2018 January 23, Tuesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
19472830
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Kertész Ákos: Szabadegyetem
Posted on December 09, Thursday, 10:30:00
Topic: Itt és most - közérdekü írások
Ebben a rovatunkban az ifjaknak tanulni, tapasztalatot szerezni, idősebbeknek nosztalgiázni, továbbgondolni, vitatkozni, valamennyiünknek eligazodni korunkban, adjuk közre rendszeresen Makra írójának gondolatait.
Főszerkesztő


Játsszunk igazságosztást!

Merthogy a valóságban, ugye, nem olyan egyszerű. Jog és igazság nem mindig fedi egymást, az igazság erkölcsi fogalom és mint ilyen sokértelmű. De a jog: tudomány. Konkrét és pontos kell legyen. Egyértelmű és egzakt. A tudománynak személytelennek kell lennie. Kétszer kettő nem azért négy, mert a Tanár úr mondja, ha maga a Király állítja, hogy kétszer kettő öt, kétszer kettő akkor is négy.

Csakhogy a jogalkalmazás már nem tudomány, hanem embereken, személyeken múló gyakorlat. Nem mindig objektív, sokszor elfogult. Szubjektív.

Már Dürrenmatt is gondolt arra, hogy az igazi nagy pereket le kellene játszani. A játék, játék, elvben nem kötelez semmire. Csak megmutatja. Mit is? Az igazságot. Azt ne kérdezze a nyájas Olvasó, hogy kell-e nekünk az igazság, mert nincs rá egyértelmű válaszom. Van akinek kell, van, akinek nem kell. Aki tud kezdeni valamit az igazsággal, annak kell! Aki nem tud kezdeni vele semmit, annak talán jobb az illúzió… Az a kérdés, változtatni akaró emberek vagyunk-e. Aki nem nyugszik bele a végzetbe, aki nem rest küzdeni, annak szembe kell néznie az igazsággal. Az orvos sem tud gyógyítani pontos diagnózis nélkül. De akinek így is jó, azt ne izgassuk föl…

Európa egyik legnagyobb filozófusa, a mélyen pesszimista Madách azt mondja: „A lét küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.” De Európa java, a bátrak, a kezdeményezők, akikben volt kurázsi, akik nem fogadták el a szolgaságot, nekivágtak az Óceánnak, hogy egy szabad hazát teremtsenek maguknak az Újvilágban. Az amerikánusok nem fogadhatnak el ilyen mélakóros európai igazságokat, hogy az ember célja a küzdés maga. Marhaság! A küzdés célja mi lehet más, mint a győzelem?!

Európa vereségek ezreinek emlékét cipeli magával, mint púpot a hátán. Az európai ember szkeptikus. Annyi hiábavaló küzdelmet látott, annyiszor látta már a JÓ, a MORÁL, a TISZTESSÉG bukását, hogy csoda, ha még egyáltalán föl bírja emelni a fejét. Sokszor aggódunk, hogy nincs jövőképünk. Én félek, hogy a baj mélyebb és alapvetőbb. Jövőtudatunk sincs… Hogy miért nem adjuk meg magunkat? Talán makacsságból. Mert az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Mert a fák is állva halnak meg. Mert

Ott essem el én a harc mezején,
Ott folyjon ki ifjúi vér a szivembül!

Legalább…

Sokszor leírtam már, hogy Spielbergnek, aki az amerikai néző számára akarta megmutatni, mi volt a Shoa, meg kellett találnia a Holokauszt egyetlen pozitív történetét, a Schindler esetét a munkásaival. Andrzej Wajda Csatornája, ahol valamennyi varsói fölkelő az utolsó szálig (igen, AZ UTOLSÓ SZÁLIG) meghal, Amerikában nem kaphatott Oscart. De ha kapott volna, a nézőt akkor se lehetett volna kötéllel sem berángatni a moziba. Ez a jelenség nem negatív és nem pozitív. Ez van.

*

Amerika más. Ott is hömpölyög a bulvármédia csatornáiban a lélekfertőző kultúrmocsok. De van igazi sajtó is. Jelentős, tekintélyes, elnökbuktató hatalommal. Azt is a tőke irányítja, de a helyi tőke. (A mi nagy lapjaink olyan külföldi tőkeérdekeltségek kezében vannak, melyek semmit sem tudnak, de nem is akarnak tudni a magyar viszonyokról. Az a külföldi tőkés nem finanszíroz semmiféle tényfeltáró újságírást, mert sokba kerül, eredménye bizonytalan, és a német vagy francia tőkést különben sem érdeklik a magyarországi tények. Csak a profit. A profit meg akkor áramlik, ha nyugalom van)

Robert Redford, a Kondor három napjában, két CIA szervezet rivalizálása közé kerül. Véletlenül marad életben, amikor a Cég egyik csoportja kiirtja a másikat. (Ő éppen leugrott szendvicsekért a drog-store-ba.) Menekül. Csak az biztos, hogy meg akarják ölni, de nem tudja kik és miért? Lassan aztán kezdi fölfogni a helyzetét, és akkor menekül meg, amikor belép egy nagy sajtóbirodalom szerkesztőségének ajtaján, mert tudja, hogy a média megvédi. Tessék végiggondolni, hogy történne ez nálunk…

A Washington Post megbuktatta Amerika egyik legkiválóbb elnökét, Nixont. Csak azzal, hogy a riporterei utánajártak, kinyomozták és az amerikai olvasó elé tárták a tényeket. Nixon igazi bűne nem is az volt, hogy az emberei betörtek az ellenzék adatbázisába, hanem hogy ő le akarta tagadni, mert ki akarta húzni az embereit a slamasztikából. (Ha úgy tetszik, abba bukott bele, hogy szolidáris akart maradni a híveivel.) De az amerikai nép ezt úgy fogta föl, hogy az elnök hazudott. Nekünk. A nemzet pofájába bele! Clinton is majdnem ebben törte ki a bokáját. Nem az volt a fő bűne, hogy viszonya volt Monica Lewinskyval (…hát istenem…!), hanem , hogy le akarta tagadni. Csak a töredelmes beismerő vallomás menthette meg. Az amerikai elnök lehet idióta, drogos, dislexiás (pech! – rosszul választottunk…) de az amerikai népnek nem hazudhat.

Elvileg…

*

Nekünk a bolsevista jogtiprások idején leginkább a jogállam hiányzott. Hát jogállamot csinálni nem nagyon sikerült, mert a jogászok bújócskát játszanak a paragrafusok kacskaringói között, és miközben látszatra minden jogszerű, az igazságot senki nem tudja. Az igazság pletyka-szinten létezik. Szóbeszéd. Csiripelik a verebek. Valakitől tudom, halálbiztos, de nem mondhatom meg, kitől… És egyetlen „botránynak” sem járt még utána sem a bűnüldözés, sem az igazságszolgáltatás. Az olajbotránytól a brókerbotrányig, a borhamisítástól a sorozatos székházbotrányokig, az ügyesen elkerült közbeszerzési pályázatoktól az Ezüsthajó- ás a Millenáris botrányokig, a négyes Metrótól az autópálya ügyekig, a sportcsarnoktól a Vegyépszerig…

Egyrészt fölsorolni sem tudom, másrészt azt sem tudom, mi számít botránynak, mi számít bűnügynek, mit oldottak meg, mit nem, csak azt tudom, hogy a választópolgárnak nagyon rohadt a közérzete, de ettől, úgy tetszik, még vígan van a politikai elit. Innen alulról, a lakótelepi panellakó lumpen békaperspektívájából úgy látni, mintha ismét érvénybe lépett volna a monarchiabeli életbölcsesség: leben und leben lassen, stehlen und stehlen lassen.

Ha egyszer a lenyúlás jogszerű, ha adófizetők milliárdjai tűnhetnek el bizonyos zsebekben úgy, hogy se a nyomozó, se az igazságszolgáltató ágazat nem tud számon kérni semmit, akkor a nyomozást a tényföltáró riportereknek kellene lefolytatniuk, és bírósági eljárás helyett majd ítél a figyelmes olvasó. Az ilyen ítélet persze nem hajtható végre, mert virtuális, a szavazó mégis megkönnyebbül tőle. Nem úgy, mint a parlamenti vizsgálóbizottságok sorozatos kudarcaitól, mert az egy Tocsik Márta ügyét vizsgáló bizottságon kívül minden bizottság közröhejbe fulladt. A megfigyelési botrányt kivizsgáló bizottságtól kezdve, az olajbizottságon keresztül az ügynökbizottságig, mind!

Csakhogy az tényföltáró riportokhoz dörzsölt detektívek képességeivel rendelkező rámenős újságírók, tudósítók kellenek. És pénz. Sok pénz, már csak a napi költségek fedezésére is. Egy nagy sztorihoz, ami nagy megbecsülést (és bevételt) hoz a lapnak, sok ember szívós, összehangolt és sokszor hosszadalmas munkája szükséges, ez pedig nincs ingyen. És a riporter kockáztat, sokszor az életét kockáztatja. Erős bástyaként mindenre elszántan mögötte álló főszerkesztőre van szüksége. És egyfajta népi közmegegyezésre. Hogy a munkáját végző riportert ugyanúgy nem akadályozzuk, mint a nyomozást végző rendőrt. És a riporterre ugyanúgy nem lövünk, mint a szolgálatban levő rendőrre. Ez azonban Magyarországon csak álom. Marad a Dürren-matt-i megoldás: a nagy pereket le kell játszani.

Valahol, a fiktív világban. Színpadon, regényben, filmvásznon. A fikció, ha a szerkezete a valóság szerkezetének megfelel, ugyanúgy hat a szemlélőre, mint a valóság maga. Ha elolvasok egy nagy író tollából valamilyen hitelesnek, valóságosnak ható, kitalált történetet – igazi hús vér szereplőkkel, a valóságot pontosan mímelő helyzetekkel –, az olyan, mintha a történetet magam éltem volna át. És minél több életet bírok megélni a magam élete mellett, annál több tanulságot raktározhatok el belőle, ami majd dönteni segít kiélezett helyzetekben. Mi másra lenne jó az élet fiktív ábrázolása, ha nem erre?

Ja, de ehhez hinni kell valamiben. Minimum abban, hogy az egész emberi történelemnek, úgy ahogy van, mégis lehet valami tanulsága, ami több a semminél. Több annál, mint hogy: „Ember küzdj és bízva bízzál!” Ami, valljuk be, a ravaszdi Madách Imre úrnak Ádám számára igencsak nehezen értelmezhető slusszpoénja a Lucifer által vázolt történelmi perspektíva láttán.

Igen? Akkor miért nem tesszük? Magamat kérdem: miért nem teszem?!

Hétért – magamat kérdem –
adsz-e hatot?
Játszom. Azé az érdem,
ki játszhatott.
Lehet, hogy elfáradtunk.

Lehet, hogy nem is a hit fogyatkozott meg bennünk… csak a remény.

*

Hogy micsoda pesszimista egy alak ez a Kertész! Ha nem tud mást, csak lelombozni az embert, fogja be a száját.

Na jó. De azért mentségemre:

Harminckét évvel ezelőtt írtam egy regényt, amelynek a hőse öngyilkos lett. Sokan bíráltak érte, azt mondták, pesszimista vagyok. Én meg író-olvasó találkozók százain magaráztam, hogy pesszimista író nincs. Aki pesszimista, fölköti magát. De aki írásra adja a fejét, vagyis a társadalom kommunikációs csatornahálózatára föltesz egy üzenetet, annak hinnie kell, legalább abban, hogy ez az üzenet fontos. Hogy egyszer eljut valakihez, aki rábök a homlokára, és azt mondja: nicsak! Ennek igaza volt.

Ha Makra megalkuszik, ha kibékül, ha kezeli a problémát, ha megoldja, az olvasó ásít, és azt mondja, no, ez is megvolt, becsukja a könyvet, elalszik, holnapra elfelejti. De így dühöng, és azt mondja, miért kellett ennek a pasasnak (már egészen megszerettem) meghalnia. Hát micsoda világ az, ahol ilyen klassz manusok, mint ez a Makra öngyilkosok lesznek?! Hát ez egy szar világ! Hát ezen változtatni kell!

És az emberek megpróbálták, és a világ változott is. Nem eleget. Keveset. De abban a kevésben, a Makra halála is benne van. A Makra Ferenc áldozata…


9703

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Itt és most - közérdekü írások
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Itt és most - közérdekü írások:
Vita a szexuális tévéműsorokról


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.02 Seconds