2018 April 24, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20204594
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Történetek Polgárról: Ferihegy
Posted on November 11, Thursday, 11:00:00
Topic: Háttér - információk, tények
Történetek Polgár Gyuláról
"Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám" Bertolt Brecht

Polgár Gyula sokak ismerőse a Kifújt című szótárregényből, különböző lapok hasábjairól. Az immár nyugdíjas kényszervállalkozó-értelmiségi mottója-filozófiája Bertolt Brechttől való: "Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám". P. Gy. igen jól emlékezik az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekre, és meglehetősen ismeri a jelent is. Hofi Gézával szólva: nem tesz úgy, mintha mostanában született volna, s mindjárt 30-40-50 évesen.
Andai György tárcái hetente olvashatók a Klubhálón.


− Ennek az útnak a végén kellett volna spanyollovasokat fölállítanunk, a T34-esek ellen, de én már akkorra nemcsak a muszból de a ruszkiktól is leléptem. Polgár persze semmit nem értett az egészből, de akkortájt, tizenkét-tizenhárom évesen már elég nagyképű volt ahhoz, hogy tudatlanságát elárulja, különben is, figyelmét az út maga kötötte le, no meg az úti cél főleg: a gyorsforgalmin téptek busszal Ferihegy felé, úgy 1960 körül.

A spanyollovasokra magyarázatot Jókainál lelt később: „Egy sajátszerű hadi találmányt próbáltak itt ki nagy sikerrel, spanyollovasokat: ezek olyan háromszögre alakított vasállványok, amiket akárhogyan fordítsanak, az egyik szegletük mindig szuronyszegezve áll előre.” Nem sokkal modernebb, és főleg: nem sokat érő változatát Apu, a derék munkaszolgálatos rendre építette előbb a Kárpátokon túl, majd innen, de mindhiába: a T34-esek meg a Vörös Hadsereg bakái nem igazán törődtek ilyen százéves erődítményekkel, ők csak jöttek, jöttek. Apu valahol az Alföld közepén lépett le a muszból két országos cimborájával, toronyiránt indultak, erdőn, mezőn át Pest felé, hogy aztán Üllő közelében fogják el őket – ezúttal speciel a ruszkik. Pontosabban: egy bárisnya, egy őrmesternő, az egyik cimbi szerint (Apu nem mesélt persze ilyen pikáns kalandokat) olyan rubensi alkat volt, csak nem éppen elfolyó, hanem kőkemény idomokkal. Derékszíján egy hatalmas Mauser, amelynek fatokját ki lehetett pattintani, hozzáilleszteni az irdatlan stukkerhez és akkor vállhoz szorítva lőni. Apu, tán ezt elkerülendő, de mindenesetre engedett a hölgynek: egy darabig jól tartották egymást, bár a cimbora szerint Apu ebbe jobban belefáradt mint a tankcsapdák építésébe. Talán ezért is lépett le, iramodott dél felé, hogy azután Albertirsán megálljon, ott már kezdtek rendeződni a viszonyok és belőle azonnal jegyzőt csináltak, mármint jegyzőkönyv vezető jegyzőt, merthogy száz kilométeres körzetben nem akadt, aki gyors-gépírni tudott volna rajta kívül.

Polgár persze mindezt később, sokkal később tudta meg, most ül a buszon, aminek, mármint az utazásnak ugyancsak van története, mégpedig különös. Annyiban fura, hogy Polgárék szülei úgy általában, de Polgár oktatási intézményeivel meg különösen lojálisak voltak. Jöhetett haza a gyerek óvodából, iskolából bőgve, óvó nénikre, tanárokra, szerinte ostoba szabályokra, pikkelésre stb. panaszkodva – a szülők leintették a kölyköt, utána sem mentek az ügyeknek, hiszen egy kölyöknek igaza sose lehet, az óvoda, az iskola, az óvónő, a tanító-tanár megfellebbezhetetlen. Ez az út viszont egy lázadás eredménye, a szülők most, talán életükben először a srácnak adtak igazat, és bár nem mondták, de érezhetően kiakasztotta őket az iskola egyik húzása.

Merthogy úgy volt, tanulmányi kirándulásra viszik a srácokat a Ferihegyi repülőtérre. Azt Polgár még ma sem tudja kifejezni szavakkal, bár nem éppen szegény a szókincse, hogy ez mekkora boldogság volt számára. Ő ugyanis – Anyu elbeszélése szerint – hároméves korától repülőbuzi volt. Akkortájt jelent meg a Sörkert melletti placcon, a Kresz és a Csanády sarkán egy vurstli, céllövöldével, hajó- és főleg körhintával és még főlegebb: a riglin (Polgár képtelen volt még kimondani a ringlispíl szót) a lovacskák, hintócskák között egy igazi repülőgép, kissé duci, kissé rövidek a szárnyai, fémszínűre festett fából készült − Polgár nem akart kiszállni belőle. De tényleg, Anyunak mind az öt forintját, amelyet a „vidámparki látogatásra” szánt, ide kellett leperkálnia, ötven fillér egy menet, és Polgár nemhogy el nem unta, nemhogy rosszul lett volna a kiadós mennyiségű pörgéstől, nem: hisztis görcsben tört ki, mikor Anyu végül kicibálta és hazavitte.

Arra a ferihegyi útra meg úgy készült, mint egy csóró muszlim a mekkai zarándoklatra.

Amikor kiderült, hogy a kirándulás elmarad, Polgár megszenvedte élete első depressziós heteit, persze akkor a depresszióról sem volt fogalma, naná. Teljesen letört, nem beszélt, nem ment sehova, és ha tudta, hogy nem látják-hallják, például éjjel, a paplan alatt − bőgött, rendesen. Apu egy idő után odavágott az asztalra, a szó szoros értelmében, és kijelentette: − Nem vagyunk mi rászorulva az iskolára. Vasárnap megyünk Ferihegyre.

Polgár eufóriája egy kicsit halványabb volt az előzőnél, hiszen akkor végül is csalódnia kellett, átverték, és mit lehet tudni, mi jön közbe a családban, tapasztalt ő már ilyesmit, hajaj.

Ám láss-élj csudát! Vasárnap reggel fölültek a tizenötös buszra és bementek a Vörösmarty térre. Anyu ott azt ajánlotta, a harminckilencessel menjenek a Nagyvárad térig, és onnan a reptérre, ám Apu szó nélkül leintette és arra a buszra szálltak, amely egyenesen vitte őket céljukhoz, még ha jóval drágábban is mintha az előző, átszállós módszert választják. A csoda a buszon folytatódott: mindenkinek jutott ülőhely, a jegyet a sofőr adta, és az utasok többsége külföldi volt, külföldi ruhákban, külföldi beszéddel, külföldi bőröndjükön külföldi szállodák címkéivel – Polgár álla leesett s úgy maradt egész nap.

Először is: a gyorsforgalmi út! Sima út, semmi göröngy, macskakő, huppanó, és azon repeszt a busz, két oldalt fal is elválasztja-védi a betoncsíkot a mellettük húzódó „közönséges” utaktól. Polgár úgy emlékszik, hogy a busz száguldott, a mellette szaladó úton sorra lemaradtak a kocsik – ez persze csak utólagos, hamis kép: hol voltak kocsik ezerkilencszázhatvanban a budapesti Üllői úton?

És aztán a repülőtér maga. Az a hatalmas fogadó csarnok. Azok a gyönyörű oszlopok. Az a ragyogó tisztára suvickolt padlózat. Az a különleges illat. Azok a soha nem látott (mű)bőr székek. Az egész – ma így mondaná Polgár – design. Ez itt egy más világ volt Budapest határában, Magyarországon. A külföld. Sőt: a Nyugat. Polgár utóbb hasonlót tapasztalt a Váci utcában és környékén megtelepülő légitársaságok (SAS! Sabena!) irodáiban is, amelyeket már a nyitásuk napján fölkeresett: a berendezés, a világítás, de még a hamutartó is MÁS volt: soha nem látott, cakk-pakk gyönyörű.

Persze a belsőzést hamar elunta, rohant előre, föl a lépcsőn, ki a teraszra: ő repülőt akart látni. Repülőgépet. Göpzit. Robogott a korláthoz, nem mintha bármiről lemaradt volna: kísérők, bámészkodók alig, és gépből is csak egy árválkodott a placcon de hát már ennyi is bőven elég volt neki − valahol nagyon magasan lebegett mindenek fölött.

Jól időzítették az érkezést, a géphez éppen lépcsőt gurítottak, és megindultak felé a betonon az utasok, egy-kettő fölintegetett a teraszra, Polgár lelkesen viszonozta a gesztust, azt hitte, neki szól, hogy ez így szokás, hajdan az ismeretlenbe induló tengerészek is elbúcsúztak a kikötő népétől.

Két órát maradtak, a szülőknek már ez is sok volt, és tulajdonképpen Polgárnak is: haza akart menni, magára maradni, hogy emészthesse, és örökre elraktározhassa mindazt a csodáját a világnak, amelyet aznap megtapasztalt. De hát olyan, hogy örökké, meg hogy soha, mint tudott, nem léteznek, és amikor mostanában Polgár elmeséli mindezt, ködös, elmosódott a kép, fakók a színek, haloványak a kontúrok.

Ha jól emlékszik hatvankilencben repült először, Párizsba talán – imádta. Aztán a későbbieket is, mind. Az az egész egy más világ, egy másik univerzum maradt számára mindig.

Most, hogy évek óta sem módja, sem lehetősége utazni, még örül is: amiket hall a repülésről… Órákkal előbb kint lenni, motozások, pontatlan indulások-érkezések, tömegnyomor, terrorveszély, mifranc – túró a fülükbe. Pár éve egy gyerekkori haverja érkezett Ausztráliából, Bécstől már fapadoson; Polgár vonattal, vonattal! ment elé a Nyugatiból. Ferihegy 1., imádatának hajdani tárgya, annak a csudakirándulásnak célpontja, az egykor modern műemléknek minősített épület zsufi volt, telve izzadt, sőt, mosdatlan, a sokórás várakozásoktól elgyötört utasokkal; még a földön is aludtak sokan; bódészerű butikok itt-ott, s az egész olyan lepukkant benyomást keltett, mintha nemrég föl sem újították volna: − Na, ezt is leírhatom – mondta magában Polgár Gyula.

Befelé taxival jöttek, a haver fizette.



FOTO: FORTEPAN
 www.fortepan.hu

8585

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.03 Seconds