2018 April 23, Monday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20195531
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on October 20, Wednesday, 10:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


De ne az én nevemben…!


Megint közeledik október 23-a. A Szabadegyetem hallgatói (olvasói) közül sokak számára megint érdekesek lehet: mit is tudunk ötvenhatról?


*

Azt hallottam félfüllel (vagy a rádióban, vagy a tévében), hogy az MSZP bocsánatot kért ötvenhatért, és a hideg kezdett futkosni a hátamon. Micsoda?! Ki kér itt bocsánatot az MSZP nevében? Az MSZP nem a Kádár pártjának az utóda, hanem az ötvenhatos forradalomé! Én ugyan nem vagyok párttag, de eleget jártatom a szám ahhoz, hogy mindenki tudja rólam: szocialista vagyok, és mivel Magyarországon egy szocialista párt van, hát úgynevezett „MSZP szimpatizáns” vagyok, nem is bírnám levakarni magamról ezt a bélyeget. Ki merészelt itt az én nevemben bocsánatot kérni ötvenhatért?!

Leültem az Internet elé, és megtaláltam. A kultuszminiszter volt, de még áttételesen sem az én nevemben, hanem önmaga és „a baloldal új nemzedéke nevében”. Na jó, ez nem én vagyok, én a baloldal nagyon régi nemzedéke vagyok. És nem is kért bocsánatot, csak megkövette mindazokat, akik az életüket áldozták, akár gyilkosok voltak, akár áldozatok. Szép. Bizonyos nézőpontból a gyilkos is áldozat, főképp, ha nem tiszta tudattal sodródott a gyilkosok közé, és ha azóta maga is töredelmesen megbánta…
Mindenesetre a (közszolgálati és kereskedelmi) híradás ismét csúsztatott egy hangyányit, mint az ismert szovjet viccben: nem Moszkvában, hanem Vlagyivosztokban, nem Csajkát, hanem Zsigulit, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A többi stimmelt.
Hogy miért érezne a baloldal új nemzedéke (nem is éltek még, vagy csecsemők voltak ötvenhatban!) lelkifurdalást, azt én nem értem, de abban biztos vagyok, hogy a nálam alig fiatalabbak is iszonyúan keveset tudnak ötvenhatról, azt a keveset is hamisan tudják.

Hogy ki fog itt rendet rakni a fejekben, fogalmam sincs, mert ebben a lapban (Budapesti Lap) sajnos nincs hely arra, hogy az ember elmondja a teljes igazságot egy olyan eseményről, amelyről közel fél évszázada mindenki folyamatosan hazudik, ki ezért, ki azért. Volt egy ötvenhatos intézet, de ez az ország, nem kíváncsi az igazságra: gyakorlatilag elsorvasztotta az intézetet.

A történelemben csak a forrásértékű dokumentumok hitelesek, az értékelés mindig szubjektív. A művészet viszont vállalja a szubjektivitását, ezért, mint író, történelem helyett inkább egy történetet mesélek el. Az biztosan igaz.

Ez a történet a háború után kezdődik. Körülbelül ’46-ban éreztem, hogy ha mindaz, ami a háborúban megtörtént, megtörténhetett, nincs Isten. Ám minthogy én vallásos gyerekként is komolyan vettem a szeretet parancsát, akkor is a vesztesek, a szenvedők, az üldözöttek és a kizsákmányoltak mellett álltam, magától értetődően lettem szocialista és marxista. Hittem abban, hogy most egy új, igazságos világot építünk föl. 1948-49 táján (pártfúzió, a szocdemek likvidálása, Rajk-per) észre kellett vennem a döbbenetes hasonlóságot a nácizmus és a bolsevizmus között. Nem tagadhattam le önmagam előtt, hogy ismét egy totális diktatúra tart bilincsben. Vali (a Makrában), pontosan azt a világnézeti és politikai álláspontot képviseli, amit én vallottam negyvenkilenc és ötvenhat között. Úgy maradtam szocialista, hogy gyűlöltem a Rákosi rendszert és a sztálinizmust. (Bárki utána nézhet.)

A nép utálta „a rendszert”, a sztálini diktatúrát, de furcsa módon az eltelt tizenkét év alatt szocialista lett. A marxi álom egy kizsákmányolás nélküli, igazságos világról, valahogy lesüllyedt a nép közé. Mindenki azt érezte, én is, a szaktársaim, a barátaim is, hogy a darab jó, csak az előadás van iszonyúan félre rendezve. Rákosiék azt hazudták nekünk, hogy negyvenötben forradalom volt, de mi tudtuk, hogy nem volt itt semmiféle forradalom. Az más kérdés, hogy egy-pár évig elhittük, hogy majd demokrácia lesz, és magunk alakíthatjuk a sorsunkat, de kiderült hogy Jaltában eladtak bennünket.

Ami október 23-án elkezdődött, nem volt más, mint a negyvenötben elmaradt szocialista forradalom. A hatalom bitorlói, Gerőék, Rákosiék, azt merészelték a képünkbe vágni, hogy ellenforradalmárok vagyunk, mi, akiknek eszünk ágában se volt visszaadni sem a gyárat sem a földet. Sőt, az oroszokat sem akartuk elzavarni – ez elején. Nagy Imrét akartuk vissza. Majd’ ötven éve tiltakozunk folyamatosan és fogcsikorgatva, közel ötven éve próbáljuk lerázni magunkról a vádat, hogy ellenforradalmárok lennénk, és most a jobboldal ugyanazt akarja elhitetni a semmit sem tudó fiatalokkal, amit Gerő Ernő hazudott rólunk ötvenhatban.
Azt mondták addig, tiéd a föld, tiéd a gyár. Igen?! Hát akkor tényleg a magunk kezébe akartuk venni! A munkástanácsok nem politikai szervezetnek indultak, azért alakultak, hogy a munkások a kezükbe vegyék a termelés irányítását.

Később a Nagy Imre kormány már semlegességről és a Varsói Szerződés fölbontásáról beszélt, de ez egyszerűen úgy kezdődött, hogy hagyjanak bennünket békén az oroszok. Hagyják, hogy kialakítsuk a magunk szocializmusát a magunk módján. Ez a szovjet módi nem nekünk való, ezt a cipőt nem a mi lábunkra szabták, ez mindenhol nyom és szorít. Menjenek haza. RUSZKI, IGYITE DAMOJ! Erről volt szó.

Ha jól emlékszem, november elsején hangzott el a rádióban Kádár beszéde arról, hogy megalakult az MSZMP-t. (Kádárt mindenki – én is – Nagy Imre szövetségesének tartotta. Kicsi de tiszta, becsületes párt leszünk, mondta Kádár a rádióban (fölvételről, mert ő már ezalatt Szolnokon tárgyalt a szovjetekkel). Én pedig úgy gondoltam, hogy ebben a kicsi, de tiszta pártban ott a helyem, csakhogy nem találtam egyetlen alapszervet sem, ahol beléphettem volna. November negyedikén aztán megszólaltak a szovjet ágyuk, elindultak a tankok, és én megköszöntem a sorsnak, hogy nem találtam alapszervet, és nem léptem be ebbe az osztályáruló és hazaáruló pártba. Örömömben megesküdtem, hogy amíg élek, soha politikai pártnak a tagja nem leszek.

Kádár nem a megtorlással kezdte, hetekig szinte könyörgött a népnek, hogy fogadjuk el a történelmileg kialakult helyzetet, értsük meg hogy a Szovjetunió az erőegyensúly megóvása érdekében, nem engedheti el Magyarországot. Az ország hallgatott. A munkástaná-csokból a kettős hatalom szervezetei lettek. A sztrájk folytatódott, és a nép nem akarta tudomásul venni a „kialakult történelmi helyzetet”. Aki el akart menekülni innen, disszidált, Kádár eleinte nyitva felejtette a határokat; mehetett, aki akart. Aztán jött a szöveg az ellenforradalomról, és hatalom megszilárdítása; és csak utána kezdődtek a megtorlások. Kádár félt, mert tudta, hogy a magyar társadalom a forradalmat újra akarja kezdeni.

Persze meg lehet érteni az akkori szóhasználatot. A bolsevisták magukat tekintették forradalmároknak, és mindenkit, aki szembe mert fordulni velük – ellenforradalmárnak neveztek. Holott Marx szerint forradalmár az, aki meg akarja változtatni a termelési viszonyokat, pontosabban, a termelő eszközök tulajdonjogát. Ellenforradalmár, ésszerűen az, aki vissza akarja változtatni. De nekünk eszünk ágában sem volt visszaadni, privatizálni sem a gyárat, sem a földet.

Mindenki elárult minket és cserbenhagyott. Persze nem akkor, hanem már Jaltában, és a nyugati hatalmak tartották magukat a jaltai egyezményhez. Olyan hülyék lettünk volna, hogy nem tudtuk? Annyira nem ismertük volna a külpolitikai erőviszonyokat? Tudtuk. De reménykedtünk (ahogy Kossuth is…). Azt reméltük, valamilyen alkuval rákényszeríthető a Szovjetunió, hogy engedje ki Magyarországot is a „táborból”, ahogy másfél éve Ausztriát.

Miután Kádár biztos volt benne, hogy a megtorlásokkal megtörte az ellenállást, konszolidálni kezdte az új hatalmat. Engedményekkel. Megfordította a Rákosi-szlogent, hogy aki nincs velünk, ellenünk van. Nem, mondta ő, aki nincs ellenünk, velünk van. Aki morog, mert a dolgok rosszul mennek, a szocializmust építi. Ez is diktatúra volt… na de egy majális a véreskezű Rákosi rendszeréhez képest!

Csak egy kicsit kellett elhatárolódni a „sajnálatos eseményektől”, a jóságos János bácsi megbocsátott. Minden nap egy kicsit jobban éltünk. Remények születtek: lábszagú és hónaljszagú remények, de megtanultuk, hogy ez van, ezt kell szeretni. Kis telek, kis nyaraló, Trabant, Wartburg majd Zsiguli, gebines boltok, maszekok, kiskapuk, a parasztnak kicsi saját birtokocska, a „háztáji”, és Kádár lassan úgy járt a feledékeny magyar néppel, mint Ferenc Jóska. A gyilkosságokat elfelejtették, és a pitiáner, de biztos holnapért az uralkodót meg is szerették. Hát nem jobb a górét szeretni, mint utálni, kivált, ha még hagyja is, hogy szeressék?

Kádár a puha diktatúrával szép lassan korrumpálta az egész országot. Mindenki a konszolidáció haszonélvezője lett. Történhetett volna másképp is. Hatvannyolc után Gustav Husak merev volt, mint egy keménygallér, és a bársonyos forradalomig szigorúan kettévált csehszlovák szomszédainknál a muszkavezetők és a hatvannyolcasok, az emberarcú szocializmusért harcba indultak tábora.

Kádár alatt ellenben szép békésen szervezkedett az úgynevezett rendszerváltó elit. Volt, aki szamizdatot szerkesztett, volt, aki a „komcsi” egészségügy miniszter pártfogoltjaként sinecurát élvezve múzeumot igazgatott, más a vendéglátóiparban volt nagyhatalmú góré, volt, aki elvette a komcsi belügyminiszter lányát, mások államköltségen gondtalanul végezték az egyetemet, és élvezték az ingyenes kollégiumi ellátást: nem sorolom. Az egész rendszerváltó elit szőröstül bőröstül a Kádár köpenye alatt bújt meg a Nagy Durranás eljöveteléig.

Persze az MSZP alapítói is. Aki túlélte, az is, aki elkerülte a nagy megtorlást vagy megúszta kicsi büntetéssel, az is integrálódott ugyan a Kádár rendszerbe, de a lelke mélyén megmaradt ötvenhatos forradalmárnak. Ha nagyon cseszegették, akár visszalépett a Pártba is. Én ugyan nem léptem be sehová, de megmaradtam forradalmárnak, soha ki nem mondtam, le nem írtam azt a szót, hogy ellenforradalom. Ez volt a vízválasztó. Mi, a forradalom elméleti előkészítői, egykori Petőfi körösök, lassan rájöttünk, nem az eszmét kell revízió alá venni, hanem a gazdasági-társadalmi rendet kell megreformálni, és az MSZMP-nek azt a néhány titokban szociáldemokrata tagját követtük, (Nyers Rezsőt, Fock Jenőt és másokat), akik már a hatvanas évek közepétől arra használták a puha diktatúrát, hogy a piacgazdaság hasznosabb elemeit becsempésszék az államkapitalizmus rendszerébe. Működésükkel a rendszerváltás már a hatvanas évek közepén megkezdődött. Kádár, ha tetszett neki, ha nem; nem törte ki a nyakukat (pedig hej, de közéjük lövethetett volna!).

Ezek a reformerek, akár az apparátusban dolgoztak, akár nem, világosan látták, hogy az egész szovjetrendszer rohan a csőd felé. Gorbacsov csak megerősítette őket a meggyőződésükben. Azért dolgoztak, hogy az elkerülhetetlen rendszerváltás vér nélkül, gyorsan és fájdalommentesen lebonyolódhasson. Így lett rendszerváltó párt az MSZP. Az utódpárt a Munkáspárt volna, ha volna jelentősége, ha nem lenne konzervatív. Ha nem tekintene vissza ugyanolyan nosztalgiával a Kádár rendszerre, mint a Fidesz a Horthy rendszerre, csakhogy a Fidesz teheti, mert jobboldali. Baloldali konzervativizmus viszont nonszensz.

Mire föl kérjen az MSZP bocsánatot? Egyedül Horn Gyula volt „pufajkás”, de ő maga senkinek sem ártott, viszont a bátyját lelőtték a mieink. Ő nem tagadta, hogy karhatalmista volt, de nem kért bocsánatot. Kitől kért volna? Nagy Imrétől, ötvenhat mártírjaitól? Elveikben éppolyan „komcsik” voltak, mint ő. Attól a néhány valódi ellenforradalmártól? Na nem! Elkötelezett szocialista ellenforradalmároktól nem kér bocsánatot!

Bocsánatkérés helyett mindent megtett a rendszerváltásért, olyan hatásosan segített lebontani a berlini falat, egyesíteni Németországot és vele együtt a kettészakított Európát, hogy róla nevezték el azt a díjat, amit az újjászülető Európa érdekében végzett munka elismerésére alapítottak. Egyébként Horn Gyula nem a pajtásom, nem rokonom, nem is párttársam, éppen eleget támadtam publicistaként 1994 óta, de ami igaz, az igaz. Ha meg is ingott ötvenhat novemberében, azóta ledolgozta az ország javára.

Az MSZP-nek (úgy en block) nincs miért bocsánatot kérnie, mert ellene volt a diktatúrának és sokat tett a rendszerváltásért. Az én nevemben csak azért, mert szocialista a világnézetem, pláne ne kövessen meg senki senkit. Ha én megkövetek valakit, azok a munkások, a régi szaktársaim és azok gyermekei, utódai, a rendszerváltás vesztesei, a munkanélküliek, a hajléktalanok, a romák, és más szegényemberek, akiknek nem képviseltem és még most sem képviselem elég hatékonyan az érdekeit.

11900

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds