2018 January 22, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19468701
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Vita a diplomáról





1.


Zöldi László
Itt az utánpótlás! Hol a munka?

A bujtosi csarnokban utoljára télvíz idején jártam. 196 centis tanítványomat figyeltem, aki átlövőt játszott a nyíregyházi kézilabda-csapatban. Azóta megkapta a diplomát, átigazolt a szomszédos nagyvárosba, Debrecenbe, és a válogatottban is bemutatkozott. Egyelőre nem abból él meg, amit a kommunikáció szakon tanult.

Bezzeg a mostani végzősök, akik lent szoronganak a nézőtéren vastag, posztóból készült egyenköpenyben. Egy-egy sorban húszan ülnek, és akárhányszor számolom az elnökségből, mindig más eredmény jön ki. Tizennyolc sor? Tizenkilenc? Talán húsz? A főigazgatónak csaknem ezerkétszáz végzőssel kell kezet szorítania, személyenként öt másodperc, az annyi, mint hatvan perc. Van időm tűnődni a minimum száznyolcvan kommunikáció diplomás sorsáról. Ahogy hallom a neveket, ha nem ia mindegyikről, de minden második-harmadikról felidéződik egy-egy jelenet vagy csak villanásnyi mozzanat. A kézfogás után elhaladnak előttem, néhányan bólintással köszönnek. Vajon mi lesz velük?

Tapasztalataim szerint a végződök közül minden tizedik szerkesztőségben köt ki. A levelezők közül hárman már újságíróként dolgoznak. Gáll Róbert Nyíregyházán, neki éppen most ajánlottak egy főszerkesztői állást. Tíz éve van a pályán, csak a diploma hiányzik az előbbre lépéshez. Balogh Tamás Tiszavasváriban szerkeszti a helyi újságot, Gazdik István pedig a pest közeli Gyálon médiavállalkozó. Vida Éva szintén a főváros környékén él, ő egy könyvkiadónál szerkesztő.

A nappalisok közül ketten biztosan újságírók lesznek: a hajdúhadházi Szabó Judit és a debreceni Csapó István. Egy csabai fiú pedig a barátaival internetes honlapot működtet, ő inkább a médiavállalkozás felé húz. Egy sátoraljaújhelyi fiúból és egy miskolci lányból is kinézem az elhelyezkedést, az előbbi jó riporter lesz, az utóbbi viszont kiváló tördelőszerkesztő. Vagyis minden második rátermett már a diplomaszerzés pillanatában a szakma közelében tartózkodik. A többi nyolc-tíz nehezebb helyzetben van. Az utolsó évben már nem vállalták a közös munkát, elszívta őket a szakdolgozat és az államvizsgára való felkészülés. Márpedig az újságírás olyan munka, amelyet folyamatosan gyakorolni kell.

Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz a „maradék” másfélszáz kommunikáció diplomással, aki nem szerkesztőségekbe készül.

2.

Zöldi László
Hiányszakot kéne választani

Nem szeretnék szó nélkül elmenni a tegnapi napló-bejegyzés utolsó mondata mellett: „Mi lesz a ’maradék’ másfélszáz kommunikáció diplomással, aki nem szerkesztőségekbe készül?”

A nyíregyházi főiskolán körülbelül száznyolcvan kommunikáció szakos végzett, nagyjából minden tizedik szerkesztőségbe kerül, a többi sorsát inkább csak el tudom képzelni. Sokakkal ellentétben, akik azt firtatják, hogy minek annyi újságírót képezni, azt állítom, hogy a kérdés tájékozatlanságból fakad. Nem az újságíróíró-képzéssel van gond, hanem a tágabb értelemben vett kommunikátor-képzéssel. Nem az a kérdés, hogy mi lesz azokkal a kommunikáció szakosokkal, akik a média környékén képzelik el az életüket. Semmi különös. Előbb-utóbb megtalálják a helyüket; a helyi médiumok felvevőképessége pillanatnyilag szinte korlátlan. Kell a szakképzett munkaerő, bár talán nem elsősorban újságíró, hanem tördelő, rendszergazda, a média vállalkozási mozzanataival foglalkozó. Az igazi baj a „maradék” kilenctizeddel van.

Nekik vannak elhelyezkedési gondjaik. Nem azért, mert rosszul képezzük ki őket, noha lehetnénk gyakorlatiasabbak is. Inkább azért találnak nehezebben munkát, mert torzak a képzési arányok. Ez a diplomaosztó ünnepségen is kiderült. Külön vonultak föl a kommunikáció-művelődésszervezés vagy a kommunikáció-magyar szakosok, és sok volt belőlük - több a kelleténél. Ahol magyar szakos tanárral Dunát lehet rekeszteni - egyre kevesebb az általános iskolás, és egyre több gyakorló tanárt fenyeget a munkanélküliség veszélye -, ott hiába volna szükség profi kommunikátorra, az iskolaigazgató aligha szerződteti a friss diplomást. Hasonlóképpen gondolkodnak a művelődési otthonok igazgatói is.

Nagyobb eséllyel pályáznak munkára az ügyvitel-kommunikáció szakosok (Nyíregyháza), a számítástechnika-kommunikáció szakosok (Eger) vagy éppen az idegenforgalom-kommunikáció szakosok (Székesfehérvár). A Dunaújvárosi Hírlap tegnapi számában olvastam, hogy szombaton ott is diplomákat adtak át, és a tudósító fontosnak tartotta megjegyezni, hogy akadtak a végzettek között gazdálkodás-kommunikáció, illetve mérnök-kommunikáció szakosok. Azt hiszem, ez a járható út. Nem árt, ha valaki kitanulja a kommunikáció mesterségét, de sokkal nagyobb eséllyel pályázik munkahelyre, ha mellé hiányszakot választ.


3.
Faragó Anikó
Miért snassz a fizikai munka?

Zöldi László két Médianapló-jegyzetben is foglalkozott a friss diplomásokkal. Gondolatban előttem is elvonultak a kommunikáció szakosok, végzést igazoló oklevéllel a kezükben, és néhány kérdés merült föl bennem.

Nyilvánvaló, hogy a kommunikáció és a tanár szak párosításával csökkennek a hallgatók esélyei, mivel egyszakosként aligha fogadják őket tárt karokkal az iskolákban. Márpedig a tavaly ősszel beindult bolognai rendszerben már csak egyszakos képzés van, így aztán két év múlva kevesebb eséllyel pályáznak a pályakezdők. Előnybe kerülnek azonban a régebben végzettek, tehát évek múlva öregedés lesz a munkahelyeken, leginkább az oktatási intézményekben. A fiatalok, megélve első kudarcaikat, úgy fognak dönteni, hogy egy újabb szak elvégzése után talán könnyebben állhatnak majd munkába.

Az államnak mindez nyereséges üzletet jelenthet. Egyrészt, mert jövőre vezetik be a tandíjat, másfelől a diplomás munkanélküliek aránya is kisebb lesz. Harmadjára pedig a munkáltatók is megspórolhatnak némi pénzt, hiszen a diplomások magasabb fizetésével sem kell bajlódniuk. A tandíj miatt sok tehetséges, de szegényebb középiskolás fogja úgy gondolni, hogy nem tanul tovább, mert nem bírná finanszírozni, holott lehet, hogy okosabb, mint a tehetősebb társai. Az egyetemi, főiskolai oktatás javarészt a felsőbb osztályok számára válik elérhetővé - mint egy új úri hobbi. Ám ha a vékonyabb pénztárcájú továbbtanulásra adja a fejét, hitelt kell fölvennie, amelyet évekig nyöghet, rosszabbik esetben minimálbérből. Úgy működik a rendszer, mint az orosz rulett: vagy bejön, vagy nem. Bár annak is megvan a sansza, hogy egyszakosként több szabadideje lesz a hallgatónak. Vállalhat munkát, amelynek szépségeiről rendszeresen írnak a BaMaRo-rovat tagjai.

Ha a felsőoktatás mégsem lenne rokonszenves az érettségizetteknek, akkor az OKJ-s képzések közül választhatnak, amelyek huszonkét éves korig ingyenesek. Idővel a mérleg nyelve erre az oldalra fog billenni. A felnőttképzésben jártas tanárunk szerint főiskola és egyetem után a diplomások nagy része szívesen szerez jártasságot valamilyen szakmában. Évről évre felmérik, melyek azok a szakmák, amelyekre szükség van, bár azt kétlem, hogy hiányszakma lenne a műköröm-építő vagy a kozmetikus, de megemlíthetjük a különféle menedzsereket is. A tendencia az, hogy könnyű munkával szerzett pénzre vágyik a legtöbb fiatal, és ezt a gondolkodásmódot egyetlen oktatási reform sem fogja háttérbe szorítani.

4.

Zöldi László
Egy vagy két szak?

Faragó Anikó tapintatosan vitatkozik velem, ettől azonban még igaza lehet. Elismerem, hogy anakronisztikus a kétszakos képzés lehetőségeit latolgatni, elvégre tavaly szeptember óta egyszakos képzés dívik a kommunikációt tanulók körében. Ehhez képest csakugyan másodlagos, vajon a magyar-kommunikáció, a művelődésszervezés-kommunikáció vagy az ügyvitel kommunikáció szakon végzett diplomás képes-e könnyebben elhelyezkedni. Kár, hogy az anakronizmus nem az én szemléletemben rejlik, hanem a magyar felsőoktatásban.

Anikó harmadéves, alig több a húsznál, és nem emlékezhet arra, hogy mielőtt kétszakos lett volna a kommunikációs képzés, egyszakos volt. Legalábbis a Budapest Média Intézetben, a szegedi egyetem Kispestre kihelyezett levelező tagozatán, ahol a kilencvenes évek közepétől a végéig tanítottam. Aztán a parlament elfogadott egy oktatási reformot, ha jól emlékszem, az első Magyar Bálint-féle minisztérium kezdeményezésére, és a diákoknak a kommunikáció mellé másik szakot kellett választaniuk. Majd a második Magyar Bálint-féle minisztérium előkészítette a bolognai folyamatot, és a négyéves főiskolai képzést háromévesre csökkentette. Az utód Hiller István pedig tavaly ősszel ismét meghonosította az egyszakos képzést. Szeptember óta párhuzamosan működik a régi (négyéves és kétszakos) rendszer, valamint az új (hároméves és egyszakos).

Amiről ír Faragó Anikó, abban van igazság - szép tőle, hogy szívén viseli a bolognai nemzedék sorsát. Ám engedje meg, hogy én viszont az ő sorsát viseljem a szívemen. A mostani harmadévesek és másodévesek ugyanis még a régi rendszerben fejezik be a tanulmányaikat. Nem mindegy, hogy a kommunikációt hiányszakkal párosítják, vagy maradnak az elhelyezkedés szempontjából kevesebb eséllyel kecsegtető magyar, illetve művelődésszervezés szaknál. Sokan maradnak, de nem mindenki.

Vizsgáztatás közben mindig átlapozom a leckekönyvet. Azt figyeltem meg, hogy nem kevés diák váltott szakot. Véletlenül sem a kommunikációt hagyták el, inkább a másikat, amelynek a megtestesítőivel ha nem is Dunát, de Tiszát lehet rekeszteni. Már jóval a végzés előtt próbálnak esélyt adni maguknak, hátha könnyebb lesz elhelyezkedniük. A bolognai nemzedék helyzetére pedig érdemes lesz visszatérni.


5.

Kálnai Anita
Ha lehet, mindkettő

Figyelemmel követtem a diplomásokról kialakult vitát a Klubhálón. Az eszmecsere arról folyik, hogy az egyszakos vagy a kétszakos képzés ígérkezik-e gyümölcsözőbbnek. Jómagam kommunikáció-francia szakos vagyok, egy év múlva végzek. Kérdéses, hogy mi lesz a jövőm, de megteszem a tőlem telhetőt.

Kislány koromban sikerült bejutnom a helyi televízió élő kívánságműsorába, és ez annyira meghatározó volt számomra, hogy később a kommunikáció szak mellett döntöttem. Azóta is úgy érzem, a legjobb választás volt. Másik szakként a franciát jelöltem be - a tanárnőm hatására. Megszeretette velem a nyelvet, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Tetszett, ahogy tanított, és azt gondoltam, én is olyan szeretnék lenni, mint ő. De csak a napokban jöttem rá, mekkora felelősség mindez egy pedagógus számára. Mivel egyre több iskolában tanulják a francia nyelvet, és végzősként nem árt, ha gyakorlom én is, tizenhat-tizenhét éves diákok járnak hozzám tanulni. Örömmel segítek, mert jó, ha az ember érzi, hogy figyelnek rá, és később látja az eredményt: igen, ezt én tanítottam meg. Büszkeség tölt el, de nem magam miatt. Büszke vagyok a „tanítványaimra”, amikor látom, mennyire keményen dolgoznak. És már itt megjelenik az első érzelmi kapocs, amit persze nem biztos, hogy kimutatok előttük. Nemrég viszont olyan helyzetbe keveredtem, hogy meg kellett értenem: nemcsak a tanításról van szó.

Figyelnek rám. Mindenre. Bármit mondok, bármiről nyilatkozom, még arra is, ami nem kapcsolódik a nyelvhez. Minden mozdulatomnak jelentősége van. Bíznak bennem, tanácsot kérnek tőlem. És én is aggódom értük. Nagy szükség van a beleérző képességre. Abba viszont bele se merek gondolni, hogy vannak „rossz tanárok”, akiknek a cselekedeteit ugyanúgy nyomon követik a nebulók.

Jelenleg úgy gondolom, hogy nem feltétlenül általános iskolában szeretnék tanítani, hanem inkább egy nyelviskolában, ahol az idősebb korosztállyal is találkozhatom. Amikor most találkozom a középiskolásokkal, úgy érzem, hogy olyan vagyok a szemükben, mint amilyen az én szememben volt a tanárnőm. És mikor azt kérdezik tőlem, melyik szakomat szeretném végzés után gyakorolni, a kommunikációt vagy a nyelvtanítást, a válaszom: ha lehet, egyszerre mindkettőt.

6.

Szabó Judit
Mihez kezdjünk a diplomával?

A bujtosi sportcsarnokban hivatalosan is diplomás munkanélkülivé váltam 2007. június 30-án, délután tizenhat óra környékén.

Vicces, hogy soha egy pillanatig nem feszültem amiatt: végzés után esetleg nem lesz azonnal, vagy legalább belátható időn belül munkám. Az ilyesfajta gondolatok elől elvette a területet a főiskolai teher, de végre szabadon „koncentrálhatok” rájuk. Volt bennem egyfajta indokolatlan nyugalom „Olyan nincs, hogy nekem ne legyen állásom!” címkével. Aztán mégiscsak lett ilyen. Eddig mindössze két állásinterjún voltam, ahol olyan feladatot kellett volna elvégeznem, amely a szakmám számos pontját érintette volna. Igen: volna. Merthogy a nemválasz is válasz. Legalábbis jelzésértékű.

Az államvizsga óta körülbelül öt-hat virtuális postaládában hever az elektronikus önéletrajzom. Ráadásként még egy motivációs levelet is összeküzdöttem, amibe kegyes hazugságként, és nem utolsó sorban a remélt „jó pontért” cserébe beleírtam, hogy (többek közt) milyen roppant mód csapatjátékos és hihetetlen problémamegoldó képességű is vagyok. Közben elgondolkodtam a motivációs levél jelentőségén is: többnyire füllent benne a munkavállaló, amit a munkaadó nyilván tud. A benne felsorolt és fontosnak tartott személyes fejlődési lehetőség és kreatív feladatok helyett sokkal, de sokkal fontosabb a magas kereset és a biztos pozíció. Talán a levél előadásmódja vagy a használt szinonimák száma dönt, nem tudom.

Rá kellett azonban döbbenjek, hogy folyékony angol nyelvtudás nélkül a kutya nem áll szóba velem. Hiába van papírom róla, öt éve gyakorlatilag nem volt szükségem a használatára (a debreceni „Where is the plaza?”- jellegű informatív turistakérdésekre adott válaszokat nem számolnám ide). A szókincsem passzívvá vált, és a nyelvtani tudásom is megfakult. Bevallom, örültem, amikor túl voltam az államvizsgán, és megfogadtam, hogy minimum három évig szándékomban nem áll tankönyvet a kezembe venni. És lám: ha boldogulni akarok, bizony elő kell vennem a poros angol Ultimate English nyelvkönyvet és leülni mellé - tanulni.

7.

Csapó István
Kóborló válaszok

Néhány nappal ezelőtt értesítést kaptam. Az egyik ismerőskereső portálon bejelölt magának a pályakezdő munkanélküliek klubja. Köszi. Aztán milyen alapon titulálnak ezek munkanélkülinek? Kiderült, hogy csak a csoporttársaim mókáznak, és ilyen tagok között szerepelhetnék, mint fogkefe és konzervnyitó. De azért elmorfondíroztam.

Felnőtté válásom alatt ötvenhat oldalról verték belém, hogy munkanélkülinek lenni nem jó, szánalmas, lenézendő, kár beléjük a segély. Egyszóval nem szeretnék klub-tag lenni. Nem is leszek (egy darabig). Hatkor kelek, háromkor vagy négykor végzek, mikor hogy. Diákmelós vagyok. Azt hiszem, ezt néhány helyen droidnak hívják. De rám még ez sem igaz. Már második évemet húzom le ennél a cégnél, kiharcoltam magamnak ezt-azt. Kérem szépen, tudják a nevem (a családit is), tisztelnek, számítanak a munkámra, és hadd ne soroljam. (Már csak azért sem, mert nem írhatnék túl sok mindent, az meg mégsem hangozna ilyen jól.)

De hiába, itt sokáig nem maradhatok. A nyár végén, diákigazolványom lejártával, megszűnök létezni. Nem kergetek hiú reményeket, nem fognak alkalmazni. Maximum eladó lehetnék náluk. Diplomás eladó. Ezzel máris képzettebb vagyok a középvezetőik egész csoportjánál. De mit számít. Semmit, tényleg. Itt térnék ki Szabó Judit ide vágó cikkére, amelyben a nyelvtudást feszegeti. Ennél a cégnél a német a mérvadó. Elvileg. Gyakorlatilag a német tulajdonú vállalat nyíregyházi telephelyén a hat főbb vezetőből egy tud perfekt németül. Meg egy másik, aki inkább elbujdokol, ha elő kell venni a nyelvtudását. Szóval kedves Judit, lehet, hogy azért kutatnak sok helyen idegen nyelv tudományod iránt, mert te lennél az egyedüli.

De térjünk vissza az álláskeresősdire. Az én postafiókomban is összetorlódnak a Keresünk egy tökéletes szakembert, minimum három év gyakorlattal, tárgyalóképes nyelvismerettel-szórólapok. Szóval nem bombáznak, de azért pályázom. Jelentem, mostanság egy igen, fel vagy véve-válaszra várok, ami nem akaródzik megérkezni. Valószínűleg elkóborolt. Ha valaki látja, szóljon neki. Itt vagyok.

8.

Busi Eszter
Diploma vagy zárt osztály?

Vége a vizsgaidőszaknak, és én megint úgy érzem magam, mint egy lufi, amely leeresztett. Sokan tápláltak bennem olyan illúziókat, hogy ahogy közeledem a tanulmányok végéhez, úgy lesz egyre könnyebb minden. A tudás nő, az óraszám csökken, a harmadik és negyedik évet már rutinfeladatként fogom elvégezni, mint ahogy egy kisgyermek végigugrál egy ugróiskolát. Egy-egy-egy páros...fordulj vissza... páros...

A helyzet viszont az, hogy az elsajátított tudás hézagos, a tárgyakból egyre több van, a tanulástól kimerült szervezetem pedig számos fizikai és lelki reakcióval próbál védekezni a ráerőszakolt stressztől. Mi, levelezős hallgatók már rég túltettük magunkat azon a képtelenségen, hogy vizsgaidőszak előtt tanuljunk meg valamit, hiszen hétvégén előadások, hét közben pedig munka-család. Ilyenkor a stresszből bőven kijut, és minden félév lezárásánál felmerül az emberben: vajon a négy év elmúltával egy diplomaosztóra jut el, vagy a nagykállói pszichiátria zárt osztályára.

Kezdek megijedni. Nyáron elvileg megint tele leszek szabadidővel, de tényleg csak elvileg. Mert jó lenne kicsit felkészülni a következő félévre, jó lenne elmélyülni a szakdolgozatok témáiban, és jó lenne írni minél többet, ha már újságírónak készülök. Ja, és meg kellene csinálni egy középfokú nyelvvizsgát is. Ha már itt a nyár, és végre van egy kis időm.

9.

Zöldi László
Mi lesz a bolognai nemzedékkel?

Van egy adósságom, a bolognai nemzedék helyzetét kéne taglalni. A kulcsszó az órakeret. Kevesen tudják (én sem tudom pontosan), de ahhoz, hogy valaki az akkreditált felsőoktatásban diplomát szerezzen, bizonyos óraszámban előadásokat kell hallgatnia, illetve szemináriumokon részt vennie, egyszóval nem árt kreditpontokat szereznie. Ez a hagyományos - négyéves és kétszakos - főiskolai képzésben kétezer és kétezer-ötszáz közti óraszámot jelent. A tavaly szeptemberben bevezetett bolognai folyamat hároméves és egyszakos, az óraszám arányosan kevesebb.

Aki viszont az új rendszerben kommunikációt tanul, az nagyobb mértékben sajátíthat el szakmai tudnivalókat. Ha majd az alapképzésen túl lesz az első nemzedék, akkor 2009 nyarán a potenciális alkalmazók felkészültebb kommunikátorok közül választhatnak. Elvileg legalábbis. Ám a Klubhálón lezajlott újságíró-vita egyik hozzászólója, Árpási Zoltán, a kaposvári Somogyi Hírlap főszerkesztője emlékeztet arra, hogy ő jobban járt a kommunikáció és másik szakon végzett diákokkal, mint az egyszakosokkal. (Arra meg én hívtam föl a figyelmet tegnap, hogy a kilencvenes évek második felében volt már egyszakos képzés a kommunikációban.) A valóság nyilván kiforogja az igazi választ.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a hároméves alapképzésre jön a mester-fokozat, ami újabb két esztendő. A második kurzusról pillanatnyilag senki nem tud semmit. Az oktatási kormányzat úgy vágott bele a bolognai folyamatba, hogy elfelejtette kidolgozni a negyedik-ötödik tanév részleteit. A nyíregyházi főiskola esetében például kérdéses, hogy mi lesz azokkal a kommunikáció szakos diákokkal, akik 2009-ben fejezik be a tanulmányaikat. A többségük alighanem megelégszik az alapfokú végzettséggel. Akik ismerik a nyugat-európai helyzetet, azt saccolják, hogy csak minden harmadik tanul tovább. De hol?

A diplomát megszerezhetnék az alma máterben, Nyíregyházán is, ahol meg kéne teremteni az egyetemmé válás feltételeit. Ez korántsem lehetetlen Közép-Európa egyik legkorszerűbb campusán, félő azonban, hogy Debrecen idestova évszázados egyeteme másként gondolkodik erről. Valószínűbbnek látszik, hogy a nyíregyházi továbbtanulók a szomszédos Debrecenben érik el a mester-fokozatot. Igazán kár, hogy a nagy múltú iskolaváros tudományegyetemén nincs kommunikációs képzés.



Ha írni szeretne nekünk, vagy hozzászólna! Katt ide!









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-07-12 (2945 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds