2018 April 22, Sunday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20190470
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Közkívánatra: Mécs Imre (2. rész)
Posted on January 25, Thursday, 10:53:23
Topic: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
„A bíró engem ítélt a legveszélyesebbnek, fölhozva konok kitartásomat, hogy az utolsó pillanatig folytattam a szervezkedést, amiből annyi volt az igaz, hogy a nemzetőrség föloszlatása után segítettem azon tagjaink külföldre szökését, akiket már keresett a rendőrség.”


Az öntudatos mérnökhallgató

Az Eötvös Gimnáziumban fejeztem be középiskolai tanulmányaimat. Azt követően villanyszerelői szakképesítést szereztem, és egy évig dolgoztam. Az orvosi egyetemre fölvettek volna, de oda nem akartam menni, mert az elektronikába voltam szerelmes, amiért apám nagyon megharagudott rám. Végül a Műszaki Egyetemre vettek föl. Az akkori légkört meghatározta, hogy egy bukott rendszer ráomlasztotta az egész államot a lakosságra átvitt és valódi értelemben is: közel egymillió halott volt Budapesten, szétlőtték az országot, fölrobbantották a hidakat, miközben izmosodott az új, kommunista diktatúra, amely épített arra, hogy valóban kellett egy ellenhatás az ellen a korhadt rezsim ellen, amelyik ide juttatta az országot. Közben jártam az egyetemre, ahol a hallgatók fele munkás- és parasztszármazású volt. Jó tanuló voltam, első évfolyamos koromban nyertem egy ötödéveseknek kiírt pályázatot, mialatt a diktatúra egyre erősebb lett, rengeteg embert becsuktak. A József körúti lakásunkba társbérlőket helyeztek; két másik családdal éltünk közös háztartásban.

K: A politikai szervezkedést egyetemistaként kezdte.

MI: Hivatalosan nem lehetett hangot adni az elégedetlenségnek. A nagybátyámat ’53 legelején letartóztatták, és tíz év börtönre ítélték. Persze, amúgy is láttam az egész rendszer álságát, dolgoztam szabad szájú melósok között. Az egyetemen behálóztak bennünket a DISZ-szel, a párttitkárokkal, ennek ellenére ’56 februárjától, az SZKP XX. kongresszusán mondott Hruscsov beszédtől kezdve kezdtünk egyre bátrabbak és szabadabbak lenni, ami egy lassú folyamatként zajlott egészen októberig. Minden kezdett megtelni tartalommal. A Petőfi Kört például a pártvezetés találta ki, hogy a fiatalok ott, keretek között vezessék le a vitáikat, ám mi szétfeszítettük a kereteket. Komoly tudósok, írók mondták el a hivatalostól eltérő véleményüket, az újságírók is egyre merészebb cikkeket írtak, amelyeket a hivatalos lapok nem közöltek, de volt egy Hétfői Hírlap nevű újság, melyben megjelenhettek. Már ’55-től kezdték kiengedni a börtönökből a politikai foglyokat, először a kommunistákat, aztán a szocdemeket, majd ’56 szeptemberében a papokat, így a nagybátyámat is. A szintén kiengedett Rajk Júlia, a volt belügyminiszter özvegye rengeteget tett a forradalom előkészítéséért. Az egyetemen előbb a tanársegédek, majd a professzorok is egyre vadabb dolgokat mondtak, amelyekről először azt hittük, hogy provokáció, aztán kiderült, hogy nem az. Így jutottunk el októberig; az egymással szembeni gyanakvást fölváltotta a bizalom.

Jómagam sok hangzatos, szociális szólammal, például a megtermelt javak igazságosabb elosztásának jelszavával egyet tudtam érteni, de az egész diktatúrát elutasítottam. Minket, mérnököket tekintett a hatalom az értelmiségen belül a legtöbbre, amely némiképp erősítette is az öntudatunkat, a miénk volt a legnagyobb egyetem 16 ezer hallgatóval. Annak ellenére, hogy egy héttel a forradalom kitörése előtt a szegedi jogi karon fogalmazták meg az első 12 pontot, mi, műszakisok voltunk az események elindítói. Akár egy tengerár, egyetlen éjszaka alatt összedöntöttük a fennálló rendszert.

A halálra várva

K: Mi volt az ön főbenjáró bűne, amivel úgymond kiérdemelte a halálbüntetést?

MI: Tulajdonképpen a november 4-e előtti szerepemért kaptam volna 6 évet, mert részt vettem az egyetemi megmozdulásokban, a Nemzetőrség szervezésében. Az igazi „nagy bűnöket” november 4-e után követtem el, amikor több ezer emberrel együtt nem akartam tudomásul venni, hogy elbukott a szabadságharcunk, amiben az is közrejátszott, hogy nyugatról folyamatosan biztattak bennünket. Elindítottunk egy hatalmas ellenállást, az ország minden üzemében megalakultak a munkástanácsok, amelyek központi szervei kemény tárgyalásokat kezdtek Kádárékkal és a szovjet kormánnyal is, míg a dolgozók sztrájkoltak. Nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok láncolata jött létre néhány nap alatt, Kodály vezetésével megalakult az Értelmiségi Tanács. A forradalom kitörésének hófordulóján, november 23-án délután 1 és 2 óra között kiürültek az utcák, az emberek mécseseket gyújtottak az ablakokban. Én a nemzetőrök munkájának koordinálásában vettem részt egészen ’57 januárjáig, amikor Bécsből kiderült, hogy semmi reményünk nincs a külföldi segítségre; ekkor föloszlattuk a szervezeteinket.

K: Meglepte az ítélet?

MI: Nemcsak engem, hanem a társaimat is, hiszen rám nem bizonyítottak fegyveres harcot, csak összeesküvést. A bíró mégis engem ítélt a legveszélyesebbnek, fölhozva konok kitartásomat, hogy az utolsó pillanatig folytattam a szervezkedést, amiből annyi volt az igaz, hogy a nemzetőrség föloszlatása után segítettem azon tagjaink külföldre szökését, akiket már keresett a rendőrség. Tucsek bíró egy elmebeteg, szadista ember volt, aki fölrótta nekem a tárgyaláson való renitens viselkedésemet, ordítozott velem, bilincsbe veretett, mikor a társaim védelmére keltem. Végül is hatunkat ítélte halálra, a legkisebb általa kiszabott büntetés 10 év volt.

K: Volt realitása, hogy végre is hajtják a halálos ítéletét?

MI: Komoly realitása volt. Az ítélethirdetést követően elvittek minket a Gyűjtőfogházba, melynek volt egy külön helyisége, az úgynevezett kisfogház, amely ma emlékhely, ahol levetkőztettek meztelenre, rabruhát kaptunk, és betettek bennünket a halálos zárkákba.
Angyal Istvánnal kerültem egy zárkába, aki akkor már halálraítéltként ott volt. Megölelt, majd azt mondta, törődjek bele a sorsomba, nemrég végeztek ki valakit, aki negyedannyit sem csinált, mint én. Életem legnehezebb, egyben legnemesebb szakasza volt az a 9 hónap, mely a halálos ítélet és az életfogytiglanra változtatás között eltelt. Ezalatt mintegy 70-80 embert végeztek ki. Míg várakoztunk, szép lassan elszakadtunk a valóságtól, szinte átszellemültünk. Kértem Szentírást, papot is, de kiröhögtek.

K: Azért az életfogytiglani szabadságvesztés sem tűnik túl jó perspektívának.

MI: Akit arra ítéltek, az akkori szabályok értelmében 15 év múlva volt feltételesen szabadlábra bocsátható. Eleinte persze azt sem tudtam fölfogni, hogy életben hagynak, ez csupán akkor tudatosult bennem, mikor átszállítottak a váci börtönbe.

Hősből ellenség

K: Ugorjunk egy nagyot az időben. A rendszerváltás után hogyan fogadta a kifütyülését az ’56-os megemlékezésen, illetve azokat a hangokat, melyek azóta is megkérdőjelezik a forradalom és szabadságharc alatti szerepvállalását, illetve az azt követő kálváriáját?

MI: Nagyon fájt, de aztán elgondolkodtam: Hogyan lehet az, hogy 10 évvel a fordulat után fütyülnek ki, és nem rögtön a rendszerváltáskor? Addig mindenütt nagy tisztelettel fogadtak. Csakhogy 2000-ben a legnagyobb politikai erőnek érdeke lett, hogy mindenkit mozgósítson maga mellett, és ellenségképet alkosson. Az eset után televíziókba hívtak, ahol megnézhettem a helyszínen készült vágatlan felvételeket: biztos, hogy szervezett provokáció áldozata voltam. Komoly veszélynek gondolom, ha a politika ilyen eszközökhöz folyamodik. ’98-tól elszabadult egy gátlástalan politizálás, melyet ma is gyakorol a Fidesz. Viktorék még a régi rendszer termékei; annak ellenére, hogy szembefordultak vele, máig hordozzák a terheit.
Nagy tévedésünk volt, hogy úgy gondoltuk, ha formálisan megalkotjuk a demokratikus játékszabályokat, akkor minden rendben lesz. A rendszerváltás jogilag meg is történt 1-2 év alatt, a gazdasági 10-15 év alatt, viszont az emberek lelkében és szellemében bekövetkező változás már generációs kérdés.

Ez az írás 2006. jnauár 23-án már megjelent honlapunkon.


A FÓRUMHOZ katt ide
Az Eseménynaptárhoz katt ide!
Ha írni szeretne nekünk, vagy hozzászólna! Katt ide!

8154

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Arcél - kortársaink arcképcsarnoka:
Tudással fölvértezve zuhanni a zenébe


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds