2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20200196
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
ÉVNAPOK - MÁJUS





Május 16.
Irwin Shaw halálának napja (1984)


Irwin Shaw (eredeti nevén Irwin Gilbert Shamforoff) 1913. február 27-én született a New York City-beli Bronx-ban, Amerikába bevándorolt orosz zsidó szülők gyermekeként. 21 évesen kezdett el írni. Ifjúkorát nagyrészt Brooklynban töltötte, 1934-ben a Brooklyn Collegeban szerzett Bachelor of Arts fokozatot.

Első színdarabja, egy expresszionista hangvételű háborúellenes dráma 1936-ban készült el Temessétek el a holtakat! (Bury the Dead) címmel. A ’40-es években Hollywoodnak írt forgatókönyveket. A II. világháborúban önkéntesként az amerikai hadseregben szolgált. Részben az itt szerzett élményei alapján írta meg első, és mondhatni legsikeresebb regényét Oroszlánkölykök címmel, amely először 1948-ban jelent meg. A háborúellenes, antifasiszta regényben Irwin Shaw rendkívül élethűen ábrázolja a II. világháború kegyetlenségét, ami nem kímélte sem a hétköznapi embereket, sem pedig a csatában harcoló katonákat. A regényből 1958-ban Edward Dmytryk rendezésében, Marlon Brando (Christian Diestl hadnagy), Montgomery Clift (Noah Ackerman) és Dean Martin (Michael Whiteacre) főszereplésével készült film.

A mccarthyzmus megjelenését feldolgozó The Troubled Air 1951-ben látott napvilágot. Ott volt a legfelsőbb bíróságnak szóló petíció aláírói között, melyben követelték a John Howard Lawson és Dalton Trumbo elleni az Amerka-ellenes tevékenységek bizottságának meghallgatásán alapuló vád felülvizsgálatát. Kommunistának bélyegezték, Hollywoodban feketelistás lett. 1951-ben elhagyta az USA-t, élete hátralevő részét főleg Párizsban és Svájcban töltötte. Ebben ez évtizedben még néhány forgatókönyvet írt (Desire Under the Elms, Fire Down Below).

Európában több bestseller szerzője lett (Lucy Crown (1956), Two Weeks in Another Town (1960), Rich Man, Poor Man (1970) (amelynek később Beggarman, Thief) címen írta meg a kevésbé sikeres folytatását), Evening in Byzantium.
Novellaszerzőként publkiált a Collier's, Esquire, Playboy, The Saturday Evening Post és más magazinokban, 63 válogatott novellája Short Stories: Five Decades (Delacorte, 1978) is megjelent (2000-ben utánnyomták). Három novelláját ("The Girls in Their Summer Dresses," "The Monument," "The Man Who Married a French Wife") a PBS számára Great Performances címen dramatizálták.Számos díjat kapott. 1951-ben politikai okból elhagyta Amerikát.
1984. május 16-án halt meg a svájci Davos-ban.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
www.ekultura.hu
Május 15.
Pierre Curie születésének napja (1859)


Pierre Curie a Sorbonne-ra 16 évesen jelentkezett, 18 évesen megkapta természettudományos licenciátusát, s 1878-tól az egyetem laboratóriumi munkatársa lett. Első munkái a hőhullámok hullámhosszára vonatkozó számítások voltak. Ezt igen fontos kristálytani vizsgálatok követték, amelyekben bátyja, Jacques is részt vett.

A kristályos anyagok szimmetriatörvények szerinti eloszlása vált egyik fő érdeklődési körévé. Pierre később megalkotta a szimmetriaelvet, amely szerint adott fizikai folyamat nem mehet végbe olyan környezetben, ahol a folyamatnak nincs bizonyos minimális disszimmetrikus jellege.
Curie-t 1882-ben kinevezték a párizsi Fizikai és Ipari Kémiai Iskola igazgatójává, de közben folytatta saját kutatásait is. Sikerült tökéletesítenie az analitikai mérleget, s olyan aperiodikus mérleget fejlesztett ki, amelyről a legutolsó súlyegység értéke közvetlenül volt leolvasható. Ezt követték a mágnesességgel kapcsolatos híres kutatásai. A mágneses együtthatók tanulmányozásához 0,01 mg tömeg mérésére képes torziós mérleget fejlesztett ki, amelynek egyszerűsített változatát még ma is használják (Curie–Chènevau-féle mágneses mérleg). Felfedezte, hogy a paramágneses testek közti vonzás mágneses együtthatója fordítottan arányos az abszolút hőmérséklettel – ez a Curie-törvény. Ezután párhuzamot vont a paramágneses testek és a tökéletes gázok közt, majd ennek folyományaként a ferromágneses anyagok és a kondenzált folyadékok között is.

Curie 1895-ben megvédte disszertációját. 1894 tavaszán megismerkedett Marie Sklodowskával; házasságkötésük világra szóló közös tudományos sikerek kezdetét jelezte. Munkájuk első nagy eredménye a polónium (1898) és valamivel később a rádium felfedezése volt. Henri Becquerel 1896-ban felfedezte a radioaktivitást. A jelenség felkeltette Marie Curie érdeklődését, ezért Pierre-rel együtt nekilátott a szurokérc nevű ásvány tanulmányozásának, minthogy ennek az anyagnak a fajlagos aktivitása nagyobb a tiszta urániuménál. Marie-val azon dolgoztak, hogy tiszta anyagokat állítsanak elő az ércből – ezt a valójában komoly ipari erőforrásokat igénylő feladatot a házaspár viszonylag kezdetleges eszközökkel valósította meg. Pierre elsősorban az új sugárzások fizikai tanulmányozásával foglalkozott (a fény- és vegyi hatásokat beleértve). A mágneses tereknek a rádium által kibocsátott sugárzásra gyakorolt hatását vizsgálta, s bebizonyította, hogy e sugárzásban pozitívan és negatívan töltött, valamint semleges részecskék is vannak; Ernest Rutherford ezeket később alfa-, béta- és gammasugaraknak nevezte el. Pierre ezt követően a sugárzásokat kalorimetriás módszerekkel tanulmányozta, s a rádium élettani hatásainak megfigyelésével megteremtette a rádiumkezelés alapjait is.

Pierre Curie 1900-tól kinevezett előadóként, 1904-től pedig professzorként tanított a Sorbonne-on. Miután 1903-ban Marie-vel közösen elnyerte a Royal Society Davy-érmét, és Becquerellel megosztva ők hárman kapták meg az 1903. évi fizikai Nobel-díjat, 1905-ben a francia Tudományos Akadémia tagjává választotta.
Pierre Curie-t 1906. április 19-én halálra gázolta egy lovaskocsi a párizsi rue Dauphine-en. Kivételes tehetségű fizikus volt, a modern fizika egyik megalapítója. Összes műveit 1908-ban adták ki.

Forrás:
www.tiszaparti-szolnok.sulinet.hu
Május 14.
Huszárik Zoltán születésének napja (1931)


Huszárik Zoltán a középiskát Aszódon végezte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1950-ben vették fel, tanárai Gertler Viktor és Makk Károly voltak. A kuláktörvény miatt 1952-ben eltávolították a főiskoláról, utána 1959-ig különböző munkákból tartotta fenn magát. Volt földműves a szülőfalujában, dekoratőr az Ipari Műszergyárban, művészeti előadó a Borsod megyei Tanácsnál, világosító munkás különböző filmgyárakban, biztosítási ügynök, szobafestő.
1959-ben térhetett vissza a főiskolára Máriássy Félix osztályába. 1961-ben szerzett filmrendezői diplomát. Alkotó pályáját a filmgyárban rövidfilmekkel kezdte, már ezek érett művészt, kiforrott képi megfogalmazást mutattak. A művészi sikert az Elégia c. rövidfilmje hozta meg számára, mellyel az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fődíját nyerte el (1965).
Első játékfilmje, a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen megidéző Szindbád (1971) egyedülálló helyet szerzett számára a kortárs filmművészetben. Ezt a filmet szintetikus munkának is tekinthetjük, amelyben az irodalom, a szöveg, a zene sokszólamúsága mellett az eddigi rövidfilmek variábilis eszköztára, sok megfontolandó eredménye is helyet követelhetett a nagyjátékfilm szövevényében. A fiatal filmművészek Balázs Béla Stúdiójának alapítói közé tartozott. Képi kultúráját, grafikus művészetét kamatoztatta, mint színház- és filmdíszlettervező saját filmjeiben is és mint grafikus, könyvek illusztrátoraként. Alakja is feltűnt, kisebb szerepekben, egy-egy játékfilmben. 1979-ben Rendezte: H. Z. címmel bemutatták rövidfilm-összeállítását. 1981. október 14-én halt meg Budapesten.

„Domonyban születtem. A Galga mellékén. Tudod, ma is hazajárok anyámhoz. Oda mindig vissza kell menni. Aludni, kinyújtózni. Nem, én ma sem kerültem el onnan. (…) Szüleim, akárcsak nagyszüleim, parasztok voltak, természetben élő emberek, ami annyit jelent, mindazt, amit tudok, a természet titkainak faggatása során ismertem meg. Babonák, legendák, mesék világában nőttem fel, s ez a tény képzeletemet is nagyban befolyásolta.” – Huszárik Zoltán

További filmjei:
Játék /1959/, Groteszk /1963/, Capriccio /1969/, Amerigo Tot /1969/, Tisztelet az öregasszonyoknak /1971/, A dolgok eredete /1968 négy műsoretűd/, A piacere /1976/, Ladányi Mihály /1976/, Kormos István /1977/, Csontváry /198O/

Forrás: http://mek.oszk.hu
www.filmtortenet.hu
Május 13.
Várkonyi Zoltán születésének napja (1912)


Várkonyi Zoltán gimnazistaként egy országos szépirodalmi versenyt nyer, ami arra készteti, hogy az újságíró szakmát válassza. 19 évesen elhelyezkedik egy lapnál. Kihasználják, s nagyon bántja, hogy "baleknek" tekintik. Csalódottan a Színiakadémiára jelentkezik, ahová felvételt is nyer. Ódry Árpád és Kiss Ferenc tanítványaként végez 1934-ben.

1934-1941 között Nemzeti Színház, majd a Madách Színház tagja (1941-1944). Megélhetésből éjszakánként Kästner verseket fordít egy kiadónak. Major Tamással pedig saját pénzből "színházat csinálnak" a Városi Színház üres időszakaiban. Olcsó díszletek között a világirodalom klasszikusait adják elő, a szegényebbek, főként diákok számára. Vigadóban jótékony esteket rendeznek ezzel párhuzamosan.

A háború során, ámbár a színházát nem záratják be, de a színpadról letiltják, s a Gestapo elől menekülnie kell, otthon többször is keresik. A Vígszínház pincéibe talál menedéket, s több hónapon keresztül egy alacsony kis eldugott zugban húzza meg magát. Itt éli át az ostromot. Az újjáépítésben tevékeny részt vállal, a Művészeti Tanács intézményén keresztül. 1945-től a Művész Színház igazgatója, amit időközben államosítanak, de igazgatója maradhat. Nemsokára színészként a Nemzeti Színházhoz szerződik 1950-1962 között, miközben három évadon keresztül a Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője.
1962-ben Vígszínházhoz kerül főrendezőként. 1971-ben igazgatója lesz egész haláláig. Filmszerepeket vállal, ezzel párhuzamosan filmrendezőként leforgatja a legfontosabb magyar klasszikus filmek sorát. A színészi tevékenység mellett, fontosnak tartja a színház szervezési feladatokat ezért főrendezői feladata mellé, felvállalja a direktori szerepét. Támogatja az ifjú tehetségek szárnybontogatásait, lehetőségeihez mérten teret enged színpadon, filmen, tévéfilmeken számukra. 1949-től tanít a Színész Akadémián, rektorként vezeti az intézményt 1972-től egészen haláláig. 1978-ban a londoni Royal Academy of Film and Television meghívja egyetlen külföldi zsűritagnak az első Brit tévéfesztiváljára. Folyékonyan beszél angolul, németül, olaszul, franciául, s élete végén a spanyol nyelvbe is belekóstol.

Örömét lelte abban, hogy tudását másokkal megossza, s másokat elindíthasson a pályán. Olyan művészek tanultak tőle, mint Pécsi Sándor, Rozsos István, Pálos György, Sennyei Vera, Somogyvári Rudolf, Békés Rita, Latinovits Zoltán. 1979. április 10-én halt meg Budapesten.

Forrás: www.szineszkonyvtar.hu
Május 12.
Batsányi János halálának napja (1845)


Batsányi János Tapolcán született 1763. május 9-én. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban majd Pesten tanul. Közben nevelői állást vállal Orczy Lőrincnél, kora neves költőjénél. A Magyar Hírmondóban 1785-ben lát napvilágot a fiatalon elhunyt tanítvány és barát, Orczy István halálára írt költeménye. A jogi egyetem befejezése után, 1785-ben Kassára kerül, ahol a kamaránál írnok, majd gyakornok.
Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapítja a Magyar Museum című lapot (1788-1792), amelyet a második számtól egyedül szerkeszt. Itt bontakozik ki költői pályája és jelennek meg országos feltűnést keltő versei. A franciaországi változásokra című költeménye a Magyar Museum 1792. évi kötetében jelenik meg. Bár a Martinovics-mozgalomban közvetlenül nem vesz részt, versei miatt perbe fogják. 1793-ban elveszti állását, Budán elfogják, majd egy évi fogságra ítélik és Kufsteinbe szállítják. Itt írja legszemélyesebb hangú verseit, a Kufsteini elégiákat. Szabadulása után Bécsben telepszik le, feleségül veszi a híres osztrák költőnőt, Baumberg Gabriellát.

Festetics György támogatásával a dunántúli irodalmi kör egy kiadványsorozatot tervez a magyar írók és költők jelesebb műeiből Magyar Minerva címen. Ennek első köteteként adja közre Batsányi Ányos Pál verseit 1798-ban. Dolgozik Osszián-fordításán is, amelyből azonban csak az Iniszthonai háború jelenik meg. 1809-ben Napóleon csapatai megszállják Bécset. Batsányi közreműködik Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványának fordításában, ezért kénytelen a béke megkötése után a kivonuló francia sereget követni. Bécsből a francia csapatokkal Párizsba megy. Napóleon évi kétezer frank járadékot biztosít számára. Ezt a járadékot azután is kapja, hogy 1815-ben, Párizs elfoglalása után osztrák fogságba - Dijonba, Brünnbe majd Spielberg várbörtönébe - kerül.
Felesége közbenjárására 1816. augusztus 14-én szabadul. Linzbe száműzik. Hazájától, s az éledő magyar irodalomtól elszakadva él. Csupán a keszthelyi körrel, s Festetics Györggyel tart egy ideig kapcsolatot. Linzi korszakának irodalmi dolgozatai, kritikái, nyelvészeti vitái a Tudományos Gyűjteményben, a Szépliteratúrai Ajándékban s a Hasznos Mulatságokban jelennek meg. A magyar tudósokhoz írott tanulmányában (1821) a régi költõket - Faludi Ferencet, Gyöngyösi Istvánt - dicséri, és támadja a nyelvújítást.

1827-ben kiadásra készíti verseinek gyûjteményes kötetét, amelyet 1793 óta készült kiadni. (A Somogyi-könyvtárban őrzött kötet a költő saját bejegyzését tartalmazza.) Verseinek második kiadása némileg változtatott tartalommal 1835-ben jelenik meg. Ekkor küldette el először az Egyetemi Nyomdának a kinyomtatandó kötet alapszövegeként azt a kéziratcsomót, amelyet a költő 1834 első felében írt le Linzben, s amely hasonmás kiadásban kéziratként is napvilágot látott. Batsányi 1845. május 13-én halt meg Linzben. Könyvtárát a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyományozta.

Forrás:
www.sk-szeged.hu
Május 11.
Salvador Dalí születésének napja (1904)


Salvador Dalí 1920-ban felvételt nyert a madridi Szépművészeti Akadémiára. A kollégiumban megismerkedett korának szellemi életét meghatározó fiatal művészek csoportjával. Barátai lettek Luis Buñuel, Federico García Lorca. 1923-ban mivel bírálatban részesítette tanárait, és békétlenkedett az Akadémián, ezért kizárták, sőt le is tartóztatják pár napra Geronában.

1925 novemberében megnyílt első saját kiállítása. 1926-ban élete óriási élményeként először járt Párizsban, ahol áprilisban első útja rögtön Picassóhoz vezetett. 1927-ben behívták katonai szolgálatra, melyet Figueresben töltött el. 1930-ban megszületett híres paranoia-kritikai módszere. 1932-ben kiállítóként vehetett rész a szürrealisták első amerikai tárlatán. Ebben az esztendőben megalakult a műgyűjtők Zodiaque társasága, mely vásárlója lett Dalí alkotásainak. 1933-ban a Minotaure folyóiratban megjelent írása, mely az ehető szépségről és a szecessziós építészetről szól. Majd 1934-ben kiállításra került Tell Vilmos talánya című munkája. Ez vezette szürrealistákkal és Bretonnal való vitájához. New York-ban kiállítása óriási sikert ért el. 1936-ban elkezdődött a spanyol polgárháború. 1938-ban újra részt vett egy Párizsban tartott szürrealista tárlaton, majd élete egyik nagy találkozásaként látogatást tett Londonban Sigmund Freudnál. 1939-ben végleg kenyértörésre került sor Dalí és a szürrealisták között. Az USA-ban közben kiadta A képzelet függetlenségének és az ember saját őrültségéhez való jogának röpiratban megalkotott nyilatkozatát. Librettót és díszleteket is alkotott New York-ban a Metropolitan Opera részére a Bacchanália című balettben. Ezek után szeptemberben visszatért Európába.

A következő esztendőben, 1940-ben azonban a német csapatok Burdeosba érkezésének hírére a festő az Egyesült Államokba költözött, ahol egészen 1948-ig tartózkodott. A New York-i MOMA november 18-án közös Dalí-Miró kiállítást rendezett. 1942-ben a Dial Press publikálta a Salvador Dalí titkos élete című művet, melyet a festő az előző évben fejezett be. 1955-ben feleségül vette szerelmét, Galát, akivel 1927 tavaszán ismerkedett meg Párizsban. Cadaqués-ben telepedtek le.

1974-ben előszóval és illusztrációval látta el Sigmund Freud könyvét. Ebben az évben megnyitották Figueres városában a Dalí Színházmúzeumot. 1978-ban bemutatta első hiperesztereoszkópikus festményét New York-ban a Guggenheim Múzeumban. Felavatták retrospektív kiállítását a Georges Pompidou központban. 1980. május 14-e és június 29-e között bemutatták a művész retrospektív kiállítását Londonban, a Tate Galériában, ahol 251 alkotása szerepelt.
1982-ben felavatták a St. Petersburgi Dalí Múzeumot (Florida). Június 10-én Port Lligatban elhunyt Gala. 1983-ban nagyszabású kiállításokat rendeztek a festő tiszteletére Madridban, Barcelonában és Figueresben. Utolsó festményei ebben az időszakban keletkeztek. 1989. január 23-án hunyt el a Figueres-ben. A figueres-i Dalí Múzeumban nyugszik.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki
Május 10.
Joseph Louis Gay-Lussac halálának napja (1850)


Joseph-Louis Gay-Lussac 1778. december 6-án született Saint-Léonard-de-Noblatban. Első fontosabb kutatásai a gázok hőmérsékleti tágulására irányultak. 1802-ben kimutatta, hogy azonos hőmérséklet-emelkedés hatására minden gáz a térfogatának ugyanakkora hányadával tágul. Ennek a közös hőtágulási együtthatónak a létezése tette lehetővé egy új hőmérsékleti skála kialakítását. Az új skála hatalmas termodinamikai jelentőségét később Sir William Thomson (a későbbi Lord Kelvin) mutatta ki.

Alexander von Humboldttal közös kísérleteik vezettek el 1805-ben a vizet alkotó hidrogén és oxigén arányának pontos meghatározásához. Gay-Lussac hangsúlyozta, hogy a térfogatok arányát, és nem a súlyarányt kell vizsgálni. Az eredmények igazolták álláspontját. Egy térfogatnyi oxigén két térfogatnyi hidrogénnel vegyülve alkot vizet.
Házasságkötésének évében, 1808. december 31-én Gay-Lussac közzétette azt a törvényt, amely ma a nevét viseli. Ekkorra már az Institut de France tagjává választották, Párizsban professzorrá nevezték ki. Saját kísérletei, mások már közzétett eredményeivel összhangban, arra a következtetésre vezették, hogy a "gázok nagyon egyszerű arányokban vegyülnek", és "a vegyüléskor végbemenő térfogatcsökkenés is egyszerű viszonyban áll a gázok térfogatával, legalábbis az egyik gázéval". Ez az összefüggés a vegyülő térfogatok törvénye avagy a Gay-Lussac törvény.
Az elektromos áram kémiai hatásainak tanulmányozásakor Gay-Lussac és Louis Jacques Thenard tisztán kémiai módszerekkel sokkal nagyobb mennyiségben állította elő az újonnan felfedezett kémiai elemeket, így meg tudták határozni a kálium tulajdonságait. A bór felfedezésében megelőzték Humphry Davyt, ők adták az elem nevét (bore). Gay-Lussac és Davy egymástól függetlenül és szinte egyidejűleg tanulmányozta a jód tulajdonságait 1813-ban; a nevet Gay-Lussac adta (iodure).

Gay-Lussac hidrogén-kloriddal, hidrogén-jodiddal és hidrogén-fluoriddal kapcsolatos vizsgálatai előkészítették az utat a savak természetének új elméletéhez, bár maga ezt nem fogalmazta meg. Ezen az úton továbbhaladva Gay-Lussac megmutatta, hogy a kéksav (cián-hidrogénsav vagy hidrogén-cianid) csak hidrogénből, szénből és nitrogénből áll. 1815-ben azonosította a dicián gázt – (CN)2 – és megmutatta, hogy egyetlen szénatom (C) és egyetlen nitrogénatom (N) kombinációja összetett gyökként szerepel, vagyis az atomcsoport a kémiai reakcióban egyetlen egységként vesz részt.

További munkái közül fontosak a növényi és állati anyagok elemzései, a sók oldhatóságának vizsgálata a hőmérséklet függvényében, a térfogatos analízis terén elért fontos eredményei. 1832-ben lemondott fizikaprofesszori állásáról, a párizsi Nemzeti Természetrajzi Múzeum kémiai vezetője lett. Jó néhány tanácsadói feladatot is ellátott, műszaki ismereteire alapozva tett javaslatokat ipari vegyi eljárások továbbfejlesztésére.
Gay-Lussacot 1831-ben, 1834-ben és 1837-ben a Nemzetgyűlés tagjává választották. 1839-ben Lajos Fülöptől elfogadta a főnemesi rangot. 1850. május 9-én halt meg Párizsban.

Forrás: www.mezgazd-koszeg.sulinet.hu
Május 9.
Friedrich Schiller halálának napja (1805)


Schiller 1759. november 10-én született Marbachban. 1776-ban jelent meg nyomtatásban első verse, Az este. Közben Plutarkhosz, Shakespeare, Voltaire, Rousseau és Goethe műveit tanulmányozta. 1780-ban, a disszertációja megvédése után hagyta el a stuttgarti katonai akadémiát katonaorvosként.
Schiller 1781-ben fejezte be A haramiák című színdarabját, amelyet még abban az évben név nélkül kinyomtatott. A darab ősbemutatója 1782. január 13-án volt a mannheimi színházban; a darab óriási sikert aratott. 1782 végén jelent meg az 1782-es év antológiája, amely 83, többnyire Schillertől származó verset tartalmazott. 1785-ig színházi íróként dolgozott Mannheimben. 1783-ban fejezte be az Ármány és szerelem (eredeti címe Luise Millerin) című darabját, bemutatóját a következő évben tartották. Sikere ellenére Dalberg színházi intendens nem hosszabbította meg Schiller szerződését. Így az író eladósodott és majdnem az adósok börtönébe került.
1785-ben, a hányódás és nyugalom periódusainak váltakozása közben született Schiller lírájának egyik első maradandó darabja, „Az örömhöz” című nagyszabású, szárnyaló óda. 1787-ben készült el a klasszicizálódás jegyeit viselő, a XVI. századi spanyol udvari környezetben játszódó „Don Carlos”.

1788 szeptemberében Rundolstadtban találkozott először Goethével. Itt ismerkedett meg Caroline és Charlotte von Lengenfelddel, akiket nyáron sokszor meglátogatott. Goethe pártfogása révén 1789 januárjában kinevezték a jénai egyetem történelem professzorává. Májusban Jénába költözött. Decemberben barátságot kötött Wilhelm von Humboldt-tal. 1790 januárjában udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Februárban feleségül vette Charlotte von Lengefeldet.

Wallenstein” című történelmi drámája 1799-re készült el, és Weimarban mutatták be. 1800 júniusában készült el a sűrítés mesterműve, a „Stuart Mária”, melynek ősbemutatóját 1800 júniusában, Weimarban tartották. 1801-ben megalkotta „Turandot” című darabját, melynek ősbemutatóját 1802 novemberében tartották Drezdában. A mű Gozzi azonos című mesejátékának prózai átköltése. 1801-ben keletkezett darabjában, „Az orléans-i szűz”-ben egy rendkívüli nő áll a középpontban; a művet Lipcsében mutatták be. 1804-ben alkotta meg „Tell Vilmos” című remekművét, amely a svájci kantonok XIII-XIV. századi szabadságharcához kapcsolódó történelmi mondákból merítette témáját.

1805. április 29-én találkozott utoljára Goethe-vel, és ekkor látogatott el utoljára a Weimari Színházba. 1805. május 9-én, Weimarban tüdőbajjal küszködve, munka közben érte a halál. 1805. május 11-én éjszaka temették el a Jakobs Temetőbe.

Forrás: www.ekultura.hu
http://hu.wikipedia.org
Május 8.
Székely Bertalan születésének napja (1835)


Székely Bertalan a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik képviselője. Kiváló pedagógus volt. Kezdetben mérnöknek készült és a bécsi műegyetemen tanult, majd 1851-55 között Bécsben J. N. Geiger és K. Rahl növendéke volt.

1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mindjobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.
1862-ben készítette Gregus János arcképét, s ez évben Pestre költözött. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt is készített Eötvös József, Petőfi stb., költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete c. 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be.

Ez időtől kezdve elsősorban a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, a század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887-89-ben festette a pécsi székesegyházba két freskóját és uo. a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-90-ben Lotz Károllyal és Deák Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-96-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-97-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem betegeskedése miatt.

E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 80-90-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki.
1910. augusztus 21-én halt meg Budapesten. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be.

Forrás: http://hungart.euroweb.hu
Május 7.
Caspar David Friedrich halálának napja (1840)


Caspar David Friedrich 1774. szeptember 5-én született a pomerániai Greifswaldban. Az 1787-ben bekövetkezett tragédia feltehetőleg drasztikusan realizáltatta vele természet és ember sajátságos viszonylatát. Greifswaldban történt meg, hogy beszakadt alatta a jégfelület s a balti tenger jéghideg vizébe zuhant. Segítségére siető testvérbátyja Christofer Friedrich, élete árán tudta csak kimenteni.

Mélyen vallásos fiatalemberként, kezdetben mestere J. Quistrop bíztatására fordult a természet „rajzolása” felé. Képzőművészeti tanulmányokat folyatott Greifswaldban és Koppenhágában, majd a drezdai akadémián fejezte be tanulmányait 1798-ban. Baráti köréhez tartozott Philipp Otto Runge, Gerhard von Kügelgen, Ferdinand Hartmann, Georg Friedrich Kersting, Heinrich von Kleist. 1818-ban feleségül vette Christiane Caroline Bommert, három gyermekük született. Caspar David Friedrich 1840. május 7-én halt meg Drezdában.

Festészete új fejezetet nyit a tájkép történetében. Érthető, ha 1834-ben ezt írják róla: "Ez az ember megtalálta a természet tragikumát." Festészete főleg a német irodalom és zene világával rokon, tájképeit szívesen állítják párhuzamba Schubert Téli utazás című dalsorozatával. Friedrichnél - akár a zeneszerzőnél - minden egyszerű motívum mélyebb jelentést nyer, semmi aprólékosan kicsinyes nincs képein, távol áll tőle a köznapiságnak az a kispolgári értelmezése, ami a későbbi tájkép- és életképfestőket jellemzi. Igazi követője nem is volt.

Festésmódja mentes volt minden bravúrtól, technikai túlzástól. Figyelemre méltó például, hogy nem alkalmazta az akkoriban még divatos vastagon felvitt pasztózus festékrétegeket. „A festő feladata, hogy ne csak azt fesse meg, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit önmagában fölfedez.” - vallotta, és a gyakorlatban mindig kerülte az értelmetlen/lényegtelen/lélektelen témákat. Az olajfestményein megjelenő táj végtelensége tulajdonképpen a maga valóságában tárul föl, látszólag mellőzve minden direkt megkomponáltságot.
Egyébként Friedrich szerette a magányt, önkéntes egyedüllétében gyakran tartózkodott a viharos tengerparton, nem ügyelve a fennálló veszélyekre. Werner Hoffmann – A földi paradicsom című művében - találóan jegyzi meg a téma kapcsán, hogy a kor művészeinél „a magányosság peremélménye több tematikai indítéknál, a művész egész életterét meghatározza.”

Forrás: www.gothic.hu
www.freeweb.hu
Május 6.
Sigmund Freud születésének napja (1856)


Sigmund Freud az orvosi diploma megszerzése után (1882-ben) gyakorló orvos lett a bécsi közkórházban, a leghosszabb időt a kórház idegosztályán, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte. 1885-ben egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat. Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízis kifejlesztéséhez.

Párizsból való visszatérése után, 1886-ban Freud magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. 1886-ban végül feleségül vette Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt. Barátjával, Joseph Breuer–rel együtt neurotikus betegekre specializálódva 1895-ben publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között egyik páciensük, Anna O. gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat. Ezek után rendkívül termékeny időszak következett Freud életében, számos könyv, előadás jelezte elméletalkotói előrehaladásának állomásait. Az évek során egyre több pszichés jelenséget térképezett fel. A teljesség igénye nélkül néhány könyv, melyet a lelki élet rejtelmeiről Freud írt: Álomfejtés (1900) - melyben kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika. 1901-ben jelent meg A mindennapi élet pszichopatológiája című munkája. A Totem és tabu-ban (1912) a vallások eredetéről értekezett.

Freud nyolc évtizeden át Bécsben élt, amikor 1938-ban, Ausztria német megszállása után külföldi barátainak sikerült elérniük, hogy a náci hatóságok az idős és súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. A család Londonba emigrált. Freud ekkor már húsz éve szenvedett állkapocsrákban, számtalan műtéten és rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 2-án Londonban halt meg.
A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el pszichoanalízisnek. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált emlékek szabad asszociáció révén is felszínre hozhatóak. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető „via regia”-nak, királyi útnak.
Freud munkásságának eredményei gyakran kerülnek az irodalom és a filozófiai viták fókuszába, vitatva a tudományos és orvosi értéküket. Hatással volt a szociológiára, antropológiára, politikatudományra, történelemre, irodalomra, művészettörténetre és kritikára. Manapság felfedezései nagy részét megcáfolták, műveit inkább filozófiai, mint orvosi értékük miatt becsülik. Freud könyvei és előadásai hírnevet szereztek neki – de nagyon sok ellenséget is, különösen orvos kollégái köréből. Ugyanakkor maga köré vonzott számos kitűnő tanítványt is, akik a későbbiekben kiegészítették, módosították, vagy továbbgondolták teóriáját. (Híresebb tanítványai: Carl Gustav Jung, Erich Fromm, Alfred Adler, Erik Erikson, Viktor Frankl, Anna Freud (Freud lánya) és a magyar Ferenczi Sándor).

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
Május 5.
Radnóti Miklós születésének napja (1909)


Radnóti Miklós 1927-28-ban a csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari főiskoláján tanult. Ezután barátaival együtt indította az 1928 című folyóiratot. Első versei megjelentek a Jóság című antológiában és többek között a Kortárs, a Nyugat, a Népszava, a Szocializmus, a Munkás Kórus, a Munka és a Valóság című folyóiratokban. 1930 tavaszán Budapesten jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő, a Kortárs kiadásában.

1930 őszén beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karára, magyar–francia szakra. Tanárai közül Zolnai Béla francia filológiát tanított, és különösen szerette országos hírű költő és tudós tanárát, Sík Sándort, aki újkori magyar irodalmat oktatott.
Második verseskötetének az Újmódi pásztorok éneke (1931) verseinek több mint a fele Szegeden keletkezett. A kötetet azonban elkobozták, Radnótit pedig izgatás és vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték, ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. Szegeden 1930 őszén nyomban kapcsolódik az akkoriban kibontakozó értelmiségi mozgalomhoz, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához. Itt jelent meg Radnóti két verseskötete: a Lábadozó szél (1933) és az Újhold (1935).

1931 július-augusztusában Párizsban tartózkodott. (Később még két alkalommal járt ott.) 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1935. augusztus 11-én házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival. Radnóti őt Fifinek becézte. Szerelmes verseit a Virágének című kötet tartalmazza.
1936-tól Budapesten élt, hiába volt tanári oklevele, katedrához mégsem jutott. Magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból tartotta fenn magát. Ebben az évben tette közzé a Nyugat a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1938-ban újabb kötete jelent meg Meredek út címmel. 1940-ben adta ki Ikrek hava című prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egy időben a Válogatott verseket, 1942-ben Naptár című rövid ciklusát jelentette meg.

Zsidó származása miatt 1940. szeptember 5. és december 18. között munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942. július 1-jétől Margittán, Királyhágón, Élesden, majd a hatvani cukorgyárban, végül a fővárosban szolgált. A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott olvasóihoz. A fordítások javát az Orpheus nyomában (1943) című kötetben gyűjtötte össze.

1944. május 20-án a német Todt-szolgálatnak a szerbiai Bor közelében felállított táborába, Lager Heidenauba hurcolták; rézbányában és útépítésen dolgozott. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Erőltetett menetben nyugat felé hajtották a beteg, kimerült, elkínzott munkaszolgálatosokat. Radnótit a Győr megyei Abda község határában 21 társával együtt 1944. november 9-én agyonlőtték.

Utolsó versei (a "bori notesz") viharkabátjának zsebében a tömegsírba kerültek. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete Tajtékos ég címmel jelent meg a Révai kiadásában, 1946-ban. Az 1934 júliusától 1943 március közepéig vezetett Naplója nemcsak beszédes történelmi dokumentum, hanem teljes értékű irodalmi alkotás is.

Forrás: www.sk-szeged.hu
Május 4.
Audrey Hepburn születésének napja (1929)


Audrey Hepburn eredeti neve: Audrey Kathleen van Heemstra Hepburn-Ruston. A világháború végéig Hollandiában élt, majd Angliába költözött, hogy az előkelő Rambert balettiskolában tanuljon táncolni. 1948-ban debütált a színpadon, s az elkövetkező években elsősorban táncosként szerepelt különböző filmekben.

Miután az Egyesült Államokba költözött, főszerepet kapott a „Gigi” című Broadway-musicalben, amely megnyitotta előtte az utat a filmszerepek felé. 1953-ben a „Római vakáció” Anne hercegnőjeként Gregory Peck oldalán Oscar-díjjal jutalmazták, s a mozi hatalmas sikere révén a szelíd, kislányos, ám minden mozdulatában előkelő származását idéző színésznő egyből belopta magát a közönség szívébe.
A kor harsány, szexuálisan túlfűtött nőideáljai felett az 1957-es „Funny Face”-ben aratott ismét sikert a kecsesen visszafogott nőiességével, bájával. Számos alkalommal jelölték a Filmakadémia díjára, többek között az 1959-es „Egy apáca története” című filmért, a „Álom luxuskivitelben”-ért, és egyik legemlékezetesebb alakításáért, a G.B. Shaw Pygmalionjának filmadaptációjaként készült „My Fair Lady” Elsa Doolittlejének megformálásáért. A fél világot meghódította Cukor György szuperprodukciója, a fülbemászó dallam mellé értő kézzel kevert szellemes párbeszédeket, látványos jeleneteket a sikeres, rutinos rendező.

Az 1967-es „Várj, míg sötét lesz”-t követően Hepburn azonban úgy döntött, visszavonul a filmezéstől, és idejét családjának szenteli. Alkalmilag még vissza-visszatért a vászonra, például Sean Connery partnereként az 1976-os „Robin és Marian”-ban. Az 1988-tól haláláig az UNICEF utazó nagyköveteként dolgozó Audrey Hepburn-nel utoljára az 1989-es „Örökké” kapcsán találkozott a közönség. Hatvannégy éves korában, rákbetegség következtében hunyt el a svájci Tolochnazban, 1993. január 20-án.

Forrás: www.cinematrix.hu
Május 3.
IV. Béla halálának napja (1270)


IV. Béla Árpád-házi magyar király 1235. szeptember 25-én született. Az ő nevéhez fűződik az ország tatárjárás utáni újjáépítése, ezért „második honalapító”-nak is nevezik.

Apját, II. András királyt követte a trónon annak halálakor. Politikai ideálja az első Árpádok korlátlan hatalma volt, célja pedig III. Béla kora dicsőségének visszaállítása. Az apja által juttatott „haszontalan és felesleges örökadományok” visszavételével próbálta gyengíteni a bárókat, saját hatalmát pedig erősíteni.

A király politikájával szembeni elégedetlenség oly nagy volt, hogy 1239-ben Béla kénytelen volt felhagyni az adományok visszavételével. A válságot tovább mélyítette a kunok befogadása. Ők Béla engedélyével telepedtek le az országban, ám – elsősorban nomád életmódjuk miatt – összetűzésekbe keveredtek a helyi nemességgel.
1240 végére félelmetes katonai erővel rendelkező mongol seregek érték el az ország keleti határait. Az ország nem készült fel megfelelően a támadásra, a király politikája nem csak báróit idegenítette el, de a bajt tovább tetézte, hogy - talán nem minden alap nélkül - a tatárokkal való összejátszással vádolt Kötöny kun vezért a rákosmezei táborban felkoncolták a magyar nemesi felkelők. A felbőszült kunok pusztítva kivonultak az országból, s IV. Béla így értékes haderőt vesztett el.

1241 tavaszán kezdődött meg a
tatárjárás, amelynek során a mongol csapatok három irányból törtek be az országba. IV. Béla a fősereg ellen vonult, de a muhi csatában katasztrofális vereséget szenvedett. 1241 nyarára a Dunától északra és keletre lévő országrész a mongolok kezére került, csak néhány megerősített vár és erődítmény állt ellen. Béla király igyekezett katonai segítséget szerezni nyugati uralkodóktól, de nem ért el jelentős sikereket. Télen a tatárok az hideg időjárás miatt átkelhettek a befagyott Dunán, és erőfeszítéseket tettek hogy tatár szokás szerint kézre kerítsék az uralkodót személyesen. Egészen az Adriai tenger partjáig üldözték Bélát, de a Trau várában menedéket találó királyi családot nem sikerült elfogniuk. 1242 tavaszán a mongol sereg váratlanul elvonult, romba döntött országot hagyva maga után.

A visszatérő királyt a mongol hadjárat tapasztalatai ráébresztették korábbi politikája hibáira. A továbbiakban konfrontáció helyett megegyezésre törekedett az ország nagybirtokos nemeseivel. Az új birtokvizsgálatok már nem a királyi birtokok erőszakos restaurációját szolgálták, hanem biztosították kinek-kinek a maga jogos tulajdonát. Politikájának középpontjába egy új tatár támadás elhárítására tett intézkedéseit helyezte. Korszerű kővárakat építtetett, birtokadományaival erre ösztönözte alattvalóit is. Szintén védelmi célokat szolgált a kunok visszatelepítése. A tatárjárásnak ellenálló esztergomi várat az érseknek adományozta, majd székhelyét Budára tette át.

A tatárjárás időszakát Csehországgal, a Babenberg örökségért (Ausztria, Stájerország) folytatott sikertelen háborúk követték, majd belső konfliktusok IV. Béla és fia, István ifjabb király között.
IV. Béla lemondott birtokállománya helyreállításáról. 1270. május 3-án halt meg. Halála után az esztergomi ferencesek templomába temetkezett családjával. Bélát fia követte a trónon, aki V. István néven uralkodott.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Május 2.
Alfred de Musset halálának napja (1857)


Alfred de Musset francia költő, drámaíró, a romantikus irodalom kiemelkedő képviselője, a legjelentősebb a Victor Hugo köré csoportosuló költők közül.

1810. december 11-én született Párizsban; jómódú irodalomkedvelő családból származott. 1828-ban jelent meg első kötete; ebben az évben Musset-t bemutatták Hugo romantikus körének, felfigyeltek tehetségére. 1830 után eltávolodott a romantikusoktól, mert elvesztette hitét a költő társadalmi aktivitásában.

1833–1935-ben meghatározó élménye lett kapcsolata a hat évvel idősebb George Sand-dal. Szakításuk után Musset műveinek fő jegye a szomorúság. 1838-ban a Belügyminisztérium könyvtárosa volt, ebben az időszakban kritikai írásaiban a klasszicizmus és romantika összebékítésére törekedett. 1852-től a Francia Akadémia tagja lett. 1857. május 2-án halt meg.

Az író ars poeticája, költői eszménye az érzelmek spontán kifejezése. A művészi – technikai kérdéseket másodlagosnak minősítette. Musset írói stílusa: Hangja sokszor könnyeden ironikus, de elsősorban a szenvedélyes érzelmek és fájdalmak költője. Legszebb lírai költeményeit a George Sand iránti szerelme, majd a szakítás fájdalma ihlette. Főműve A század gyermekének vallomása (1836).

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Május 1.
Szerb Antal születésének napja (1901)


Szerb Antal Budapesten született asszimilált zsidó családban. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt). 1911-től a piarista gimnáziumban tanult, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar-német szakra, 1924-ben doktorrá avatták.

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.
Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. (Pl. A Pendragon legenda, 1934; Szerelem a palackban, 1935; Budapesti kalauz Mars-lakók számára, 1937; Utas és holdvilág, 1937). A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény.
1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra. Fertőrákosra, onnan Balfra vitték. Embertelen körülmények között halt meg 1945. január 27-én.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Május 1.
Munka ünnepe


„Örüljön ma minden bilincses többi,
Van még, aki magyar földön szabad,
Mert a Tavaszt nem lehet megkötözni
S a Május mégis ír, izgat, beszél.”
(Ady Endre „A Május: szabad”)

Majd’ százhúsz esztendeje, 1889-ben határozta el a II. Internacionálé Párizsban tartott alakuló kongresszusa május elsejének megünneplését minden évben, hogy a munkások nyomatékot adjanak a nyolcórás munkanap bevezetésére vonatkozó követelésüknek. Az alakuló kongresszus az 1886-i haymarketi vérengzés négy mártírjának emlékére, az amerikai munkások iránti szolidaritásból választotta május elsejét a nemzetközi munkásünnep napjának.

1886. május 1-jén a chicagói munkások a nyolcórás munkanapért tömegtüntetést tartottak, melyet a rendőrség brutálisan szétvert. Emiatt május 4-én a Haymarket téren tiltakozó gyűlést rendeztek. A tüntetésen provokátorok bombát dobtak a tömegbe, aminek több halálos áldozata lett. A munkások nyolc vezetőjét letartóztatták, közülük négyet koholt vádak alapján kivégeztek.
Sajátos epizódja volt az Internacionálé párizsi kongresszusának, hogy egyes „opportunista” vezetői május elseje helyett május első vasárnapjára szerették volna áttenni az ünnepnapot, hogy ne járjon munkabeszüntetéssel. A kongresszus azonban nem változtatta meg határozatát. Néhány országban – például Angliában – ennek ellenére vasárnap tartják az ünnepet.

A nemzetközi munkásünnep időpontjának megválasztása igen szerencsés ötlet volt, hiszen mint az ősi tavaszi ünnepkör napjához, egész Európában évszázadok óta kapcsolódott hozzá a majális és a májusfa-állítás szép szokása. A gyökerek tehát arra a korszakra nyúlnak vissza, amikor a pogány termékenység-ritusok keveredtek a katolikus egyház vallási hagyományaival. A májusfa, a vidám, tarka felvonulás és azt követő népünnepély az ókori istenségek tiszteletére rendezett ünnepségeket idézik mind a mai napig.
A munka ünnepének ötlete tulajdonképpen nem a II. Internacionálé vezetőinek agyából pattan ki. Az Egyesült Államokban a philadelphiai ácsok tüntettek először 1791-ben a tízórás munkaidőért. 1830-ra általánossá vált a tüntetés, 1886. május elsején pedig munkások százezrei tüntettek Amerika-szerte a nyolcórás munkaidőért. Az II. Internacionálé felhívását követő esztendőben, 1887-ben már világszerte: az Egyesült Államokban, Európa számos országában, Chilében, Peruban, Kubában azonos napon – május elsején - tüntettek a munkások a rövidebb munkaidőért, a munkásosztály egységéért, fehérek és feketék egyenjogúságáért. A magyar munkások is már 1890-ben megünnepelték május elsejét. Sajátos színt vitt az ünnepbe a Vatikán döntése, melynek értelmében – 1956 óta – egyik védőszentje, „Munkás” Szent József is „csatlakozott” a felvonulók vidám sokaságához.










Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-04-13 (15779 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.04 Seconds