2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20200184
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
ÉVNAPOK - MÁRCIUS






Március 16.
Bernardo Bertolucci születésnapja (1940)


Bernardo Bertolucci 1940. március 16-án született Pármában. Alig 20 évesen együtt dolgozhatott Pier Paolo Pasolini asszisztenseként A csóró forgatásán., Nagy hatással volt rá az akkor virágzó olasz filmgyártás (elsősorban Pasolini) és a francia új hullám Truffaut-val és Godard-ral.

Első filmje: A kaszás (1970), (1962); 1964-ben készül el következő alkotása a Forradalom előtt, amelynek főhőse barátja öngyilkossága hatására szakít menyasszonyával és belép az Olasz Kommunista Pártba, hogy új ideológiákkal ismerkedjen meg. A partner (1968) című mozija Dosztojevszkij A hasonmás című elbeszélésén alapul, és az én megkettőződéséről szól. Ezt követi egy újabb irodalmi adaptáció, Moravia egyik kitűnő regényét feldolgozó A megalkuvó Jean-Louis Trintignant-tal a főszerepben. A forgatókönyvért Oscar-díjra jelölik.
1972-ben elkészíti legellentmondásosabb moziját az Utolsó tangó Párizsban-t, Marlon Brando és Maria Schneider főszereplésével. Olaszországban bemutatása után néhány nappal betiltották és másfél évtizedig nem vetítették. A filmet követően kezdődik Bertolucci hollywoodi korszaka - köszönhetően annak is, hogy Oscar-díjra jelölik a legjobb rendezés kategóriában -, amin részben az amerikai produkciókat, részben az amerikai finanszírozást kell érteni.

A Huszadik század című filmjét 1976-ban forgatta. A Hold (1979) nagy botrányt kavart. Több néző még a film vége előtt sietve távozott, aztán a kritika fogadta elég viharosan. Az utolsó császárt (1987) a Filmakadémia 9 Oscar-díjjal, köztük a legjobb film, rendező és forgatókönyv díjával tüntetett ki. Az Oltalmazó ég (1990) John Malkovich a főszerepben egy házaspár meglazult kapcsolatából indul ki, melyet egy szaharai úttal akarnak megszilárdítani.

1996-ban Bertolucci ismét Olaszországban forgatott: a Lopott szépség a festői Toszkána tájain játszódik. 1968 szellemét kísérli meg felidézni a filmes utalásokkal teli Álmodozók (2003), amely ismét a provokatív Bertolucci alkotása. A rendező saját nyilatkozata szerint azt kívánta bemutatni a mai fiataloknak, hogy milyen fontos álmodozni, főleg fiatal korban.

Forrás: www.mozinet.hu
http://hu.wikipedia.org
Március 15.
1848. március 15. eseménytörténete


A "márciusi ifjak" vezetői (Petőfi, Vasvári, Jókai és Bulyovszki Gyula) reggel kiáltványt írtak, melyet felolvastak a Pilvax kávéházban. Ugyanitt Petőfi elszavalta két nappal korábban írt versét, a Nemzeti dalt, amelyet eredetileg a március 19-ére tervezett reform-lakomára szánt.

A Pilvaxban gyülekező ifjúság sorban felkereste az egyetemeket: előbb az orvosok, majd a mérnökök, végül a jogászok csatlakoztak a Landerer és Heckenast nyomdájához vonuló, ma mintegy 2000 fősre becsült tömeghez.
A nyomda vezetői engedtek az ifjúság követelésének, s hamarosan megszülettek a magyar szabad sajtó első dokumentumai - a Nemzeti dal és a 12 pont nyomtatványai - amiket rögvest szétosztottak az egyre duzzadó tömegnekA nyomdától alig 200 méterre - a Károly-laktanyában - állomásozó katonaság nem avatkozott közbe, ami egyrészt a bécsi forradalom hírének tulajdonítható. Másrészt viszont - mint a későbbi kutatások kiderítették - a Károly-laktanyában akkor éppen olasz katonaság állomásozott, amelynek tagjai rokonszenvvel figyelték a pesti eseményeket.

A népmozgalom vezetői a sikeren felbuzdulva délután három órára népgyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeumnál. Az itt összegyűlt tömeg a városházához vonult, hogy a tanáccsal elfogadtassa a 12 pontot. A tanács nem csak hogy eleget tett a követelésnek, hanem külön választmányt bízott meg azzal, hogy a pontokat a Helytatartótanáccsal is elfogadtassa. Ekkor fontos hírek érkeztek: az országgyűlés küldöttsége Bécsbe vitte a felirati javaslatot, és a Helytartótanács kész az engedményekre, de azt kéri, hogy a tömeg ne vonuljon át Budára. Ez utóbbit már nem lehetett megakadályozni: Petőfi becslése szerint a Várba vonuló tömeg már 20 000 főt számlált.
A megyei alispán, az alpolgármester és Klauzál Gábor vezette küldöttséget a Helytartótanács alelnöke, Zichy Ferenc fogadta. A megfélemlített Helytartótanács beleegyezett a cenzúra eltörlésébe, a nemzetőrség (Rendre Ügyelő Választmány) rendfenntartási jogába, és Táncsics Mihály szabadon engedésébe.

Eközben az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette: Kossuth március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás azonnali megvalósítását is. Bécsben Ferdinánd császár pedig megígérte, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak.

Forrás:
www.mult-kor.hu
Március 14.
Albert Einstein születésének napja (1879)


Albert Einstein a speciális (1905) és az általános (1916) relativitáselmélet megalkotója, a Brown-mozgás (1905) elméleti értelmezője és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez.

Einstein 1879. március 14-én a németországi Ulmban született, amely után hat héttel azonban szülei Münchenbe költöztek át. Így Einstein általános- és középiskolai tanulmányai egy részét már itt végezte el. Később Einstein Svájcba költözött, ahol először az Aarau-i középiskolában tanult, majd 1901-ben diplomát is szerzett fizika-matematika tanári szakon. Ezt követően asszisztensként helyezkedett el a svájci szabadalmi hivatalnál.

Nevét 1905-ben ismerte meg a tudományos világ, amikor három kiváló írását publikálta. Dolgozatai közül az első a kvantum-elmélettel, a második a statikus mechanikával, míg a harmadik a közismert - és később általa kiterjesztett - speciális relativitás-elmélettel foglalkozott.
Einstein 1909-től kezdődően különböző svájci, lengyel és német egyetemeken tanított professzorként. Egyetemi évei alatt dolgozta ki általános relativitás-elméletét is, amellyel kapcsolatos dolgozatát 1915-ban publikálta. A fény elhajlásával kapcsolatos jóslatait az 1919-es napfogyatkozás során gyakorlati mérésekkel is sikerült igazolni.

Einstein 1922-ben kapta meg a Nobel-díjat, amelyet azonban nem relativitás-elméletéért, hanem egy másik 1905-ben publikált dolgozatáért ítélt meg részére a bizottság. A '20-as években Európa, Amerika és a Távol-Kelet számos országában járt, ahol előadásokat tartott, és számos egyetem díszdoktorává avatták, valamint több jeles kitüntetést is átvett.

A hitleri Németországnak végleg 1933-ban fordított hátat, amelyet követően Amerikában, a Princeton egyetemen dolgozott. Einstein sok, szintén az Egyesült Államokban dolgozó tudóstársával ellentétben ellenezte az atombomba megalkotását, és a nukleáris fegyverek betiltását szerette volna elérni.

Amerikai évei alatt végig egy olyan általános fizikai modell megalkotásán fáradozott, amely egyetlen egységes elméletbe foglalta volna össze az ismert fizikai törvényeket - célját azonban haláláig sem sikerült megvalósítania. Albert Einstein 1955. április 18-án hunyt el Princetonban. Hamvait végakaratának megfelelően ismeretlen helyen szórták szét.

Forrás: http://pcforum.hu
Március 13.
Krzysztof Kie¶lowski halálának napja (1996)


Krzysztof Kie¶lowski 1941. június 27-én született Varsóban. 1968-ban végzett a lódzi filmművészeti főiskolán és dokumentumfilmes lett, avatott kézzel ábrázolta a 60-as, 70-es évek lengyel valóságát, erkölcsi és politikai válságát, az emberi kiszolgáltatottságot, hangsúlyozva a változások szükségességét.

Első játékfilmje, a Sebhely az 1970-es gdanski eseményeket, a munkások és a politikai vezetés konfliktusát idézte. Nemzetközileg ismertté 1979-es Amatőr című játékfilmje tette, amelyért megkapta a moszkvai filmfesztivál nagydíját. 1981-ben kezdte forgatni Véletlen című filmjét, de a szükségállapot bevezetése miatt csak 1984-ben tudta befejezni. Mivel Kieslowski a Szolidaritás létrejötte idején a lengyel filmszövetség alelnöke volt, rendezői munkája csaknem ellehetetlenült. 1984-ben még elkészíthette Befejezés nélkül című filmjét, amely a halál utáni élet kérdését boncolta, majd a kényszerű hallgatás évei alatt Berlinben, Helsinkiben és Svájcban oktatott.

Forgatókönyvíró-társa, Krzysztof Piesiewicz adta számára az ötletet, hogy a lengyel valóságból kiindulva megfilmesítse a bibliai Tízparancsolatot. A szeretet, a halál és az abszolútum egyetemes kérdéseit feszegető tévésorozat két részéből készített mozifilmekkel berobbant a nemzetközi köztudatba. A Rövidfilm a gyilkosságról címűért, amely egy taxisofőr meggyilkolásáról és a tettes kivégzéséről szól, 1988-ban Berlinben megkapta az európai filmdíjat, illetve a cannes-i filmfesztivál elismerését. A sorozat másik darabja A Rövidfilm a szerelemről címet viselte.
Az 1991-ben készült Veronika kettős élete című filmje. A kilencvenes években forgatta Három szín című trilógiáját. A címek a francia trikolór színeire rímelnek, s azokban a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméinek nyomát kutatta, egyre mélyebbre merülve az emberi lélek útvesztőiben. A Kék, amelynek főszereplőnője a híres zeneszerző férjét és ötéves kislányát egy autóbalesetben elvesztő asszony (Juliette Binoche), 1993-ban megkapta a velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt. A Fehérért, amely azt meséli el, hogy egy varsói fodrász a válás után miként szerzi vissza francia exfeleségét, 1994-ben a legjobb rendezésért járó Ezüst Medve díjat kapta. A legnagyobb sikert a befejező rész, a Piros aratta, amely egy nyugdíjas, az emberiségből kiábrándult bíró (Jean-Louis Trintignant) és egy huszonéves manöken (Irene Jacob) születő barátságát meséli el. Az alkotásért Kieslowskit rendezőként és forgatókönyvíróként is Oscar-díjra jelölték.

A trilógia után Kieslowski bejelentette visszavonulását, hozzátéve: "ez a legjobb módszer arra, hogy ne essek le magasból". Utolsó éveiben visszaköltözött Lengyelországba, új trilógia forgatását tervezte Mennyország, Tisztítótűz, Pokol címmel. Már hozzáfogott a forgatókönyvek gondolati vázlataihoz, de tovább nem jutott. Szívbántalmai miatt kórházba került, s 1996. március 13-án a műtőasztalon vitte el egy szívroham.

Forrás: www.muvesz-vilag.hu
Március 12.
Kiss Manyi születésének napja (1911)


Kiss Manyi Magyarlónán született 1911. március 12-én. Színészi tanulmányait Kolozsvárott kezdte, 1926-ban a kolozsvári színház tagja lett, 1928-tól Miskolcon, majd 1929 és 1932 között Szegeden játszott. Pályafutása kezdetén szubrett és komikai szerepeket alakított, természetes játékkal, kiváló tánc- és énektudással.

1932 után egy ideig olasz artista férjével külföldi cirkuszokban lépett fel. 1934-ben Budapesten debütált, de állandó szerződést nem sikerült szereznie. Pályáját a Pódium kabaréban folytatta. 1935-ben a Royal Színházban egy „beugrással” alapozta meg fővárosi hírnevét. A Fővárosi Operettszínház 1938-ban szerződtette és hamarosan a fővárosi közönség egyik kedvence lett. Népszerűségét 1940-ben, Eisemann Mihály Fiatalság-bolondság c. operettjével alapozta meg. 1943-ban a Vígszínházba szerződött.

A II. világháború után a Vígszínházban, a Kamara Varietében, a Művész Színházban és a Magyar Színházban is játszott, de csak szerepekre szerződött, mert politikailag nem kívánt személy lett: valaki látta a fronton katonáknak énekelni.
1954-től a Madách Színház tagja volt. Az ötvenes években figyeltek fel drámai tehetségére (Kurázsi mama). Kabarétréfától és szubrett énekes-táncos szerepektől a színművek prózai szerepein át a klasszikus drámáig emlékezetes alakítást nyújtott minden szerepében. A Madách színházi szerződés vetett véget mellőzésének, és ettől kezdve az állami kitüntetések is „megtalálták”. Több mint száz filmben játszott.
Pályatársai csak az utolsó napokban értesültek halálos betegségéről. Budapesten halt meg, 1971. március 29-én.

Jelentősebb színházi szerepei: Iluska (Kacsóh P.: János vitéz); Clarisse (Huszka J.: Lili bárónő); Stázi (Kálrnán I.: Csárdáskirálynő); Manci (Heltai J.: A tündérlaki lányok); Marika (Remenyik Zs.: Az atyai ház); Colette (Eisemann M.: Fekete Péter); Vadász Frici (Eisemann M.: Én és a kisöcsém); Elza (Csiky G.: Ingyenélők); Olga (Csehov: Három nővér); Gálné (Urbán E.: Gál Anna diadala); címszerep (Brecht: Kurázsi mama); Beliza (Molière: A tudós nők); Edit Frank (Goodrich-Hackett: Anna Frank naplója); Anna Andrejevna (Gogol: A revizor); Annus (Tabi L.: Különleges világnap); Trinczéné (Sarkadi I.: Oszlopos Simeon); címszerep (Németh L.: Bognárné); Miss Furnival (Shaffer: Black Comedy); özv. Mák Lajosné (Fejes E.: Vonó Ignác).

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki
Március 11.
Than Mór halálának napja (1899)


Than Mór 1828. március 11-én született Óbecsén. Jogi tanulmányokat folytatott Pesten, s közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. 1851-től Bécsben C. Rahl tanítványa. 1855-ben Párizsban tanult.

Hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte, 1857-től három évet Rómában töltött. Első jelentős munkáját, Nyáry és Pekry elfogatása c. művét (1833, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) az elnyomatás visszhangjaként egész sor történeti kompozíció követte (A mohácsi csata, 1855; Imre király elfogja pártütő öccsét, 1857, Magyar Nemzeti Galériában; Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost, 1882; Pázmány Péter tollba mondja műveit, 1885; stb.).
1860-ban Pesten telepedett le. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, s ez időtől kezdve egyik legelismertebb freskófestő. Fata Morgana c. képe 1867-ben sikert aratott a párizsi Salonban.

Monumentális falképek és önálló történeti festmények (Mohácsi csata) mellett arcképeket, életképeket (Újoncozás az 1848 előtti időkből), illetve mitológiai és bibliai témájú kompozíciókat is festett. Az 1848-1849-es szabadságharc fontos eseményeit, csatáit például a Görgey serege mellett szerzett személyes tapasztalatai alapján örökítette meg egy vízfestménysorozaton, valamint az Operaház aranykazettás tükörmennyezetén is az ő kilenc téglalap alakú festménye látható, mi a Zene ébredését és diadalát ábrázolja.

1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton. Az 1880-as években Olaszországban élt. 1890-től a Magyar Nemzeti Galéria képtárának őre. 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója volt. Than Mór Triesztben halt meg 1899. március 11-én.

Forrás: http://hungart.euroweb.hu/
Március 10.
Mihail Afanaszjevics Bulgakov halálának napja (1940)


Bulgakov 1891. május 15-én született Kijevben. 1909-ben felveszik az orvosi karra, s a világháború első esztendeiben orvostanhallgatóként kórházi munkát végez. 1913-ban megnősül, s tanulmányait ‘16-ban fejezi be. Egy járási kórházban, majd frontkórházakban kezdi meg orvosi szakmáját.

1919-től Vlagyikavkazban dolgozik, ahol bemutatják első darabjait. Bulgakov egyre inkább az irodalom felé fordul. Ám még előtte, szülővárosában valós tapasztalatokat szerzett a polgárháborúról, a véres eseményekről. Németek, vörösök és fehérgárdisták váltják akkor egymást Kijevben. 1921-ben Moszkvában újságíróként dolgozik, s jelenteti meg lírai-szatirikus cikkeit. 1924-ben elválik, majd ismét megnősül.

A sorra megjelenő elbeszéléseiben (Ördögösdi 1924, Kutyaszív 1925, Végzetes tojások 1925) groteszk-komikus szituációkat, fantasztikus történeteket teremt, melyben a humor, a szatíra és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, az ostobaságot. A fehér gárda 1925 az erkölcsi jó szándék és a történelmi tévedés regénye, melyben a polgárháború eseményei során a monarchista Turbin család várakozó reményei illúziók maradnak. A bulgakovi irónia mellett a múlt értékeit védő Bulgakov egyre inkább támadások össztüzébe kerül. Menekülés (1928) című műve az előző mű témavariációja.

1928-tól nem publikálhat.
1930-ban Sztálinhoz írt levele nyomán segédrendezői állást kap a Művész Színháznál (1930-36). 1932-ben összeházasodik Jelena Szergejevna Silovszkajával. Az Iván, a Rettentő (1931) című játékos-komoly darabja a kisszerűségtől, feljelentgetőktől fenyegetett művészsorsnak, az alkotói szabadságnak és az emberi méltóságnak az ellehetetlenülését hangsúlyozza.
A Képmutatók cselszövése (1932) és a Puskin utolsó napjai (1936) az abszolút hatalom és a költő végsőkig kiélezett konfliktusát, az önmagát minden áron megőrizni kívánó ember és művész lelki gyötrődését mutatja be remek dialógusokban. A Színházi regény (1937) groteszk képet nyújt a színház belső világáról, a rivalizáló színészek életéről, de legfőképpen a kisszerű zsarnok képtelen belső emberi világáról és a művészi-emberi kiszolgáltatottságról.
Bulgakov főműve, A Mester és Margarita olyan két, egymástól időben és térben távol eső történetsort szintetizál regénnyé, amelyek között a térnek és az időnek nem az elválasztó, hanem az elválókat összekapcsoló hatalma munkál.
1940. március 10-én a testi szenvedésektől megkínzott, már hosszú ideje fekvőbeteg, s alig látó író megváltásként fogadja a halált.

Forrás: http://doksi.hu
Március 9.
Jurij Gagarin születésének napja (1934)


Jurij Gagarin 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusinban. Gagarint a tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték.

Miután 1951-ben öntőmunkási képzést kapott, továbbtanult a szaratovi műszaki főiskolában. Ott töltött évei alatt csatlakozott az Aeroklubhoz és 1955-ben letette a könnyűgépes pilótavizsgát. Ugyanebben az évben felvételt nyert az orenburgi repülősiskolába. 1957-ben sikeresen letette a pilótavizsgát a MiG-15-re. Ugyancsak 1957-ben megismerkedett későbbi feleségével, Valentyina Gorjacsevával, akitől két lánya született. Végzése után a luosztari légibázison teljesített szolgálatot egészen 1959-ig.

1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. Húsz társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.)
1961. április 12-én Gagarin az első emberként repült az űrbe egy Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) fedélzetén. Az egész repülés 108 percig tartott, eközben egyszer megkerülte a Földet.
Űrbéli tartózkozása alatt hadnagyból őrnaggyá léptették elő – ebben a beosztásában szerepelt a TASSZ híradásában is. Földet érése után Nyikita Hruscsov üdvözölte. Gagarin a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte, részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett.

1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol újrahasznosítható űrhajók tervezésével foglalkozott. 1967-ben tartalék pilótának választották a Szojuz–1 repülésre.
Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni.
1968. március 27-én ő és kiképzője életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben. A baleset körülményei tisztázatlanok. Egy 1986-os tanulmány szerint gépük egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki
Március 8.
Romhányi József születésének napja (1921)


A rímhányó Romhányiként emlegetett Romhányi József pimasz éleslátásával szinte egyszerre mutatott rá emberi gyengeségeinkre és a magyar nyelv nagyszerűségére. Véleményét, intelmeit gyakran rajzfilmfigurák vagy kedves állatkák szájába adta, s bármily könyörtelen véleménnyel is bírt rólunk, nevettünk briliáns humorán.

A költő, író, műfordító Nagytétény szülötte, 1921. március 8-án látta meg a napvilágot. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, s életét végig is kísérte a muzsika, bár maga a szavak facsarásához is remekül értett. 1951-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol dramaturgként kezdett dolgozni. 1957-től visszatért a zene területére, ugyanis az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. 1960-1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának lett szintén művészeti vezető. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló úgynevezett sanzonbizottságot, és ő írta meg több magyar opera szövegkönyvét is, valamint lefordított számos operalibrettót.

Több komolyzenei műnek, így Sugár Rezső: Hunyadi c. oratóriumának (1953), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond (1960) és Ránki György: Muzsikus Péter (1963) című operájának volt Romhányi József a szövegírója. Fordításai közé tartozik Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory Grófja, Orff Az okos lány). S nem csak fordított, írt is. Számos operett- és kabaréműsor versei fűződnek nevéhez. S ami nevéhez fűződött, az már szinte azonos volt a sikerrel is. Verseit bájos, könnyed, intelligens humor lengi át, mi egyaránt szórakoztató a gyermekek s a felnőttek számára.
Bravúros verselési technikával szó- és rímjátékok ezreivel tűzdelte tele műveit, amiért országszerte rábiggyesztették a "Rímhányó" jelzőt. Játékos állatversei máig sokat idézett kedvencei a rádió és tv szórakoztató adásainak. Olyan közkedvelt televíziós animációs filmeknek írta a szövegét, mint pl. a Mézga Aladár különös kalandjai; Kérem a következőt - "Dr. Bubó", vagy elég az amerikai William Hanna és Joseph Barbara rajzfilmjeire utalni (pl. Flinstone-család), melyek magyar változatai általa lettek jobbak az eredeti változatoknál. Ő fordította le a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák c. musicalt is, de a gyermekkönyvekkel is maradandót alkotott. 1983-ban érdemes művész lett, május 7-én hunyt el.

Forrás:
www.sulinet.hu
Március 7.
Piet Mondrian születésének napja (1872)


PietMondrian 1872. március 7-én született Hollandiában az Északi-tenger és a német határ között félúton fekvő kisvárosban, Amersfoortban. 1892-ben beiratkozik az amszterdami Képzőművészeti Akadémiára. 1909-ben kiállít a Stedelijk Múzeumban Jan Sluyters, Cornelis Spoor, Jan Toorop társaságában.

A Teozófiai Társaság tagjaként kiállít a Szt. Lukács céh kiállítótermében a luministák kiállításán (1910). 1911-ben részt vesz a Moderne Kunstkring/Modern Művészkör alapításában és kiállításain. Párizsba utazik, Conrad Kickert műtermében dolgozik. Az 1910-es évek elején festészetében a kubista hatás érvényesül. 1914-ben visszatér Hollandiába, s a világháború kitörése miatt 1919-ig ott él.

Találkozik Theo van Doesburggal (1915–16), Larenbe költözik, ahol barátságot köt Schoenmaekers filozófussal és Bart van der Leckkel. 1917-ben részt vesz a De Stijl csoport és folyóirat létrehozásában, cikksorozatot indít a lapban Neoplaszticizmus a festészetben címmel. Mondrian a neoplaszticizmust, mint az univerzum alapstruktúráját alkotó ellentétes erők kiegyenlítését definiálja.

Képein kizárólag tiszta alapszíneket (vörös, sárga, kék) és fekete, fehér, szürke színeket használ (1921). Így elérkezik kiforrott, érett stílusához: fehér alapon négyszögű síkok fekete egyenesekkel elválasztva egymástól – ez jellemzi ekkor készült festményeit. Az 1920-as, 30-as évekbeli alkotásainak alapmotívumai az egymást derékszögben metsző fekete egyenesek. A Bauhaus könyvsorozatában Le néo-plasticisme írása Neue Gestaltung címmel jelenik meg. Kilép a De Stijl csoportból, mert nem ért egyet Van Doesburg elementarizmus elméletével. 1929-ben tagja lesz a párizsi Cercle et Carré csoportnak. Csatlakozik az Abstraction-Creation csoporthoz (1931). 1938-ban Londonba települ.

1940 októberében New Yorkba érkezik, a művészeti élet centrumába kerül. Számos egyéni és csoportos kiállítás résztvevője. Művészete - amelyet ő maga metafizikus realizmusnak nevezett - nemcsak a festészetre, hanem a modern építészetre és formatervezésre is hatást gyakorolt.
1944. február elsején halt meg New Yorkban.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Március 6.
Gabriel García Márquez születésnapja (1928)


Gabriel García Márquez kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte; jelenleg Mexikóvárosban él. Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.

Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként. Az ötvenes években kezdett el publikálni, első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg.
1981-ben jelent meg az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című műve, amely egy vérbosszú történetét meséli el; a Szerelem a kolera idején a nagyszülei szerelméről szól. Meghatározóak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.

Leghíresebb regénye a Száz év magány 1967-ben jelent meg (magyarul 1971-ben) és több, mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése jelenik meg. A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szépen használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be.

García Márquez 1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért. 2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Kiadónál jelent meg.

García Márquez híres Fidel Castrohoz kötődő barátságáról, és arról hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosított együttérzésről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezen kívül erős kritikával illeti a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerilla csoportokat.

További művei: Söpredék (1955); Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (1961); Mamá Grande temetése (1962); Egy kék kutya szemei (1962); Baljós óra (1962); A pátriárka alkonya (1975); Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról (1978); A tábornok útvesztője (1989); Tizenkét vándor novella (1992); A szerelemről és más démonokról (1994); Egy emberrablás története (1996); Bánatos kurváim emlékezete (2004)

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki
Március 5.
Alessandro Volta halálának napja (1827)


Alessandro Volta az itáliai Comóban született 1745. február 19-én. 1779-ben a paviai egyetem meghívta fizikaprofesszornak. Elsősorban az elektromosság érdekelte. Comói és paviai kutatásai és kísérletei során több készüléket és műszert is szerkesztett.

Luigi Galvani 1719-ben közzétette a preparált békaizmokkal és békaidegekkel végzett kísérleteinek eredményét. Volta érdeklődéssel tanulmányozta az „állati villamosságról” szóló hipotéziseket, és maga is kísérletezni kezdett. Rájött, hogy a békából preparált izmokban és idegekben lévő villamosság keletkezésének oka két különböző, egymással érintkező fém, amelyet az állati szövet elektromos szempontból vezetőnek tekinthető nedve köt össze.

1791-ben a londoni Királyi Társaság tagjává választotta. A fémek villamos tulajdonságainak kutatásakor abból a megfigyelésből indult ki, hogy ha két fémet összeérintünk, akkor a fémrudak szabad végein egymással ellentétes előjelű villamos töltések jelennek meg. Azután azt vizsgálta, hogy milyen párosításban a leghatásosabbak a fémek. A vizsgálatot kiterjesztette folyadékokra és savak vizes oldataira. Így szerkesztette meg galvánelemét kénsavba merülő réz- és cinkelektróddal (ez a Volta-elem), majd a Volta-oszlopot.

Kísérleti tapasztalatai alapján úgy állította sorba a fémeket, hogy a belőlük készített galvánelem feszültsége annál nagyobbnak mutatkozott, minél messzebb állt egymástól a két fém az általa szerkesztett ún. Volta-féle feszültségi sorban.
Volta számos elismerésben részesült, miután felfedezéseiről 1801-ben előadást tartott az akkori első konzul, Bonaparte Napóleon jelenlétében a párizsi Francia Tudományos Akadémián. 1815-ben kinevezték a padovai egyetem filozófiai karának dékánjává. Négy évvel később, 1819-ben nyugalomba vonult, és visszatért szülővárosába, Comóba, hogy végre teljesen családjának szentelhesse magát. 1827. március 5-én halt meg.

Nevét az elektromos feszültség SI-egysége, a volt (V) őrzi. Meghatározása: a vezető két pontja közötti feszültség akkor 1 volt, ha benne 1 amper erősségű áram folyik, s annak teljesítménye a két pont között 1 watt. 1 V = 1 W/A.

Forrás: www.tananyag.almasi.hu/tudosok
Március 4.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol halálának napja (1852)


Gogol 1809. április elsején született Velikije Szorocsinciben, ukrán kisnemesi családban. A nyezsini gimnáziumi évek után színészettel próbálkozik Pétervárott, de egy évre rá állami szolgálatba lép, melynek közhasznúságában keserűen csalatkozik. Első elbeszéléseinek sikerével fölhívja magára Puskin figyelmét is, akinek javaslatára a szűkösen élő költőt a pétervári egyetem előadójaként alkalmazzák.

Ám történelmi ismereteinek hiányosságára hivatkozva hamarosan megválik e pályától. Ettől kezdve csakis az irodalom felé fordul. Hőseinek groteszk, abszurdba hajló rögeszmés gondolkodása mögött a meghasadt emberi létezés törvénye villan elő az ún. Pétervári elbeszélések novellaciklusában. A látszatéletet, a látszatok emberét és a látszatok Oroszhonát kifigurázó darabja A revizor (1836) után Gogol a támadások kereszttüzébe kerül, mely elől külföldre menekül. Rómában állapodik meg, ahol többnyire későbbi életrajzírójának, Annyenkovnak és a megszállott festőnek, Ivanovnak a társaságát élvezi. Ekkor már főművén (Holt lelkek) dolgozik.
Római tartózkodása idején Gogol személyisége meghasadni látszik: a vátesznek, a profétának a meggyőződése, a tévedhetetlenségnek a hite váltakozik benne az önlekicsinyléssel, kárhozottságának tudatával és egész korábbi életművének megtagadásával. Élete utolsó hat esztendejét - melyet egy jeruzsálemi zarándokút előzött meg - Moszkvában tölti, s vagyonát a szegények között szétosztva tengődik 1852. március 4-éig, halálának napjáig.

A Pétervári elbeszélések egy részében Gogol a puskini kisember-témához kanyarodik vissza, bevilágítván a fent és lent társadalmi rögzítettségét és a kisember belső világának szükségszerű elnyomorodását. A köpönyeg hőse védtelen, emberi kapcsolatokon kívül rekedt kistisztviselő, karriervágy nélküli figura Akakijevics. Az őrületnek és a valóságnak a „tényei” egymásról lehánthatatlanul jelennek meg az Egy őrült naplója című elbeszélésében.
A törvényszéki ülnök orra, amely egy napon eltűnik viselőjének arcáról s önálló életet kezd élni (Az orr) a kisemberi ambíciók szimbóluma: a fölfelé törekvő vágyé, melynek számára egyedüli lehetséges közege: fantáziája.
A revizor-ban (1836) a gogoli komikum az orosz élet általános szatírájává terebélyesedik. Az orosz élet provincializmusa, abszurditása és groteszk alapvonásai átütő erővel jelennek meg a Holt lelkek című regényében. Gogol jelentőségét - nem csak az orosz irodalomra vonatkozóan - Dosztojevszkij fogalmazta meg: „Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk elő.”

Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep
Március 3.
Németh László halálának napja (1975)


Németh László Nagybányán született 1901. április 18-án. 1919-ben, érettségi után magyar-francia szakos bölcsész volt, 1920 tavaszán azonban átiratkozott az orvoskarra. 1925-ben elvégezte az egyetemet, a Szent János Kórház cselédkönyves orvosa lett.

Házasságot kötött Démusz Ellával. A Nyugat karácsonyi számában megjelent pályadíjnyertes novellája, a Horváthné meghal. 1926-ban megjelent első tanulmánya a Protestáns Szemlében (Móricz Zsigmond). 1927-ben a Napkelet munkatársa. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye (Emberi színjáték). Babits barátságába fogadta, a Nyugat vezérkritikusa lett. 1932-ben szakított Babitscsal és a Nyugattal; szeptember 26-án kiadta egyszemélyes folyóiratát, a Tanút.
1934-ben Fülep Lajossal és Gulyás Pállal megindította a Választ; a Rádióban az irodalmi osztály vezetője, a Magyarország cikkírója lett. 1938. március 30-án a Nemzeti kamaraszínházában volt első színházi bemutatója (Villámfénynél). A háborús években a Kelet Népe, Zilahy Hídjának és a Magyar Csillag munkatársa. Tanulmányait A minőség forradalma címmel gyűjtötte kötetbe.

1947-ben megjelent Iszony című regénye, 1948-ban pedig első műfordítása, Thornton Wilder Caesarja. Az ötvenes években némaságra volt ítélve, csak műfordításai jelenhettek meg. Galilei című drámáját 1956. október 20-án mutatta be a Katona József Színház. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, összegét a vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. Utolsó alkotói korszakában Sajkódon rendezte be írói műhelyét.
1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműkiadását. Agyvérzés vetett véget pályájának. Budapesten halt meg 1975. március 3-án.

Életműve négy alapforma: tanulmány, regény, dráma és önéletírás rendszere. Értekező prózájának három műfaja és korszaka: a kritika, az esszé és a tanulmány.
Regényeiben a realizmus klasszikus hagyományát a gide-i, prousti modern tudatregény esztétikájával keresztezte. Az egyik változat az „üdvtörténet” a fejlődésregény foglalatában, középpontban a „szent”, a „hős” alakjával (Emberi színjáték 1944; Utolsó kísérlet 1969; Égető Eszter 1956). A másik típus a „lélekmonódia”, mely a világbó1 kiszigetelődő ember, a „szörnyeteg” belső állapotrajzára, szoborszerű jellemére összpontosít (Gyász 1935; Iszony 1947). Az Irgalomban 1965 e két irány egybefonódik. Műfaji tekintetben mindegyik a társadalmi, lélektani, mitológiai és lírai regény határesete.

Forrás:
http://doksi.hu
Március 2.
Arany János születésének napja (1817)


Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. 1833 novemberében a debreceni kollégium főiskolai tagozatára került, „tógátus” diák lett, de egy év múlva anyagi nehézségek miatt megszakította tanulmányait; 1834 márciusától egy évig Kisújszálláson lett segédtanító, majd visszatért a kollégiumba. 1836 tavaszán színésznek állt Debrecenben, később egy vándortársulat tagja lett.

Az 1830-as évek végén tanító, majd városi írnok lett, 1840-től másodjegyző. Feleségül vette Ercsey Juliannát, s 1841-ben megszületett Juliska lányuk, 1844-ben László fiuk. 1846-ban érte el Arany János első irodalmi sikerét: Az elveszett alkotmány elnyerte a Kisfaludy Társaság - komikus eposz megalkotására kiírt - pályázatát; a következő évben, az újabb pályázaton pedig a Toldi kapta a társaság pályadíját. Ekkor kezdődött legendás barátsága Petőfivel, melyet leghívebben levelezésük tükröz. 1847-ben írta meg el Toldi estéjét és a Murány ostromát.

A forradalom és szabadságharc idején a Nép barátja című néplap társszerkesztője Vas Gereben mellett. Novemberben nemzetőr Aradon. 1849 májusában belügyminiszteri fogalmazó Debrecenben és Pesten. A bukás után Szalonta környékén bujdosott az oroszok elől. Járási írnok lett, majd 1851-ben fél évig Geszten a költőnek készülő Tisza Domokos nevelője volt. 1851 novemberében tanári állást vállalt a nagykőrösi református kollégiumban, a gimnázium magyar- és latintanára lett.

1859-ben akadémiai székfoglalóját tartotta Zrínyi és Tasso című tanulmányával. 1860-ban Pestre költözött, és elvállalta a Kisfaludy Társaság igazgatói tisztét. Megindította a Szépirodalmi Figyelő című hetilapot (1860), melyet Koszorú címmel átszervezett (1863). 1865-től volt az Akadémia titkára, 1870-ben az Akadémia főtitkárává választották (hét évig látta el posztját).

Az 1870-es évek során befejezte a Hamlet és a János király fordítását, lefordította Arisztophanész összes műveit, elkészült a Bolond Istókkal, valamint megírta Őszikék című ciklusát. 1877-től tavasztól őszig a margitszigeti nagyszállóban lakik feleségével. 1879-ben készült el Toldi szerelme című elbeszélés tizenkét énekben, amelynek kiadása két hónap alatt elfogyott.
1882. október 10-én a Petőfi-szobor avatásán tüdőgyulladást kapott; október 22-én halt meg. Két nappal később temették el, tízezres tömeg kíséretével.

Forrás: www.doksi.hu
http://hu.wikipedia.org
Március 1.
Frédéric Chopin születésének napja (1810)


Chopin Közép-Lengyelországban, Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott.

Chopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték, zsenialitása a gyermek Mozartéhoz mérhető. Hét évesen már két polonézt (g-moll és A-dúr) szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fővárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, számos jótékonysági koncertet is adott.
Első zenetanára a Wojciech Żywny hegedűművész volt, tehetségének további fejlesztését Wilhelm Würfel (Václav Wefel), neves zongorista, a Varsói Konzervatórium professzora vette át. 1823 és 1826 között Chopin a varsói líceumba járt, ahol édesapja is tanított. 1826 őszétől Chopin zeneelméletet és zeneszerzést kezdett tanulni a Varsói Konzervatóriumban Józef Elsner zeneszerző keze alatt. 1830 márciusában Chopin bemutatta f-moll zongoraversenyét a varsói Nemzeti Színházban. 1831-ben Chopin örökre elhagyta Lengyelországot, és Párizsban telepedett le. Hozzákezdett az első scherzókhoz és balladákhoz, valamint etűdjei első kötetéhez. Ez idő tájt kezdődött az életét végigkísérő harca a tuberkulózissal.

Az 1830-as évek eleje és közepe nagyon termékeny korszaka volt. Legtöbb híres műve ekkor készült el, rendszeresen adott koncerteket, amelyekről rajongó kritikák születtek. 1838-ra Chopin ismert alakja lett Párizsnak. Közeli barátja volt az operaszerző Vincenzo Bellini és Eugène Delacroix, a festő, Hector Berlioz, Liszt Ferenc és Robert Schumann.
1836-ban Chopin titokban eljegyezte a 17 éves lengyel Maria Wodzińskát, de az eljegyzést később felbontották. Még ez évben Liszt Ferenc kedvesénél, Marie d'Agoult grófnőnél tartott fogadáson Chopin megismerkedett Amandine Aurore Lucie Dupinnel bárónéval, akit írói álnevén, George Sandként ismerünk. A kapcsolatuk 1847-ben ért véget. Sand a francia romantikus írókhoz sorolt báróné számos neves személyiséggel (Prosper Merimée, Alfred de Musset, Alexandre Manceau) folytatott szerelmi kalandjáról volt hírhedt.
Együttlétük emlékezetesen viharos és nyomorúságos epizódja a Mallorcán töltött 1838–39-es tél, amelyet egy fűtetlen parasztházban, majd az üres és hasonlóan fűtetlen Valdemossa kolostorban vészeltek át. Chopin később gyakran panaszolta, mennyire nehéz volt Párizsból idehozatnia és a hegytetőre felcipelni a zongoráját. E reménytelen hangulatú időszak megjelenik a 24. prelűdjében, amelyeket főleg Mallorcán írt. Az időjárás olyan súlyos hatással volt Chopin egészségére, idült tüdőbajára, hogy kénytelenek voltak visszatérni Párizsba.
Utolsó műve egy f-moll mazurka. Tuberkulózisban halt meg 1849. október 17-én. Kívánságára Mozart Requiemje hangzott el a temetésén, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. Bár a párizsi Père Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra, szívét a varsói Szent Kereszt templom egyik oszlopában őrzik.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-04-10 (30054 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds