2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195570
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on June 23, Wednesday, 13:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Nincs már fönntartható növekedés


Utópia, mondhatnák sokan, de nem arról van szó. Az evolúció úgy formálta a fajokat, hogy a fejlettebb falkaállatoknak – köztük az embernek is –, a kölyke rövidlátó, mert minden, ami fontos, közel van hozzá. Az öregedő egyed viszont távollátó lesz, hogy a horizontot fürkészhesse, és elsőnek vegye észre a zsákmányt is, a veszedelmet is. A vizet, az erdőt, az ólálkodó ragadozót és a hóvihart. Én is csak a távoli horizontot próbálom kifürkészni.

Itt, a Tekintet hasábjain tűnődtem el meglehetős profán szemlélettel a pozitív eszmék diffúziójának lehetőségén, és a Názáreti örökségén, méghozzá a legellentmondásosabb tételén, azon, hogy „minden ember a te felebarátod”. Lefordítva: légy jó még az ellenségeddel is. Amit kikérnél magadnak az ellenséged részéről, te se alkalmazd az ellenségeddel szemben, vagyis: próbálj meg azonos mércével mérni. Mindegy, minek tartjuk Jézust, a Mestert, a Tanítót, istenek vagy embernek, az is mindegy, hogy szavai csak a zsidóknak szóltak-e vagy globálisan az egész emberiségek, tanításainak megszívlelése nélkül az emberiség könnyen fölfalhatja önmagát. És nem is háború, gyilkosság, népirtás által. Kétezer éve még nem volt kérdés, elférünk-e a Földön. Mára kérdés lett.

A ökológia legfontosabb és egyben legaggasztóbb tétele, hogy „korlátos rendszerekben korlátlan növekedés nem lehetséges” . Ha valamiképp mégis megtörténik, szétfeszíti, elpusztítja a rendszert. A legtriviálisabb példa: tekintsük korlátos rendszernek az emberi szervezetet. A kényszerevő elkezd korlátlanul növekedni testsúlyban. Egy bizonyos mértékű súlygyarapodás után óhatatlanul elpusztul. A rákos sejtburjánzás sem egyéb, mint korlátlan növekedés egy korlátos rendszeren belül, az is elpusztítja a rendszert.

Más, rendkívül szemléletes példa az akromegália nevű betegség, amiben a világ legmagasabbra nőtt emberei szenvednek. Az akromegáliában szenvedők két méter ötven centire is megnőnek, de alig tudnak járni, inkább csak imbolyognak: a lábaik nem bírják el ezt a rendkívüli termetet. Csont és bőr soványak; az izmaik nem fejlődnek hozzá a túlméretezett csontrendszerükhöz. Szeretetreméltó, szelíd emberek, mint a koldusok és hajléktalanok, érzik, hogy rászorulnak a társadalom kegyelmére. Ilyen alkattal normális munkát végezni nem lehet; legtöbben abból élnek, hogy mutogatják magukat. A jelenség okozója, hogy az agyalapi mirigyet (a hipofízist), mely a szervezet növekedéséért felelős, jóindulatú daganat nyomja, amely elhelyezkedése következtében nem operálható, ettől a hipofízis folyamatosan termeli a növekedési hormont. Tehát ismét előáll egy korlátos rendszeren belül a korlátlan növekedés. A legtöbb beteg nem éri meg a harmincadik születésnapját.

Egy archaikus, stabilitásra berendezett, kicsi, elzárt közösségben a szokások, erkölcsök, termelési folyamatok fortélyai évszázadokig változatlanok maradhatnak, semmilyen erő nem kényszerít változtatásra. És ha a populáció túlnő egy határon, a népesség egy része kirajzik, és új stabil kisközösséget alkot.
De ugyanezt képzeljük el most egy szigeten. Számolni kell a túlszaporodó népességgel, ki kell találni valamit, hogy elférjenek. Megúszhatatlan a növekedés.

Növelni kell a termelést, a mezőgazdaságit is, az iparit is. Csakhogy a sziget korlátos rendszer, ezért hát egy idő után mégiscsak ki kell törni a tenger fogságából, meg kell tanulnia a közösségnek hajót építeni. Addig, amíg a szigeten el nem fogy a fa, és több hajó nem építhető. Akkor a szárazföld börtönné lesz. Ez nem fantázia. Ez történt a Húsvét szigeten, ahol „szabályos” ökológiai katasztrófa következtében kis híján teljesen kipusztult a lakosság.

A Földünk is korlátos rendszer. Korlátlan növekedés a földgolyón sem lehetséges, és mostanra már közel jutottunk a határokhoz. Felelős politikusok, közgazdászok ezért egy ideje már csak a fönntartható növekedésről, fönntartható fejlődésről beszélnek. A tudomány álláspontja azonban keményebb: ma már nem lehetséges fönntartható növekedés sem. Máris túlnőttünk a határon, mondjuk úgy, hogy túlsúlyosak lettünk, fogyókúrázni kell. A hasonlat primitív, de talán így a legérthetőbb. Nem csak hogy le kell állni a növekedéssel, sőt az eddig elért szintről is vissza kell lépni. (Le kell fogyni!)

A humanista, akiből nem veszett ki teljesen embertársai iránti empátia, fölháborodik. Mi az, hogy vissza kell lépni?! Amikor még milliárdok élnek mélyszegénységben, éheznek és éhen is halnak, amikor a harmadik világ nyomora égbekiáltó, mi az, hogy vissza kell venni az eddig elért növekedésből is?!

Ez a követelmény elsősorban a fejlett világot érinti. Hogy a fejlett világ milyen lelkesen szolidáris a nyomorgó fejletlennel, a sorra befuccsoló klímacsúcsok jelzik a legszemléletesebben.

Először is: az emberiség nem szaporodhat tovább, igazság szerint már a jelenlegi populáció sem fér el a Földön. Itt újabb ellentmondásba botlunk: a gazdag közösségek alig szaporodnak. De ahhoz, hogy a demográfiai robbanás a fejletlen, nyomorgó társadalmakban megállítható legyen, gazdagodniuk kell, vagyis a termelésüket növelniük kell. Máskülönben a demográfiai robbanást vagy állami parancsszóval, diktatúrában lehet megállítani (ez ma egyedül Kínában bír működni), vagy – mivel a vallások a családtervezés kérdésében hajthatatlanok, hiszen a papok „ismerik” Isten akaratát, ők vannak napi kapcsolatban a Mindenhatóval –, ki kell irtani a fölösleges embereket. Atommal, gázzal, biológiai fegyverekkel; lehet válogatni, nagy a tömegpusztító fegyverarzenál. A papok, a születés szabályozás ádáz ellenségei, majd vidáman temetek, mert a magzati lét szabályozása minden formában gyilkosság, de a háborúk gyilkos fegyvereit megáldják az egyházak.

Mert hiszen az ökológiai korlátok miatt éppen hogy le kell állni a gazdasági növekedéssel. Az ipari termeléssel és az élelmiszer termeléssel is. A tengerek élővilágának a kifosztásával (az ipari méretű halászattal). Az energiatermeléssel. A közlekedési-, a hírközlési-, az adattárolási- és adatközlési rendszerek kapacitásának növelésével, de főképp a hardverek korlátlan termelésével. Az édesvíz is korlátos rendszer, fogyasztását már régen korlátozni kellett volna a Földön. A legfejlettebb országokban úgy pazaroljuk az édesvizet, hogy a fejletlen térségekben már nem csak éhen-, de szomjan is halnak tömegek.

Már az 1929-33-as világválság idején is túltermelési válságról beszéltek, de ez akkor még nem volt igaz. Túltermelésről csak bizonyos térségekben lehetett beszélni, ahol hiányzott a fizetőképes kereslet – ezért akkor végsősoron az elosztás válságáról volt szó. Itt túltermelésnek látszott az, ami máshol az alapszükségletek kétségbeejtő hiánya volt.

Csakhogy ma már, hetven évvel később, a globális szinten egységessé váló világgazdaságban nem csak elosztási, kereskedelmi, hanem ökológiai válságot okoz a túltermelés.

Nyilvánvaló, hogy a fejlett országokban az életszínvonal már túl jutott a lehetséges határokon, ha csak némileg is igazságos elosztásra törekszünk a földön (jó, ne használjunk nagy szavakat: ha valamelyest egyensúlyi állapotra törekszünk), a fejlett országokban vissza kell fogni a fogyasztást, a fékeveszett pazarlást. Meg kell szűntetni a fogyasztói társadalom gyilkosan ostoba mítoszának a média minden furfangos eszközével szuggerált további terjesztését: fogyassz! FOGYASSZ! –, mert attól leszel boldog.

Mi kell ahhoz, hogy a fogyasztói társadalom által agyamosott ember belássa, hogy az emberiség globális érdekében vissza kell fognia a fogyasztását, hogy bizonyos, nem föltétlenül szükséges anyagi javakról önként le kell mondania, ha nem akarja, hogy az emberek, mint a Földgolyó szűk ketrecébe zárt éhes oroszlánok szétmarcangolják egymást?

Nem az, amiről a legutóbbi írásomban beszéltem, és most a bevezetőben újra fölidéztem, nem a jóság diffúziója? Nem annak a belátása, hogy nem a fogyasztás boldogít, hanem a szeretet, a harmónia, a munka, sőt a másokért való munkálkodás, az alkotás, más szóval, ha pozitív célja van az életemnek?

Nem az, ha elterjednek a názáreti rabbi tanai, vagy mondjuk úgy: javaslatai? Ma már nem öncélú önzetlenségről van szó. Annak fölismeréséről, hogy ha nem változunk meg, elpusztítjuk az unokáinkat.

A huszonegyedik századi embernek a média minden furfangos eszközével szuggerált függőségét: a fogyasztását kell (a fejlett világban) korlátozni, mert az értelmetlen fogyasztás gerjeszti a fölösleges termelést. Nem csak dologi szinten. Mert például a drogfogyasztás gerjeszti a drogtermelést és ez visszahat: továbbgenerálja a fogyasztást. A szex-ipar sem létezne a beteglelkű fogyasztók, a rossz péniszű férfiak nélkül. De a szex-ipar léte növeli a szexuálisan beteg férfiak számát, akiknek eltorzult szexualitása igényli a prostitúciót. (Svédországban már fölismerték ezt az összefüggést, nem a szex-iparban dolgozó lányokat, hanem a futtatóikat és a klienseiket büntetik.)

Bizonyos történelmi pillanatokban az emberek itt-ott fölismerték már a korlátlan fogyasztás, pazarlás, dőzsölés értelmetlenségét, de a huszadik századi jóléti táradalom fogyasztási őrülete több ennél, mert a lezajlott ipari forradalom a gyártási kapacitást és az információs kapacitást egyaránt eddig soha nem tapasztalt méretűre emelte, s ehhez a lehetőséghez föl kellett turbózni a fogyasztást is, az információ századában a mindenható média segítségével, a minden kommunikációs csatornát erőszakosan elborító reklámmal.

Korábban a piackutatás a fogyasztói igényeket kutatta. Később a piackutatás már arról szólt, hogy miképpen lehet rásózni a fogyasztóra azt, amit a tőke a legnagyobb haszonnal tud gyártani. Már nem kutatták, már gerjesztették a fogyasztói igényeket. Majd én megmondom, hogy neked mi a szíved vágya, hogy te mit akarsz fogyasztani!

Magától értetődő, hogy ez a gondolkodó emberek, főleg a fiatal értelmiség tiltakozását váltotta ki. És mivel a fogyasztás mértéktelen generálásával együtt folyt a fegyverkezési verseny, fenyegetett a termonukleáris katasztrófa veszélye, tombolt a véres és erkölcstelen vietnámi háború, a fiatalok virággal a szájuk sarkában tiltakoztak: MAKE LOVE, NO WAR! (Ne feledjük, fogamzásgátló már volt, viszont AIDS még nem volt, semmi nem korlátozta a szerelem boldogító szabadságát.) És egyúttal harcot hirdettek az értelmetlen fogyasztás ellen. Divatba jött a farmernadrág, ami olcsó, tartós, és pont megfelel a szükségletnek. Az más lapra tartozik, hogy azonnal többszörösére fölment az ára, hogy az ipar mesterségesen koptatott farmereket kezdett gyártani a gazdag kölyköknek; a lényeg maga a gesztus volt. Woodstock nem attól volt szimbólum értékű, hogy rengeteg zenekar mutatkozott be, hanem hogy az óriási tömegben egyetlen erőszakos cselekedet sem fordult elő. Zene, szeretet, szerelem, és némi fű, ami szintén a béke szimbóluma volt, mint Picasso galambja annakidején. Az egész hippi mozgalom kezdete lehetett volna egy olyan közszellem kialakulásának, amely megszabadul a fogyasztás tébolyától, a fogyasztásfüggőség betegségétől azzal a jelszóval, hogy csak azt fogyaszd, ami föltétlenül szükséges.

Aztán a hippik kiöregedtek, (a jámbor füvezés életveszélyes drogfüggéssé növekedett), és a társadalom visszatért a kíméletlen neoliberális versenyhez, és a fogyasztási őrülethez, a dereguláció mítoszához. Mindez nyílegyenesen vezetett a 2008-as gazdasági válsághoz, ami, sajnos, csak a jobboldali populizmust erősítette, nem a baloldalt. Reméljük, egyelőre…

Azonban nem csak a tudomány, lassan a politika is sejteni kezdi, hogy a korlátlan növekedés zsákutca. De ha a fönntartható növekedéssel is le kell állni, mi lesz a fejlődéssel? A természetben nincs megállás. A stagnálás nem más, mint állóvíz, pocsolya, miazmás rothadás, lidérces mocsár. És visszafejődés és romlás és pusztulás és halál. A történelem nem tud „befejeződni”, hiába remélte Fukuyama. Ha a dologi javak előállítása nem növelhető, akkor mi fejlődhet? A szolgáltatás. A szolgáltatás ontológiailag más minőség. Tehát minden, ami a szolgáltatással összefügg, még bőven növelhető. Javítható az életminőség. Növekedhet például a kulturális ellátottság. Művészet, oktatás, tudomány. A biztonság. Az egészség – nem a gyógyszeripar által, nem a „kórházipar” által, hanem a jobb gyógyszerrel, képzettebb és több orvossal, ápolóval, a megelőzéssel, az egészséges élettel. Vagyis azok a javak, melyek ontológiailag nem „dolgok”, nem „áruk”. Nem azért, mert nincs áruk (kereskedelmi értékük), hanem azért, mert a fogyasztással nem fogynak, így növekedésük nem feszegeti az ökológiai rendszer korlátait.

Az etika (a morál) és az esztétika értékei korlátlanul növelhetők, mert nem foglalnak el helyet, tárolási kapacitást, mert a fogyasztással nem fogynak, és a fogyasztásuk nem hagy maga után káros mellékterméket, mert nem kell fölhasználni a létrehozásukhoz a föld kincseit, nyersanyag- és energia készleteit. És természetesen idetartoznak az emberség, a jóság, a szeretet értékei is.

Biztos, hogy csak a birtoklás és a fogyasztás boldogít? Biztos, hogy a javak birtoklása érdekében le kell gyilkolnom embertársamat? Biztos, hogy a sokezer éves írott történelem ismeretében helyesen ítéltük meg az Embert? Biztos, hogy az emberfaj sárkányfog vetemény? Csakugyan nincsen remény?

Ha egyszer eljutunk a növekedés határaihoz, és nem lesznek megszerezhető és birtokolható anyagi javak már, csak szellemiek, rá fog kényszerülni a még létező emberiség, hogy a pusztulás árnyékéban új értékeket találjon. Mert kényszeríti a korlátos rendszer belső logikája – objektív, természeti!– törvénye, csak bíztatni kell, bátorítani, utat mutatni.

Rámutatni a Názáreti tanainak korszerű értelmére, és leválasztani a hitet a klérusról, a trónnal összefonódott oltárról.

*

S én mit tehetnék? – kérdezheti az írástudó. „Te csak prédikálj Jónás” – mondja az Úr Babitsnál. „Mondd el, mit szoktál” – kérleli József Attila Thomas Mann-t. Hát ezt.

13013

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.10 Seconds