2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19473234
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kongresszus - pro domo





A Köztársasági elnökválasztás utáni MSZP Kongresszus nem vert fel nagy port sem a tágabb, sem a szűkebb értelemben vett közvéleményben.
A kedélyek lecsitulnak (reméljük) és elkezdődhet a felkészülés a jövő évi választásokra. Csupán azért, hogy utólag mindig „kéznél legyen” ESSZÉ rovatunkban megörökítjük Gyurcsány Ferenc és Hiller István beszédeinek szerkesztett változatát, valamint a Kongresszus Politikai Nyilatkozatát.

GYURCSÁNY FERENC MINISZTERELNÖK KONGRESSZUSI BESZÉDE


(szerkesztett változat)
Szép jó napot kívánok! Szervusztok!

Az elmúlt napokban több, viszonylag egyszerű értékelés hangzott el arról, mi is történt: fiaskó, kudarc. Én most ennél egyszerűbben, de azt hiszem, valóságosabban fogalmaznék: vereséget szenvedtünk.

Ha ezt nem értjük meg, és nem próbáljuk megérteni, mi van mögötte, akkor félő, hogy újra vereséget szenvedhetünk. Pedig az a legalább kétmillió ember, minden negyedik magyar választó, aki ránk szavaz, nem vereséget akar szenvedni, hanem győzni akar. Miattuk kell egymással nagyon világosan és nagyon egyértelműen beszélnünk.

A hét elején politikai vereséget szenvedtünk. Vereséget ránk nem az ellenzék mért. Vereséget ránk nem a Szabad Demokraták Szövetsége mért. Mi vertük meg önmagunkat, és ez a valódi probléma.

Amiről szólok, egyáltalán nem Szili Katiról szól, nem az ő személyes alkalmasságáról, nem a hozzá fűződő viszonyról. Arról szól, hogy miért nem voltunk képesek kilépni abból a folyamatból, amelynek a fenyegető veszélyeit szinte mindenki látta. Szili Katiról szó közöttünk ne essék, mert nem az ő szerepe a vita tárgya.

Mi az, amit én oknak látok? Az, hogy a jelölésünknek két olyan érve volt, amely hamisnak bizonyult. Mivel érveltünk? Azt mondtuk, hogy Kati népszerű. Aztán azt mondtuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a támogatása nélkül is meg lehet ezt csinálni. Mind a két állítás hamis. Nem az, hogy Kati népszerű, hanem az, hogy ez egyáltalán releváns ebben a folyamatban. Az elnökválasztás folyamata nincs tekintettel arra, hogy a választók hogyan vélekednek az adott jelöltről. Az elnökválasztás nem népszerűségi verseny. Az elnökválasztás politikai, hatalmi küzdelem.

Azt mondtuk, hogy nekünk meglesz ez az SZDSZ nélkül is. Azt mondtuk, hogy ha nincsenek, akkor majd tájékozódunk másfelé. Sokat beszélünk a koalíciós szolidaritásról, de azt gondoltuk, ránk ugyanez nem érvényes. Azt mondtuk, hogy lehet olyan politikát képviselni koalícióban, amely fittyet hány arra, hogy mit mond a másik. Lám-lám, ha a mienkére mondják, hogy nem érdekes, akkor meg vagyunk sértődve, és emlegetjük a koalíciós szolidaritást - majd elmegyünk a jobboldal felé támogatást szerezni. Súlyos politikai tévedés. A Magyar Szocialista Párt összekeverte a jelölés jogát a választás képességével. A politikai lelkesültségben összekeveredett a Köztársaság a Köztársaság térrel. És a jelölés folyamatában egyetlenegyszer nem tettük világossá, hogy nem személyek közötti küzdelemről van szó, nem személyi alternatívák közül kell választani, mert nem ez volt a jelölés tétje. Az volt a tétje, hogy hajlandóak vagyunk-e úgy jelölni, hogy a választáshoz nincsen elegendő politikai támogatottságunk. Hajlandóak vagyunk-e úgy jelölni, hogy a jelöléssel kockára tesszük a kormánykoalíció további működését. Hajlandóak vagyunk-e úgy jelölni, hogy azoknak, akik megküzdenek a kormányzás felelősségével, annak a programnak a végrehajtása érdekében, amelyet meg akarunk valósítani, azt mondjuk a köztársaságielnök-jelölés folyamatában: nem érdekes, hát legfeljebb borul a koalíció. Mondjátok, ez az ország egészéért felelősséget vállalni tudó és képes magatartás?

Kérditek, miért nem szóltunk? Mert nektek meg kell kérdezni bennünket, hogy miért nem szóltunk nektek, amikor már nem ment. Megmondom, miért nem. És igazából ez a legrosszabb, aminek hosszú távon sokkal nagyobb a veszélye annál, mint hogy ezt a csatát elbuktuk. Azért nem szóltunk, kedves barátaim, mert példa nélkül álló módon olyan hangulatot sikerült csinálnunk, amelyben a politikai veszélyekre való figyelmeztetés, a kudarc lehetőségével való szembesítés, a párthoz és a jelölthöz fűződő lojalitás kérdéseként vetődött fel. Az önmaga belső demokratikus meggyőződésére olyannyira büszke Magyar Szocialista Pártban az elmúlt tizenöt évben először állt elő az az állapot, hogy az embernek meg kellett gondolnia, hogy mondja: szerintem ez nem jó, szerintem vissza kell fordulni erről az útról, szerintem ez nem lesz meg.

Nem voltam könnyű helyzetben magam sem. Nem voltam könnyű helyzetben, mert Kati és közöttem volt politikai vita, amit sokak személyes karakterűnek véltek. Úgy lettem a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje, majd később miniszterelnök, hogy az alulról elindult tömegakarat emelt fel. Többes jelölésben, és ebben a folyamatban voltak, akik engem támogattak, voltak, akik a riválisomat, Kiss Pétert. Minden alkalommal, amikor azt mondtam, hogy szerintem az elnökválasztáson nincsen meg a többségünk, akkor erre az volt a reakció: mert te nem kedveled Katit. Amikor megkérdeztem vidéki barátaimat, akik korábban engem támogattak miniszterelnök-jelöltként, megkérdeztem a pártelnökség egyik-másik tagját, miért gondoljátok, hogy ez meglesz majd a szabad demokraták nélkül? Azt válaszolták, hogy kishitű vagyok.

Azt válaszolták, hogy ezt kívánja a nép! Azt válaszolták, hogy én meg akarok futamodni! Azt válaszolták, hogy én nem értem a Magyar Szocialista Párt érdekét!

Én pedig akkor először, mióta politikus vagyok, elfogadtam azt, hogy ne nyissuk ki ezt a vitát. Úgy döntöttem, elmondom nektek jól becsomagolva, még a jelölőkongresszus hetén. Emlékeztek? Azt mondtam, hogy a sorrend a következő: először az alkotmányosság, utána a kormányozhatóság és csak harmadsorban a párt belső akarata. Igazatok van, ez egy alibimondat volt. Nem álltam oda elétek, és nem mondtam azt tisztán és világosan: ebből bukás lesz!

Azért nem, mert azzal mentegetőztem, hogy az én közjogi szerepemben ezt nem kell, nem szabad megtenni. Közjogilag igaz, politikailag viszont tévedés.

Nem lehet rosszhiszeművé tenni egymás között a viszonyokat. Nem lehet korlátozni a nyugodt, őszinte, fesztelen vitát. Nem lehet olyan kultúrát teremteni magunk között, amiben védekezni kell és ötvenkettedszer meg kell esküdni, hogy nem személyekről szól a történet! Nem lehet! Világos, egyenes mondatok kellenek. Ezek pedig arról szólnak, hogy a Magyar Szocialista Párt, ha akarja, ha nem, be kell látnia, hogy a jobboldallal nem tud kormányozni. A jobboldallal nem tud közösen programokat megvalósítani, közös döntéseket hozni, különösen nem hatalmi-politikai kérdésekben.

Nekünk vagy van többségünk magunkban, vagy pedig együtt kell működnünk egy párttal. Azt a pártot lehet szeretni, és lehet nem szeretni. Szerintem egyébként szeretni nem kell, mert nem erről szól a koalíció. Ez egy érdekházasság. Arra szerveződik, hogy azt a programot teljesítsük, amelyre felhatalmazást kaptunk.

Van, aki azt mondja, hogy liberális a kormányzásunk, és most már balra kell fordulni. Nos, akkor vívjuk meg ezt a meccset! Aki úgy gondolja, hogy liberális a kormányzás, ne általában fogalmazzon, hanem mondja azt, hogy melyek azok az intézkedések - különösen más intézkedésekkel összevetve -, amelyektől ez liberális! A 100 nap programja a nyugdíjak megemelésével, a családi pótlék megemelésével, a munka törvénykönyvének módosításával nem baloldali program volt?

Ennél hagyományosabb baloldali programja nem volt még kormánynak ’90 óta! Egy igazi, egyébként az egész gazdaságot és a versenyképességet is megterhelő, hagyományos baloldali program.

A száz lépés programja nem baloldali program?! A fészekrakó program - amikor a legtöbb jövedelemmel rendelkezők helyett azoknak adunk, akiknek igazából szükségük van rá - nem baloldali program?! Nem baloldali program az, amikor azt mondjuk, hogy átalakítjuk a sürgősségi betegellátást, hogy azokhoz is kiérjen a mentő 15 perc alatt, akik nem városban, hanem falvakban laknak?! Nem baloldali program a családtámogatás átalakítása, a családi pótlék duplájára emelése, a dolgozó alacsony jövedelmű családok kiemelt támogatása? Nem baloldali program a lakótelepen élők életkörülményeinek javítása? Nem baloldali program a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentése, a foglalkoztatás javítása?

Melyik is a liberális program, barátaim? Vagy ha a liberális ebben az értelemben a hatalmi-személyi küzdelemnek az álneve, akkor tessék végre kimondani! Ha az a probléma, hogy X, Y vagy Z kultúrájában, karakterében másmilyennek tűnik, akkor tessék azt mondani: nem őt akarjuk, hanem őt! Ha meg politikai vita van közöttünk, akkor azt le kell játszani. Muszáj! Szellemekkel nem tudunk viaskodni! Ha azt hiszitek, hogy több vitánk van a szabad demokratákkal a kormányzásban, mint a mi pártunk két szélével, akkor tévedtek!

Nagyobb pártnak lenni nem több jog, hanem több felelősség. Kisebb pártnak lenni pedig nem kevesebb jog, hanem kevesebb lehetőség.

Nem éltem veletek együtt az első 10 évet. Nem vettem részt abban a koalíciós kormányban, amelyet Horn Gyula vezetett. Nyilván engem nem ért annyi sérelem, mint benneteket. Nyilván nincs annyi tapasztalatom erről a kényszerű társbérletről, mint nektek. Nyilván nem éltem meg annyiszor, hogy mennyi kompromisszumot kell kötni, mint ti. Ez nem ülepedett le az én lelkemben, igaz. De nem lehet ezekben az ügyekben, amikor nincsen már más érv, kijátszani a bennünk ott lévő idegenkedést, helyenként rossz érzést, helyenként csalódottságot az SZDSZ-szel szemben. Tudniillik a legveszélyesebb dolog az volt ebben a jelölési folyamatban, hogy ha már nem volt más érv, akkor az SZDSZ-szel szemben helyenként meglévő frusztrációra épített ez az elnökválasztási kampány. És innentől fogva nekünk a fő riválisunk nem a saját ellenzékünk lett, hanem a saját koalíciós partnerünk.

Szeretném önmagunkat figyelmeztetni: ’98-ban, amikor mi vesztettünk, annak több oka is volt. Mindet magunknak köszönhetjük: így azt is, hogy akkor is a koalíciós partnert kívántuk legyőzni. 2002-ben, amikor a Fidesz veszített, annak egyik oka az volt, hogy nem voltak képesek elviselni a jobboldal tagoltságát. Ha mi nem tudjuk elviselni, hogy a mi oldalunk tagolt, ha azt az utat akarjátok folytatni, ami a Fidesz útja, az egységesítés útja, az „egy a tábor, egy a zászló útja”, akkor stratégiai, történelmi hibát fogunk elkövetni! Én nem javaslom ezt.

Ha valaki barátságra meg szerelemre vágyik, azt ne a koalícióban keresse!

Barátaim! Lelkesültség nem személyi kérdésekhez kell. Személyi kérdésekhez bölcsesség kell, nyugalom és reálpolitika. Lelkesültség egy új ország megálmodásához kell. Ha annyi munkát nyomtunk volna bele mondjuk egy új vidékpolitika megfogalmazásába, mint amennyit beletettünk ebbe a jelölésbe, akkor előrébb tartanánk.

Ne vívjunk egymással kulturális harcot, barátaim! Az a jó, hogy népi baloldaliak, szocialisták, szociáldemokraták, polgári baloldaliak együtt tudnak lenni. Én azt szeretem, hogy Kiss Péterrel és Lendvai Ildikóval - akik, azt hiszem, nagyon sok mindent megtettek volna, hogy ne én legyek a miniszterelnök - együtt tudok működni; hogy Szekeres Imrével nem bántjuk egymást. Nem mondom, hogy a ti felelősségetek, nem mondom, hogy Toller Laci vagy Kati felelőssége, nem mondom, hogy Gyula felelőssége - aki ha nem szól hozzá azon a kongresszuson, akkor Kati talán nem jelölt. A mi felelősségünk! És az én felelősségem! Mert nem mondtuk azt, hogy ez nem személyi kérdés, hogy koalíción belül ezért nem küzdünk, hanem megállapodunk nyugodtan és csendben. Mióta közöttetek vagyok, azóta mindig azt mondtam, amit gondoltam. Ha kellett, odafordultam Kovács Lacihoz - talán emlékeztek rá - a választmányi ülésen, és azt mondtam neki, ha van bajod, akkor most mondd. Most mégsem volt hozzá bátorságom.

Jobban össze kell állni, ez nem is kérdés. Ha elfogadja a kongresszus, holnaptól az Országos Választási Bizottság élén a párt egészéért viselt felelősségem sokkal nagyobb lesz. De legyen világos: nincs olyan érvelés, hogy azért fogjuk ezt tenni, mert ezt mondják lent a mieink. Egy pártnak azért van vezetése, hogy megmondja, hogyan, merre, milyen módon kell menni, Ezt engedni kell megvitatni, de nem lehet állandóan amögé bújni, hogy a tagság most éppen mit kíván. A pártnak meg kell küzdenie! Küzdelmet pedig nem lehet másként folytatni, csak határozott, világos szándékkal és a szándékát érvényesíteni képes vezetéssel. Ezt a vezetést fogjuk megteremteni.

Két évvel ezelőtt maratont futottam - majdnem belegebedtem. Most a belegebedésnek örültök annyira, vagy a maratonnak? Harminc kilométernél úgy érzi az ember, hogy nincsen tovább. Nekem annyival volt rosszabb, hogy már a huszonötnél is azt gondoltam. Akkor nincs más hátra, mint az ember elkezd odafigyelni: nem kiesni a tempóból, újraszabályozni a légzést, és megpróbálni semmi másra nem gondolni csak a célra. Most is ott tartunk, harminc kilométer környékén, és tudom, nagyon sokunk azt gondolja, hogy egyre nehezebb lesz, ha így megy tovább. De ahogyan a száz lépéssel azt gondoltuk, hogy lehet dinamizálni a kormányt, és úgy látom, lehetett is, ugyanilyen módon fogjuk dinamizálni a pártot is a következő egy évben. Ebben az ügyben nem fogok arra hivatkozni, hogy mit akartok ti, megyei elnök barátaim. Nem! Azt fogom mondani, hogy mit akarunk mi, mi kell ahhoz, hogy győzzünk, melyikünknek mi a dolga, kitől, mit várok és mikorra. Nem fogok félni megvívni a konfliktusokat. Hangos emberek, helyi erős emberek el kell, hogy fogadják: közös pártban vagyunk, amelyet az Országos Választási Bizottság és az elnökség vezet, ahol a politikai ügyeket demokratikusan meg lehet vitatni, de a végrehajtás nem vitát, hanem cselekvést igényel. Ha az OVB dönt, nem fogom megkérdezni a barátaimat sem, akiknek sokat köszönhetek ebben a pártban, hogy egyetértenek-e vele. Azt fogom mondani, hogy hajtsd végre, és gyere vissza két nap múlva, hogy készen vagy.

A 100 lépés politikájában előttünk van még jónéhány feladat. A legérdekesebb, legizgalmasabb kérdés az adó- és járulékreform. Aztán megújítjuk az agrárpolitikát, beszélünk az önkormányzati finanszírozásról, az államról. Egész nyáron dolgozunk, hogy mire jön az augusztus, addigra készen legyen a program a következő egy évre, hogy melyik héten melyikünk mit csinál, kinek mi a dolga, milyen programok indulnak el, mi azoknak a témája.

Gyerünk Barátaim!

Lendüljünk túl a vitáinkon, egy ország várja, hogy bátor kormányzással több igazságot, jobb életet nyerjen. Gyerünk kormányozni!

Magyarországért! A Köztársaságért!


HILLER ISTVÁN KONGRESSZUSI BESZÉDE


(szerkesztett változat)

Csalódottság, düh és szomorúság. Érzelmek és indulatok. Csalódottság, düh és szomorúság, ami bennem volt kedden. Majd’ szétvetettek, de nem jutottam velük semmire. Nem a mi jelöltünket választotta meg a magyar parlament a köztársaság elnökévé. Kudarcot vallottunk. Kudarcot, és ezt nem másítja meg semmilyen felindultság. És hogyha nem másítja meg semmilyen felindultság, akkor érzelmeinken, indulatainkon úrrá kell lennünk. Érzelmek helyett nyugodt és higgadt értékelésre van szükség, nyugodt és higgadt értékelésre ahhoz, hogy a céljainkat valóra tudjuk váltani.

Tisztelt Kongresszus! Többségünk van a Magyar Országgyűlésben, többségünk a koalíciós partnerrel, megvolt tehát a mód és az esély rá, hogy ne a kisebbség jelöltje legyen a köztársaságunk elnöke. Nem éltünk, nem tudtunk élni ezzel. Mindkét koalíciós pártnak megvan a felelőssége, de - és itt most nem vagy csak egész kismértékben akarok a partner felelősségével foglalkozni. Érzem a felelősségemet, és nem fogok semmilyen testület, semmilyen döntés, semmilyen többes szám első személy vagy általános alany mögé bújni. Engem választottatok meg a párt vezetőjévé, érzem a felelősségemet, tudom, hogy ez mit jelent! A kötelesség és a tisztesség is azt diktálja, hogy vállaljam mindazt, ami ezzel jár. Őszintén remélem, hogy mindenki így gondolja.

Tisztelt Kongresszus! Hibát vétettem, hogy az elnökjelölő kongresszuson, még a szavazás előtt nem mondtam el nektek világosan, hogy koalíciós támogatás híján nem tudom garantálni a jelölt megválasztását. Tévedtem, mert azt gondoltam, hogy a hit, Szili Kati ismertsége és országos népszerűsége elég arra, hogy másokat, azokat, akiknek más volt az érdekük, mint a miénk, meg lehet, vagy meg tudom győzni. Hittem, őszintén hittem, hogy majd valamikor az utolsó pillanatban mégis megváltoztatják az álláspontjukat. Hittel helyettesítettem a racionalitást, és ez súlyos hiba volt. Azt gondoltam, hogy azzal az elszántsággal, azzal az akarattal és azzal a külső támogatással, amivel rendelkeztünk, azzal elég lesz hivatkozni a politikai szolidaritásra, a koalíciós szolidaritásra. Nem volt elég. Nem volt elég a hit, nem volt elég a külső támogatás, mert híján voltunk annak, hogy a racionalitást tegyük az első helyre. Sokat tanultam belőle. Azért akarok szólni erről a koalíciós szolidaritásról, mert amit tapasztaltam, amit most már tudok és amit korábban másként gondoltam, ellentétben állt egymással. Úgy gondolkodtam egy másik párt, egy másik tárgyalódelegáció fejével, mintha mi lennénk. Azt gondoltam, hogy egy 5 százalékos pártot meg lehet arról győzni arról, ahogy mi gondolkodunk, akik sokszorosan nagyobb párt vagyunk. Azt gondoltam, hogy az érdekli őket, hogy az 5 százalékos támogatás azt is jelenti, hogy 95 százalék nem őket támogatja. De, barátaim, be kell látnom - és ezt együtt kell elhinnünk, én már az elmúlt napokban sokat-sokat gyötrődve ezen, túl vagyok rajta -, nem érdekli őket. Nem az érdekli őket, hogy 95 százalék nem támogatja őket, hanem mindent csak azért és kizárólag azért tesznek, hogy az 5 százalékos támogatást megtartsák és megőrizzék.

Ebben a partneri viszonyban nem a szolidaritás, hanem az érdek szó a meghatározó. És abban a tárgyalásban, amit lefolytattam velük, lefolytattunk velük, láttam, hogy nem a koalíciós szolidaritás, hanem a maguk által racionálisnak vélt, racionálisnak tudott érdek a meghatározó.

Tisztelt kongresszus, az élet itt nem áll meg, nem ragadhatunk bele a közelmúltba. A jövőre, a megbízatásunkra kell tudni koncentrálni, mert a felelősség nem egyszerűen csak az egymás iránt viselt felelősség. Nekünk felelősséget kell viselnünk a szavazóbázisunk, és igenis felelősséget kell viselnünk az ország iránt, Magyarország iránt.

Tisztelt Kongresszus! Ebben a mi országunkban kisebbségi kormányzásnak se valós lehetősége, se értelme nincs, és ezt kimondani világosan, egyértelműen, azt gondolom, hogy kötelességem. Előrehozott választást meg nem akarunk. Ebből pedig az következik, hogy érdekünk, és az ország érdeke is, hogy a koalíció tovább folytassa a megbízatás megvalósítását, hogy ez a koalíció rendben és a siker reményében vezesse az országot, és mi ezt a koalíciót a 2006-os választásokra.

A kormányzás, a száz lépés programjának megvalósítása igazi és valódi baloldali program. Azt vállalni, hogy többet kérjünk azoktól, akiknek több jutott, és többet juttatunk oda, ahol nagyobb a szükség, a legeredetibb és legelevenebb baloldali program. Egy olyan program, amely a mindennapok kérdését, az emberek mindennapi életének problémáit oldja meg.

Ennek a megvalósítását, a hozzá tartozó törvények és törvénymódosítások fogadását és elfogadását koalíciós többség híján lehetetlennek látom, márpedig az egész kormányzás és ennek a pártnak a sikere ezen múlik leginkább. És el kell mondani, hogy immár várhatóan kevesebb, mint egy évvel a 2006-os országgyűlési választások előtt, a megvalósításhoz, a folytatáshoz a szervezeti feltételek megteremtése is szükséges. Azt javaslom tehát, hogy a kongresszus kérje föl az országos elnökséget, hogy alakítsa meg az Országos Választási Bizottságot. Az Országos Választási Bizottság elnöke Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, elnökhelyettese pedig Hiller István, a párt elnöke legyen. Az előbb elmondottak, a felelősség kérdése, a felelősség viselése párton belül, a felelősség viselése a szavazóbázis iránt, a felelősség viselése az ország iránt és a szervezeti feltételek megteremtése egyugyanazon irányba visz.

Kedves Barátaim! Hétfőn láttam őket ott, a másik folyosón. Láttam őket, és őszintén mondom, először nem hittem a szememnek. Igaz ez? Igaz ez 15 évvel a magyarországi rendszerváltozás után, hogy az Országgyűlés szabadon megválasztott parlamenti képviselőinek egy része ott áll, mint a karámban, ott áll, és őrzik őket? Ott állnak összeterelve, őrzik, felvigyázzák, ellenőrzik és kontrollálják őket. És amikor nagy nehezen kiszabadultak a karámból, akkor másnap is voltak őrök, voltak politikai felügyelők, akik az Országgyűlés szabadon választott képviselőinek titkos akaratát ellenőrizték. Én nem akarok karámországban élni! Nem akarom, hogy az a másfélszáz ember, aki vállalta ott a karámot, olyan példát nyújthasson, ami aztán nemcsak másfélszáz emberre igaz. Nem akarom, hogy az országunk karám legyen, amelyben őrök, felügyelők és politikai felügyelők vigyázzák a politikai szabadgondolkodást. És ez a legnagyobb felelősségünk! Nincsen annál élesebb kontraszt, mint karámban vigyázott és karámban őrzött parlamenti képviselők, és a szabad és igazságos Magyarország.

De nem elég ezt tudni mondani, nem elég felismerni, épp erről szól az elmúlt 2 hónapunk, épp erről szól az elmúlt egy hetünk: arról, hogy a törvényekkel biztosított feltételekkel, arról, hogy a demokratikus választáson elnyert jogunkkal tudjunk élni, és ezt most nem tudtuk megtenni.

Ahhoz, hogy a szabad Magyarország igazságosabb is legyen, hogy az országunk szabad és igazságos Magyarország legyen, immáron az elkövetkező évre és a választásra kell koncentrálnunk. Az elkövetkező évre, amelyben koalícióban vezetve az országot, megvalósítva a száz lépés programját megszerezzük, visszaszerezzük és újraszervezzük a szavazóbázisunkat.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT KONGRESSZUSÁNAK POLITIKAI NYILATKOZATA

A Magyar Szocialista Párt nemzeti felelősségének tudatában, baloldali önérzettel értékelte az ország, a koalíció és a saját helyzetét a köztársaságielnök-választás után. A Kongresszus meghallgatta és elfogadta a pártelnök beszámolóját. A Kongresszus Sólyom Lászlót méltónak tartja arra, hogy a Köztársaság elnöke legyen. Ezen az sem változtat, hogy FIDESZ magatartása miatt az államfőválasztás a jelöltekhez és a nemzet egységét kifejező elnöki intézményhez méltatlan körülmények között történt. A politikai értékelés nem befolyásolhatja a köztársasági elnök személyének és közjogi tisztségének megítélését. Azt várjuk Sólyom Lászlótól, hogy államfőként teljesítse az alkotmányban megjelölt feladatait, tartson egyenlő távolságot a pártoktól – és legyen „egyenlő közelségben” minden honfitársunkkal.

A Magyar Szocialista Párt megköszöni jelöltjének Szili Katalinnak vállalását, amely demokratához, felelős politikushoz méltó, igazi baloldali kiállás volt. A Magyar Szocialista Párt köztársaságielnök-jelölő kongresszusának döntését a párt politikusai, országgyűlési képviselőcsoportja mindvégig képviselték, de az erőfeszítések ellenére sem sikerült jelöltünk számára biztosítani a szükséges parlamenti többséget.

Tévedtünk! Tanulunk belőle. Tévedtünk, mert nem vettük figyelembe, hogy politikai törekvéseinket milyen közjogi feltételek között valósíthatjuk meg. Azt feltételeztük, hogy a koalíciós szolidaritás erősebb, és mindebből következően megalapozatlan illúziókat tápláltunk. Ezért felelősség terheli a párt döntéshozó testületeit és vezetőit, amelyet a Kongresszuson vállaltak is. Abban, hogy a szocialista párt jelöltje nem lett a Köztársaság elnöke, mindkét kormánypártnak van felelőssége. De a koalíció pártjainak erősebbek a céljai, mint sérelmei. Rendezett koalíciós viszony nélkül nincs sikeres kormányzás. A Kongresszus hitet tesz a koalíciós kormányzás folytatása, a koalíciós pártok közötti szabályozott együttműködés megerősítése mellett.

A Magyar Szocialista Párt által 2002-ben vállalt kormányzati felelősség abból indult ki, hogy a választók többsége megelégelte a demokratikus szabályokat hatalmi érdekből semmibe vevő, kiváltságokat osztogató FIDESZ kormányzást. Az államfőválasztás két napja ismét megmutatta, mi vár a Köztársaságra, ha azok térnek vissza a hatalomba, akik számára a parlamentáris demokrácia csupán díszlet a hatalomért folytatott nemtelen taktikázáshoz. Erkölcsi fölényünk egyértelművé vált a jobboldallal szemben. A következő hónapokban bizonyítjuk a társadalom számára, hogy hiteles, felelős, tisztességes politizálást csak tőlünk várhatnak.

Ennek a kihívásnak megfelelni csak sikeres kormányzással lehet. A kormányzás célja: a sikeres és igazságos Magyarország megteremtése. A kormány által meghirdetett 100 lépés programja olyan baloldali politika megvalósítására teremt esélyt, amely megoldást kínál a mindennapok igazságtalanságaira. Ennek a politikának a sikere a feltétele annak, hogy 2006-ban folytathassuk, amit 2002-ben elkezdtünk: hogy Magyarországot olyan európai országgá tegyük, ahol igazságosabb a közös javak elosztása, és nem pusztán elv, de hétköznapi gyakorlat a társadalmi szolidaritás és a biztonság.

A Magyar Szocialista Párt Kongresszusa felkéri az Elnökséget, hogy alakítsa meg a párt Országos Választási Bizottságát.
Javasolja, hogy annak elnöke Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, helyettese Hiller István pártelnök legyen. A Magyar Szocialista Párt az Országos Választási Bizottsága vezetésével folytatja a felkészülést a jövő évi választásokra, és kidolgozza választási programját. Olyan baloldali programot készítünk, amelyet magáénak érezhet mindenki, aki egy igazságosabb Magyarországot, egy jobb országot kíván építeni. Valamennyi választókerületben olyan jelöltet állítunk, aki helyben hiteles képviselője lesz a szociáldemokrata értékeknek és elszánt ellenfele az országot kettészakító, felelőtlen politikai vetélytársaknak.

Magyarország azzal nyer, ha 2006-ban ismét az MSZP győz és folytatja a nemzet valódi érdekeit szolgáló kormányzást.

Budapest, 2005. június 11.









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2005-06-16 (3281 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds