2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472807
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on December 01, Wednesday, 14:00:00
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Jövőnk – Most
Konferencia a romák fölzárkózási lehetőségeiről


Hozzászólás


A magyarországi roma kisebbség és az Egyesült Államokban élő afro-amerikaiak helyzete, sorsa annyira különböző, hogy nem hasonlítható össze, mégis fontos áthallásokat, analógiákat találunk.

A romák Magyarországra békésen vándoroltak be, és a közép- s újkor folyamán a helyüket is megtalálták a társadalmi munkamegosztásban. Ez a harmónia mostanára fölborult: a hagyományos mesterségekre nincs igény, s a képzetlen roma munkaerő kiszorult a munkaerőpiacról. A fölöslegessé, sőt terhessé vált idegen kultúrájú népcsoporttal szemben a többségi társadalom egyre elutasítóbban viselkedett. A békés együttélésből rasszizmus, kirekesztés, bűnbak képzés és masszív romagyűlölet lett. Ez ellen a tarthatatlan állapot ellen voltaképp se a roma kisebbség se a többségi fehér magyar társadalom nem tett és ma sem tesz semmit. (Semmi igazán hatékonyat.)

Az afrikai etnikumot viszont erőszakkal hurcolták be Amerikába a fehérek – rabszolgának. Lelkiismeretük megnyugtatására kitalálták a rasszizmust, mondván: a fekete faj nem teljes értékű ember, vagyis nem Isten ellen való vétek úgy bánni vele, mint az állattal. De később a feketék diszkriminációjának falait két oldalról kezdték bontogatni: a fekete kisebbség és a fehér többség oldaláról is.

Egy elnyomott népréteg fölszabadulási és polgárjogi törekvéseit nem kell magyarázni – azok természetesek. A fekete egyházak, a baptista, metodista, pünkösdista gyülekezetek, az itt működő fekete lelkészek nem csak a szentírásra, nem csak imádkozni és énekelni (aztán zenélni) tanították meg az afrikaiakat, de a fehér társadalom civilizációs normáira is. Megtanultak tisztálkodni, öltözködni, választékosan beszélni, alapfokon írni-olvasni, s megtanulták a jómodort. Azonkívül azt, hogy Isten szemében minden ember egyenlő, vagyis emberi öntudatot. És főképp ambíciót tanultak. Ha ők is Isten gyermekei, mint a fehérek, ha ők is annyit érnek, mint a fehérek, akkor mindenben föl tudnak nőni a fehérek szintjére.

Ilyen közösségformáló gyülekezeteik a magyar romáknak sajnos nincsenek, és nem is voltak.

A fehérek (az Államokban) pedig rájöttek először arra, hogy a rabszolgaság nem kifizetődő, akadályozza az ipari fejlődést. Nagy és véres polgárháborúban az iparosodott Észak legyőzte a feudális, földművelő Délt, és fölszabadította a rabszolgákat. De a faji megkülönböztetés patologikus ideológiája megmaradt.

Második lépésben a fehérek fölismerték, hogy a „négerkérdés” sokba kerül. A fekete gettók képzetlen, nyomorgó munkanélkülijei nem hajtanak hasznot, ellenben a többségi társadalom sokat kénytelen költeni a fékentartásukra (rendőrség, börtönök) és a segélyezésükre. Ha nincs „négerkérdés”, ha az afro-amerikaiak zöld utat kapnak a polgárosodás felé, hamarosan adófizető polgárokként a társadalom hasznos tagjaivá válnak. A munkáltatható rétegek bevonása a termelésbe elősegíti a növekedést.

Ettől még mélyek maradtak a rasszizmus gyökerei, de az erkölcsi tényezők mellett a pragmatikus, gyakorlati érdekek érvényesülése elősegítette a faji megbékélést, és a másság elfogadását mindkét népcsoport számára.

A magyar nem-roma, „fehér” társadalom nem jutott el idáig, ma is a bűnbak-keresésnél, a diszkriminációnál, sőt a faji gyűlölködésnél tart. Igaz, a romákból is hiányzik a polgárjogi öntudat, a felzárkózás ambíciója. De az afroamerikai egyházi gyülekezetek mintájára megvalósuló, roma templomok és gyülekezetek híján a cigányoknak nem is volt honnan tanulniuk.

A jövő útja a felzárkózás. Ennek két oldalról kell elindulnia.

A magyar társadalomnak föl kell ismernie, hogy képzetlen munkaerő nem igazi tartalék, hanem teher a társadalom nyakán. Ahogy Amerikában is.

A képzetlen munkaerő újratermeli önmagát, a nem alkalmazható munkanélkülieket, a nyomort, műveletlenséget, a devianciát, betegséget, az egész társadalmat fenyegető biológiai és mentális fertőzésveszélyt. Talán éhséglázadást is előidézhet – bár egy bizonyos szintnél nyomorultabb népesség lázadni sem bír.

Viszont az biztos, hogy újratermeli a romaellenes előítéleteket, megkülönböztetést, a gyűlöletet, ami, mint ördögi kör, tovább rontja a fölzárkózás esélyeit.

A képzetlen munkaerő fölösleg nem szolgálja a fejlődést, a növekedést. A tőke nem ruház be ott, ahol nem talál képzett, használható munkaerőt.

A szórakoztató iparba, a szépségiparba, a prostitúcióba történő beruházás kétségkívül gyorsan térül meg, csakhogy nem szolgálja az ország érdekeit.

Ellenben – ha a fehér társadalom fölfogná, hogy az a beruházás, ami a képzést, tanítást, fölzárkózást szolgája a leghatékonyabb, nem habozna a ma két éves borsodi romagyerek taníttatásába beruházni, mert az tizenhat-húsz év múlva – az egésztársadalom javára – sokszorosan megtérül.

(Az sem mellékes, hogy a cigány lakosság nem muzulmán. Nem kell félni attól, hogy velük terroristák jelennek meg az országban.)

A másik oldalról mi a romák teendője ebben a folyamatban? Pontosabban mi a roma értelmiség föladata, mert csak ők képesek irányítani a magyar cigányságot.

Pótolniuk kell mindazt, amit az afroamerikaiaknak az egyházi gyülekezetek és a polgárjogi mozgalmak megadtak. A romák emberi és etnikai öntudatát föl kell ébreszteni. Meg kell értetni a roma tömegekkel, hogy a fölzárkózás nem jelent asszimilációt, önfeladást. Hogy az ősi, migrációs szokások szerint a 21. század Európájában már nem lehet létezni.

Föl kell éleszteni a romákban az érvényesülési ambíciókat, s ezzel együtt a tanulási kedvet, mert a tanulás az érvénysülés egyetlen lehetséges útja.

Van-e ebben a folyamatban szerepük a humán tudományoknak, egyszerűbben: a kultúrának? Nagyon is!

Az, hogy az egyén (vagy egy népcsoport), esetünkben egy-egy roma fiatal, lány és fiú fejlődése, beilleszkedése miképpen függ össze a tudása gyarapításával, az nem kérdés. Kérdés viszont az, hogy mindez miképp függ össze a kultúrával? Kulturális ismereteivel és a saját kulturáltságával. Van-e közük egymáshoz egyáltalán, befolyásolhatja-e egy népcsoport kulturális állapota a gazdasági, politikai, tudományos tevékenységét, eredményeit? Esélyeit a munkaerőpiacon. Lehet-e hatással az egyén vagy egy szűkebb közösség tudományos és a technikai eredményeire, fölzárkózásának folyamatára a szűken értelmezett kultúra? A versek, a regények, a színház, a hangversenyek, a mozik (a televízió), a média, az irodalom, a könyvtárak, múzeumok, egyéb közgyűjtemények?

Általánosítva a kérdést: befolyásolja-e egy társadalom hangulatát, jövőképét, munkakedvét, alkotókedvét, észjárását, innovációs késztetését, egy népcsoport átlagos IQ-ját és EQ-ját, a családi kötelékek erejét, a közösség demográfiai aktivitását, baleseti statisztikáját, bűnözési statisztikáját, egészségi állapotát, a várható átlagéletkort a kultúrája? Abszolút befolyásolja, mert a felsoroltak a tágan vett kultúra részei, ha nem is ezekkel a tényezőkkel foglalkozik a kultúrpolitika. Igenis kultúrpolitikai kérdés, hogy milyen emberi, közösségi, empatikus vagy érzéketlen, közönyös vagy aktív magatartást sugároz a közösség művészete, a média és az ezek által befolyásolt közszellem?

Vagyis a roma fiataloknak nem elég elsajátítaniuk a NAT ( nemzeti alaptanterv) ismeretanyagát. Annál sokkalta többet kell birtokolniuk. A saját népi kultúrájuk mellett az egyetemes magyar kultúrát, és a világ kultúrájának fontosabb eredményeit, csak így érhetik el, hogy a fehér lakossággal egyenlő esélyeik legyenek.

A romák sehonnan sem fogják ajándékba kapni az esélyegyenlőséget. Annyi segítséget sem fognak kapni az elmaradott magyar többségi társadalomtól, amennyit a saját érdekeiket fölismerő amerikai fehérektől kaptak az afroamerikaiak. A romáknak elszánt, szívós küzdelemben ki kell az esélyegyenlőséget harcolniuk.

Az afroamerikaiak is a kultúrával indítottak. A templomokban megtanulták, hogyan lehet az Afrikából hozott dallam- és harmóniavilágot, a szinkópás ritmikát a helyben talált, európai, gregorián alapú egyházi zenével párosítani. Így született a spiritulálé, a gospel és a blues; ezek nyomán pedig a jazz. Az első színesbőrű „polgárok” a jazz zenészek, énekesek, a színészek, a táncosok, vagyis a művészek voltak. És a sportolók.

Ugyanez lehet a magyar cigányság útja is, csak a zenében a magyar mulatozókat kiszolgáló kávéházi-kocsmai „cigányzene” helyett a saját folklórjukat kell megtalálniuk és földolgozniuk. El kell felejteni a fehérek bohócát, a „népszínmű-cigányt” (lásd: Győzike). A saját etnikai művészetük vállalása mellett tovább kell lépni az egyetemes magyar- és világirodalom, zene-, képzőművészet stb. felé. És meg kell hódítaniuk a tudományt a matematikától az orvostudományokon át a közgazdasági- és politika tudományokig.

A szegregáció nélküli iskolai oktatás mellett (mert azt nem lehet megúszni!), roma szervezetek belső „népművelés-rendszerű”, szabadiskoláiban kell a roma fiatalnak eljutnia oda, hogy egyenlő eséllyel indulhasson versenybe a nem-roma magyar fiatallal.


9030

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.00 Seconds