2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195474
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on July 21, Wednesday, 10:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Föl a szívvel, az üzemek fölé!

Volt, hogy egymásra néztünk és összesúgtunk: „szenilis az öreg, ezt egyszer elmondta már”. Füst Milán pedig hirtelen elhallgatott, és mintha meghallotta volna, lemennydörgött ránk, hallgatóira, a katedráról híres egyetemi szabadelőadásain: „Nehogy azt gondoljátok, szenilis vagyok, és elfelejtettem, hogy ezt mondtam már! Azért mondom újra, és fogom még többször is elmondani, hogy beleverjem abba a buta fejetekbe! Ismétlés a tudás anyja.”
Én is tudom, hogy sokszor mondtam már, mégis újra mondom: ideológia nélkül nem lehet távlatokban gondolkozni semmiféle közösség, mozgalom jövőjéről.

A huszadik századi ordas eszmék – a bolsevizmus, a fasizmus, a nácizmus, a sztálinizmus –, mind-mind ideológiákra hivatkoztak; érthető, hogy a háború, majd a rendszerváltás után, az európai szocialisták úgy vágták ki a poggyászból az ideológiát, mint a pestises patkányt.

Hiba volt. Az ideológia eszköz. Bármire használható, mint a kés. Kenyeret is szelhetsz, ölhetsz is vele. Ideológia nélkül nincs távlati cél, nincs stratégia. Hogy hol és mennyit tankoljon a hajó, milyen színűre fessük az oldalát, merre kerülje ki a vihart, hány csomóval haladjon, ki legyen a kapitány, mit főzzön a szakács – ezek hallatlanul fontos taktikai kérdések, de hogy hová, melyik kikötőbe tartson, az stratégia. Ahhoz el kell dönteni, minek nekünk ez a hajó egyáltalán, mi a célja az egésznek, és ez ideológiai kérdés.

Pontosabban: ez az ideológia. Az egésznek a célja. És pillanatokon belül már annál a kérdésnél tartunk, amit én húsz éve teszek föl magamnak (azért magamnak, mert más úgyse nagyon akar felelni rá), hol a baloldal, van-e még ma baloldal egyáltalán?
Van-e még a baloldalnak célja azon kívül, hogy pártosdit és parlamentesdit játszanak, meg érvényesülni, zsákmányt szerezni akarnak a magukat baloldalinak mondó politikusok?
Egyáltalán: ki a baloldali (ember)?
Róna Péter azt válaszolja erre, baloldali az, aki a közösség érdekét az egyes ember önző érdekénél előbbre valónak tartja. Egyetértek. Mert én meg azt mondom – már vagy ötven éve –: a baloldali ember ugyanolyan, mint más, vagyis boldog akar lenni. Csakhogy nem bír boldog lenni, amíg körülötte mások boldogtalanok. Nem tud örülni, nyugodtan aludni, amíg mások éheznek, nyomorognak.

Egyszerű, ugye? Minden nagy dolog egyszerű.
Aki ezt fölfogja, annak van célja. Akinek van célja, annak van ideológiája is.
A legutóbbi választás kapcsán többen föltették a kérdést, szenvedhetett-e vereséget az – ti. a baloldal –, ami nincs (nem is volt.)
Marhaság! (Elnézést, ha kissé érdes a modorom.)
A baloldal a baloldali emberek összessége. Baloldali emberek márpedig vannak. A parlamenti képviselők kicserélődhettek, az ország lakossága nem cserélődött ki, ugyanazok az emberek laknak Magyarországon, akik eddig. Más kérdés, hogy a magát baloldalinak nevező párt, az MSZP, a baloldali embereket képviseli-e még, sőt, képviselte-e az utóbbi években egyáltalán. És ha igen, mennyire? És milyen hatékonysággal? És ha nagyon gyönge hatékonysággal, akkor mi az oka?
Talán az, hogy a szocialista pártok Európa szerte megtagadták az ideológiát, és oltárra emelték a pragmatizmust. (Az MSZP elsősorban!) Az a helyes – mondják –, ami pillanatnyilag hasznos. Bölcs gondolat. De kinek hasznos? Milyen szempontból hasznos? Aki erre nem tud (vagy nem akar) felelni, az nem csak az ideológiát, de a morált is kidobta a poggyászából.


*


A magyar szocialistákat képviselni szándékozó párt, az MSZP padlón van. Talán ez az a pillanat, amikor nem ártana, ha megkeresné az ideológiáját és identitását, ami csaknem ugyanaz. Én ebben most az egyszer nem fogok segíteni – szinte húsz éve ezt teszem, és a barátaimon kívül elég kevesen figyelnek oda –, csak megjegyzem, hogy a huszonegyedik század első évtizedének szociáldemokráciája (permanens) identitásválságban van. Talán itt volna az ideje, ha meghatározná viszonyát a múltjához, a klasszikus szociáldemokráciához, továbbá a bolsevizmushoz, és a perifériák extrém „marxista” diktatúráihoz, az összeomlott jóléti társadalomhoz, és a posztmodern neoliberális szabadpiaci elméletekhez. Nem ártana szembenézni azzal, hogy a szabadpiac minden, csak nem szabad, nem kontrollálja sem a keresletet, sem a kínálatot, sem a termelést, sem a fogyasztást. Végig kellene gondolni ilyenkor azt is, hogy bár a kapitalizmus látszik a legalkalmasabbnak az állandó növekedés fönntartására, az-e a szocialista párt célja, hogy a kapitalizmust építse, vagy az, hogy a vadhajtásait nyesegesse.

Talán arról is beszélni kellene végre, hogy a zsebüket féltő gazdagok mindig az osztogatással ijesztgetnek, ha a szocialista modell szóba kerül, pedig az osztogatás nem társadalmi-gazdasági kategória. A szóban forgó hölgyek-urak összetévesztik az osztogatást az elosztással. Na, az elosztás megreformálása az, ami elkerülhetetlen. Az igazságosabb elosztás. Hogy a nyolcvan-húszas paradigma ne érvényesüljön automatikusan, vagyis, hogy ne a társadalom 80 % -ának nyomora biztosítsa a 20 % jólétét. Mert ez nem természeti törvény – ez a neoliberalizmus diktátuma. (Mondhatnék uralkodó osztályt, tőkést, kizsákmányolókat, globális szuperstruktúrát is, de akkor nem csak a liberálisok, hanem még a mai ún. „szocialisták” is a fejemet vennék.)


*


A padlóról nézve más a perspektíva, lehet, hogy sok minden jobban látszik, nem beszélve arról, hogy a piacon és a termelésen meg a fogyasztáson és az elosztáson kívül más humán értékek is léteznek, amelyekhez szintén nem ártana viszonyulni valahogy.
Ha igaza van Róna Péternek, és igazam van nekem, akkor a baloldaliság abszolút morális kérdés.

Marx lényegileg azt mondta, hogy ez egy piszok igazságtalan világ. Néhányan érdemtelenül gazdagok, dőzsölnek, kényúrként pöffeszkednek, míg a többiek, a nincstelen nyomorultak, rokkantra dolgozzák magukat, hogy emezek a vagyonukat és a hatalmukat élvezhessék. Miért? Mert a munkájukat kisajátítják. Mert kizsákmányolják őket. Ez morálisan (hangsúlyozom: morálisan!) tarthatatlan, csináljunk egy igazságos társadalmat, ahol a megtermelt javakat igazságosan osztják el. Vagyis senki nem zsákmányolhat ki, és nem nyomhat el senkit. Ez a lényeg.

A konzervatívok, (főleg a gazdagok és hatalmasok), kapásból azt mondták erre: hülyeség! (Vagy minimum: naivitás.) Ez így van, mióta világ a világ, nem lehet változtatni rajta. Marx ezzel szemben azt állította: nem csak lehet, de kell is változtatni, s ő majd tudományosan bebizonyítja, hogy az igazságos társadalom megteremthető.

Sőt: a világ egy igazságos társadalom felé halad.
Lehet, hogy amit most előadtam, elemista színvonal, afféle alapfokú szeminárium, de korunkban és főleg hazánkban olyan zűrzavar uralkodik a fejekben, hogy muszáj néha a dolgokat az alapokig lecsupaszítani, hogy kilátszódjék az igazság, annál is inkább, mert a baloldal képviselete (pártja), mint mondtam, a padlón van, várja, hogy kiszámolják. Innen kell föltápászkodnia, ha tud. Használjuk ki a lehetőséget, kezdjünk gondolkodni mi is az alapoknál, vagyis induljunk el újra a kályhától.

A semmiről indulni ugyan tiszta lappal lehet, de ahogy ma mondja a gazdasági gyakorlat: önerő nélkül nincs hitel. Hogy világos legyen, miről beszélek, egy mozgalomhoz ideológián és a híveken kívül infrastruktúra kell meg pénz. Ez a kockázata annak, ha valaki tiszta lappal a nulláról akar indulni.

Az ártatlan csecsemő abszolút tiszta lappal indul. Bármi lehet belőle. De amíg meg nem erősödik, ha nem védi szülő, család, iskola, akármi, valami nagyobb, FELNŐTT erő, elpusztul.
Engem ez a csecsemő érdekel, vagyis az, hogy a baloldal, ha föltápászkodik a padlóról, merre is tájékozódhatna.


*


Ma minden baloldali politikusban, politológusban, elemzőben, értelmiségiben (ők most a „demokratikus ellenzék”) megáll az ütő, mindenki levegő után kapkod: miket beszél itt a győztes párt vezére, ilyet mondani egy demokráciában…! Nahát! Hiszen aki demokratikusan győzött, csak demokratikusan kormányozhat, akkor is, ha a parlamenti kétharmadával a feje tetejére állíthatja az országot! Nem szeretem Antall Józsefet idézni, most kénytelen leszek. „Tetszettek volna” megvédeni a demokráciát! Mert hüledezéssel, ráolvasással arra, aki a korlátlan hatalmat megkaparintotta (demokratikus választással, igen, mint Hitler!), a demokráciát ráimádkozni nem lehet. Mit képzelnek ezek a jóemberek? Hogy a Vezér majd a fejéhez kap: tényleg, itt demokrácia van, majdnem elfelejtettem, köszi, hogy szóltatok!

Hol van itt demokrácia?! Eddig se volt! Legyünk őszinték, az elmúlt húsz évben is csak látszat-demokrácia volt. A demokrácia a népakarat érvényesülése. Lenne. A sokféle népréteg sokféle érdekének az egyeztetése.

A parlamentben egyetlen képviselő sem képviselte a választóit. Mind a pártját képviselte. Néhány független önmagát.
Itt a pártok játszották a kis társasjátékukat a nép feje fölött.
Hogy négyévenként megkérdezték a népeket, az volt a maszlag. Mindenki választhatott egy pártot, amelyik nem őt képviselte, de a népfelségtől származtatta a hatalmát. Mint a császárok az Istentől. Ahogy a császár sem képviselte az Istent, a párt se képviselte a népet.
Nahát!

*


A baloldaliság morál, és a morál az kultúra kérdése. A vallások hívei úgy gondolják, hogy a morál (erkölcs) azt jelenti: engedelmeskedni Istennek.

Csakhogy: Isten szabad akaratot adott. Az én felelős döntésem: engedelmeskedem-e. Másodszor: mi is az Úr parancsa? Amit a papok mondanak? Talán mi már a morált nem a papoktól tanuljuk. Akkor honnan? Én először a szüleimtől, aztán a művészettől. Az erkölcsi tartásomat a magyar költészetnek és regényirodalomnak köszönhetem, és a világirodalom ezer más művészének. (Neveket nem mondok, sosem érnék a végére.)

És aki olvasni sem tud, az is innen tanul, mert a kultúra, a kultúra morális vonatkozása, a jó és rossz tudása a levegőben van, addig, amíg egy ellenkultúra ki nem mossa az agyakból. Ezt a kultúrát nehéz megnevezni, de megközelíthetjük a lényegét, ha azt mondjuk rá: euro-amerikai humanizmus.

A baloldaliságnak ez kultúra, ennek a morális vetülete az alapja, ahogy politizálni, mások sorsát irányítani sem lehet, csak morális alapon. A K.O., amit a minap a baloldal kapott, az európai humán kultúrát ütötte ki. Vagyis: ütötte volna ki, ha valaki is odafigyelt volna az elmúlt húsz évben a kultúrára és a művészetre. Erre azonban a nagy zsákmányszerzésben, az eredeti tőkefölhalmozásban senki sem áldozott se időt, se pénzt, még csak figyelmet sem. A magukat baloldalinak nevező kormánykoalíciók sem, ezzel szemben szabad utat kapott a fönt említett ellenkultúra, az agymosás, az elhülyítés- és hülyülés, a menekülés eszközeinek, a kábulatnak az ellenkultúrája.
Egy új, megtisztult baloldaliságnak a kultúra adhatná meg a hívószavait. Ez a legolcsóbb dolog Magyarországon, ahol az alkotó értelmiségi, az alkotóművész igénytelenebb Jónásnál, aki gyökéren és sáskán is elvan a pusztában egy tök levelének árnyéka alatt.

Mit is jelent a címül választott József Attila sor? A szívet, a morált, az eszmét emeljük az üzemek, a mindennapi gyakorlat fölé – ha föl akarunk állni a szőnyegről.

10720

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds