2017 August 19, Saturday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
18925772
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
ÉVNAPOK




ÉVNAPOK


MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS
JÚLIUS AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER

Július 17.
Nagy László születésének napja (1925)


Nagy László a Veszprém megyei Felsőiszkázon született 1925. július 17-én. Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.
Édesapja, Nagy Béla elismert gazdaként különböző tisztségeket töltött be, bíró is volt. Édesanyja, Vas Erzsébet (1905-1995), nyárádi születésű gazdalány. A szülők 1923-ban kötöttek házasságot, s négy gyermekük született: Izabella, Mária, László és István. Az utóbbi Ágh István néven vált ugyancsak jeles költővé.

Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931–1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, kitűnő eredménnyel.

A polgári iskolába Pápán járt (1938–41), az első kettőt magánúton, egy év alatt járta ki. 1941–45-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett.

1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson.

Már nem diákként, hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt.

1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928-1990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 elején megszűnt irodalmi állása, és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa.

1966-ban Kossuth-díjat kapott. A 60-as években néhány verseskötetéhez készített illusztrációkat. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén. Másnap, január 30-án reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Július 16.
Rózsa Sándor születésének napja (1813)


Rózsa Sándor - az egyik legismertebb magyar betyár - 23 éves korában nem bizonyított váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és véres, hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez.

Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, azonban a kérvényt elutasították.

1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, ezt azonban fegyelmezetlenség miatt hamarosan feloszlatták. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni. Bár sikerült elmenekülnie, azonban megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak.

Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. 1868-ban amnesztiával szabadult. Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

Irodalmi igényű feldolgozások (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond) mindegyike felhasználja a szájhagyományban és a ponyvákból ismert kalandokat. Rózsa Sándor alakjához kötődnek más betyárok által elkövetett tettek is. A legkülönbözőbb balladákat énekelték nevével, de egyet sem lehet konkrétan Rózsa Sándor kalandjával azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek. Közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól. A Dél-Alföldön, elsősorban Szeged környékén gazdag a Rózsa Sándorral kapcsolatos balladaköltészet.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Július 15.
Rembrandt Harmenszoon van Rijn születésének napja (1606)


Rembrandt munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenetek, és az emberábrázolásaira jellemző nagyfokú érzékenység.

Szülővárosában, Leydenben Jacob van Swanenburgh, Amszterdamban Pieter Lastman indította el művészi pályafutását. Első műveit az 1620-as évek végétől ismerjük. Festmények mellett készített rézkarcokat, tollrajzokat, grafikai működése végigkíséri egész munkásságát.

Művészi érdeklődésének középpontjában kezdettől fogva az emberábrázolás állt. Önmagáról és feleségéről, Saskiáról készített portréi számos megrendelést juttattak a fiatal festőnek az előkelő amszterdami polgárok köréből. Első nagyszabású művei, a hagyományos csoportarckép műfaját új felfogásban ábrázoló Tulp doktor anatómiája (1632), a ruhátlan emberi test szépségeit költőien tükröző Danaé (1636) és a Sámson megvakítása (1636) sikerekben gazdag korszakának emlékei.

Éjjeli őrjárat
Művészi munkásságát összefogó jelentős feladat megoldására nyílt alkalma, amikor az amszterdami lövészek parancsnoka és 16 társa a lövészegyesület csoportképét rendelte meg nála. Rembrandt a Frans Banning Cocq kapitány milíciája című festményt 1640 és 1642 között festette. A festményt később Patrouille de Nuit-nak nevezték a franciák, és Night Watch-nak nevezte Sir Joshua Reynolds, mert felfedezésekor már annyira megviselte az idő, hogy szinte felismerhetetlen volt, és éjszakai jelenetnek tűnt. Megtisztítása után jöttek rá, hogy egy csapat muskétást ábrázol, akik egy sötét udvarból kilépnek a vakító napsütésbe. A kép címét azonban ezután sem változtatták meg. Ez a festmény jelenleg az amszterdami Rijksmuseum legnagyobb termében látható.

A társadalom elesettjei iránt érzett őszinte együttérzése, a divatos témáktól és festésmódtól eltérő szuggesztív festői formálása elidegenítették tőle gazdag polgári megrendelőit. 1656-ban anyagi csődbe került és a szegénynegyedbe költözött. Ekkor alkotta portréművészetének remekeit: élettársáról, Hendrickjéről és fiáról, Titusról készített képeit és önarcképeit.

Életének utolsó éveiben a magára maradt és anyagi gondokkal küszködő festő még két megrendítõ remekművel (Önarckép és a Tékozló fiú hazatérése) zárta le életművét. (1669. október 4-én halt meg Amszterdamban).

Forrás: www.berze-nagy.sulinet.hu
http://hu.wikipedia.org
Július 14.
Bastille ostroma (1789)


Franciaország nemzeti ünnepe, melyet az 1789-es Bastille bevételével kezdődő forradalom emlékére tartanak ezen a napon. A francia forradalom az egész világon a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált.

A nagy francia forradalom Európa történetének meghatározó eseménysorozata volt. Noha sok tekintetben korábban elkezdődött, 1789. július 14-ét szokás kezdőpontjának tekinteni, amikor is a dühöngő párizsiak elfoglalták a Bastille börtönét. Az országot pénzügyi csőd közelébe rángató abszolutista rendszert megbuktatták, ám a gazdasági és társadalmi válságot nem sikerült felszámolni, így a köztársasági államrend nem bizonyulhatott tartósnak, és Napoléon Bonaparte, a tehetséges tábornok diktatúrájába torkollt (1799).

A nagy francia forradalom elméletileg a felvilágosodás eszméit vitte diadalra. Hármas jelszava: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité) máig ott díszlik számos középületen. Az elv azonban sok esetben a forradalom ideje alatt sem valósult meg, elég a jakobinus terrorra gondolnunk. Hatása mégis óriási volt: a 19. század nagy részét az ide visszavezethető nacionalizmus és liberalizmus, valamint az alkotmányosság iránti törekvés határozta meg számos európai területen, ahol a forradalmak is mondhatni „általánossá” váltak. Történészek ezért általában az ún. „hosszú 19. század”-hoz sorolják a valójában még a 18. században lejátszódott eseménysort.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Július 13.
Rubik Ernő születésnapja (1944)


Ifj. Rubik Ernő 1967-ben építészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd 1971-ig az Iparművészeti Főiskolán szobrászatot és belsőépítészetet tanult tovább. 1975-ig építész-tervezőként dolgozott, majd visszament tanítani az Iparművészeti Főiskolára, ahol tanársegéd, majd adjunktus, docens lett. A nyolcvanas évek elején főszerkesztője volt az ...És játék című lapnak, majd 1983-ban saját vállalkozást alapított, a Rubik Stúdiót, ahol bútorokat és játékokat tervezett. 1987-től címzetes egyetemi tanár, 1990-től a a Magyar Mérnök Akadémia elnöke, később tiszteletbeli elnöke.

A Magyar Mérnök Akadémián belül létrehozta a Rubik Nemzetközi Alapítványt, a kiemelkedően tehetséges fiatal műszakiak és iparművészek támogatására. Jelenleg a Rubik Stúdiót igazgatja, valamint játékszoftverek fejlesztése és építészeti témák kötik le.

Nevéhez több logikai játék megalkotása is fűződik. Mindenekelőtt a Bűvös kocka (ami külföldön Rubik-kocka néven lett ismert), ami 1975-ös megjelenését követően példátlan nemzetközi népszerűséget ért el. Később a Kígyó (1977) és Bűvös négyzetek (1985) nevű játékokat is megalkotta. Maga a Bűvös kocka tulajdonképpen egy, a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas eszköznek készült, később derült ki, hogy játékként is igen szórakoztató. További ismertebb játékai a Bűvös Dominó és a Rubik-óra is.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Július 12.
George Eastman születésének napja (1854)


George Eastman (1854-1932) amerikai feltaláló, akinek sok találmány fűzhető a nevéhez a fényképezés területén. Eastman feltalálta a "száraz tálca" módszert 1879-ben, aztán Eastman és William Walker kifejlesztették a hajlítható filmtekercset 1882-ben, kiküszöbölve a kényelmetlen üveg tálca szükségességét a fényképészetben.
Eastman állította elő az első egyszerű, minden célra alkalmas, rögzített fókuszú fényképezőgépet 1888-ban, az első Kodak kamerát. A régi fényképezőgépek még kör alakú képeket készítettek. A film előhívásához el kellett küldenie a fényképésznek az egész fényképezőgépet a Rochester gyárba.

A fényképezőgép mai formáját csupán a XX. század elején kapta, míg a celluloidfilm (a mai értelemben vett negatív film) a XIX. század végén (1888-ban) került először forgalomba, Kodak néven.

Kezdetben a felvételek ezüstlemezre (dagerrotípia), majd az előhívási és képrögzítési technikák, eljárások fejlődésével rengeteg különböző sikeres illetve kevésbé sikeres módon 1888-ig szinte kizárólag azonnal papírra, vagy üveglemezre készültek, utána George Eastman (illetve a szabadalmi vita megnyerése után Hannibal Goodwin) találmánya, a celluloidfilm fokozatosan (és teljesen) kiszorította ezeket.

Forrás: www.eszi.hu
http://hu.wikipedia.org
Július 11.
Népesedési világnap


1989-ben aláírták az ENSZ Fejlesztési Programját. A program vezetői javasolták, hogy július 11. legyen a világ népességének napja.

Még ötven évig gyarapodunk, de ezt követően csökken majd a Föld lakosságának száma. Magyarországon kevés gyermek születik, Afrikában sok csecsemő hal meg éhínség és betegségek miatt, Indiában pedig kegyetlen módszerekkel szabadulnak meg a nem kívánt újszülöttől. Kína büszke eredményes egyke-politikájára.
A tizenkilencedik század elején egymilliárd ember élt a Földön, ez a szám százharminc év alatt megduplázódott, a huszadik század végén pedig már hatmilliárdnyian voltunk. Egyes országok lakosságának száma folyamatosan nő, miközben sok államnak népességfogyással kell szembenéznie. A termékenység, a halálozás és bevándorlók száma egyaránt befolyásolja a népességszámot, de más-más okok miatt. Az ötven legszegényebb ázsiai és afrikai ország népessége az elkövetkező 50 évben várhatóan 1 milliárd fővel növekszik, míg a fejlett országokban stagnálás lesz.

Az ENSZ számításai szerint 2050-re 9 milliárd ember él majd a Földön, és ezt követően csökken majd a népszaporulat, az átlagos gyermekszám 1,85 lesz, a halandóság tovább csökken. Azt is kiszámolták a hozzáértők, hogy ha a jelenlegi termékenységi mutatók maradnának, akkor ötven év múlva 11 milliárd földlakó lenne, és ez már a túlnépesedés veszélyét hordozná.

Az európai országok többségében azonban a népességszám csökkenésére kell számítani. Egyes becslések szerint 50 év múlva akár százmillióval is kevesebb lakosa lehet Európának, így a földrészen a Föld lakosságának kevesebb, mint tíz százaléka élhet majd.

Magyarország követi az európai tendenciát; az elmúlt 25 évben állandó a népességcsökkenés. A születési átlag az európai alatt van, a várható élettartam azonban elmaradt a tőlünk nyugatabbra lévő országokban jellemzőtől. Kevesebb gyermeket vállalnak a nők, és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők kisebb eséllyel érik meg hatvanadik életévüket, mint képzettebbek - szól KSH demográfusainak megállapítása. "A népesség nálunk és a fejlett országokban egyaránt öregszik, így a társadalmaknak át kell gondolniuk, hogy az idősek ellátórendszerét miként alakítják át" - összegzett Hablicsek László (2006. júl. 11.).

Forrás: www.hvg.hu
Július 10.
Marcel Proust születésének napja (1871)


„ ...az emlék képeit a valóságban keressük, mikor ott mindig hiányzik belőlük az emlékekből áradó varázs, s mikor tudjuk, hogy sohasem érzékeinkkel foghatjuk fel őket.”

Proust Auteuilben született (Párizs déli részén, az akkoriban elmaradott 16. kerületben) Kilenc éves korában volt Proust első komoly asztmarohama, mely után saját maga, a családja és barátai őt betegeskedő gyerekként kezelték. Proust hosszú pihenőket költött Illiers faluban. Ez a falu és nagybátyja Auteuil-i háza szolgált a képzelt Combray város modelljéül nagyregényében, melynek ez lett egyik legfontosabb helyszíne.

Egy évet szolgált a francia hadseregben, majd 1890-ban jogi tanulmányokba kezdett a Sorbonne-on, ugyanabban az évben megismerkedik unokabátyjával Henri Bergsonnal, akinek központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége.


1900 és 1905 között Proust élete és családi környezete jelentősen megváltozott, apja 1903 szeptemberében halt meg, és ami leginkább érintette Proustot, 1905-ben meghalt az anyja. Jelentős öröksége, melynek révén milliomossá és függetlenné vált, megváltoztatta életét. Ennek a váratlan szerencsének, gazdaggá és függetlenné válásának ellenére egészsége ezt követően mindinkább romlott.

Proust élete utolsó három évét betegsége miatt jórészt elzárkózva, parafával bélelt hálószobájában töltötte, ahol nappal aludt, este pedig regényén dolgozott, illetve kisebb sétákat tett. A nappali zajok és a fények súlyos asztmarohamokat okoztak nála. 1922. november 18-án halt meg tüdőgyulladásban. Temetésére 1922. november 22-én a párizsi Père-Lachaise temetőben került sor.

1896 júliusában jelent meg a Gyönyörűségek és napok (Les Plaisirs et les Jours), mely több korai írását tartalmazza. A könyvhöz Anatole France írt előszót.
1897-ben kezd dolgozni Jean Santeuil című regényén, mely csak jóval halála után, 1954-ben, befejezetlenül jelent meg. A regény számos momentuma, így az emlékezés rejtélye és az öntükrőződés átkerült Az eltűnt idő nyomában című művébe.
Proust lefordította John Ruskintól a The Bible of Amiens-t, 1904-ben jelent meg, és kedvező visszhangra talált. A publikálás idején Proust már dolgozott Ruskin Szezámok és liliomok című művén, amit 1905 júniusában fejezett be.

Az eltűnt idő nyomában (À la recherche du temps perdu)
A hét kötetes és több mint 2000 irodalmi karaktert felvonultató regényt Proust 1909-ben kezdte el írni és valamivel a halála előtt fejezte be. Az eltűnt idő nyomában nagy részében azokat a hatalmas változásokat írja le, melyek az arisztokrácia hanyatlásához és a középosztály felemelkedéséhez vezettek Franciaországban a Harmadik Köztársaság idején és a század végén.

Az eltűnt idő nyomában első kötetét csak saját költségén tudta kiadatni Bernard Gasset-nál 1913-ban. Az első két kötet 1919-es közös kiadása (Swann; Bimbózó lányok árnyékában) Goncourt-díjat eredményezett a szerzőnek, melynek révén széles körben ismertté és elismertté vált Proust művészete.
Proustot halála megakadályozta abban, hogy az utolsó három kötet vázlatait ellenőrizze, ezért azokat testvére, Robert szerkesztette és jelentette meg a szerző halála után.

Az önéletrajzi alapú regény főbb eszközei az emlékezés, az öntükrözés és a gondolatok szabad áramlása az idősíkok egybemosásával. Proust monumentális munkája James Joyce Ulyssesével és Robert Musil Tulajdonságok nélküli emberével vetekszik, a szerző számos magyar és nemzetközi íróra, költőre volt hatással, utóbbiak közül Virginia Wolfra, Samuel Beckettre, Harold Pinterre, Luigi Pirandellora, Miguel de Unamunora.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/
www.mcd.hu
Július 9.
Keres Emil születésének napja (1925)


Keres Emil színész, színházigazgató. 1950-ben végezte el a SzAk-t. Pályáját a Magyar Néphadsereg Színházában kezdte, majd 1951–54-ben a Nemzeti Színház tagja volt. 1954–56-ban a szolnoki Szigligeti, 1961-től a Jókai, majd a Thália Színház művésze. 1973–1985 között a Radnóti Színpad igazgatója, ugyanekkor a Színházművészek Szövetsége előadóművész tagozatának elnöke.

Klasszikus és modern darabok kisebb és nagyobb karakterszerepeit játszotta el. Az ábrázolt figurát általában kissé hűvös, intellektuális távolságtartással formálta meg. Ez jellemzi előadóművészetét is. Kiváló, népszerű versmondó. Kossuth-díjas (1965), Jászai Mari-díjas (1951, 1963), érdemes (1974) és kiváló művész (1985).

Főbb szerepei: Horatio (Sh.: Hamlet); Petruchio (Sh.: A makrancos hölgy); József Attila (Gosztonyi J.: Tiszta szívvel); Raszkolnyikov (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés); Vladimir (Beckett: Godot-ra várva); XII. Pius (Hochhuth: A helytartó); Josef K. (Kafka–Gide: A per); Fény (Csurka I.: Ki lesz a bálanya?); Nagy Lajos (Nagy L.: Budapest Nagykávéház).

Filmek: A nagy hal, Gyermekbetegségek (1965), Szemüvegesek (1969), Villa a Lidón (1971), Szeptember végén (1973), Gőzfürdő, Konyec (2006)

Forrás: http://mek.oszk.hu
Július 8.
Vasutasnap


1951-től augusztus, 1961-től július második vasárnapján ünnepeljük a Vasutasnapot a kormány határozata alapján.

Az első gőzvontatású vasútvonal a Pest-Vác vonal, melyet 1846. július 15-én nyitottak meg. A dualizmus időszakában a magyar kormány jelentős szerepvállalásával fejlődött tovább a magyarországi vasúti hálózat. A kormány már 1867-ben felhatalmazást kapott jelentős vasút és csatorna-fejlesztésre fordítható államkölcsön felvételére. A kormány felvárásolta a csődbe ment a Magyar Északi Vasutat. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1869-ben elrendeli, hogy az államkincstár kezelésébe vett vasút és a közeljövőben megnyíló Zákány-Zágráb vonal neve Magyar Királyi Államvasutak legyen, így alakul meg a mai MÁV jogelődje. Ettől az évtől kezdve az állami szerepvállalás egyre erősebb lett a vasútnál, az első törvényi felhatalmazáson alapuló államosításra 1876-ban kerül sor.

A két világháború közötti korszakban fejeződött be a vasúti rendszer államosítása: 1932-ben az állam kezelésébe vette az államosított Duna-Száva-Adria Vasúttársaság (korábbi nevén Déli Vasút) mintegy 560 km-es magyarországi hálózatát, és ezzel majdnem nyolc évtizedre gyakorlatilag véget ért a magyarországi magánvasutak korszaka. Ugyanez a tendencia érvényesült Európa-szerte.

1949. március 15-én a MÁV az állam részévé vált, vezérigazgatósága egyúttal a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) főosztályának is számított. Az irányítási és végrehajtási funkciók összemosása mögött az a feltételezés állt, hogy egy forradalmi párt által irányított államban nincs érdektagoltság.

Az 1990-es évektől kezdve az Európai Unió tagállamai átalakítják az államvasutakat, és megnyitják a magántulajdonú vasúti vállalkozások előtt az állami hálózatokat, ám komolyabb liberalizációra még nem került sor. A változások jegyében 1993. június 30-án a MÁV is újra részvénytársasággá alakul. Az 1990-es, 2000-es évek új vasúti társaságai a 19. század magánvasútjaitól eltérően pályahálózatot nem működtetnek, hanem csak vonatokat közlekedtetnek. Magyarországon az első ilyen vállalkozás, a Floyd, 2004. június 17-én kapott működési engedélyt.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Július 7.
Lénárd Fülöp születésének napja (1862)


Lénárd Fülöp (németül Philipp Eduard Anton (von) Lenard) Nobel-díjas fizikus Pozsonyban született 1862. július 7-én.

A bécsi, majd a budapesti egyetemen fizikát és kémiát, Heidelbergben és Berlinben ezen kívül matematikát hallgatott. Doktorátusát 1886-ban szerezte meg a Heidelbergi Egyetemen. Eötvös Loránd tanársegédeként rövid ideig a budapesti egyetemen dolgozott. Innen került Heinrich Hertz mellé Bonnba, majd különböző német egyetemeken volt professzor. Haláláig Németországban élt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává, ekkor még biztosan magyar állampolgár volt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták a fizikai Nobel-díjra, amelyet 1905-ben ítéltek oda neki a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért. Alapvető összefüggéseket állapított meg a fényelektromos jelenségre és a lumineszcenciára, továbbá az ultraibolya sugárzás tulajdonságaira és a lángok vezetőképességére vonatkozóan is. Sikerült alufólián keresztül kivezetnie az elektronokat a katódsugárcsőből a szabad levegőre: ezt hívják Lénárd ablaknak. Az éterelmélet híveként elvetette Albert Einstein relativitáselméletét. Kiépítette a „deutsche Physik” ideológiáját, amely szerint csak a megfigyeléseken alapuló tudomány tekinthető igaznak, a matematizált modern fizika zsidó spekuláció. Starkkal, egy másik Nobel-díjas német fizikussal együtt a náci ideológia egyik legfontosabb képviselőjévé vált a tudományban.

A fotoelektromos hatásra adott magyarázatát általában ma is elfogadják. 1907-ben az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Köszönőlevelét „hazafias üdvözlettel”fejezi be, de ekkor már valószínűleg nem volt magyar állampolgár. A Magyar Tudományos Akadémiával élete végéig fenntartotta a kapcsolatot.
1947. május 20-án, Messelhausen-ben halt meg.

Főbb művei: Quantitatives über Kathodenstrahlen (Heidelberg, 1925) Über des Verhalten von Kathodenstrahlen (Bp., 1899); Über Kathodenstrahlen (Nobel-Vorlesung, Leipzig, 1906); Über Relativitätsprinzip, Aether, Gravitation (Leipzig 1918)

Forrás: http://jelesnapok.neumann-haz.hu
www.enc.hu/1enciklopedia
http://hu.wikipedia.org
Július 6.
II. Rákóczi Ferencet erdélyi fejedelemmé választják (1704)


I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona fia. Családjától távol, osztrák jezsuita nevelésben részesült, a Habsburgok elnyomó politikája láttán azonban a jobbágyfelkelés élére állt. Reguláris hadsereg létrehozásán munkálkodott, s a magyar szabadságharcot nemzetközi kapcsolatokkal erősítette. Az ország polgári fejlődését merkantilista gazdaságpolitikával igyekezett előmozdítani. 1703—1711 között vezetője volt történelmünk egyik leghősibb küzdelmének, s annak bukása után emigrációban élt. Törökországban (Rodostóban halt meg 1735-ben)

1703 tavaszán II. Rákóczi Ferenc szövetséget kötött a tiszaháti felkelőkkel, és elkezdődött Európa leghosszabb szabadságharca. Átfogta az egész Magyarországot. A Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a török megszállás alól visszafoglalt országrész területein parasztok, nemesek, polgárok, főurak, protestánsok és katolikusok mint "a maguk hazájában számkivetett haza fiai", kezdtek közös vállalkozásba, hogy megvédjék Magyarország alkotmányát, és önálló, korszerű állami berendezéssel, nemzetközi garanciákkal kapjon helyet az ország az európai békerendszerben. Ez volt az utolsó háború, amikor még együtt harcolt szinte az egész Kárpát-medence csaknem minden nyelvű, nemzetiségű népessége. Nyolc éven át lekötötte a Habsburg Birodalom elsőrangúan képzett, több tízezer főnyi haderejét, és foglalkoztatta egész Európát. Emlékében három évszázadon át kerestek koruk kihívásaira válaszokat az egymást váltó nemzedékek. Hagyományai áthatották a magyarok és más nemzetek kultúráját.

Forrás: www.mult-kor.hu
Július 5.
Csontváry Kosztka Tivadar születésének napja (1853)


Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni, s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry – 1913-ban írt önéletrajza szerint – a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt a hangot pedig komolyan veszi (noha a napút kifejezést maga sem érti, és hogy miért pont Raffaelnél kell nagyobbnak lennie). Külföldi utazásokra indult: járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei. Hazaérve saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra.

Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

Tíz évi munka után a Szentföldre és Olaszországba utazott, ahol a tájat értő szemmel és tehetséges kézzel festette le. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai c. több négyzetméteres tájképeit.

Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt, ahol Kairóban meglátta a keresett „napút-színeket”. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, melyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak. 1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t.

Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban festette meg a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói ember-t. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.

1912-től írja filozófiai töltetű írásműveit, röpiratait; előadásokat tart, brosúrái jelennek meg. 1913-ban készült el „A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni” című tanulmánya.

Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még keleten, s a háború éveiben ismét rajzolt. 1914-től dolgozott a Magyarok bejövetele című művén (csataképvázlatok ), amely lényegében Csontváry apotheózisa.

1919 június 20-án Budapesten halt meg, érgyulladásban.
1905-ben, 1908-ban és 1910-ben volt kiállítása. Kortársai nem értették meg művészetét.

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész, aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Csak az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel jelentőségét igazán.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Július 4.
Szinyei Merse Pál születésének napja (1845)


1864-től a müncheni Művészeti Akadémián mestereitől (Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor) alapos rajztudást kapott, de az akkoriban uralkodó akadémikus kifejezésmód kevéssé hatott rá. Hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Apjáról, testvéréről és másokról festett korai portréi már elárulták tehetségét, fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága.
Pilotynál együtt tanult Leibllel, s 1869-ben egy müncheni kiállításon látta először Gustave Courbet képeit, melyek valósághű ábrázolásmódja, színvilága erősen hatott rá. Bár tanárai már korábban arra biztatták, hogy a szabadban dolgozzék, igazán ekkor fordult a plen air festészet felé: 1869-es Ruhaszárítás és A hinta; című képei a magyar plein air legkorábbi alkotásai. (Mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában látható.)
1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. A következő években festette első jelentős művét, lírai Szerelmespárját, s ekkor kezdett el foglalkozni fő műve, az egyik legszebb magyar festmény, a Majális vázlataival.

Szinyei 1870-ben hazautazott, és két évvel később tért vissza Münchenbe. 1873-ban fejezte be a plen air festészet európai rangú remekét, a Majálist. A kép témája a kortárs francia mesterek körében is közkedvelt volt: Monet és Manet is festett hasonlót, de e képeiket Szinyei nem ismerte. A Majálist vidám hangulata, életörömöt sugárzó, ragyogó színei, tökéletes napfény-, árnyék- és levegőperspektíva-ábrázolása ellenére közönyösen fogadták, nem érte el a megérdemelt sikert. Alkotója kedvét veszítve abbahagyta a rendszeres munkát, a csalódott festő hazatért Jernyére. Megnősült, és ideje nagy részét gazdálkodással töltötte, inkább csak kedvtelésből festett, olyan máig népszerű képeket, mint a feleségéről festett, 1874-es Lilaruhás nő.
1882-ben megújult munkakedvvel Bécsbe utazott, de Pacsirta című képét elutasítóan fogadta a közönség. E kudarc és romló házassága, 1887-es válása hatására tíz évig alig festett.

Csak 1894-től állított ki ismét ( Hóolvadás, Pipacsos rét .)
Végre az 1896-os Műcsarnok-beli kiállításon a Majális című remeke is óriási sikert aratott: páratlan értékét laikusok és hozzáértők is elismerték, az akkor alakult nagybányai iskola tagjai elődjüket fedezték fel alkotójában.
A magyar plein air festészet megteremtője, a modern hazai piktúra első nagy képviselője a nyugat-európai kortársakkal egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának lehetőségeit, s teremtette meg gazdag színvilágú, realista táj- és portréművészetét. 1897-ben Szinyeit országgyűlési képviselővé választották. 1905-ben a Képzőművészeti Főiskola igazgatója lett, ebben az évben nagy sikerű kollektív kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban. Az 1907-ben létrejött Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK) alapítói közé tartozott. Időskori képei általában nem érik el a korábbiak színvonalát.
Betegsége miatt 1919-ben visszavonult. 1920. február 2-án hunyt el Jernyén.

Forrás: http://hungart.euroweb.hu
www.terasz.hu/premier/
Július 3.
Franz Kafka születésének napja (1883)


Franz Kafka 1883. július 3-án született a prágai óvárosban, Herman Kafka jómódú kereskedő és Julie Löwy legidősebb fiaként. A prágai német gimnáziumba járt, 1901-ben érettségizett, majd a prágai egyetemen szerzett jogi doktorátust.

1907-től 1922-ig biztosító-intézeti tisztviselő volt. Kafka kapcsolata zsarnokoskodásra hajlamos apjával írásainak egyik fontos elemét szolgáltatta. 1917-től tuberkulózisban szenvedett, családja ápolta, főként Ottla nevű testvére, akivel sok közös vonása volt. 1923-ban rövid időre Berlinbe költözött, hogy kiszakítsa magát családja befolyása alól és az írásra koncentrálhasson. Mikor betegsége rosszabbodott, visszatért Prágába, majd haláláig (1924. június 3-án) Bécs melletti Kierlingben szanatóriumban élt.

Életében csak néhány novellája jelent meg, és csak kevés figyelem irányult rá. Halála előtt utasította barátját és irodalmi ügynökét, Max Brodot, hogy írásait semmisítse meg. Szerelme, Dora Dymant eleget tett kérésének, és a nála lévő műveket megsemmisítette, Brod azonban nem engedelmeskedett, és gondoskodott róla, hogy kiadják a műveket, melyek hamarosan magukra vonták az irodalomkedvelők és a kritikusok figyelmét. Kafka minden kiadott művét németül írta.

Kafka írásai híresek a pszichológiai és fizikai részletességről, a paradoxonok és abszurditások előfordulásáról, és a rémálmokba illően kínos helyzetek leírásairól. Leghíresebb novellái közé tartoznak Az átváltozás, Az éhezőművész, A fegyencgyarmaton, híres regényei pedig A per, Amerika (az eredetihez közelebb álló új fordítás címe Az elkallódott fiú) és A kastély.

Kafka műveiben a szereplők gyakran találják szembe magukat lehetetlenül összetett helyzetekkel, és bár mindent elkövetnek, hogy úrrá legyenek a helyzeten, a rideg, személytelen világ, melyben élnek, ellehetetleníti kísérleteiket. A kastélyban például K.-t hivatalnokok és szabályok sora gátolja meg abban, hogy bejusson a kastélyba.

Kafka műveit sokan a modernizmus vagy a mágikus realizmus jellemzőihez kapcsoltan próbálják értelmezni. A műveit átható reménytelenséget és abszurditást az egzisztencializmus jellegzetességének tartják. Mások a marxizmus jeleit kutatták abban, ahogy kifigurázza a bürokráciát olyan műveiben, mint például A fegyencgyarmaton, A per és A kastély. Mások a judaizmus lencséjén át próbálták magyarázni munkáit, Borges tett néhány jó megfigyelést ebben a tekintetben. Megint mások freudi módon próbálták értelmezni írásait (a családjához fűződő viszonya miatt), vagy allegóriaként az Isten-kutatásra (többek között Thomas Mann is ezt az elméletet pártfogolta.) Az elidegenedés, üldöztetés motívumainak előtérbe helyezését – főként Marthe Robert munkáiban – Gilles Deleuze és Felix Guattari kritikája ihlette, ők ugyanis úgy tartották, Kafka sokkal több, mint a dühből író, magányos alak sztereotípiája, és írásai sokkal szándékosabbak, bomlasztóbbak és „örömtelibbek”, mint amilyennek tűnnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/
mek.oszk.hu
Július 2.
Móricz Zsigmond születésének napja (1879)


Móricz Zsigmond Tiszacsécsén született, a családi hagyomány szerint 1879. június 29-én, az anyakönyv bejegyzése alapján július 2-án.
Apja, Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó; anyja, Pallagi Erzsébet református lelkészi családból származott. A jómódú parasztok közé magát felküzdő apát egyik csapás a másik után éri, cséplőgépe fölrobbant, bérelt malmukat elsodorta az árvíz. A tönkrement család Prügyre költözött.

1890-ben kezdi meg tanulmányait a debreceni református kollégiumban, majd folytatja 1894-től a szintén nagyhírű Sárospatakon, a kisújszállási gimnáziumban érettségizik 1899-ben.

1899-1900-ban református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, a Debreceni Hírlap segédszerkesztője volt. A Debreceni Ellenőr novelláját (A bécsi bútor), a Kisújszállás és Vidéke versét közölte.
1900 októberében Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett. 1902-ben óraadó tanár a kisújszállási gimnáziumban, tisztviselő a kultuszminisztériumban, majd a Központi Statisztikai Hivatalban. 1903-1909 között Az Újság című napilap munkatársa.

1905-ben házasságot kötött Holics Eugéniával (Janka). Kisfia születik, aki nyolchónaposan meghal. 1907-ben az Országos Monográfia Vállalat segédszerkesztője, Szatmár megye monográfiáján dolgozott. 1908-ban megjelent Hét krajcár című novellája a Nyugatban. Ez utóbbit második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt föl igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.”

1909-ban közzétette első novelláskötetét (Hét krajcár), Ady üdvözölte, barátságuk szellemi szövetséggé vált. A Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró 1910 című színművét. Az új magyar irodalom elismert alakja lett. 1915-ben haditudósítóként járta a frontot, riportokat írt, de háborús illúziói hamar eltűntek. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat, 1918. december 1-jétől a megalakuló Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1919 januárjában a Kisfaludy Társaság tagja lett; január 29-én Adyt búcsúztatta, februárban megírta A földtörvény kiskátéját. Kezdetben reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz, hadijelentéseket írt, füzetet a somogyi földműves-szövetkezetekről, több lap (Világszabadság, Vörös Lobogó, Fáklya stb.) munkatársa, tagja az írói direktóriumnak. 1919 tavaszáig bízik a változásokban, de májustól már nem tud együtt haladni a kommün egyre diktatórikusabb módszereivel. A kommün bukása után zaklatták, kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték, színdarabjait nem játszották. Visszavonult leányfalusi házába. 1925-ben felesége öngyilkos lett. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel.

1929. december és 1933. február között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot; Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket.
1932-ben fiatal íróktól adott ki prózaantológiát (Mai dekameron), 1933-ban az Írók Gazdasági Egyesülete elnökévé választották. Írói szemléletmódjára ekkor az induló, őt szellemi ősnek elismerő népi mozgalom volt legnagyobb hatással.
1932-ben Rothermere-díjat kapott.
1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), több írásának modelljével. 1937-ben felbomlott házassága, Leányfalura költözött. 1940-ben Magvető címmel magyar irodalmi antológiát adott ki, népszerűsítési céllal átírta Kemény Zsigmond (Rajongók) és Tolnai Lajos (A nemes vér) regényét. 1939 decemberében Szabó Páltól átvette a Kelet Népét. 1942. augusztus 29-én - amikor Leányfalun, a telefonon meghallja, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, meghatottságában leejti a kagylót - agyvérzést kap. A budapesti Korányi klinikán 1942. szeptember 4-én hunyt el.

Művei:
1908 Erdő-mező világa (népmese-gyűjtemény)
1909 Hét krajcár (novellák)
1910 Sári bíró (színmű)
1910 Sárarany
1911 Az Isten háta mögött
1917 A fáklya
1920 Légy jó mindhalálig
1922 Tündérkert (Erdély trilógia I.)
1926 Kivilágos kivirradtig
1928 Úri muri
1929 Forró mezők
1931 Forr a bor
1931 Barbárok (novella)
1932 Rokonok
1935 A nagy fejedelem (Erdély trilógia II.)
1935 A nap árnyéka (Erdély trilógia III.)
1935 A boldog ember ( riportkönyv )
1936 Rab oroszlán
1937 Betyár
1939 Életem regénye
1941 Árvácska
1941 Rózsa Sándor a lovát ugratja
1942 Rózsa Sándor összevonja szemöldökét

Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu
http://hu.wikipedia.org
Július 1.
A Magyar Egészségügy Napja


Ezen a napon Semmelweis Ignácra, az „anyák megmentőjére” emlékezünk, születésének évfordulóján (1818. július 1.).

1844. május 21-én kapta meg orvosdoktori diplomáját Bécsben, majd sebész- és szülészmesteri oklevelet szerzett 1846-ban. Ezután rögtön tanársegédi állást kapott Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban.

1847 márciusában felismerte, hogy hogy az a betegség, amely kórbonctan-tanárának halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos és hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után mentek át a szülészeti osztályra, az I. számú pavilonba, s ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyiszor fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló, II. számú pavilonban, mint az orvosokén. A klórvizes kézmosást antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Fölfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezi az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, majd októberben kötelezővé teszi az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Ezzel kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (azt ő maga, soha a kezébe sem vette) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre. 1847-es itáliai (velencei) szakmai utazása után, fájdalommal értesült barátja-kollégája haláláról; Jacob Kolletschka is boncolást követő vérmérgezésben hunyt el. 1848 tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lesz a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, miközben folyamatosan gyakorolja hivatását. Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lesz, mint a bábákén. 1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejár, 1850 októberében hazatért és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szt. Rókus Kórház szülészeti osztályát.

1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává. 1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt.

Leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt egy százalék alá (!) szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.

1858-ban, barátja, Markusovszky Lajos biztatására, az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését.

1860-ban Bécsben adatta ki 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Tanait - az osztályán gyakorlatban bizonyított hasznosságuk ellenére - visszautasította a tudományos közvélemény.

1862-ben százoldalas, nyomtatott nyíltlevélben fordult a szülészorvosokhoz. Ekkor már magatartásában elmezavar (Paralizis progressiva ) jelei mutatkoztak, ugyancsak boncolás közben szerzett kézsérülését követően.

1865. július 31-én Bécsbe vitték, és itt elmegyógyintézetbe zárták, ahol ápolói agresszív magaviselete miatt súlyosan bántalmazták – két hét után ebbe belehalt. A hivatalos verzió szerint a hullamérgezés végzett vele. Előbb ott temették el a schmelzi temetőben, majd annak felszámolása után, tetemét 1891-ben felesége hazahozatta a saját, kerepesi sírboltjába. 1894-ben hamvait díszes, új sírba helyezték.

Tanait csak jóval halála után ismerte el a nemzetközi tudósvilág. Nevét ma egyetem, múzeum és emlékérem is őrzi. Életútját legbehatóbban az egykori szülőházából kialakított múzeum külső és belső munkatársai tanulmányozták. Díszsírhelye, valamint hagyatékának tárgyi és írásos emlékei is ott találhatóak. Munkásságát az utóbbi évtizedekben legrészletesebben Benedek István és Antall József dolgozta fel.
Élettörténetéből több magyar és külföldi film is készült.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
http://jelesnapok.neumann-haz.hu









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-03-30 (33706 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds