2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195491
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on October 06, Wednesday, 11:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő

Ez az írás a Népszava online-on jelent meg először. A szerző hozzájárulásával vitacikként adjuk közre Kertész Ákos véleményét. Szerk.


Őfelsége ellenzéke


Már másodszor élek át valami hasonlót. Először ötvenháromban néztem döbbenten, hogyan hápognak, panaszkodnak a széplelkek, hogy elvtársak, engem megtévesztettek. Akkor is piszkosul hamisnak éreztem a szörnyülködést. Ők nem hitték volna, sopánkodtak, hogy mindez a borzalom, amit a Pártvezetés (Rákosi és csapata) a fordulat éve óta elkövetett, megtörténhetett. És éppen a Pártban! Ó, borzalom!

Engem miért nem tévesztettek meg? Pedig én is mélységesen hittem abban, hogy a háború után egy új, igazságos világot építünk. Olyan demokráciát, ahol nincs helye többé a rasszizmusnak, nácizmusnak, de a szocialisták és a kommunisták, a nácizmus elszánt ellenségei, elférnek benne. Szocialistának tartottam magam – tizennégy évesen…

1948-49 táján (Tájékoztató Iroda határozata, pártfúzió, a szocdemek likvidálása, Rajk-per) észre kellett vennem a döbbenetes hasonlóságot a nácizmus és a bolsevizmus között. Nem tagadhattam le önmagam előtt, hogy ismét egy totális diktatúra tart bilincsben. Vali (a Makra című regényemben), pontosan azt a világnézeti és politikai álláspontot képviseli, amit én vallottam negyvenkilenc és ötvenhat között. Úgy maradtam szocialista, hogy gyűlöltem a Rákosi rendszert és a sztálinizmust. (Bárki utánanézhet a Makrában.)

Negyvennyolcig a pártfúzióig azt se nagyon értettem, miért kell két munkáspárt, és hogy végülis mi a különbség a szociáldemokraták és a kommunisták között. A fúziónál megértettem. A Kommunista Párt moszkovita, az orosz szuronyokon nyugszik, a szociáldemokraták mögött semmi, senki sincs, csak a választók, és a fúzió nem egyesülés volt, hanem bedarálás. A szocdem párt nem csak megszűnt, de a legértékesebb tagjait sittre vágták, kivégezték. Ezzel a mozzanattal megszűnt a demokrácia: jól mondta Rákosi, ez volt a fordulat éve. Kezdtem tisztán látni. Megértettem, miért undorítottak a kitelepítések, amikor egy szikrát sem sajnáltam a régi urakat. Megértettem, hogy az általam annyira tisztelt, úgynevezett „fejlett elvtársak” mitől dőlnek be egy huszonnégy óra alatt a Tájékoztató Iroda Jugoszláviával kapcsolatos határozatának, hogyan lesz az ő szemükben a hős Tito elvtárs egyik napról a másikra az imperialisták láncos kutyája. Aztán letartóztatták a külügyminisztert, azok, akiket belügyminiszterként pártmilíciából ő maga szervezett belső-elhárítássá. Megint tanultam valamit. Azt, hogy ennek egyetlen üzenete van: ha ezt Rajk Lászlóval megtehettük, mindenkivel megtehetjük, veled meg pláne!

Tizenhét éves voltam és (1) nem tojtam be – csak éppen bőgni tudtam volna, hogy máris vége a rövid szabadságnak, hogy újra csöbörből vödörbe kerültem (2), nem dőltem be a hatalomnak, mint oly sok „fejlett” elvtárs, akik aztán ötvenhárom után rinyáltak, hogy „elvtársak, engem megtévesztettek”. Ki, te fatökű?! Te tévesztetted meg magad, mert nem akartál kiesni a cukorpikszisből. Nem akartál a hatalom részeséből újra üldözötté válni! Nem csak hazudtál magadnak, de még el is hitted! A Duce és a Führer után hogyan dőlhettél be egy új személyi kultusznak, hogyan nyalhattad ki csattogó nyelvvel Rákosi elvtársad gusztustalan hátsóját? Hogyan sírhattál nyilvános krokodilkönnyeket, amikor a Népek Nagy Hóhéra Moszkvában végre földobta a bakancsot?!

Aki náci volt, vagy csak konzervatív, aki visszasírta a régit, azt megértem. Azt a néhány tiszteletre méltó elvhű szamarat, azt is megértem. De aki csak úgy gondolta, itt az új rendszer, most kárpótlásul (mert nekem ez jár, vagy azért, mert eddig szegényember voltam, vagy azért mert üldöztek) én leszek a jani – az nekem ne játssza meg a baloldalit. Baloldali az, akinek nincsen nyugodt álma, míg a felebarátja nyomorog, diszkriminálják, vagy üldözik.
Ma ugyanezt látom. Aki egyszer bekerült a tojásba, az nem akar többé kikerülni a tojásból. Ejnye, mondja, hát ez demokráciában nem fordulhat elő! De hol van itt demokrácia?!

Húsz éve mondom, hogy ez a zsenge demokrácia veszélyben van. Öt éve írom, mondom, kiabálom, ordítom, hogy rohanunk a szakadék felé. Megtörtént. A demokrácia belezuhant a szakadékba, nincs többé. Most álljak be a kórusba? Nyafogjak piszlicsáré ügyek miatt, panaszoljam, hogy a Fidesz naponta megsérti a demokráciát?! Nem sért meg semmit. Nincs demokrácia, nincs mit megsérteni. Azzal, ha úgy teszünk, mintha a halott még élne, nem támasztjuk föl. Tetszik, nem tetszik, a demokráciát újra meg kell teremteni.

A bolsevista fordulat után is sokan játszották önámításképpen a demokráciát, hiszen lehetett, a kellékek megvoltak: parlament, pártok (a Népfrontba tömörülve), választás, interpellálás, miniszteri válaszok stb. Volt sajtó, rádió, filmhíradó, játékfilm, színház, opera, később TV is, minden. 50-ben még Apámmal elmentünk szavazni (még nem ismertük igazán a dörgést), hazahoztuk a szavazócédulát, de szégyelltük magunkat. Később soha! Apám meghalt, én kilencvenben mentem el újra szavazni. Ebben a bohóckodásban nem vettem részt.
Mert tudtam: aki részt vesz benne, korrumpálódik, besározódik és odatartozik. Ugyanezt tudom ma is. Még a választásokra készülve, az MSZP listája ismeretében, sokan, baloldaliak, nem akartuk, hogy ez a lista bekerüljön a parlamentbe, tudtuk, a lista láttán, hogy ezek csak magukat képviselik, nem a baloldalt, nem a kizsákmányoltakat, nem a megnyomorítottakat, nem a kisemmizetteket. Ahogy eddig, ezután is fütyülnek majd rájuk. Aki belemegy az alkukba, legalizálja a fönnállót. Nem állítom, hogy az ötvenhetek, a listáról bekerült MSZP-s képviselők ezt akarták; ők önmagukat akarták legalizálni, a saját politikai-gazdasági túlélésüket akarták biztosítani az orbán-viktatúrában is, ma sem akarnak mást. Az ellenzéki képviselőség sem fizet sokkal rosszabbul, mint a kormánypárti, az is buli. A listáról bekerültek és az egyénileg megválasztottak (ketten vannak!) fizetése között meg semmi különbség nincs.

Emlékszik még az olvasó Sztevanovity Zorán nótájára, Dusán szövegére?


Mi a győzelemről megtanultuk,
hogy a részvétel a fontosabb,
hisz a vereség is fizet szépen,
és a győztes sokkal fáradtabb –


Na?! A jó slágerszövegekre érdemes odafigyelni, azok sokszor többet érnek egy-egy publicisztikánál.

Megszívlelendő doktrinája az Egyesült Államoknak: terroristákkal nem tárgyalunk. Aki szóba áll a terroristákkal, legalizálja őket.

Aki ma alkudozni próbál a Fidesz-hatalommal, részt vesz bármilyen bizottság munkájában, akár alkotmányról, akár az igazságszolgáltatás új rendszeréről, akár a rendvédelemről, akár az új médiatörvényről, akár az érdekképviseletek érdekérvényesítő jogosítványairól van szó, az betagozódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Az legalizálja a diktatúrát.

A Fidesz négy éve ki mert vonulni – hitt önmagában, hitt a jövőjében, ezek hittek abban, hogy a következő választást nem veszíthetik el, mert megtalálták Gyurcsányon a biztos fogást. Hazug fráter! Hazugnak nincs legitimitása, tehát nem állunk vele szóba. Mintha nem is lenne.

A mai helyzetben az MSZP számára is csak ez lehetne az egyedüli ellenzéki magatartás: a kivonulás, de nem hazug taktikából, mint 2006 óta a Fidesznek, hanem mert diktatúra és ellenzék kizárják egymást. Se a diktátorra, se a hungaronácikra nem vagyunk kíváncsiak! Ők nem demokraták, vagyis nekünk, demokratáknak, illegitimek. Igenis: passzív rezisztencia! Polgári engedetlenség! Diktatúrában nincs ellenzék, csak demokráciában. Diktatúrában ellenzéket játszani: bohóckodás. De az „ötvenhetek” tudják, hogy nekik nincs jövőjük, így a jelent akarják maximálisan kiaknázni.
Gyurcsány sosem állította, hogy nem kell kiigazítás, nem kellenek jelentős reformok. De ezekhez a jelen ciklus, mondta a választások előtt, már túl rövid, ezért kellett a „száz kis lépés” (a választásokig).

Őszödön meg azt mondta a frakciónak, hogy hazudtunk önmagunknak. Ámítottuk magunkat, hogy megúszhatjuk fájdalmas reformok nélkül, és nem azt, hogy hazudtunk a választóinknak, hazudtunk a magyar embereknek, és ezzel győztünk a választásokon, ahogy Orbán értelmezte félre Gyurcsány szavait a kiszivárogtatás után, és fél perccel a helyhatósági választások előtt. Mert az őszödi anyagot, ami a nyár közepén már a birtokukban volt, októberig, az önkormányzati választás előtti pillanatig jegelték, akkor dobták be a nép közé. Volt idejük fölkészülni.
Érdekes – ez nem tűnt föl senkinek.

Orbán Viktor hazudott. Mint mindig. És igazi göbbelsi módon, nagyon hangosan és nagyon agresszíven, és ettől, mint Göbbelsnek is, neki is bedőlt a tömeg. És erre alapozta a taktikáját 2010-ig. Ettől lett Gyurcsány a HAZUG, a kormány „illegitim” és ezt Gyurcsány is, a kormány is lenyelte azon az alapon, hogy a kutya ugat, a karaván halad, kormányozni lehet, mert a parlamentben miénk a többség.

Egetverő baromság volt, de már mindegy. A csapat (a két koalíciós párt) akkor már az egymásközti marakodással volt elfoglalva, vicsorogva tépték a koncot, mint az elvadult kóbor kutyák.
Az MSZP ma már csak azért járja a kamarillapolitika koreográfiáját, hogy egyedül maradjon az ellenzékben, és ez, a Fidesz hathatós támogatásával, még sikerülhet is.

Így lesz belőle Őfelsége ellenzéke. A Fidesznek cukorfalat. Ezt akarták. Az MSZP partner volt a többiek fölszámolásában, ugyanis szemrebbenés nélkül bekkelte ki, ahogy az MDF és az SZDSZ fölfalja önmagát. Az LMP eredetileg is lufi volt, szét is pukkant. Maradt a Jobbik. Egy alja Le Pen-párt, ami csak egy olyan országban létezhet, ahol azért nem érti a többség, miért lenne a Jobbik hungaronáci, mert fogalma sincs a történelemről.

Na, a Jobbiktól még tart Orbán Vezér. Az MSZP-sektől már rég nem tart, röhög rajtuk, hisz a tenyeréből esznek.
Ha az MSZP ellenzék akar maradni, pontosabban, ha föl akar nőni egy a diktatúrát megdönteni akaró demokratikus csapat szerepéhez, ha föl akar támadni, nem vesz részt semmiben, nem tagozódik be az establishmentbe, „kivonul”.

De nem fog. Így várni kell egy darabig a baloldal föltámadására.

9698

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds