2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20204603
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Történetek Polgárról: Csak egy kép – KPVDSz, Sopron, 1974
Posted on May 02, Sunday, 10:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Történetek Polgár Gyuláról
"Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám" Bertolt Brecht

Polgár Gyula sokak ismerőse a Kifújt című szótárregényből, különböző lapok hasábjairól. Az immár nyugdíjas kényszervállalkozó-értelmiségi mottója-filozófiája Bertolt Brechttől való: "Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám". P. Gy. igen jól emlékezik az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekre, és meglehetősen ismeri a jelent is. Hofi Gézával szólva: nem tesz úgy, mintha mostanában született volna, s mindjárt 30-40-50 évesen.
Andai György tárcái hetente olvashatók a Klubhálón.


Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.

− Ezt az én zsozsómból építették, a kurva életbe! A szakszervezeti tagdíjamból, meg a téglajegyeimből! Na jó, beszállt az állam is, én meg utóbb éltem a pénzzel, mi tagadás.

− Merthogy ez itt a KPVDSz soproni üdülője, ahol sok és szép időket töltöttem. Hajaj, ha azok a falak beszélni tudnának… Ja persze! KPVDSz az ómagyarul annyit jelentett, hogy Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete. Ennek lettem tagja, amint dolgozni kezdtem. Kb. így volt vele az egész ország: az, hogy mindenki szakszervezetis – evidencia. A víz nedves, a tűz meleg, az embernek van kék szakszervezeti tagkönyvecskéje. Fizet keresménye függvényében havonta néhány forintot, és ha jól viselkedik, kap vissza némi apróságot.

− Én néha jól viselkedtem, és ha nem is kaptam, de kibundáztam valamit, nem is apróságot. Haverom! Legénykoromban majd’ minden évben két-három hetet ingyér nyaraltam-teleltem a különböző szakszervezeti üdülőkben, így a soproniban is.

− Ez látható a képen, a hetvenes évek elejének magyar modernizmusa. A ferdeség nekem tetszik, ráadásul praktikus is: így adódott minden emeleten jókora napozóterasz, mert bármekkora volt is a kert (nagy! később törpére zsugorodott: teniszpályák, parkolók), mondjuk ezerkétszáz ember nehezen fért volna el egyszerre a fűben. Merthogy ennyien lakhattak a monstrumban, amelyet máig Hatszázágyasnak nevez a köznyelv, miből is kiszámítható, hogy itt nem voltak hatalmas, sokfős szobák. Kétágyasak! Mindegyikhez fürdőszoba! Erkély! Ne fintorogjon fitymálóan senki, mert szétcsapom! Ez akkor igenis luxus volt.

− No mármost: az én bundázásom. Valami központi helyen az év legelején vagy legvégén kiosztották: melyik vállalatnak hova, mikor, milyen beutaló jut. Bonyolult, nem ragozom. A lényeg: mindig volt köztük egyszemélyes akkreditáció is. Ami a kutyának sem kellett. Nagyjából, de csak kissé általánosítva: az ideális beutaló családi, vagyis minimum négyemberes; nyárra és a Balatonhoz szól – slussz. Variációk? Teszem azt: család télen a Balatonhoz? Nyáron a hegyekbe? – Elviszed ám a szar papírodat a jó sunyiba szakikám! – így az öntudatos dolgozó a derék szakszervezeti bizalminak. Az egyszemélyeset már csak kiröhögték.

− Nem úgy Polgár mester! Én egyszemélyeset kértem, nyárra, hegyvidékre. Mégpedig mintegy kegyet gyakorolva intéztem az ügyet, és röhögni fogsz: volt, ahol megdicsértek, lám, milyen megértő, elkötelezett mozgalmár vagyok. Azután már csak kis buherálás kellett, mondjuk orvosi lelettel alátámasztott levél az üdülő igazgatójának, miszerint: „Ha csak egy mód van rá, ezt a gyógyulófélben lévő fiatalembert egyedül helyezzék a kétágyas szobába”. Mindig sikerült.

− Szerettem azt az üdülőt, akkor még nem zavart a tömeg annyira, pedig nem volt egy leányálom turnusokban étkezni, igazodni a bornírt házirendekhez, magukat császároknak képzelő alkalmazottakhoz. Ez utóbbiakkal összepiálkodtam, és kész. Ők segítettek, hogy élvezzem azt a két hetet.

− Mármint a város mellett. Mert nagyon szerettem a várost. Akkortájt újult meg a Várnegyed – összeszartam magam a gyönyörűségtől: − Uramisten, itt lehetne élni. Mindenhonnan valami régi, furcsa hangulat áradt, megnyugtató, békés, ma már tudom: polgári. Nyüzsgés, de nem tömeg, kedves szavak és emberek.

− Ráadásul én voltam a császár. Legalábbis bizonyos körökben. Gondold végig: megérkezik egy huszonéves kölyök Pestről, föltöltve pénzzel, és társaságot keres. Találtam is, rengeteget: a Cézár pincében vagy az egyetem környékén, a művelődési központban, ilyen-olyan diszkókban, ahol a tengernyi eszemmel, a pesti dumámmal, és igen, a dohányommal társaságra leltem, ha úgy tetszik: társaságot vettem. Ettem-ittam, csajoztam – ez utóbbit jelentősen megkönnyítette az üdülő személyzetével kiépített alkoholközeli kapcsolatom: egy mellékbejáraton csempésztek be éjszakánként az aktuális hölgyemmel. Ez nagyjából bűntettnek számított: a szocialista állam intézményében sérteni a szocialista erkölcsöt – így nevezték volna azt az egyszerű fogalmat, miszerint keféltem az üdülőben.

− Már rég nem voltam szakszervezeti tag, de visszajártam, akkor már nem egyedül, mi több: télen is – jó volt. Ott mindig jó volt. Most is az. Húsz éve nem voltam ott, el is tévedtem, majdnem minden megváltozott, a KPVDSz üdülőt Hotel Sziesztának hívják; nem csak a Várnegyed, de már a környéke is fölújítva; elképesztően szép házak a Lővérekben, csudabirtokok a környéken („Akinek Sopronban fogorvosi praxisa van, az olyan mintha Bahreinben olajkútja lenne”− szól a helyi axióma.) És változatlanul ott van P.T., azaz Plútó, a gyerekkori haver, negyven éve sopronibb az echte soproniaknál – aranyos, drága ember.

− Vele, kalauzolásával, most és ott éltem meg egyik legbizarrabb élményemet: kocsival bóklásztunk az egykori határsávban, eldugott erdei úton, szakadó esőben megálltunk két fa között; a Volvo eleje Ausztriában, a vége itthon. Az ide vezető ösvényeken meg keresztek és koszorúk: az itt lelőtt disszidálni próbálók mementói.

- És most itt, ebben a városban tartotta alakuló ülését az ország-szégyene hungarista párt parlamenti frakciója.

- Húsz évig megint nem megyek oda. Azaz soha: hol leszek én már akkor?

6010

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds