2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20200198
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
ÉVNAPOK - SZEPTEMBER





Augusztus 17-30.
Szeptember 16.
Szent-Györgyi Albert születésének napja (1893)

Szent-Györgyi Albert a 30-as években izolálta a C-vitamint és 1936-ban a P-vitamint. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapta ezt a magas kitüntetést.

Érettségi után a pesti Tudományegyetem orvosi karára nyert felvételt. Egyetemi tanulmányai alatt kitört az I. világháború, medikus katonaorvosként sebesült katonákat mentett meg élete kockáztatásával, amiért megkapta az Ezüst Vitézségi érmet. A háború borzalmait látva átlőtte a karját, hogy hazakerülhessen.
1917-ben lediplomázott, Pozsonyban kapott állást, de néhány hónap múlva távoznia kellett a trianoni békeszerződés miatt. A következő évtizedben tanulmányutakkal töltötte el. Prágában, Berlinben, Hamburgban, Londonban és Cambridge tudományegyetemein kutatott. Figyelme a kémia és az élettan felé fordult. Első komolyabb tanulmánya a sejtlégzés mechanizmusáról felkeltette a tudományos szakma érdeklődését.

Cambridge-i tartózkodása alatt megszerezte a kémiai doktorátust. 1930-ban hazatért Magyarországra, és átvette a szegedi biokémiai tanszék vezetését. A Groningenben elkezdett, de Magyarországon folytatott sejtlélegzéssel kapcsolatos kutatásai során fedezte fel, hogy a fumársav katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az úton végigmenve jutott el Szent-Györgyi a C-vitamin izolálásához. Még Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciós késését, amely valamilyen redukáló anyag meglétére utal. Cambridge-ben észrevette, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejteknek szüksége van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani. Felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusféle gyümölcsök, így nagy mennyiség előállítását sikerült véghezvinnie. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt a rendelkezésére. Felfedezték, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen Szent-Györgyi), vagyis a hexuron-sav azonos a C-vitaminnal. Ekkor keresztelte el véglegesen aszkorbin-sav névre.
1937-ben kapta meg a Nobel-díjat, a Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. A szegedi egyetem rektora lett, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett foglalkozni. Szent-Györgyi ezen a téren is a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el.
A II. világháborúban a Kállay-kormány Isztambulba küldte. A titkos diplomáciai út célja Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítése volt. A tárgyalásokat lefolytatta, a kísérlet mégis meghiúsult, mivel a németek megtudták a tervet. Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre.
A háború befejezése után hozzálátott az Akadémia újjászervezéséhez, de munkája kudarcba fulladt a konzervatívok ellenállása miatt. Létrehozta az Új Természettudományi Akadémiát. Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Vitalitása és életkedve élete végéig megmaradt. Kilencvenhárom évesen hunyt el Woods Hole-ban, 1986. október 22-én. Az Atlanti-óceán partján lévő házának kertjében temették el.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Szeptember 15.
Fejes Endre születésnapja (1923)

Fejes Endre az "ezerszer áldott nyolcadik kerület" peremléten tengődő munkásainak és a kisemberek világának elkötelezett "krónikása", műveinek mélyrétegében alapvető egzisztenciális és etikai kérdéseket feszegető, általános érvényű példázatok húzódnak.

A középiskola befejezése után szabóinas, majd vasesztergályos-tanuló és szakmunkás volt. 1945-től Charleroy-ban bányában, később a párizsi Renault-gyárban dolgozott. 1949-ben tért haza, ekkor vasesztergályos szakmunkásként helyezkedett el.

1955 óta írásaiból él, melyek kezdetben irodalmi lapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. Első rövidebb lélegzetű művei A hazudós (1958) és a Vidám cimborák (1966) címet viselő gyűjteményes kötetben jelentek meg. Fejes Endre az 1962-ben megjelent "Rozsdatemető" című művével vált híressé, első és sokak által a legmeghatározóbbnak vélt regényét a kritika általában mérföldkőnek minősíti a hatvanas évek magyar prózájának történetében. A tárgyilagos hangvételű, egy jegyzőkönyv rideg pontosságával íródott családregény az oknyomozó krónika eszközeivel tárja fel a külvárosi és kispolgári Hábetler család több generációjának történetét, "rántott halas, túrós csuszás" mindennapjaikat az I. világháborútól az 1960-as évek elejéig.

A "Rozsdatemető" színpadi ősbemutatóját 1963 novemberében tartották a Thália Színházban Kazimir Károly rendezésében, ifjabb Hábetlert Madaras József játszotta. A regény megjelenését több éves hallgatás követte, csupán korábban íródott novelláiból jelent meg egy kötetre való. Majd a "csendet" az 1969-ban megjelent "Jó estét nyár, jó estét szerelem" című művével törte meg újra, melyben egy 1962-ben történt különös bűnesetet dolgozott fel.

"Szerelemről bolond éjszakán" (1975) című regénye a csavargóregények mintájára három Nyugat-Európában bolyongó munkásfiú kalandjait beszéli el. Színdarabjainak ("Mocorgó", "Cserepes Margit házassága", "Angyalarcú" középpontjában is a létezés kiúttalansága, a művészi önkifejezés korlátainak s az elmondhatóság határának problematikája áll. Talán legismertebb színműve a "Vonó Ignác”.

Munkásságáért több elismerést is kapott: 1963-ban József Attila-, 1975-ben Kossuth-, 1992-ben Nagy Lajos-díjat kapott. Legutóbb 2003-ban - írói életműve elismeréseként - a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült.

Forrás: http://magyarok.sulinet.hu
Szeptember 14.
Dante Alighieri halálának napja (1321)

Dante Alighieri Firenzében született 1265. május 30-án. Itáliai költő, filozófus. Régi nemesi családból származott. Alapfokú iskoláit szerzeteseknél folytatta, a retorikában B. Latini volt a mestere. Mindössze 9 éves korában ismerte meg Beatricét, aki egész későbbi életművére hatással volt. Beatrice nagyon fiatalon halt meg 1290-ben, halála mélységesen lesújtotta Dantét.
Dante ifjúkorában katonáskodott. 1293-ban nősült meg, családja hatására, feleségül vette Calvino Donati leányát, Gemmát, akitől 3 gyermeke is született. Dante érdeklődése a politikai élet felé fordult, ennek elősegítése végett felvetette magát az orvosok céhébe. A hagyomány szerint igazságos és mértéktartó volt, viszont Firenze szabadságának védelmében elszánt politikát folytatott a pápaság ellen. Minden bizonnyal ez vezette romlásba. Rövidesen száműzték, távollétében pedig máglyahalálra ítélték. Hogy pontosan merre járt, az a mai napig nem tisztázott.

Súlyos nélkülözések következtek ezután. Életútjának nyomon követhető állomásai 1305-1307 között: Verona, Padova, Sarzana, Lunigiana, Romena.
Az irodalomtudomány szerint ez időszakban, kb. 1307-ben fogott neki főművének, az Isteni színjáték megírásához, Ez a vélemény a korántsem egységes, de néhány információ alapján a mű keletkezési idejét nagy vonalakban 1307 és 1320 közé helyezhetjük.
1310-ben Dante ismét aktív politizálásba kezdett, egymás után írta a császár érdekében röpiratait és intelmeit. Henrik korai halála azonban véget vetett reményeinek. Az ezt követő éveiről sincsen semmi megbízható adatunk, feltételezhető, hogy a párizsi egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott.

1316. június 2-án a firenzei tanács általános amnesztiát hirdetett, azonban oly megalázó feltételekkel, hogy ezt Dante nem fogadta el. Visszatér Itáliába, ezután 1318-ban Ravennába költözött. Innen többször is visszalátogatott Veronába, utoljára 1320-ban.

1321-ben Forli és Velence összefogott Novella da Polenta ellen. Dante a veszedelem elhárítására követségbe ment Velencébe. Az útról betegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt, 1321. szeptember 14.-ére virradó reggelen.
A firenzeiek több sikertelen kísérlet után - hogy hamvait visszaszerezzék - fiktív síremléket állítottak neki a Santa Croce templomban.

Művei:
Az új élet (La Vita Nuova); Isteni színjáték (La Divina Commedia); Vendégség (Il Convivio); A nép nyelvén való ékesszólásról (De vulgari eloquentia); Az egyeduralom (De Monarchia)

Forrás: http://hu.wikipwdia.org/wiki
Szeptember 13.
Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi vasúti hidat (1931)

A ma már használaton kívüli völgyhíd 1883-ban egyvágányú viaduktként épült a Füzes-patak völgye fölött, a második vágányt egy párhuzamos újabb hídon 1898-ban fektették le. A merénylő közvetlenül a viadukt előtt egy robbantóaknát helyezett el a jobb sínszálon, amely éjjel 0 óra 20 perckor a második-harmadik kocsi alatt robbant fel. A következő kocsik kisiklottak, s a 26 méter magasból lefordultak, magukkal rántva a mozdonyt, a szerkocsit és az utána kapcsolt vagonokat. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt

Mivel a helyszínen "A fordító" aláírással a kapitalistákat fenyegető levelet találtak, a sajtó és a rendőrség is politikai merényletre gyanakodott. Mindez jó alkalom volt arra, hogy a kormány leszámoljon a kommunistákkal, így szeptember 20-án (egy héttel a merénylet után) az érvényben lévő statáriális rendeletet kiterjesztették az államellenes mozgalmakra is.
A nyomozás során azonban kiderült, hogy az őrült bécsi kereskedő és gyáros, Matuska Szilveszter követte el a bűncselekményt, valamint egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese. Az osztrák bíróság 6 évi fegyházra, a magyar törvényszék pedig halálra ítélte, de mivel nem volt halálbüntetés Ausztriában, az ottani büntetésének letöltése után életfogytiglani fegyházra ítélték, amelyet a Váci Országos Királyi Fegyintézetben kellett letöltenie.

1944 végén, amikor a felszabadító orosz csapatok Vácra érkeztek, a börtön néhány órára gazdátlan maradt, Matuska Szilveszter megszökött a zűrzavarban és eltűnt. Utoljára szülőfalujában, Csantavéren látták. Mélyen vallásos ember volt, a fegyházban verseket írt, vallási témájú, nagy részletességgel kidolgozott képeket festett, amelyekből később kiállítást is rendeztek. Életéről és a vonatszerencsétlenségről "Viadukt" címen film is készült.

Forrás: www.mult-kor.hu
www.ezenanapon.hu
Szeptember 12.
Stanislaw Lem születésének napja (1921)

Stanislaw Lem 1921. szeptember 12-én született az ukrajnai Lembergben (Lviv). Eredetileg orvosnak tanult Krakkóban 1939-41 között. Első regényét a német megszállás alatt írta, mely A Marsról jött ember címet viselte. A háború után foglalkozott újságírással, írt esszéket. Az átszellemülés kórháza című, dekadensnek bélyegzett regénye miatt eltávolították az írószövetségből.
Az első sci-fi regénye Az asztronauták volt. Az 1961-es Solaris című regényéből az orosz Andrej Tarkovszkij filmet készített 1972-ben. A filozófusok között elsősorban Summa Technologiae könyve miatt tartják számon, amelyben az emberiség fejlődését igyekszik előre vetíteni.

1977-ben Krakkó díszpolgárává választották. 1981-ben tiszteletbeli doktorrá avatta a Wroclawi Műszaki Egyetem, később az Opolei Egyetem, a Lvovi Egyetem és végül maga a Jagelló Egyetem is. Miután Jaruzelski lényegében hadiállapotot vezetett be 1981-ben Lengyelországban, Lem német kiadója segítségével Berlinben talált munkát. 1982-ben Bécsbe költözött, s csak 1988-ban költözött vissza Krakkóba. 2006. március 27-én halt meg Krakkóban.

Lem munkáiban és iroddalomelméleti tanulmányaiban szembeszállt a fantasy térnyerésével, amelyet eklektikus, felszínes szórakoztatásnak tartott. "A mitológia nem egy vadkörtefa, amiről mindenki kedvéről leszakíthatja, ami megtetszik neki", írta a sci-fivel foglalkozó esszéjében.
Történeteiben központi szerepet játszik a különböző kultúrák közötti kommunikáció, illetve annak lehetetlensége: hősei sokszor üres kézzel, értetlenül, tanácstalanul térnek vissza a nagy találkozásokból. Lem ateizmusa is gyakran megjelenik írásaiban, különösen a Kiberiáda szatirikus epizódjaiban. Sokat írt a technológiai fejlődésnek az emberre, az emberi kapcsolatra gyakorolt hatásairól is.
Stanislaw Lem a világ egyik legnevesebb és legtöbbször megfilmesített sci-fi írója, bár regényeinek filmváltozataitól rendre elhatárolódott.

Magyarul megjelent ismertebb művei: Kiberiáda, Summa Technologiae, Éden, Solaris, Az Úr hangja, Szénanátha, Az emberiség egy perce.

Forrás: www.sfportal.hu
www.index.hu
Szeptember 11.
2001. szeptember 11-ei terrortámadás

A több ezer áldozatot követelő 2001. szeptember 11-ei terrortámadás (gyakori rövidítése: 9/11, ami a szeptember 11-i dátum amerikai írásmódja, egyben az Egyesült Államok egész területén használt segélyhívó telefonszám is) a 21. század egyik legmeghatározóbb eseménye, közvetlen kiváltó oka az afganisztáni és iraki háborúnak, melyeket az Egyesült Államok a merényletet követően a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva indított meg.

2001. szeptember 11-én reggel egy összehangolt akció keretében több terrorista négy utasszállító repülőgépet kerített hatalmába az Amerikai Egyesült Államokban. A négy gép amerikai légitársaságok tulajdonában volt, illetve a nyugati partra készült.
Az American Airlines 11-es járata New York-i idő szerint 8:46-kor a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) északi tornyába csapódott. A United Airlines 175-ös járata 9:03-kor csapódott a WTC déli tornyába, ezt a televízió-társaságok már élőben közvetítették. Az American Airlines 77-es járata Washingtonban az USA hadügyminisztériuma, a Pentagon épületébe csapódott. A United Airlines 93-as járata, amelyet feltételezések szerint a Fehér Háznak akartak vezetni a terroristák, Pennsylvania államban egy Shanksville melletti mezőn lezuhant.

A repülőgépek utasai közül senki sem élte túl a gépeltérítéseket. A terrortámadás során elpusztult New York egyik jelképe, a World Trade Center. Ikertornyai a becsapódó repülőgépektől kigyulladtak, majd alig egy óra múlva egymás után összeomlottak.
Az összesítések alapján legalább 2986 ember lelte halálát a támadásban, köztük a négy repülő összesen 265 utasa, 343 tűzoltó, 23 rendőr és 37 kikötői vámtiszt, akik a mentésben segédkeztek és legalább 2318 ember a toronyházakban, illetve azok, akik a környezetben, valamint az alattuk található metróállomásokon tartózkodtak.

Habár mind a mai napig egyetlen terrorszervezet sem vállalta a teljes felelősséget a támadásokért, az ügyben indult nyomozás az Al-Kaida hitvallásának és célkitűzéseinek feleltette meg az eseményt, egy 1998-as fatwa (kiáltvány) alapján. A kiáltványt a terrorszervezet vezetői, Oszama bin Laden, Ayman al-Zawahiri, Abu-Yasir Rifa'i Ahmad Taha, Shaykh Mir Hamzah és Fazlur Rahman állították össze, és kiáltották ki, az Egyesült Államok arabok ellen elkövetett bűneit részletezve benne.

A terrortámadás elkövetési módja és az általa okozott károk példátlanok. Az Egyesült Államok kontinentális területén 1812 óta külföldi állammal nem folyt háború. 2001. szeptember 11. hatására a világpolitika átrendeződött. Világszerte jelennek meg figyelmeztető írások arról, hogy a terrortámadás és a válaszcsapások – az Egyesült Államok által előbb Afganisztán, majd Irak ellen viselt háború – szembefordítják egymással a nyugati és az arab kultúrájú világot, illetve hogy a terrorizmus elleni védekezés túlkapásai a jelenlegi nyugati civilizáció alapját jelentő individuális szabadságjogokat áshatják alá.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
Szeptember 11.
Csáth Géza halálának napja (1919)

"Csáth Géza orvos. Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, a lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre." – Kosztolányi Dezső

Csáth Géza (eredeti neve Brenner József) 1888. február 13-án született Szabadkán. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitűnően hegedült, rajzolt, festett, 14 éves volt, amikor első zenekritikái a Bácskai Hírlapban megjelentek. Érettségi után Budapestre került Szabadkáról orvostanhallgatónak. Unokabátyja, Kosztolányi Dezső ösztönzésére a Budapesti Naplóba írt tárcákat, bírálatokat, majd a Nyugatnak is munkatársa lett. Bartók és Kodály első méltatói közé tartozik.
1910-ben megszerezte az orvosi diplomát, rövid ideig a Moravcsik-féle ideggyógyászati klinikán dolgozott, mint tanársegéd; ekkor szokott rá a morfiumra. Nyaranta vidéken volt fürdőorvos. A világháborúból súlyos betegen tért haza, s elhatalmasodott rajta a morfinizmus. Földesen, majd Regőcön működött községi orvosként. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de innen hazaszökött; július 22-én revolverlövésekkel megölte feleségét, megmérgezte magát és felvágta ereit. A szabadkai kórházba szállították, ahonnan újból sikerült megszöknie, a budapesti Moravcsik-klinikára akart menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatták, megmérgezte magát 1919. szeptember 11-én, egyes források szerint szeptember 29-én.

Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia "diabolikus" írók hatása érződött; később mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Képzeletét az idegbeteg vagy idegbetegségre hajlamos emberek groteszk, zilált, zaklatott világa izgatta; a korszerű természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvöződött írásaiban; rendkívüli érzékenysége lélektani éleslátással, szemléletének dekadenciája hűvös elemzőkészséggel párosult.
Az emberi lélek új tájait térképezte fel, legjobb elbeszéléseivel, keményre fogott, szuggesztív írásaival a századelő magyar prózájának megújítói közé tartozik.

Forrás: http://members.iif.hu/
Szeptember 10.
Teller Ede halálának napja (2003)

Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten. 1926. január 2-án után hagyta el az országot, részben a Horthy-korszak Numerus clausus törvénye miatt.
Karslruhéban kémiát és matematikát tanult. 1928 tavaszán Münchenben Arnold Sommerfeld mellett tanult. 1928 őszén már Lipcsében tanult, ahol Werner Heisenberg volt a professzora. Nála írta meg doktori értekezését az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól.

Ezután először molekulaspektroszkópiával foglalkozott, legismertebb eredménye a Jahn-Teller-effektus (1937). Göttingába ment, ahol a későbbi Nobel-díjas James Franck tanársegéde lett. 1933-ban Pöscllel közösen kidolgozta a hajlítási mozgások leírására szolgáló Pöschl-Teller potenciálfüggvényt. Utána Magyar Állami Ösztöndíjjal Rómában Enrico Fermi, majd Rockefeller-ösztöndíjjal Koppenhágában Niels Bohr mellett dolgozott. Itt találkozott először az Ukrajnából menekült George Gamow-val, akivel nagy motorkerékpár túrákat tett.
Külföldi tartózkodása idején nyaranta végig hazajárt és 1933-ban feleségül vette ifjúkori szerelmét Harkányi Micit.
Két évet töltött a Göttingeni Egyetemen, 1934-ben elhagyta Németországot a Zsidó Kimenekítő Tanács segítségével. 1935-ben Gamow hívására az Egyesült Államokba emigrált, ahol a George Washington Egyetemen tanított, ahol Gamow professzor lett. Teller figyelmét Gamow a magfizika felé terelte. 1938-ban együtt dolgozzák ki a termonukleáris fúzió elméletét. A béta-bomlás nukleonspint átfordító Gamow-Teller-átmenetének leírása is közös munkájuk. P.H. Emmettel közösen értelmezte a nempórusos szilárd felületeken lejátszódó többrétegű adszorpció jelenségét. Azóta az ilyen felületeket Brunauer-Emmett-Teller felületeknek (BET-felület) hívják.
1939-ben a Gamow és Teller által szervezett washingtoni elméleti fizikai konferencián jelentette be Bohr a maghasadás felfedezését. Ekkor New Yorkban, a Columbia Egyetemenen dolgozott, ahol Szilárd Leó is. Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események és Chicagóban Teller Fermi mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén. Itt adta neki Fermi az ötletet, nem lehetne-e egy atombombával termonukleáris nukleáris fúziót beindítani. Teller ezután kezdett gondolkodni a szuperbombán.
A chicagói reaktor (1942) sikeres decemberi beindítása után Tellert meghívták a Manhattan-tervbe. A hiroshimai bomba ledobását talán, a nagaszakiét biztosan feleslegesnek tartotta.

1945-ben tagja a Reaktorbiztonsági Bizottságnak, és sikerült leállíttatnia az olyan grafitos reaktorok működését, amilyen jóval később Csernobilban azután megszaladt. Részt vett az inherensen biztonságos (bolond-biztos) TRIGA reaktorok kifejlesztésében.
1952-ben a Los Alamos-szal elégedetlen Teller kezdeményezésére is létrehozták a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, aminek egy időre igazgatója lett. Stanislav Ulam módosításával (deutérium helyett deutérium és trícium keveréke) 1952-ben végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba kísérletet.
Sokat foglalkozott az atomreaktorokkal is. Elnöke volt az Egyesült Államokban a Reaktorbiztonsági Tanácsnak. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-effektus) és Amerikában be is zárták ezeket.
2003. szeptember 9-én halt meg Stanfordban.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
Szeptember 9.
Latinovits Zoltán születésének napja (1931)

Latinovits Zoltán Budapesten született 1931. szeptember 9-én. Édesapja Latinovits Oszkár gazdálkodó volt, édesanyja Gundel Katalin.
Édesanyja 1941-ben újra férjhez ment, Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942) és Károly (1946). Előbbi Bujtor István néven színész, utóbbi Frenreisz Károly, zenész lett.

1937-től Latinovits Zoltán a Damjanich utcai elemibe járt, 1949-ben érettségizett – kitűnően – a budapesti Szent Imre Gimnáziumban, ezután asztalostanonc lett, majd hídépítő munkás.
1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző.
1952-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, eközben öntevékeny színjátszókörben játszott.
1956-ban szerzett építészmérnöki diplomát.

Latinovits Zoltán diák- és amatőrszínjátszó körök után kezdi színészi pályafutását.
1956-1959. Debreceni Csokonai Színház. Első szerepe: Molnár Ferenc: (Játék a kastélyban).
1959-1961. Miskolci Nemzeti Színház.
1961-1962. Debreceni Csokonai Színház.
1962-1966. Vígszinház. Első ottani szerepe ismét a Játék a kastélyban. Legnagyobb sikere talán Shakespeare Rómeó és Júliája volt, melyet 1963 januárjában mutattak be. Júlia Ruttkai Éva volt.
1966-1968. Thália Színház. (Örkény István: Tóték)
1969-1971. Vígszinház.

Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték. Haláláig már csak vidéken játszhatott, a Veszprémi Petőfi Színházban. Itt megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját állította színpadra.
Latinovits Zoltán Ady, József Attila, Illyés Gyula és más költők verseinek ihletett előadója.
Összesen 48 filmben szerepelt, először 1959-ben a Gyalog a mennyországba című filmben.
A Gundel családból származott, ennek kapcsán megérte a rendszer származás szerinti diszkriminatív politikáját. Személyes tragédiája az volt, hogy apja még az ő születése előtt elhagyta a családot. Emiatt egész életében, e méltatlan sorssal szemben a „szeretetre érdemesség” bizonyítási kényszere fűtötte.

Sok vetélytársa, irigye volt, akik ott próbálták kikezdeni, ahol lehetett. Ruttkai Évával való együttléte mellett egyszer azt mondta: „ az összes díjamat, szerepemet és sikeremet elcserélném két kisgyerekre. Ezt nem adta meg neki a sors. Élete vége felé még Bagó nevű pulikutyájában találhatott barátot, míg halála után hirtelen sok-sok „barátja” akadt.
1976. június 4-én, Balatonszemesen halt meg tragikus körülmények között. Halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette.

Könyvei: Ködszurkáló (1973); Verset mondok (1978); Emlékszem a röpülés boldogságára (összegyűjtött írások 1985)
Kitüntetései: (1966) – Jászai Mari-díj (1966); (1970) – Balázs Béla-díj (1970); érdemes művész (1975); Kossuth-díj (posztumusz 1989)

Forrás: http://wikipedia.org
Szeptember 8.
Blaha Lujza születésének napja (1850)

Rimaszombaton született, 1850. szeptember 8-án, eredeti neve: Reindl Ludovika. Édesanyja után mindenki Lujzinak hívta, amit élete végéig meg is tartott. A hat évesen árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, aki Győrben a színház díszletfestője.

Felszabadult, tiszta éneklésére felfigyel a szakma, és Sipos Károly színigazgató, a szabadkai színházba szerződteti a 15 éves Kölesi Lujzát. Az előadásokat katonazenekar kísérte, Blaha János vezényletével. A cseh származású Jan Blaha felismeri a tehetséget az ifjú színésznőben, taníttatja és mai szóhasználattal élve menedzseli is őt. Blaha úr idővel feleségül veszi pártfogoltját (1865), s bár ifjú neje még két ízben házasodik később, hálából élete végéig a nevét viseli.
1866-ban Debrecenbe szerződik, ahol hamarosan országos hírű primadonnává érik és bécsi vendégjátéka révén az osztrák operettvilágban is elismerést vált ki. Nagyvárad és Debrecen közönségének kedvence lesz, a közben 19 évesen megözvegyülő Blaháné. Szigligeti Ede, a pesti Nemzeti Színház igazgatója szerződést ajánl fel színházában.

1875-ben felépül a Népszínház a mai Blaha Lujza téren. Később Nemzeti Színházként is szerepel ugyanez az épület, melyet a metró építése kapcsán bontanak le az 1960-as évek közepén. A Népszínház felépültével a Nemzeti kettéválik, Blaha Lujza leszerződik a Népszínműhöz.
A népszínmű nemzeti jellege szemben állt a francia, német és osztrák operettekkel, amelyek viszont igen kedveltek voltak akkoriban. Blaha elvitathatatlan érdeme ezen operetteknek magyar közvetítésében van. "Itt mutatkozik Blaháné nagy kulturális munkája, amely kiemeli őt az ünnepelt színészek sorából, és valóban a nemzet csalogányává avatja.
1880-as év végén gyöngyösi jótékonysági koncerten megismerkedik, s 1881. február 26-án összeházasodik Báró Splényi Ödönnel. 1894-ben házat vesz magának Balatonfüreden, beleszeret a balatoni vitorlázásba, yachtot vásárol.
1900-ban a Népszínház 25. éves fennállása kapcsán Díszelőadás-sorozatot tartanak, amelyeknek főszerepét Blaha alakítja, aki maga is pályája 25 éves fennállását ünnepeli. 1901-ben a Nemzeti Színház igazgatója, Beöthy László megteremti a "Nemzeti Színház örökös tagja" elnevezésű "intézményt", amelynek első tagjául választják Blahát.
A Népszínházat összevonják a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezi. Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagymama címszerepét.
Utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekel.
Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan él, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt egészen haláláig. 1926. január 18.-án, 76-éves korában eltávozott a színész "Nagyasszony".
Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg, kétszáz fős cigányzenekar búcsúztatta a Nemzet Csalogányát. Jókai és Ady sírja mellett kapott örök nyugvóhelyet.

Forrás: www.szineszkonyvtar.hu
Szeptember 7.
Margaretha Geertruida Zelle (Mata Hari) születésének napja (1876)

1876. augusztus 7-én a hollandiai Leeuwardenben született Margaretha Geertruida Zelle, akit a világ Mata Hari néven, mint indiai származású egzotikus táncosnőt ismert meg.

Az öt éven át zárdában nevelődött Margarethe 19 éves korában egy újsághirdetésen keresztül ismerkedett meg a nála húsz esztendővel idősebb tengerésztiszttel, Campell MacLeoddal, akihez hamarosan feleségül is ment, házasságuk hét évig tartott.
Új nevet vett fel, és egzotikus múltat kreált magának, amelyben holland származásról és férjről nemigen esett szó. Mata Hari néven, mint indiai táncosnő és kurtizán hódította meg a férfiak szívét. A csodálatos külsejének és különlegesen erotikus táncának köszönhetően Párizs, Bécs, Milánó, Berlin exkluzív szalonjai nyitották meg kapuikat előtte. Az 1910-es évek elejére Európa legjobban kereső kurtizánja volt.

Táncosnői karrierje során Mata Hari rendre kapcsolatba került a francia politikai és gazdasági elit több tagjával is. A német titkosszolgálat felfigyelt kapcsolatrendszerére és H21 fedőnév alatt alkalmazta. A háború kezdetén kifizetetlen számlái és hitelezői elől Hágába menekült, de a kirobbanó háború miatt csak nehezen élt meg.
Az első világháború alatt megkopott az ünnepelt művésznő nimbusza, és a franciák a németeknek való kémkedéssel vádolták meg. 1917 februárjában Mata Harit a francia hatóságok letartóztatták, és a Saint Lazare börtönbe zárták. 1917. július 24-én a hadbíróság a táncosnőt bűnösnek találta, és golyó általi halálra ítélte, a kivégzést azonban bizonytalan időre elhalasztotta.

Az utolsó napig kegyelemben reménykedő Mata Harit végül 1917. október 15-én, a vincennes-i lőtérre, egy tizenkét tagú kivégzőosztag elé vezették. Állítólag halála előtt a következőket mondta: „A halál semmi, és ami azt illeti az élet is. Meghalni, aludni, a semmibe eltűnni, mit számít ez. Minden csak illúzió!”. Mivel a holland kurtizánt senki nem volt hajlandó saját költségén eltemettetni, holttestét a Sorbonne Egyetem orvosi karának rendelkezésére bocsátották.

Forrás: www.geographic.hu
Szeptember 6.
Kuroszava Akira halálának napja (1998)

1928-tól a nyugati festészet iskoláján tanult, mellette filmmel, színházzal és irodalommal foglalkozott. Az európai művészet, az irodalomban elsősorban az orosz művészet iránt érdeklődött. 1929 és 1932 között illusztrátorként dolgozott, 1936-ban a Toho filmstúdióban helyezkedett el asszisztensként. Forgatókönyveket írt, ezek egyikéből rendezte meg első filmjét, A judó legendáját 1943-ban. 1948-ban saját filmvállalatot is alapított, mely az 1970-es évekig működött.

Kuroszava világhírét A vihar kapujában alapozta meg, amellyel elnyerte a velencei nagydíjat. Ezzel a művel nemcsak a rendező, hanem az általa felfedezett főszereplő, Toshiro Mifune (1920-1997) is világhírű lett. A színész ikonjává vált a „jindai geki” (kosztümös, történelmi) Kuroszava-filmeknek is. A valóságban a japán hagyományos vívás, a kendo mestere A hét szamurájban (1954) még csak a legcsapodárabb harcos. Mifune zseniális ösztönlénye, Kikuchiyo, pár évvel később már rettenthetetlen harcosként, a névtelen szamurájként egyedül „tér vissza” A testőrben (1961), hogy a faluban garázdálkodó két rivális banda között hasznot húzzon és rendet tegyen. Kuroszava Macbeth-adaptációjában, A véres trónban (1957) pedig a tragikus sorsú, végzetét el nem kerülő Washizu Taketori nagyurat alakítja.

A világsiker hatására a Toho szabad kezet adott az időt és pénzt nem kímélő, mindig tökéletességre törekvő s szinte állandó stábbal és színészgárdával dolgozó Kuroszavának, akit e teljhatalma (mások szerint zsarnoki munkamódszere) miatt csak "császárként" (tenno) emlegettek. A munkatársaival együtt aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit olykor tízszeres túlforgatással filmre vivő rendező 1952 óta maga irányította a vágást is, ezt tartván legfontosabbnak a film világának kialakításában.

A rendező festői hatásokra törekedett, filmjeihez rajzokat készített. Kuroszava képei a keleti hagyományt követik: érezhető a japán fametszetek hatása, de talán még inkább a zen-festészet (a zen-papok nem profi, hanem filozofikusan dilettáns) önfeledt firkálása. Leginkább karikatúraszerű portrékat, kosztümterveket, kompozíciós terveket rajzolt.

Munkásságában szerves egységgé fonódik össze a keleti és a nyugati kultúra: előszeretettel készített adaptációt a nyugati klasszikusok műveiből. Nagyon sok Shakespeare (Machbeth – Véres trón, Lear király – Káosz), Dosztojevszkij (A félkegyelmű) művet adaptált japán környezetbe. Kuroszava azonban többet akart az európai irodalom intellektuális világnézeténél. A filmet szórakoztató formaként is továbbfejlesztette.
Az 1970-es években átszerveződő japán filmgyártásból kiszorult, haláláig főleg külföldi támogatással készítette látványos, vizuálisan gazdag, filozófiailag korunk ellentmondásait mélyen elemző alkotásait, mint az Álmok (1990) és a Még nem (1993) c. filmeket. Életművéért az 1982-es velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán díjat, a Derszu Uzala című szovjet-japán filmje (1975) Oscar-díjat kapott.
1998. szeptember 6-án Szélütésben halt meg a Tokióban.

Forrás: www.sapientia.ro
Szeptember 5.
Arthur Koestler születésének napja (1905)

Arthur Koestler kiemelkedő írója annak a 20. századnak, amelynek arcait és harcait rendkívül jól megismerte. Írásai egy független ítélőképességgel rendelkező személyiség elemzései és számvetései, erős önszemlélettel, kritikai érzékkel, iróniával és szenvedéllyel.

Budapesten született és nőtt fel, majd elektromérnöknek tanult a bécsi műegyetemen, tanulmányait azonban nem fejezte be. Egyetemi évei alatt kerül kapcsolatba a cionista mozgalommal, ennek hatására 1926-ban Palesztinába települ. Itt – egy évnyi sodródás után – újságíróként helyezkedik el, az Ullstein-cég közel-keleti tudósítója lesz. Jeruzsálem után Párizsba, majd Berlinbe helyezik át.

1931. december 31-én belép a németországi kommunista pártba. A következő év júliusában – miután párttagsága miatt elbocsátják – Szovjet-Oroszországba emigrál. 1932 és 1933 folyamán utazásokat tesz a Kaukázusban és Szovjet-Közép-Ázsiában. Az ország valós állapotai és a propaganda által terjesztettek közötti ellentmondás miatt meginog hite Oroszország kommunista mozgalomban betöltött vezető szerepét illetően, majd az 1936-ban kezdődő tisztogatások miatt magától a kommunizmustól is eltávolodik, végül 1938-ban kilép a pártból.

1936-ban a spanyol polgárháborúról tudósít, a nacionalisták elfogják és halálra ítélik; a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampány azonban sikerrel jár. 1939 októberében – vélhetően kommunista múltja miatt – a francia hatóságok letartóztatják, és a Le Vernet-i internálótáborba szállítják, ahonnan 1940 januárjában szabadon engedik, de kiutasítják az országból, a határozatot azonban a háborús körülmények között nem tudják végrehajtani. Amikor a németek bevonulnak Párizsba, bujkálni kényszerül, majd beáll a Francia Idegenlégióba. Innen megszökik, és előbb Észak-Afrikába, aztán a semleges Portugáliába menekül, majd Angliába – vízum nélkül, ezért újra börtönbe kerül, ahonnan 1940 decemberében szabadul. Ezután belép az angol hadseregbe (Pioneer Corps, az egyetlen, ahova ellenséges ország polgárait is besorozhatták – lévén Koestler magyar állampolgár). 1940 decemberében jelenik meg először Sötétség délben című regénye, Angliában, amelyben a sztálini tisztogató perekről, és a kommunista ideológiáról rántja le a leplet. A regény legnagyobb sikerét a háború utáni Franciaországban érte el.

A háború után Londonban él, s noha rövid időkre Észak-Walesben, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban is megtelepedik, végül Londonban talál otthonra. 1955-ben felhagy a politikai írásokkal, és számos tanulmánykötetet ír, amelyekben tudománytörténeti, -filozófiai témákkal, és az emberi kreativitással foglalkozik, majd élete végén szenvedélyesen vonzódik az ún. ESP (Extra Sensory Perception, érzéken túli érzékelés) jelenségeihez. Idős korában Parkinson-kórban szenved, s 1983-ban feleségével együtt öngyilkosságot követ el. Hagyatékából valósul meg az Edinburghi Egyetem Parapszichológiai Tanszéke.

Forrás: http://wikipedia.org
Szeptember 4.
Albert Schweitzer halálának napja (1965)

Albert Schweitzer - alias Oganga, avagy Nagy Fehér Varázsló - Kaysersbergben született 1875. január 14-én. Elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos; Nobel-békedíjas.
Világnézete az élet tiszteletén alapult. Nézete szerint a nyugati civilizáció hanyatlóban van, mivel fokozatosan elhagyja etikai alapját: az élet igenlését. Szilárd meggyőződése volt, hogy az élet tisztelete a legmagasabb rendű alapelv.

Teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott a strassbourgi egyetemen. 1899-ben doktorált Tübingenben; az értekezésének a címe Kant vallásos filozófiája volt. Feleségül vette Helene Bresslaut, aki zsidó származású német volt. 30 éves korában a párizsi evengélikus misszió önkéntes orvosokat kereső felhívására orvosi tanulmányokat kezdett és elutazott Gabonba, ahol Lambarénében kórházat alapított. Mivel német állampolgár volt, 1917-ben letartóztatták és 1918-tól két különböző franciaországi táborba internálták. Az internálás alatt írta Kultúrfilozófia című művét.
Schweitzer 1924-ig Európában maradt, majd visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására. Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson, és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította.

A Pál apostol misztikája, az Indiai gondolkodók világszemlélete, és az Élet tisztelete című könyveivel vált világszerte ismertté az 1930-as években. 1952-től Albert Einsteinnel és Bertrand Russellel együtt tiltakozott a nukleáris kisérletek és a nukleáris fegyverkezés ellen. 1957–1958-ban négy beszédet mondott az oslói rádióban. 1957-ben egyik alapító tagja volt a SANE-nek (The Committee for a Sane Nuclear Policy = Bizottság az egészséges nukleáris politikáért).
1953-ban Nobel-békedíjat kapott.
Lambarénében hunyt el 1965. szeptember 4-én.

Egy olyan emberiségben hitt, amely sokkal mélyebben tudatában van a világegyetemben elfoglalt helyének. Schweitzer úgy tekintette, hogy orvosi munkája a jézusi elhívásra adott válasz, de egyúttal szerény jóvátétel az európai gyarmatosítók történelmi bűneiért is.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki
Szeptember 3.
Báró Eötvös József születésének napja (1813)

Eötvös József vásárosnaményi báró Budán, 1813. szeptember 3-án született. Író, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke.

1831-ben aljegyző lett Fejér megyében, 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája volt. Jelen volt az 1832. évi országgyűlésen Pozsonyban.
1836–1837-ben beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát.
1840-ig a Borsod megyei Sályon élt, és szinte teljes egészében az irodalomnak szentelte magát. Az 1840-es országgyűlés előtt előbb Budára, később Pestre tette át lakását.

Irodalmi működésének kezdete, kiváltképp a „Karthausi” című regénye nagy elismerést szerzett neki mind az irodalomban, mind a közéletben. 1838-ban a Kisfaludy Társaság tagjának választotta, 1860-ban a Társaság elnöke lett.

1841-ben, amikor gróf Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadásba lendült, Kossuth Lajos védelmére kelt, s megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát.
1848-ban az első magyar felelős minisztérium megalakulásakor a vallás- és közoktatásügyi tárcát kapta. Eötvös mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt.
1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja.

1861-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, május 17-én mondta el híres beszédét a válaszfelirati vitában, amelyben európai álláspontról határozta meg teendőinket.
Amikor kihirdették az 1865-ös országgyűlést, lapot alapított (Politikai Hetilap címmel) a felmerülő, főképp a kiegyezést érintő kérdések megvitatására. A kiegyezésben közvetlenül közreműködött. Az új minisztériumban ismét a vallás- és közoktatásügyi tárcát vállalta el. Most már kedvezőbb körülmények közt dolgozhatott, meghozta a népiskolai közoktatásról szóló törvényt és megindította a közép- és felsőiskolák reformját is.

Az 1840-es években már írt a zsidók emancipációjáról, s amikor a törvényhozás 1867-ben ismét lehetővé vált, az egyik legelső törvény a zsidók egyenjogúsítása volt. Létrehozta az izraelita kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését.

A Magyar Tudományos Akadémia 1870-ben elnökké nevezte ki.
Az 1870. évi költségvetés tárgyalásakor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, ennek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, ám decemberben ismét súlyosan megbetegedett, és 1871. február 2-án halt meg Pesten. Ercsiben temették el, a családi sírboltban.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki
Szeptember 2.
Heckenast Gusztáv születésének napja (1811)

Heckenast Gusztávban a kiváló üzleti és minőségérzék idealizmussal párosult. A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem történetének egyik legnagyobb egyénisége volt. Neve összekapcsolódik a magyar irodalom történetével.

1839-ben európai viszonylatban is páratlan gazdagságú, 8000 kötetes kölcsönkönyvtárat nyitott. 1840-1842-ben Bibliographiai Értesítő címmel kiadta az első, havonta megjelenő hazai könyvészeti szaklapot. 1840-ben rábírta a társulásra a dinamikus, de eladósodott Landerer Lajos nyomdászt, az 1715-ben alapított Landerer-nyomda tulajdonosát. A cég ettől kezdve 1863-ig a Landerer és Heckenast nevet viselte. A könyvnyomtató intézet a Belváros szívében, a ma is álló Horváth-házban, a mai Kossuth Lajos utca 3. számú épületben működött. A régi nyomdagépeket korszerű gépekre cserélték. A cég legfontosabb kiadványa a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap volt, amely történelemformáló szerepe mellett a politikai vezércikk-írás meghonosításával is úttörő volt a magyar sajtó történetében. Ötezer előfizetője volt a Pesti Hírlapnak.

1848. március 15-én Landerer és Heckenast nyomdájában láttak napvilágot a szabad sajtó első termékei: a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. Az üzlettársak már előző este értesültek arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Landerer papírt készíttetett elő, s meghagyta munkásainak, hogy pontosan, gondosan dolgozzanak - másnap pedig látványosan "engedett az erőszaknak". Heckenast viszont be sem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott-e meg e magatartás hátterében, vagy az üzlettársak minden eshetőséggel, politikai fejleménnyel számoló "munkamegosztásáról" volt-e szó. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben bekövetkezett halála után a nyomda az ő tulajdonába ment át.

A vállalkozás az 1840-es évek végére lehagyta legnagyobb akkori vetélytársát, a Trattner-Károlyi kiadót és nyomdát, és a második lett az országban az állami tulajdonban lévő Egyetemi Nyomda mögött. A nyomda termékeinek szép tipográfiai képe volt, nem kisebb illusztrátorokat foglalkoztattak, mint Barabás Miklós. Kiadói tevékenysége már a reformkorban nagyszabású volt, de 1860 után bontakozott ki igazán. Az ő kiadásában jelentek meg a kortárs magyar írók művei. Elsősorban az 1840 körül fellépő új, a Vörösmartyékét követő nemzedék munkáit jelentette meg. Ő adta ki Bajza, Berzsenyi, Csokonai, Czuczor, Garay, Gyöngyösi, Jókai, Jósika, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vajda János, Virág Benedek műveit. A gyűjteményes sorozatok kiadását is ő honosította meg (pl. Magyar Remekírók). Az időszaki és napi sajtó majdnem teljesen az ő vállalatában összpontosult. Ő volt az 1854-ben indított híres, nívós Vasárnapi Újság megalapítója, amelynek 7000 előfizetője volt.

Heckenast 1873-ban eladta vállalatát a Franklin Társulatnak, amely az ezt követő hetven évre meghatározta a magyar könyvkiadást, majd 1878. április 10-én bekövetkezett haláláig Pozsonyban élt. 1834-1873 között 1050 művet adott ki 1531 kötetben.

Forrás: www.sulinet.hu
Szeptember 1.
A II. világháború kitörésének napja (1939)

1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött a második világháború, amely mind méreteiben, mind veszteségeiben, mind máig tartó hatásaiban többszörösen meghaladta az elsőt. A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el.

A második világháborút Németországnak a harmincas évektől felerősödő revansista politikája, nyílt agressziós lépései előzték meg. A versailles-i – washingtoni békerendszerrel szemben Berlin-Róma tengely elnevezéssel 1936-ban szövetségi rendszer jött létre Németország és Olaszország majd 1937-ben Antikomintern-paktum néven Németország, Olaszország és Japán között. Ezért nevezték a tagállamokat „tengelyhatalmaknak”.

A náci agresszió először a kelet-közép-európai térséget vette célba: az Anschluss (1938), majd Csehszlovákia feldarabolása (1939) után Lengyelország következett.
1939. augusztus 23-án szovjet-német megállapodás született az érdekszférák, köztük Lengyelország felosztásáról (Molotov-Ribbentrop paktum), majd 1939. szeptember 1-én a Hitleri hadigépezet általános támadást indított Lengyelország ellen, s ezzel kezdetét vette a második világháború. A lengyel védelem a hősi küzdelem ellenére összeomlott. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is átlépték a lengyel határt, s megszállták az ország keleti részét. Tömegesen deportálták a lengyel lakosságot szovjet lágerekbe, és a katyni erdőben 4500 lengyel tisztet mészároltak le.

Ezt követően Észtország, Lettország és Litvánia szovjet katonai és politikai nyomásra 1940 augusztusában „önként” belépett a szovjet államszövetségbe. A szovjet vezetés hasonlóképpen Finnország nagy részét is védelmi övezetévé kívánta tenni. A szovjet-finn háborúban (1939. november-1940. március) azonban érzékeny veszteségeket is szenvedett, kiütközött hiányos felkészültsége.

1940 tavaszán a náci haderő Nyugat-Európa ellen fordult. Ezt megelőzően Anglia és Franciaország – jóllehet a lengyel háború kitörésekor hadat üzent Németországnak – lényegében semmilyen hadműveletet nem folytatott (ez volt az ún. „furcsa háború”).
Az 1940. áprilisi Dánia és Norvégia elleni támadást követően, május 10-én a német hadsereg megtámadta Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot. A francia és belga ellenállás hiábavalónak bizonyult, a francia védelmi rendszer, a Maginot-vonal összeomlott. A német hadsereg Franciaország nagyobbik részét megszállta, július 21-én a francia hadsereg kapitulált. Az ország déli részén. Vichy központtal bábkormány alakult. Az elsöprő német sikerek láttán, 1940 júniusában belépett a háborúba a fasiszta Olaszország is, és először Franciaország ellen, majd az észak-afrikai fronton próbálta – meglehetősen sikertelenül – védeni a tengelyhatalmak pozícióit.

Forrás: jelesnapok.neumann-haz.hu
www.eretlenek.hu









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-04-13 (23011 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.04 Seconds