2018 January 24, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19482727
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Történetek Polgárról: Szerepjáték
Posted on April 04, Sunday, 10:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Történetek Polgár Gyuláról
"Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám" Bertolt Brecht

Polgár Gyula sokak ismerőse a Kifújt című szótárregényből, különböző lapok hasábjairól. Az immár nyugdíjas kényszervállalkozó-értelmiségi mottója-filozófiája Bertolt Brechttől való: "Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám". P. Gy. igen jól emlékezik az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekre, és meglehetősen ismeri a jelent is. Hofi Gézával szólva: nem tesz úgy, mintha mostanában született volna, s mindjárt 30-40-50 évesen.
Andai György tárcái hetente olvashatók a Klubhálón.


Polgár Gyula kapott egy rakat képet a régi Pestről, a régi Budáról, a századfordulósról, értve: a XIX. és a XX. századiról. (Polgár időnként kiakad, hogy a számítógépes adatkitöltések miatt eltűntek a római számok, már nincs XIII. kerület csak 13., és előbb-utóbb XIV. Lajost is 14. Lajosnak írják − mind szegényebb a világ.)

Játszik a képekkel Polgár és mert egyikükön korabeli drótostót, hát most ő, Polgár Gyula lesz Franyó maga. Április van, majd egy hónapja jön − gyalogszerrel, hogyan másként – kis, szepességi falujából. Az út még így, kutyagolva sem tartana ilyen soká, de hát útközben is akad munka a falvakban, városokban: sok a törött edény, és Franyó, kinek hátán ott az egész műhelye, dolgozik menet közben, olykor kosztért-kvártélyért ha ráesteledik valahol munka közben.

A székesfővárosbeli szállása a Tabánban van, immáron harmadik éve várja őt Pohánka korcsmáros (aki földi, de már rég itt él) istállójában egy zug. A szalmához zsákot is kapott; minden holmija − beretva, fotográfia az asszonyról meg a gyerekekről, ilyesmik − megfér egy polcon. A ház semmiben nem különbözik a környékbeliektől, a dimbes-dombos meredek utcákon eső idején sár zuhog lefelé, de ha szép az idő, márpedig ilyenkor már többnyire szép, vasárnaponként megtelik a sok kiskocsma apró kertje − csak Krúdy urat nem látni, aki csak a magányos kocsmázást kedveli, olykor napokig elüldögélve, szót sem ejtve: Franyó házigazdája sokat tudna mesélni.

Ma Franyó is búcsút vesz a kapufától, neki is vasárnapja van, szétnéz Pesten, nem járt arra még, adott elég munkát Buda. Azért alkalmatos műhelyét a hátára kanyarítja, bár félti az ünneplő öltönyt, ünneplő? tán húsz éve volt új, a menyegzőjén. A szerszámok meg azért kellenek, mert hozzánőttek. Amióta az eszét tudja, dolgozik és vándorol, vándorol és dolgozik – ha vasárnap, hát vasárnap. Azt erősen eltökéli, ő maga nem kopog be szokása szerint sehova: − Drótozni, fótozni? Ha valaki megállítja, hát Isten neki.

A Lánchídon bandukol át, hídpénzt nem fizet, Tabánbeli szomszédja a vámszedő, majd legközelebb lekvittelik egymással valamely vasfazék repedésének eltüntetésekor. Hanem itt már megtorlódik a forgalom, zajosabb, mozgalmasabb a környék, nemhogy a csendes-békés Tabánhoz, de a budai dombokhoz képest is: sok az ember, a kocsi, lovas meg lovatlan, az ám! Franyó emlékszik, hogy’ megijedt, amikor először látott automobilt − ma már tapasztalt világjáró, ösmeri őket. A Dunán alul egy gőzhajó iszonytatosan nehéz uszályokat húz, a pesti rakpart felé lavíroznak, hozzák a városnak a búzát, szenet – vasárnapjuk ezeknek sincs.

A híd végétől jobbra sétál Franyó, nagy tér fogadja, a sokat vándorlók nyugalmával kérdezi az egyik szembejövőt, merre is jár ő most: Vörösmarty tér. Középen bérkocsik, rengeteg, homokba hullik a lócitrom, a lovak feje zabos zsákban vagy vizes vödörben, köröttük kocsisok, lovászgyerekek, hohó! Hát az ott a szembeszomszédék Gyurkája! Tavaly együtt jöttek le, a gyerek itt maradt, mesterséget tanulni − ez nem sikerült, kiderül a beszélgetésükből. Hadar össze-vissza a fiú, Franyó nem szokott ennyi beszédhez, szédül a feje, vizet kér a lótifutivá lett gyerektől, aztán hirtelen ötlet: ő ma mégsem dolgozik, még ha rátalálnának, akkor sem. Azt mondja erre a Gyurka, majd ő elrekkenti Franyó bá szerszámait a maga szállásán, itt van az Magyar Királyhoz címzett Szálloda pincéjében, amely hotelkombinátban szintén „dolgozik” a kamasz: alkalmi tróger, futár, tüzifiú (fát vág a konyhában), vizesnyolcas (alkalmatos edényből szép, nyolcas alakban vizet locsol a szálló előtti járdára, lekötendő az örökös port, homokot).

Franyó csak most néz körül a téren, a Gyurka gyerek a bennfentesek buzgalmával mutatja, mi micsoda. − Az a vasházacska? Az nem ház, Franyó bá, ott kell lemenni a földalatti vasúthoz. És mert Franyó értetlenkedik, a gyerek megrángatja a férfi kabátja ujját, a legjobb magyarázat maga a látvány − átcaplatnak a cifra kis épülethez. Rézkorlát vezet lefelé a lépcsőnél, lent kétszárnyú üvegajtó, amögött fehér meg bordó csempével borított falak, hát ilyet még nem látott tán a király sem! A sínek ösmerősebbek, ült Franyó már vasúton, de ez a zaj, ami most közeledik riasztó, remeg minden, Franyó a falhoz tapad. Beszáguldanak a sárga vagonok, alig van ideje szemrevételezni őket, bőr fogantyúk lógnak a plafonjukról, sárga meg barna lécekből vannak az ülések − ahogy jött, tovarobog a csoda.

Visszatérve a térre Franyó hunyorog, szédül is kissé, ezt meg szégyelli a gyerek előtt, hát gyorsan elköszön, másnap reggel úgyis találkoznak, majd visszajön a holmijáért. Széles úton ballag, megmondta a Gyurka, ez vezet a Városligetbe, arról meg még Budán is tudja mindenki, hogy az valami csuda. Franyó, mi tagadás, fél egy kicsit: hatalmasak a házak! Még ráomlanak! Odahaza ilyen nincs, de még Budán is kevés, itt meg sorban állnak, szorosan, három, négyemeletesek, húha! Ha csak egyetlen ház minden második lakásában akadna fótozni való, egy nap alatt annyit keresne, mint Budán egész héten! Ezen el kell majd töprengenie, nem ellensége ő a saját pénzének.

Az út végén megint nagy tér, itt sok a szobor, lovasok egy oszlop körül, tudakozódik: a hét vezér. Egy szalmakalapos úriember nevet a képébe: − Ezeknek adta el a ti Szvatoplukotok egy árva lóért ezt az országot. Franyó bólint, biztos így van: sem Szvatoplukról, sem valami vezérekről nem hallott eddig.

Odébb víz csillog, erről tudja, ez a Városligeti tó. Letelepszik a partján a fövenybe, nem mintha fáradt lenne, neki ennyi út semmiség, de már azt nem hagyná el, hogy megáztassa lábait a vízben. Leveszi hát a sokat élt bakancsot, a friss, vasárnapi kapcát, aztán csak ül ott a nagy darab ember: kezeivel a háta mögött kitámasztja magát, lába térdig a vízben – ez valami nagyon jó.

Arra riad, hogy elaludt. Egy rendőr ébresztgeti, nem éppen finoman: a kardja végével böködi az alvót, csúcsos sisakján a lemenő nap fénye verődik vissza, amint nem is olyan apró rúgásokkal gyorsítja Franyó távozását. Sötétedik lassan, odébb fények gyúlnak, zene hangzik, az biztos az Ős Budavár, erről is hallott már, magafajták közül is járnak arra, mármint iparosok, cselédlányok: − Ott aztán lehet mulatni! − kacsint rá sokat sejtetően Janó, a régi cimbora, akinél azon este meghál.

Sokáig beszélgetnek egy gyertya mellett, otthoni dolgokról meg itteniekről, a mai napról, a nagy kirándulásról − Janó persze mindent tud, mindent jobban tud, hiába, ő már hosszú évek óta itt él, a nagyvárosban, most éppen egy fatelep őrzője. Kicsit szomorú, merthogy ezt az igen jó állását (van itt még egy kis kalyibája is, ahol lakhat-alhat) bizony hamarosan elveszti, a telekre nagy házat húznak, így lesz teljes a Pál utcai épületsor. Az új házak lakói őt, Janót sem kedvelik nagyon: miért foglalja el egy tót a magyar munkás helyét? Ó, Franyó ismeri az ilyesmit, ennyi év után sem tudja megszokni, hogy nem csak gyerekek, de felnőttek is ráüvöltenek az utcán: − Drótoznyi, fótoznyi! Mindig krumplit zabányi!

És mindketten hallották már a rigmust:

Legyen úgy ahogyan régen vót!/Süvegelje meg a magyart ruszin, oláh, tót!

Polgárnak vannak fölösen képei a harmincas évek elejének Budapestjéről is, legközelebb bankvezért játszana, olyan filmbélit (− Ez a Szűcs nem a mi Szűcsünk! A mi Szűcsünk nem ez a Szűcs!). Ezt tehetné úgy az évtized végéig, az első, majd a második zsidótörvényig, az árjásításig és tovább, amikor a szerencsésebbjét Amerikába, a pechesebbjét a halálba kergették, mondván:

Legyen úgy ahogyan régen vót!/Süvegelje meg a magyart cigány, zsidó, tót!

Amely rigmus ma, az újabb század fordulóján enyhe, szelíd-szolid szövegnek minősíthető.

7912

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds