2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19473230
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Publicisztika vagy zsurnalizmus?





(Sipos Balázs: A politikai újságírás mint hivatás,
Napvilág Kiadó, Budapest, 2004, 252 oldal)


A hazai sajtótörténet-írás szemléleti ellentmondással küszködik.
Kevés művelője közül a legtöbben túlzottan belülről vizsgálják a magyar nyelvű sajtó jelenségeit. Hajlamosak figyelmen kívül hagyni a külföldi, leginkább az angolszász sajtóhagyományokat. Pedig ahogy Pach Zsigmond Pál és tanítványai - Ránki György és Berend T. Iván - nyomán a magyar gazdaságtörténetben markáns módon körvonalazódott a fejlődés eltérése az Elbától nyugatra és keletre, ez a különbség ugyanúgy érezteti hatását a két régió sajtójában is. A XVII-XVIII. század fordulóján, Nagy Britanniában a sajtó a politika szolgálatában tűnt föl. Egy Robert Harley nevű whig politikus szerződtette a londoni kávéházak ünnepelt pamfletszerzőjét, Daniel Defoe-t, hogy a nyilvánosság előtt, újságban adja közre és értelmezze a liberális képviselő parlamenti felszólalásait. Aztán később átállt a toryk oldalára, pálfordulását azonban nem követte a vazallusa.

Kiábrándultságában elfordult az újságírástól, és bánatában papírra vetette a Robinson Crusoe című regényt.
Nem egészen egy évszázad alatt az angolszász sajtó átalakult.
Az apróhirdetések, majd a nagyipari reklámok révén nyereségessé vált, és sikerült függetlenednie a politikától.

Ellentétben a kontinentális sajtóval, amely Kelet-Európában mindmáig megtartotta politikai elkötelezettségét, s ami ezzel egyet jelent: a veszteségességét, következésképpen a politikusoknak való kiszolgáltatottságát. Ebből a szempontból majdhogynem mellékes, hogy 1948/49 és 1989 között a szocialista viszonyok rányomták bélyegüket a magyarországi sajtóra. A korszakhatár létezik, de csak mint a politikának alávetett sajtón belüli cezúra.

Például a Bethlen- vagy a Kádár-féle konszolidáció a sajtópolitikában sokkal kevésbé különbözik egymástól, mint egyéb mutatókban. Angolszász nyelvterületen a véleményszabadságot az államérdek sérelme nélkül terjesztették ki. Magyarországon viszont a húszas, illetve a hetvenes évekbeli politikai elit úgy fogta föl, hogy a véleményszabadság kiterjesztése az államérdek sérelmével jár.
Sipos Balázs a huszadik századdal foglalkozó sajtótörténészek között a kivételek közé tartozik. Nem menetel látványosan szembe idősebb kollégáival. Merít a tanulmányaikból, udvariasan hivatkozik rájuk, szemléletileg mégis a tágabb felfogáshoz, az összehasonlító módszerhez húz. Legújabb könyve, A politikai újságírás mint hivatás inkább a húszas, mint a harmincas évek sajtójához kölcsönöz számtalan fogódzót.

Nagyon pontosan ábrázolja, hogy a hazai újságíró-társadalom értékesebb, bár nem föltétlenül mérvadó része miként próbál kikeveredni a politika szorításából, hogyan igyekszik függetlenedni a pártoktól és egyéb politikai erőközpontoktól. Csekély sikerrel, persze. Eszmélkedését, ha úgy tetszik: mozgását két akadály lassítja. Az egyik az 1914-es sajtótörvény, amely nem szabályozta a korabeli sajtót, hanem megrendszabályozta. A másik akadály a Kolosváry-Borcsa Mihály-féle Sajtókamara, amely a harmincas évek legvégétől tornyosul a magyar újságírók előtt. A szerző többet érzékített meg az első világháborús akadály következményeiből, mint a második sajtó-előzményeiből. A jelzőkarókat azonban leszúrta, a táblákat pedig jól látható helyekre tette ki.

A szellemi utazás állomásain rajzolódik ki, hogy a XIX-XX. század fordulóján még megvetett hírlapírói foglalkozást miként fogadta be és ismerte el a Trianon utáni magyar társadalom. A lapok hasábjain hogyan szorult háttérbe az irodalmi előéletű publicista, és miként került előtérbe a híreket feldolgozó zsurnaliszta. A szerkesztőségekben a hivatalnok újságírók hogyan vették át a bohém hírlapírók helyét. Az alkalmi állásfoglalásból miként vált folyamatosan művelt szakmává a politikai újságírás. A professzionalizálódás eme folyamatát akasztotta meg Bethlen István miniszterelnök. Az újságírókat az „irányított demokrácia” jegyében marasztalta a politika szolgálatában.

Sipos Balázs továbbgondolásra ingerlő módon elemzi, hogy a miniszterelnök miért engedett a parlament elé háromszor is (1921-ben, 1924-ben és 1929-ben) olyan sajtótörvény-tervezetet, holott egyikkel sem értett egyet. Mindhárom tervezet a szigorítás szellemében született. Sugalmazói a „lovasított szerkesztők”; azok a katonatisztből lett újságírók, akik a debatterséget lövészárokban sajátították el, az újságot pedig „darutollal írták”. Az ő törvénytervezeteik révén figyelmeztette a konszolidáló miniszterelnök az újságíró-társadalom liberálisabb részét, hogy akár rosszabbul is járhat az érvényes szabályozásnál.

A tanulmánykötet szerzője azt is árnyaltan bontja ki, hogy a kormányzat milyen körülmények közepette szüntette meg az Újság és a Világ című lapot. Az egyik szerkesztőség a rendszer alapjait vonta kétségbe azzal, hogy megpendítette Horthy Miklós kétes - vagy kétségtelen - szerepét a két szociáldemokrata újságíró, Bacsó Béla és Somogyi Béla meggyilkoltatásában (a vád kormányzósértés volt). A másik szerkesztőség „csak” a frankhamisítás politikai hátterét feszegette. Ez az oknyomozás azért fontos, mert Sipos Balázs egyúttal az újságírók reagálását is bemutatja a politikai hatalom Ki az úr a háznál?-gesztusaira. A szemléletileg kettéhasadt újságíró-társadalom kiállt a megszüntetett szerkesztőségek és a perbe fogott szerkesztők mellett.

Az elemzés tehát két szálon fut. Az egyik a kormányzati sajtópolitika rekonstruálása, a másik az újságírói szolidaritás láttatása. A kétféle törekvés korántsem vegytiszta módon nyilvánult meg. A kötet egyik legnagyobb értéke, ahogy a szerző politikai térben helyezi el a többnyire ellentétes törekvéseket. Így rajzolódik hiteles kép a végrehajtó hatalom kulturált erőszakosságáról és a magyar újságírók egzisztenciális kiszolgáltatottságáról. A második világháborúval már szemléletileg legyöngítve, anyagilag pedig lerongyolódva néztek szembe. És várták, hogy beléphessenek a Sajtókamarába, vagy kizárják őket.

A nyelvileg is igényes esettanulmányok két hiány érzetét keltették e sorok írójában. Az egyik az, hogy a sokféle utalás és hivatkozás nem akasztja meg ugyan a szakmabeli olvasót, de megnehezíti a kommunikáció szakos diákok dolgát.

Márpedig körülbelül nyolcezer van belőlük a felsőfokú tanintézményekben, ahol másfél évig tanulnak sajtó-, illetve médiatörténetet. Ha a szerző változatlan szorgalommal és ötletességgel tárja föl a két világháború közti sajtó jelenségeit - ezt látszik alátámasztani, hogy a kötet megjelenése óta újabb tanulmánya látott napvilágot a témakörből -, akkor a majdani monográfiában érdemes volna figyelembe venni a bővebb olvasóközönség igényeit. Vagy legalábbis esszében összefoglalni, hogy a magyar újságírók a függetlenülési törekvések ellenére miért maradtak a politika holdudvarában.

A másik hiányérzet, hogy a szemléletformáló tanulmánykötetben legföljebb fölvillan a vidéki sajtó. Holott a XXI. századi magyar sajtó alapvető ellentmondása esetleg tetten érhető volna az előzményeiben is. Mármint az, hogy az országos közéleti napilapok politikailag tömbösödtek, a helyi napilapok viszont megpróbálnak kiegyensúlyozottak maradni. Az utóbbiak kizárólag megyehatárokon belül jelennek meg, következésképpen nem engedhetik meg maguknak a részrehajlást. Ha ugyanis elköteleznék magukat egyik vagy másik szekértábor mellett, a másik oldal intézményei és vállalkozói nem hirdetnének a hasábjaikon. A túlnyomórészt német és angolszász sajtóbefektetők nemcsak a politikától eltávolodó hagyományaikat kérik számon a magyarországi újságjaikon, hanem anyagilag is szeretnék bebiztosítani magukat.

Felajzott olvasóként érdekelne, hogy vajon ez a mai jelenség miként nyilvánult meg - megnyilvánult-é egyáltalán - a múlt század húszas éveiben. Amikor még az is gondot okozott Bethlen István miniszterelnöknek, hogy a revíziós gondolat angolszász patrónusa, lord Rothermere számon kérte rajta és sajtópolitikáján a tárgyilagosabb hangvételt. (A brit főrend unokája a rendszerváltás idején megvásárolta a legnagyobb példányszámú vidéki napilapot, a győri Kisalföldet, majd a kilencvenes évek végén a szegedi Délmagyarországot is.

Jelenleg naponta száznegyvenezer példányban honosítja az angolszász sajtóhagyományokat.)
Sipos Balázs többször említi Varannai Aurál Toll és bilincs című emlékiratát, amely szerintem is a két világháború közötti pesti szerkesztőségek talán legérdekesebb leírása. Ugyanakkor meg sem említi az ikerkönyvet, Fazekas György Miskolci toronyórák című emlékiratát, amelyből pedig megismerhetnők a polgári újságírás vidéki színtereit; a városi szerkesztőségeket és kávéházakat is. A szerző gondolatmenete akkor volna teljes, ha még egy tanulmányt szentelt volna a nem budapesti sajtónak, amelyben feltételezhetően más hangsúlyt kapott a politikai újságírás.

Hiányérzetemet az a remény magyarázza, hogy a tanulmánykötet folytatása egy olyan monográfia lesz, amelyből még inkább kiviláglik, hogy a két világháború között miként vált el egymástól a magyar újságírás két útja. A politikának alávetett újságírásé, amelynek szemléleti bázisa a mai magyar sajtóban is erős. És a politikától függetlenülő újságírásé, amelynek szakmai bázisa a rendszerváltás óta jócskán megerősödött, mégsem mondható róla, hogy a hazai sajtó meghatározó vonulata volna.

Egyébként a Napvilág Kiadó szöveggondozó munkája példás.
A karcsú kötet jól forgatható, a lábjegyzetek és táblázatók áttekinthetőek, az elemzéseket pedig terjedelmes irodalomjegyzék és névmutató egészíti ki.

Zöldi László









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2005-06-29 (4397 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds