet újra, a kubikus munka. Szerintük.

Lelki szemeik előtt, az iskolában kötelezően vetített filmek (Talpalatnyi föld) kubikus brigádjai lebeghetnek, ahol hosszú sorokban tolják a békési kubikusok a talicskáikat. Hopp, ez a megoldás, gondolják. A leleplezett álrokkantak és a munkanélküliek, meg a terveik szerint tizenöt évesen az iskolából kilökött gyerekek mehetnek talicskázni, mindegy mi a képzettségük, a talicska demokratikus szerszám. Bravó. A kubikus tábor kapujára meg ki lehet írni, hogy a „munka nemesít”. Ki a fene gondolja itt végig, mielőtt beszél, hogy mit is jelent, amit kiejt a száján? Ki a felelős?

Ha az ember végig gondolja az elmúlt tíz hónapot, és figyelembe veszi, hogy Orbán és a kormány mit hozott létre a kétharmad hihetetlen biztonságában, akkor a kapkodáshoz kapcsolódó gőgös kommunikáció, és az erőszakos döntésekhez járuló káosz a jellemző. Az Alkotmány Bíróság degradálása, a média hatalom kiépítése, a sajtószabadság megtiprása, a Monetáris Tanács tagjainak kijelölése, a Költségvetési Tanács leváltása, a magán nyugdíjak elvétele, a számonkérési kormánybiztos felszólítása, hogy találjon már valamit, a Széll Kálmán terv még mindig rejtélyes üzenetei mind ezt igazolják.

Eredménye is van aktivitásuknak. 2010 utolsó negyedévében 8 százalékkal zuhantak a beruházások, aminek oka a leállított projektek és fejlesztések, az EU pályázati pénzek befagyasztása és a rögtönzéses gazdaságpolitika eredményeként. Majdnem százezer fővel nőtt ősz óta a munkanélküliek száma a leállított közmunka programok miatt. Új pályázat még nincs. Az erre szánt pénzt lecsökkentették.

Alig követhető, hogy őszinte-e a Matolcsy féle fordulat a gazdaságpolitikában. Az eddig tagadott és maradinak tartott adósság és deficitcsökkentés lett az új jelszó, az eddig magabiztosan hangoztatott nagyszabású adócsökkentés- és megszorítások nélkül ígért tömeges munkahelyteremtés, fellendülés ígérete helyett. Hitelességük múlhat azon, hogy elindulnak-e ebben az irányban. Az eddigieket figyelembe véve, nem tudják, mit akarnak, és nem tudják, hogy amit tesznek, az, mit okoz az országnak és minden magyar embernek.

Kiáltsatok mindannyian a kormányra! - Nem jó, amit tesztek!


2011.03.10
Mindennek örülnünk kell!?

Egy ismerősöm olvasván blogjaimat, azt vetette szememre, hogy nem veszem észre a jót, nem tudok örülni semminek. Elgondolkodtam és végig gondoltam az utóbbi napok politikai és társadalmi történéseit, hátha találok örülni valót.

Már annak is örülnünk kell, hogy a Vezérség lemondott a gyermekek után járó pluszszavazás lehetőségéről. Gumi csont volt gondolom, de örüljünk.

Örülhetünk annak is, hogy bunkósodhat tovább az ország, a felsőoktatási kvótákat akár ötven százalékkal is csökkenthetik. Nem kell ennek az okos országnak a diplomás ember. Persze bizonyára sok balneológust képeztek eddig, mint ahogy - nagy csalódásom - Pokorni ezt odanyilatkozta. Kár, hogy nem tudja, hogy talán sokkal több is kellene belőlük, mert a gyógyvízkutató nem azonos a bálnatenyésztővel. (A balneológia a gyógyforrásoknak, gyógyvizeknek a gyógyfürdői alkalmazásával és hatásaival foglalkozó tudomány, magyarul gyógyfürdőtan.) De hagyjuk, már kiröhögtük magunkat ezen.

Viszont örülhetnek majd a diákok. Mégis lesz egyetemi, azaz felsőoktatási tandíj, csak nem így hívják. Mikor végez a diák, onnan kezdve vonják majd a keresetéből a taníttatása árát, mintha diák hitelt vett volna fel. (Volt ugyan egy népszavazás erről, de azt most kijátsszuk ezzel az „ügyrendi” változtatással. Jó KISZ vezetők voltak, akik kitalálták, mert ott volt divat a tartalmi kérdéseket ügyrendivel kiütni.)

Örülnünk kell, hogy Császy Zsolt a MNV értékesítési igazgatója három és fél hónap előzetes letartóztatásából kiszabadult, mert nem is emeltek vádat ellene. Az igaz, hogy Tátrai Miklóssal együtt nem tudtak rájuk bizonyítani semmit Sukoró ügyben, de hát, mint kiderült nem is Őket akarták megfogni, hanem Gyurcsányt. Hogy miért kellett az egyébként másfél éve tartó nyomozás után előzetesbe tenni Őket, hónapokra, mikor eddig is Ők adták át a hivatalos anyagokat a nyomozóknak, és hogy miért kell megalázni embereket, hogy például a mozgássérült Császyt miért kellett a saját mankójához bilincselni a bíróságon, a média nyilvánosság előtt, azt nem értem. De örüljünk, hogy nem kínozzák még a rabokat, és ne keressünk politikai indíttatást a világért sem.

Örüljünk, hogy a nagy vehemenciával elindult számonkérés, bizonyára felderíti a volt esztergomi polgármester, és a zuglói jelenlegi polgármester Papcsák úr ügyeit is, ha már jóformán az összes szocialista politikust megvádolták már, de még senkire nem tudtak rábizonyítani semmit, csak a szerencsétlen Zuschlagra, akit még az előző kormány alatt csuktak le.

Örüljünk, hogy a gondoskodó kormány nem herdálta szét a vörös iszap károsultjainak összegyűjtött adományainkat. Valahol jó helyen tartja, vigyáz rá, nehogy már balgán elköltsék bútorra, háztartási gépekre, ruhára, életre. Majd ők adnak, ha itt az ideje, persze megint a mi pénzünkből. A milliárdos összegű adományból meg majd valami haver épít egy közösségi házat, múzeumot, biztos kap a focicsapat is, azok szeretnek kapni, és nagyon jó lesz mindenkinek. Hogy ez sem a segélyeket küldőknek, sem a károsultaknak nem jó, az nem érdekli a Vezérséget. Mi csak örüljünk.

Annak is örülnünk kell(ene), hogy a Fidesz támogatni fogja az RMDSZ-t, ezt az új elnököt választó kongresszuson ígérte meg Pelczné Gál Ildikó a FIDESZ alelnöke Nagyváradon.

A romániai magyarok legnagyobb szövetsége eddig nem volt a Fidesz szívének közepe, inkább a leszerepelt Szász Jenővel gründoltak egy párt kezdeményt, az MPP-t. Mostanság már a háttérben szerveznek, Tőkést maguk elé tolva, egy új, az erdélyi magyarságot megosztó pártocskát, minden megyében irodát nyitva, pénzzel is ellátva a szervezőket. Talán, azért mert az RMDSZ nem fekszik le a Fidesznek. A kongresszusi morgás után egy helyi képviselő Pelczné ajánlatáról így nyilatkozott: „támogassanak, de ne próbáljanak utat adni, az erdélyi magyarság maga választja meg a politikáját.”

„Fenékbe kell rúgni azt, aki ezt a szöveget, ezt az üzenetet az elnökhelyettes kezébe adta” nyilatkozta egy inkább jobb oldalinak tartható szakértő politológus. A Fidesz, magyarság vagy nevezzük így: nemzet politikája, a mi megmondjuk, ti meg örültök alapon akar működni. Hogy a szlovákiai és az erdélyi magyarok erre nem vevők az még mindig nem derült ki számukra. Örömünk sajnos nem lehet felhőtlen.

Bejelentették végre Navracsics és Matolcsi közvetítésével a kormány reform terveit. Orbán hagyta, vigyék el ők a balhét. Erről még sokat fognak vitatkozni. Minek örülhetünk? Talán annak, hogy mégsem változtatják meg a hatvanöt éven felüliek utazási kedvezményét. Gondolom, azért ezzel sokat nem veszthet a haza, mert ha fizetni kellene, bizony az öregek inkább nem utaznának. Talán, a gyerekek kötelező tanulási idejét tizenöt éves korig leszállítani szándékozó oktatási koncepciónak kellene örülni. Hiszen tizenöt évesen a gyerekek választhatnak akarnak-e tovább tanulni, vagy inkább elmennek dolgozni. Szabadság van! Nem kell a büdös kölyköknek tizennyolc éves korukig rohadni a suliban, mehet… hova? Munkanélkülinek, segédmunkásnak, szex rabszolgának, alkalmi munkásnak, bérrabszolgának. Vagy hova? Képesítés nélkül? Egyáltalán, hol van munka?

„Tajgetosz törvény” vélekedik pedagógus barátom. Kitaszítjuk a nehéz sorsú fiataljainkat, megölve a lehetőségeiket egy jobb életre. Ha az állam nem kötelezően biztosítja tizennyolc éves korig a tanulás jogát és lehetőségét, akkor egy új rabszolgaság, egy új analfabetizmus, egy új kirekesztés indul kies hazánkban, új felületet nyitva a magyar átoknak, a megosztottságnak. Na, ennek aztán örülhetünk.

De, az az igazság, hogy a politikán kívül is van élet. Voltam a Debreceni Deszka Fesztiválon. Láttam Vidnyánszki Attila zseniális és nagyfeszültségű színpadi attrakcióját a Férfiak szárnyak nélkül-t, az első űrutazás kapcsán, az emberi kiszolgáltatottságról és hősiességről szóló látomását. Láttam a Bárka Színház előadásában Háy János: Nehéz című drámáját, Mucsi Zoltán fantasztikus főszereplésével. Az elveszett értelmiségi lét válságáról, a kiúttalanságról szól iszonyú pontos és fegyelmezett játékkal. Tetszett a Vinnai András – Vajnai Vilmos: Roló című groteszk meséje a Táp Varieté és Performance Színház előadásában, egy gyerekkori élmény következtében létrejött abszurd szituáció kacagtató megoldásáról. Jó volt Debrecenben, jó és hasznos ez a fesztivál, amely a friss magyar drámáknak nyújt immár ötödik alkalommal összemérési, megismertetési lehetőséget. És kérem, Debrecenben minden jegy elkelt, minden előadás telt házzal ment. Gratulálunk.

És örültem a Merlin Színházban látott Bata Rita Butóh (japán tánc stílus) és modern tánc keverékéből építkező koreográfiájának: Évszakok címmel. A profán, mégis misztikus táncban, néha állattá váló, néha nő, néha férfi, testével szinte áttetszővé, légiessé váló táncosnő, japán mesterének tudását ötvözi saját tánckultúrája elemeivel, és az évszakok változásait követve jeleníti meg az ember és a természet örök egymásra rezdülését, körforgását. Szerencse volt a találkozás, mert a művésznő az év nagy részét nem itthon tölti. Japán, Dél-Korea és világ színpadai várják. Hamarosan ecuadori turnéra megy.

Áttekintve mintegy két hét hordalékát mégis őrülök. Annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk lecsökkentette a színházak, és az alternatív színházak támogatását, a filmesek támogatását szinte teljesen megszüntette, hamarosan a Művelődési Házaktól és könyvtáraktól, közművelődési intézményektől is megvon még hat és fél milliárd forintot, ami így már tízmilliárdos megvonás az idén. Elveszi a Szépművészeti Múzeumnak szánt negyvenkét milliárdos Európai pénzt, mondván a Felvonulási téren építenek új múzeumi központot, amit 2013-ig kellene befejezni, hogy ne vesszen el az EU támogatás, - szerintetek?

Mégis a magyar kultúra él, és élni akar…. Örüljünk!




2011.02.23
Abszurd Világ Magyarországon


Csak néhány dolgot sorolok fel, hogy a kedves olvasó elgondolkodhasson arról, hogy a hétköznapok sorjázása közben mi minden történik a szépséges magyar hazában, amit már vállrándítva veszünk tudomásul, mintha természetes lenne az abszurd a politikában és a közéletben.

Most éppen azt nézem felháborodva a tévében, hogy a volt külügyminisztériumi osztályvezető nőt bilincsben viszik ki a bírósági tárgyalásról, aki van vagy negyven kiló, kicsi vékony nő. Bizonyára veszélyes lehet a drabális rendőrökre. Akár Geréb Ágnest, a szülésznőt hurcolták, aki a napokban kapott felfüggesztett börtönbüntetést. Megjegyzem, veszélyes bűnözők simán szöktek már meg bíróságról, csak úgy kisétáltak, azokon nem volt bilincs. Vicc.

Mint, ahogy az is, ahogyan az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a kormányhivatalnokok indoklás nélküli kirúgásának lehetőségéről hozott törvényt. Figyelem: nem visszamenőlegesen, hanem május 31-től. Addig?! Addig alkotmányos? Tisztogathat tovább a kormány? A szakszervezetek már tavaly júniusban kérték a törvény felűlbírálatát, most azt kérik: a kormány májusig, ne rúgjon már ki senkit. Ahelyett, hogy „felrúgnák” az asztalt.

Nézem a TV-ben: a miniszterelnök szóvivője a vagyonnyilatkozat benyújtásakor észrevette, hogy kettőmillió-kettőszázezer forintot keres havonta. Két állást is ellát hónapok óta, tehát jogos. A Fidesz hozott egy törvényt, hogy állami fizetés nem lehet több kétmilliónál. Emberünk sem volt rest, törvényjavaslatot adott be, hogy ne kaphasson ő sem többet kettő milliónál. Amíg a Parlament el nem fogadja a javaslatát, addig viszont felveszi a pénzt, mondja Kálmán Olgának az ATV-ben, mert az jogos. És nem adja vissza, nem szánja jótékonykodásra az eddigi „felesleget”, mert ennek nem látja az „okát”.

Néztem a parlamenti közvetítést a miniszterelnök évértékeléséről. Nem minősítem a beszédet. A frakcióvezetők hozzászólásai kiábrándítóak. A szélsőjobb vezére árpádsávos kitűzővel a mellényén cigányozik. Lényegében azt mondja, nem kéne engedni a cigányoknak a szülést, sok a cigánygyerek. A Ház elnöke nem vonja meg tőle a szót, nem küldi haza átöltözni, nem figyelmezteti, hogy emberek között van, ráadásul az ország házában. A miniszterelnök szerencsére reagál, azt mondja, mi tiszteljük az életet, mindenkiét. Taps. A szocialista frakcióvezető, szóvá teszi a házelnök ülésvezetési gátlásait, mire tőle majdnem megvonja a szót. Hogy milyen gazdaság- és társadalompolitikát akar a kormány, és hogyan, azt megint nem tudjuk meg, a kormányfő nem árulja el, lózungokat mond és felmossa a padlót az ellenzéki szószólókkal. Ez van, mi meg hitetlenkedünk, hogy mi folyik itt.

Egy momentumot azért kiemelek. Az milyen szöveg, hogy „ebben az országban, aki dolgozni tud, annak dolgozni kell. Felkértem Matolcsy György miniszter urat, hogy tegyen meg mindent ennek érdekében.” (Orbán Viktor) Ja, eddig nem szólt a Matolcsynak, ezért nincs elég munkahely? Januárban kilencvenezerrel csökkent a munkahelyek száma. Biztos nyaralt a gazdasági miniszter. Az „aki nem dolgozik az ne is egyen” szöveg, ismerős valahonnan.

Ravasz ez a kormány, mondja vállalkozó barátom. „Zseniális húzása”, hogy most a vállalkozókat hozza nehéz helyzetbe. Ahol, a kis keresetűeknél kevesebb lett a fizetés az új adó miatt, ott a vállalkozóval emelteti meg a bért, hogy kifizetesse az állam ígéretét, mert „senki nem járhat rosszabbul”. Képviselő kommandók fogják vizsgálni a végrehajtást a szimpatikus Rogán vezényletével.

Követhető valakinek a médiatörvény sorsa? Tudják, amit kezdetben „eszünk ágában sincs megváltoztatni”. (Orbán Viktor). Aztán az európai (strasbourgi) visszhang és annak átértelmezése: „támadás a magyarok ellen”, aztán az európai szakértői tanácskozások után néhány pontot mégiscsak változtatunk, közben az európai parlament a szakértői megállapodásokat kevésnek gondolva, napirendjére tűzte és új vitát indít. A mi Alkotmánybíróságunk még mindig hallgat, nem érnek rá. Tehát, tart tovább a médiaháború. Érthetetlen minek kellett ezt a frontot megnyitni az európai uniós elnökség nyitányaként. Miért akarnak agyonnyerni mindent?

Milyen abszurd dráma szereplői vagyunk, mi történik itt nap, mint nap? És nem is a legfontosabb és legveszélyesebb dolgokról beszélek. Hol van még az alkotmányozás, az egészségügy, az oktatás és a gazdaság reformja. Mi lesz a közbiztonsággal, az önkormányzatokkal, a korrupció felszámolásával, a párttámogatások átláthatóvá tételével, nem sorolom. Senki nem érti, senki nem fogja fel (tisztelet a kevés kivételnek), hogyan megy tönkre morálisan, gazdaságilag, jogilag, nyelvileg szép hazánk? Legalábbis a felmérések ezt mutatják. Meddig lehet improvizálni, meddig lehet dagonyázni, meddig lehet új és új ötletekkel elodázni az átfogó rendszerreformok bevezetését? Mikor állnak elénk egyenes beszéddel, mikor kezelik felnőttként a magyarokat, minket?

Lehet, hogy nem kéne színházba járnom, mert az igazi abszurd dráma itt zajlik az orrom előtt, nap mint nap. Csak az a baj, hogy nem élvezem.


2010-12-31
Miért hagytuk…




„… az embert a gyávasága rendszerint gyilkosai cinkosává teszi.” (Szilágyi István)

.. Olvastam Spiró György legújabb kötetét, tetszett, de hát az Ikszek, na és a Fogság életem nagy regényei, ez nem hasonlítható hozzájuk. A feleségem is elolvasta, és azt mondta buta vagyok, mert nem értem, ez egy zseniális mai regény. Nem arról szól, amiről. Na jó, mondtam és valamelyik éjjel újraolvastam. Igaza volt. Találtam benne egy mondatot: egy öreg kommunista ügyvéd mondja a forradalom utáni perek kapcsán: „ezek fasiszták, csak vörösök…nincs eszme. Fasizmus van: fehér, zöld, barna vagy vörös.” Most milyen van? Jancsó jutott eszembe, a Csillagosok, katonák. Ezzel a filmmel döbbentett rá, lelkes ifjúságom derekán, hogy a mieink is lehetnek gyávák, gonoszak, embertelenek, perverzek és minden egyéb rosszak. Persze tudtunk az ötvenes évekbeli perekről, szörnyűségekről, volt költő barátom aki ki volt telepítve a családjával együtt, és elmesélte. Mi gyerekként nem éltük át, ellentétben azokkal, akiket személyesen érintettek a szörnyűségek. Ötvenhat ellentmondásos volt, azokkal értek egyet, akik azt mondják, annyiféle 56 volt ahány embert érintett.

Spiró ötvenhatos regényének főhőse olyan csapdába kerül, ahonnan csak egyféleképen van menekvés. Mint a viccben „Medve, nem lehetne engem kihúzni a halálraítéltek közül, kérdezi a sorból a nyuszika. De lehet, mondja a Medve, mehetsz”.
Ördögi történet.
Medve! –Nem lehetne a hivatásos állományúaknak hamarabb önkormányzati tisztséget vállalni, mint ami a törvénytervezetünkben van? –De.
- Nem lehetne mégis kifizetni a mieinknek a hatalmas végkielégítés teljes összegét, míg a „komcsikét” megadóztatjuk 98% - kal? - De.
- Nem lehetne a Médiatanács Főméltósága által majd kiszabott büntetéseket, csak a bírósági döntés után behajtani, és nem azonnal? – Nem! És így még tovább…

Szóval így mennek a dolgok mostanában. Medve ország lettünk? És akkor még nem kezdődtek meg a megfenyegetettek perei. Mert lesznek, arra mérget vehetünk. Ott majd mi lesz? Érdekel majd valakit, hogy tényleg elkövetett-e valamit az az illető: politikus, újságíró, vállalkozó, tanár vagy fölműves? És a Medve mit mond majd, ha már embertelenül szorul a hurok? Meg kell-e várnunk amíg a teljes kétségbeesésre kényszerítenek minden írástudót?

Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják ugyanúgy kell továbbra is írnunk, filmeznünk, beszélnünk, vitáznunk mint tegnap, mert majd kiderül, hogy a hatalom lényegében tehetetlen, nem tud majd büntetni, mert először a saját csatlósait kellene trágárságukért, uszításaikért, rasszista megnyilvánulásaikért. Lehet, de ha saját internetes portálom ahol főszerkesztő helyettes vagyok, nem meri lehozni egy bloggomat, mert nem tudna fizetni büntetést, egy petákot sem, ha nem tud adni egyetlen dokumentumfilmhez sem támogatást az erre célra létrehozott közalapítvány, mert a hatalom nem adott a szerződésük ellenére sem pénzt, ha a klubom be kell, hogy záródjon, mert nem tudunk fűteni, ha alig pár órával a médiatörvény hajnali elfogadása után két rádióst azonnal levettek a műsorról, mert tiltakozni mertek, akkor hogyan, hol és miként juthatsz nyilvánossághoz. Forduljunk a magyar mecénásokhoz, a nagytőkéhez? Röhej, ők húzták magukra ezt az erőszakos népséget.

Miért ez az erőszakos nyomulás? Ránk figyel most Európa, ezért aztán érhetetlen, miért kellett ezt a támadási felületet megnyitni az elnökség előtt. Nem fognak komolyan venni minket. Érthetetlen ez a gőgös kivagyiság, ahogy reagálnak a külföldi figyelmeztetésekre.
Miért nem lehet európai módon viselkedni a hatalomban? Örök kérdés.
Miért jön mindig előbb a gőg, a durvaság, a szellemirtás, a büntetés. Mivel szolgáltunk rá?
A butaságunkkal talán, hogy nem voltunk elég okosak és hatásosak mikor a kétharmados hatalom veszélyeire hívtuk fel a figyelmet. Már előbb. mikor nem mondtuk elég hangosan a „mieinknek”, hogy nem vezet jóra amit csináltok, illetve nem csináltok. Mikor nem követeltük sokkal hamarabb, hogy a népre, a gazdaságra, a kultúrára figyeljetek, ne a saját átgondolatlan fantazmagóriáitokra. Mikor nem mentünk az utcára milliónyian hogy a barna veszélyt vissza zavarjuk a barlangjába, mikor hagytuk, hogy a szegényeket még a mi törvényeink is sújtsák, mikor munkáért adtunk segélyt és nem bért. Mikor a vezetőink hülyeségeket beszéltek és intézkedtek.
Mikor nem üvöltöttük szembe a Fideszes hazugság áradattal, hogy nem igaz, hogy tönkre van téve az ország, hogy emeljétek fel büszkén a fejeteket emberek, mert a válság ellenére élünk és gyarapodunk. Nézzetek szét az országban.

Mikor jön rá a nép, hogy most, itt azt várják el tőle, hogy földig hajoljon. Most még a felmérések szerint tetszik nekik a keménykedés, a kurucoskodás. De már készülnek a fiatalkorúak börtöneinek tervei, megyénként egy, már tervezik, hogy tizenkét évesekig leviszik a büntethetőség határát, már kinevezték a megyei főispánokat, akiknek szinte teljhatalma lesz minden állami ügyben, már például Nemzeti Lovas Program készül, mint az egyik legfontosabb feladat ( cirkusz a népnek), már keresik a szpáhikat az állami földbirtokok élére, már újra bontják az erdélyi magyar egységet, most Tőkés pártjának szervezésével, már megint csak majd az kap pályázati pénzt, aki nekik kedves.

Időnként számba vesszük mi minden történt az elmúl fél évben, a hirtelen-önkényes alkotmány változtatásokról, és az Alkotmány Bíróság hatáskörének megnyirbálásáról, az Alkotmány Bírósági és Számvevőszéki kinevezésekről, a teljes média-sajtó kormány ellenőrzés alá vonásáról, a külön és büntetőadók bevezetéséről, a nyugdíj kassza államosításáról, a Költségvetési Tanács felszámolásáról, a társadalombiztosítás szétzilálásról, az MNB fenyegetettségéről, a sajtószabadság önkényes behatároltságáról, hogy csak a legdurvábbakat említsem, már tudomást vettünk, pedig mind a kiszolgáltatottság érzését erősítik. És a teljes bizonytalanságot: jogban, gazdaságban, kultúrában, külpolitikában és a magán viszonyokban is. Mire számítanak? Arra, hogy ezt a nép nem elégeli meg? Hogy még a hatalom gyakorlóinak hetyke gúnyja tetszik neki?
„ Akit pedig a hatalom legsilányabb gyakorlója gúnyolni méltóztatik, azt ki kell röhögni, még ha az anyánk is. A népnek nincs iróniája, a gúnyt remekül érti. Az erőszak nyelvén kell szólni hozzá, más nyelven nem beszél…” Írja keserűen Spiró. Megint ott tartunk, mint ötvenhétben?

De én nem hiszem, hogy ez annyiban marad. Azt gondolom kell jönni egy új nemzedéknek. Fiataloknak, okosaknak, művelteknek, harcosoknak, akik nem fogják tűrni a zsarnokoskodást, az ország felelőtlen tönkretételét, a szabadság érték lesz a szemükben és ki is állnak érte. „A MAGYAR NÉV megint szép lesz.” Szeretném megérni, de addig nekünk marad a szégyen: miért hagytuk, hogy így legyen?!

2010-12-30
Okos vagy gyáva?


Ha lenne bátorsága a Köztársasági Elnök Úrnak, az Alkotmánybíróságra küldené a Média Törvényt. Hogy vacilál az látszik, de azt hiszem gyáva. Pedig ha megtenné két ha nem három legyet is üthetne. Egyrészt bemutathatna az ellenzéknek: ki itt a bábú? Még hogy én gyáva és szolga vagyok, lássátok, hogy ha nekem valami nem tetszik akkor nem motorozok, hanem megállítom a nyomulást.

Másrészt a kormányoldalnak is megmutatná, hogy ácsi, ha nem tudtok nemzetközileg is elfogadható törvényeket hozni, akkor én nem viszem el a balhét helyettetek.
Harmadrészt üzenne a Nagyvezírnek is, hogy rendben, hogy Te vagy a főnök, de azért nem törölheted belém a lábad, mégis csak vagyok valaki.

Érdekes helyzet lenne, mert az egész kommunikációt át kellene szabni. Nem kicsit.
Ha igazi politikus lenne, akár a környezetében valaki, most azt tanácsolná neki: Elnök úr, húzza ki magát és álljon a pástra, még ha el is felejtette, hogy valamikor harcos volt.

Szerintetek mi lesz? Okos vagy gyáva?

2010-11-03
Nem csak jó este volt, hanem bátor is


A Charta kedd esti rendezvényén voltunk úgy négy-ötezren, de úgy éreztem, ott dobogott az ország szíve. Lélekben sokkal többen álltak a szép estében. Azok is ott voltak akik majd szerdán mennek (LMP), akik majd a hónap végén (MSZP), és azok is, akik nem szeretnek tömegrendezvényen tolongani, és azok is, akik félnek.

Igen, olyan világban kezdünk élni, hogy vannak, akik félnek már. Nem félt Bauer Tamás, aki egyetemi tanári előadásban vázolta, hogy mi is a helyzet ma a politikában, és mit eredményezhet a Fidesz erőszakos menetelése az Alkotmánybíróság, azaz a demokrácia ellen. (Nem utcai rendezvényre való az ilyen előadás, de mivel követhető volt - bár a tanáros előadás néha hallhatósági gondokat okozott, mert gondolom, kevesebb emberre számítottak, ezért nem tettek ki elég hangszórót sem a Metró-állomás, sem a Parlament felé, csak a Nagy Imre-szobor környékére -, az összegyűltek végighallgatták. Érdemes volt, mert új közgazdasági következtetéseket hallhattunk a várható döntések jövőbeni hatásairól. Ha a következtetések helyesek, akkor Bauer szerint a kormány most a szemünk előtt lopja el fiaink és unokáink nyugdíját.

Azonnal felujjongott a tömeg, amikor Ungváry Rudolf harsogta a térbe, hogy itt nem csak a mostani intézkedések a gyalázatosak, hanem Orbán Viktor teljes átalakulása demokrata fiatalemberből nyilas szólamokat üvöltöző despotává. Rendkívül hatásos szónoklat volt a szó teljes értelmében. Indulatában, hanghordozásában, következtetéseiben és a politikai probléma szélesebb távlatokba, etikai és emberi viszonylatokba emelésével, és a mai helyzet és Orbán történelemmel való szembesítésével. Mindannyiunk dühét fejezte ki, amikor egy Petőfi-„átirattal” fejezte be a beszédét. „Halkan mondom, nem indulatból, és lassan, hogy mindenki megértse. A kurva anyját annak, aki megkérdőjelezi az én magyarságomat.” Ez volt az este csúcspontja. Mindenki egyetértett vele.

Gyurcsány Ferenc nem volt könnyű helyzetben, bár mellettem többen azt mondták, hogy Ungváry jól megágyazott neki. De aki ismeri a „színpad” szabályait, az tudja: egy nagy szóló után nagyon nehéz jobbat szólózni. Gyurcsány szokásához híven gondolat- vagy inkább logikai levezetés-köröket vezetett fel, igen hatásosan és néha, némi önkritikát is belelopva beszédébe. Magam is úgy gondolom, hogy szükséges szembenéznie azzal, amit ő maga is okozott, de most valóban az összefogás és a félelem nélküli ellenállás a legfontosabb feladat. Arra szólított fel valamenyiünket, ott lévőket és csak a lélekben velünk lévőket, hogy ne hagyjuk a demokrácia megcsonkítását, ne hagyjuk, hogy félelembe taszítsák az országot, ne hagyjuk, hogy elhitessék velünk: mindent megtehetnek, ne hagyjuk, hogy a zsebünkbe kotorásszanak, és ne hagyjuk a jövőnket kockára tenni.

Jó este volt, és csak azt kívánom, hogy ha még tragikusabbra fordulna az ország számára a politikai megalománia, tudjunk majd együtt tenni ellene, valamennyien, akik féltjük az országot a diktatúrától.

2010-09-20
Hívogatnak a barátaim…


Hívogatnak a barátaim, hogy mi van, miért nem írom tovább a blogjaimat. Azért mert dühös vagyok - szoktam válaszolni. És tényleg dühös vagyok.

Mert nem hiszem el, hogy ilyen balfácánok vagyunk, hogy ennyire elgyávultunk, hogy ennyire hagyjuk, hogy ekkora baromságok megtörténhessenek kis hazánkban, és nincs rá érvényes és ütős válaszunk.
Dühös vagyok, mert hagytuk, hogy balfasz politikusaink így tönkreveressenek MINKET. Minket, mert a mi életünk megy rá az ő totojázásukra, önzésükre, nagyképűségükre, gőgjükre és végül beszarásukra. Nem elemzem most minden jelzőmet, aki tudja, tudja mit értek ezek alatt. Hogy a baloldali emberek elkeseredése ilyen mértékű, az nem a jobboldali fölény miatt van, hanem azért mert ezt a fölényt a baloldali politika hozta létre. Az ő felelősségük. Még azt sem tudták megmutatni az ország népének, amit jót csináltak, hagyták, hogy a nép elhiggye, romokban az ország. Nem tudtak időben lépni a Jobbik és a Gárda ellen, hagyták a nyilas uszulást elhatalmasodni, és hagyták a korrupció rákját elterjedni. Áttétei roncsolják az egész ország, a gazdaság és a morál teljességét, az emberek közötti kapcsolatokat, és a végletekig cinikussá teszik az egyszerű embert is, aki már röhögve, természetesnek veszi, hogy a tolvajok országában élünk. Hát elszabadult a fasizmus. Nem értik, mit okoztak. Örkény jut eszembe…

Voltam a Charta Összejövetelén, ahol Fleck Zoltán (jogszociológus) vezetésével Bauer Tamás (politológus, közgazdász), Niedermüller Péter (etológus), Debreczeni József (közíró), és Halmai Gábor (alkotmányjogász) kerekasztal-beszélgetése adott képet az elmúlt időszakról és a várható jövőről.
Nagyon jó előadásokat tartottak. Érvényes és hatásos meghatározások és elemzések. Voltunk úgy ezren. A zöme korombeli, vagy idősebb. Fiatal alig. Egyetértettünk: szar az egész és veszélyes a helyzet. Gondolom a beépített spiclik röhöghettek az egészen: fogatlan oroszlánok találkozója.

Volt egy jó szimbolikus beszéd: „A szocialisták nem készültek fel arra, hogy a ringben a bokszolójuk ellen egy gengszter áll ki, vaslapáttal, és tökön rúgással kezdi a menetet.”
Csak félve kérdezem. Nem látszott ez előre? Nem kellett volna a szorító sarkába odakészíteni a szívlapátot?
Miért is tapsolnak a chartások, ha Gyurcsány Ferenc megérkezik? Mert nem látta a veszélyt, mert sikerült a teljes baloldali politikát lejáratnia, mert úgy távozott, hogy teljes káoszt hagyott maga után, és talán azért, mert most megint azt hiszi, hogy ő a megváltó? Ha akkor, amikor kellett, előveszi a szívlapátot, most nem tartanánk itt. Talán hinnék is neki.

Hamarosan választások. A Fidesz mindent visz, a Jobbik megerősödik, mert nekik kedvez a politikai széljárás - jósolják az okosok.. Megyünk a jövőnk felé, amit a „dicső”múltunkból akarnak ránk erőltetni. Ideájuk a Horthy korszak… Vagy hallott valaki mostanában a modernizációról beszélni a hatalom berkeiből? Lehet, hogy örülünk majd, ha a Fidesz le akarja végre nyomni a Jobbikot. Beszopjuk ezt is?

Nem mindig vagyok dühös. Egyik este leültem a Pozsonyi utcai söröző kis teraszára, beszédem volt Bächer Ivánnal. Míg vártam rá, feltűnt egy faliújság a kocsma ajtaja mellett. Olvasni kezdtem. Bächer és Gerlóczy Márton írásai vannak kifüggesztve, meg néhány kép. Hát ez? - kérdezem Ivánt.
- Ez van. Ha nincs más fórum, itt a faliújság. Sokan olvassák. – nevet keserűen, és felhajtja a fröccsét. Én meg bizakodó leszek. Megint Örkény jut eszembe…

2010-01-16
Margit Sziget l934


Ha az ember megbetegszik, van ideje olvasni. Így jártam a napokban és kezembe akadt egy vers József Attilától. Nagyon szép. És aktuális. De azért nézzétek meg a dátumot a végén.

JÓZSEF ATTILA:

A SZIGETEN

Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
hol csókolóztam állva, séta közben -

Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!...

Mint egeret a macska, a melegben
csak lestem, egy levélke hátha lebben.

Ugy izlett már a levegő is régen,
mint állott sör, habja se volt az égen.

Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, -
de "Hoch!"-ok zugtak és rekedtebb "Heil!"-ek,

csámpás Wotanok téglavörös arccal,
több mecklenburgi kisiparos dalkar

zajongta, hogy csak ő van a világon
és megvalósul a keleti álom!

Barna szmokingban huzták a zenészek -
de kinek huzták? melyik nép a részeg?

Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat.

Mert én azon tünődtem meglepetve,
mért mentem éppen a Margitszigetre?

1934. júl. 21.

2010-01-02
Szezonvégi számvetés: eredmények. III. rész.

Folytatva a tegnapelőtt elkezdett szemlézést, nézzük a tovább azokat az eredményeket, amelyekről alig esik szó, pedig ezek ismerétében megváltozhat a MSZP és kormányai megítélése. Hogy erre a választások előtt nagy szükség van, az talán nem kérdéses.

Amikor a vidék sanyarú helyzetéről hallunk, akkor érdemes összevetni a számokat, mert 2002-ben a támogatás fele annyi sem volt, mint 2008-ban, amikor éppen 438 milliárd forintot kapott az ágazat, amíg hat évvel korábban csak 213-at. Ugyanennyi idő alatt a földalapú támogatás hektáronként 12 ezer forintról negyvenezerre nőtt. Megteremtettük a pálinka nemzeti védelmét, Nemzeti Pálinkaprogram indult. Megállapodást kötünk az áruházláncokkal a magyar termékek védelméről és fogyasztásának növeléséről. Arra pedig már csak a gazdák emlékeznek, hogy az elmúlt, sanyarú években 60 milliárd forint-támogatást kaptak, hogy traktorokat, betakarító gépeket vehessenek. Az általunk megszervezett kistérségi társulások szakszerű munkája, sokat segít a vidék gondjain.

Talán a legfontosabb eredményünk, hogy sikerült elérnünk az Európai Uniónál hogy a földvásárlási korlátozás moratóriumát újabb hét évvel meghosszabbítsák, hogy az 2011-ig tartson. Ezzel párhuzamosan a Medgyessy kormány első döntéseinek egyike volt a földtörvény módosítása, amivel elérték, hogy a magyar termőföld nem kerülhet idegen kezekbe, mert csak a Magyarországon életszerűen élő, és földből közvetlenül jövedelmet szerző gazdák vásárolhatnak földet.

Nem illik számolni, mert minek a bajra gondolni, de mégiscsak gazdagodott az ország a hét helikopter mentőbázissal az elmúlt hat évben és 27 mentőállomás is felépült ez alatt.

Amit viszont mindenki észrevehetett, hogy a gyógyszergyárakat versenyre kényszeríttette a kormány és ezért 2007-ben csaknem ezer gyógyszer ára csökkent, majdnem a negyedével, 2008-ban is egytizeddel lett olcsóbb több mint nyolcszáz medicina, és ez a tendencia folytatódik 2009-ben is.

Talán azzal kellett volna kezdeni a felsorolást, hogy a szocialista-liberális kormány eltörölte a sorkatonaságot. Mert ez évente sok ezer családnak, az édesanyának és fiaiknak, na meg a lányoknak is igazi öröm, vagy már talán természetesnek is tekintik, hogy nem sorozzák be a fiúkat, akik így értékes éveket nyertek a döntéssel.

Hivatásos katonák szolgálnak. Korszerű Grippenek védik hazánk légterét. A Magyar Honvédség elismeréseként a NATÓ Pápán helyezte el egyik szállító légi bázisát, annak teljes személyzetét, és az óriás C17 –seket, sok munkahelyet teremtve a helybelieknek is. Hivatásosos katonáink a NATÓ és az ENSZ békefenntartói között megállták és megállják a helyüket a világ több pontján.

Mindent egybevetve, valószínűleg az árulkodik a legtöbbet a fiatalok hangulatáról, hogy milyen kedvvel vágnak a családalapításba. 2002-ben 96 800 gyermek született, de 2008-ban 99 200. Sok oka lehet ennek. Minden bizonnyal nem perdöntő, de nem is mellékes, hogy a tízezer élve született csecsemő közül 2008-re már 16-al kevesebbet veszítettünk el, mint 2001-ben. Sokat javult a bölcsődékben is a helyzet, 209 ezer forintról 540 ezer forintra nőtt a támogatás éves kerete, gyermekenként, és ismét nő a bölcsődék száma.

Magyarország gazdasági erejéről az export növekedésének dinamizmusa árulkodik a leginkább. 2002-höz képest, például majdnem hatszorosára nőtt az Oroszországba szállított termékek értéke, több mint ötszörösére az Ukrajnába a kivitel és csaknem ötszörösébe, a Kínába irányuló export.

Szinte minden adatában javult a felsőoktatás helyzete, ami természetes, de azért nem árt tudni, hogy 2002-ben a diákok közül csak minden második járt államilag támogatott helyre, ez a szám 2008-ra kétharmadra nőtt. És nem mellesleg, 195 ezerről 243 ezerre nőtt a hallgatók száma a felsőoktatásban. A tanulási hozzájárulás elvetése ellenére!

Elindult a Nemzeti Iskola felújítási Program, amelynek keretében közel 500 intézmény és közel hatezer kollégiumi férőhely újult meg.

Évtizedekig temették a cikkekben a szakoktatást és mára már a szakmunkástanulók 70%-a korszerű Térségi Integrált Szakképző Központokban tanulhat.

Egy rövid említést megérdemel az Útravaló Ösztöndíjprogram, amelyben a 2005-ös indítása óta 27 ezer hátrányos helyzetű diák vett részt, és csaknem 800 iskola vállalta a szegregáció felszámolását segítő integrációs programban a nevezést.

A kormányaink választ kerestek a Roma kérdés, a roma integráció megoldására. A telepfelszámolások, és az oktatási programok sora ezt szolgálja. A meghirdetett új milliárdos telep-felszámolási program konkrét segítséget jelent a folytatáshoz. Tudjuk, a felerősödött rasszizmus ellenében, az ország egyik legégetőbb társadalmi problémájával kell megbirkózniuk.

Annyiszor vágják a kormány fejéhez, hogy nagy a bürokrácia, de számot is érdemes mellé rendelni: 2006-2008. között kevesebb, mint felére - 429-ről 184-re - csökkent a központi közigazgatási szervezetek száma. A minisztériumokban dolgozók száma 6 ezerre csökkent a 8 ezerről, 2006 óta.

Magyarország felfedezte Magyarországot az elmúlt években. Gazdagodott a vidék és versenyképesek lettek a hazai üdülők. 2002 és 2008 között a falusi szállásadás vendégeinek száma 122 ezerről 195 ezerre, a vendégéjszakák száma 576 ezerről 704 ezerre nőtt. 2002-2008. között 30%-kal, 4,1 millióra nőtt a belföldi vendégek száma a szálláshelyeken. 2004 és 2008 között a wellness szállodák száma 15-ről 84-re nőtt, a férőhelyek száma megötszöröződött. És szinte mindig tele vannak a szezonon kívül is, amiben jelentős szerepe lett az üdülési csekknek.

Ezek valószínűleg annyira váltak természetessé a közösség számára, mint az, hogy Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, utazhat mindenki kedvére, és már nem kell megállni a határnál, ha Nyugat felé megyünk, amióta csatlakoztunk a Schengeni övezethez. Még szabadabbak lettünk. Az is külpolitikai siker, hogy a magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak az Egyesült Államokba.

A tudósok azt mondják, a jövőnk múlik környezetünk védelmén.

Visszaküldtük a feladónak az illegális szemetet – a hazánk 19 pontján lerakott hulladék, döntő részét – több mint 3000 tonnát - Baden-Württenberg tartományba és Bajorországba.
A Zöld Kommandó 500 illegális hulladéklerakót számoltatott fel, így 70 ezer tonna hulladék tűnt el az ország tájképéből.
1200 településen, több mint a lakósság felének, vált elérhetővé a szelektív gyűjtési rendszer. Az emberek értékelik és használják az újra hasznosítás lehetőségét.

Megépült Magyarország legnagyobb árvízvédelmi létesítménye, a Cigándi és a Tiszaroffi árapasztó tározó. Ezek a hatalmas tározók, lehetővé teszik a









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-01-09 (15988 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds