2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195477
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on September 01, Wednesday, 09:00:00
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Feminista férfiak?

Nem, kedves Olvasó, nem fából vaskarika.
Ezúttal vállalom a hendikepet, hogy „csatlakozom az előttem szólóhoz”, mert talán fontos gondolatokat szeretnék hozzátenni Almási Miklósnak a Budapesti Lap szeptemberi számában megjelent Új feminizmus? című írásához. Nem véletlen, hogy a problémára éppen ő figyelt föl, hiszen Almási Miklós írta 1974-ben a legérzékenyebb kritikát a Makra című regényemről.

És hogy jön ez a feminizmushoz? Egy pillanat!

Amikor a bolsevista kultúrcsendőrök azzal támadtak, hogy az írásaimban a nagy társadalmi kérdéseket a háttérbe szorítják a hálószoba titkok, mindig Marxra hivatkoztam. Ő írja a Társadalomfilozófiai kéziratokban, hogy férfi és nő egymáshoz való viszonya a legmeghatározóbb kapcsolat ember és ember között. Mert ez a viszony egyszerre társadalmi is és biológiai is. Éppen ezért ezen a kapcsolaton mindig le lehet mérni egy-egy társadalom fejlettségi fokát. Ezt a tételt nemcsak pajzsként emeltem magam fölé, ebben hittem is. Hittem abban, hogy én íróként lazábban, mégis biztosabban mozgok a hálószobákban és a nászi ágyak körül, mint a politikában vagy a csatamezőn, mivel hogy belső késztetéseimet tekintve nem voltam se politikus se katona, és a férfi nő viszony megfelelő eszköznek tetszett, hogy általa fölmutassam a világ egészét.

A hetvenes évek végén fölkeresett Barna László Kanadából. Arra kért, hogy bemutathassa a Makrát Torontóban, ahol drámatörténetet és színészmesterséget tanított az egyetemen. Persze az ő kis egyetemi színjátszó csoportja amatőr együttes, honoráriumot nem tudnak fizetni. Annyi baj legyen, mondtam, de megkérdeztem mi fogta meg őt a Makrában? Azt tudom, hogy a magyar olvasónak miért fontos ez a regény, de mit talált benne egy kanadai?

Laci családja ötvenhatos disszidens (ő maga tíz éves volt akkor), és, mint mondta, ő baloldali maradt. De a szabad világban kipróbálhatta a baloldaliság minden változatát. Volt leninista, sztálinista, trockista, anarchista, szindikalista, Gramsci híve, castroista, titoista, maoista, szandinista, cheguevarista… és arra jött rá, hogy a baloldal sose győzhet, amíg a férfiideálja a szélsőjobb férfiideáljával azonos. Amíg a mi férfiideálunk ugyanaz a keményöklű, keménytökű, keményfejű, a nőt alsóbbrendű embernek tekintő macsó, és az ehhez rendelt nőideálunk a szép de butácska, puha-meleg anyuci és konyhatündér, mint a retrográd konzervatívok női eszményképe. Új társadalmi-gazdasági rendet, új morált, új világot nem lehet a szélsőjobb családmodelljére, szexuális szerepelvárásaira, szexuális erkölcsére építeni.

És akkor egy magyar a távoli Kelet-Európában teremt egy regényhőst (és egy hozzáillő hősnőt), akinek minden külső adottsága megvolna ahhoz, hogy feudálfasiszta macsó legyen, de a lelke nem engedi. Ez a Makra, szerinte, a huszonegyedik század férfiideálja, és az emberiség a vesztébe rohan, ha ezeket az új nemi szerepeket nem találja meg. Minél veszélyesebbé tette a tudományos-technikai fejlődés a világunkat, annál nagyobb szükség van benne a női princípium erősödésére. Az életközpontúságra, a türelemre, a szelíd bölcsességre. Jé, örvendeztem én, erre konkrétan nem gondoltam írás közben, de mindez csakugyan benne van a figurákban is, a történetben is, sőt, bennem magamban is.

Mindig érzékem volt a kicsi, gyámoltalan testekhez, állatokhoz és emberekhez is, sosem undorodtam vértől, zsigertől, ürüléktől, nyáltól, egyéb testnedvektől. A csecsemőkorú gyerekeimet megfürdettem, tisztába tettem, föl is öltöztettem őket, de pelenkát és babaholmit is mostam, amikor még a papírpelenkát nem ismertük. Ha főzni nem is, de takarítani, mosni, mosogatni mindig kiválóan tudtam, és sohasem derogált. És mindig elszánt híve voltam a női emancipációnak, és minden áldozatot vállaltam, hogy a velem élő asszony csakugyan egyenrangúnak, fölszabadultnak érezze magát, ha utána az emancipált nők százszor átvertek, akkor is.

Talán megelőztem a koromat, mert még ma is azt tartja a közhit (ez, amiben élünk, még mindig „férfitársadalom”), hogy egy kapcsolatban az egyik félnek uralkodnia kell. Sőt: a párkapcsolat csak így működhet! Ha ő nem akar uralkodni, majd uralkodom én – gondolja még a nők többsége is. Ez nálam nem szokott menni. Zsigerileg demokrata vagyok; nem áhítom a hatalmat, de semmilyen hatalom dominanciáját nem tűröm magam fölött. Talán ezért tudtam megírni a Makrát.

Amíg a feminizmus csak szándék, addig a széplelkek dolga, és a vágyálmok szintjén marad. Csakhogy a technikai civilizáció nemcsak a globális világrendet kényszeríti ki törvényszerűen, de törvényszerűen kényszeríti ki a nemi szerepek és szerepelvárások radikális átértékelését is. A termelőeszközök mai fejlettségi fokán – és nem csak a termelés, de mindennemű szolgáltatás fejlettsége is idetartozik, az orvostudománytól a közlekedési, kereskedelmi és kommunikációs hálózatokig –, nem igényli már olyan mértékben a társadalom a demográfiai növekedést, mint a fejletlenebb termelési szinteken. Ma nem az a legéletrevalóbb társadalom, ahol legtöbb a gyerek, hanem ahol, például, a munkaerő magasan kvalifikált, amihez meg kellett növelni az iskoláztatás idejét. S nemcsak azért változott meg a társadalom nemek szerinti munkamegosztása, mert kevesebb utód is elég a fenntartható növekedéshez, hanem mert a technika teljesen automatizálta a házimunkát, és fizikailag megkönnyítette a gyereknevelést. Az amerikai modell, ahogy ezt Almási is leírja, egyelőre megvonja ugyan a gyerekneveléstől a közösségi támogatást (sőt, a betegektől is), de ez az álláspont ugyanolyan tarthatatlan, mint a permanens kibújás a közteherviselés alól. Nem csak az adófizetés a közteher, hanem az utódokról való gondoskodás, és az általános betegbiztosítás is. Nem állami, de közösségi föladat. Hogy az óvodát, bölcsődét, a betegbiztosítási rendszert az állam tartja-e fönn vagy a vállalat, az önkormányzat-e vagy a lakóközösség, az részletkérdés. Hosszú távon valamilyen formában nyilván a svéd modell lesz nyugati civilizációban az uralkodó.

Ez azzal jár, hogy az egyedülálló nő is föl bír nevelni munka-karrierje mellett is, egy vagy akár több gyereket. Ez az állapot, a szingli-állapot, leginkább érzelmi deficittel jár (mind a magányos nő, mind az apa nélkül nevelkedő gyerek számára), de azt hiszem, a fejlődésnek mégis átugorhatatlan lépcsőfoka. Miért kényszerül a belevaló, dolgozó anya a szingli-létre? Mert az érzelmi-intellektuális szempontból elmaradott férfiak között nehezen talál partnert. És természetes, hogy a fölszabadulási folyamatot megélő nő (úgy, ahogy egy fölszabaduló nemzet vagy társadalmi osztály is), fogékonyabb az újra, a progresszív megoldásokra, mint a hatalmi helyzetéből kibillentett férfi.

A fölszabadulási folyamat minden téren rengeteg túlzással, torzulással jár; a gyarmati lét alól fölszabaduló népek, nemzetek ugyanúgy beletévednek a diktatúrába, terrorba, ultranacionalizmusba, korrupcióba, kriminokráciába, fundamentalizmusba, mindenféle degresszív csapdákba, mint a rasszista diszkrimináció alól fölszabaduló kisebbségek, mint a kizsákmányolástól szabaduló társadalmi osztályok – miért éppen a patriarchátus uralma alól fölszabaduló gyöngébb nem legyen a kivétel? Nem lehet kivétel, és az utat végig kell járnia!

Az új társadalmi szerepek kialakulásához mindkét nem együttműködése szükséges. A férfipartner segítsége nélkül a nő belerokkan a közéleti- vagy munkakarrierbe. Ez az oka annak a jelenségnek, amire Almási fölfigyelt: hogy a nők megpróbálnak visszamenekülni a babaházba és a konyhába, és a férfiak megkönnyebbülve veszik tudomásul ezt az ideiglenes meghátrálást, de magától értetődik, hogy ez a trend a fejlődés tendenciáival ellentétes, és nem is lehet tartós.

Senki nem gondolja, hogy a nemi szerepek változásának azzal kell járnia, hogy a nő, nemi jellegét elveszítve, férfiasabb legyen, vagy a férfi, nemi jellegét elveszítve, femininné váljon. Mint másban is, József Attila ebben is pontos. Arról van szó, hogy mi, férfiak, férfiak maradjunk, és a nők maradjanak meg nőknek. Legyenek szabadok, és legyenek kedvesek. És mindannyian, nők is, férfiak is, maradjunk meg embernek – mert ez, sajnos, egyre kevesebb.

És az is természetes, hogy a média nem tartja hírnek, ha egy abszolút normális férfi föladja a karrierjét a gyereknevelés kedvéért, pedig az nem áldozat, az gyönyörűség, tapasztalatból beszélek! Ma még a média nem veszi észre, hogy az ilyen vállalásokban érhető tetten a születendő jövő. Persze, mit vesz észre a média? Azt, amire az elhülyített tömegember ráharap, sőt: a média tudatosan manipulál, hogy a tömeg a legolcsóbbra, legsilányabbra, legalpáribbra harapjon rá. Miért? Mert az kelendő és nem macerás.

Az értelmiségnek meg az a dolga, hogy részben embertársai üdve, részben önnön léte érdekében vegye föl a harcot az alpári ellen. Mert ha az alpáriság eluralkodik, funkciótalanná és fölöslegessé válik az értelmiségi lét, és az ember még inkább ki lesz szolgáltatva a világ elpusztítására törő erőknek.


8617

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds