2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20191960
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Vita a szexuális tévéműsorokról I. rész




Az augusztust átdiskuráltuk, az eszmecserében húsz hozzászólás látott napvilágot. Eddig mintegy ezerötszázan olvasták el a pro és kontra véleményeket, az írások terjedelme meghaladja a százezer karaktert. Jelentős volt tehát a vita? Talán még a kiindulópontul szolgáló jegyzet szerzőjét is meglepte, hogy néhány soros glosszájából purparlé kerekedett. Pedig voltaképpen nem történt más, mint amit két és fél év alatt megszokhattunk. Valamelyik főiskolás munkatársunk írt egy cikket, amely horzsolta a huszonévesek érzelmi kultúráját, és sok érintett kifejtette az álláspontját. Ha egyszer kötetben jelennének meg ezek az eszmecserék, árnyaltságukkal, mégis egységes hangulatukkal alighanem meglepnék az olvasókat.


I.

Bereczki Gabriella
Cool a tévé


Valamelyik nap bekapcsoltam a televíziót. Nem volt konkrét műsor, amit nézni szerettem volna, csak unaloműzőnek szántam a csatornák váltogatását. Az egyiknél megakadt a szemem, délután háromkor félmeztelen lány pózolt a képernyőn.

Mivel a műsor alcíme SEX, ezért e téma körül forog minden. Azóta egy héten át a szeretkezés különböző pózaival foglakoztak. De nem elégedtek meg azzal, hogy szóban beszéltek róla, muszáj volt bemutató foglakozást is tartaniuk. Ja, majd’ elfelejtettem, hogy tizenkettes karikájú adásban. Gondolom, ezzel magyarázható, hogy a műsorkészítők mindkét szereplőn hagyták a fehérneműt.

Jó, legyen műsora e nemi felvilágosításnak, lehessen tabuk nélkül lehet kérdezni, de a stíluson talán nem ártana változtatni. Mert ha így marad, akkor nem igazán kellene csodálkozni, ha egy nyolcadikos - vagy még fiatalabb - lány azon töri a fejét, hogyan is veszíthetné el minél hamarább a szüzességét.

II.

Hadas Bianka
Cooltúra

Bereczki „Anyu” Gabriella néhány sorban, velősen és tömören összefoglalta véleményét a Cool TV-ről. Aki lemaradt volna a cikkről, annak elárulom, hogy Gabi nem nézi túl lelkesen az ifjú adót. Kifogásolta, hogy kora délután szexuális pózokat mutattak be neki a képernyőn félmeztelen fiúk és lányok.

A probléma ott kezdődik, hogy délután nem akad túl sok jó műsor a varázsdobozban. Választhatok, hogy német akciósorozatot, újra vetített szappanoperát vagy Laci bácsi konyháját nézem. Van úgy, hogy egyik sem köt le, sőt még a zenecsatornán is gagyi zenét nyomnak. Én ilyenkor szoktam a Coolra kapcsolni.

A csatorna színvonalát bemutatandó említenék néhűny műsorcímet: South Park (elmebeteg, mocskos szájú rajzfilm), Győzike (no comment), Vad csajok (VV Majka idegen nőket vesz rá, hogy mutassák meg a mellüket), Fiúk a klubból (meleg srácok szexelnek orrba-szájba). Amúgy pedig ha nem ezek mennek, akkor Rém rendes család van, teleshop vagy a Cool- műsorok. Mert van Cool Star, Cool Party, Cool Love, Cool Hits, és persze a Gabi által is említett Cool Sex. Ezek élő adások, amelyekben felkészületlen, innen-onnan szalajtott műsorvezetők hablatyolnak.

Kedvencem Horváth Éva ex-szépségkirálynő. Örök emlék marad, amikor a Live Earth, néhány hete megrendezett világméretű koncert egyik szünetében megkérdezte a környezetszennyezésről beszélő Presser Gábort, miszerint Pici bácsi optimálisan tekint-e a jövőbe a globális felmelegedést illetően.

Na, de térjünk vissza a Cool Sexhez! Egy-két hete lehetett, amikor először botlottam bele ebbe a rovatba. Az első adás lekötött, nem bírtam elszakadni a képernyőtől. A téma ugyanis ez volt: „Te szoktál fantáziálni az édes hármasról?” És érkeztek az sms-ek, amelyekben tizenöt-hat éves lányok és fiúk ecsetelték fantasztikus élményeiket. Majd érkezett egy vendég, egy negyvenes, ápolt, szép asszony, aki beavatta a képernyő előtt ülőket többedmagával megélt szexuális élményeibe. Persze, volt már két férfi egy nő felállás, meg a fordítottja is, elvégre úgy fair. Ja, meg négyesben is csinálták - más párokkal.

Az egyik sms-ben egy anyuka írt a csíkra: jó a műsor, de talán nem délután háromkor kellene feszegetni ilyen témákat, ráadásul nyári szünetben. A tíz éves fia ide kapcsolt, és ha akarta, ha nem, meglett asszonyt kellett látnia, aki a poligám szexről szónokol. Erre néhány perc múlva új üzenet érkezett a csíkra, és azt hiszem, ez a mai, szomorú tanulság, drága Gabi: „Kedves anyuka! Ha nem látná, a jobb alsó sarokban ott a tizenkettes szám, egy sárga karika közepén. Mi ezzel tudattuk, hogy a műsorhoz szülői felügyelet ajánlott. Ön nem vigyázott eléggé. (A szerk.)”

III.

Nagy Zsófia
Felnőtt játék

Bereczki Gabriella glosszájából, amelyben az egyik - magát fiatalosnak nevező -. televíziós csatorna erotikus műsorát kritizálta, vita kerekedett. Aggódását is kifejezte a mai naiv tizenévesekért, akik a szexközpontú média hatására a valaha féltve őrzött szüzességtől igyekeznek minél hamarabb megszabadulni.

Cikkét olvasva kutatni próbáltam a múltban. Valóban olyan fontos a kamaszoknak, hogy mielőbb átessenek a tűzkeresztségen? Tényleg ekkora felelősséggel bírnak agyatlan tévéműsorok, hogy hatásukra a tinilányok vadmacskaként tépik le bugyijukat, és vetik magukat az első szembejövő férfiú lába elé?

Tinédzser önmagamra mint álmodozó, érett gondolkodású lányra emlékeztem. S bár még most sem járok benne a korban, szükségem volt régi naplómra ahhoz, hogy felidézhessem kamaszkori vágyaimat, érzéseimet. Nosztalgiázva, diákcsínyek emlékén derülve nyitottam fel a fiók mélyéről előásott, vastag füzetet. A sorokba mélyedve azonban hamar arcomra fagyott a mosoly. Egy magát nőnek képzelő ripacskodó kis némber piszkolta a lapokat, aki nem idegenkedett a „pangtam mint állat” és „totál beálltam” kifejezésektől, három (!) szerelmének egyike pedig Eminem, a mocskos szájú rapper volt.

Hogy mennyire impulzív évei ezek a fejlődő személyiségű fiataloknak, arra jó példát nyújt a szintén saját éretlen éveim történetéből vett eset. Miután tizennégy évesen megnéztem a Több mint testőr című filmet, úgy döntöttem, testőr leszek. Az alig két héttel később keletkezett naplóbejegyzésem viszont pályamódosításról árulkodik. Ekkor már - egy újságcikk hatására - masszőrnek készültem, hogy érzéki fogásokkal kábítsam el a férfiakat. Arra jobb nem gondolni, hogy miként befolyásolt volna a mostanság nagy népszerűségnek örvendő - és szintén coolos -, Aktmodell néven futó tehetségkutató műsor, vagy a Hadas kollegina által felsorolt nyalánkságok. A képernyőről ömlő sikolyok, pózok és tangás démonok adta példától nem véd a tizenkettes karika, a jó nevelés, sem a lankadatlan szülői figyelem.

„A szex a legfontosabb felnőtt játék” - tartja a mondás. S mint ilyen, kelendő árucikk, amely pénzt hoz a konyhára. Az már senkit sem érdekel, ha a játék gyerekkezekbe kerül.

IV.

Elek Zoltán
Karikák helyett kódok


Bereczki Gabi felháborodásánál és Hadas Bianka éles kritikájánál liberálisabb szellemben szólnék a délutáni szexműsorokról kialakult vitához.

Az Országos Rádió és Televízió Testület besorolása valóban hagy maga után némi kívánnivalót. Ám lássuk be őszintén, milyen tartalmat nem kellene elrejtenünk a mai világban a gyermekek szeme elől. A szexualitás az élet része, és az erről folyó kommunikáció vígan belefér a tizenkettes karikába. Abszurdnak tartom, hogy a korombeli huszonévesek felháborodnak az ilyesmin. Miért is? Talán azért, mert a mi korosztályunkat sem kerülték el ezek a témák. Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor alig néhány csatorna között választhattunk.

A mi drága közszolgálati televíziónk délelőtti műsoraiban Jakupcsek Gabriella a TV-dokival ugyanúgy kivesézte a nők klimaxolását, mint a férfiak potenciazavarait. A különböző pozitúrák a szexuális kultúra szerves részének tekinthetőek. Inkább lásson ezer meg ezer pózt az a gyermek, és később csatlakozzon a földkerekség nagy lepedőakrobatáinak köréhez. Vagy úgy gondoljátok lányok, jobban jár a CNN műsorával, ahol élő adásban szakad szét a szeme előtt egy taposóaknán steppelő részeg amerikai katona? Lehet választani!

Aki a mai világban egyedül hagyja gyermekét a televízió előtt, közel akkora kockázatot vállal, mintha egy éles tárgyaktól hemzsegő konyhában hagyná magára. A karika nem arra szolgál, hogy a szülő helyett eltakarja a gyermek szemét. Figyelmeztetés, amely képtelenséget kísérel meg azzal, hogy a tizenkét éven aluli korosztály nem létező önkontrollját próbálja előhívni. Ennyi erővel felháborító, hogy vannak olyan gyermekek, akik a piros jelzés ellenére szaladnak át a zebrán. Ha ne adj Isten elgázolnák, akkor is a szülő felelősége, ha ott volt, ha nem.

A televíziózás halálosan komoly üzletág, amelyben a korcsoportok fogyasztói igényei az elsők. A gyermekek letiltása a különböző csatornákról már elérhető, csupán szert kell tennünk egy modern televíziókészülékre vagy digitális alapú vevőre. Ha nem született profi kódfejtőnek a gyerek, akkor jó eséllyel letilthatunk néhány csatornát, amely felnőtt témájú tartalmat sugároz. Pusztán a digitális műsorszolgáltatásra való átállást kell kivárni, és kézcsók a karikáknak.

V.

Gyüre Anita
Pucér fenék a képernyőn


Óriási vita kerekedett a Klubháló fiatal újságírói között, akik az egyik televíziós csatorna felnőtteknek szóló műsorait kritizálták. Bereczki Gabriella például nyíltan kifejezte nem tetszését azzal az erotikus műsorral kapcsolatban, amelyet a délutáni órákban sugároz a televízió. Az eddig megszólaltak közül az egyetlen fiú, Elek Zoltán liberálisabb álláspontot képvisel. De mindegyik vitacikkben van igazság, és azt hiszem, hogy nem is az én feladatom eldönteni, vajon mit nézzen, és mit ne nézzen a gyerek. A témát más szemszögből próbálom megvilágítani.

Minden ember, legyen szó gyerekről vagy felnőttről, másként értelmezi a szexuális műsorokat. Az értelmezés nagyban függ az illető személy neveltetésétől. Sajnos a szülőknek manapság szégyenérzetük van, ha szexuális felvilágosításról van szó. Kellemetlennek tartják, hogy burkolt formában, de elmondják gyerekeiknek, valójában nem is a gólya hozza a kisbabát, vagy hogy nem szégyen az, ha valaki tizennyolc évesen még szűz.

A másik eset, amikor a szülőnek nincs ideje ilyesmivel, de a munkából hazajövet rendesen rápirít a gyerekre, ha erotikus töltetű műsort néz, pedig az utód csak csillapíthatatlan kíváncsiságát szeretné kielégíteni. A szülőnek megvan az a lehetősége, hogy elmondja véleményét a szexről, és kialakítson csemetéjében egyfajta nézetet a témával kapcsolatban. Ez a felfogás lesz az, ami dekódolja a gyermek számára a műsor mondanivalóját, és tudni fogja, hogy nem hülye az, aki esetleg tizennyolc évesen még szűz. Napjainkban erre nagy szükség van, mert olyan világot élünk, ahol nem szégyen a pucér fenék a képernyőn. Nincs tabu, és az emberek szájából is egyre trágárabb kifejezések jönnek elő.

Csakhogy a szülő hiába dugdosná gyereke elől a televíziót. Nem ér el vele semmit, legföljebb a tini átmegy a barátnőjéhez, és ott nézi meg a műsort. A szülők nem is nagyon tudják, hogyan kezdjenek hozzá a felvilágosításhoz. Már csak egy olyan műsor kellene, amely ezzel foglalkozik, de szigorúan csak az esti órákban, oldalán a tizenkettes karikával. Így meglenne az oktatófilm a szülőnek is.

VI.
Csuberda Orsolya
A virágok és a méhecskék


Ismét jó témát találtunk: hogyan veszítsük el a szüzességünket minél hamarabb. Bereczki Gabi, Hadas Bianka, Nagy Zsófi, Elek Zoli és Gyüre Anita írásait olvasva eltűnődtem, vajon az-e a helyes, hogy gyermekünket minden áron tiltsuk el a televíziózástól: Kiváltképp gondolok a napközbeni szexműsorokra. Vagy hagyjuk a kicsikét kibontakozni, és szabadon megismerni a világot?

Egyik szülőtől sem idegen az a pillanat, amikor a gyermek, úgy tinédzserforma kora elején odalibben anyucihoz vagy apucihoz, és először kérdezi meg, hogyan is születik a gyerek. Persze, mindenki megpróbálja a másik szülőhöz utasítani a kérdezősködőt, de ha nem megy, akkor előállunk a butuska méhecskés-virágos sztorival. Amit lehet, hogy háromévesen még beveszi a gyermekünk, de tuti, hogy később már nem.

A kiskorú felháborodik, a szülő belepirul, és minden érintetlenül marad. A csalódott gyermek pedig megpróbál más forrásból tájékozódni. Ilyenkor jönnek elő a már oly sokat emlegetett szexműsorok. A gyermek premier plánban követheti végig a tripper különböző szakaszait, valamint a Kámaszutra segítségével új képet kaphat a világról. Ezennel a szülő válláról lekerült a teher, a gyermek pedig szabadúszóvá vált a televízió hatalmas óceánjában.

Másik vitatémánk a gyermek szigorú felügyelete. Nézzük meg azt a gyereket, aki háromévesen is és tinédzser évei elején is elhiszi a méhecske-mesét, és szülei intő szavára soha nem néz bele a televízió mocskos adásaiba! Ez a kiskorú nem mer közeledni a lányokhoz, anyuci ugyanis azt mondta neki, hogy kisfiam, ott vannak a nemi betegségek, meg az a sok gusztustalan dolog. Így hát cseperedő hősünknek nem lesz barátnője, akivel kitapasztalhatná a férfi és női kapcsolatokban rejlő örömöket és gondokat. Ha ez a gyermek felnő, gátlásos és visszafogott „felnőtt” lesz belőle, aki mikor kikerül a szülői szorításból, már későn kezdi el az elmúlt éveket bepótolni. Lehet, hogy kicsit eltúloztam a lehetőségeket, de mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyen emberek, nem is kevesen.

Szerencsés vagyok, mert nagyszerű szüleim vannak. Még mindig házasok, ami manapság ritkaság, és mindig is harmonikus családban éltünk. Leszámítva a Vidd le a szemetet! és a Pakolj már el a szobádban! kezdetű vitákat. Engem sohasem fogtak vissza. Azt néztem a televízióban, amit akartam, és jóformán oda mentem, ahova szerettem volna. Persze, éjfélre mindig haza kellett érnem, de ha valahova nagyon menni akartam, akkor azt némi házimunkával ellensúlyozva meg is tehettem. Így teltek hát az éveim - szabadon, kompromisszumokkal. Ha valamit akartam, tettem érte. Szexuális ügyben szinte soha nem kellett a szüleimhez fordulni. Ott voltak a magazinok, tévéműsorok, és lám, elég jól informálódtam. Elnézve a mostani énemet, nem lett belőlem sem bankrabló, sem anyuci kedvence kislány.

Az nem lehet megoldás, hogy a gyereket eltiltjuk mindentől. Joga van neki is szabadon járni-kelni, és megismerni a világot. Nem azt mondom, persze, hogy éjjel-nappal pornót vetítsünk neki, hanem azt, hogy hadd nézze meg azokat a nappali szexműsorokat. Talán tanul belőlük olyasmit is, amiről nekünk fogalmunk sincsen. Talán felkészültebb lesz a nemi betegségekből, talán megtanulja az óvszer helyes használatát. Talán felismeri a gyermekvállalás optimális időpontját, ami semmiképp sem a tizenéves korba tehető. Talán tájékozottabb lesz. Talán.

VII.

Szabó Judit
Veszélyforrás vagy szükséges rossz?

Olvasva Bereczki Gabriella, Hadas Bianka, Nagy Zsófia , Gyüre Anita és Csuberda Orsolya vitacikkeit, egyetértek mindazokkal a hozzászólókkal, akik szerint a délután három órai Cool Sex kezdés valóban nem a legideálisabb időpont. Minden bizonnyal a célközönség(?) sem feltétlenül ekkor ér rá a képernyő előtt ülni.

Viszont a Vad csajok - mint veszélyforrás a fiatalok fejlődésére - a maga mérhetetlen primitívségével nem biztos, hogy említést érdemel. Szeretnék bízni abban, hogy a gyerekemnek tíz évesen is több esze lesz, mint abban a műsorban unblock mindenkinek. A benne - hogy is mondjam, hogy ne legyek sértő, de talán inkább mégis - „meginterjúvolt” lányokat/nőket hallva az egyik interneten kerengő chat-es párbeszéd ugrik be:

„/Balázs/: Mesélj magadról!
/Dögös csaj 22/: fekete haj
/Dögös csaj 22/: vann tetkóm
/Dögös csaj 22/: vann
/Dögös csaj 22/: pirszingem a számon
/Dögös csaj 22/: vann a nyelvem bais egy
/Balázs/: De gondolom, érettségi nincs…”

Kihívás nélkülinek érzem ezt a műsort (is), hiszen egy „sztár” kérésére ma már minden harmadik (kis)lány komolyabb lelki vívódás nélkül megválik a ruháitól. Esetleg elmeséli egy-két kalandját, ha belefér az időbe, vagy egyáltalán érdekli a műsorvezetőt, a szerkesztőt. A kiskamasz fiúk kíváncsiságát talán kielégítik a látottak-hallottak, de nem kell félni, a fölé nem megy a színvonal. Mivel azonban manapság közel minden gyereknek van már a szobájában saját tévéje, így azt hiszem, édes mindegy, mikor kezdődnek ezek a műsorok. Ha akarja, úgyis megnézi őket.

Sokszor mosolyogtuk már meg a Club TV (ennél agyzsibbasztóbb csatornát nem ismerek, ha ki akarok kapcsolódni, és semmire sem gondolni, akkor ezt választom, mert egyetlen műsora sem kíván szellemi erőfeszítést) egyik adását, amelyben egy vélhetően hetvenen túli, vézna, madártestű nénike ül szódásszifon szemüvegében, és ad szakszerű felvilágosítást gyakorlatilag mindenféle párkapcsolati és/vagy szexuális jellegű témában a hozzá betelefonálóknak. Kérdezzenek bármit, ő nem jön zavarba. Alkalomadtán mozgó végtagú fabábukkal illusztrálja mondandóját. Tőle se félteném a gyerkőcöket, elég nagy szókincse van az amerikai hölgynek. Bár nevén nevezi a dolgokat, de műsorának inkább felvilágosító jellege van.

Ami aggaszt, az inkább az, hogy angoltanár barátnőm egyik kis tanítványának apukája elborzadva mesélte: a tizennégy éves lánya iskolájában már nem az a kérdés, hogy hány fiúval voltál, hanem hogy voltál-e már lánnyal…

VIII.

Buzdor Gabriella
Egy csók - és más semmi?

A vágyam csak ennyi? Hol van már ez a felfogás? Ma a csók természetes, sőt csak a kezdete az első randi további részének. A szex állandó téma. Néha szégyenlősen, pironkodva, néha szókimondóan, minden részletre kiterjedően beszélünk róla.

Évekkel ezelőtt, persze, sokkal diszkrétebben osztották meg tapasztalataikat az emberek egymással, barátaikkal. Az, hogy ma már a képernyőn is láthatjuk a legnyakatekertebb pozíciókat, nem is oly annyira meglepő. És a kanapé alatt rejtegetett pikáns lapok már a múlt homályába vesznek. Az NDK-s FKK-magazinok helyett ma minden sarkon lehet kapni erotikus magazinokat, pornó kazettát vagy DVD-t. Akkor miért éppen a téelevízió maradna ki a sorból?

Közvéleménykutatások igazolják, hogy a legkönnyebben úgy lehet eladni bármit is, ha van a reklámban legalább egy pőre test, akár nő, akár férfi. Ha viszont az egész műsor a szexről szól, akkor biztosan a képernyőhöz tapasztja a nézőket. A kíváncsi kamaszokat is. Karika ide, karika oda, igazán tudhatnák már, hogy amit egy gyerek elől tiltanak, azt még jobban akarja. A felnőtteknek is fel kellene nőniük ahhoz, hogy végre ne csak a szokásos mondattal küldjék el az ifjoncot: „Kérdezd apádat/anyádat!” Ha ők időben és kellően tájékoztatnák a gyermekeiket, akkor nem is váltana ki akkora felháborodást egy délutáni műsor, amelyben fedetlen keblű hölgyek osztják meg tapasztalataikat a nézőkkel. Nem lehet azt várni, hogy majd az iskola vagy egy barát elmeséli: a gólya nagy átverés. Jó esetben apuci és anyuci hozza össze a gyerkőcöt egy kellemes együttlét után, a többire inkább nem térnék ki.

Nem is értem, mi a meglepő abban, hogy délután meztelenkednek a képernyőn, mikor kis hazánkban a legnagyobb sztárok vagy aktmodellként kezdik a karrierjüket, vagy úgy folytatják. A tinik mindig is a csillagokra akartak hasonlítani. Ha csapból is a szex folyik, akkor miért kínos róla beszélni?

Szóval jogos a felháborodás, miszerint nem azzal kell tömni a tinik fejét, hogy minél hamarabb elveszítik a szüzességüket, annál jobb. Ha viszont a szülők kevesebb félelemmel viszonyulnának a szexuális felvilágosításhoz, akkor nem volna probléma, hogy a képernyőn a testi örömökről beszélgetnek nyíltan, esetleg hiányos öltözékben.

IX.

Kravecz Eszter
Mindent a maga idejében

Figyelmesen olvasgattam a Cool Tv ürügyén kirobbant vitát, és az a benyomásom, hogy mindegyik hozzászólónak megvan a maga igazsága. De a gondok forrása nem csupán annyiból áll, hogy idejekorán elveszíti-e az ártatlanságát egy kislány, vagy esetleg olyanok is megnézik a műsort, akiknek nem lenne szabad, mert még túl éretlenek. Az pedig, hogy mekkora erőbedobással vetődik a televízió elé a szülő, ha nem odaillő tartalmat közvetítenek, vagy inkább hagyja, hogy a média világosítsa fel a csemetéjét, csupán nevelési taktika. Súlyos kérdések, belátom.

A nézők, akik szeretik a Bereczki Gabriella említette coolos műsort, este huszonhárom óra után, tizennyolcas karikával is megnéznék az adást. És ugyanolyan szívesen megírnák véleményüket az anális szexről, az orgazmusról, a libidóról, a gruppenről, hogy csak néhány szaftos témát említsek azok közül, amelyeket délután bármelyik gyerek megnézhet.

Ami pedig a műsor vendégeit illeti, sok szakember látogat a stúdióba, és ad „tanácsokat”. Ilyen például Kovi vagy Monique Couvet. A legelképesztőbb, hogy még pályázatot is hirdettek ”Csinálj valami érdekeset tömegközlekedési eszközön!” címmel. A fejünk felett éles kardként ott lebeg, hogy ezek az „ismeretterjesztő” műsorok gátlásokat nevelnek a tinédzserekbe azáltal, hogy ilyen témákat feszegetnek: mekkora az a méret, amitől még nem számít kicsinek a kebel, vagy hogy a másik nem esetében milyen hosszú az ideális kukac.

Az sem akármi, hogy szex előtti „önismeretre”, magyarul önkielégítésre buzdítják a tizenéveseket. Lényeges persze, hogy ismerjük a testünket, de nem föltétlenül hetedik osztályban. Ebben az ügyben azonban nemcsak a műsorkészítők ludasok, hanem a műsorvezetők, a vendégek és azok az sms-írók is, akik úgy gondolják, fontos az ország tudtára adni, hogy ők hogyan, mikor, mivel és kivel, bocsánat: kikkel csinálják.

Szerintem csecsemőkorban nem tanítják a babákat biciklizni, óvodás korban nem okítják differenciálszámításra a lurkókat. Akkor a gyerekeknek se tágítsák az agyát szexuális tartalmakkal, amíg annak el nem jön az ideje.

X.

Bíró Annamária
Ösztöntől vezérelve

Jómagam, nem vagyok a Bereczki Gabi kritizálta Cool-csatorna híve. A Hadas Bianka által említett műsorokból egyet láttam, ami meg is győzött róla, hogy ez nekem bőven elég. A műsort Majoros Péter (Majka) vezeti. Tartalma valóban annyi, hogy a kamerás brigád az utcákat járja, olyan lányokat kutatva, akik hajlandóak megmutatni a bájaikat. A merészebbeket a leleményes műsorvezető bugyimutogatásra is rábeszéli.

Nem tudom, hogy ezek a lányok (nincsenek kevesen) tisztában vannak-e a tetteik súlyával, és milyen önbizalom túltengés vagy hiány okozza a „könnyelműsködést”. Azt azonban már nem is akarom tudni, milyen lehet szülőként viszontlátni féltett, nevelgetett, szeretett gyermekünket a doboz képernyőjén, amint ezt-azt mutogat a világnak. Megdöbbenve néztem én is a képsorokat, amíg meg nem elégeltem. De itt a csavar, hogy ezek a lányok a mi korosztályunkba tartoztak, amikor még Mikka-Makka volt műsoron, és nem a szexuális pózok bemutatása.

Itt, az Egyesült Államokban kérdezgetem az ismerősöket, s ők azt mondják, hogy az itteni televízióban úgy kezelik a témát, mint a fogmosást. Ember vagy, alszol, eszel, szexelsz. Jómagam is sokat ülök itt a csodadoboz előtt, és meglepően eltérő dolgokat tapasztaltam az otthoniakhoz képest. Először is nincsenek besorolások. A műsor leírásában, valahol a text-en, vagy nem is tudom hol, meg van határozva, hogy kiknek nem ajánlják a műsort. Talán mondanom se kell, hogy ez senkit nem érdekel. S ami azt illeti, sem nappal, sem este nem láttam olyan tartalmú műsort, amely felháborított volna, vagy sértette volna konzervatív erkölcsi normáimat.

Szerintem leginkább a reklámok szexuális tartalmúak. Akadnak elég érdekesen kivitelezett óvszer-hirdetések, melyeknek lényege, hogy semmi gond, gumi van, akkor meg miért ne csinálnánk. Vagy néhány farmermárka népszerűsítő filmjei másról se szólnak, csak durva, heves vetkőzésről. Szülőként valószínűleg én is a távirányító után nyúlnék. A kontra viszont az, hogy itt késő éjjel vagy hajnalban kétoldalnyi szöveg előzi meg a telefonszexet reklámozó képsorokat. Először el sem tudtam képzelni, mi lehet az, amit piros szöveggel vezetnek be. És a tartalom az otthoniakhoz képest nevetséges, mert szinte túlöltözött lányok dekoltázst is alig sejtető ruhákban telefonálgatnak, mindössze félpercnyi műsoridőben, simogatás és egyebek nélkül. Fő az elővigyázatosság.

Lexikonba illő meghatározásokat nem tudunk alkotni. Nincs betekintésünk a középkorba, a szüleink ifjúkorába és az Ószövetség által említett, több száz ágyast számláló férfiak életébe sem. Ezek hiányában nem mondhatjuk, hogy elfajult a világ. De a Jakupcsek Gabriellás klimaxról szóló beszélgetések vajon milyen gyereket kötöttek le anno? Ha a szexualitásról már sokat tudtam is, fogalmam sem volt arról, hogy mi az a klimax. Az még inkább hidegen hagyott, ha a képernyőn orvosok meg nénik beszélgettek erről a furcsa nevű valamiről.

Konzervatív gondolkodású vagyok, így is neveltek. A széltől is óvtak, mégis megkaptam innen-onnan minden információt a szexről. Volt, hogy kis tükörben néztem a késő esti filmeket, a fal felé fordulva, „alvás” közben. Aztán, mint sok lány esetében, nem volt szükségem a kicsapongásra és kiszabadulásra, miután kikerültem, a család oltalmazó szárnyai alól. Talán szerencsém volt, de vannak, akik tragikus helyzetbe kerültek.

Egyik ismerősöm mesélte, hogy a szomszédbeli szülők tizenkét éves lányukat furcsa hastáji fájdalmakkal vitték orvoshoz. Mint kiderül, a kislány már nemcsak, hogy nem szűz, hanem föl voltak sértve a belső szervei, mert a nagyobb fiúkkal ki akarták próbálni, hogy milyen négyesben. Nem hiszem, hogy az említett csatornákat nézték volna a fiatalok. Abba pedig bele sem gondolok, hogy hová fajulnak a dolgok, ha innen is merítenek ötleteket.

Vajon milyen élete lesz majd ennek a „kislánynak”? Mióta lettunk mi, nők kirakatba helyezett húsdarabok, akiket az fog és visz, aki éppen akar? Mióta lett a szexualitás cselekvéshalmaz, hova lett belőle az „egy lelek, egy test” mondás? A következő vitánk szólhatna arról, hogy mi az a szerelem, s mikor halt ki?

XI.

Fehér Attila
Vízzel teli lufik


A vita végigolvasása után keresgélni kezdtem a saját emlékeimben, mi is volt a hozzáállásom akkor, amikor még nem tévézhettem volna anya-apa nélkül.

Tizenkét évesen, amikor már egy éve voltunk felsősök, mi, fiúk szinte nem is foglalkoztunk a szex-témával, csak kirívó esetekben. Az összes energiánkat a takonylabda kötötte le, és hogy nagyszünetben rózsapatronos pisztollyal lövöldözzük egymást. A lányok, persze, olvasták a Bravó magazint, amiben középen ott volt a belevelezős felvilágosító rovat, de ez minket épp nem annyira érdekelt. Talán érdekelt volna, csak éretlenek voltunk, és hülyék. Ha meg tudtuk szerezni az újságot a lányoktól, hangosan vihorászva olvastunk föl belőle, és obszcén megjegyzésekkel próbáltunk poénkodni.

Aztán volt az a bizonyos szám, amiben egy óvszer volt az ajándék. Mikor ezt megtudtuk, nagyszünetre már egy darabot sem lehetett kapni a közeli újságosnál, mi pedig egymást, és délután a portás bácsit dobáltuk a vízzel teli „lufikkal”. Röhögtünk a formáján, és közben utálkoztunk, hogy miért van rajta az a dolog, amitől csúszik, és nem lehet dobni rendesen. Aztán az egyik lány, akit talán a legjobban bosszantott a viselkedésünk, megkérdezte, hogy tudjuk-e, miért síkos. Amikor elmagyarázta, nem kertelve a szavakkal, de úgy, hogy az egyáltalán nem volt durva, inkább csak felvilágosító, nem nagyon akartunk röhögni. Kínos vigyor torzította még alig pattanásos arcunkat, és mivel rájöttünk a téma fontosságára és a saját tudatlanságunkra, az asztalfiókba került a patronos pisztoly, és elkezdtünk érdeklődni.

Akkoriban még nem voltak karikák, mégsem adtak ki nekünk „olyan” kazettákat a kölcsönzőben. Ezért csellel jutottunk hozzá. Hol valaki bátyja kölcsönzött, hol ismerőstől szereztük, de olyan is akadt, akinek egyszerűen sikerült ellopnia egy-egy újságot. Semmi sem állíthatott meg minket, hogy magunkba szívjuk a szexuális kultúrát, és a rendszerezetlen tudásanyagot még annyira se lássuk át.

Nem értettük, miért írnak nyálasan a Bravóba, mikor a kazettán egészen más van. Aztán tovább folytattuk az információgyűjtést, kezdve a gyerekeknek szóló felvilágosító könyvekkel, a tantrát boncolgatókon át egészen a Justine-ig. És persze semmit sem értettünk. Később ezek az információk mégis valahogy rendszereződtek a fejünkben, „felvilágosodtunk”. Beszélgettünk róla - még a lányokkal is -, és mert hetedikre már nem volt, amit ne tudtunk volna (gondoltuk mi), előkotortuk a pisztolyokat, és újból egymást lövöldöztük, de talán egy kicsit már komolyabb emberekként. A biosz-órai felvilágosításért pedig ötöst kapott a kistanár, és nemcsak azért, mert az osztályfőnök is bent volt… Érettebbek voltunk.

És hogy mégis mire jó a karika? Szerintem semmire. A tévénk gyártója már egy használt autó árát költötte a készülékünkre garanciaidőben, hogy eltüntesse a karikák és a csatornajelzések beégett nyomát. A gyerekek pedig úgyis hozzáférnek bármihez, megtalálják, hol kell keresni azt, ami éppen érdekli őket. Sem egy 12-es karika, vagy az Elmúltál-e tizennyolc éves? kérdés, sem pedig a szülői felügyelet nem képes ezt megakadályozni.

XII.
B. Kiss Andrea
A szex mindenkit érdekel


Végigolvasva a szexuális tévéműsorokról ürügyén írt vitacikkeket, leginkább Fehér Attilával értek egyet. Ahogy utolsó bekezdésében írta: „És hogy mégis mire jó a karika? Szerintem semmire. A tévénk gyártója már egy használt autó árát költötte a készülékünkre garanciaidőben, hogy eltüntesse a karikák és a csatornajelzések beégett nyomát. A gyerekek pedig úgyis hozzáférnek bármihez, megtalálják, hol kell keresni azt, ami éppen érdekli őket. Sem egy 12-es karika, vagy az Elmúltál-e tizennyolc éves? kérdés, sem pedig a szülői felügyelet nem képes ezt megakadályozni.„

Jómagam egy tizenhat éves kamaszlány édesanyja vagyok. Egyedül nevelem immár hat esztendeje. Kiskorától kezdve igyekeztem őszintén viszonyulni hozzá az élet bármely területén. Soha nem hagytam válaszolatlanul egyetlen szexuális kérdését sem. Természetesen a válaszoknál figyelembe vettem a korát, értelmi szintjét. Ötévesen ezzel jött haza az óvodából: „Azt mondta Andika az óvodában, hogy vannak nénik, akik sörösüveget dugnak a puncijukba.” Bizony döbbenten meredtünk egymásra az apjával. De erre is megadtam a választ, miszerint vannak olyan filmek, amelyekben a nénik, meg a bácsik olyan butaságot tesznek, amit legtöbb ember nem csinál. Meg is nyugodott. Én kevésbé, mert azon tűnődtem, hogy Andika vajon miként jutott ötévesen pornófilm közelbe, holott normális családnak látszott az övék.

Szabó Judit írta a vitában, hogy ismerőse tizennégy éves lánya mesélte, az iskolában nem az a kérdés manapság, hogy hány fiúval feküdtél le, hanem, hogy voltál-e már lánnyal. A lányom tavaly került a közeli kisváros gimnáziumába, s az első hetekben gyakran jött haza olyan történetekkel, amelyeken én is meghökkentem. Egy-két lány az osztályukból arról számolt be, hogy rendszeresen fekszenek le náluk tíz-tizenöt évvel idősebb férfiakkal. Volt, amelyik többször rettegett a nem kívánt terhességtől. Akadt olyan is, aki hetente jár diszkóba, és minden alkalommal mással közösül, valahol hazafelé menet.

Ezek riasztó esetek, mégis azt gondolom, hogy erről nem a televízió tehet elsősorban. A szülőké a felelősség. Úgy vélem, aki apró kora óta őszinte a gyerekéhez - és itt gondolok arra is, hogy saját példámat sem röstellem bevallani, ha kell -, annak nincs túl sok félnivalója. A szex mindig is érdekelte az embereket, ezt nem lehet kizárni az életünkből. Anyám gyerekkorában még nem volt tévé, a párosodás technikáját csupán az állatoktól ellesve, illetve szóbeszédek alapján ismerték, mégis elvesztette a szüzességét tizenhat évesen.

A lényeg az, hogy minden gyermekből egészséges felnőtt váljék, még ha el is követ néhány őrültséget tizenévesen, mert azt hiszi, ha nem tesz meg valamit, akkor lemarad a többiektől. S ne akarjuk fölmenteni magunkat azzal, hogy a tévé tehet arról, ha egy ifjú nem képes különbséget tenni a pornó és az érzelmeken alapuló szex között. Hiszen a disztingválás képessége a családi háttéren, a szülői odafigyelésen és az elfogadó szereteten alapul. Aki megtanulja otthon az emberi értékeket, az mindig megfelelő helyére tudja illeszteni a dolgokat az életben is.

XIII.

Busi Eszter
Nem lehet a gyerek minden percét felügyelni


A Klubháló legújabb vitája ismét rengeteg hozzászólást gerjesztett, ezúttal egy háromgyermekes anyuka mondja el a tapasztalatait.

Többekkel egyetértek abban, hogy a fiatalok szexualitáshoz fűződő viszonya jelentős mértékben a család, a neveltetés hatására alakul ki. Általában kijelenthetjük, hogy a témához okosan közelítő szülők gyerekei kis százalékban vesznek föl extrém szexuális szokásokat. Az olyan családban felnövő gyermek viszont, aki anyut-aput egyfolytában a szex- vagy hasonló műsorok előtt látja, és a szülő esetleg még más nénikkel-bácsikkal is kialakít kapcsolatot, az a gyerek nem igen fogja a szüzességét túl sokáig tartogatni.

Vannak persze kivételek, és ezek miatt már a televíziót okolnám, ahol délután öt körül már valóban vadállat-műsorok „élvezhetőek”. Ha a tartalom sokrétűségét nézzük, ezeket a műsorokat sima letiltással ma már nem tudom elérhetetlenné tenni gyermekeim számára. (Kivéve, ha szinte az összes csatornát letiltom a televíziómról.) Teljesen mindegy, hogy csemeténk a Cool TV műsorát nézi délután ötkor, vagy az RTL Klub Mónika show-jában csókolózó bácsikat. Egy gyerek minden percét felügyelni lehetetlen - főleg a későbbi gyermekkorban -, hiszen anyunak, apunak dolgozni kell. Gyakorlatilag azt csinál a gazdátlan lakásban, amit nem szégyell, és itt kezdhetünk ismét a neveltetésben bízni. Marad tehát szegény szülőknek a remény: tizenkét-tizenhárom éves csemetéjüknek nem tetszik meg annyira a csókolózó bácsik magánszáma, hogy maguk is kipróbálják.

A szabályozás hiányosságai miatt a műsorszolgáltatók röhögnek a markukba, amikor néha egy-egy órára büntetésből beszüntetik az adást. Ezek az arcok ilyenkor ezt mondják: „Mit képzeltek? Azt hiszitek, ezzel ártotok nekem? Megy tovább minden, mint eddig.” Szigorúbb szabályozás, nagyobb büntetés, és talán akkor komolyabban vennék a nagy televíziók is a gyermekeket. Jobban tisztelnék őket, és figyelembe vennék az igényeiket. Mert még gyerekek.

XIV.

Dolhai József
A végén derül ki minden

Hogy mégis az elején kezdjem, szerintem minden szűz célja a szüzesség elvesztése, és ez így van jól. Sokkal inkább vita tárgya lehet, mikor volna a legjobb elveszíteni a féltve őrzött „kincset”. Bár valamely kincsünket vagy örökre szeretnénk megtartani, vagy csak hasonló kincsért odaadni. Mindkét esetben a szűz lehet a vesztes. Ha pedig semmi komoly nem kapható azért a kincsért, nem is kell annyira őrizni. Elérkeztünk ahhoz a fontos kérdéshez, hogy mikor veszítse el szüzességét egy fiatal.

Nem hiszem, hogy korhoz köthető. Ahány ember, annyi biológiai és szellemi fejlődési ütem. Egy biztos: könnyű annak a lánynak (fiúnak) sokáig szűzen maradni, aki nem érzi hiányát a szexuális életnek. Inkább az a fontos, hogy semmiképp se legyen véletlenszerű, netán rosszul értelmezett presztízskérdés következménye az első aktus. Mert akkor az utána következők is csak a skalpokat vagy a kudarcos élmények számát szaporítják. Legyen előzménye annak, ha egy lány odaadja magát egy fiúnak, érezze arra érdemesnek a partnerét. Ez pedig alapvetően érzelem - szerelem? - kérdése, amit ugye nem lehet kívülről meghatározni, de az idáig vezető utat lehet befolyásolni. Elsősorban a szülők tehetik ezt meg, úgy hívják, hogy nevelés, ami a születéssel kezdődik.

Elismerem, hogy olyasmit jelentettem ki, amit csak mondani könnyű. Egyetértek, de mégis. A nevelés tapasztalataim szerint - némi fegyelmezést leszámítva - nem más, mint mintaadás és sok-sok beszélgetés, hazugságok nélkül. Ez igaz arra is, hogy akkor kell elmondani, miként lesz a gyerek, amikor legelőször hangzik el a kérdés. Nyilván nem pornónovellára kell gondolni, a gyerekek inkább a meséket szeretik. De a mesében sem kell mindig hazudni. És minél kevesebbet hazudunk a gyermekünknek, annál tovább hisz nekünk. Még az is előfordulhat, hogy tizenévesen elfogad egy-két dolgot. Kedves Csuberda Orsolya, valóban szerencsés lány vagy, mert ritka manapság az olyan fiatal, aki nem egy zsák gátlással és ok nélküli félelemmel vág neki a felnőtt életnek.

A nevelés egyik fő akadályozója a televízió. Amikor a kislányom kezdte az általános iskolát, azt mondta a tanítónője az első szülői értekezleten, hogy ha jót akarunk a gyermekünknek, adjuk el a tévét. Nem szó szerint értette, persze, de képletesen is csak kevesen fogadták meg a tanácsát. Mi is csak akkor, mikor rájöttünk, hogy a doboz miatt még szót váltani sincs időnk, nemhogy beszélgetni. Ma sincs több belőle, és ha valaki fölveti a családban, hogy miért, azt mondom: legalább addig beszélgettek egymással, amíg azon veszekedtek, melyik hülyeséget nézzétek. És nem ők a hibásak, hiszen nagyon nehéz jó és tartalmas műsort találni. Nincs még egy kelléke a modern kornak, amely többet ártana gyermeknek, felnőttnek egyaránt, mint a tévé. Nem gondolom, hogy kell betiltani, de talán nagyjaink többet is foglalkozhatnának a „karikás” műsoridővel, miközben a magyarság erkölcseinek védelméről papolnak.

A Bereczki Gabriella emlegette Cool-műsort nem láttam, így véleményt sem mondhatok róla, mindenesetre érdekes felvilágosító film lehet az, ahol bugyiban-gatyában mutatják be a szerelmi aktust. Mert szerintem igenis van helye az ilyesminek, amíg nincs pornójellege, és kifejezi, hogy csak érzelmi háttérrel ér valamit a szex. A pornó mindaddig káros lehet egy fiatalra, amíg nincsenek saját tapasztalatai, vagy legalábbis nem látott mást, mert könnyen elhiszi, hogy az életet látja. Az, hogy a csoport-szex is népszerűsíthető némelyik csatornán, csak a tévéről alkotott véleményemet erősíti, no meg Elek Zoltánt a kódolás majdani lehetőségéről. De amíg nincs digitális televíziózás, addig minden így jó?

Fontos volna még az iskola, de sajnos kiesik a „hiteles” lehetőségek közül, hiszen kis híján ahhoz sincs joga, hogy az érettségi előtt állók dohányzását betiltsa - az iskolában. Nem beszélve arról, amikor általános iskolások molesztálják a tanárnőjüket. Ráadásul kevés az a pedagógus, aki képes színvonalasan felvilágosítani a tanítványait. A tanulók pedig kapásból elvetik, ami hivatalos, ezért az orvosok által tartott előadások is inkább biológiai órák lesznek, legfeljebb a fogamzásgátlás kelti föl a fiatalok érdeklődését. Ez is sokkal jobb, persze, mint az egyszeri anya, aki így kiáltott anno, a táborba induló lánya után: „Ha felcsinálnak, haza se gyere!” De ez még nem nevelés.

Végezetül el kell mondanom, hogy a kislányom tizenhat éves, és van egy öccse is, aki tizennégy, tehát a „veszélyeztetett” időszak kellős közepén vagyunk. És be kell vallanom, az iménti bölcselkedések ellenére a gyermekeim jövőjét illetően csak a bizalmamban vagyok biztos. Hogy ez mire elég, öt vagy tíz év múlva derül ki. Hiába, a nevelés is olyan, mint az első éjszaka: csak utána tudjuk meg, hogy mit végeztünk.

XV.

Gáll Róbert
Kitől és mikor?


Napokig ültem a téma előtt, és egyszerűen nem volt sem kedvem, sem erőm hozzákezdeni. Nem azért, mintha nem volna véleményem a szexuális tartalmú televízió-műsorokról. Inkább azért, mert nem akartam a véleményemmel megbántani senkit. Tudtam ugyanis, hogy sok olvasónak nem fog tetszeni az álláspontom. Aztán erőt vettem magamon, hiszen nem azért lettem újságíró, hogy mindenkinek tessék, amit írok, hanem hogy ha kell, a tények közlése után kiálljak a szubjektív álláspontom mellett. Még akkor is, ha az nem mindig találkozik a többség felfogásával.

Meggyőződésem, hogy nem lenne szabad gyerekeknek szexuális tartalmú műsorokat nézni.

Konzervatívnak túl liberális vagyok, liberálisnak viszont túl konzervatív. Az, hogy ez a vesztem vagy a szerencsém, csak nézőpont kérdése, tény azonban, hogy politikai karrierem e-miatt bukott meg, még mielőtt elkezdődött volna, és úgy látszik, újságírói pályafutásom során sem túl szerencsés ez az életfelfogás. A vitát keltő televíziós műsort még nem láttam, így nem feltétlenül arra szeretnék reagálni, inkább a közben kialakult, számomra néha érthetetlen felvetésekre.

Csodálkozom, hogy fiatal pályatársaim (mint mindig, most sem negatív diszkriminációként használom a fiatal jelzőt) milyen bátran nyilatkoznak arról, hogy a gyerekeknek mikor, hogyan kell elveszíteniük a szüzességüket, és kinek kell felvilágosítani őket a nemi élet rejtelmeiről. Egyébként bizonyos vagyok abban, hogy amint saját gyermekeikről lesz szó, álláspontjuk változni fog. Nos, ez az egyik mozzanat, amiben radikálisan és kérlelhetetlenül konzervatív álláspontot képviselek, még akkor is, ha személy szerint liberális neveltetést kaptam.

Sajnálatos, hogy a televíziók ilyen műsorokat sugároznak fő műsoridőben, de nem tudok rá megoldást. Évek óta keresem a választ arra a kérdésre, vajon meddig mehet el a szólás-, véleménynyilvánítás-, sajtó-, stb. szabadság, és mikor kezdődhet a tartalomkorlátozás, a cenzúra. Hol van az a határ, amikor valaki beleszólhat a műsorok tartalmába, letilthat újságcikkeket, esetleg államérdekre hivatkozva elolvashatja a leveleinket? Nálam okosabb emberektől kérdeztem meg, és kaptam ugyanazt a vállhúzogatást válaszként. Mit tehetnek tehát a televíziók műsorszerkesztői? Rábízzák a nézőkre. Kitesznek egy sárga vagy piros karikát, benne egy számjeggyel, ezzel az ő felelősségük el is van intézve. Minek nézte meg a gyerek a szexfilmet, ha ott a jelzés?

Csakhogy a megoldás álmegoldás. Aki meg akarja nézni, az úgyis meg fogja, aki meg nem, az nem. De mi van azzal, aki még nem képes kontrollálni önmagát? Akit a gyermeki kíváncsiság hajt? Akit letesznek a szülei a televízió elé, és ezzel a gyereknevelés kérdése el van intézve? Ahogy én látom, és ahogy kutatások eredményei is bizonyítják, a gyerekek megnézik a műsort, még akkor is, ha tudják, hogy ezt tulajdonképpen nem lehetne. Többen írták a vitában, hogy legalább megtanulják, mire való a testük, és szexuális felvilágosításban részesülnek. Ezzel azonban több problémám is van.

Egyrészt nem mindegy, hogy ezt a felvilágosítást mikor kapja meg a gyerek, másrészt, hogy kitől. Az én gyerekkoromban még nem voltak szexuális felvilágosító filmek, sem hard kategóriájúak, így nekem még Dr. Veres Pali bácsi tanácsai nyújtották az első szexuális felvilágosító élményt a Magyar Ifjúság című hetilapban. Aztán szép lassan bejöttek hazánkba is a kalózvideók, a maguk eltorzult valóságképével, és minden egy csapásra megváltozott. Mindenki elhitte ugyanis, hogy a szex ilyen.

És itt látom a legnagyobb problémát, hiszen a gyerekek sokkal inkább hajlamosak elhinni a televízióban látottakat, mint a felnőttek, akik esetleg már tudják, mi igaz, és mi kitaláció. Bár megjegyezném: sokan a hard pornók akcióiról is úgy gondolják, az a normális. Magam sem hinném, ha nem tapasztalnám, de még a reklámok is nagy hatással vannak a nézőkre, főként a gyerekekre. Nem feltétlenül csak azért, mert általuk naponta új termékkel bővül a karácsonyi kívánságlista, hanem mert rejtetten vagy nyíltan, de olyan életformát közvetítenek, mint a nyílt szexualitás vagy a házasságtörés. Gondoljunk csak bele néhány dezodoros reklámba, vagy a körbecsókolódzó rágósba!

A megoldás valószínűleg abban rejlik, hogy a szülők ne hagyják egyedül televíziózni a gyerekeket. Még a mesék alatt is legyenek mellettük, hogy megmagyarázzák a látottakat, segítsenek befogadni az információkat. Ha pedig véletlenül olyan kép kerül a gyerek elé (akár egy reklámfilmben is), ami nem gyerekszemnek való, akkor azt is gyorsan és megnyugtatóan képesek legyenek lereagálni. Így talán elkerülhető lehetne, hogy általános iskolás gyerekek mobiltelefonjaikon pornóképeket mutogatnak egymásnak, vagy obszcén kifejezéseket kiabálnak egymás után.

Félek, hogy a kiabálásokból hamar a tettek mezejére lépnek. Attól is tartok, hogy a rendszerváltás óta elvégzett közel egymillió abortusz számát fogják ők is növelni, hiszen a védekezésre már nem fordítanak nagy figyelmet az oktatófilmek. És attól is tartok, hogy lassanként eltűnnek a normális életcélok, helyettük belépnek a végtelen tivornyák, az egyéjszakás kalandok, a skalpvadászatok.

Vállalva a vita további szélesítését, nyíltan ki merem jelenteni, amíg a gyerek nem nőtt fel lelkileg, addig káros a szexuális témájú filmek megtekintése. És hogy utolsó, de legnagyobb érvemet is leírjam, megemlítem: a keresztény életvitel egyik legalapvetőbb törvénye a házasságon kívüli mindenféle szexuális érintkezés (még a vizuális is) tiltása. Ha pedig az agresszív műsorok kedvezőtlen hatásait vizsgáljuk, akkor be kell látnunk azt is, hogy nem véletlenül.

XVI.

Tasnádi Anikó
Miért van elkanászodva a gyerek?

Gáll Róbert Kitől és mikor? című cikkében írja: „A megoldás valószínűleg abban rejlik, hogy a szülők ne hagyják egyedül televíziózni a gyerekeket. Még a mesék alatt is legyenek mellettük, hogy megmagyarázzák a látottakat, segítsenek befogadni az információkat. Ha pedig véletlenül olyan kép kerül a gyerek elé (akár egy reklámfilmben is), ami nem gyerekszemnek való, akkor azt is gyorsan és megnyugtatóan képesek legyenek lereagálni. Így talán elkerülhető lehetne, hogy általános iskolás gyerekek mobiltelefonjaikon pornóképeket mutogatnak egymásnak, vagy obszcén kifejezéseket kiabálnak egymás után.” Az egész bekezdést kellett idéznem ahhoz, hogy kifejthessem az álláspontomat.

Az egyik volt tanárnőmmel beszélgettem a minap. Azt mondta, hogy a szülők bejárnak az iskolába tanácsot kérni, mert el van kanászosodva a gyerek, és nem tudnak vele mit kezdeni. Nincs idejük a gyerekre, mert sokat dolgoznak. De én akárhogy is számoltam, egy nap huszonnégy órából áll, és szerintem akad néhány óra, amit a gyerekkel tölthet a szülő, feltéve, ha akar. És nem úgy van vele, hogy majd megnevelik az iskolában. Gáll Róbert állításával ellentétben én el nem tudom képzelni, hogy a mai, felgyorsult világban anyuci és apuci ott ül a gyerkőc mellett, és kommentálja neki a műsorokat, akár a meséket is.

Ha jól emlékszem, akkor a sokfelé elágazó vitában az internetről mindenki megfeledkezett. Pedig a mai gyerekek inkább ülnek a számítógép előtt. Tudok olyan hat éves gyerekről, aki már három éves kora óta gépfüggő. És aztán jön az internet, ahol mindent meg lehet találni. És nemcsak pornó-oldalakat, hanem minden mást, ami esetleg káros lehet a gyerekre.

Tegyük fel, hogy apuci dolgozik, anyuci meg készíti az ebédet. Addig anyuci a nyolc éves gyereket leülteti játszani a számítógéppel, a két éves kisgyerek pedig alszik. A nyolc éves ráun a játékra, aztán csatlakozik az internetre, és máris meglátogathat nem neki való oldalakat. Nem valósítható meg, hogy a szülő lesse minden lépését a gyereknek, és nem is tartom szükségszerűnek. Ami fontos, hogy figyeljen rá, kövesse a fejlődését, beszélgessen sokat vele. A huszonegyedik században a legnagyobb gondnak azt tapasztalom, hogy az emberek nem érnek rá eleget beszélgetni (kommunikálni) egymással.

Én még olyan időben voltam tini, amikor nem rohant mindenki ennyire a dolga (a pénz) után. Nekem volt lehetőségem az anyukámmal beszélgetni, ha valamit nem értettem, vagy rosszat álmodtam. De ma nem sok gyereknek van erre lehetősége. A válások száma is egyre nő, és ha az egyik szülő hiányzik, akkor az csak még jobban megnehezíti a helyzetet.

Szerintem a felnőttek életmódján kellene változtatni, és akkor a gyerekek sem pornóképeket nézegetnek a telefonjukon. Apropó! Minek egy általános iskolás gyereknek mobiltelefon?

XVII.
Kálnai Anita
Korán érő gyümölcs


Értetlenkedve állunk az újszerű tény előtt, hogy felgyorsult világunkban a technika vívmányainak köszönhetően egyre több szexuális műsort láthat a gyerek akár interneten, akár televízióban. Egyetértek Tasnádi Anikóval, aki azt írja, hogy a mi időnkben még volt kivel megbeszélni a dolgokat, bármiről legyen is szó, de talán annyiszor nem találtuk magunkat olyan helyzetbe, hogy szexuális töltetű filmekbe, képekbe akadjunk, mint a mai fiatalok.

Vajon valóban csak a műsorokban leledzik a mumus?

Szerintem más is áll a háttérben. Már szinte minden műsor el van látva a sárga karikával, benne a tizenkettes számmal. Így ha a szülő sokat dolgozik, elméletileg a gyerek nem is nézhetne semmit. De ismét eljutottunk a bűvös szóhoz: gyerek. Ma már át kellene szabnunk a jelentését, hiszen egy tizenkét éves - főleg lány - már nem illik ebbe a kategóriába, inkább kora-felnőttnek nevezném. Meglepődve vettem észre egyik általános iskolai óralátogatásom alkalmával, mennyivel másabb az új generáció, mint a miénk volt. És nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is.

A legtöbb diákról nem tudtam volna megmondani, hány éves. Olyan velem egyidősnek látszottak, pedig csak általános iskolások voltak. Festett haj, olyan ruhák, amelyek megmutatnak mindent, amit csak lehet, rengeteg smink az arcukon. Szó sem volt fogócskáról, labdázásról, inkább arról, hogy a buliban mennyire sikerült lerészegedni, és hogy éppen melyik srác vagy csaj a legmenőbb fej, és ki az iskola legújabb szerelmespárja. Mindezt úgy, hogy kezükben a legújabb mobiltelefon, és az mp4 lejátszó, mert már az a tuti.

Olyan helyzet alakult ki, amivel a társadalom nem tud mit kezdeni. De ha majd ezek a gyerekek ténylegesen felnőnek, és véleményük hat a társadalomra, akkor jön a nagy változás.

Az a véleményem, hogy ha valaki az alapoktól jó nevelést kap, az tudja, mi helyes és mi nem, tudja, kivel beszélheti meg a gondjait, vagy ha valamit nem ért. A szexuális műsorok, a trágár beszédek világában még mindig hiszek a szülői szóban. Abban, hogy azt a kisembert, aki világra jön egy nap, édesanyja és édesapja formálja, és ha jó alapot kap az élethez, akkor nem jelent problémát az információk befogadása. És azért azt valljuk be mi, huszonévesek, hogy régebben mi sem kínos szülői beszélgetés révén tudtuk meg, hogyan születik a gyerek.









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-09-03 (3129 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.27 Seconds