2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195540
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on June 09, Wednesday, 14:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


A kiút esélyei


Ez a cikk két éve íródott, vagyis a 2010-es nagy MSZP-s szájraesés, a magyar választások elvesztése még nem volt belekalkulálva. És az sem, hogy a globális gazdasági rend nem nagyon mozdul az újszocialista modell irányába, a neoliberális modell lendületének nehézkedési ereje még visszafogja. És a válság ismét fölélesztette a jobboldali populizmust, mely a megoldást nem a tőkemozgás kontrolljában, hanem a retrográd antiglobalizmusban és romantikus nemzeti antikapitalizmusban, a rendpárti jobboldali diktatúrában látja. És valóságos félelmekre, a tömegek növekvő elnyomorodására épít, vagyis: mint a bolsevizmus és a nácizmus, ismét torz válasz a kapitalizmus anomáliáira. A mostani írás részben javított változat.

A válságból csak szociáldemokrata fordulattal képes kilábalni a világ! Merész következtetés? Gondoljuk végig.

Alig hogy a diktatúra árnyékából (a rendszerváltás idején) kiléptünk a napfényre, azt remélve, hogy végre már mi is részesülhetünk a jóléti társadalom áldásaiban, összeomlott a jóléti társadalom, és megkezdődött a doktriner neoliberalizmus, és ezzel a gátlás- és korlátok nélkül harácsoló tőke globális uralma.

Itthon a jobboldali rendszerváltó elit tökéletesen megfeledkezett a reformkörös szocialisták, szociáldemokraták húszéves előkészítő munkájáról, de miután az első, tragikusan dilettáns jobboldali koalíció mindent elrontott, amit el lehetett rontani, a magyar tömegek úgy gondolták, ennél már a Kádár rendszer is jobb volt, és visszahívták a szocialistákat. Óriási győzelem lett volna, ha a nép a szociáldemokráciára szavazott volna, és nem Kádárra. De nem Kádár jött, hanem a Bokros Lajos, és egyre többen szögezték nekem a kérdést, hát hol van itt a baloldal? S én magam is ezt kérdeztem magamtól, és választ keresve arról próbáltam meggyőzni az olvasóimat, tudomásul kell vennünk végre, hogy a szociáldemokrácia világszerte válságban van.

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben, hogy világos legyen, mi is történt. Egyáltalán: mit is jelent az, hogy szociáldemokrácia?
A gothai program (a szociáldemokrácia születése) persze a munkásmozgalom első nagy megalkuvása volt. De pozitíve is nézhetjük: a mozgalom a véres osztályháborút cserélte el a demokráciáért. A demokrácia a párbeszéd egyetlen esélye. A továbbmozdulás, a megoldás egyetlen esélye. A szocialisták belátták, hogy egy legális szociáldemokrata párt demokratikus választás útján is bekerülhet a parlamentbe. Ettől még Marxnak igaza volt, és van: a polgári demokrácia, a látszat ellenére, a burzsoázia osztálydiktatúrája. De hajlik a kompromisszumokra; hajlandó a hatalom részesévé tenni a kizsákmányoltakat a részleges osztálybéke kedvéért, ha a proletariátus lemond az erőszakos hatalomátvételről.

Aztán jött az első világháború, majd Európában a nácizmus és a bolsevizmus (holokauszt és a GULAG), a második világháború, a náci Németország bukása, a hidegháború.
Folytassuk innen.

A hidegháború kezdetén a szociáldemokrata pártok Európa szerte igyekeztek elhatárolódni mindenekelőtt Moszkvától, hogy a demokratikus parlamentáris politikában labdába rúghassanak. A náci rémálomból lassan ébredező szabad Németországban az újjáéledő szociáldemokrata párt is arra törekedett, hogy elhatárolódjon a marxizmustól, ami a köztudatban a bolsevizmussal, azaz a totális vörös diktatúrával jelentett egyet, s amit a világban a hidegháborús ellenség, a Szovjetunió képviselt.

És ezzel az akár közgazdasági, akár filozófiai, akár ideológiai szempontból megkérdőjelezhető, de politikai érvekkel a negyvenes évek vége felé nagyon is indokolható állásponttal kezdődött a háború után a német szociáldemokrácia ébredése és eszmei útkeresése, ami egyenesen vitt végül a godesbergi programhoz, amely két addigra már kialakult politikai gyakorlatot szentesített.

A szociáldemokrácia tudomásul vette, hogy a tőkés termelési mód a leghatékonyabb, legeredményesebb, a növekedést¹) legjobban szolgáló rendszer, és ezzel föladta a szocializmust mint valaha is elképzelt célt. Továbbá kiiktatta mindenestül a marxizmust mint ideológiát a szociáldemokrácia fogalomtárából. Ingyen? Nem. A nagy megalkuvást tekinthetjük ismét csereüzletnek: az alku ára a jóléti társadalom volt. És ezt a társadalmat nyugodtan nevezhetjük a szociáldemokrácia fénykorának, csúcsteljesítményének, amit innen a nyolcvanas évek végétől látunk, az szociáldemokrácia gyors hanyatlása, és a neoliberalizmus fénykora.

Az alku, amit a godesbergi program kanonizált, a lényegig lecsupaszítva így szólt: mi kidobjuk a hajóból a marxizmust, de még a szocializmust is mint virtuális végcélt (mintha a kereszténység a mennyországot dobná ki), a kapitalisták csökkentik kissé a profitrátát, és az így visszamaradt profitot mi megkapjuk – a saját adónk mellé – szociális hálóra. Vagyis azok a juttatások melyeket a munka világa a tőke világától ajándékba kapott, nem voltak többek alamizsnánál, amit a tőke kizárólag a szovjet fegyverektől való félelmében juttatott. Miután megszűnt a szovjet fenyegetés az egykori alku semmis lett, mert a szociáldemokrácia érdekérvényesítő ereje csak a burzsoáziának a szovjettől való félelme volt, mást mindent föladtunk: elfogadtuk a kapitalizmust és lemondtunk mindenfajta osztályharcról, (s ezzel fölszámoltuk az érdekérvényesítés eszközeit, meggyöngítettük a szakszervezeteket), sőt, lemondtunk még a szocializmusról is, mint végcélról.

Ezek után mi tartotta vissza az egyre globálisabbá váló kapitalizmust attól, hogy a munkásosztályt bele ne tapossa a betonba? Semmi. A parlament, a plurális demokrácia pedig mindenféle új szemfényvesztésre késztette a szociáldemokrata pártokat: harmadik útra, tonyblairizmusra, a „segély helyett esély” és NE HALAT OSZTOGASSUNK, TANÍTSUK MEG AZ EMBEREKET HORGÁSZNI jellegű szlogen és más spanyolviasz föltalálására.
Ezt neveztem én a szociáldemokrácia csődjének, mert ez a neoliberalizmus totális győzelme volt, de nevezhetjük Szalai Erzsébet nyomán újkapitalizmusnak is.

Az újkapitalizmus megszűnteti saját újratermelődésének a lehetőségét, mert a korlátlan kizsákmányolás nemcsak a munkaerő fizikai újratermelődését akadályozza, de a fizetőképes piacok kialakulását is. Új munkaerő képzésére nem marad fedezet (központilag finanszírozott oktatás), csak az üres duma, hogy tudásalapú társadalomra van szükség. A munkaerő újratermelődéséhez egészségügyi rendszer is kellene, ha jutna rá pénz. De a profitéhség nem enged tőkét tenni se az egészségügybe, se a tanügybe, így a munkaerő alkalmazhatósága is napról napra csökken.

Fizetőképes fogyasztó hiányában a pénz elválik az árutól, finánctőke alakjában kicsapódik, virtuális külön-életet él. A pénztőke termelés azt jelenti, hogy a pénz javak létrehozása nélkül gyarapodik, és rendelkezik hatalmi súllyal.

Itt, a virtuális tőkemozgáson belül keletkezett a jelzálog-hitel válság. A virtuális tőke olyan, mint a Jóisten. Addig működik, amíg hiszel benne. Ha már kételkedni kezdesz benne, és valódi értékre (árura) akarod váltani, nem működik, mert fedezet nincs mögötte. Hisz’ épp ettől virtuális! Vagyis csak látszat.

A bank sima nyereségvágyból olyan jelzálogra (ingatlanra, bármilyen konkrét, valóságos értékre) is ad hitelt, ami nincs, mert a bank a hitelezésből él. És ha kell, csal. John Smith (Kovács János) háza egymillió tallért ér, de kétmillió jelzáloghitelt kér a banktól, és a bank, hogy a pénze a kamattal (amit Mr. Smith, illetve Kovács úr fizet neki) gyarapodjék, simán megadja. Mindketten csalnak. Mr. John Smith ezt a plusz egymillió tallért (ami nincs, ami virtuális, hiszen nincsen fedezete) befekteti egy vállalkozásba, és amíg mindenki elhiszi, hogy van, addig van, vagyis működik.

Minél nagyobb ez a virtuális tőke mennyiség, annál veszélyesebb. A válság kitörése előtt már több virtuális tőke mozgott a globális piacon, mint termelő tőke. És ha egyszer elég hangosan elkiáltja magát valaki, „hé, a király meztelen!” – összeomlik az egész vircsaft.

Ez nem hámozott luftballon, ez maga az abszurd. Credo quia absurdum est. De amíg hisznek benne, addig a dolog működni fog.

Ez történt most. A gazdaság résztvevői azt hitték, rengeteg pénz van, csak győzzük elkölteni, és egyszerre kiderült, hogy nincs, a pénz virtuális, csak látszatpénz, olyan, akár a játékpénz a Monopoly társasjátékban.

Ez a válság a neoliberalizmus látványos bukása. Csődbe jutott a globális „szabad” piac, „szabad” tőkeáramlás, „szabad” kereskedelem.
Még nincs vége. A neoliberális hullám kifulladóban, ma a szociáldemokráciának a jobboldali populizmussal kell szembenéznie, amely, mint egykor a nácizmus, valós félelmekre épít. Attól még keményen jobboldali, retrográd, és hazudik, mint minden populista irányzat. Ez a veszély, mint a válság politikai következménye komolyan fenyeget, különösen itt, Kelet-Európában, a náci és a bolsevista diktatúrától megroppant gerincű, és sovén nacionalizmustól megfertőzött népek között, akik, ha baj van, mindig más népeket, szomszédokat, a velük együtt élő kisebbségeket teszik meg bűnbaknak.

Viszont a válság esélyt is jelent, egy olyan paradigmaváltás lehetőségét, ami ismét életre hívja egy magasabb szinten a szociáldemokrata modellt. A banktőke igényli az állami beavatkozást. Ha az állam beszáll hogy a fölhígított (virtuális) pénzforgalmat állami tőkével megszilárdítsa, akkor a tőkemozgást kontrollálni és a kereskedelmet is regulázni akarja. Ez bizony etatizmus. Csakhogy az etatizmus igazi veszélyt akkor jelent, ha a demokrácia meginog, és az államot nem ellenőrzi a parlament (kongresszus). Etatizmus volt a New Deal is, a nácizmus is, a bolsevizmus is. Vagyis ahol a demokrácia működik, a kontrollt végsősoron a választópolgárok közössége végzi.

Megint csak: évek, évtizedek óta mondjuk, hogy az első lépés az újszocializmus felé a tőkemozgás kontrollja, hogy ne a zabolátlan profitéhség, a neoliberális gazdasági anarchia érvényesüljön. A válság most megkérdőjelezte a tőkemozgás korlátlan szabadságának és a kereskedelem deregulációjának liberális dogmáját, és bebizonyította, hogy a piac nem mindenható (nem is „szabad”) és nem kontrollálja önmagát. A kereslet-kínálat automatizmusa ismét csak neoliberális dogma, a gyakorlatban nem működik.

Itthon, a vad-keleten még nem nyilvánvaló hogy a nagy föladat, amit elsőként nyilván az USÁ-ban fognak megcsinálni a bank és hitelrendszer államosítása, ill. szigorú kontrollálása lesz. S ezzel a válság tanulságát levonva, a világgazdaság újra fordulatot tesz a szociáldemokrácia felé.




¹) De itthon az sem nyilvánvaló, hogy a fönntartható növekedés fogalmát is el kell felejteni. A globális növekedés nem tartható fönn tovább. Korlátos rendszerben (és a Föld a maga ökoszisztémájával korlátos rendszer) korlátlan növekedés nem lehetséges, mert a rendszert szétrobbantja. A gazdasági és demográfiai növekedés pedig a lehetséges határok felé közelít. A határokat ostromolja a szennyezés, melyet a termelés és a túlnépesedés káros melléktermékei okoznak.
Ezért növekedés helyett új fogalmakkal kell megbarátkoznunk. Mindenekelőtt a meglévő javak elosztását kell radikálisan megreformálni. A fejlett országoknak korlátozniuk kell a fogyasztásukat. Mérsékletet kell tanúsítaniuk, s egy szerényebb, puritán életvezetést kell elsajátítaniuk a mostani pazarlással szemben. Fejlődés – és nem növekedés – a kulturális, és az életminőséget javító egyéb intézmények (közigazgatás, oktatás, egészségügy, sport, lakhatás-kultúra, közlekedés, üdülés) szolgáltatásaiban mutatkozhat.
A mennyiségi szemléletet a minőséginek kell világszerte fölváltania.

10864

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds