2018 April 27, Friday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20214839
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Év-Napok június II.





Június 16. A Független Magyarország napja

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúit, Nagy Imre volt miniszterelnököt és társait, 1958. június 16-án végezték ki – titkos per után – a Budapesti Országos Börtönben.
1989-ben – pontosan 31 évvel azután, hogy „hazaárulónak” bélyegezték és kivégezték, Nagy Imrét, az 1956-os forradalom egyik vezéralakját a legnagyobb tiszteletadással, hősként újra eltemették.
Június 16-án mintegy negyedmillió ember vett részt Nagy Imre, Gimes Miklós Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom ismeretlen szabadságharcosának ünnepélyes újratemetésén. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyőin. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, de az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer – s az egész szovjet tömb – összeomlásának szimbólumává vált.

Forrás:
http://jelesnapok.neumann-ház
www.cardex.hu

Kapcsolódó anyagok:
Június 17. Sütő András születésnapja (1927)

Sütő András Született: (Románia, Pusztakamarás (Cămăraşu), 1927. június 17-én, meghalt: Budapest, 2006. szeptember 30-án. Kossuth-díjas erdélyi magyar író.
Mezőségi szegényparaszti családból származott. Szülei: Sütő András és Székely Berta. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap: Levél egy román barátomhoz címmel.
1949.-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951.-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival ezért 1954.-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989.-ig helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be.
Írói indulásának zsengéit 1948-tól az Utunk közli Kolozsvárott. Első megjelent novellája a Hajnali győzelem (1948) 1950-ben jelenik meg – Hajdu Zoltánnal közösen – első drámája, a Mezítlábas menyasszony. Első novelláskötete az Emberek indulnak. Kritikai szellemű, Félrejáró Salamon című ( 1955 ) elbeszélése alapján film készül, a művet – bukaresti bemutatója után – ellenséges produkciónak minősítve, betiltják.
1965-77. között parlamenti képviselő, Olaszországban, Iránban és az NDK-ban járt, parlamenti, illetve íróküldöttségek tagjaként. l967: a Pompás Gedeon bemutatója Marosvásárhelyt, Harag György rendezésében. A nagy sikerűnek induló előadás-sorozatot már majdnem az elején betiltják.
1974.-1982. közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt.
1980-tól kezdve a Ceauşescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. 1990-ben a marosvásárhelyi százezres könyves-gyertyás tüntetés toborzója és szónoka. Március 19-én veszítette el egyik szeme világát, amikor a leitatott és felhergelt csőcselék életveszélyesen megsebesítette. Ezután Budapesten ápolják, majd Amerikában is kezelik.
Az 1990-es évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke. 
1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.
Életének nyolcvanadik évében, hosszan tartó betegség után, melanomában hunyt el. A marosvásárhelyi református temetőben nyugszik.

Néhány ismertebb műve:
• Mezítlábas menyasszony (dráma) Bukarest, 1950 • Félrejáró Salamon (kisregény) Marosvásárhely, 1956
• Pompás Gedeon (dráma) Bukarest, 1968 • Anyám könnyű álmot ígér (regény) Bukarest, 1970 • Istenek és falovacskák (esszék) Bukarest, 1973 • Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma) Bukarest, 1975 • Csillag a máglyán (dráma) Bukarest, 1975 • Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977 • Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé) Bukarest, 1977 • Évek – hazajáró lelkek (cikkek, naplójegyzetek) Bukarest, 1980 • Szuzai menyegző (dráma), 1980 • Advent a Hargitán (dráma) Budapest, 1987 • Szemet szóért (naplójegyzetek) Debrecen, 1993 • Balkáni gerle (dráma) Budapest, 1999

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
www.irodalmiakademia.hu
Június 18. Makszim Gorkij halálának napja (1936)Makszim Gorkij halálának napja (1936)

Makszim Gorkij (Alekszej Makszimovics Peskov) Nyizsnij Novgorod-ban született 1868. március 14-én.
Embert próbáló körülmények között nevelkedett, apja műbútorasztalos volt, korán meghalt, nagyapja nevelte fel.
1884-ben nem vették fel a kazanyi egyetemre, ezután gyalog járta be Oroszországot, még a cári rendőrség is felfigyelt rá.
Gorkij 1892-ben megírta első művét, a Makar Csudra című elbeszélést. 1898-ban Karcolatok és elbeszélések címmel megjelent két kötetes alkotása, mellyel nagy feltűnést keltett. 1900 körül a Znanyije című folyóirat vezetője lett.
1905-ben részt vett a forradalomban, minek nyomán bebörtönözték, de gyorsan kiszabadult. 1905-1917 között a bolsevik párt tagja volt, s személyesen ismerte Lenint is. 1906-ban emigrált, előbb az Amerikai Egyesült Államokba, majd Capri szigetére utazott. Pár év múlva, 1913-ban azonban hazatérése után a Zvezda és a Pravda munkatársa lett, majd 1915-ben saját napilapot alapított, a Letoiszt. 1917-ben, az októberi fordulat alatt a Novaja Zsiznyben publikált. Szembefordult a bolsevik párttal, és korábbi barátjával, Leninnel. Összeveszett a bolsevikok több vezetőjével, pl. Zinovjevvel. 1918 végére ismét a párt „szimpatizánsa” lett, a következő években „őfelsége ellenzéke” szerepét próbálta játszani, s néha még a Cseka által elfogott embereket is ki tudott szabadítani. Lenin ezért is javasolta neki, hogy menjen külföldre, kezeltesse magát.
Gorkij 1921-ben tüdőbetegséget kapott, s ismét elhagyta a Szovjetuniót, Németországba, Csehországba, majd Olaszországba (Sorrento) utazott. Csupán hét év múlva, 1928-29-ben tett látogatást újra a Szovjetunióban. 1931-ben aztán végleg hazatérve ünnepelt íróvá vált.
1934-ben ő volt az I. Össz-szövetségi Írókongresszus vezetője. Ő lett az Írószövetség első elnöke is.
Moszkvában halt meg, 1936 június 18-án, tüdőbajban, de máig sokan vitatják, hogy természetes módon. Az általa csak 'Jagodkának' szólított Genrih Grigorjevics Jagoda vezette NKVD-t sejtik a halála mögött.
Pályája kezdetén Gorkij a szegények, csavargók, alkoholisták, a társadalomból kihullottak költője akart lenni. Korai művei: Makar Csudra (1892) – első novellája, Szegény emberek (Foma Gorgyejev, 1899), Dal a sólyomról (1894) stb. Első drámája a Kispolgárok (Мещане) 1901-ben született.
 
A szocialista realizmus útján
Gorkijt világhírűvé tette az Éjjeli menedékhely, (На дне), innentől fogva a szegények költője címke rabja maradt. Következő színművei, a Nyaralók (Дачники, 1904) és a Nap fiai (Дети солнца, 1905) a Kispolgárok vonalába tartoznak; a néptől elszakadt értelmiségről szólnak. 1906-ban, saját elmondása szerint „túlságosan is sietve” írta Az anya (Maty) c. regényét (Brecht átdolgozta darabbá). Az anyát a szocialista realizmus egyik első műveként tartották számon. A drámába az Ellenségekkel tör be Gorkij új látásmódja. Ezután írt művei jobbára a (levert) 1906-os forradalom visszhangjai: így keletkezik az Okurovi ciklus (Gorodok Okurov, 1908) vagy a Gyónás (Iszpovegy, 1908) c. regénye.
1911 után optimisztikusabb hangot üt meg. Gyermekkorom (Gyesztvo, 1913), Orosz földön (Po Ruszi, 1912-16), Inasévek (V ljugyah, 1916) stb. Az októberi fordulat évében a Novaja Zsiznyben írja Időszerűtlen gondolatok (Nyeszovremennyije miszli) c. cikksorozatát, amit 1920 után a rendszerváltásig nem adtak ki, mivel Gorkij Lenint és a bolsevikok „következetes forradalmi intézkedéseit” bírálta.

Az Októberi Forradalom után
A fordulat után átmenetileg nem ír darabokat. (Illetve egyet igen, de azt a hatalom betiltja.) Önéletrajzi regénytrilógiája befejező része, az Egyetemi éveim (Moi unyiverszityeti, 1922) sokkal komorabb hangvételű, mint az Inasévek vagy a Gyermekkorom. Lenin (1924-31) c. portréjában nemcsak a népvezért, hanem a pozitív emberi erények megtestesítőjét is bemutatja. Az orosz kapitalizmus idején játszódik családregénye, Az Artamonovok (Gyelo Artamonovih, 1927). Az Átlag, a Kispolgár platóni ideáját akarja megírni Klim Szamgin élete (Zsizny Klima Szamgina, 1925-36) című epopeiájában. Gorkij egy Faust-, Hamlet-szerű figurát akart alkotni Szamginnal, akit tervei szerint a Lenint éljenző tömeg taposott volna agyon 1917 áprilisában. A regénybe a századforduló Oroszországának összes típusát, jelenségét bele akarta írni – kész csoda, hogy nem tudta befejezni. 1928-ban körutat tesz a Szovjetunióban: úti benyomásait A Szovjetunióban (Po szojuzu szovjetov, 1929-30) c. cikksorozatban rögzíti.
Az 1930-as években születtek újabb darabjai, drámaíró művészete újabb virágzó szakasza 1932-34-re tehető. Jegor Bulicsov és a többiek (1932) és Vassza Zseleznova (1935, első verzió: 1911) kiemelkedőek.

Regényei:
• Három ember (Трое, 1900) • Vergődés: Matvej Kozsemjakin élete (Жизнь Матвея Кожемякина, 1909–11)
• Mesék Itáliáról (Сказки об Италии, 1913-15).
Drámái:
• Barbárok (Варвары, 1905) • A nap fiai (Дети солнца, 1905) • Az utolsók (Последние, 1908) • Csodabogarak (Чудаки, 1910) • A hamis pénz (Фальшивая монета, 1913) • Zikovék (Зыковы, 1913) • Jakov Bogomolov (Яков Богомолов, 1914) • Az öreg (Старик, 1915) • Szomov és a többiek (Сомов и другие, 1931) • Dosztyigajev és a többiek (Достигаев и другие, 1933)
Cikkei, naplói
• Tolsztoj (1919) • A. P. Csehov (1905-21) • Az orosz parasztságról (О русском крестьянстве, 1922)
• Naplójegyzetek. Visszaemlékezések (Заметки из дневника. Воспоминания, 1923) • Leonyid Kraszin (1927) 
A „szocialista realizmus” legnagyobb alakja. A sztálini érában kissé leegyszerűsítve értelmezték. A világirodalomra is nagy hatással volt, ámbár inkább mint a lecsúszott emberek ábrázolója. Munkásságát sokra tartotta G. B. Shaw, Anatole France, Romain Rolland, és Louis Aragon is.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org

Június 19. Gyurkovics Mária születésnapja (1913)

Gyurkovics Mária született 1913. június 19-én Budapesten. Opera- és hangversenyénekesnő (koloratúrszoprán), Kossuth-díjas (1953), érdemes művész (1950), Liszt-díjas (1953), kiváló művész (1954).
A harmincas évek elején Jászó Györgynénél és Molnár Imrénél tanult a Zeneművészeti Főiskolán. 1937-ben, oklevelének megszerzése után szerződtették az Operához. Itteni működése során azt a hatalmas űrt töltötte be, melyet Szabó Lujza halála, Alpár Gitta külföldre távozása és Sándor Erzsi visszavonulása váltott ki.
1937-ben Gilda (Verdi: Rigoletto) szerepében debütált, óriási sikerrel. Három évtizeden át volt az Operaház vezető koloratúrszopránja.  Repertoárja magában foglalta valamennyi jelentős primadonna- és lírai szerepet. Pályafutása végén kiváló komikai karakteralakításokat nyújtott. Gyakran énekelt daljátékokban és filmekben is (Kacsóh Pongrác: János vitéz – Francia királykisasszony; a Déryné c. film címszerepe), de igazi működési területe mindvégig az opera- és oratórium-szerepek maradtak. Az Operaház repertoárjának és a Budapesten bemutatott oratóriumoknak csaknem valamennyi koloratúrszerepét énekelte. Különösen az utóbbiak stilárisan kiváló megoldásainál talált segítő- és pályatársra Forrai Miklós személyében, akihez 1940-ben feleségül ment. 1968-ban abba kellett hagynia a nyilvános szereplést egyre súlyosbodó betegsége következtében. Budapesten halt meg, 1973 október 28-án.
Johann Strauss keringőjéhez írott kadenciáit 1957-ben a Zeneműkiadó megjelentette.
Kodály Zoltán: Missa brevis, a szerző által vezényelt hangfelvételén ő énekelte a szopránszólót.

Főbb szerepei:
Gilda (Verdi: Rigoletto); Éj királynője (Mozart: Varázsfuvola); Norina (Donizetti: Don Pasquale); Gara Mária (Erkel F.: Hunyadi László); Lakmé (Delibes); Rosina (Rossini: A sevillai borbély); Lammermoori Lucia (Puccini); Annuska (Weber: A bűvös vadász). – Oratóriumok: Händel: Messiás és Judás Makkabeus; Haydn: Teremtés és Évszakok; Orff: Carmina burana; Mozart: Requiem és C-moll mise. – Irod. Rajk András: Gy. M. (Muzsika, 1974. 1. sz.)

Forrás:
http://mek.oszk.hu
Június 20. Menekültek Világnapja

2001-ben tartották először e napon a Menekültek Világnapját, amellyel a hazájukat elhagyni kényszerülők helyzetére hívják fel a figyelmet világszerte.
Menekült: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy, aki faji illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás vagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik.
Az Afrikai Egységszervezet indítványára 1975. június 20. óta minden évben megtartották az afrikai menekültek napját, arra emlékezve, hogy 1974. június 20-án életbe lépett az egységszervezet vezetõinek megállapodása. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott az ENSZ közgyűlése, a nap Menekültek Világnapjává nyilvánításával.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága 1951. január 1. óta működik, és a háború, etnikai, vallási feszültségek vagy gazdasági okok által szülőföldjük elhagyására kényszerített személyek és népcsoportok ügyével foglalkozik. Napjainkban a világ 115 országában a legmostohább körülmények között 6000 UNHCR alkalmazott segíti a világ 17 millió menekültjét és menedékkérőjét.
Az Amnesty International az önkényesen fogva tartott és jogellenesen kiutasított menekültek és menedéket kérők helyzetére kívánja irányítani a világ figyelmét. Ismert tény, hogy az önkényesen fogva tartottak és jogellenesen kiutasítottak közül sokan menedékjogot keresnek.  Másokat a menedékjog iránti kérelmük elbírálásának ideje alatt tartanak fogva.

A kiutasítás gyakorlata is gyakran ütközik az emberséges bánásmód és a méltányosság követelményeivel.
Változó világunkban a migráció, az emberek mozgása a korábbinál sokkal gyorsabb ritmusban történik. Néhány éven belül az Uniónak közös európai menedékjog-rendszere lesz, amelynek alapján az összes menedékkérő helyzetét azonos alapon bírálják majd el, egyforma biztosítékokat, garanciát adva, bárhol is nyújtották be kérelmüket az érintettek. 
Forrás: http://jelesnapok-neumann-haz.hu; www.amnesty.hu; http://pecs.index.hu
www.hetek.hu

Június 21. Nyári napforduló, a csillagászati nyár kezdete

Ezen a napon a leghosszabb a Nap égen megtett útja (nálunk északkeleten kél, és északnyugaton nyugszik), a Ráktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Ráktérítő nevét onnan kapta, hogy a Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, a Ráktérítő magasságába, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé. Az év leghosszabb napját ezért nevezik nyári napfordulónak (a déli félgömbről nézve ekkor jár a Nap a legalacsonyabban, ott ez a nap a téli napforduló). A napfordulat a gyakorlatban nem a nyár kezdetét jelzi. Mi június 1-jétől számoljuk a nyarat (meteorológiai nyár), a kínaiak a régi keltákhoz hasonlóan május 5-étől. Náluk június 21-én a zeniten járó Nappal együtt tetőzik a nyár.
Az évszak jelképe a római falképeken és mozaikokon robusztus ifjú, fején kalászkoszorúval, sárga ruhában, a kezében sarló.  A nyári hónapokat három ifjú jelképezte, liliomos sárga ruhában, a Rák, az Oroszlán és a Szűz jeleivel a kezükben. A nyári napforduló jelképe viszont megint csak kalászkoszorús, jobbára meztelen ifjú volt. Mindössze ágyékát fedte bíborszínű fátyol, amit a derekán csillagos öv tart, a Rák jelét formázó csattal. Baljában rák, jobbjában a földgömb, amelynek felső háromnegyede megvilágított, alsó negyede sötét. Bokáin szárnyak, a jobbon két fehér, a balon egy fehér és egy fekete szárny. Az archaikus gondolkodásban a nyárhoz a dél (napszak és égtáj), a tűz (elem), a színek közül többnyire a sárga rendelődött.

Forrás:
http://jelesnapok.neumann-haz.hu

Június 22. Weöres Sándor születésnapja (1913)

Weöres Sándor (Szombathely, 1913. jún. 22. – Bp., 1989. jan. 22.) költő, műfordító, drámaíró.
Földbirtokos katonatiszt apa és művelt polgárcsaládból származó anya egyetlen gyermeke. Csöngén élt, gyermekkorától nagy műveltségű felnőttekkel érintkezhetett. Pápán, Szombathelyen, Győrött, Sopronban végezte középiskolai tanulmányait; 1933-ban Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész, ekkor ismerkedett meg Fülep Lajossal.

1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben pedig első kötete, a Hideg van. 1935-ben Baumgarten-jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült. 1937–38-ban Észak-Európában és Távol-Keleten járt. 1939-ben a vers keletkezéséről értekező önvallomásával doktorált (A vers születése). Könyvtáros lett Pécsett, de sok időt töltött Budapesten is. 1947-ben Pestre költözött, 1948-ban feleségül vette Károlyi Amyt. Hosszabb olaszországi tanulmányutat tett.
Világszemlélete miatt támadások érték; 1949-től csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. Színes, dallamos versein nemzedékek nevelődtek (Bóbita, 1955; Ha a világ rigó lenne, 1974). 1951-ben könyvtárosi állásából is elbocsátották. Kodály Zoltán, aki már a 15 éves lírikus versét (Öregek) megzenésítette, támogatta. 1956 végén megjelent Weöres Sándor gyűjteményes kötete; 1957-től 1964-ig ismét nehezen tudta megjelentetni írásait. 1966-ban Nyugat-Európában és az USA-ban járt. A nyolcvanas években mind súlyosabb betegségekkel küzdött. Kossuth-díjas (1970).
Költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak erős hatását mutatja; leginkább természetes, naiv őszintesége egyéníti. Maradandó Babits Mihály és Füst Milán befolyása: a személyiség háttérbe húzódásában, a kitalált helyzetekben, „szerepekben” való megszólalásban. Korán megmutatkozott a primitív és az ősi megnyilatkozási formákhoz való vonzódása (A kő és az ember, Maláji ábrándok, Első emberpár); mitikus asszír és ógörög költői művek átírására is több ízben vállalkozott (Istar pokoljárása, Gilgames, Theomachia). Tudatosan vállalta, hogy különböző stílusokat asszimiláljon. Medúza (1944) című kötetében már saját világát építette.
Fölfogására Hamvas Béla is hatott, akár a keresztény és a platoni szemlélet. Az emberi érzékek szerinte csak a jelenségek fölszínét közvetítik, de a praktikumra irányuló értelem sem jut mélyebbre, igazabb látásig; ezzel csak egy magasabb rendű, az ősit meg nem tagadó szellemiség tud élő kapcsolatot teremteni. Alacsonyabb szinten a játékosság és a naiv, nyitottságát el nem veszítő szemlélődés, magasabban a harmóniák, ritmusok törvényeihez igazodó művészi alkotó tevékenység. Szerinte a közvetlen tapasztalással észlelhető vagy a tudományos kategóriákkal rendbe foglalható történelem sem több kicsinyes részérdekektől meghatározott, zavaros történéshalmaznál; az igazi a szellem alakváltásaiban ragadható meg (Egy másik világ, Őrültekháza, Örök sötétség tapad…, Le Journal, XX. századi freskó). Ez utóbbi megvalósítására törekedett életművének sokféleségével: képi, érzelmi, gondolati és hangzáselemeket hordozó anyagának zenei megszerkesztésével (kisebb változatokban: Magyar etüdök, Rongyszőnyeg; nagyobb kompozícióban: Háromrészes ének, Harmadik szimfónia).
A társadalmi változások ritkán késztették – ekkor is többnyire áttételesen –megnyilatkozásra (XX. századi freskó, Elesett katonák, Relációk), a közvetettséget néha az általános létélmények vagy a létbölcselet kifejezéséig fokozva (A reménytelenség könyve, Mahruh veszése, Nehéz óra). Számára az átélt rettenetek az egyetemes értékvesztés részei, s mivel a cselekvés megoldást nem hozhat, e rettenetek teremtenek alkalmat a cselekvésről való lemondás megfogalmazásához. Mítoszaiban és más nagy verseiben a világgal való ősegység helyreállításának, a férfi–nő viszonylatoknak, az anyag és a szellem ellentéteinek és a művészlétnek a kérdéseit dolgozta föl (Hatodik szimfónia, Az elveszített napernyő, Medeia, Orpheus). A szürrealistáktól tanult laza képzettársítás Weöres Sándor soraiban éppúgy találkozik a primitív szemlélet titokzatosságával, mint a gyermekversek friss játékosságával, a zenei motívumszerkesztéssel vagy a modern szabadversépítés eljárásaival; bravúros verselésének köszönhetően rendkívül sok versváltozatot alakított ki (Fughetta, Fuga, Változat egy népdalra, Grádicsok éneke, Dob és tánc, Ablak az éjbe, Négy korál). Gyakran juttatta jelentős szerephez az írásképet (Kínai templom, Keresztöltés, Tapéta és árnyék, Egérrágta mese). Versportréinak egy része is fontos (Három emlékmű, József Attila utolsó fényképére), lényegesen nagyobb azonban a súlya negyven darabból épített szonettciklusának (Átváltozások). Ebben az örök alakváltás, az átszellemült vándorlás eszményeit sugallva talán legteljesebb kifejtését adta harmóniaeszményének és a változás–változatlanság egységéről kialakított fölfogásának. E ciklus kiemelkedő darabjai: Proteus, Marsyas és Apollon, A nyüzsgés, A kilyukadt világ, Autophagia, A benső végtelen, Animus, Anima, In aeternum. Szerepjátszó készségét és stílusvirtuozitását Psyché című kötetében bontakoztatta ki a legszabadabban: ez a kitalált időrendjéből következő fejlődésen túl motivikusan is megszerkesztett versgyűjtemény a másfélszáz évvel korábbi időbe képzelt költőnőnek, Lónyai Erzsébetnek ellentétek közt őrlődő életéről, különös lelkivilágáról vall.
Weöres Sándor kései lírájában nagyobb szerepet kapnak a személyes tényezők. Kiemelkedő költői műve még a Hetedik, a Nyolcadik, a Kilencedik szimfónia (ezeket részben korábban külön megjelent darabokból állította össze többtételes alkotásokká), A föld meggyalázása, Fairy Spring, Salve Regina, Variációk Sevcsenko témáira, Internus, Merülő Saturnus. Írt mesejátékokat, oratóriumdrámát és egyfelvonásos drámai költeményt; megszokottabb drámatípusokhoz közelebb álló műveiben leginkább a hatalomváltás problémái foglalkoztatják. Legértékesebb közülük a középkor végi Észak-Afrika színterére helyezett, alakok sokféleségét mozgató, problémákban és költői értékekben is gazdag Octopus.
Weöres Sándor műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül (közvetítéssel más nyelvekből is) tolmácsolt művekkel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. Különös figyelmet érdemelnek a szemléletével rokon kínai versek átültetései.

Forrás:
http://jelesnapok.neumann-haz.hu

Június 23. Olimpiai nap

1894 június 23-án – Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére – összeült Párizsban a „Kongresszus az olimpiai játékok felújítására”, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését. Megalakult a NOB.
E jeles esemény emlékére tartjuk 1987 óta az OLIMPIAI NAPot.
Az ókori olimpiai ünnepségek az emberiség történetének legértékesebb tradícióihoz tartoznak, melyek a mítoszok világából és a görögség társadalmi, politikai viszonyaiból nőttek ki.
Az antik olimpiák, a regionális görög versenyjátékok és a római gladiátorviadalok megszűnése után hosszú ideig csend honolt az európai testkultúrában. A lovagi próbák és a bajviadalok átvettek ugyan valamit az ókor bizonyos elemeiből, de csak a reneszánsz alatt vetődhetett fel az olimpiai játékok újjáélesztésének gondolata. Azt szokták mondani, hogy a görögség kultúrája nélkül nincs modern Európa, ennek mintájára állíthatjuk, hogy a septem probitates (hét lovagi próba) és a reneszánsz testkultúrája nélkül nem lett volna modern olimpia. Az első újkori művet az olimpiákról Mateo Palmieri (1405–1475) reneszánsz tudós és államférfi írta, majd ezt követően sok szerző többféle nyelven értekezett a görögök híres versenyjátékáról.

A XIX. században a görögök kísérleteztek dicső múltjuk felelevenítésének serkentésére olimpiák rendezésével, melyek azonban többnyire „lacikonyhás” népünnepélyekbe torkollottak. Az antik olimpiai szentély ásatásai, amelyeket Ernst Curtius végzett 1875-től 1881-ig, felhívták a figyelmet az olimpiákra, és új lendületet adtak az ősi versenyjátékok felújításának. Az ókori és az újkori olimpiák „nulla kilométerköve” egyaránt Olümpia, a Peloponnészosz-félsziget nyugati részén fekvő kis település, amely felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította az emberiség kultúráját. Már csak egy vezéregyéniség hiányzott, aki az ősi romok alól feltárt leletekbe életet lehel. Ez lett Coubertin báró.
A NOB megalakulása után azonnal elkészítették az alapszabályt (Olimpiai Charta), amely kisebb-nagyobb korrekciókkal ma is érvényben van. Az alapító tagok névsorát az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban őrzik, márványba vésve. A híres sportpálya főbejárata előtt, egy kis olajfaligetben áll a görög Averoff szobra, aki a felújítást finanszírozta.

Az emlékműnek az a magyar vonatkozása, hogy az első olimpia megnyitóján – a külföldi delegációk nevében – dr. Kemény Ferenc mondott beszédet a leleplezéskor, francia nyelven.
Az olimpiai láng 1896-ban lobban fel újra, Athénban.
A Világ- és Európa-bajnokságok évente, kétévente követik egymást, a labdarúgók nagy tornája mellett az olimpia az egyetlen, amelyre négy éven át kell készülnie egy sportolónak. Ez adja az itt elnyert érmek igazi rangját: ahhoz, hogy valaki az ötkarikás játékokon eredményesen szerepeljen, négy éven keresztül kell dolgoznia, majd ott, abban a néhány percben, azon egy napon, a két hét során azon az öt-hat-hét mérkőzésen kell kihoznia magából a legjobbat. Ha sikerül, helye van a pantheonban, - ha nem, újabb négy esztendőt kell várnia, hogy ismét megpróbálhassa.
Következő olimpiák: Peking 2008, Vancouver 2010, London 2012
2016-ra már nincs valós esélye az olimpiai játékok budapesti lebonyolításának, viszont 2020-ra megteremthetők a szükséges feltételek – ez derült ki a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemrég frissített megvalósíthatósági tanulmányából, amelyet a BOM (Budapesti Olimpiai Mozgalom) felkérésére készített el.
A várható kiadásokat illetően: a rendezés nettó költsége 518 milliárd forint lenne. A tanulmány azonban kiemeli, hogy a sikeres lebonyolításhoz európai színvonalú országos és fővárosi infrastruktúrával kell rendelkezni, és az ehhez szükséges fejlesztések költsége mintegy 4646 milliárd forint lenne.
Elengedhetetlen az ország és a főváros hosszú távú fejlesztési terveinek összehangolása, amelynek garanciáját a szervezet egy önálló olimpiai törvény megszületésében látja. Ezért a BOM – a kormánnyal, a fővárossal és a parlamenti pártokkal történt előzetes egyeztetést követően megbízást adott a törvénytervezet előkészítésére.

Forrás:
www.mob.hu
www.nsh.hu
www.mssz.hu
http://jelesnapok.neumann-haz.hu

Június 24. Örkény István halálának napja (1979)

Örkény István jómódú zsidó polgárcsaládban született Budapesten 1912. április 5-én, apja tekintélyes gyógyszerész, aki kormányfőtanácsosi címet visel. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.
1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök.
A világháborúban munkaszolgálatos a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.
1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között a forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott vegyészmérnökként.
Az ötvenes években ismerkedett meg Radnóti Zsuzsával, akivel 1965-ben kötött házasságot.
Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.
Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ben jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.
A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.
1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében. Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (pl. a Macskajátékból).
A hatvanas évek derekán, amikor a „lágyuló” diktatúra olyan új hangot keresett, amely látványosan elszakad a máris rossz emlékű sematizmustól – egyszerre kiderült, hogy Örkény abszurdnak mondott, valójában groteszk, tragikomikus életlátása a keresett és megtalált újdonság. A legfanyarabb abszurditás is eltűri a happy endet. Ez történt Örkénnyel. A Tóték már kisregény korában is az önkénynek és a kiszolgáltatott kisemberek életének paródiája, de színpadi formában minden komorsága ellenére fergeteges komédia lett. Majd a Macskajáték az idős emberek szerelemért küzdő kései vágyait mutatja be, olyan egyszerre szatírikus és megértő érzelmességgel, hogy még nagyobb világsikert aratott, mint a Tóték politikaparódiája. Örkény tulajdonképpen visszatért - de sokkal magasabb művészi formában-ahhoz, amit ifjan a Tengertánc őrült-történetével kezdett.
1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.
1949-ben az Ifjúsági, majd 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színházának a dramaturgjaként dolgozott. A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.
Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.
Maradt még annyi ideje, hogy megírja az életveszélyes élet képtelen komédiáját, a Pisti a vérzivatarban-t, és legvégül – mintegy csúcspontjául a bizarrságnak és abszurditásnak – a Rózsakiállítás című kisregényt arról, hogy milyen mulatságos egy temetés. 
Budapesten, 1979. június 24-én halt meg.
Örkény István nevét egy drámaírói ösztöndíj, az Örkény István Színház és néhány róla elnevezett közterület is őrzi.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
www.literatura.hu/irok

Június 25. Karinthy Frigyes születésnapja (1887)

Apja Karinthy József tisztviselő, anyja Engel Karolina, Frigyes a család ötödik gyermeke. A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humán oktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban s tizenöt éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regényében, melyet a Magyar Képes Világ közölt folytatásokban.
1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be.
1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával, ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal.
1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok tiJudik Etellel 1913-ban kötött házasságot, 1914-ben született meg fiúk, Gábor.
A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz 1914 című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba 1915 című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel 1916 című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem.

1918-ban a spanyolnátha áldozataként harminckét éves korában meghalt felesége. A politikai fordulatok is meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták.
1920-ban feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb, korábban orvosi tanulmányokat folytató Böhm Arankát. 1921-ben született meg gyermekük, Ferenc.
Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról. 1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verskötete, a Nem mondatom el senkinek. 1931-ben részt vett egy Zeppelin-utazáson, szerepelt PEN és eszperantó kongresszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább.
1936 márciusában mind súlyosabbá váló rosszullét, szédülés, hányinger, hallucináció, kínzó fejfájás környékezte. A Budapesten és Bécsben végzett vizsgálatok kétségtelenné tették: sürgősen műtendő agydaganata van. Május 5-én Stockholmban műtötte meg agytumorát Olivecrona professzor. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a „túlvilágról”, s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackban című verseskönyvét. Öt évre szóló írói tervet készített.
1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatirikus írásaiban rendre szétszedi, kiforgatja a szavakat, új értelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az ő számára a nyelv nemcsak eszköz, hanem műalkotás is
A magyar irodalomban a humoros-szatirikus-groteszk művészet szintézisét hozta létre, azt a fejlődést folytatva, amit még a reformkorban Bajza és Kölcsey által szorgalmazott progresszív és erősen kritikus hangvételű komikus irodalom kezdett.
Az 1912-ben megjelent Így írtok ti (majd egyre bővülő újabb kiadásai) felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értéke, hogy rendkívüli módon népszerűsítette a modern, a kortárs, a nyugatos irodalmat. Ennek volt árnyoldala is; Kosztolányi Édes Annájában Patikárius Jancsi ebből a kötetből szerzi felszínes ismereteit; Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban arról ír, hogy a polgári házakban Karinthy paródiagyűjteménye pótolta a kortárs irodalom olvasását. Az Így írtok ti nem elsősorban és nem kizárólagosan a stíluseszközök paródiája vagy travesztiája, hanem az alkotói mentalitás és világkép mély ismeretéből fakadó, hol metszően ironikus-szatirikus, hol megértően humoros rajzok.
A Tanár úr kérem 1916-ban jelent meg, s a kötetbe foglalt tizenhat írás népszerűsége, az életműben elfoglalt kiemelt helye miatt az Így írtok ti-vel vetekszik. Karinthy diákfigurái - miközben élő, eleven alakok - valójában archetipikus emberi szituációk és magatartásformák megtestesítői. Az iskola az élet metaforája, melyből el-elvágyik az ember, de elhagyni azért nem szeretné azt.
Karinthy Frigyes egész életében a nagy mű, az enciklopédia megalkotására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégis az apró, a látszólag mellékes, a kényszerből született művekkel alkotott, kitágítva a magyar nyelv ábrázolási, megjelenítési lehetőségeit.

Forrás:
http://enciklopedia.fazekas.hu/

Június 26. Kábítószer-fogyasztás elleni nemzetközi küzdelem napja

Az ENSZ közgyűlésének 1987. évi határozata alapján 1988-tól minden év június 26-án tartják.
A drogfogyasztás az emberi kultúra részeként különböző korokban, különböző célokkal folyamatosan jelen volt és jelen van napjainkban is, azonban egészségügyi, társadalmi következményei századunkban váltak világméretű problémává. A pszichoaktív szerek (az emberi lélekre, pszichére ható szerek) fogyasztása több ezer évre visszavezethető. A különböző anyagokat az emberek Istenként tisztelték, részei voltak az ősi szertartásoknak, máshol a transzcendentális állapot előidézőiként a túlvilággal való kapcsolat feltételének tartották azokat. Egyes szereket gyógyítási célra is használtak.
Ezt a viszonylagos egyensúlyt borította fel a gyarmatosítás, a világkereskedelem fejlődése: a különböző civilizációk találkozása-ütközése nyomán ezek a szerek a kizsákmányolás, az elnyomás eszközévé váltak, sőt a kereskedelmi fizetőeszköz szerepét is betöltötték.
A mai kábítószer-fogyasztás azonban sok tekintetben különbözik a korábbiaktól:
• a napjainkban történő droghasználat jellemzője, hogy nem kíséri társadalmi konszenzus, nincs igazán szociokulturális szerepe,
• a különböző "anyagok" kereskedelmi cikké váltak, előállításuk, terjesztésük szervezetten történik,
szorosan kapcsolódnak a bűnözéshez (erőszakos bűncselekmények, szervezett bűnözés, pénz és fegyverkereskedelem).
A drog mint fogalom meghatározására jól ismert Lucchini 1985-ös definíciója : "…drognak nevezünk minden olyan terméket, amely befolyásolja a mentális működést és ítélőképességet, amelyek fogyasztása tiltott, vagy a nem tiltott anyagok közül, amelyeknek fogyasztása veszélyes és visszaélésre alkalmas, vagy deviáns." (Elekes, 1993: 13).

Általánosságban a drog-problémák tárgyalásakor az illegális szerek fogyasztására, illetve a fogyasztás következményeire gondolunk, bár maga a drog definíció szerint más, egyébként legálisan beszerezhető szerek (alkohol, dohányzás, gyógyszer) fogyasztásáról is beszélhetünk. Illegálisnak tekinthetők mindazon szerek, melyek előállítását, termesztését, fogyasztását, kereskedelmét törvény tiltja. Legálisnak tekinthetők azok a szerek, melyek törvényes úton beszerezhetők, fogyasztásukat törvény nem tiltja, azonban egészségügyi, szociális, társadalmi következményeiket tekintve a többi droghoz hasonló jelentőségük van.

A drogokkal összefüggő bűncselekményeket elkövetők 93 %-a 31 évesnél fiatalabb, sőt minden hatodik tettes fiatalkorú. Az Országos Kriminológiai Intézet kutatása szerint a drogtörvény 1999-es szigorítása nem vezetett eredményre.

Forrás:
www.szochalo.hu

Június 27. Cukorbetegek Világnapja

A Cukorbetegek Világnapját először 1991. június 27-én rendezték meg. Az eseményt az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) együttműködve a Nemzetközi Cukorbeteg Szövetség (IDF) szervezi.
Évtizedekkel ezelőtt a cukorbetegek életét elsősorban a heveny szövődmények veszélyeztették, ma - elsősorban a 2-es típusú diabetesesekét - az idült kis- és nagy érszövődmények. Újabb adatok szerint a cukorbetegség, mint infarctogén kockázati tényező, ma nagyobb veszélyeztetettséget jelent, mint a dohányzás.
A legújabb adatok szerint a cukorbetegség ma Magyarország lakosságának 7-8 százalékát érinti, és a betegek körülbelül felének nincs tudomása a problémájáról. Nagyon fontos, hogy a betegséget idõben észleljék, és megkezdjék a megfelelõ kezelést.
A legsúlyosabb következmény:
Bár a cukorbetegségnek több súlyos szövõdménye (pl. vakság, veseelégtelenség) is felléphet, a legnagyobb problémát mégis a diabeteses láb jelenti. Míg a lábamputáció elõfordulási gyakorisága évente 5-25 eset a százezerbõl, addig ez a szám a diabeteses betegek körében 6-8 eset az ezerbõl! Az alsó végtag amputációját a legtöbb esetben lábszárfekély elõzi meg, a fekély kialakulásának legfõbb okai a perifériás neuropathia, a láb kisebb sérülései, a láb deformálódása és a perifériás érelváltozások.

Forrás:
www.vital.hu

Június 28. Táncsics Mihály halálának napja (1884)

Táncsics Mihály (eredeti neve: Stancsics Mihajlo) jobbágycsaládban született egy bakonyszéli falucskában, Ácsteszéren 1799. április 21-én. Szülei telkesgazdák, anyja szlovák, apja horvát származású. Budán tanítóképzőt végzett, majd jogot tanult, miközben nyaranta járta az országot. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom – és Horvát István történész, nyelvész hatására – a magyar nyelvészet felé fordult.
Nevelő Bács vármegyében Szalmássy báróéknél, Dukán és Pesten a Rudnyánszky családnál, 1835-től Kolozsvárott Teleki Sándor mellett. Nyelvészeti kérdéseket taglaló munkáit erős kritika fogadta, nagy kelendőségnek örvendtek azonban számos kiadást megért tankönyvei. 1836-ban az akkori külső-Józsefvárosban telepedett le, két évvel később feleségül vette Seidel Terézt. 1836-tól megjelent irányregényeiben és cikkeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette.
Pesten hamar reformszellemű fiatalok társaságába csöppent (Vajda Péter, Garay János, Kunoss Endre, Horárik János), akik figyelmét a politika felé irányították. Nagy hatással volt rá a francia felvilágosodás irodalma. 1843-ra már kiforrott nézeteit publikálta: mai értelemben erősen kommunisztikus elképzelései mellett a társadalmi változások letéteményesének továbbra is a polgárságot tartotta. Felvetette a jobbágyság minden váltság nélkül történő megváltásának, a feudális viszonyok forradalom útján történő felszámolásának lehetőségét. 1846-ban öt hónapig vándorolt Nyugat-Európában, bejárta a német városokat, majd Párizst és Londont. Útja során nem csak tapasztalatokat szerzett, hanem munkáinak kiadót is: Lipcsében megjelent műve miatt azonban üldözték, s bár hazatérte után elrejtőzött, 1847-ben elfogták, és sajtóvétség, valamint izgatás vádjával elítélték. Budai börtönéből 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép, és a forradalmi ifjúság. A börtönből kiszabadulva olyan kocsiba ültették, amit lovak helyett hívei húztak.
Kiszabadulás után együtt küzdött Petőfivel, a Madarász testvérekkel, a márciusi ifjakkal a forradalom vívmányainak biztosításáért és továbbfejlesztéséért. Április elején megindította néplapját, Munkások Újsága címmel. Követelte a pártütők földjeinek elkobzását és szétosztását a zsellérek között, az egyházi birtokok állami tulajdonba vételét, a vallásszabadságot, az egyház és állam szétválasztását, a polgári házasság bevezetését, a nemesi címek eltörlését.
Világos után Táncsics is osztozott a forradalmárok sorsában. Halálra ítélték és távollétében „kivégezték”. Közel nyolc esztendeig rejtőzött a házában készített föld alatti búvóhelyen. Írói munkásságát a bujdosás éveiben is folytatta, olvasóit ellenállásra szólította fel az önkényuralommal szemben és felkelési terveket készített.
Az 1857-es amnesztia idején Táncsics is kegyelmet kapott, de rendőri felügyelet alá helyezték. Az 50-es évek végén aktívan bekapcsolódott a kibontakozó nemzeti mozgalomba.1860 március 15-én – tüntetés szervezéséért – ismét letartóztatták, majd lázító röpiratok terjesztéséért 15 évi börtönbüntetésre ítélték.
Betegen, csaknem teljesen megvakulva szabadult rabságából hét év után, a kiegyezéskor. Az 1869-72-i országgyűlésen interpellált a választójog kiterjesztése, a virilizmus megszüntetése, az egyház és állam szétválasztása, a zsellérek földhöz juttatása érdekében.
Ezt követően már visszavonult a közélettől, de élete utolsó éveiben is változatlan figyelemmel kísérte a közügyeket, önéletrajzán dolgozott. 1884 június 28-án halt meg. Bodzafa utca lakásán felállított ravatalánál munkások álltak díszőrséget.
Számos közterület, és a Táncsics Mihály (újságírói) díj őrzi nevét. Szülőházában Ácsteszér községben emlékmúzeum van.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
www.tancsics-ohaza.sulinet.hu

Június 29. Antoine de Saint Exupéry születésnapja (1900)

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként, 1900 június 29-én.
Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz.
1926-ban a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek.
Első meséje L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier-Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.
1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.
1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Suncin Sandoval Zeceña of Gómezt, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. A házasságuk elég viharos volt, mivel Saint-Exupéry gyakran volt távol és több viszonyba bonyolodott.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec City-ben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rajna-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne öböl közelében.
Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.
A repülőgép-szerencsétlenség helyszíne: 1998-ban egy halász Marseille-től délre, Riou szigete mellett talált valamit az óceánban, amit Saint-Exupéry ezüst karláncának véltek. Először tévesnek minősítették a hírt, de később bebizonyosodott, hogy a lánc tényleg az íróé volt: rá volt vésve a feleség és a kiadó neve.

Művei:
• L'aviateur (1926) • Courrier sud (1929) (A déli futárgép) • Vol de nuit (1931) (Éjszakai repülés) • Terre des Hommes (1939) • Pilote de Guerre (1942) • Lettre à un Otage (1943) • Le Petit Prince (1943) (A kis herceg) • Citadelle (1948)
A kis herceg című regényt több mint 170 nyelvre illetve nyelvjárásra fordították le.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
Június 30. A Keresztény Vértanúk Emléknapja

A keresztény vértanúk napját, a római egyház első vértanúinak liturgikus emléknapját 1969-ben tették június 30-ára, Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepe mellé.
Korábban, a 12-13. században június 22-én, a 16. század végén június 24-én emlékeztek meg róla. Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17-23.) követően haltak meg azért, mert Krisztus hívei vallották magukat. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Péter és Pál tanítványai voltak.
Az eseményről Tacitus, római történész számol be. Mivel semmi sem volt képes megállítani a híresztelést, amely szerint a tűz parancsra tört ki, Nero másokat tett meg bűnbaknak és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta a keresztényeket. Először azokat fogdosták össze, akik kereszténynek vallották magukat, majd az ő vallomásaik alapján nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá sokakra. A vértanúkat vadállatok bőrébe bújt kutyák marcangolták szét, vagy keresztre feszítették őket. Amikor bealkonyult, testüket meggyújtották, hogy éjszakai világításként lángoljanak.
Vértanúságuk helye Nero kertjeiben, a Vatikán dombjának déli lejtőjén volt.
Ők voltak a római egyház első vértanúi, őrájuk és a hitükért később vértanúságot szenvedőkre emlékezünk június 30-án.
A Nero-féle kivégzések után még több hullámban folytatódtak az üldöztetések. Századokon keresztül sok-sok keresztényt tűrt el hite miatt kínzást, szenvedést, halált. Vértanú volt – többek között – Ignác, Sebestyén és Lőrinc is. Később, a második században, már írásos emlékek is születtek a vértanúk ünnepléséről: a smyrnaiak a Martyrium Polycarpi című írásukban elmondják, hogy Polikárp püspökük halálára mindig ünneppel emlékeznek. A korai második és harmadik századra már teljesen általánossá vált, hogy a keresztény közösségek összegyűltek a vértanúk sírjánál, és haláluk évfordulóján misével emlékeztek meg róluk. E szokással vette kezdetét a szentek tisztelete is, ami a katolikus egyház egyik fő jellemzője.
Később – az üldöztetések elmúltával – a 4. századtól a vértanúk naptára további nevekkel gyarapodott: egyrészt befogadták közéjük azokat a hitvallókat, akik börtönt és kínzást viseltek hitükért, de nem haltak vértanúhalált, majd tovább tágult a kör a szerzetesek, az aszkéták és a szüzek csoportjával, akiket „vértelen vértanúságot” vállaló hősöknek tekintettek.
A vértanúk (latinul martyr) és a hitvallók (latinul confessor) a legősibb szentek, akiket az üldözés időszakában elszenvedett vértanú halálukért, vagy a hit nyilvános, hősies megvallása miatt vállalt szenvedésükért dicsőít az egyház.

Forrás:
www.magyarkronika.com; http://jelesnapok.neumann-haz.hu; www.hno.hu; http://web.axelero.hu









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-06-21 (2047 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds