2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472863
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on November 03, Wednesday, 13:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Rend vagy szabadság


Miért bukott meg a weimari demokrácia? A gazdasági válságból, a munkanélküliségből, a nyomorból nem bírta kivezetni az országot, a korrupción sem bírt úrrá lenni, de talán a legfőbb oka az volt, hogy a bírói testülete a demokrácia törvényeit, főleg a náci randalírozókkal és uszítókkal szemben, vonakodva vagy egyáltalán nem érvényesítette, és a törvényhozás is gyáva volt meghozni azokat a törvényeket, melyek a demokráciát lettek volna hivatva megvédeni a demokrácia rendjére törő politikai erők ellen.

Az persze lehetséges, hogy a háborús vereségtől bosszúszomjas, a reakciós német középosztályból származó, titokban máris a nácikkal rokonszenvező bírói testület nem is alkalmazta volna a demokrácia védelmére hozott törvényeket, amint ezt néhány szembeötlő hazai bírói ítélet alapján a mai magyar bírói testületről is föltételezi Tamás Gáspár Miklós, sokak mély megrökönyödésére.

Nálunk most két álláspont létezik: az egyik szerint a demokrácia köteles megvédeni önmagát és törvényt alkotni a gyűlöletbeszéd ellen, a másik szerint etnikai és egyéb embercsoportok ellen uszítani szabad, kirekesztésre fölszólítani szabad, az auschwitzi tömegmészárlás túlélőit, azok leszármazottait az auschwitzi vonatra (melyre lelkes hazánkfiai tuszkolták föl igaz magyar jókedvvel a halálraítélteket) emlékeztetni nagy nyilvánosság előtt tömeges sakálüvöltéssel szabad, ellenben a bíróságot, a bíró személyét vagy a bírói ítéletet bírálni még kultúrált európai módon sem szabad, sőt, ha így megy tovább, maholnap már a főügyészt a parlamentben interpellálni sem lesz szabad.

Sosem lelkesedtem a liberalizmusért. Kezdettől úgy tudtam, hogy a liberálisok szerint szabad más munkáját kisajátítani, egyéneket és osztályokat kirabolni, kizsákmányolni, szabad mindezt tűrni, éhen pusztulni, híd alatt aludni: MINDENT SZABAD. Más liberálisok viszont úgy érveltek, hogy az egyén szabadsága addig terjed, amíg más egyén szabadságába nem ütközik. Ezt mint alapelvet el tudtam volna fogadni, ha nem gondolok arra, hogy ki mondja meg, mikor ütközik az egyik egyén szabadsága a másik egyén szabadságába. Akkor még nem ismertem azt a fogalmat, hogy egyének vagy csoportok érdekérvényesítő ereje, de tudtam, hogy ilyen a gyakorlatban létezik.

A liberalizmust én szemforgatásnak nevezem, mert a neokon-zervatív, ortodox és fundamentalista liberalizmus sem iktatja ki a társadalom életéből a törvényeket. (Pedig az igazi, klasszikus liberalizmus voltaképp a tökéletes anarchia volna, ahol állam nincs is, és a szabadságot nem korlátozza semmi.) Ezzel szemben ölni, például, sehol sem szabad. Illetve, ahol mégis, nagyon szigorú törvények szabályozzák, hogyan és miként. Mi minősül önvédelemnek, hazafiságnak, a rend védelmének, az igaz hit szent védelmének; és mi szimplán haszonlesésnek, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett emberölésnek, vagy kéjgyilkosságnak. Tudtommal ez így működik még a legneokonzervatívabb országokban is.

Munkavállalót kizsákmányolni viszont szabad – mindenki úgy szerződik, ahogy akar, illetve tud –, de a magántulajdon a legszabadelvűbb liberális előtt is szent. Azaz: ne lopj! (Az persze más kérdés, hogy a lopást egy bizonyos nagyságrenden fölül már nem bünteti a hatalom, akkor már innovációról, kreativitásról és sikeres globális gazdasági tevékenységről beszélünk.)

A jobboldal nem érdekel. A jobboldal vétkesek közt cinkos és néma. Engem kimondottan a liberálisok zavarnak, például Fodor Gábor, a szép szőke herceg, a rokonszenves, jó családból való, humanista eszméken nevelkedett vidéki úrifiú, aki természetesnek találja, hogy az egészséges társadalom kiveti magából a gyűlölködést. Könnyű neki, soha semmilyen diszkriminált kisebbséghez nem tartozott, se le nem büdöszsidózták, se le nem tolvajcigányozták, még csak nem is bocskorosolájozták, sem őt, sem a fölmenőit.
Vagyis: fogalma sincs erről az egészről…
A liberálisok a szólás szabadságát féltik, mitől is? A törvénytől, ami rendet tesz az ököljog rendetlenségében. Rend és szabadság egymást kizáró, ám egymást mégis föltételező korrelációk. Dialektikus ellentét-párok nem csak Marx, már Hegel szerint is. Marx mindezt megtoldotta azzal, hogy a szabadság fölismert szükségszerűség.

Hadd hozzak egy nagyon primitív példát. Miközben betartom a volán mögött a KRESZ-t, szabadnak érzem magam. Fölismertem a közlekedési szabályok szükségszerűségét és nem tekintem korlátnak őket. Nem annyira evidens, mint hinnénk! Amerikában, Nyugat-Németországban, Angliában elég nehéz volt kötelezővé tenni a biztonsági övet; az autósok úgy érezték, elemi polgári szabadságjogaikban korlátozzák őket. Nem vicc! A magyar társadalom (ebben TGM is téved) távol áll attól, hogy a mindenkit megillető elemi emberi jogokat evidenciának, szükségszerűségnek érezze. Itt bizony kell a törvény.

Magam sem hittem volna, hogy a nyilas lobogót milyen sokan tartották összegöngyölve negyven évig az ágyneműtartóban, hogy a rendszerváltáskor, a szabadság első fuvallatára előkapják és meglengessék… De ez történt. Ez nem Franciaország, ahol egy tisztességes jobboldali nem áll szóba Le Pennel, nem mocskolja be magát…

Miért épp a jobboldali, a konzervatív, retrográd erők sajátja a gyűlöletbeszéd? A televízióban szalagon futó jobboldali sms-ek fröcsögnek az uszítástól, a baloldaliak jobbára szellemesek. (Én persze a bolsevistákat is a retrográdok és konzervatívok közé sorolom; egy megmerevedett rendszert: a nagy-orosz imperializmus, a cári bürokrácia, a titkosrendőrség és az államkapitalizmus kevercsét konzerválták tűzzel-vassal, totális diktatúrával, elutasítva minden haladást.) Miért nem akad olyan zsidó, aki elmagyarázza H. L.-nek, hogy ő egy ötezer hétszáz éves kultúra örököse, ősei már régen írástudók voltak, amikor H. L. fölmenői csak a bunkót ismerték, még a nyilat sem. Csak sejtéseim vannak: nagy illetlenség volna, és egy zsidó (a föntiekből következően) kultúrember, és zsigerből tudja az illemet. Mert amúgy, garantálom, nem fél. A Holokauszt óta, és Izrael állami léte óta megtanult – ha sor kerül rá –védekezni. (H. L. természetesen nem mint keresztyén, hanem mint náci zsidózik. Ismerek olyan keresztény gyülekezetet, ahol idősebb testvéreiknek, elődjeiknek tekintik a zsidókat.)

És ha kinézünk a mi kis törkölyszagú hazai kocsmánk ablakán, azt látjuk, hogy ugyancsak a liberalizmus dilemmája 2001 szeptember 11-e óta, hogy szabad-e a szólás-, a mozgás-, a gyülekezés-, a fegyverviselés-, a vallásgyakorlás szabadságát, a nyitott társadalom nyitottságát valamennyire is korlátozni a terroristák ellenében, ártatlan emberek testi épségének, életének a védelmében?
Ez valóban dilemma, nem ironizálok.

Minden ugyanis aránykérdés, vagyis a határok érzékelésének kérdése. Ha a társadalomnak rossz az arányérzéke, a terrorizmus elleni védekezésből rövid úton ellenterror és totális diktatúra lesz, a szabad világból börtön – vagy, ellenkező esetben: zöld út a terrorizmus minden elképzelhető tömeggyilkossága számára, ha a szabadság nevében elfelejtünk védekezni.

Hát igen, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen elkövetett terrorista merénylet és körülbelül háromezer halott (ami elemzők szerint sokkal több volt, csak letagadták, hogy a terroristák ne örvendezhessenek) adott volna némi erkölcsi alapot Afganisztán és Irak lerohanásához, még akkor is, ha a terroristák bázisát és vezetőjét nem találták, nem találják és nem is fogják soha megtalálni sem Afganisztánban sem Irakban, ám sajnos a „szövetségesek” sötét múltja némileg megkérdőjelezi Washington és London „erkölcsi” alapjait.
Csak néhány kulcsszó:
Chile, Argentína, Bolívia, Irán, Irak, Szaud Arábia, Afganisztán. Ki képezte ki és fegyverezte föl először Oszama bin Ladent? Nem az angol T. E. Lawrence alapította meg Irakot? És ki tartotta Szaddam Huszeint a közép-keleti egyensúly, és az amerikai érdekek szempontjából hasznos tényezőnek még a győztes öbölháború után is?

Persze a szociáldemokráciának kellene valami látomást kialakítania a jövőről, valami többet, mint ami George Bushtól és Tony Blairtől telik, ám erre most, úgy látszik, világszerte képtelen; mert sokkal könnyebb a pillanat szorításában kapkodva tüzet oltani, mint arra gondolni, mi lesz ezután? Ahhoz kell csak az igazi innováció és kreativitás, ami mostanában mint az új század új emberének legfőbb erénye éjjel-nappal folyik még a csapból is.

A konzervatív és a progresszív ember között a különbséget nem a múlthoz, hanem a jövőhöz való viszonya teszi. A múlt értékeit minden épeszű ember őrizni és menteni szeretné, fogában tartva átvinni a túlsó partra. A haladó ember tudja legjobban (Marxtól tudja), hogy az ember a múltjával azonos. De nem csak a saját kis életében, az emberi géntérkép azt a háromezer millió éves törzsfejlődést rögzíti és hordozza, amit az élet a kezdetektől a mai pillanatig bejárt! Múlt nélkül nincs se jelen, se jövő. Csakhogy a konzervatív nosztalgiázva sírja vissza, és meg akarja merevíteni a múltat, míg a haladó ember tudja, hogy tovább kell lépnie. Attól a borzalomtól, ami az idő méhében lapul, amit a holnap hoz reánk, nem félni kell, nem becsukni a szemünket, hogy ne is lássuk. Ellenkezőleg: elszántan szembe kell nézni a jövővel, elébe menni, fölkészülni rá, kivédeni a veszélyeit.

Ha már Ádám attól a rémálomtól, amit Lucifer jóvoltából látott, nem lett öngyilkos, mert Éva közbeszólt, hogy ő anyának érzi (óh, Ádám!) magát, tudnunk kell, hogy gyerekeink, unokáink, utódaink lesznek, akikről gondoskodni, számukra élhető jövőt biztosítani kutya kötelességünk. Ennyit jelent az, hogy valaki progresszív, haladó. Nem többet, de ez nem kevés.

Ami pedig a rend és szabadság problematikáját illeti: olyan, akár a tűz és víz. Kölcsönösen kioltják egymást, mégis mindkettőre szükségünk van. Arány kérdése, mikor van belőlük harmonikusan elég, és mikor lesz katasztrofálisan sok a vízből is, tűzből is.

Kedves Szabadegyetemista, kedves olvasó! Mielőtt ezt a körülbelül nyolc éve keletkezett írásomat elküldtem volna a rovatba, újraolvastam. Aktuálisabb, mint valaha. Amikor mindezt végiggondoltam még – analogikusan – Weimar előtt volt az ország. Most már úgy állunk, mint a németek néhány hónappal Weimar után. A veszély fokozódott.

9777

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 1
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds