2018 April 22, Sunday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20190474
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Mandel Róbert
Posted on November 27, Monday, 12:37:47
Topic: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
A tekerőlantos, hangszerkészítő és restaurátor, kulturális fesztiválszervező, organológus, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett művész ezúttal főként gyermekéveiről, tanulmányairól, pályakezdéséről mesélt. Na meg a kesztyűbe dudálásról.


Klubháló: Hadd kezdjem egy személyes kérdéssel. Te a József Attila Gimnáziumban tanultál, jómagam a szomszédos Kaffka Margitban. Tudtommal mindig is volt rivalizálás a két iskola között. Te hogy tapasztaltad?

Mandel Róbert: 1971-ben jártam a Jóskába, az én időmben a jobb tanulók kerültek a oda, a kevésbé jók a Kaffkába, legalábbis mi azt gondoltuk; ez lehetett a rivalizálás alapja. Volt verseny a Jóskánban a különböző tagozatokon belül is. Engem az akkor legelitebbnek tartott angol tagozatra vettek fel, úgy éreztem, hogy nagyfiú vagyok. Egyébként a Kaffka padsoraiból nagyon sok – azóta is – jó barátom került ki, köztük későbbi zenészek, filmesek is, akiket nem sokkal az érettségit követően Márta Pista révén volt szerencsém megismerni.


Rusztikus gitáron


K: Ha már a zenélés szóba jött: kaptam egy fülest Göczey Zsuzsa zenei szerkesztőtől, hogy ifjabb korodban még kesztyűbe is dudáltál…

MR: Ez egy érdekes történet, ezt még sosem kérdezte senki. A Göczey Zsuzsa is egy korai darab az életemben, aki akkor még gitáros volt, és én is gitáros szerettem volna lenni. Jártam Szendrei Karper Lászlóhoz játszogatni, és találkoztam avval a Roth Edével, aki jelenleg is az egyik legismertebb gitároktató, de ők engem nem tanítottak. Egy másik figura tanított, a nevét nem mondom, aki a gitár után lanttal kezdett foglalkozni, és a lantot letéve ma már bohóckodásból él. Mindenesetre az akkori elbeszéléseiből kaptam egy furcsa életérzést, ami 16 évesen meghatározó volt számomra. Egy olyan srácnak, aki én voltam, aki nem muzsikus családból származott, a zenészek világa száraznak, unalmasnak tűnt. Erre kapok egy olyan tanárt, aki állandóan a csajokról mesél, beleágyazva a történeteibe azt is, amikor Jancsó Miklóssal meg Borsos Miklóssal az Uffizzi képtárban jártak Firenzében, hát az elementáris hatással volt rám!

Első zenetanárom egy hatalmas bohém, Dr. Nyúl István volt, aki a Móricz Zsigmond körtéri zeneiskolában tanított. Gitárosként kerültem a keze alá, mivel a vonósokat nem szerettem, szerintem kevesen tudnak tisztán játszani azokon a hangszereken, a fúvósokról a szüleim beszéltek le avval, hogy egy csendes budai bérházban nem volna szerencsés gyakorolgatni, így maradt a gitár. Nagyapám szobrász volt, fafaragó, aki a konyha sarkában mindennap faragott egy szobrot. Tízből egy mindig sikerült. Aztán egyszer készített egy erősen rusztikus gitárt, ami egész jól szólt, és amelynek a csodájára jártak; azon kezdtem el gitározni úgy hétévesen. A nagytestű hangszer felállítva magasabb volt nálam.

Nyúl doktor körülbelül három évig tanított, mellette eljárt zenélni munkásszállásokra. Tízéves lehettem, mikor egyszer magával vitt egy fellépésre két rettenetes színész társaságában, hogy népi írók műveinek feldolgozott változatait adjuk elő. A színészek nyomták a szocreál szövegeket, mi meg a háttérből kísértük őket a tanár úrral. Ez a Nyúl István harmincöt hangszeren játszott, de mindegyiken csak egyetlen számot tudott előadni, azt viszont hibátlanul; afféle kedves zenebohóc volt. Még gimnazistaként is eljártam vele haknizgatni, szinte az összes budapesti és környéki munkásszálláson felléptünk. Ezután kerültem a már említett hajdani lantművészhez gitározni tanulni.

Aztán idővel kiderült, hogy az adottságaim nem megfelelőek ahhoz, hogy klasszikus gitárosként karriert fussak be, a rockzene viszont kevéssé érdekelt. Igaz, a gimiben már gyakran hallgattam az olyan alternatív nyugati zenekarokat, mint például a Led Zeppelin, a Black Sabbath vagy az Uriah Heep, amelyekkel a későbbi képzőművész és performer, Olescher Tamás ismertetett meg. Mindig valami újat kerestem.

Tekerőlanton


K: Hogyan jött a gitár után a tekerőlant?

MR: Haladjunk tovább az időben… Tizenhét éves voltam, amikor a jó nevű, Ybl-díjas építész édesapám kapott egy érdekes munkát: a budapesti Zenetudományi Intézet újjáépítését, amelynek várbéli épülete a második világháborút követő időkben általános iskolaként működött, és a gyerekek meglehetősen lepusztították. Az újjáépítési tervek jó részét édesapám készítette, aki beleálmodott az épületbe egy hangszer-restaurátor műhelyt is. Ez a tény, nagyapám hangszerfaragó attitűdjének emléke, és Dr. Falvy Zoltán, a Zenetudományi Intézet igazgatója ültették el bennem, hogy legyek hangszer-restaurátor. Csakhogy ilyen képzés akkor nem volt Magyarországon.  Lipcsébe, a Karl Marx Egyetem hangszerrestaurátor szakára felvételiztem, és már harmadik gimnazista koromban felvettek. Ettől kezdve számomra egy volt a fontos, hogy németül és angolul jól megtanuljak, ezért kompromisszumot kötöttem a fizikatanárommal, hogy adjon egy kettest, és hagyjon békén a fizikával. A kémiatanárommal már bonyolultabb volt a helyzet, de végül azt is megúsztam valahogy. Aztán érettségi után magyar részről ahhoz kötötték a kinti – természetesen NDK-beli – továbbtanulásomat, hogy szakképesítést kell szereznem hangszerkészítésből. Így aztán egy értelmiségi családból származó, elkényeztetett budai gyerekként ki kellett járnom reggel 6-ra egy Egressy út-Hungária körút sarkán álló gyárba tanulni, ahol néhány igazán rendes mester mellett megismertem a proletariátusnak a legrosszabb fajtáját, a szakképzetlen, lumpen elemeket is. Csicskáztattak, megrongálták a munkadarabomat, borzasztó volt. Végül aztán két év alatt megszereztem a szakmunkásvizsgát. Igen ám, de abban az évben már nem indult restaurátor-képzés Kelet-Németországban, így Falvy igazgató úr közbenjárására az NSZK-ban, Nürnbergben tanulhattam, miután a Deutscher Musikrat jóvoltából ösztöndíjat nyertem. Innen aztán eljutottam a New York-i Metropolitan Múzeumba is, majd a Berlini Hangszermúzeumba, és így kerültem el Párizsba, ahol alaposabban megismerkedhettem a francia eredetű tekerőlanttal, ami Napóleon egyik kedvenc hangszere volt. Mire tanulmányaimat befejezve hazajöttem, és jelentkeztem Falvy úrnál, kiderült, hogy a tervezett hangszer-restaurátor műhely helyén büfé épült az intézetben. A ’77-es Ki mit tud?-nak köszönhetően 1981 körül már az egész ország úgy ismert, mint a „tekerőlantos fiú”-t, és ekkor találkoztam Márta Istvánnal. Az ő kezdeményezésére alakult meg a Mandel Kvartett. Negyedszázad alatt egészen pontosan 1936 koncertet adtunk szerte a világban. Régi zenét játszunk, ami rendkívül ritka, a világon létező összes zene csupán 0,7 százaléka.

K: A zenélésen, hangszerkészítésen és restauráláson kívül fesztiválszervezéssel is foglalkozol. Mire vagy a legbüszkébb?

MR: Természetesen a fiamra. De a munkára fordítva a szót: az én életem már összefonódott a tekerőlanttal. Emellett most dolgozom egy könyvön, amely mintegy 300 elektrofon hangszer történetét írja le. Ilyen átfogó organológiai (hangszertudományi, a szerk.) munka még nem készült Magyarországon.

Kesztyűn

K: Tehát hogyan dudáltál kesztyűbe…?

MR: Még a műsort előkészítő Ki mit tud? Klub egyik rendezvényére találtuk ki, hogy valami baromsággal készülünk. A zsűriben ült többek között Pernye András, Petrovics Emil, Szinetár Miklós. Mindannyian valamilyen furcsa zeneszerszámon akartunk játszani előttük. Nekem eszembe jutott, hogy ha a bőrduda alapelvén egy bőrkesztyűt gumikesztyűvel bebélelek, és mindegyik ujjába sípot teszek, és azt felfújom, akkor az szól. Behangoltuk akkordba, készítettünk egy szóló kesztyűdudát és mondtuk, hogy most mindenkit megtanítunk kesztyűbe dudálni. Mire előhúztam a kesztyűdudákat, és megszólaltattam, mindenki hanyatt esett. Az akkor még mélyen liberális Kerényi Imre is hallotta a produkciót, és meghívott bennünket a Templomtéri Játékokra, ahol koboz, lant és dob mellett kesztyűdudán is muzsikáltunk.

Ha írni szeretne nekünk, vagy hozzászólna! Katt ide!


8620

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka:
Tudással fölvértezve zuhanni a zenébe


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds