2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472854
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on July 08, Thursday, 15:00:00
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Levél Csehországba


Ilyen szövegek szunnyadnak a gépemben. Hátborzongató. Ha a szerkesztőség is úgy gondolja – ezennel közreadom. Kilenc éve írtam, és döbbenetesen aktuális. Mennyi minden történt azóta, de e fejlődés (evolúció vagy inkább devolúció) tendenciái alig változtak. A spirál lefelé halad. Megint ugyanott tartunk, csak egy évtizeddel közelebb a pokolhoz.


Kedves Ana

Azt írja: örüljek. Én őszintén nagyon örülök, csak azt nem értem pontosan, miért kellene örülnöm. Hogy a Kiadó nem kér papírt? Milyen papírt? Külön nyilatkozatot arról, hogy nem kérek honoráriumot? Annak kéne örülnöm, hogy a Kiadó minden alkotó, szellemi munkát ingyen kap meg mint értéktelent (a piacgazdaság nagyobb dicsőségére), de a könyvet nem ingyen osztogatják, a könyvet az olvasó kemény euróért vagy más valutáért fogja megvenni a könyvesboltban. (Ha megveszi.) Most annak kell örülni, hogy a Kiadó nem kér közjegyzővel hitelesített hivatalos nyilatkozatot arról, hogy lemondok a honoráriumról, a bürokrácia csökkentése végett megelégszik azzal, hogy simán nem fizet? Tehát akasztani ugyan akasztanak, de a kötelet nem nekem kell hoznom?

A másik, amit szintén nem értek (de azért nagyon örülök), bár nálunk is így van, de én nálunk sem értem, az a körülmény, hogy a Kiadó még valami támogatót is szerzett, aki nem bennünket: Magát, engem meg a szerkesztőt fogja támogatni – mi egy vasat sem kapunk –, hanem a Kiadót. A Kiadó és a Kereskedő, tehát pénzt kap a vevőtől (fogyasztótól) pénzt kap a támogatótól, de csak dologi kiadásai vannak: papír, nyomdaköltség, könyvkötészet, szállítás. Az alkotók nem kapnak semmit. Rendben. De hová lesz a pénz, amit a vevők és a támogatók adnak? Ez Magyarországon is pontosan így működik, de itthon sem értem…

A kiadók nem a saját zsebükből finanszírozzák a könyvkiadást, hanem támogatást kérnek különböző köz-, közhasznú- és magánalapítványoktól, kuratóriumoktól, abból a dologi kiadásokra futja, de már honoráriumra ritkán, vagy nem fizetnek, vagy olyan borravalót fizetnek, amiért Laci nagybátyám, pincér korában nem vitte ki a brassói aprópecsenyét vagy a baranyai tarhonyás pincepörköltöt. Ha a kedves vendég egy harmincnyolc forintos cehhre negyvenet adott, és azt mondta nagylelkűen: köszönöm, akkor Laci előkaparta és leperkálta a terítőre a két forintot.

Mi az, maga nem fogad el borravalót? – így a vendég.
Nálunk hét ötven egy fröccs, mennyi bort vegyek én ezért?
Nos, én nem merek úgy föllépni a kiadóval szemben, mint a vendéggel Laci bátyám. Egyébként is, a kiadó, aki engem kiad, kultúr missziót teljesít. De hogy a terjesztő miért nem terjeszti a könyvemet, azt végképp nem értem.

A könyvesboltokban a könyvem nem kapható, szólok a kiadónak: elfogyott; jöhet a második kiadás! De hiszen az első sem fogyott el, mondja ő.

Hogyne fogyott volna el, egy darab sincs a könyvesboltokban!
Ott nincs, de tele van még a könyveddel a raktár. Hát miért nem intézkedtek, az istenért?! – hördülök föl én. Hát az ugye… nem a mi dolgunk, de ha úgy gondolod, Ákoskám, szólj be a terjesztőhöz a központba, vagy szólj a boltvezetőnek, hogy kérjenek a raktárból.
Most akkor kinek az érdeke, hogy az én könyvemet, ami, ugye, áru, el is adja a piacon. Nekem nem, én már megkaptam érte a kis borravalómat, több úgyse jár. Már számomra is csak afféle elvi kérdés.

Maguknál is így na? Mert ha igen, nem nézünk túl bíztató jövő elé. Egyébként ne törődjön vele, gondoljon arra, hogy ha nehezen is, de csak jön a tavasz. És talán nyár is lesz, az nagyon jó lesz, imádom a nyarat. A meleget, a szárazságot, a vizeket (ahol úszni lehet), a napot, a barna bőrt, és azt is, hogy nyáron sokkal szebbek a nők.

Tudja, van egy régi jiddis közmondás: szerelmeskedés közben nem viszket a rüh. Mélységesen igaz. Nyáron kék az ég, süt a nap, zöldek a fák, szép barnák a lányok, és aki nem felejti el ilyenkor a kiadókat meg a kereskedőket az nem érdemli meg Isten napját.

Budapest 2001, 03, 26

Nagy szeretettel üdvözli
Kertész Ákos


Kedves Ana!

Nagyon örültem, hogy a Zakariás a kezébe került, annak még jobban, hogy egy kicsit a maga örömére elkezdte fordítgatni, de aztán elszomorodtam, amikor azt írta, abbahagyta, mert kit érdekel ma a magyarok 56-ja és a csehek 68-a…

Először is, a Zakariás körül valami végzetes tévedés van. Vagy nem olvasta végig, vagy félreolvasta (ez előfordul akkor is, ha az ember az anyanyelvén olvas, hát még, ha idegen nyelven…), szóval a lényeg: a Zakariás nem erről szól! Nem 56-ról és nem 68-ról. Zakariás egy olyan közép-európai értelmiségi pasas (történetesen pesti, de lehetne akár prágai is: a sorsa prágaiként sem lenne nagyon más), aki 1932 körül született, és az élete történetét a regény a nyolcvanas évek végéig, vagyis a rendszerváltás előtti pillanatig követi. Ha valaki, aki ezeket az éveket ezen a területen átélte, és nem vette észre a második világháborút, a Holocaustot, 56-ot és 68-at, az nem csak, hogy nem értelmiségi, de nem is ember. Az egész politikatörténet, kissé nagyképűbben azt írhatnám: történelem, ami a regényen végigvonul, háttér. Díszlet. Ezek között a díszletek között zajlott az életünk.

Én nem vagyok képes egy emberi sorsot a családi, társadalmi, történelmi, politikai összefüggéseiből kiragadva fölmutatni. És nem is akarok. Mert szerintem csak ezekkel az összefüggéseivel együtt teljes az ember. Tehát a történelem ott munkál a regény hátterében, de a Zakariás nem arról szól. Nem véletlen, hogy Zakariás a címe, ugyanolyan tudatos választás, mint annak idején a Makra volt. A Zakariás Zakariás Gézáról szól. És Zakariás Géza kapcsán egy identitás zavarról szól, ami nem csak Közép-Európában, az egész világon általános. Mindenfelé egyre több a kettős, hármas gyökerű ember, aki ezért identifikációs, önmeghatározó zavarba kerül.

Zakariásnak van egy súlyos öröksége, amit apjától kapott, és egy életen át cipeli, mint a keresztet. Hogy otthon azt kellett mondani, hogy mi keresztény magyar középosztálybeliek vagyunk, apja ezt akarta elhitetni egyrészt önmagával, másrészt a fiával, és az egész világgal is. Csakhogy a Zakariás család etnikailag zsidó. Ő viszont sosem élt zsidó közösségben. Vallásilag katolikus, később ateista. Ennek ellenére a nácizmus halálra ítélte mint zsidót, a saját ügyességén (színészi képességein) múlt, hogy túlélte. Meggyőződéses szocialista, de az apja nem csak mániákus asszimiláns, hanem polgár is. Kizsákmányoló kisiparos. Zakariás akkor érzi magát jól, amikor 12 évig kétkezi munkás. Amikor színészi tehetsége a színészi pályára juttatja, újra zavarba kerül. Kicsit úgy érzi, áruló, cserbenhagyta a melós-társait. És persze zsidó. Már megint a zsidó, aki mindig kiemelkedik. Azt elfelejti, hogy a nyolcvanas évek végére, ha a szakmájában marad mint karosszérialakatos kisiparos vállalkozó, milliomos lehetne, ezzel szemben most állás- és vagyontalan, koldusszegény színész. Gyermekét vesztett apa, fészketlen varjú. De az a gondja a hülyének, hogy zsidó-e, és ha igen, mennyire zsidó.

Zakariás identitás zavara nemcsak abból ered, hogy etnikailag zsidó. Abból is, hogy egyúttal magyar. Hogy kiváló szakmunkás, osztályhelyzetét tekintve proletár, de egyúttal értelmiségi sőt művész is. Hogy szocialista, néha úgy érzi, egyenesen marxista, ám a fönnálló bolsevista diktatúrát gyűlöli. “Emberarcú” szocializmusról álmodik, de a “létező” szocializmus nem emberarcú.

Zakariás úgy menekült meg a németektől, hogy színészkedett. Zsidó létére eljátszotta, hogy őskeresztény, árja, színmagyar. A társadalom állandóan olyan helyzeteket produkál, ahol játszani kell, az élet tele van társadalmi szerep-elvárásokkal. És az ember rendszerint játszik. Végigbohóckodja az életét. Különösen egy elemi színészi tehetség, akinek a játék nem gond, addig, míg egyszerre úgy nem érzi, elveszett a szerepei között. Az arcára ráégtek a maszkok, már nem képes lehámozni őket. Már nem tudja, hol végződik a szerep, és hol kezdődik ő maga. És ez különösen olyan ember számára életveszélyes, mert totális személyiség-vesztéssel járhat, akinek a munkája a szerepjátszás. Erről is szól a Zakariás.

Az ostoba zsidó-keresztény, nyugati kultúra logikailag csak “vagy-vagy”-ot ismer. Valami vagy “A” vagy “non A” Tertium non datur. A keleti kultúra viszont ismeri azt, hogy “is-is”. Ettől gazdagabb a mienknél.

A Zakariással azt akartam bizonyítani (sok más között), hogy a rasszizmus baromság. Ezért kellett egy ilyen Zakariás szerű pofa nekem főhősnek, aki zavaros identitású. Aki “is-is”. Akinek az a gondja, hogy nem bír egyértelmű választ adni egy kérdésre, amire nemhogy felelni nem szabad, de amit föltenni is tilos! Ha azt hiszi, az egész nem fontos, felejtse el, hogy Zakariás zsidó. Helyettesítse be valami mással. Gondolja azt, szerb. Bosnyák. Macedon. Albán. Horvát. Gondolja, hogy az apja orosz, az anyja csecsen. Az anyja macedon, az apja koszovói albán, de a szeretője szerb. Gondolja azt, hogy maga félig cseh és félig szlovák, de már nincs Csehszlovákia. Akkor most maga hova tartozik? Gondoljon arra, hogy Zakariás lehetne spanyol is, meg baszk is. Gondolja azt, hogy lehetne brit is, de ír is. Gondolja azt, hogy afro-amerikai. Amerikai is, afrikai is, ráadásul néger. Most képzelje! Az még nagyobb bajban van, mint Zakariás. Különösen, ha ő FBI ügynök, a felesége pop-sztár, a fia drog-dealer, az öccse a Harlemben szervezi a feketéket a diszkrimináció ellen, a sógora fegyveres rablógyilkosságért ül. (Nem is kell áttérnie a zsidó hitre, mint Sammy Davis Jr.-nak, anélkül is nyakig ül a szarban.)

De a Zakariás arról is szól, hogy ő egy abszolút morális tartású pasas egy olyan világban, amely alig ismeri a morált. József Attila azt mondja: “Az én vezérem bensőmből vezérel.” Ez Zakariásra is érvényes. Az amerikai szociológus, Reisman szerint a tizenkilencedik századra a belülről irányított ember volt a jellemző, aki erkölcsi normáit otthonról, a családból, a közösségéből hozta, ahonnan jött. A huszadik századra a kívülről irányított ember a jellemző, akinek nincsenek belső normái, aki a kortárscsoport terrorja szerint él. Olyan akar lenni, mint a “többiek”. Létezik még deviáns, aki semmiféle irányítást nem képes elfogadni, és autonóm ember, aki a saját, belső normáit fejleszti tovább, saját, belső meggyőződése szerint. Zakariás ilyenféle ember, de szenved tőle, mert magányos. Az autonóm ember mindig magányos. Akkor is, ha vezető, akkor is, ha a saját szűk körében próbál ember maradni az embertelenségben.

Erről is szól a Zakariás.

Szóval nem csak ötvenhatról és hatvannyolcról szól, bár úgy tudom, nagyon kevéssé dolgozta föl még az irodalom ezt a két eseményt. Én legalább tisztességesen, becsületesen és remélem, érdekesen írok róla. Az sem unja, aki átélte, az sem, akinek már történelem. És főképp: nem hazudok! Mindettől függetlenül lehet, hogy igaza van, kár lefordítani, úgysem lehet eladni. Az én szempontjaim biztos, hogy egybeesnek az olvasó szempontjaival, de egyáltalán nem biztos, hogy egybeesnek a kiadó szempontjaival. Ami itt van, nem kapitalizmus és nem piacgazdaság. Nem az értéknek van ára. Azt lehet eladni aminek jó P.R.-ja van. De jó P.R.-ral minden szemetet el lehet adni, minden piacon. Az autó piacon, a komputer piacon, a zöldséges piacon, a könyvpiacon és a politikai eszmék piacán egyaránt.

Ne haragudjon, ha untattam. Úgy érzem, két igazán jelentős regényt írtam életemben, az egyik a Zakariás, a másik a Makra. A Makra nagy siker volt. A Zakariás 1990-ben jelent meg, a rendszerváltás évében. Mindenki rendszert váltott, a kutya nem figyelt az irodalomra, a Zakariást nem vették észre. Alig elviselhető csalódást okozott. Talán ezért vagyok érzékenyebb a Zakariással kapcsolatban. Egyébként azóta is folyamatosan dolgozom, csak kevesen tudják, mert a rendszerváltás után összeomlott a könyvpiac is. Csak az utolsó évben három könyvem jelent meg. 1999 karácsonyára három kisregényem Tündérmesék címen a Fekete Sas kiadónál. 2000 könyvhetére a Tisztesség ára című regényem, ami gyakorlatilag a nálunk nagy port kavaró Fenyő-gyilkoságra épül, az ABOVO könyvkiadónál. Ősszel meg a karácsonyi könyvvásárra a ZÉ és más történetek címmel egy novelláskötetem a Neoprológus könyvkiadónál.

Persze ezt nem azért írom, hogy fordítsa le őket, isten ments! Úgysem talál kiadót, ingyen sem. Csak azért, hogy ha unatkozik és egy jó kis olvasnivalóra vágyik…

Tudja, most lett öngyilkos egy Zámbó Jimmy nevű táncdalénekes gyanús körülmények között. Főbe lőtte magát. Miért, senki sem tudja. Lehet, hogy véletlen volt, lehet hogy nem, lehet, hogy nem is volt öngyilkosság. Egy másik híres táncdalénekesnőnk, Zalatnay Sarolta meg 140 millió forint elsikkasztása miatt áll a bíróság elé. (Tudja, nem volt pártember, csak civil és nem tízmilliárdot sikkasztott, csak 140 milliót. Ezért nem úszta meg; ezért kerül a bíróságra.) Ha ezeket írnám meg, én is milliókat kereshetnék, és maga is sok-sok csehkoronát, ha lefordítaná. (És rögtön találna kiadót!) Sajnos, ezek nem érdekelnek. Egy tizenkét éves kisfiú érdekel, aki 1944-ben letépte a sárga csillagot, és azt merte mondani: nem! Gengszterek, gyilkosok, vadállatok vagytok, nem játszom a ti törvényetek szerint. Többé nem engedelmeskedem! Ez a kisfiú érdekel. És az, hogy meddig tűrheti az ember a zsarnokságot, a diktatúrát, a nyomort és a gyilkosságokat. Hol az a határ, amikor ki kell mondani, hogy nem!

Látja, reménytelenül konzervatív vagyok és reménytelenül elkötelezett. Pechje van velem, nem vagyok jó üzlet. És még keserű is vagyok, pedig tanulmányozom az amerikai filmgyártást, és rájöttem, miért kell minden hollywoodi filmnek happyenddel végződnie.

Amerikát Európa fölöslege teremtette meg, mondja Ortega, de az a fölöslege, amelyik mert. Mert kockáztatni, volt benne kurázsi, volt vér a pucájában, ahogy nálunk mondják. Neki mert vágni az óceánnak, az ismeretlen új világnak, el mert indulni járatlan utakon az érintetlen őserdőbe, átkelt folyókon, hegyeken, kiirtotta az indiánokat, nem ijedt meg sem a havas préritől, sem a bölénycsordáktól, sem a forró sivatagoktól, Azok, akik keresztény létükre néger rabszolgákat mertek rabolni Afrikából, s amikor elérkezettnek látták az időt, föl merték őket szabadítani.

A mi legnagyobb filozófus-költőnk, Madách Imre, az Ember Tragédiája szerzője azt írja:

A lét küzdelem,
s az ember célja e küzdés maga.


Ezt soha egyetlen amerikai sem fogadná el. A lét küzdelem, Okay! Eddig all right. De az ember célja nem a küzdelem, hanem a győzelem. Akármilyen küzdelem árán is! Egy amerikainak nem lehet olyan történetet eladni, ami nem végződik győzelemmel. És amit nem lehet eladni, az annyi, mintha nem is lenne.

Persze azt még az amerikaiak is tudják, hogy minden emberi történetbe bele van programozva a tragikus vég, ha más nem, a halál. Halandók vagyunk. De az amerikai fogyasztó azt mondja, ezt tudom, de ez a tudás a templomba való, ha szórakozni akarok olyan történeteket veszek csak meg, amelyek addig a pillanatig tartanak, amikor a hős éppen győz. (Tudom, hogy aztán ő is meghal, de a történetnek ez a része nem érdekel, és ami nem érdekel, azért nem fizetek!) Mert én is győzelemre születtem. Pozitív példákat akarok látni! Pozitív kisugárzást akarok!

Ez a szemlélet Európában is kezd divatba jönni, hála a kultúra globalizálódásának. De az én tapasztalataim nagyon negatívak. Negyvenötben azt hittük fölszabadultunk a világ legszörnyűbb diktatúrája alól. Három év múlva nyakunka szakadt a bolsevista diktatúra. Ötvenhatban tíz napig azt hittük, sikerül. Nem sikerült. Hatvannyolcban azt hittük, az okos cseheknek sikerülni fog, amit mi, hülye magyarok elrontottunk. Maguknak sem sikerült.

Kilencvenben az egész térség, maguk is, mi is azt hittük, na most! Mára kiderült: megint nem sikerült semmi. A piacgazdaság nem vált be. Nem jólétet, nyomort hozott. Nem hozta el az érték kiválasztódását, tovább növelte a kontraszelekciót. Még a szocializmus hamis értékrendjénél is hamisabb értékrend uralkodik. Nálunk most készülnek megfojtani a demokráciát a sajtószabadságot, a jogállamiságot; a jobboldali (egyszerre keresztény-konzervatív és populista) koalíció építi már egy új diktatúra ketrecét. Ahol a kormányzati szintre emelt szervezett bűnözés és korrupció fog uralkodni.

Közép-Európa elátkozott hely.
Mitől legyek optimista?

Hát ha csak attól nem, hogy megértem hetven évet. (Egy híján…) Pedig se ügyes nem voltam, se áruló, se megalkuvó. Szerencsém volt. Bevált a túlélési stratégiám. Ha még további huszonöt évig beválik, esetleg élhetek még egy-két évet igazi demokráciában, szabadságban, jólétben, egy olyan világban, amelynek pozitív értékrendje van. Nem csak a politikusok, a nép is tudni fogja, mi az érték, és mi a mocsok. Elsősorban morálisan, persze. És talán még esztétikailag is.

És akkor eljön ez én időm!
És még csak kilencvenöt éves leszek.
(Föltéve persze, hogy megússzuk a globális ökokatasztrófát.)

Ne haragudjon Ana, hogy ennyit untattam, tépje össze ezt a marhaságot, felejtse el és aludjon egy jó egészségeset.
Reggel ébredjen vidáman, nyújtózzon egy jót, és csak pozitív gondolatokat engedjen meg magának!
Kezét csókolja… Tudom, ez maguknál nem szokás. Ez olyan pesties, bécsies és krakkóias… ez a snájdig, dzsentris közép-európaiság nem jellemző a plebejus csehekre…nézze el nekem. Tehát még egyszer:
Budapest 2001, április 11.
Kezét csókolja:
Ákos

16148

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds