2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195571
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on June 30, Wednesday, 11:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


A kiválasztott nép


Apám az asszimiláció elszánt híve volt, abban, hogy a húszas évek közepén megkeresztelkedett, meggyőződése, hite mellett nagy szerepe volt asszimilációs törekvéseinek is. Hazakerülve Borból, azt mondta: most már igazán megadtuk az árát annak, hogy száz százalékig magyarrá lehessünk. Én is el akartam felejteni zsidó, sőt polgári eredetemet. Tizenkét évig voltam karosszéria lakatos, és ebben a minőségemben kimondottan jól éreztem magam, büszke voltam, hogy zsidó „származású” létemre fizikai munkás vagyok. Ötvenhatban, miután a fölkelők között föl sem merült a kérdés: ki zsidó, ki nem (illetve én nem találkoztam vele), azt hittem, a zsidókérdés végképp lekerült a napirendről. Persze azért még nyomasztott zsidó eredetem tudata, de ez, úgy éreztem, magánügy. Húsz évig írtam a Zakariást, mert azt hittem, ez az identitás probléma (zsidó vagyok-e vagy magyar?) rajtam kívül már senkit sem érdekel.
Hihetetlenül érzéketlen voltam; pontosabban, mint egy szuperstrucc, nem csak a homokba, a betonba is belefúrtam a fejem, hogy ne lássak, ne halljak. Annál döbbenetesebb volt a fölismerés a rendszerváltás közeledtével, hogy a magyar antiszemitizmus virulensebb, mint valaha. És én kénytelen voltam visszaváltozni zsidóvá, ezt követelte tőlem az emberi tisztesség.

Ha ti így, hát akkor én meg úgy! Ha tinektek büdös zsidó vagyok, én büszkén kihúzom magam. Igen, a kiválasztott néphez tartozom!

A kiválasztott néphez tartozni, tudjuk, nem egy majális. Reb Tevje a Hegedűs a háztetőn-ben teljes joggal perel az Egek Urával: legalább egy kis időre nem tudnál már kiválasztani egy másik népet magadnak?! Meg aztán… mint szabadelvű demokratát, mint az emberek közötti egyenlőség elszánt hívét, kisé zavart engem saját gőgöm, hogy ki vagyok választva. „Übermensch” volnék? No azt már nem! Még ha a Holocaustra gondolok, akkor sem érek többet, mint más. Az örmények is átéltek egy iszonyú népirtást, mégsem tekintik magukat kiválasztottaknak. Én is jobban érezném magam, ha gőg helyett keményen ellenálltunk volna, vagy megtoroltuk volna ellenségeink vétkét. Arra büszke lennék (ha nem is gőgös).

Éppen ezért tisztáznom kellene a magam számára, mit jelent az, hogy „kiválasztott nép”? És miért éppen a zsidó az Úr kiválasztott népe, mikor a világon minden nép és törzs eredetmondája arról szól, hogy ő a kiválasztott.

(Az Úr nevét szádra ne vedd: ez sem csak a zsidók találmánya, a totem-állat más népeknél is megnevezhetetlen. A magyarok például csak szláv szóval illetik a medvét. A farkasnak, a szarvasnak is tilos kimondani a nevét, a régiségben is körülírták: „olyan, akinek szarva, illetve farka van.”)

Ez a Tóra keletkezésének idején teljesen rendjén is volt. Egy kis sivatagi pásztornép, amely az őt körülvevő többisten-hitű, nála nagyobb, hatalmasabb, gazdagabb népek között olyan intellektuális magasságig jutott, hogy fölfedezte magának a sokszínű világ egyneműségét, és ezt továbbgondolva fölfedezte az ábrázolhatatlan, mert nem antropomorf, mert csak szellemi lényként létező Egyistent, a mindenség egyszemélyű megalkotóját, joggal tekintette magát kiválasztott népnek. Néhány vallástörténész föltételezi ugyan, hogy a perzsa-hindu hitvilágban már előbb is fölbukkant a monoteizmus gondolata, de erről a zsidóknak nem kellett föltétlenül tudniuk. És szerintem teljesen rendben van a kiválasztottság tudata a vereség, a szétszórattatás, az üldöztetés, a pogromok, a vérvádak, a diaszpóra lét évszázadaiban és a Holocaust idején. És teljesen átélhető számomra a harminchat Igazak mítosza, empatikusan ezzel is száz százalékban azonosulni tudok.

Csakhogy eljutottunk a harmadik évezred küszöbére, talán remélhető, hogy a civilizált világban (Magyarországon kívül) soha többé nem lesz már szalonképes a politikai antiszemitizmus, a zsidók visszaszerezték (vagy visszakapták az Úrtól – kinek-kinek ízlése szerint) egykori hazájukat, az Ígéret Földjét, Erecet és talán meg is bírják tartani, talán nem irtják ki őket a Dzsihád terroristái, talán nem lesz még egy Holocaust. Akkor ezután mihez képest, kihez képest, kikhez képest kiválasztott nép a zsidó? Mi a zsidó diaszpóra szerepe a világban, a többi nép között most, hogy van már a zsidóknak saját hazájuk: Izrael?

Az-e, hogy az iszlám fundamentalizmussal, a nacionalizmussal, az extrémitásokkal, a neonácizmussal, a terrorizmussal szemben az euró-amerikai humanista, demokrata, liberális, polgári – polgárjogi – értékeket képviselje, amire a zsidó diaszpórát az utóbbi, talán két évszázad történelme tette abszolút alkalmassá? Vagy az-e, hogy az ősi szokásokat, az ősi hitet, az ortodoxiát őrizze elszánt és harcos makacssággal minden csalafinta haladás ellen, mint teszik ezt világszerte a muzulmán és katolikus és keleti keresztény fundamentalisták is, mindenfajta progressziót konokul elutasítva.
Szeretném hinni, hogy a harmadik évezredben nem lesz már szükség kiválasztott népre. Hogy a harmadik évezredben csak egyenrangú népek lesznek, és azok számára, akik meg bírták őrizni hitüket a Teremtő Atyában, minden ember Isten fia illetve leánya lesz (és nem is biztos, hogy ebben a sorrendben, lehet, hogy fordítva: Isten leánya és fia lesz).

Csak – és semmi több, és ez nem lenne kevés...
Apropó, hogy is köttetett meg az a szövetség? Ti, zsidók, fölismertétek, hogy én vagyok az Egy Igaz Isten, ezért ti vagytok az én választott népem, és nektek adom az igazság tudását. Tiétek a tudás, őrizzétek a szent tekercseket, mert ti vagytok a választott nép. És a többi?

Őket ki teremtette? Nem a zsidók istene, nem a mi istenünk? Van másik isten is az Egyetlenen kívül?
Nincs? Akkor az Igazsággal, a Tanítással mi van? Az csak nekünk jár, zsidóknak, Isten többi népe, a nem választottak, tévelyegjenek örök időkre?!

A zsidók istene sose mondta, hogy menjetek és tanítsatok minden nemzetet! De a „Jesiva” kapui voltaképp tárva vannak. Valaki (nem zsidó az illető) mesélte, hogy éveken át hallgatta Scheiber főrabbi előadásait, és Scheiber sosem kérdezte meg tőle, zsidó-e vagy sem. És ugyanezt elmondhatom Raj Tamásról. Sose kérdezte, zsidó vagyok-e és ha igen, mennyire. Zsidó vallású is vagyok, vagy csak etnikailag vagyok zsidó? Nem volt kérdés. Az volt a kérdés, hogy – nyilván, hisz azért vagyok itt – tanulni akarok. Ő meg a rabbi, a Tanító. És tanít. Én annak örülnék, ha látnám: ez a zsidóság részéről az általános magatartás. Ma még – úgy látom – nem az.

Mostanában inkább az foglalkoztat, mi lesz a zsidósággal ezután, hogy nem szétszóratott, nem üldözött nép többé. Már csak utált nép. Már csak a palesztin s általában: az arab muzulmán fundamentalista terroristák akarják kiirtani, a tengerbe fojtani azokat, akik hazát vásároltak maguknak az egykori Palesztina földjén. Mi a zsidóság, a választott nép dolga (ha a terrorizmustól is megmenekül, mint ahogy annyi pusztítást túlélt már) a világon a Gergely-naptár szerinti huszonegyedik században, az informatika forradalma idején, a világ globális egységének küszöbén?

Megőrizni, és a jövő számára átmenteni a zsidó értékeket, mi más? Ugyanaz, amit Nagy László így fogalmazott meg: „Ki viszi át, fogában tartva, a szerelmet a túlsó partra?” A „szerelem” itt nem mitikus, hanem költői szimbólum. Azt jelenti: MINDENNEMŰ POZITÍV EMBERI ÉRZELEM ÉS HAGYOMÁNY. Ebbe beletartoznak a zsidó értékek is. De melyek azok? Lehet-e más zsidó érték, mint az ortodoxia, az ősi, életformát kontrolláló szabályrendszer, mely a zsidóságot egybetartotta és megőrizte az elmúlt kétezer viharos, hogy ne mondjam: gyilkos esztendő során?.
Nem vagyok biztos benne, hogy még ma is a bezárkózás, a gettósodás a legfőbb zsidó érték. Én humanista vagyok. Kerülöm az ortodoxiát, mert anakronizmusnak és intoleránsnak tartom, és nem megyek bele abba a vitába, hogy legyen-e ortodoxia vagy se. Nem vagyok illetékes, én nem reform-zsidó vagyok (aki, a vonatkozó anekdota szerint, rosszabb tíz gójnál), hanem felekezet nélküli.

Ha létezik világi (nem vallási!) zsidó érték, az gyakorlatilag azt is jelenti: nem a zsidó vallási intézményeknek, hanem a civil, polgári intézményeknek kell a zsidó értékeket átmenteni; ilyenek vannak is már, nem csak Izraelben, de a diaszpórák körében is. Hogy melyek ezek a zsidó értékek, annak fölsorolására ez a dolgozat kevés. Csak érinteni tudom, jelezni (nagyjából), hogy mire gondolok.
Én az Isten képének kialakítását sem csupán vallási, hanem általános kulturális értéknek tekintem.

Csak a zsidó intelligencia volt képes a monoteizmust fölfogni. Az ábrázolhatatlan, leírhatatlan, végső soron emberi szóval megnevezhetetlen Teremtőt. No, persze, a zsidó isten-kép sem tökéletes, mert neme van. Férfi. De ezt a kis tévedést talán el lehet nézni, hisz négy-ötezer évvel ezelőtt egy patriarchátusban élő kis pásztornép követte el, akiket mindenfelől többistenhivő és bálványimádó pogányok fogtak közre. Ámde: „És teremtette az Isten az embert az ő képére. Isten képére teremtette őt.” Ez a kép, minthogy a Teremtőnek nincs képe, nem lehet külső, csak belső, lelki hasonlatosság. A halhatatlan lelkünk (az intellektusunk) teremtetett Isten lelkének képére és hasonlatosságára. Így hát valamiképp mégiscsak elképzelhető a Teremtő maga is; vissza lehet rá következtetni az emberi lélek tulajdonságaiból. Az EGYISTEN fogalmát akkor is a zsidóknak köszönheti a kereszténység is, a muzulmánság is. (Meg is hálálta – mindkettő...)

Zsidóság nélkül az emberiség nem ismerné a hetet. A munkaszüneti napot. Azt a napot, amikor nem szabad dolgozni: testünknek pihennie, szellemünknek meditálnia kell. Az Úrról és minden rendű transzcendens dolgokról. A keresztények is a „Sabbatról” koppintották a vasárnapot, amit persze, nehogy szoros kapcsolata a zsidósággal kiderüljön, a pogány mitológia alapján neveztek el. Így lett belőle a Nap-napja. Son(ne) Tag. Sun-Day. Magyarul a leghétköznapibb módon nevezték el e Hetedik Napot: a vásár napja. V(á)asárnap.

Én zsidó értéknek tartom azt, hogy az európai zsidóság, mihelyt polgárjogot kapott, azonnal az európai progresszió élére állt. Az emberi szabadságjogok harcosa lett. Mihelyt tehette, azonnal tiszteletreméltó teljesítménnyel gazdagította a nyugati (euro-amerikai) világ tudományát és a kultúráját. A világ is számon tartotta, tömegesen kaptak Nobel díjat zsidó tudósok és a szellem emberei. Én, mint kiemelkedő szellemi teljesítményt, Marx munkásságát is idesorolom. Az ő életműve számomra a legtisztább polgári humanizmus és filantrópia megnyilvánulása. Olyan világról álmodott, ahol az emberek nem csak a jogból, de a javakból is egyenlően részesülhetnek, így a lehető legkisebb lesz az igazságtalanság és a szenvedés – és ez számomra nem gyermeteg tizenkilencedik századi álmodozás. (Nem beszélve arról, hogy ma már közgazdászok is kezdik sejteni, csak félnek kimondani, hogy Marx közgazdásznak sem volt teljesen dilettáns.) Lenin, Sztálin, Mao, hogy a többit már ne is említsem, nem volt zsidó.

Akkor folytassuk. Én számon tartom Einsteint és Freudot is, és mint magyar zsidó Tellert, Wignert, Szilárd Leót és Neumann Jánost és Szentgyörgyi Albertet és Gábor Dénest is, de ezek a nevek itt csak ízelítőül szolgálnak; remélem világos, hogy mit tekintek én zsidó értékeknek, mit tekintek ZSIDÓ SZELLEMNEK az euro-amerikai kultúrában.

De hogy konkretizáljam is ennek a SZELLEMNEK a működését, nemcsak arról van szó, hogy egy ötezer éves kultúrával és írásbeliséggel rendelkező nép intellektuálisan tehetséges. Hanem arról, hogy a zsidó az örök kételkedő. A zsidó kérdez. (Így tanulnak a bocherek a jesivákban.) Mindent megnéz a fonákjáról is. Ha igaz erről, vajon igaz-e amarról is? Minthogy kétezer éven át volt kitaszított, megszokta, hogy kívül van, és kívülről is ránéz a dolgokra, így észrevesz sok olyat, ami belülről nem látható.

De felejtsük el a szétszórattatás kétezer esztendejét, és forgassuk csak az Ószövetséget: a zsidó ilyen okoskodó, kételkedő, visszapofázó, az Úrral is kötözködő népség volt mindig. Mindig megkérdezte: miért, és nem nyugodott, amíg választ nem kapott. Talán ez a zsidó szellem legnagyobb és legfontosabb öröksége a világ összes népei számára, és ez a legáltalánosabban elérhető. A keresztény bibliák is az Ószövetséggel kezdődnek. Lehet, hogy a Tóra megteremtése és megőrzése a zsidóság kozmikus történelmi föladata. Ennek a szellemnek óriási vonzásköre van: rengeteg zsidó identitás tudatú, nem vallásos, sőt ateista zsidóról tudunk. Ezek nem zsidók? A kikeresztelkedett zsidók, akik mégis a zsidósághoz akarnak tartozni, nem zsidók? Ők nem voltak ott a lágerekben, a munkatáborokban?! Rengetegen vannak olyanok, akik vegyes házassággal vagy abból származva fél- illetve negyedvér zsidóként csapódnának hozzánk, és akik csak szimpátiából, fölfogva, mit adott a zsidóság a világ kultúrájának, érdeklődnek irántunk, tekintik szimpatizánsoknak (nem kerülgetem, kimondom:), filoszemitáknak magukat; Isten őrizz ezeket kirekeszteni!

Az antiszemiták kirekesztették a magyarságból a zsidókat. Végiggondolták az antiszemiták, milyen értéktől akarják a magyar kultúrát megfosztani?

Egoista vagyok, mint minden ember, magamon kezdem: kirekesztettek engem. Aztán csak úgy kapásból: Déry Tibort, Spíró Györgyöt, Békés Pált, Bächer Ivánt, Kardos G. Györgyöt. Meg Vass Istvánt, Petri Györgyöt, Faludí Györgyöt, Vámos Miklóst, Konrádot, Nádast. Kirekesztették Molnár Ferencet (Itt említem mindjárt a világhírű Kálmán Imrét, Ábramám Pált), Gábor Andort, Kiss Józsefet. Ezeknek nem magyar Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Hunyadi Sándor, Szomory Dezső, Szép Ernő, Papp Károly, Heltai Jenő, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, Szerb Antal, Bálint György, Sárközi György, Füst Milán; megtagadják a Karinthyakat, Gelléry Andor Endrét, és most még csak néhány írót és két zeneszerzőt soroltam föl – és mennyi van még!

Nem beszéltem a színház- és a filmművészet nagyjairól, a színészekről, operaénekesekről. Aztán a Nobel-díjas és nem Nobel díjas természettudósokról, a jogászokról, az orvosokról, a közgazdászokról, a szociológusokról, a filozófusokról, a mérnökökről és más műszakiakról, a vendéglősökről és kocsmárosokról, a fűszeresekről és a festékesekről, a szabókról és a cipészekről, a cukrászokról és a pékekről, a szerelőkről és a lakatosokról, az asztalosokról és a kárpitosokról, a műköszörűsökről és az esztergályosokról…
Észnél vannak ezek?
A egykori Nyugat-Németországban, még a hetvenes években, láttam egy könyvesbolt kirakatában egy könyvet: Deutschland ohne Juden. Első percben azt hittem, valami antiszemita kiadvány, hát belelapoztam. Azt próbálta benne kimutatni a szerző, milyen elképesztő étékektől fosztotta meg Hitler a németséget a német zsidóság kirekesztése által.

Mindenfajta kirekesztést gyűlölök, és ha módom van rá, ádázul küzdök is ellene. Az ellen meg pláne, ha a zsidók akarnak a zsidóságból kirekeszteni bármilyen ürüggyel, bármilyen érvekkel bárkit, aki közénk (a közelünkbe) kívánkozik. Hát a nyilas csürhéhez akarunk hasonlítani?

Ha van Istennek kiválasztott népe, kutyakötelessége, hogy senkit se rekesszen ki a maga köréből.
És ezzel talán arra is feleltem, mi a kiválasztott nép dolga ezen a földön. Hogy befogadva és kisugározva a világ szellemének kovásza legyen.

13930

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds