2018 April 22, Sunday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20190459
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Bp Arcok: Derce Tamás
Posted on April 02, Sunday, 10:35:46
Topic: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
„A gyerekeim is itt születtek, az összes barátom itt lakik, hát hova menjek, mi a fenéért menjek el? Lett volna alkalmam disszidálni, de minek költözzek egy idegen országba, ahol idegen emberek élnek, akikkel még kulturális kapcsolatrendszerem sincs?


Klubháló: Lehet azt mondani, hogy ön tulajdonképpen egy rendszerváltó politikus? Hiszen 1990 óta tölti be polgármesteri hivatalát.

Derce Tamás: Ha a rendszerváltó politikusság annyit jelent, hogy ’90 óta vagyok polgármester, akkor lehet ezt mondani, de nekem ez soha nem jutott eszembe.

A hülyeség hal meg utoljára

K: ’90-ben miért indult az önkormányzati választásokon?
DT: Nem akartam elindulni ezért a posztért. Akkor a Szabad Demokraták Szövetségéhez tartoztam, korábban is segítettem őket, de eleinte nem akartam párttag lenni. A vereség másnapján léptem be az SZDSZ-be, mondtam, hogy győzteshez nem csatlakozom, ugyanakkor nem akartam polgármester lenni. Az akkori újpesti szabad demokraták döntöttek úgy, hogy felkérnek. Két hónapig húzódzkodtam, és azután vállaltam el. Azt hiszem, azért választottak engem, mert sokáig dolgoztam a VIII. kerületi és az V. kerületi tanács igazgatási osztályán, viszonylag jó nevem volt a szakmában, és viszonylag el is fogadtak, el is ismertek, tehát úgy gondolom, hogy a szakmaiság miatt esett rám a választásuk.

K: Volt önben valamiféle liberális attitűd? Vagy antikommunizmus, ami akkor az SZDSZ-t jellemezte?
DT: Olyan nincs, hogy liberális attitűd. Természetes dolog, hogy a másikat olyannak fogadom el, amilyen. Mivel megváltoztatni nem tudom, úgy kell elfogadnom, ahogy van. Nincsenek előítéleteim, mindenki azért olyan, mert olyanok voltak az életkörülményei, hogy olyanná tették, amilyen. Az antikommunizmus pedig egy nagy marhaság, inkább azt mondom, hogy vannak jó dolgok, és vannak hülyeségek. A hülyeségek pedig teljesen mindegy, hogy melyik oldalról jönnek, azok így is, úgy is hülyeségek. Tegnap valakivel beszélgettem, aki azt mondta, hogy a remény hal meg utoljára. Én meg azt mondtam, nem, a hülyeség hal meg utoljára.

K: A Kádár-rendszerben azért talán több hülyeség volt, mint most.
DT: Sok hülyeség volt, hogyne. Foglyai voltunk mindannyian ennek az országnak. Emlékszem, amikor szüleimhez indultunk ki a testvéreimmel (szüleim külföldön dolgoztak, nem szocialista országban), akkor egyikünknek itthon kellett maradnia, fogolyként. Hát, ha valami hülyeség, akkor ez az volt, hogy az állam a saját polgárait nem engedte világot nézni, és még számtalan hasonló hülyeséget tudnék mondani. A hülyeség minden rendszerben hülyeség. Azt, hogy a Kádár-rendszer nem a létező világok legjobbika volt, nem kell bizonyítani. Két dolgot hadd mondjak azonban el. Ki tudná felróni Mátyás királynak, hogy azért, hogy király lehessen, megölték Cillei Ulrikot, és egyes történészek erősen gyanakodnak arra, hogy V. László halálához is volt valami köze Mátyásnak? Senki, egész egyszerűen azért, mert a hatalom megszerzése után a nemzet legnagyobb királya volt. Vannak bűnök azonban, amelyeket az eredmények nem tesznek semmissé. Tehát az, hogy ’56 után annyi embert kivégeztek, hogy annyi ember életét és családját tették tönkre párt- és politikai alapon, azt hiszem, több mint tisztességtelen.

A múltról beszélni kellene

K: A mai jobboldal egy része a mostani MSZP-t, mint kvázi utódpártot egy kalap alá veszi a kommunistákkal.
DT: Fogalmazzunk úgy, hogy vannak olyan tagjai a mai MSZP-nek, akik a régi rezsimben is meghatározó szerepet töltöttek be, van, aki országosan, más helyi szinten vezető szerepet töltött be. Amikor a mai jobboldal szidja ezeket az embereket, olyanok is, akik nem élték meg azt a korszakot, azt egy kicsit kételkedve fogadom. Aki pedig megélte, annak az egyéni tűrőképességére tartozik, hogy azt hogyan élte meg. Nehezen viselem el a találkozást olyan rendőrrel, aki korábban szájba vágott – nem voltam ellenálló, félreértés ne essék –, de tudom azt, hogy politikusként bizonyos magatartási mintaként szolgálok. Amióta polgármester vagyok, autóvezetés közben sose káromkodok, mindig türelmesnek igyekszem látszani, pedig hamar felszalad a pumpám, ha szerencsétlenkedő autóvezetőket látok. Ha tőlem azt látnák, hogy intoleráns vagyok, akkor azt gondolnák, ha nekem lehet, nekik is lehet.     Azokat a szocialista fiatalokat, akik ma vannak, elég nehéz a régi rendszer bűneivel vádolni, de én mindig azt szoktam mondani, a futball is egy társadalmi jelenség, ahogy azt megírta annak idején Végh Antal. És ahogy a futballban igaz, hogy a tehetséges fiatalokat megrontják az öregek, bizony a politikában is igaz ez. A tehetséges fiatal politikusokat megrontják az idősebbek. 16 éve látom az átalakulásokat, hogyan változik meg az ifjú, reményteljes politikus, amikor reményteljesből fellép a középszintre. Azt mondtam néhány hónappal ezelőtt, ha húszéves lennék, elmennék ebből az országból, most azt mondom, ha negyvenéves lennék, elmennék ebből az országból, de már nincs hova menni, maradok. A mai közállapotokat rettenetesnek tartom; ebben nincs különbség jobboldal és baloldal között az egyik ugyanolyan elfogadhatatlanul viselkedik, mint a másik. Nem az a kérdés, hogy ki kezdte, ki a fenét érdekel, ki kezdte, engem az érdekel, hogyan viselkednek, hogy lehet-e rájuk számítani, hogy mennyire indulatból döntenek, mennyire végiggondoltan. Ami pedig a kommunistázást illeti, a múltat tudomásul kell venni, a múltról beszélni kell, ennek az országnak a legnagyobb bűne az, hogy nem hajlandó a saját múltjával foglalkozni, és most nem csak az ancien regime-ről beszélek, hanem 1914-től vagy 1867-től kezdődően, visszamenőleg kellene jó néhány dolgot kibeszélni. És nem aszerint kellene megítélni embereket, hogy melyik párthoz tartoznak, hanem mindenkit viselkedése és gondolkodása szerint.

K: Ezek szerint több mint másfél évtized kevés volt Magyarországnak ahhoz, hogy kivesse magából a hatalmukkal visszaélő embereket. Lát esélyt arra, hogy ez a folyamat valamikor letisztul?
DT: Természetesen, amikor kihal az érintett generáció, ami körülbelül ötven év; akkor fog ez az ország normálisan gondolkodni. A mi generációnk számtalan kérdést nem beszélt meg. Nem adtuk meg magunknak azt az alkalmat, hogy legalább feloldjuk a bennünk lévő feszültségeket azzal, hogy megbeszéljük a dolgokat. Másrészt valójában nem történt elégtétel. A kárpótlási törvény úgy volt rossz, ahogy volt. A lakástörvénnyel próbálta az Antall-kormány az embereket általában kárpótolni, holott nem lehet általában kárpótolni. Azok a politikai lépések, amelyekkel a múlttal kapcsolatos feszültségeinket, dühünket, követeléseinket akartuk feloldani, azok kivétel nélkül balul sikerültek. Végig nem gondolt, aktuális elvárásoknak megfelelő döntések voltak.

Kirúgva a fővárosból

K: A múlt kibeszélésének hiánya, illetve a tények feltárásának módja jól tükröződik az ügynökügyekben. Mi a véleménye a mostani állapotról, hogy hetente buktatnak le közszereplőket, ahelyett hogy nyilvánosság elé tárnák, hogy kinek milyen ügynöki múltja volt?
DT: Meg kellene engedni mindenkinek, hogy megnézze a listát. Amikor láttam egyszer egy részeg embert, és leherótoztam, apám, aki egyébként antialkoholista volt azt mondta nekem: „Miért beszélsz így róla? Honnan tudod te, milyen egyéni tragédiái voltak, mi juttatta el odáig, hogy alkoholista lett?” Mindenkinek, aki ügynök volt, megvan a maga története. Valakinek a múltkor azt mondtam, ha egyszer kinyílik az ügynökláda, akkor itt annyi téma kerekedhet, hogy szinte tízmillió történetet lehet megírni, mert mindenkinek más és más volt a története. Az átlagnál tehát kicsit empatikusabban kezelem a kérdést, mégis azt mondom, jogában áll megtudni mindenkinek, ki és mit jelentett róla.

K: ’94-ben otthagyta a Szabad Demokraták Szövetségét. Ennek oka a szocialistákkal történt koalíció volt?
DT: Demszky Gábor volt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az SZDSZ azzal a feltétellel lépett be a kormánykoalícióba, hogy Demszky Gábor Budapesten szabad kezet kap. És Demszky Gábor ’93 decemberében a többi polgármester előtt nyíltan kijelentette, hogy Budapesten nincs szükség kerületekre. Részben ez volt a koalícióra lépés feltétele, az SZDSZ követelte a fővárosi törvény hatályon kívül helyezését, követelte a kerületi küldötti rendszert. Addig úgy volt, hogy minden kerületi képviselőtestület egy fővárosi képviselőt delegálhatott a fővárosi közgyűlésbe, aki ugyanolyan képviselő volt, és volt egy vétójoga a kerületeknek, és csak az a fővárosi rendelet léphetett hatályba, amit legalább tizenkét kerület elfogadott. Ez volt az SZDSZ követelése, hogy elfogadja a kormánykoalíciót, és a parlament meg is hozta ezt a törvényt. Kirúgtak minket a fővárosból azzal a hamis és abszolút hazug dumával, hogy drága a 88 képviselő, és csökkenteni kell a számukat 22-vel. Ezek 22-en mi voltunk. A kerületi vétójogot megszüntették, a küldötteket megszüntették, magyarul lenullázták a kerületeket. Azt mondtam, hogy én olyan pártnak nem leszek a tagja, amelyik egy rohadt kormánykoalícióért elárulja a kerületeket.

K: Mivel magyarázza mégis Demszky népszerűségét? Hiszen önnel, Tarlós Istvánnal, Gegessy Ferenccel együtt mindössze önök négyen töltenek be vezető pozíciót a rendszerváltás óta Budapesten.
DT: Találkoztam fradistákkal, éppen az Újpest ellen skandáltak, mondtam nekik: „Mit skandáltok, még polgármestert se tudtatok adni, azt is mi adtuk nektek”. Tudniillik a Gegessy Feri itt volt Újpesten képviselő, és ’90-ben még kívülről választottak polgármestert a tagok, úgyhogy újpesti képviselőt választottak ferencvárosi polgármesternek. De ez csak egy zárójeles dolog.
Visszatérve Demszkyre, úgy látom, hogy ő lesz megint a főpolgármester, mert jól adja elő magát, első osztályú a píár munkája és az emberek megszokták.

Ötből egy ismerős

K: Ön mitől népszerű Újpesten immár 16 éve?
DT: A napom egyik részét a hivatalban töltöm, a másikat kint, az emberek között. Nyaranta biciklivel vagy kismotorral közlekedem, gyakran megállok és becsöngetek a házakba, megkérdezem, mi újság; megállítok embereket, tudakolom, milyen problémáik vannak, miben segíthetek. Ötből egy ismerős, de ez nekem természetes, hiszen ugyanazokban az utcákban járok, ahol gyerekkoromban jártam, és az utcák jó részéhez valamilyen emlék fűz. Tehát nem idegenül járkálok itt, szó szerint itthon vagyok. Kinézek az ablakon, látom annak a háznak a gerincét, ahol születtem (mert én szó szerint otthon születtem a testvéreimmel együtt).

K: Mi tartotta itt Újpesten?
DT: Mindenem ideköt. Az egész életem itt zajlott le. Amikor a régi lakásunkat szanálták, akkor először Pesterzsébetre akartak tenni, majd Csepelre, mondtam szó se lehet róla. Akkor megkérdezték, hol szeretnék élni. Mondtam, hogy Újpesten. Így végül itt maradtam, nem tudtak elküldeni. Ez ’78-ban történt, akkor voltam 29 éves. A gyerekeim is itt születtek, az összes barátom itt lakik, hát hova menjek, mi a fenéért menjek el? Lett volna alkalmam disszidálni, de minek költözzek egy idegen országba, ahol idegen emberek élnek, akikkel még kulturális kapcsolatrendszerem sincs? 

    Ha azt mondtam valakinek, hogy ötkor találkozunk, meg se kellett kérdezni, hol, tudtuk, hogy az az Állami Áruházat jelentette, mindig ott találkoztunk. Ha azt mondtuk, megyünk a partra, tudtuk, hogy megyünk a Szúnyog-szigetre. Az ember mindig a fiatalkorát sírja vissza, és amikor azt mondja, milyen jó volt fiatalnak lenni, akkor ebbe beletartozik az az emlékkör, ahol az életét leélte. Engem minden ideköt, a feleségem is újpesti.

Bűnök kilenc oldalon

K: Vásott kölyök volt?
DT: Külvárosban nőttem fel, ez természetes. Szerintem én kaptam például gimnázistaként Magyarország leghosszabb igazgatói intőjét, egy kilenc oldalas beírást, ami úgy kezdődött, hogy „Kedves Szülő! Tamás fiúk a nevelőinek a minimális tiszteletet sem adja meg…”. Kilenc oldalon keresztül sorolta fel a bűneimet – akkor voltam harmadikos. Édesanyám azt válaszolta: „Tisztelt Igazgató Úr! Sajnos nem tudok önnel egyetérteni”. És aláírta. Szerintem nem voltam vásottabb, mint mások, de nem voltam sarokban ülő jófiú sem.

K: Ennek ellenére egyetemre jelentkezett.
DT: Történész akartam lenni, amihez a leendő apósom azt fűzte hozzá: „Szép pálya, de miből fogsz megélni?” Akkor a jogot választottam, mivel gyerekként, tinédzserként, fiatal felnőttként is mindig kimondtam, amit gondoltam; nem az említett igazgatói intő volt az egyetlen. Tudtam, hogy nem akarok ügyvéd lenni, és amikor elvégeztem az egyetemet, a közigazgatásba mentem. Hozzáteszem, később elvégeztem a történész szakot is, máig foglalkozom jogtörténeti tanulmányokkal. Most például arról írok könyvet, hogy a magyar városoknak mit jelentett az első világháború. Hogy élték meg a magyar városok azt a gazdasági visszaesést, ami a háborúval járt, mi volt a központi és a helyi hatalom viszonya. Hozzáteszem, hogy az én történelmi érdeklődésem 1918-cal lezárul, utána túl mocskos a dolog számomra.

Mestermérleg

K: A negyedik ciklus végén egy rövid, felsorolásszerű értékelésre kérem. Mire büszke az elmúlt tizenhat évből?
DT: Én nem így működöm. Ha van egy feladat, azt meg kell oldani, és abban a pillanatban, hogy megoldottam, már történelem. Nagyon szeretem a történelmet, de kizárólag munka után, szabadidőmben foglalkozom vele. Két lábon járó, napi életet élő ember vagyok, nem szeretem a filozofikus gondolkodást, a köldökéről tanulmányt író eszdéeszest, akinek köze nincs az élethez, de remek tanulmányokat ír. Lehetne persze sorolni az eredményeket. Alapítottunk színházat, új orvosi rendelőink vannak, de én nem is szeretem ezeket felsorolni. Az Antonius és Cleopatra kezdődik és a Julius Ceasar fejeződik be úgy, hogy „az ember, mi jót tesz, sírba száll vele, és a rossz gyakorta túléli őt”. Az utókor majd dönt rólam, túlzottan nem izgalmas számomra ez a kérdés. Tettem a dolgomat.

K: Gondolom, azért vannak a következő ciklusra átnyúló tervei.
DT: Amit elkezdtünk, az a piactér rendezése. Arra nagyon büszke vagyok, hogy nálunk még mindig a hagyományos városszerkezet van, amit meg kell őrizni. Hogy van a főtér, a főtéren a piac, a templom és a városháza. De ez az agóra elöregedett, tehát a teret úgy kell átépíteni, hogy változatlanul használható legyen, és alapvető céljának – hogy itt emberek találkozzanak – változatlanul meg kell felelnie. Nem akarok bántani senkit, de a Lehel piacnál pont ez szűnt meg, eltűnt a régi, hagyományos piac, és ami a helyére került, arra lehet mondani, hogy a 21. század követelményeinek megfelel, csak éppen a lélek hiányzik belőle. Ezt Újpesten nem szabad megengedni.

14016

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka:
Tudással fölvértezve zuhanni a zenébe


Article Rating
Average Score: 1
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds