2018 April 25, Wednesday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20210302
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Nyugdíj: Nyugdíj, nyugdíjreform (3.rész)
Posted on December 10, Friday, 13:30:00
Topic: Háttér - információk, tények
Több millió embert közvetlenül, közvetve mindannyiunkat érintő fogalmak, mégis: ismereteink meglehetősen hézagosak mindkettőről. Ezt igazolják a Klubhálóhoz érkezett jelzések, kérdések. A helyzeten némileg javítandó szemlézzük e témáról a honi médiát, kisebb-nagyobb rendszerességgel (az ütem sajtófüggő: csak abból tudunk válogatni, ami megjelent. Találatainkat olykor teljes terjedelemben, máskor részleteket kiemelve adjuk közre, minden kommentár nélkül - azt meghagyjuk olvasóinknak. Ezen a helyen közöljük a Pallas Páholyban a témával kapcsolatban elhangzottakat is.


A lakosság nagyobb része nem értett egyet a magán-nyugdíjpénztári befizetések átmeneti visszatartásával, és a legtöbben egy vegyes, egyéni számlavezetést is biztosító nyugdíjrendszert tartanának ideálisnak – derül ki abból az országos reprezentatív felmérésből, amit november közepén, még az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépés szabályainak bejelentését megelőzően készített a Medián a HVG megbízásából - olvasható az intézet honlapján.

A válaszadók legnagyobb része (84 százalék) értesült arról a kormányzati intézkedésről, amely novembertől 14 hónapra az állami nyugdíjkasszába irányítja át a magánpénztári befizetéseket, ám a megkérdezettek relatív többsége (49 százalék) ezt nem helyesli. Még a Fidesz szavazói között is alig voltak többségben azok, akik a döntést legalább részben támogatják. Azt pedig már a válaszadók több mint héttizede elutasítaná, hogy ez az intézkedés ne csak 14 hónapra, hanem esetleg három-négy évre szóljon.

Bár a befizetések visszatartását a kormány a nyugdíjkassza hiányával indokolja, a lakosság a probléma kezelésére inkább a korkedvezményes és rokkantnyugdíjazás szigorítását támogatná. A magánnyugdíjpénztárak megszüntetését és a befizetések állami kasszába helyezését mint lehetőséget a válaszadók nem utasítják el olyan mértékben, mint a korhatár vagy a nyugdíjjárulék emelését, de összességében a többség inkább nem ért vele egyet (a diplomások, értelmiségi és szellemi foglalkozásúak, valamint a jelenlegi pénztártagok az átlagosnál is határozottabban elutasítják ezt a javaslatot).

Pedig a lakosság is érzékeli, hogy a nyugdíjrendszeren sürgősen javítani, változtatni kellene, ugyanis a válaszadók szerint az állam a különböző szakterületek közül éppen a nyugdíjak témájában működik a legrosszabbul. Igaz, a nyugdíjrendszer értékelése már négy évvel ezelőtt, 2006 nyarán sem volt kimondottan jó, de akkor még a közepeshez közelített (a lakosság jobbnak értékelte, mint az egészségügy vagy a munkanélküliek támogatásának témáját). Ráadásul míg a rendszert közvetlenül megtapasztaló társadalmi csoport értékelése 2006-ban nem tért el a lakossági átlagtól, most számottevően rosszabb annál: minden negyedik nyugdíjas a legrosszabb „osztályzattal” fejezte ki elégedetlenségét.

Az aktív korú lakosság ismeretei ugyanakkor továbbra is hiányosak az eddigi (valóban eléggé bonyolult) nyugdíjrendszer terén. A legfeljebb 60 éves válaszadók kevesebb mint négyötöde (78 százalék) tudta, hogy a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját az állam a mostani dolgozók járulékából fizeti. Bár a kötelező magán-nyugdíjpénztárakról az aktív korban lévők döntő többsége (95 százalék) hallott már, az ezzel kapcsolatos ismereteikben vannak még hiányok. Csaknem minden harmadik válaszadó nem tudott róla, hogy az eddigi rendszer szerint a magánnyugdíjpénztárak tagjai a társadalombiztosítástól is jogosultak nyugdíjra, és a magán-nyugdíjpénztári tagok körében négy év alatt csak kismértékben (77-ről 82 százalékra) nőtt azok aránya, akik tudták, hogy a pénztári számlájukon összegyűlt pénz halálozás esetén örökölhető.

A kérdezést megelőző hetek kormányzati kommunikációja ellenére a többség (57 százalék) helyesli, ha a nyugdíjrendszerben magánnyugdíjpénztárak is működnek a társadalombiztosítás mellett, és ehhez hasonló (58 százalék) azok aránya, akik szerint az a jó, ha a nyugdíjak kiszámítása során van lehetőség egyéni számla vezetésére is. Ez összesítve azt jelenti, hogy a legtöbben egy olyan nyugdíjrendszert tartanának megfelelőnek, amelyikben vannak magánnyugdíjpénztárak, és figyelembe tudják venni a nyugdíjasok saját korábbi befizetéseit is: 43 százalék, vagyis az érdemi válaszadók fele ezt részesítené előnyben, közel két és félszer annyian, mint akik a tisztán állami, felosztó-kirovó rendszer hívei (18 százalék). Még a nyugdíjasok között is a vegyes, egyéni számlás rendszerrel egyetértők vannak a legtöbben (35 százalék), bár ez a csoport támogatja a legnagyobb arányban a már megszokott állami nyugdíjrendszert (24 százalék) is. És bár a pártpreferencia hatása ebben a kérdésben is kimutatható, még Fidesz szavazói körében is azok vannak a legtöbben, akik egyéni számlavezetést garantáló, vegyes rendszert szeretnének (37 százalék).

Mivel az adatfelvétel időpontjában még nem volt ismert a kormány azon terve, hogy a magánpénztáraknál maradók súlyos hátrányba kerülnek az állami rendszerbe visszatérőkkel szemben, az akkori válaszok alapján nem lehet megmondani, hogy a pénztári tagok jelenleg hogyan vélekednek az állami rendszerbe átlépésről. Az azonban elmondható, hogy november közepén még a tagok jelentős része (45 százalék, a kérdésre válaszolni tudók közel hattizede) inkább azt tartotta valószínűnek, hogy a magánpénztárnál marad. Jellemző azonban, hogy a pártkötődés hatása még az ilyen, évtizedekre szóló anyagi döntés mögött is megjelenik: a kormánypárti szavazók már ekkor is az átlagosnál nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy átlépjenek az állami rendszerbe, bár ezt közülük is csak 45 százalék tartotta biztosnak vagy legalább valószínűnek. A pénztártagok ekkori kifejezett maradási szándékát ugyanakkor részben az is indokolta, hogy bár 2006 óta számottevően csökkent az elégedettség a magánpénztárakkal, az időközben bekövetkezett gazdasági válság ellenére jelenleg is a tagok több mint hattizede elégedett a választott pénztára működésével.

Meg kell jegyezni azonban, hogy nyugdíjrendszer második pillérének megszüntetése számos kormánypárti szavazót is érint, ugyanis a magánpénztári tagok több mint négytizede a Fidesz támogatója (ez a pénztárakat tömörítő szövetség adataival számolva nagyjából 1,25 millió Fidesz-szavazót jelent), míg az MSZP és a Jobbik támogatóinak aránya ebben a körben 12-12 százalék.

A felmérést 2010. november 12-e és 16-a között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 1200 felnőtt megkérdezésével. A minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
zipp.hu, december 4.

A cselekvési autonómiát és az emberi méltóságot is korlátozza a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése az MSZP szerint. Erről Korózs Lajos, az ellenzéki párt elnökségi tagja Kormos Katával, a párt szóvivőjével tartott közös sajtótájékoztatóján beszélt szombaton, Budapesten.

Kormos Kata ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialisták szerint a kormány inkorrekt helyzetet teremtett azzal, hogy szinte lehetetlenné tette a magánnyugdíjpénztári tagság megtartását. Az MSZP szóvivője felszólította a kabinetet, tegye lehetővé, hogy a 8 régiós központ mellett az okmányirodákban is lehessen nyilatkozni a pénztári tagságról.

Kormos Kata számításai szerint január végéig összesen 35 munkanap áll a pénztártagok rendelkezésére, hogy nyilatkozzanak. Kormos Kata hozzátette: ha minden régiós központban 3 ügyintéző fogadja a maradni szándékozókat, és 2 perc alatt végeznek minden ügyféllel, akkor is csak 201 ezer pénztártag ügyeit tudják kezelni a 3 millióból. A kormány ezzel bünteti azokat, akik élni kívánnak a szabad pénztárválasztás jogával - tette hozzá az ellenzéki párt szóvivője.

Korózs Lajos, az MSZP elnökség tagja azt mondta, hogy a kormány a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntésével korlátozza a cselekvési autonómiát, az emberi méltóságot és veszélyezteti a szociális biztonságot. A politikus szerint hazugság, hogy az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőknek kiszámítható lesz a nyugdíja. Ezt senki sem tudja garantálni, tehát a befizetett járulékok alapján nem lehet tudni, hogy mennyi lesz a későbbiekben kifizetett nyugdíj. A szocialisták szerint életveszélyes lépés a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése - tette hozzá Korózs Lajos.
hirszerzo.hu, december 4.

A szakszervezeti demonstráción felszólaló szakszervezeti vezetők és képviselők többek között a közszféra jogbiztonságáért, a kiszámítható és igazságos nyugdíj-, illetve adórendszerért, a megélhetést biztosító bérért emelték fel szavukat szombaton.

***

A kormány elkötelezett
Mindent elmond a szombati szakszervezeti tüntetésről, hogy annak szervezői között olyanok is vannak, akik személyesen részt vesznek a nyugdíjakat eltőzsdéző magánpénztárak vezetésében. A kormány elkötelezett az emberek nyugdíjának megvédése és a pofátlan végkielégítések megadóztatása mellett. Az új, arányos adórendszerrel pedig beindítjuk a magyar gazdaság dinamikus növekedését - közölte Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője.

***

Bakos Gabriella, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy vélekedett, nincs jogbiztonság a közszférában, pedig akik 20-30-40 évet eltöltöttek ott, nem foglalkoztak azzal, hogy ki van hatalmon, mindenki csinálta a dolgát. Most nincs stabilitás: indokolás nélküli felmentés, kirúgás fenyegeti őket - jelentette ki.

Papp Zoltán, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének képviseletében hangsúlyozta: a rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem dolgozói nem várnak köszönetet, csak tisztességes munkáért tisztességes bért, mert a hó végén már csak apró csörög a zsebükben. A jogszerűen járó kifizetésekért tömeges pereket kell indítani, egy rendőr élete pedig már két új motorgumit sem ér - mondta, hozzátéve: tiltakoznak a politikai támadások miatt is.

Az egészségügyi rendszernek már csak a romjai léteznek, a rendszerből annyi pénz hiányzik, amit már nem tud pótolni sem az ott dolgozók tudása, sem lelkesedése; a hónap végén nem jut infúzióra, a bérek megalázóan alacsonyak, a szakma elöregszik, mert a külföld elcsábítja a kitűnően kiképzett fiatalokat - sorolta a problémákat Sebestyén Erika egészségügyi dolgozó.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke egyebek között felhívta a figyelmet arra: az oktatási rendszer az elmúlt húsz évben hatszor változott, a mostani ideológia pedig, amit "szemérmesen értékrendnek neveznek", felszámolja az önállóságot, a szülői és tanulói jogokat, hogy mindenki szófogadó, engedelmes alattvalókká váljon. Az új életpályamodellel kapcsolatban megjegyezte: nincs még egy szakma, ahol ennyiszer kellene bizonyítaniuk a dolgozóknak az alkalmasságot.

"Itt vagyunk, mert semmibe veszik jogainkat, és rólunk, nélkülünk döntenek" - mondta Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. Kijelentette: nemet mondanak a szociális és társadalmi párbeszéd semmibevételére, a keresetek vásárlóértékének csökkentésére, a közszféra bérbefagyasztására, az igazságtalan adórendszerre, a hatalmi politizálásra és a félelemre". Igent mondanak azonban a munkahelyekre, a foglalkoztatásra, a tisztességes és mindenki számára elérhető oktatásra, egészségügyre és nyugdíjrendszerre, az igazságos és méltányos bérre, amiből lehet élni és családot alapítani, az olyan szociális ellátórendszerre, amely nem megbélyegzi, hanem segíti az elesetteket, s a valóban együttműködő társadalomra, ahol az azonosságok fontosabbak, mint a különbségek - fogalmazott.

Ördöghné Pataki Etelka, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) nőképviseletének tagja úgy vélekedett, hogy az a kormányzati javaslat, amely szerint a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, diszkriminatív és elfogadhatatlan, mert ha nem a szolgálati viszonnyal számolnak, elvész a tanulásra fordított idő. A javaslatot Mátyás király és a székely lány esetéhez hasonlította, aki "vitt is, meg nem is" ajándékot a királynak. Küzdeni kell a korengedményes nyugdíjért is, hogy ahol a cég ezt is megteheti, a munkavállaló elmehessen korengedménnyel nyugdíjba - hangsúlyozta.

Fodor Rita, a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség elnöke azt kifogásolta, hogy amit a magán-nyugdíjpénztári tagok 12 év alatt összegyűjtöttek, azt a kormány a költségvetési lyukak betömésére használja.

Pataki Péter, az MSZOSZ elnöke kifejtette: mindenki csalódott, mert miközben azt ígérték, hogy biztonságos és élhető Magyarországot hoznak létre, azt tapasztalni, hogy semmi nincs biztonságban. "Nagyon fontos, hogy itt vagyunk, és ennyien, és így vagyunk itt, mert azt kell mutatnunk, hogy nem lehet minket megosztani" - jelentette ki. Arról, hogy a bérmegállapodás aláírása után miért vannak ott, azt mondta: 690 ezer kollégájukról van szó, akiknek egyelőre semmit nem ígértek, csak azt, nem kapnak egy fillért sem, viszont elküldik őket.

A demonstráción bejelentették: több szakszervezet levélben fejezte ki, hogy egyetértenek a magyar szakszervezetekkel és támogatják őket. Az osztrák szakszervezeti szövetség például azt írta: nagy aggodalommal figyeli a magyarországi fejleményeket; remélik, hogy az egyesített európai szakszervezeti mozgalom egyesített ereje végül megálljt parancsol annak, hogy a válság terheit egyoldalúan a munkavállalók és a társadalom szegény rétegeinek vállára tegyék.

A demonstrációt szervező szakszervezetek petíciót fogalmaztak meg a kormányhoz, amely szerint a magyar szervezett munkavállalók többségét tömörítő szakszervezeti konföderációk és a különböző ágazatokban működő tagszervezeteik tiltakoznak a tavasz óta zajló jogalkotási folyamat és kormányzati intézkedéssorozat ellen. A petíciót a kormány nevében Fekete László, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkárságának osztályvezetője vette át.
MTI, december 4.

Selmeczi Gabriella az MR1-Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elmondta, hogy számításaik szerint több mint félmilliárd forint hiányzik a magánnyugdíj-pénztári tagok vagyonából.

Aránytalanul magasnak tartja a magánnyugdíjak működési költségét a nyugdíjvédemi megbízott. Selmeczi Gabriella az MR1-Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elmondta, hogy számításaik szerint több mint félmilliárd forint hiányzik a magánnyugdíj-pénztári tagok vagyonából. Megerősítette, hogy nem kell 16 százalékos adót fizetnie annak, aki az állami nyugdíjpénztárba lép át. Csak akkor kell adózni, ha valaki a nyereségét egy összegben kiveszi a magánnyugdípénztárból.
mr1-kossuth.hu, december 5.

A magán-nyugdíjpénztári tagok többsége valószínűleg magasabb nyugdíjra számíthat, ha visszalép az állami rendszerbe, vannak azonban olyanok is, akiknek az ígért retorziók ellenére is megéri maradni. A pénztárak még a január végi határidő előtt kiszámolják, ki melyikkel jár jobban.

Az egyenlőtlen feltételek miatt ugyan a túlnyomó többség azzal jár jobban, ha visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, ám vannak olyanok is, akiknek megérheti a magánnyugdíjpénztárban maradni. Aki úgy dönt, hogy nem vált, állami nyugdíjra csak akkor számíthat, ha már legalább 15-20 éve dolgozik (előbbi a rész-, utóbbi a teljes nyugdíjhoz kell), jövő év decemberétől ugyanis a maradók szolgálati ideje nem gyarapodik tovább. Ám mivel az utolsó munkával töltött év átlagkeresete az irányadó a nyugdíjszámítás során (a valorizáció miatt), így a szolgálati idő megszerzése még önmagában nem elég érv a magánkasszák mellett.

A szolgálati idő és az életkor mellett fontos szempont, hogy milyen keresettel rendelkezünk, illetve, hogy eddig mennyi megtakarításunk gyűlt össze a magánnyugdíjpénztárban. A magas jövedelműeknek azért érheti meg maradni, mert az állami nyugdíjat degresszív számítás szerint állapítják meg, vagyis az egyre magasabb jövedelemsávok egyre kisebb mértékben számítanak bele a nyugdíjba. Emiatt lehetnek olyanok, akik a kasszáknál gyűjtögetett tízszázalékos befizetéseikkel akkor is magasabb nyugdíjra számíthatnak, ha egy fillért sem kapnak majd az állami rendszerből. Érdemes lehet elgondolkodni a maradáson azoknak is, akik ugyan nem rendelkeznek ennyire kiemelkedő fi zetéssel, de mostanra már egy tekintélyesebb, többmilliós megtakarítás gyűlt össze a számlájukon. Meglepő, de jobban járhatnak a magánkasszákkal azok is, akik eddig csak a minimálbér után fizettek járulékot, de esélyük van rá, hogy a nyugdíjig hátralévő néhány évükben magasabb bért kapnak. Mivel aktív éveik nagyobb részében alacsony volt a fizetésük, így az államtól sem számíthatnak túl sok nyugdíjra, ám ezt még kiegészíthetik a pénztárakban összegyűlt megtakarításaikkal.

– Jelenleg lehetetlen megmondani, hogy kinek érdemes maradnia. Nemcsak azért, mert a számtalan körülmény (életkor, kereset, szolgálati idő, eddig összegyűlt megtakarítás) miatt minden ügyfél helyzete más és más, hanem azért is, mert hiányoznak fontos, részleteket szabályozó kormányrendeletek. Például az, amelynek a szerzett jogokról kell döntenie – válaszolta kérdésünkre Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára.

A szövetség nem tervezi olyan kalkulátor létrehozását, amellyel az ügyfelek az interneten kiszámíthatnák maguknak, hogy érdemes-e maradniuk. Ennek nem is lenne sok értelme, hiszen a többség még azt sem tudja pontosan, mennyi az eddig megszerzett szolgálati ideje, így a számítások pontatlanok lennének – mondja. A pénztárak azonban a terveik szerint elvégzik ezeket a kalkulációkat, és az eredményről – vélhetően levélben – a tagokat is értesítik – tette hozzá.

A nagy többség az állami rendszerből több nyugdíjra számíthat, míg maradni elsősorban a magasabb jövedelmű, jelentős megtakarítást felhalmozóknak lehet érdemes. A főtitkár szerint azonban az egyenlőtlen feltételek miatt dönteni nem is annyira a matematika, sokkal inkább értékválasztás alapján lehet. Ha valaki úgy gondolja, hogy a jelenlegi igazságtalan rendszer nem maradhat fenn hosszú távon, netán azt, hogy húsz vagy harminc év múlva, amikor nyugdíjba megy, az állam már nem lesz képes garantálni a nyugdíját, akkor maradjon a magánnyugdíjpénztárban – fogalmazott Juhász Istvánné. Bár a magán-nyugdíjpénztári tagok nyilván az alapján döntenek majd a „távozni vagy maradni” kérdésében, hogy nekik mi a jobb, azt is érdemes megnézni, az államnak mit jelent, pontosabban jelentett volna hosszú távon a most felszámolásra ítélt rendszer. Az elmúlt napokban komoly vitát kavart a Századvég Gazdaságkutató számítása, amely szerint az állam eddig 500 milliárd forintot bukott a magánkasszák működésén.

Az elemzés szerint 1998 és 2010 októbere között 2500 milliárd forintot folyatott át az állam a magánkasszákba, s ez az összeg a hozamoknak köszönhetően mára nagyjából 3050 milliárdra hízott. Az „átutalt” pénzek miatt keletkezett hiány fedezésére viszont állampapírt kellett kibocsátani, aminek kamatai meghaladták az 1040 milliárd forintot. Vagyis az átfolyatásból az államra rakódó terhek így elérték a 3540 mil liárd forintot, ez pedig közel 500 milliárd forinttal több annál, mint amekkora vagyon most a magánnyugdíjpénztáraknál található.

A lapunknak nyilatkozó, nevük mellőzését kérő elemzők meglehetősen maliciózusan vélekedtek a Századvég elemzéséről. Az egész számítás igen zavaros és erőltetett logikát követ – mondják. Az teljesen világos, hogy ha többletfinanszírozási igény van egy költségvetésben, annak terheit fedezni kell. Ebben a helyzetben is erről volt szó, ebben nincs is vita a szakértők között. Igen ám, de számol-e a kalkuláció az állami rendszerbe időközben visszalépőkkel? – teszik fel a kérdést.

Emlékezetes: tavaly 62 ezer magán-nyugdíjpénztári tag lépett vissza az állami rendszerbe és vitte magával közel 90 milliárd forint megtakarítását is, arra azonban már kevesebben emlékeznek, hogy 1998 és 2009 között csaknem háromszor ennyien tették ugyanezt.

Felvetésünkre hozzátették: a vázolt összevetés más okból sem korrekt. Az állampapírhozamok ugyanis nagymértékben tükrözik a kormány teljesítményét, az országkockázat alakulását, vagyis a befektetőknek az országba vetett bizalmát. Márpedig, ha rosszul teljesített a mindenkori kormány, akkor emelkedtek az elvárt hozamok, ami egyfelől csökkenti a magánkasszáknál lévő állampapírok értékét, másfelől növeli az államra rakódó terheket. E szerint minél rosszabbul „futott” a nemzetközi piacon Magyarország, annál nagyobbá válhatott a magán-nyugdíjpénztári vagyon és az állam finanszírozási költségei közötti különbség. Így most azt mondani, hogy ez az egyik oldalon zavarba ejtően kicsi hozam, míg a másikon roppant súlyos teher, finoman szólva sem elegáns – zárta mondandóját az egyik elemző.
Népszabadság, december 6.

A közszféra jogbiztonságát, kiszámítható és igazságos nyugdíj-, illetve adórendszert követeltek a szakszervezetek képviselői a Roosevelt téri tüntetésen. Pataki Péter a magyar szakszervezetek országos szövetségének azt mondta: ma Magyarországon semmi nincs biztonságban.

"Megfenyegettek, átvertek. Ne tapsoljátok el a magán-nyugdíjpénztári megtakarításainkat. Vagy eszek, vagy törlesztek." Ilyen és ehhez hasonló feliratú transzparensekkel vonultak fel a résztvevők a Roosevelt téri szakszervezeti demonstráción. A Magyar Szakszervezetek elnöke például fideszes ígéreteket tartalmazó lufik levegőbe eresztésével azt az ígért adórendszert búcsúztatta, amellyel mindenki jól jár.

A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség elnöke, Fodor Rita azt mondta: "azt látom, hogy amit 12 év alatt összegyűjtöttünk, a kormány arra használja, hogy az általa okozott lyukakat betömje. Követeljük, hogy ezt a pénzt a nyugdíjak biztonságára fordítsák, elegünk van abból, hogy azt halljuk, mindezt azért teszik, mert erre kaptak felhatalmazást."

A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, Galló Istvánné szerint a hatalom szófogadó, alázatos alattvalókat akar kinevelni.

A szakszervezetek petíciót fogalmaztak meg, amelyben tiltakoznak a tavasz óta zajló jogalkotási folyamatok ellen, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása ellen.; valamint követelik a kiszámítható és igazságos nyugdíjrendszert, a magánnyugdíjrendszer választhatóságát; a többsávos adórendszert, a gazdagoknak kedvező egysávos helyett, a közszférát sújtó igazságtalan jogszabályok visszavonását, az állandó bűnbakképzés felhagyását, és a 98 %-*os adó eltörlését.
klubrádió.hu, november 6.

Jónéhányan döntöttek már úgy, hogy hagyják magukat átléptetni az állami nyugdíjrendszerbe, és találgatják, kapnak-e pénzt – a megtermelt reálhozamot – az átlépés után. Biztos választ nem tudunk kínálni, csak néhány tájékozódási pontot.

Az állami rendszerbe átlépők fölvehetik, vagy átutalhatják önkéntes nyugdíjpénztárba a hozam azon részét, ami infláció fölötti (ezt hívják reálhozamnak).

A kérdés csak az, hogy lesz-e ilyen rész. Ez jelen pillanatban nem tudható, hiszen a tag vagyonának értéke napról-napra változik, s jövő év január 31-ig még sokféle esemény történhet a piacokon.

A kérdést ezért szerencsésebb úgy feltenni, kinek van nagyobb esélye reálhozammal zárni a magánpénztári korszakot. Ennek eldöntésében segíthet a pénzügyi felügyelet 10 éves átlaghozamokat bemutató táblázata (legalábbis a tagok többségének, a nemrégiben belépett pályakezdőknek nyilván kevésbé irányadó). A tábla értelmezéséhez a tagnak azt is tudnia kell, milyen típusú portfólióban van. Aki nem nyilatkozott arról, melyik portfóliót választja, azt automatikusan besorolták. Ha a nyugdíjig hátralévő ideje a 15 évet meghaladta, a növekedési, ha 5-15 év között volt, a kiegyensúlyozott, s ha 5 évnél kevesebbje volt a nyugdíjig, a klasszikus portfólióba. Így kerültek át nagyon sokan a növekedési portfólióba.

A növekedési portfólió tartalmazza a legtöbb, a klasszikus a legkevesebb részvényt, a kiegyensúlyozott a kettő között helyezkedik el.

Amelyik magánpénztárnál később indult el a választható portfóliós rendszer, ott a tagok (a növekedési, illetve a kiegyensúlyozott portfólióba soroltak) jobban jártak, mivel a pénztárak már a globális válság kirobbanása után, az olcsóbb részvényekből vásároltak be.

Az Aegon-nál például 2009 január 1-vel indult a választható portfóliós rendszer, és valamennyi portfólióra pozitív a tízéves reálhozam – mondták el a cégnél lapunk kérdésére. Ez azonban nem minden magánpénztári tag portfóliójára igaz. Ha a pénzügyi felügyelet táblájában, a 10 éves hozam során végigfutva megkeressük a pénztárunkat, és portfóliónkat, s 5,9 százaléknál nagyobb számot látunk, akkor mondhatjuk, hogy infláció feletti, azaz reálhozamot értünk el.

Ezt a képet árnyalja még a 10 éves időszak előtti, illetve a még jelenleg is folyó vagyonkezelő tevékenység eredménye (természetesen akadnak újabb belépők is, akiknek rövidebb időszakot kell figyelembe venniük.) Az elért reálhozam - már ha valaki eléri - nyilvánvalóan a legtöbb esetben a teljes hozamnak csak szerény része lesz.

Ha az állami rendszerbe átlépők a reálhozamot fölveszik, 16 százalékos személyi jövedelemadó terheli a kifizetést. Ha önkéntes pénztárba utalják, akkor a törvényjavaslat szerint „önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba az adóévben átutalt visszalépő tagi kifizetések 20 százalékának megfelelő, de legfeljebb 300 000 forint adó” visszatérítését kérheti, amelyet az APEH az önkéntes pénztár számlájára utalhat.
fn.hu, december 6.

Hasznos-e a magánnyugdíj-pénztárak léte és a három pillérre, így a tb mellett tőkésített rendszerre is épülő nyugdíjrendszer működtetése? Vagy a nyugdíjpénztárak nem váltották be a hozzájuk – elsősorban baloldalról – fűzött reményeket, így a csatlakozók ráfizettek, az állam adóssága pedig egy eredményre nem vezető kísérlettől csak nőttön-nőtt?

Több tényező is elbizonytalaníthatja a három-pillérű nyugdíjrendszerbe vetett hitet, mind az államét, mind az egyes állampolgárokét. Az állam részéről gondot okoz a magas, kettős deficit, mely komoly akadályként tornyosul a válságból kitörni igyekvő gazdaság elé, és elnyújtja az euró zónába vezető utunkat. A magánnyugdíj-rendszer kötelező bevezetésével az állam vállalta, hogy a nyugdíj-járulék egy részét a pénztáraknak engedi át. Ezzel komoly összegről mondott le a tb rendszer, melyet a központi költségvetésnek biztosítania kell a jelenlegi nyugdíjasok ellátása érdekében. Cserébe az államé volt a távoli jövő ígérete, melyben az állampolgárok már a nyugdíjpénztárukon keresztül jutnak nyugdíj-ellátásukhoz, komoly terhet véve le az állam válláról. Addig azonban a két kötelező pillér együttes fenntartása rendkívül költséges.

Az állampolgár oldaláról nézve a nyugdíjrendszert, meg kell vizsgálnunk a magánnyugdíjpénztárak eredményét, hogy értékelhessünk. A pénztárak vizsgálata mindennapos témája a sajtónak, gazdasági kutató intézményeknek. A három pillérre épülő nyugdíjrendszert Magyarországon 1998-ban vezették be. Előzménye a Világbank tanulmánya (World Bank: Averting the Old-Age Crisis - Policies to Protect the Old and Promote Growth, Oxford, OUP, 1994), mely javasolja egy járulékra épülő állami pillér, egy kötelező, a nyugdíjbefizetések nagyobbik részét kitevő, fizetés alapján meghatározott magánnyugdíjpénztári pillér, és egy önkéntes magánnyugdíj-pénztári pillér kialakítását.

A létrejövő magánnyugdíjpénztárak a tagi befizetések 4-5 %-át fordíthatták működési költségeik fedezésére, 1% fedezeti alapként szolgált, így a befizetések 94-95 %-át fektették be. Elméletileg a pénztárak versenyeztek volna egymással, így költségeiket kénytelenek lettek volna csökkenteni. Azonban míg 1998-ban 38 pénztár működött, addig 2001-ben már csak 21, 2010. közepén pedig már csak 19 (Nagy Viktória: A magyar nyugdíjrendszer második pillére, a kötelező magánnyugdíjpénztári szektor jellemzői, Nemzetgazdasági Minisztérium,2010 október). A csatlakozók 80%-át öt nagy pénztár tömöríti. Így a költségek a gyakorlatban nem csökkentek. Emiatt a magánnyugdíj-pénztárak átlagos reálhozama nulla volt 1998 és 2005 között, bár az évek közti eltérések nagyok voltak. (Simonovits András: Hungarian Pension System and Its Reform. MTA Közgazdaságtudományi Intézet: Műhelytanulmányok. MT-DP-2009/8) A tagok elvben átmehetnek másik pénztárhoz, azonban gyakran nem állt rendelkezésükre megfelelő információ az összehasonlításhoz, a néhány nagy pénztár lényegében felosztotta a piacot. Ezen kívül komolyan érezteti még a hatását az ötven évnyi szocializmus, melynek következtében a magyar társadalom jelentős része nincsen hozzászokva az öngondoskodáshoz, önálló döntéshez, és megfelelő pénzügyi tudás sem áll rendelkezésére. A PSZÁF kimutatása alapján azonban a költségek mértéke csökkenő tendenciát mutat. 2000 és 2006 között a díjterhelések átlagosan a felére csökkentek. Ezt elsősorban működési díjterheléseik csökkenéséből ered (2,64 százalékról 1%-ra).

A magánnyugdíjpénztárak eredményeit költségeiken túl befektetéseik eredményessége határozza meg. A nyugdíjreform bevezetésének időpontját követően a magyar gazdaságban jelentős növekedés figyelhető meg. A tőzsdei papírokat azonban jelentős fluktuáció jellemzi. Így a magánnyugdíj-pénztárak főként állampapírokra koncentráltak, ezek hozamát és a magas működési költségeket összevetve nem voltak eredményesek. (Simonovits András: Hungarian Pension System and Its Reform. MTA Közgazdaságtudományi Intézet: Műhelytanulmányok. MT-DP-2009/8) 2008-ban a válság rontott működésükön.

A pénztártagok járulékaiból finanszírozott befektetéseket három nagy portfóliócsomagba sorolják kockázatuk alapján. 2008-ban a klasszikus, tehát legkevésbé kockázatos portfólióba sorolt tagok hozama kedvezőbb volt, mint a másik két csomagban lévőké. A következő évben azonban az elért hozamok a kockázati szint növekedésével emelkedtek. Az elmúlt tíz évre számított éves reálhozam (infláció feletti hozam) mind a három, kockázat szerint különválasztott portfóliótípusnál pozitívvá vált, éves, átlagos mértéke 0,35-1,02 százalék volt.

(PSZÁF honlapja, http://www.pszaf.hu/hirek_ujdonsagok/tajek_nypteljesitmeny_2009.html)

A kormány törvénytervezetének célja a második pillér felszámolása, így a nyugdíj-rendszer ismét teljesen államivá tétele. Az így visszaáramló pénzeket az államadósság csökkentésére lehet felhasználni, melynek kiemelkedően magas voltához az 1998-as nyugdíjreform nagyban hozzájárult.

A sajtó reakciója többnyire tiltakozó jellegű volt. Azt azonban több szakértő is elismeri, hogy a magánpénztárak sokkal gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint várták tőlük. (Simonovits András: Hungarian Pension System and Its Reform. MTA Közgazdaságtudományi Intézet: Műhelytanulmányok. MT-DP-2009/8, NYIKA jelentése) A túlnyomó részben állampapírokba fektető pénztárak nem hoztak megfelelő hozamot, ehhez képest pedig költségeik magasak voltak. A NYIKA (Nyugdíj és Időskor Kerekasztal, 2007-2009) 2009-es elemzése megállapítja, hogy a negatív demográfiai trendek részleges orvoslása szempontjából - ami a vegyes rendszer kialakításának célja volt - ez a módszer csak akkor járhat előnnyel, ha érdemleges mértékű nemzetközi kockázatmegosztásra kerül sor olyan gazdaságokkal, melyeknek tőlünk eltérő gazdasági, növekedési, demográfiai jellemzői vannak. (NYIKA jelentés, 2010)

A rosszul működő vegyes rendszer problémáira azonban nem feltétlenül a megszűntetése a válasz. Akár meg lehetne próbálni jól működtetni. Több tanulmány tér ki rá, hogy a második pillér működését jobban kellene szabályozni; így a hozam-kockázat kérdését, a járadékfizetési időszakot, a rokkantság kezelését vagy a garancia kérdéskörét. A magánnyugdíj-pénztárakra épülő rendszer kialakítása óta több bizonytalansági faktor rontott annak működésén. Kialakításakor garanciát nyújtott a kormány, melynek értelmében a második pillérből származó nyugdíj nem lehet kevesebb, mint a társadalombiztosításból kapott maradék rész negyede. Ezt a garanciát a később az új kormány eltörölte, majd a kormányváltás se hozta vissza. Ennek ellenére örökös kérdés maradt a kompenzáció. Ezt a problémát súlyosbította, hogy a nyugdíjreform nem szabott felső korhatárt a második pillérhez való csatlakozást illetően, így aki az új rendszerben kevés időt töltött el, komoly veszteséget könyvelhetett el.

A többi ország gyakorlatát vizsgálva megállapítható, hogy az angolszász országok döntő részben a magánsémára támaszkodnak, alapvetően az öngondoskodás a meghatározó, az állami nyugdíj elsősorban szociális védőhálóként funkcionál. Ezzel szemben a kontinentális országoknál, különösen a dél-európai országoknál az állami szerepvállalás a meghatározóbb, ennek régi hagyományai miatt. Ezzel együtt kevés az olyan ország a kontinensen, ahol magánnyugdíjpénztárak, illetve a tőkésített nyugdíjrendszer egyáltalán nem játszik szerepet; ilyen például Csehország (ahol azonban tervezik egy kötelező magánnyugdíjpénztári pillér bevezetését, MTI, ProfitLine:

http://profitline.hu/hircentrum/hir/207381/Magannyugdijalapok-letrehozasat-merlegeli-a-cseh-kormanyzat).

A többi közép-kelet-európai, posztszocialista állam a hagyományos felosztó-kirovó állami rendszerre építette rá a magánnyugdíjpénztárak rendszerét. A vegyes rendszerre való áttérés pedig máshol sem zökkenőmentes. (NYIKA jelentés, 2010) A gazdasági válság mind a tőkésített, mind a nem tőkésített rendszerben éreztette hatását. Azt az összehasonlítások alapján nehéz megállapítani, hogy melyik országnak milyen rendszer javasolt. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíj-rendszer működése nem pusztán a magán és állami séma arányától függ; számos tényező együttes hatása a mérvadó.

Néhány szempont azonban megfontolandó lehet, mégha oly sürgető is az államadósság lefaragása - mely valóban, többek közt, egyik gátja a gazdasági növekedés beindulásának. A nyugdíj-rendszer speciális szociális rendszer, finanszírozása sok kérdést vet fel, több szempont együttes hatásának vizsgálatát igényli. Tervezése, működtetése hosszú távú folyamat, ugyanis minden beavatkozás hatása hosszú távon, évtizedek múltán érezhető. Speciális azért is, mert kiemelkedő társadalompolitikai kérdésről, a teljes lakosságot érintő ügyről van szó. A szükséges reformnak, minthogy az egész rendszernek nem pusztán gazdasági, hanem humán tényezői is vannak. A 2002-ben, Madridban ülésező Időskori Világkonferencia megfogalmazta, hogy az öregedés folyamata egy ember életében akkor lehet sikeres, ha erre tudatosan készül. A NYIKA (NYIKA jelentés, 2010) felmérése alapján Magyarországon a 60 évesnél fiatalabbak egy harmada állította, hogy valahogyan készül az öregkorra. Ez az arány az idősebb korosztálynál sem növekedett jelentősebb mértékben, a tudatosan készülők aránya a nyugdíjkorhatárhoz közeledőknél sem éri el az 50%-ot. A teljes népesség 12%-a állította, hogy rendelkezik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal vagy életbiztosítással. A felmérés során a lakosság a működő nyugdíjrendszer szabályait illetően nagyfokú tájékozatlanságot mutatott.

A fejlett nyugdíj-előtakarékossági rendszerrel rendelkező államokban a lakosságot öngondoskodásra ösztönzik. A magyarok döntően az államtól várják időskori jövedelmük biztosítását. A magyar társadalomban a nyugdíjkorhatárhoz közeledvén az emberek igyekszenek minél előbb a nyugdíj biztosította szociális jövedelemhez hozzájutni. A társadalom öregedésével ez egyre inkább finanszírozhatatlan lesz. Az öngondoskodás gondolatának hiánya a magyar társadalomban, mely a szocializmus örökségeként maradt ránk, sok súlyos következménnyel jár. Egyrészt az államnak hatalmas, és egyre növekvő terhet jelent, melyet csak rövidtávon kompenzálhat, ha kompenzálhat, az államadósság terhének csökkenése. Ezen kívül nem ösztönöz se munkára, se járulékfizetésre, mely két dolog a magyar társadalomban egyébként is hagyományosan gyenge láncszem. Így gazdasági szempontból az öngondoskodásra való képtelenség határozottan destruktív.

Ha elfogadjuk azt a nézetet, miszerint egy állam optimális működésének nem pusztán gazdasági szempontjai vannak, érdemesnek találhatjuk a kérdés társadalmi vonatkozásának megvizsgálását. Az állami nyugdíjrendszer, annak ellenére, hogy a múltban számos, nyugdíjasoknak kedvező intézkedés született, nem volt képes garanciát nyújtani az időskori szegénység ellen. Így nem megalapozott az az érv, miszerint a társadalom az állami kasszában jobban bízhat, mint a tőkésített pillérben.

Az öngondoskodás elvének érvényesülésével megszűnhetne az eltartók és eltartottak közti feszültség (NYIKA jelentés, 2010), annak közösségromboló hatásával együtt. Emellett nem utolsó szempont, hogy az öngondoskodással az állam súlyos teher alól szabadulhatna, az így keletkező szabad kapacitását pedig az időkori életszínvonalat javító egyéb szolgáltatásokra fordíthatná. Az idősödéspolitika egyre fontosabb szemponttá válik a nyugati országokban a társadalom öregedésével. Magyarországon azonban az időskori szegénység leküzdése is óriási problémát okoz.

Természetesen egy öngondoskodásra épülő nyugdíjrendszer kiépítéséhez alapos, gyökerekig hatoló reformra lenne szükség, mely nem pusztán nagyvonalakban megfogalmazott elvekre - magánnyugdíjpénztár vagy tb rendszer -, hanem részletes, számos elem együttes hatásának vizsgálatára épül. Emellett pozitív hatása csak hosszabb távon lenne érezhető, míg a rendszer kiépüléséig vezető út áldozatokat követelne az állami költségvetéstől és a nyugdíjasoktól is. Ez, komoly energia-befektetéssel ugyan, de megvalósítható lenne.
kalkulátor.hu, december 7.


34638

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Háttér - információk, tények
· Írta: Foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Háttér - információk, tények:
OVTV


Article Rating
Average Score: 0
szavazat: 0

Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.01 Seconds