2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472856
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on July 29, Thursday, 10:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Mindenki mondja a magáét

Fájdalmas igazság, főleg íródeák számára, hogy az ellenfelet meggyőzni nem lehet. Az ellenfelet csak legyőzni lehet.

A hatvanas évek második felében – hányatott életem során akkor végeztem egyetemi tanulmányaimat –, botlottam bele először a kommunikáció elméletbe. Méghozzá elsőként A. J. Ayer alaptételébe, miszerint minden befogadó (vevő) a számára elérhető kommunikációk (adások) közül előítéletei alapján válogat. Az idézet a múlt század ötvenes éveiben született, tehát elég régi, kipróbált igazság. Ayer a megállapításait az amerikai elnökválasztások alkalmával végzett megfigyelésekre alapozta. Eszerint republikánus beállítottságú választó csak a republikánus médiát keresi, csak republikánus gyűlésekre jár, ellenben a demokrata beállítottságú csak demokrata médiára, elemzőre, politikusra kíváncsi és így tovább. Nagyon kicsi az ún. bizonytalan választók száma, de rájuk nem az a jellemző, hogy többféle érvelést mérlegelve döntenének. Nem. A bizonytalanok semmilyen érvelést nem mérlegelnek, az utolsó pillanatban hangulatuktól függően, mintegy „hirtelen fölindulásból” döntenek. Ha valami hat rájuk, az a környezet. Család, barátok, munkatársak, ivócimborák.

A nagy hagyományú demokráciákban ez határozza meg a szavazatok arányát is. A választópolgároknak körülbelül a fele érzi úgy, hogy élnie kell a szavazati jogával. Ennek a csoportnak az Egyesült Államokban körülbelül a fele áll a demokraták mögött, illetve vonzódik inkább a liberálisokhoz, ezért van az, hogy az elnökválasztások eredménye általában 49–51 százalék, vagy 48–52 százalék körül mozog, nagyobb különbség rendkívül ritka. A választópolgároknak az a csoportja tehát, amelyik az egyik vagy a másik adminisztráció mellett dönt, az összes választásra jogosultak körülbelül huszonöt százaléka. Ez senkit sem zavar; az USA minden polgára abszolút legitimként fogadja el a nagyjából huszonöt százléknyi polgártársa döntését. A többi állampolgár a közéletet rábízza azokra a társaira, akiknek ez a hobbijuk. Egy igazi demokráciában ez jelenti a stabilitást.

Ez jelenti a stabilitást, de nem ez az oka. Az ok Ayer fenti tételében keresendő: a demokraták illetve liberálisok aránya azért stabil, mert se a demokratákat nem tudják meggyőzni a republikánusok, se fordítva. Mert a kommunikáció vevője az adások közül eleve az előítéletei alapján válogat, durvábban fogalmazva, mert oda se figyelnek egymásra. Csak önmagukra, a hasonszőrűekre, a maguk közül valókra figyelnek.

Számomra, mint író számára ennek a fölismerésnek katasztrofális tanulságai voltak. Addig azt hittem, mindenkinek írok, vagyis akihez eljut a könyvem, aki hajlandó beleolvasni, annak a figyelmét megragadom és meggyőzöm az én igazamról. Megrendítő volt tudomásul venni, hogy szó sincs róla! Csak annak írok, aki ugyanúgy gondolja, ugyanúgy tudja és érzi, mint ahogy én. Akkor meg minek?

Azért megpróbáltam meggyőzni magam, hogy mégse hiábavaló minden. „Mint fán se nő egyforma két levél”, nincs két genetikailag teljesen azonos ember, még az egypetéjű ikrek között sem. Ha így van, nincs két ember, akinek a szemlélete száz százalékig ugyanaz volna. Kisebb-nagyobb átfedések lehetségesek, azonosság nem. Hogy triviális, de érthető példát mondjak: másképpen ítéli el a gyorshajtást egy profi kamionsofőr, egy taxisofőr és egy civil (úgynevezett „úrvezető”), másképpen az, akinek nekimentek és az, aki nekiment, és ismét egészen másképpen az, akinek a felesége két kisgyereke veszett oda gyorshajtás következtében. (Melyet, mondjuk, egy vadidegen okozott. Melyet a legjobb barátja okozott. Melyet saját maga okozott.) És még nem beszéltem nemekről, életkorról, temperamentumról, kultúráltságról, érzékenységről vagy keményszívűségről: noha a fölsoroltak mind-mind elítélik a gyorshajtást. Azonos gondolkodásuk, viszonyuk egy ítélethez nyilván aránykérdés.

Vagyis azonos gondolkodás esetén is óriási tere van még a vélemények árnyalásának, finomításának, csiszolásának, pontosításának, megerősítésének. Ha a velem egyívású olvasó, akinek a szemlélete az enyémhez többé-kevésbé hasonló, egy történetemet olvasva a homlokára csap, hogy jé! – ez csakugyan így van, én is így tapasztaltam, csak nem tudtam volna így összeszedni, így elmondani, akkor már nem éltem hiába.

És ha ez így igaz, akkor igaz általánosabban is a kommunikációra nézve. Attól, hogy az előítéletei nyomán nem utasítja el zsigerből az érveimet, még nem biztos, hogy nem kell a véleményét kicsit formálni, átigazítani, árnyalni és megerősíteni. Pontosan megfogalmazni neki, hogy ne csak érezze, de ő is meg bírja fogalmazni, esetleg más számára is.

Magyarországon a választásra jogosultak 64%-a ment el szavazni, jóval nagyobb volt a közéleti érdeklődés aránya, mint amekkora az Egyesült Államokban lenni szokott. Idegesebbek voltak a választók, nagyobb volt a tét. A baloldal szavazóinak több mint kétharmada az összes választópolgár körülbelül húsz százaléka fordult el a baloldaltól az előző választások óta: nagyjából egymillió hatszázezer ember. Ennyi választó véleménye fordult volna meg száznyolcvan fokkal négy esztendő alatt a média hatására? Lehetetlen. Ha a jobboldali médiamunkásokat zseniálisnak tartom is, a baloldalaikat dilettánsoknak, pancsereknek, ez akkor is lehetetlen. Ha meggyőződéses baloldaliként föltételezem, hogy a hazugság meggyőző ereje sokszorosa az igazságénak, ha tudom, hogy a jobboldali média terítettsége és intenzitása sokszorosa a baloldaliénak, akkor is lehetetlen, ismerve a kommunikációs technikák lehetséges hatásfokait.

Csak egy képzelhető el. A választókat nem a kommunikáció győzte meg, oda se figyeltek. Hanem a zsebük és a szívük. A tapasztalat, hogy a zsebük egyre laposabb, és a másik, még szorongatóbb tapasztalat, hogy akikben eddig bíztak, a politikai baloldal, cserbenhagyta őket. Megérezték, hogy


Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.


A fülke-forradalom gazdasági része befulladt, Orbán vereséget szenvedett. Bár ez az átlag-választók körében sokáig nem lesz nyilvánvaló, addig is jön a második forradalom, a kulturális. Kenyér nem lesz, lesz cirkusz. Ez kevesebbe kerül, viszont látványos. A diktatúrának expanzió kell: ha a nagy osztogatást befagyasztja a világgazdasági realitás, ha nem lehet visszafoglalni a Fölvidéket és Erdélyt, akkor a kultúrfronton kell rohamra vezényelni a tömeget, és győzelemre vinni a nemzeti-keresztény magyar szupremáciát, hogy meg ne törjön a fülke-forradalmárok lendülete, és észre ne vegyék, hogy üres a zsebük.

De nem a meggyőzés eszközével, az túl időigényes. Hatalmi eszközökkel. A diktatúra helyreállításával, a kultúra szabadságának, a vélemény-, a szólás- és a sajtó szabadságának az eltörlésével. Az államvallás visszaállításával, vallásszabadság megnyirbálásával.
Én még emlékszem: ha a katonai erőegyensúly megbillent, ha a szovjethatalom a kapitalista világgazdasággal egyezkedésre kényszerült, jött Szuszlov elvtárs és bekeményített a kultúrában.
A Szovjetunióban az ideológiát, a kultúrát és a tudományt, mint Bizáncban a vallást, az állami hatalom ellenőrizte. Ez a struktúra alakult újra a „békatábor”, valamennyi országában. A „párt-állam” még a kádári puha diktatúrában is a cezaropapizmust jelentette: trón és oltár összefonódását.

A trón és az oltár hatalmi harca Európában már a középkor alkonyán eldőlt: a megoldás a szigorú szekularizáció volt, az állami és egyházi hatalom elkülönítése. Az új, „forradalmi” hatalom ezt az összefonódást akarja visszaállítani, félezer évet visszamenni a történelemben azáltal, hogy Isten nevét, fogalmát beemeli az alkotmányba.

Istennel semmi baj nincs azon kívül, hogy nem egzakt. Nem konkrét. Hinni kell benne.
Augustinus azt mondta, „credo, quia absurdum est” . Hiszem, mert abszurd, mert csak hittel közelíthető meg, mert racionálisan nem bizonyítható. Hozzátehetjük: „de absurdibus non est disputandur”, vagyis a hittételek, az abszurditások nem vitathatók. Vagy hiszem, vagy nem hiszem.

Hittétel mindenekelőtt az is, van-e Isten. A létezése nem bizonyítható, nemléte pedig nem szorul bizonyításra; jogban még csak nem is járatos, az egyszerű, józan, paraszti ésszel rendelkező ember is tudja: azt, hogy valami nincs, nem lehet és nem is kell bizonyítani. Azt nem kell bizonyítani, hogy a gyanúsított ártatlan. Ha a bűnössége nem bizonyítható, eleve ártatlan.

Tehát azt nem kell bizonyítani, hogy nincs Isten. Miért lenne?
Azt kell bebizonyítani, hogy van. De mivel Isten léte hit kérdése, eleve nem bizonyítható racionálisan, tudományosan. Vagy hiszem, vagy nem. Bonyolult, mi?!

Ha föltételezzük, hogy van Isten, kettőt gondolhatunk.
Egy: Isten megteremtette a világot, az Univerzumot, a Kozmoszt, a galaktikákat, a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, az evolúció, az atomfizika, a kvantummechanika összes törvényeivel együtt. Minden Istentől származik. Más dolgunk nincs, mint kifürkészni, megismerni, rendszerbe foglalni és az emberiség boldogulására fölhasználni Isten törvényeit.
Így gondolkodik az euro-amerikai kultúrában, civilizációban élő istenfélő, de haladó emberek igen nagy hányada.
Kettő: Isten megteremtette ugyan a világot, de olyan tökéletlenül, hogy azóta állandóan bele kell szóljon a világ összes piszlicsáré ügyébe. És döntéseit a pápák és püspökök, a bíborosok és más egyházi méltóságok, világi papok és szerzetesek, szentek és együgyűek, vallásfilozófusok és klerikális pártpolitikusok közvetítik. Ez se rossz, ebben is lehet hinni, sőt hinni is kell, mert ellenőrizhetetlen. Azt nem tudhatom, mi Isten szándéka, akarata. Csak azt, hogy mit mond Isten a püspök úr őeminenciája, vagy a keresztény párt politikusa szerint.

A baj ott kezdődik, amikor ezt a hitet a politikai elnyomó hatalom az erőszak-szervei által rá akarja kényszeríteni az emberek közösségére. Amikor minden embernyomorító erőszakra ráfogja: ez Isten akarata. Amikor a megkaparintott hatalomról azt hiszi, és azt akarja elhitetni: Istentől való. Amikor azt állítja: ő bármit is tesz, sőt bármit megtehet, mert Isten akarata szerint cselekszik.

9754

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds