2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472847
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on September 15, Wednesday, 12:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Egy férfi és egy nő – vagy több


Sokan neheztelnek rám, és nem csak a fiatalok, mert úgy érzik, illúziókat rombolok. Nem, nem vagyok illúzió romboló, csak megkövesedett, hamis illúziók, káros illúziók helyett használhatóbb, életszerűbb illúziókat próbálok fölmutatni. Mert én is hiszek az illúziókban, de nem azokban, amelyek ingoványba visznek.

Mi az illúzió végül is? Téveszme, amely szebbnek láttatja a valóságot, mint amilyen. Ha az az illúzióm – miközben egy szál kötélen egyensúlyozok háromszáz méterre egy habzó, őrjöngő folyó fölött –, hogy biztonságos hídon állok, és hirtelen ráébredek a lidérces valóságra, biztos, hogy lezuhanok, és halálra morzsol a víz meg a szikla. De ha abban az illúzióban ringatom magam, hogy erős akarattal megnyerhetem a kerületi asztali teniszbajnokságot, az illúzió megsokszorozhatja az erőmet – még győzhetek is általa!

Ha azt kérdezik, mi a szerelem, én nem tudok elalélni, lelkesedni, és szebbé hazudni a valóságot, mint amilyen. Én kimondom, amit tudok, amit tapasztaltam, hogy a szerelem bipoláris szenvedély. A mániás lobogásból a depresszió jeges poklába kerget. És őrület. Pusztító önzés és birtoklási vágy. Füst Milán egykor egyetemi szabadelőadásain azt mondta, hogy ez a két dolog: “szeretem a borjúhúst” és “szeretem a Mancikát”, egy és ugyanaz: mindkettőt be akarom kebelezni. És persze gyönyörű. A legszebb téboly, ami létezik. Boldog, akinek része volt benne, és szerencsétlen, akit egy életen át elkerült ez az elmebaj. Sokkal több, mint szex. Azt hiszem az újdonság varázsának nagy része van benne, csak abba lehet az ember szerelmes, akit nem vagy csak alig ismer, de akit annyira meg akar ismerni, hogy eggyé szeretne válni vele. És jaj neki, ha sikerül… vége a varázslatnak! Viharos boldogság és viharzó szenvedés, de nem egymás után, hanem egyszerre, egyazon pillanatban. Fontos: nem korhoz kötött! Lehetsz tizenhat éves, és lehetsz nyolcvanhat... ha utolér, nem tehetsz ellene semmit.
És teljesen irracionális, igaza van a régi bugyuta slágernek:


Szerelemhez nem kell szépség,
szerelemhez nem kell ész,
szerelemhez nem kell semmi más,
csak szerelem kell, és kész!


Megint csak Füst Milán jut eszembe (aki majdnem olyan okos volt, mint Goethe; talán nem egészen annyira; ezért volt sokkal rokonszenvesebb) az ember racionalizálási mániájáról: mindent racionálisan, észszerűen akarunk megmagyarázni, ami nem észszerű. Azt kérdik tőlem, miért szeretem én a Mancikát? Mert olyan szép fekete szeme van? Nem. Mert olyan gyönyörű kreol bőre van? Nem. Mert olyan fantasztikus teste van? Nem. Mert olyan nagy szíve van, mert olyan szelíd lelke van? Nem és nem!
Hát akkor miért szeretem én a Mancikát?
Csak.

Tanulság: a romantika óta azt hisszük, hogy a jó házasság alapja a szerelem. A föntiekből kiderül, ez végzetes tévedés. A házasság stabil, lehetőleg (főleg a gyerekek érdekében) életre szóló, szereteten és megbecsülésen alapuló szövetség kell legyen. A szerelem mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy stabil képződmény épüljön rá.

Az is illúzió, hogy a tökéletesnél alább nem adhatjuk, és az is, hogy a tökéletességet egyetlen személyben kell megtalálnunk minden-áron. Azért vannak kivételek. Volt egy kedves hölgyismerősöm, akinek az volt a szavajárása: az élet nem szupermarket. Ott kapható minden egy helyen. De valóban: az emberek nagyobb része (sokszor csak titokban) maximalista. Tényleg a tökéleteset keresi, mert azt hiszi, hogy az neki jó lesz. És tényleg egy személyben, mert úgy képzeli, az neki kényelmes lesz.

És isten őrizze meg őt vágyai teljesülésétől. A tökéletes ember kibírhatatlan! Először is állandó kisebbségi érzésem van tőle: ha ránézek, mint tükörben látom a saját tökéletlenségemet. A tökéletes ember dögunalmas. Sőt gyűlöletre méltó. Mindenben szebb, jobb, okosabb, mindig neki van igaza… meg kell őrülni tőle! Csak a tökéletlen embert lehet szeretni. És nem hibái ellenére, hanem hibáival együtt, sőt: gyakran a hibáiért!

Az iparosodással elindult női emancipáció fölbolygatta a párkapcsolatok addigi rendjét. Minden hagyományos szokást át kellett értékelni. Egyenjogúságról beszélek, nem egyformaságról, mert attól Isten őrizzen! Számomra az a gyönyörű egy nőben, hogy egészen más, mint én vagyok, sőt, épp azt imádom benne, amiben más!

A homo sapiens egyetlen faj, ám ez nem jelenti azt, hogy az etnikai variációk nem jelentősek! Csakhogy már a rómaiak is tudták, hogy varietas delectat; a változatosság gyönyörködtet. Az a gyönyörűség forrása (épelméjű humanista számára), hogy az emberi faj olyan sokféle. Hogy vannak távol-keleti sárgák és ferdeszeműek, velük rokon indiánok, barna hinduk, gyapjas fejű, fekete afrikaiak, szőke skandinávok, vörös hollandusok, sziklafejű írek, szangvinikus dél-olaszok, göndör fekete sémiták: arabok és szefárdok, széles csontú, érzelmes szlávok, füstös bőrű és égő fekete szemű romák! Valakinél olvastam (a forrásokat el szoktam felejteni, azért nem lettem tudós), hogy túlságosan különbözünk egymástól ahhoz, hogy ne legyünk teljesen egyenlők. Így van ez a nemek viszonylatában is.

A nők a férfiakkal teljesen egyenlő értékűek, sőt, a képességeik még bizonyos értelemben fejlettebbek is, mint a férfiaké. Több dologra képesek figyelni egyszerre, elmélyült koncentrálásra is hajlamosabbak, mint az aktivitásra termett férfiak. Vannak anyalelkű férfiak (nem homoszexuálisok!) akik pótolhatatlan bébiszitterek, a legjobb apák, remekül főznek, csodálatosan takarítanak, és imádják a szép, rendben tartott otthont. És vannak férfias nők. Attól még abszolút nők, csak két X kromoszómával rendelkeznek. Ezért már kislány korukban is fiúsítva voltak, érdekli őket a technika, vonzódnak a technikai sportokhoz, a veszélyes foglalkozásokhoz, kamionsofőrök, katonák, rendőrök, titkos szolgálatoknál nagyszerű ügynökök, és attól még csodálatos szeretők és gyöngéd anyák.

Arról kell leszokni, de nagyon, hogy szexuális tárgynak nézzük egymást! A macsó (macho) magatartást a férfiaknak, és a kurva- tempót a nőknek a következő században el kell felejteniük. Ja, és a legősibb foglalkozás a gyűjtögetés, halászat, vadászat és nem a prostitúció. A prostitúció a monogám házasság terméke, és csak olyan társadalmakban ismert, ahol a férfiak birtokolják az asszonyokat.

A nemi szerepeket alaposan át kell értékelnünk. Persze nem biológiailag. Mindig a nők fognak szülni és a férfiak fognak gyermeket nemzeni. (Tudom, az orvostudomány technikailag már tudna ezen változtatni, de ettől őrizzen meg a sorsunk. Ettől megszűnnénk emberek lenni.) Mert ugyan egy nő valóban föl tud nevelni egyedül is egy, akár több gyereket. De ha rám hallgat, ne tegye! A gyerek érdekében. A gyerekből akkor lesz harmonikus fölnőtt, ha apja is van, anyja is van. Még a nagyszülőket is nehezen nélkülözi a gyerek – ezek a szükségletek genetikusak, és a hiányuk könnyen torzítja a gyerek szocializációját, beilleszkedését a táradalomba, és könnyen károsíthatja az idegrendszerét. Persze azt nem állítom, hogy egy rossz házasság vagy gyűlölködő viszony a nagyszülőkkel jobb, mint a csonka család…

Biztos, hogy a komoly, felelős női karriert és az anyai föladatokat nehéz egyeztetni, de a korszerű férfiszerephez hozzátartozik, hogy (egy): nem féltékeny a felesége társadalmi sikereire, (kettő): kutya kötelességének tatja, hogy amennyire csak tud, besegít a háztartási munkába, és ettől még nincs kisebbségi érzése. Ha kell, ha az asszony hivatása fontosabb, maradjon otthon az apa gyereket nevelni, háztartást vezetni. Csak nehogy törvény legyen belőle! Ahol a férfi munkája a fontosabb, ott ne akarja a nő “megvalósítani önmagát”. Érezze magát megvalósulva, ha jó feleség és anya. Fölnevelni három-négy gyereket, egy alkotó férfi társa lenni, néha igen nagy emberi teljesítmény. Nem szokás Nobel díjjal jutalmazni, holott sokszor járna érte.

A XXI. század új nemi szerepeinek alapja a szabad választás kell legyen! Ne legyen kötelező gyereket szülni csak azért, mert eddig ez volt a szokás. Nem mindenki alkalmas az anyaságra, aki szülni tud. Gyereket az szüljön, aki alkalmas rá: de azt a társadalomnak is segítenie kell, hogy ha kedve van, akár öt-nyolc gyereket is gond nélkül fölnevelhessen. (Anyagi gondokról beszélek…)

De tovább megyek. A társadalom senkit se kényszerítsen arra se, hogy heteroszexuális legyen csak azért, mert a többség az! Ha azt mondanám, a homoszexualitásról egyáltalán nincs is véleményem, én pontos lennék ugyan, de tartok tőle, félreértenék. Inkább elmesélek egy történetet.

Éppen elhagyott életem pillanatnyi legnagyobb szerelme, amikor összefutottam egy barátommal. Beültünk a presszóba dumálni. Őt is éppen elhagyta a szerelme – volt közös témánk. Egy napon születtünk, a barátom éppúgy rák, mint én. És rájöttünk, hogy milyen egyformák vagyunk, mekkora balekok vagyunk, és hogy velünk mindig kitolnak. Hogy mi mosunk, főzünk, takarítunk rájuk, még a pénzt is mi keressük (legalábbis mi keresünk többet), mi szereztük a lakást, nem vagyunk féltékenyek, nagyvonalúan elnézünk mindent, és mégis bennünket csalnak meg “…ja, és még el is mondja, az én vállamon sírja ki magát, mert az a másik szemét vele, és azzal kérkedik, hogy ő milyen őszinte, közben fütyül rá, hogy nekem hogy esik …”

“… hát öregem, hát pontosan, mintha idéznél: nekem meg azt mondta, kinek mondja el, milyen szerelmes abba a másikba, ha nem nekem, kiben bízhat, ha nem bennem…”

Egymás szavába vágtunk. Nem is ittunk. Ő absztinens, nekem meg egyedül nem volt kedvem… mégis jó időbe telt, míg nálam leesett a tantusz. Hogy én itten egész idő alatt nőkről beszélek, ő meg fiúkról. A barátom ugyanis homoszexuális.

Azért volt és van sok homoszexuális barátom és leszbikus barátnőm, mert nem veszem észre. Eszünkbe sem jut, hogy egymás számára szexuális partnerek lehetünk, de attól még jó barátok vagyunk, és még azt sem tenném hozzá, hogy sőt… Mert még az sem igaz. Még fordítva sem igaz.

Én a meleg barátaimat mindig is férfinak néztem, és a leszbikus barátnőimet nőnek. Volt egy asszony, aki például nagyon tetszett, és szomorú voltam, hogy – számomra – nem nő; és azt hiszem, ez így egészséges és természetes. De ettől még nagyon jó barátok maradtunk.
És azért törvényszerű, hogy a szerelemnek tragikusan kell végződnie, mert szenvedély, és a szenvedély szükségszerűen elmúlik. Hadd hivatkozzam költészet helyett ismét slágerszövegre: a dalszöveg ismertebb és könnyebben is érthető. Sztevanovity Zorán énekli (alighanem az öccse, Dusán verse):


Mert jaj, a szerelemnek múlnia kell!
S ha múlik akkor fájnia kell!
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él…


A létezés is tragikus, mert az ember halandó. De tessék elképzelni az ellenkezőjét: az ember örökké él, és a szerelem örökké tart… Szörnyű lenne! Ha a létezés, ha a pillanat nem lenne mulandó, nem lenne képes élvezni az ember. Akármilyen fájdalmas is, de az élet attól szép, hogy meghalunk, a szerelem attól csodálatos, hogy elmúlik.
Mindig sokat jelentettek a nők, és nem csak párkapcsolatban. Sokat jelentettek a női barátok is. “Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?” – tette föl a kérdést Karinthy, de azóta a társadalmi-technikai fejlődés megváltoztatta a két nem viszonyát; ezt a csillogó humorú kérdést ma már, komolyan csak egy bunkó macsó teheti föl. Én még sohasem sértődtem meg, ha nekem megtetszett egy nő, és kiderült, hogy ő valamiért nem viszonozza a vonzódásomat. Akkor sem, ha éppen magányos voltam; tiszteltem egy másik szabad ember döntését, és semmilyen kisebbségi érzésem nem maradt utána. Ilyenkor rendszerint jó barátok lettünk.

Hogy a normális férfi-nő viszony mennyire nem a kizárólag a párkapcsolatokból áll, arra bizonyíték, hogy az én életemet abszolút mértékben meghatározták a nők. Anyámtól kezdve, a húgomon, nőrokonaimon keresztül a lányaimig. Remélem, nem kell magyaráznom. Mindig nyitott voltam minden másságra, de leginkább férfiként az asszonyi másságra. Föntebb egy kis gonosz célzást tettem Goethével kapcsolatban. Hadd kárpótoljam most a Mestert. Egyik legszebb mondata:

Das ewig Weibliche zieht uns hinan…
(Az örök asszonyi emel magához minket)

11519

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds