2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20191910
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Ferenczi Krisztina
Posted on March 24, Friday, 20:31:46
Topic: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
„Apám bencés diák volt, aki később nagyon meghasonlott az egyházzal, és kerülte, mert édesanyámmal együtt rengeteg olyan tapasztalata volt, amely tökéletesen összeegyeztethetetlen volt a jézusi eszmékkel. Ha ezekre az eszmékre gondolok, akkor nem tudom elképzelni, hogy Jézus jobboldali lett volna. Aki a szegények pártján áll, az csak baloldali lehet.”



Klubháló: A kíváncsiság, az igazság kiderítésének vágya családi örökség önnél?

Ferenczi Krisztina: A kutatás családi örökség, édesapám kutatóorvosként kezdte. Négyen voltunk testvérek, és egy fiatal, kezdő kutatóorvos nagyon keveset keresett az ötvenes években, ezért elment megyei főigazgató orvosnak, de azért a kutatás végigkísérte a pályáján egész életében. A nővérem kutatóorvos lett és a fiam matematikus-kutató. A kitartó keresés, az aprólékos dolgokba való elmerülés iránti vágyban valamilyen adottság is benne lehet. A Színművészeti Főiskola után, már gyakorló színésznőként végeztem el az ELTE-n a magyar szakot.

Színház az egész

K: A színészettől mi vitte el az oknyomozó újságírásig?
FK: Nagyon praktikus oka volt annak, hogy pályát változtattam. 1990-ben Szegeden egyik napról a másikra kirúgták Ruszt József művészeti vezetőt, rendezőt és mind a harminc színészét, az egyik én voltam. Pont akkor született a lányom, és akkor azt mondtam, hogy egy karonülővel nem fogok pendlizni. Visszaköltöztünk Pestre, és megírtam az első könyvemet a színész Tímár Béláról. Karácsonyi ajándék volt Béla édesanyjának, aki akkor került a legmélyebbre a fia elvesztése miatt, és szerettem volna neki valamilyen ajándékot adni. Emlékszem, az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy karácsony előtt meglesz-e, de végül is december 18-án elkezdhettük terjeszteni az akkor pöttöm lányommal. Akkor omlott össze teljesen a könyvterjesztés, vittük boltról-boltra százasával; Libri, Líra, satöbbi, és elkelt mind. Fantasztikus örömöt jelentett, hogy szólt valami a gyermekeim apjáról, hogy jelet sikerült hagyni.
Aztán egyszer csak észrevettem a Magyar Hírlapban, hogy indítanak egy újságíró iskolát, Márványi Ági hirdette meg, akit nagyon szerettem és nagyon komoly iskolát vitt. Beálltam a sorba, befizettem a 3200 forintot, és ott maradtam. Akkor fogalmam sem volt arról, mi az, hogy oknyomozás. Amikor a hirdetést megláttam, akkor jöttem rá, hogy ami a rendszerváltás óta valójában engem érdekel, azt úgy hívják, hogy belpolitikai újságírás.
A fordulat óta tele volt a lakásunk újságokkal, mindent olvastunk, minden helyiségben más csatorna szólt, rádió, tévé, ittuk magunkba a híreket, információkat; teljesen másra számítottunk a rendszerváltozással kapcsolatban, mint ami lett, például a sajtószabadságra én nagyon számítottam akkor, és ma nem látom úgy, hogy erre az én életemben igazi esély lenne, amit én tragikusnak tartok. Akkor rájöttem, hogy olyan erős a belpolitikai érdeklődésem, hogy lehet, hogy az kifejezhető az újságírással. Aztán kezdőként a Hírlapban elküldtek sajtótájékoztatóra, és mindig valami kofferrel jöttem vissza. Tehát az ügyek többsége valahogy mindig büdös volt, szereztem hozzá még egy irattömeget, kezdtem összerakni a puzzle-t. Az mindig olyan, hogy van egy szál, az ember megrángatja, kihúz egy másikat, de lehet, hogy az nem is oda tartozik, hanem a másik szalmakazalhoz. Később már nem küldtek sajtótájékoztatóra, azt mondták magukban, hogy hülye vagyok, de azért mégis ott maradtam.

K: Nem próbálták kezdetben a színészi múltját is ismerve beskatulyázni valamilyen kulturális rovatba vagy önnek eszébe se jutott ez?
FK: Eszembe nem jutott. Ma is kizártnak tartom, hogy erre a területre tévedjek újságíróként. Ugyanakkor, ha megérném a hetven évet, és valaki meghívna kvázi egy Patkós Irma-szerepre, biztos vagyok benne, hogy nyitott kapukat döngetne, mert bármilyen furcsa, ez ugyanolyan, mint a biciklizés; az ember ugyan kijön a gyakorlatból, de attól még fel mer ülni a bringára. Riporterként rengeteg készséget és képességet hasznosítok a színészi múltamból, például az érzékenységet.
K: Jobban megnyílnak ön előtt az emberek?
FK: Valószínű. Vagy talán jobban elzárkóznak, mert ma már azért ismernek, és emiatt van, aki elzárkózik, de én most nem a legmagasabb szintekről beszélek, mert az ott lévők természetesen elfogadják a játékszabályokat, és korrektül válaszolnak, hogyha kérdez az ember. Mit is kérdezett?
K: Hogy próbálták-e beskatulyázni.
FK: Írtam néha az Ahogy tetszik-be (a Magyar Hírlap melléklete volt; a szerk.), aztán írtam egy médiakönyvet a Soros Alapítvány megbízására, de valójában szóba nem jött a Magyar Hírlapnál, az hogy én ki voltam, mi voltam.
K: Pedig sikeres színésznő volt, hogy mást ne említsek, az Anna Karenina címszerepét is önre osztották.
FK: Az volt a búcsú.

Budapesten, családi körben

K: Sokan tragédiaként élnék meg, ha negyven évesen, kisgyerekkel, egy bizonyos szakmai magasságból egyszer csak az utcára kerülnének. Mi adott önnek erőt, hogy váltani tudjon?
FK: A gyerekeim miatt kötődtem a fővároshoz, hiszen itt jártak iskolába a nagyok, Lili itt cseperedett, mint kicsi, és én magam is itt nőttem fel, tehát nagyon erősen kötődöm Budapesthez. Azok az évek, amelyeket vidéken lehúztam, azok is mindig úgy teltek, hogy amint lement a függöny, ültem az autóba, és mint az őrült, száguldottam haza. Sose költöztettem el a gyerekeimet, Szeged volt az egyetlen nagyon komoly kaland, amikor azt hittük, hogy jó pár évre berendezkedünk egy helyen. De az említett okokból (szintén politikai okokból volt az a puccs a színháznál) ez meghiúsult.
A gyerekeim és a racionalitás segítettek. Az újságírás is egy kiszolgáltatott hivatás, de közel sem annyira, mint mondjuk a negyven és hatvan év közötti színésznők élete. Elfogynak a szerepek, sokkal kevesebb a női szerep, mint a férfi – ezt kevéssé tudják az emberek –, és az ember ott magára nem oszthat szerepet, itt viszont igen. Ilyen szempontból ez teljesen másként működik. Mindig is az volt a színészi pályával a legnagyobb belső konfliktusom, hogy milyen mérhetetlenül kiszolgáltatott. Hogy pont akkor, pont ott van-e az ember, pont rábízzák-e a szerepet, satöbbi.
Azt gondolom, hogy az egy magyar sajátosság, hogy a közvélekedés szerint az embernek egész életében ugyanazt kell csinálnia. Miért kéne? Én például azt tervezem az újságírás utáni életemben, hogy a családregényemet végre befejezem, ifjú korom óta összegyűjtött verseimet végre kötet alá rendezem. Lesz időm még arra, hogy azokat a valódi, nagy álmokat valóra váltsam, amelyek évek óta ott vannak a tarisznyámban. A családregénynek gyűlnek a fejezetei, Lengyelországban indul a 18. század végén, a nagyanyám szülei felszállnak egy vonatra, és Pesten kötnek ki, míg Elzász-Lotaringiában egy másik vonatra a másik nagyszüleim szülei szállnak fel, és Pesten találkoznak a Józsefvárosban.
K: Ha nem tévedek, alapos családfakutatást végzett.
FK: Sok interjút készítettem a szüleimmel, míg éltek, édesanyám testvére még ma is él, vele is szoktam beszélgetni, ezek le vannak jegyezve. Most nincs időm ezzel foglalkozni, egy ládában guggolva várják, hogy egyszer, ha lesz nyugdíjam (de nem lesz sajnos), akkor ezt megcsinálhassam, és filmet is szeretnék belőle készíteni. Abszolút filmszerű történet. Míg fiatalabb voltam azt gondoltam, hogy én játszanám magamat, de most már azt gondolom, hogy az anyukámat alakítanám.

Baloldali liberális demokrata

K: A Népszava baloldali lap. Mennyire fontos, hogy az ide író szerzők is a baloldali vagy balliberális elkötelezettséget vallják magukénak?
FK: Senki sem kérdezte meg tőlem, amikor idejöttem, hogy liberális vagyok-e vagy balliberális. Elsősorban liberális és másodsorban baloldali, én egyébként egy liberális demokratának tartom magam, aki baloldali értékrendet képvisel. Nagyon érdekes és fontos az életemben, hogy egy olyan orvosnak voltam a lánya, aki nem fogadott el semmit senkitől. A legnehezebb éveinkben is, ha jött postán egy ajándék, például egy kacsa, akkor körbeugráltuk azt a kacsát, és azt hittük, hogy akkor most lesz kacsasült, mire megjött apu, visszacsomagolta, és visszaküldte azzal az indoklással, hogy ha elfogadja, akkor nem a legbetegebb fog a kórházi ágyra bekerülni, hanem az, aki a legnagyobb kacsát küldi. Ez nagyon fontos etikai nevelés volt, ami a személyes példa révén működött és működik. Apám bencés diák volt, aki később nagyon meghasonlott az egyházzal, és kerülte, mert édesanyámmal együtt rengeteg olyan tapasztalata volt, amely tökéletesen összeegyeztethetetlen volt a jézusi eszmékkel, és én, ha ezekre az eszmékre gondolok, akkor nem tudom elképzelni, hogy Jézus jobboldali lett volna. Aki a szegények pártján áll, az csak baloldali lehet.
K: Jézus tanai hívővé tették önt?
FK: Sajnos nem. Irigykedve gondolok a szüleimre – édesapámat egy éve veszítettük el, rossz is volt nagyon a könyvbemutató (FK új könyve: Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában; a szerk.) környékén, hogy nincs kinek címezni, mert nincsenek szüleim –, hogy messze elkerülték a templomot, mégis mélyen magukban egészen biztosak voltak, hogy ők nem halnak meg, amikor meghalnak. Hogy ezt pontosan milyen formában képzelték, azt ne kérdezze, mert nem tudom magam se elmondani, de éreztem mindkettőjükben ahogy közeledett az életük vége, hogy ők ebben egészen biztosak. Ezt nagyon irigylem tőlük. Ugyanakkor, ha azt mondanám, hogy én hitetlen vagyok, akkor nagyon-nagyon hazudnék. Azt gondolom, hogy az én vallásom az egy jézusi vallás, csak egyedül gyakorolható, lelkiismereten alapuló műfaj.
K: Abból az erkölcsi nevelésből, amit kapott a szüleitől, mit tud átadni a gyermekeinek, hogyan próbálja átadni? Hogy lehet meggyőzni a gyerekeket, hogy a becsületesség, tisztaság akkor is fontos, ha nem ez uralkodik a világban?
FK: Sajnos túlságosan is sikerült továbbadni. Az ember nem tudja magát a hajánál fogva felemelni. Néha sajnálom, mert egy ilyen világban nagyon rosszat tesz az a szülő, aki ilyen értékrendet képvisel, de most már a legnehezebb kamaszkorban lévő tizenhat éves lányomnál is látom ugyanezt az értékrendet. Ez öröklődik, tehát volt értelme annak, hogy a szüleink küzdöttek négyünkkel az ötvenes évek legnagyobb szegénységében. Miközben nagyon szegények voltunk, azért tanultunk zenét, volt könyvtárunk, voltak értékeink, és elég sok mindennel foglalkoztunk a kötelező feladatainkon kívül is, és ez az öntudat ad a gyerekeknek is egy olyan tartást, amely kárpótol azért, hogy ebben a világban az a legsikeresebb, aki a legtöbbet tudja elvenni. Ők nem lesznek ilyenek, ezt bizton mondhatom.

Időzavarban

K: Hogyan tud gazdálkodni az idejével?
FK: Nagyon nehezen. Pár éve elváltam; egészen biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna ezt az utolsó nyolc hónapot végigcsinálni, hogyha most is együtt lennénk a volt férjemmel, akivel egyébként továbbra is nagyon baráti viszonyban vagyunk. Azt gondolom, hogy ezt csak olyan nagy és értelmes gyerekek viselik el, mint az enyémek, akik ma már pontosan tudják, mikor kell engem békén hagyni, érzik, mikor kell hozni egy kávét, és azt is, hogy mikor kell megkérdezni, hogy nem lenne-e jobb, ha lefeküdnék. Azt is tudják, mikor nem kell meglepődni, ha hajnali ötkor kimennek pisilni, és még mindig ott ülök a gép mellett, és ezt szó nélkül kell hagyni. Tehát ez így működik. Sok nő jár fodrászhoz, kozmetikushoz, én most mentem el végre nem tudom mennyi idő után. Most kezdtem el gyógymasszőrhöz járni, mert teljesen kikészült a derekam, vállam a sok számítógépezésben, szóval kicsit lepusztítottam a szervezetemet, és most tudatosan igyekszem változtatni ezen, kell időt szakítanom erre.
K: Szellemi feltöltődésre jut ideje?
FK: Az utóbbi időben nem jutott, de nagyon szeretném, ha most már újra elkezdenék színházba járni, és mondjuk egy Thomas Mannt újra a kezembe tudnék venni.

Köz – élet és kampány

K: Hogyan látja a közéletet a választási kampány, illetve egy esetleges kormányváltás kapcsán?
FK: Ez egy demokrácia, az a dolga, hogy cserélgesse egymást az egyik és a másik fél, függetlenül attól, hogy melyikhez húz a szívem, világnézetem, meggyőződésem. Az egyetlen, amitől félek, hogy hiszterizálják a választópolgárokat. Tegnap este hallottam a Klubrádióban, egy betelefonáló mondta, hogy belépett egy boltba, ahol azt beszélték az emberek, hogy ha elveszíti pártjuk a választást, akkor megszerzik a hatalmat fegyverrel. Ostoba emberek természetesen mindig vannak, a szélsőségekkel szemben meg kell találni az ellenszert azoknak, akiknek ez a dolga, például egy újságírónak, de a politikusoknak is. Hiszterizálni a közvéleményt a hatalom megszerzése végett nagyon aljas eszköz. Nemtelennek tartom, és nagyon rossz lenne, ha újra hidakra vezényelnék az embereket, és újra megpróbálnának úgy tenni, mintha nem teljesen törvényesen vesztették volna el a választást.
Azt gondolom, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni, kétszer nem tudja Orbán Viktor elhinteni ezt a fajta nagyon farizeus reagálást, hogy ugyan elismeri rögtön, hogy vesztett, ugyanakkor azt is állítja, legalábbis vezetőtársai állítják, hogy csaltak az ellenfelek. Volt olyan választókerület, ahol 49-szer számolták újra a szavazatokat. Könyörgöm, 2002-ben ők vezették a Belügyminisztériumot, Pintér Sándor volt az ország belügyminisztere, amikor az a választás folyt. Hogy tudták volna az ellenoldal képviselői politikailag keresztülvinni a csalást? Azon kívül minden egyes bizottságban, a III. kerületben Békásmegyeren, ahol én szavazok, ott ült minden párt helyi biztosa, hogy ellenőrizze a választás tisztaságát.
K: A Fidesz négy éves regnálása, adott esetben alkotmánybírósági határozat semmibe vétele, kétes gazdasági ügyek, vagy mostanság a szerver-ügy, a Bagó-ügy, és hogy Orbán nyilvánosan védelmébe vette a választási vereségük esetére forradalmat vizionáló Kerényi Imrét – aggasztó jelek.
FK: Ez utóbbi nagyon durva, de Kerényi csak egy pojáca, aki sokat akar kaszálni. És ha ezreket kivisz az utcára, akkor mi van? Saját magukat teszik nevetségessé síppal-dobbal, nádi hegedűvel. Könyörgöm, ez egy uniós ország, felnőtt ország. A demokrácia alapintézményei működnek, ezt Orbán Viktor nem tudja semmissé tenni, és lényegesen kisebb a mozgástere, mint volt az unión kívül. Akkor megtehette egy autópályánál, hogy kiválaszt két céget, akik utána alvállalkozók alvállalkozóin keresztül beviszik azt, amit ő szeretne, és értékesíti. Ezt ma már nem lehet így megtenni.
K: Optimista a jövőnket illetően?
FK: Azt mondom, hogy józannak és realistának kell lenni. Természetesen minden hatalom megpróbálja megtalálni a törvények hálóján a lyukakat, de folyamatos kontroll alatt működik még egy háromhetente ülésező parlament is, és ma már vannak annyira felnőttek a pártok, hogy megtalálják a módját annak, hogyan ellenőrizzék egymást.

(Megjegyzés: Ferenczi Krisztina kérte annak közlését, hogy egy hete felmondott a Népszavánál. A szerk.)

14801

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka:
Tudással fölvértezve zuhanni a zenébe


Article Rating
Average Score: 4
szavazat: 4


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.06 Seconds