2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472872
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on May 26, Wednesday, 13:00:00
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Fiktív szóváltásaim a miniszterelnökkel

Ez a közel három évvel ezelőtt íródott cikkem – amit akkor, 2007-ben, mégsem adtam le, úgy éreztem, a nyilvánosság számára túl kemény – talán rávilágít arra, mi történt, miért fordultak el a baloldali tömegek az MSZP-től, mért reménykednek a megnyomorítottak egy rendpárti diktatúrában, és mi szította föl a nyilas lumpenek és nyárspolgárok gyilkos indulatait Magyarországon.

Én vagyok az, aki kíváncsi volt, hogy az őrült beszédben, amit a reformokról a kormányzattól hallunk, van-e valami rendszer. Ezért elolvastam Gyurcsány Ferenc hosszú dolgozatát, a Szembenézés címűt, és végignéztem Friderikusz Sándor ötrészes riportsorozatát is a miniszterelnökkel az ATV-ben.

Nagy eredmény (nincs benne irónia!), hogy közel kilenc hónapos kormányzás után valaki – ha más nem, a miniszterelnök –, veszi magának a fáradtságot, és megpróbálja megmagyarázni az ország lakosainak, mi történik a fejük fölött. A magyarázat roppant kultúrált volt, csaknem meggyőző, logikus, jól fölépített és még szenvedélyes is, ami rendjén van: én a szenvedélyt elvárom egy reformertől.

Gyurcsány, ahogy saccolom, minimum két hétig és legalább napi öt-hat órát dolgozott azon, ami nem a föladata, hogy megmagyarázza a választópolgároknak, amit a kormánya tagjai nem bírtak eddig elmagyarázni. A Friderikusz sorozatból tudom, hogy az első, hétfői adás után a média, már amelyik egyáltalán megemlékezett róla, arra az egy kérdésre koncentrált, hogy ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet. Ez – enyhe kifejezéssel – siralmas.

(Ettől még a kiszivárogtató személye, illetve a megbízóinak kiléte kérdés, de bűnügyi kérdés, furcsa, hogy a miniszterelnököt magát sem érdekli. Miért? Tud valamit, amit mi nem?)

Természetesen vitatkozni fogok a miniszterelnökkel, mi, baloldaliak, nem tartozunk az elalélt alattvalók közé, akiknek isteníthető vezérre, prófétára van szükségük. Mi mindig kritikusan viszonyulunk a vezetőinkhez. Hogy akkor kik voltak a keleti típusú bolsevista diktatúrák idején, akik a személyi kultusz jegyében fanatikus hívőkként hajlongtak a vezérek, generalisszimuszok, a népek bölcs tanítói előtt? A fundamentalisták, a karrieristák, a gondolkodni gyáva tömegemberek (l. Ortega!), a náciktól, nyilasoktól átállt csőcselék, de nem mi, baloldaliak. Minket szoros pórázon tartottak, bebörtönöztek, vagy kivégeztek. Mi voltunk a belső ellenség, az eretnekek, a revizionisták, a reformerek. Mi voltunk „az”, aki nem érvényesült, akiknek nem ismerték el a teljesítményét, aki nem kapott útlevelet, kitüntetéseket, akit jó, ha megtűrtek.

És már a témánál vagyunk. Gyurcsány csak ne nyújtogassa a kezét a jobboldalnak, mert rácsapnak. Nota bene máris rácsaptak. Mi volt a kordonbontás, ha nem válasz a megértő gesztusra? Két hétig erről harsogott a média. Attól kezdve már csak azon csámcsogtak, szabad-e törvényhozóknak törvényt szegni – Gyurcsány írása, interjúi, kommentárjai egy életre el lettek feledve. Aztán jött az újabb válasz a kinyújtott kézre: Orbán évértékelő szózata. A kalasnyikov sorozat az ORFK épületére. A föltételezés, hogy az nem más, mint a baloldal provokációja. Hát így…

Ne nagyon beszéljen Gyurcsány érthető sérelmekről sem, melyek bármit is megmagyaráznak. Kit értek itt sérelmek? Az összeomlott régi rend hatalmasságai, magas rangú katonatisztjei és főhivatalnokai, a nagybirtokosok, a gyáriparosok, legalábbis sejtették, hogy a vesztett háború nekik nem lesz fáklyásmenet. És ha ők maguk nem is érezték a felelősséget, az Ország érdeke, a magyarság jövője szempontjából súlyosan vétkeztek. Engem ért az igazi sérelem meg a velem egyívásúakat, akik a fölszabadulás után naivul hittünk egy igazi, európai demokratikus fejlődésben. Akikben volt empátia az elnyomottak, a kizsákmányoltak, a becsapottak, a meggyötörtek iránt, akikben volt készség a szolidaritásra, akik talán pont kamasz létünkre még tudtunk hinni. És amikor láttuk, hogy itt megvalósul az új mese, a fasiszta kommunizmusé, elfordultuk a hatalomtól, de változatlanul hittünk a munkásosztályban. Hittük, hogy „papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvényeknek. Minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű”.

Aztán ezerkilencszázötvenben tizennyolc évesen bekerültem az egyetem helyett az Ikaruszba, és nem találtam a munkásosztályt. Találtam kispolgári mentalitású, kispolgári igények szerint élő melósokat, akik húsz forintért megfojtották volna egymást egy kanál vízben. Megtapasztaltam a szervezett munkások elhallgattatása után a létező munkásosztály létező szolidaritását a létező szocializmusban. Kit ért a valódi sérelem? Akiket a moszkovita alkirályok meghurcoltak, börtönbe vágtak, kivégeztek, azok, vagy az utódaik, furcsamód mind balosok maradtak… Akiket ma a miniszterelnök a másik oldalon meg akar érteni, szinte egytől egyig a bolsevista diktatúra haszonélvezői voltak. Csak kapkodom a fejem: ez meg hogy kerül a jobboldalra? Ennek hogy van képe közöttük mutogatni magát?

A reformok úgy kellenek, mint sivatagi vándornak egy korty víz – írtam le nemrég. Ma is így hiszem, és merem remélni, ezzel minden gondolkodó ember Magyarországon egyetért. Csakhogy ami gyakorlatban történik, az a miniszterelnök valóban meggyőző kalauzolása után is úgy tűnik föl számomra, mint amikor valaki a tetőnél és a fölső homlokzatnál kezdene fölhúzni egy épületet. Kétségtelen: a tető, a homlokzat a legmutatósabb, leglátványosabb. Csakhogy statika nélkül a ház összedől, a híd leszakad, az alagút beomlik.

Köztudott, hogy Magyarországon milyen mértékű a korrupció. Illetve: mindenki sejti, pontos adatai persze senkinek sincsenek, s ez az igazán aggasztó. Köztudott, hogy a legkisebb megbízást is csak komoly jattért, visszafizetésért lehet megkapni. Ezekhez a pénzekhez képest a legkirívóbb paraszolvencia borravalónak is röhej. Minden pályázat úgy van megfaggyúzva, hogy csak egy pályázó nyerheti meg. Ha valahol egy pályázat nyilvánosan megjelenik, már rég el is nyerte valaki. (Ezzel a módszerrel lesznek elosztva az EU-pénzek is?) Nem csak épületről van szó. Egy iskola taneszközökkel, digitális szerkezetekkel való ellátásáról. Vagy lehet az egy füves terület lekaszálása, karbantartása. Egy járda, egy aszfaltút megépítése. Sztrádáról már nem is merek szólni. Egy kórház liftjei, a hullahűtők karbantartása, ezek mind-mind olyan munkák, amiket csak jattal kaphat meg a közbeszerzési pályázat ellenére az ügyes vállalkozó, és a túlszámlázás minden egyes esetben a szükséges költségek száz százaléka körül mozog. Magyarul: a duplájába kerül.

Ki nem hallott róla? Hiszen a verebek is csiripelik! Ezen akarnak segíteni aktív betegágyak elfekvővé alakításával, kórházak bezárásával, vizitdíjjal?

Nohiszen!

Való igaz, a mi ellátó rendszerünk kórházközpontú. De ezen csak úgy lehet segíteni, ha megépítik az alaprendszereket. A család-orvosi rendszert (egykor a „háziorvos” meglátogatta a „fekvőbetegét”, ma a lázas betegnek kell elvonszolnia magát a körzeti orvoshoz, ha ellátást akar…), a szociális gondozók, gondozónők rendszerét, a szakorvosi rendelőintézetek rendszerét, a kórházi ambuláns rendelések rendszerét. A betegszállítás rendszerét, minthogy a közelben nem lesz már kórház. Ha mindez magas színvonalon, olajozottan működik, akkor lehet gondolkozni a kórházreformon.

Autópálya. Igen, ez biztosítja majd az ország vérkeringését – csak autópályán oldható meg a szállítás átrakodás nélkül háztól-házig. De nem csak az árú-szállítás, az is az Ország érdeke, hogy én gyorsan és akadálymentesen odaérjek a Nyírségbe rendhagyó irodalomórát tartani. Mert ahhoz, hogy valóban átléphessük az ezredforduló küszöbét, a szemléletváltás elkerülhetetlen. És ki a tudatformálás szakembere? Mi vagyunk, akik rendhagyó irodalomórákat tartunk a Nyírségben, Borsodban, a Hajdúságban. És hogy biztosítja a miniszterelnök, hogy ennek a tervbevett beruházásnak (az autópályák építésének) a költségeit ne hizlalja a duplájára a korrupció, mint az összes többi beruházás árát Magyarországon?

A házat, mondtam, úgy érzem, nem a pincénél, hanem homlokzatnál kezdték építeni… Építési vállalkozó barátomtól tudom, hogy az „építész”, művész ember. Fantasztikus térformákat, mesés épületeket képes megálmodni, de ezek a csodák, ha fölépítenék őket, összedőlnének. Aki tudja, mi kell ahhoz, hogy a megálmodott csoda föl is épülhessen, az a statikus mérnök. A munkája kevésé látványos, de attól áll meg az épület. Vagy a híd. Vagy az ő háttérmunkájától nem dől be az alagút.

A miniszterelnökről sokszor érzem azt, rokonlélek, tudniillik művész. Tud álmodni. De az álma, néha attól tartok, fikció. Vannak statikusai? Akiknek hisz? Akikre hallgat? Ha igen, miért maradt el a közigazgatási reform? Az összes többi reform alapja, ami nélkül nincs se adóügyi-, se oktatási-, se egészségügyi-, se nyugdíjreform, ami nélkül nem lehet hozzányúlni a nagy ellátó rendszerekhez? A közigazgatási szakember a reformfolyamatok statikus mérnöke. Miért lettek száműzve a közigazgatás jelentős szakemberei? Hol van például Vadász János? Lehet, hogy unalmas földhözragadtságuk elszürkítette volna karizmatikus vezetőnk álmait?

De még ennél is nagyobb a baj. Ezermilliárdok úsznak el kézen-közön. Ez nem egyszerűen korrupció, ez szervezett bűnözés. Nyugati demokráciákban ügyész és ügyvéd ellenérdekeltek. Nálunk nem. Ügyész, ügyvéd, bíró abban érdekeltek, hogy fölmentsék a nagyhalakat. Volt Magyarországon olajszőkítés, borhamisítás? Olyan több százmilliárdos nagyságrendű? Naná, hogy volt! Honnan tudom? Ahonnan mindenki: a verebektől. Elítéltek jogerősen egyetlen maffiózót is olajszőkítésért, borhamisításért?

Költői kérdés volt, nem számítok válaszra.

Kiváló volt a miniszterelnök okfejtése, sőt meggyőző, abban, amiről beszélt. De sajnos pártja gyógyíthatatlannak látszó betegségéről, az egyre mélyülő szakadékról a magukra hagyott tömegek, és a kamarillapolitikát játszadozó párt-elit között, nem beszélt. A tömegek, akik minden balhét elvisznek, akiken minden ostor csattan, akiknek a jövőképük egyre sötétebb, akik a reformoknak egyelőre nem a haszonélezői, hanem a kárvallottjai, akikkel megint csak kísérleteznek, mint a kíséreti patkányokkal, szintén kiestek a figyelme köréből, pedig ő a szocialista párt vezetését is magához ragadta. Miféle szocialista pártelnök az, aki a tömegekkel, kiknek „kínjukból jövőnk nem született meg” nem foglalkozik. Aki elfelejti a nagy történelmi leckét: senkit sem lehet akarata ellenére üdvözíteni?! És az Ország alapbajáról, a mélyen lerohadt morális színvonalról, a magától értetődő korrupcióról, lenyúlásokról, lopásokról, adócsalásokról, illetékcsalásokról, a fölszámolhatatlan feketemunkáról és feketegazdaságról sem beszélt.

Márpedig itt kell elkezdeni; ezzel az államháztartás deficitje már félig meg is volna. És utána jöhetnének a reformok.

Persze, én is tudom, a komoly érdekek itt sérülnek, nem a reformoknál. Itt fegyver is eldördülhet – nem akarok földerítetlen gyilkossági ügyekre célozgatni, mindenki utánagondolhat annak, amiről hallott…

A miniszterelnök is.

Nem akarok mindent Gyurcsány nyakába varrni. Három éven át mondogattam:
MINDEN MIKET MINŐSÍT, mert mi vagyunk kormányon. Most se mondok mást.

Minden minket minősített.

Leminősített.

Az elégtelen bizonyítványt megkaptuk.

Ja, hogy tévedés ne essék: én, sokadmagammal, baloldali voltam, az vagyok és az is maradok.


11094

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds