2018 April 27, Friday

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Magyar Posta Zrt.
GNL: 68 akkor és azóta
Soha többé ...
ROMA CHARTA
Cigánykérdés 2009-2010
KÉK VIRÁG NYILATKOZAT
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
EU-Hírek
EP Hírlevél
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
Könyvespolc
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Új Alapszabály

Amiket ajánlunk

Amiket ajánlunk
A NÉPSZAVA HÁZHOZ JÖN
Ha már hajnalban olvasni akarja,
ha elfogyott az újságosánál,
ha régi példányt keres,
vagy épp' messze jár a világban,
itt mindig megveheti a napilapot
Ha csak mazsolázna belőle,
itt cikkenként is vásárolhat

Médiabox

Magyar Diplo

Linktár

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Számláló
Összesen
20214656
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Támogatóink


Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Kordiagnosztika

  
Olvasólámpa: Olvasólámpa
Posted on January 01, Saturday, 12:00:00
Topic: Olvasólámpa
A diák hetilap 204. számát Bereczki Gabriella (senior) és Sándor Alexandra Valéria (junior) szerkesztette.


Jegyzet

Amikor eljön 2011

Az év végével nemcsak a szeretet ünnepe érkezik meg, hanem a reményekkel kecsegtető újév is. Szinte minden pozitív gondolkodású ember jobbat vár az új esztendő beköszöntével. Bizakodik, hogy a következő évben megvalósulnak régi álmai, végre megvalósítja azokat az ábrándokat, amelyekkel eleddig csak gondolatban mert játszadozni.

Aztán jön az a bizonyos utolsó nap, Szilveszteré, ami az utóbbi évtizedekben a könnyed mulatozásról, az óév „méltó” elbúcsúztatásáról szól. Ilyenkor egyesek fogadalmakat tesznek, a következő esztendőben megvalósítandó álmaikra gondolnak, és kívánnak. Mások fogadják, hogy nem fogadnak meg semmit. Az újév első napján sokan igyekeznek jót tenni, hiszen a néphagyomány szerint az újévi történések az egész esztendőben ismétlődni fognak.

Általában számvetésre is vállalkozunk az év végén, sőt szükséges is sorra venni, hogy egy esztendő alatt mennyi mindent sikerült elérnünk, mennyi változás történt az életünkben, hogy jó irányba tartunk-e, elégedettséggel tölt-e el bennünket az út, amelyen haladunk, az élettér, amelyben a mindennapjainkat töltjük, ahol éljük az életünket. Aztán rájövünk, hogy az idő milyen gyorsan telik, és arra, hogy az élet rohan. Hiszen életünk során megannyi ember és település mellett suhanunk el. Rohanunk reggel, rohanunk este, és rohanunk napközben. Néha jó volna egy kicsit megállítani az időt. Édes pillanatok mindig vannak, olyanok, amelyek később is eszünkbe jutnak. Apró dolgok, amelyek megmaradnak, és egy kis fantáziával tovább fejlődnek benned, vagy emlékké halványulnak.

Egy mosoly, egy tekintet, egy őszinte arc, egy kis törődés - egy idegentől. Mert annyi ember mellett megyünk el szó nélkül, idegenen, szinte már vadul, fejünkben a problémáinkkal, és nem veszünk észre másokat, nem vesszük észre a szépet, az életet. Javaslom, lassítsunk egy kicsit, és ne felejtsünk el lencsét főzni újévre! Meghozza a pénzt és a szerencsét.

Darányi Erika

Életkép

Luxus a rákkal élni

- Na, meg is vagyunk… De ’tetsziktudni, a legközelebbi kemoterápia már nem ingyen van. Úgy tessék készülni! - böki oda félvállról a hetvenhárom éves nyugdíjasnak az onkológus. Összedől egy világ, az élet hirtelen kézzelfoghatóan pénzbe kerül, és luxustermékké torzul.

A háromhavonta ismétlendő kemoterápia egy vastagbél áttétes rákbeteg számára közel egymillió forint. Egyelőre a TB számlájára. Ebből ha az állam kegyeskedik csupán a tíz százalékát is a jövőben megkövetelni, az másfél havi járuléka egy kisnyugdíjasnak. De hát a Kormány útjai kifürkészhetetlenek, és bármennyire igyekszik a magyar megkedvelni a kétségek közti életet, azért némi információt elvár arról az összegről, amit kiadni kényszerül. Telefont ragad, és tudni akar.

Bár a jó humorú orvos az egészségügy szerencsi rezidenciáján praktizál, telefonkönyv híján a rendelő száma aligha lelhető fel az interneten. Egy nyíregyházi rákbetegeket (elvileg) segítő szervezet azonban készségesen megosztja a számot a honlapján. Kétnapos próbálkozásom ellenére süket vonalakra találok. Egy halványan derengő reménysugár villan át rajtam csupán, amikor a kagylót jól hallhatóan csak-csak megemeli valaki, de megilletődve a tényen, hogy ő bizony most dolgozik ám, le is csapja, mielőtt bármit beleszólna. Nem is kellemetlenkedek tovább, tudom én, meddig illik zaklatni szegény munkában rökönyödő bajtársakat, így többet nem hívom őket.

Találok másik számot: a többször a legnagyobb kereskedelmi csatornákon magát reklámozó Magyar Rákellenes Liga elérhetőségét. A betegszolgálat azonban valószínűleg a nyíregyházi kollegával tartja napi nyolcórás teadélutánját, hiszen komoly elfoglaltságaik révén nem tartózkodnak a kagyló közelében. Ám cseles vagyok, és nem adom fel. Fölhívom a honlapon megadott lelkisegély szolgálatot, hátha. A hívott szám az én körzetemből nem érhető el… Itt a szilveszter, nem is érdemes tovább próbálkozni a kötelező síelő vakációk idején.

A hetvenhárom éves nagyapám számát fejből is tudom már, felhívom, és vigasztalom. Megkeseredett három hét alatt. Lemondott az életről, egyszerűen sokba kerül. A gazdagok kiváltsága lesz.

Ternai Krisztina

Irodalmi vitorla

Korcsaták

Minden ránc az élettel vívott csaták sebhelye. Az idő elleni háború lövészárkai húzódnak az arcon. Elhajított elvek, feledésbe merült eszmék, elöregedett istenek és csók nélküli szerelmek bújnak meg azokban az árkokban. Az évek alatt mély szakadékot mosott a szemöldökök közé a harag. A szemek sarkába az önutálat hasadékai futnak. Idegességtől szétszabdalt homlokokon mutatkozik meg az igazi kor. Egy keserű világ, egy keserű sors lenyomatai mind.

A tükörben néma, belső veszekedések visszhangoznak. Mocskos, dühös, soha ki nem mondott szavak hallgatásra kárhoztatott kórusa, aszimmetrikus kakofónia. Nézd, már a te bal orcádon is több a ránc, és a jobb szemed alatt is vaskosabb a táska! És a táskában még most is gyűlnek a könnyek. Így vérzik az, aki az élettől kap sebet. A golyó és a szurony nyomán édeskés vér fakad, de ha az élet mar beléd, csak sós könny tör fel.

De ritkán, csak nagyon ritkán, ha néha kicsit megáll az élet kezében a korbács, mosolyra húzódik nagyapám szája, és a csendben hallani vélem, ahogy ráncai sóhajnyi robajjal arrébb kúsznak az arcán. Az árkokból kidugják fejüket a régi, szebb idők álmai és reményei. A könnyfátyol mögül még felcsillan a világváltó kamasztekintet. Néhány percig tart az egész, aztán a ráncok újra az évek háborújának sáncaivá változnak vissza. Győztes csaták ezek a mosolyok.

Látom én is az első ráncom. Alig mélyebb, mint egy hajszál, de ott van bizony a szemem alatt. Oda száműztem azt a néhány nemet, amit sose mertem kimondani. Érzem, hogy egyre többen lesznek, és egyre mélyebbre ássák magukat. De ássák is, szolgáljon nekik az a ránc kényelmes óvóhelyül, mert ha végül alul is kell maradnom, de hosszú háborúra készülök.

Gellén László

Esernyő-antennák és jelzések

1

Légypapírba ragadt tehetetlen bogárként fekszel az éjszaka indigóján. Tenyered között egy villanykörtét dörzsölgetsz, és büszkeség tölt el, valahányszor felfénylik. Persze rövid ideig tartanak ezek a villanások, az éjszakával nem szállnak egykönnyen szembe.

2

Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót. Tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. Mintha csak erre várt volna, siklani kezd, és hirtelen azt érzed, folyamatosan fiatalodsz minden megtett méterrel. Ismét tinédzser vagy, majd gyermek, és vidáman kacagsz, ahogy suhannak melletted a fák egyre sebesebben. Ideje megállni, gondolod, de a szánkó csak száguld tovább, a születésed előtti idők felé. Riadtan veszed észre: már túl kicsi a lábad ahhoz, hogy leállítsd ezt az őrült szánt.

3

Ócska lábtörlővel a kezedben lépdelsz ismét az utcán. Évek óta mindenhová magaddal hurcolod, hogy ki tudd támasztani az ajtót, ha egyszer betérsz valahová. Ez a te biztosítékod a szökésre. De milyen kopott és elnyűtt már, mintha száz és száz láb taposta volna ilyen formára. Pedig szegény egész idő alatt egyedül téged szolgált.

4

Lasszót dobsz egy felhőre, és papírsárkányként eregeted. Kacagva futsz végig a mezőn, kezedben a zsineggel, amely a tehetetlen felhőt ráncigálja utánad. Ám egyszer csak kicsusszan markodból a madzag, a felhő pedig rögtön a közeli város fölé szökken. Színe sötétre vált, és tombolni kezd. Szemedben szomorúsággal figyeled a vihar elől házakba szaladó embereket.

5

Felfigyeltek rá, hogy megközelítőleg annyi csillagot láthatunk az égen éjszaka, ahány emberi lény meghalt az idők kezdete óta. Ez persze nem jelenti azt, hogy akinek véget ér a földi élete, rögtön átnemesül csillaggá. Csupán annyi bizonyos, hogy ha odafönn fényt gyújtanak, idelenn ki kell aludnia egy villanynak.


6

Nem parabola antennát fogsz, csupán a szél fordította ki az esernyődet reggeli sétád közben. Az emberek mégis mosolyognak rajtad. Nem véletlenül. Úgy ténferegsz fel és alá azzal az égnek szegezett tányérral, mintha csak Isten jelzéseit próbálnád felfogni. Isten sohasem üzen, persze.

7

Milyen fáradtan ténferegsz egész nap - a szemed majd’ leragad, olyan, mintha föl sem ébredtél volna. Gyanúd beigazolódik, amikor délután hazaérsz, és az ágyban fekve találod önmagad. Elkezded ráncigálni, ébreszteni az ágyban fekvőt, de az csak nem akar felébredni. Sokáig tart a küzdelem, amikor végre elkezdi kinyitni a szemét. Ijedten veszed észre, hogy te magad egyre áttetszőbb leszel.

8

Még egy kicsit tovább, csak még egy kicsit tovább - dünnyögsz, miközben fölfelé mászol egy széles törzsű fán.

- Ne akard megmászni, mert ez sosem ér véget! - tanácsolja egy testetlen hang lentről, szavai már alig érnek fel hozzád.

Egyszer minden véget kell, hogy érjen - morogsz magadban, de valahányszor elhiszed, hogy feljutottál, új ág akad a kezedbe.

9

Felszállsz egy vonatra, és kinyitsz egy kabinajtót, ami mögül legnagyobb meglepetésedre sirályok hada röppen elő. Orrodat a sós tenger-illat csiklandozza, miközben helyet foglalsz egy kikötött csónakban.

- Nagyon kérem, jöjjön ki abból az ülésen felejtett utazási prospektusból, és mutassa a jegyét! - kér valamivel később a betoppanó kalauz. De te meg se akarod hallani; két kagylót dugsz csak a füledbe.

10

Az idős férfi kinézett az ablakon, és látta, hogy a háza felé egy üres koporsóba kapaszkodó halottas menet közeledik. Leakasztotta hát gyorsan a sálját és kabátját, kiszaladt az utcára, és őrült futásba kezdett. Amikor ezt a menet meglátta, üldözőbe vették a loholó vénembert, de néhány perc múlva lassítottak.

- Majd csak megáll - legyintettek, és cipelték tovább komótosan az éhes gyomorként meg-megkorduló koporsót.

Komor Zoltán

Olvasmányélmény

Térden állva egy nutellás szendvicsért

„… hátulról, teljes erővel nekem esett. Éreztem a húsom repedését és a meleg véremet, ahogy elöntötte a fenekemet és az ölemet. Utána már nem éreztem semmit.”

„Könyvet szeretnék karácsonyra” - jelentettem ki egy borús, őszi délutánon, és láttam őseim arcán a megkönnyebbülést. Hát mégsem folyton a számítógép előtt ücsörgő szájberparasztot neveltek, hanem talán igazi értelmiségit, aki könyvet kér ajándékba. „Tudjátok, azt a kurvásat…” - folytattam, és felmenőim lelkesedése rögvest alábbhagyott. Szalai Vivien Hamis gyönyör című kötetére fentem ugyanis a fogam, ami csöppet sem ígérkezett elmepallérozó olvasmánynak. Ezért meglepődtem, amikor a fenyő árnyékában elterülő, impozáns kupac közepén megláttam a kis alakú, keményfedeles, hófehér bunda alatt tökmeztelen nőcis borítójú regényt.

Ki merem jelenteni, hogy többet kaptam tőle, mint amennyit akár egy mély értelmű filozófiai papírkupactól elvárhattam volna. Kérem szépen, a világ olyan mechanizmusát értettem meg, amiről azt hittem, örökké homályos marad. Már tudom, miért kurvulnak el az arra hajlamos nők. Mivel zsenge korom óta a női magazinok rendszeres olvasója vagyok, ezért nem a pikáns részleteket olvastam tátott szájjal - gyanítom, a közönség jelentős hányadát azok ragadták magukkal. Na jó, az iskolában karóráért és mogyorókrémes szendvicsért történő orális örömszerzés sorainál tényleg érdekes arckifejezésem lehetett, de ezután már nem csodálkoztam, hogy a fiatal lány a tökéletes testéből akart megélni. Gazdagságra áhítozott, és ezért mindenre képes volt.

Szerencsére nekem sosem kellett szopni egy nutellás zsömléért, viszont Szofi, a könyv főhőse, az apa nélkül felnőtt, delejes szépségűvé serdült teremtés olyasvalamit vett észre a tornaszertárban kielégített, pattanásos és pénzes iskolatársában, amit én, naiv lélek képtelen volnék meglátni. A fölkapaszkodás, a gondtalan élet lehetőségét. A suhanc egyébként átverte a kinyúlt pulóverben előtte térdelő csajt, hiszen csillogó órája helyett csupán az uzsonnáját vágta hozzá. Szofi sírva hazarohant, és annak idején várandósan magára hagyott anyukája vigasztalta meg igen hatékonyan: „Most csúnyán becsaptak, de máskor ne hagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogy veled lehessenek! Vegyenek neked kocsit, házat, tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királynőt!”

És a lány onnantól kezdve megkérte a saját árát. Azaz dehogy a sajátját, csupán a testéét, ami nem több számára egy munkaeszköznél. A pasik használták őt a pillanatnyi örömért, ő pedig használta őket az előrejutásért. Először éveket töltött egy fazonnal, aki elhalmozta minden jóval, aztán az tönkrement, így lepasszolta őt az egyik alacsony, kövérkés, ám tehetős barátjának, aki lakás és kocsi mellett már alkalmanként ötvenezer forintot is adott. Majd következett a konzumhölgy-katalógus és az óránként ezer eurós tarifa. Ez rengeteg pénz, én örülnék, ha havonta kapnék ennyit. Vagy akár a feléért is elmennék.

És még mielőtt valaki a tárcája után nyúlna, közlöm, hogy dolgozni. Mert a nem túl sok eszemet, sőt az idegrendszeremet is szívesen áruba bocsátom bármikor, a testem azonban nem lesz eladó. Még akkor sem, ha Szofi álmát, a budai penthouse-kérót, a sokmilliós autót és a külföldi utazásokat csak ugyanúgy tudnám előteremteni, mint ő.

Sándor Alexandra Valéria

Bulvár

Önjelölt celebek

„A celebnek az a teljesítménye, hogy ismerik” - mondta Sebeők János író, maga is celeb. És milyen igaza van, különösen akkor, ha napjaink hírességeire gondolunk. Celeb és celeb között is van különbség, persze. Nem célja mindenkinek a celebbé válás, mégis megtörténik velük. Aki valamilyen médiumban szerepel, az vállalja, hogy bizony érdeklődni fognak iránta. Vannak viszont olyanok, akiknek ez minden vágyuk.

Ebben a kategóriában Paris Hilton a listavezető. Ő aztán tényleg nem tett le semmit az asztalra. Beleszületett egy híres családba és tudatosan dolgozott azon, hogy ismert legyen. Hiszen mit ér a családi név, ha csak a szállodákkal foglalkozó hírekben tűnik fel? Paris ennél többet akart. Őt nem hiszem, hogy a pénz motiválta volna (mint a többi önjelölt hírességet), abból a családban van elég, ő tényleg sztár akart lenni. A kiszivárogtatott szex videók, a bugyi villantások nem a véletlen művei. A buta szőke álca mögött okos lány lakozik, aki már saját vagyonra is szert tett. Inkább kevesebb, mint több sikerrel vállalt filmszerepeket, adott ki lemezt (amelyről egy dal vezette is a magyarországi VIVA Toplistát), útjára indított egy saját divatmárkát, és parfümöket dobott piacra, de volt valóságshow hős is. Egyik „terméke” sem lehetett volna sikeres, ha a neve nincs benne a köztudatban. Ehhez pedig produkálni kell. Ott kell lenni minden fontos buliban, és ha úgy alakul a helyzet, akkor botrányt is kell csapni. Csak így lehet fenntartani a folyamatos médiaérdeklődést, ennek a műveletnek Paris a mestere.

De nem kell egészen Amerikáig utazni, hogy önjelölt celebekkel találkozzunk, akik tényleg „megcsinálták” magukat. Itt van rögtön a magyar Paris Hiltonként definiált Kelemen Anna, aki ugyan már letűnt csillagnak számít, fénykorában mégis szerepelt a toplisták élén. Annácska 2005-ben, a Playmate választáson tűnt fel, és csak második lett ugyan, de ez az eredmény éppen elegendő volt ahhoz, hogy betegye a lábát a média világába. Neki is megvolt a magához való esze, és tudta, hogyan érje el mindezt. A médiaszerepléseknek tehát itt is volt jól meghatározott céljuk, amit Anna nyíltan vállalt is: híres akar lenni. Felöltötte a buta szőke álarcát, amire harapott a közönség. Fennen hangoztatta, hogy őt a pasik tartják el, vállalta plasztikai műtéteit, és szerepelt pornófilmben is. A Playmate választás után különböző tévéműsorokban tűnt fel, és Havas Henrik révén még könyv is született az életéről. Aztán Annácskával elszaladt a ló. Már nem tudta úgy kontrollálni a róla megjelenő vélt vagy valós információkat, a kutyaharapásos botrány után pedig szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

Függetlenül jelenlegi pozíciójukról a celeb ranglistán, mindkét lányról kijelenthetjük, hogy megvan a magukhoz való eszük. Mindketten jól felépített imázzsal, a buta szőke lány szerepével lettek híresek. Megcsinálták magukat. Vagy kicsinálták?

Molnár Katinka

Lélektan

Hárman három év alatt

Három emberről fogok írni. Az egyikükről csak remélem, hogy életben van.

Ezeken a hasábokon nem egyszer siránkoztam arról, hogy mennyire nem élveztem az egyetem első három évét. Néhány hete azonban azt írtam, hogy jó okkal nem jelentkeztem át egy másik felsőoktatási intézménybe - voltak olyan tanáraim, akiket megérte megismerni. Mindig irigykedtem, amikor egy életrajzban azt olvastam, hogy az illetőt egyik professzora motiválta erre vagy arra. Többé nem kell irigykednem, hiszen számomra három személy is fontossá vált az alapképzés során. Hárman három év alatt - nem is rossz arány.

x

Elsőként Kopp Erikának, hölgyeké az elsőbbség. Reform- és alternatív pedagógiát tanultam tőle. Egyike volt annak a nagyon kevés tanárnak, aki a nem pszichológiai tárgyat nem a bölcsész szakon tartotta meg a belvárosban, hanem kijött hozzánk, a kaszárnyába. Nem tudom, hogy ez mennyiben volt az ő döntése, elképzelhető, hogy csak megürült egy hely húsz fő számára a laktanyában. De mindegy is: kedélyes, nyugodt hangja és a mai gyakorlatban ritkán alkalmazott kölcsönös magázódással már úgyis tanúbizonyságot tett a hallgatók iránti tiszteletéről. (Egyébként az írásomban szereplő három tanár-egyéniség közül egyik sem volt híve a csendőr-pertunak.)

Kopp tanárnő békesziget volt számomra, és azt hiszem, valamennyire én is az voltam neki. Bár kettőnk közül csak ő dohányzott, sokszor beszélgettem vele óra után a bejáratnál. Sok dolgot hasonlóan láttunk, de nem egymás vállát veregettük - mindketten tudtunk valami újat mondani a másiknak. Szerencsém volt, hogy még elcsíptem, hiszen az volt az utolsó félév, hogy ott tanított a Károlin.

x

Már csak két kredit hiányzott a diplomához az utolsó félévben, amikor a tárgyak nagy része vagy nem indult el, vagy már betelt. Egyik barátnőmmel kétségbeesve keresgéltünk, így találtunk két helyet Sárközy Miklós A modern Irán kérdései című kurzusán. Felvettük (biztos, ami biztos), de közben rettegtünk, hogy minden kedden másfél órányi tömör zsidózást fogunk majd hallgatni. Amikor az első órán a hatvannégy vármegyés pólóban virító csoporttársunk beült elénk, a barátnőm finoman eltakarta a nyakában lógó Dávid-csillagot.

Mint kiderült, nem volt mitől félnünk, hiszen nem volt zsidózás; lett viszont helyette nagyon jó és érdekes félévünk. Amikor szóba került olyasmi, aminek magyarországi politikai vonatkozása is lehetett, Mr. Hatvannégy vármegye beleröhögött, vagy vakkantott valamit, de a tanár úr arckifejezés nélkül, higgadtan utasította el az órán való politizálást. Ez és a jó előadókészség ritka (és) jó kombináció. Nem steril évszámokban, nevekben és történésekben mesélte el Perzsia történetét, hanem szubjektív megjegyzésekkel tarkítva például a Kádzsár-dinasztiára vagy a bahái vallásra vonatkozóan.

Az utolsó félévben meglehetősen leterheltek voltunk a tucatnyi kurzus és a szakdolgozat miatt. Sajnálom, hogy ezért a vizsgán nem tudtam a maximumot nyújtani. Tényleg csak négyest érdemeltem, hiszen most, írás közben is föl kellett lapoznom a jegyzeteimet, hogy utánanézzek a Kádzsár-dinasztiának és a baháiknak.

x

Prof. Dr. Vargha Andrásról van hármuk közül a legkorábbi emlékem. Statisztikát tanultam tőle három féléven át. Az első kurzust csont nélküli bukással kezdtem, de idővel egyre jobban belerázódtam a vizsgáztatási módszerébe.

Egyszer a segítségét kértem, mert elakadtam a kutatásom módszertanában. Mivel az e-mail címét sehol sem találtam, kénytelen voltam iwiw-en megkeresni. Pironkodtam ezért, de ő szándékosan figyelmen kívül hagyta a magyarázkodásomat, és így kezdte az üzenetet: „Látja, mi mindenre jó az iwiw?”, majd készséggel válaszolt a kérdéseimre. Csak sejtem, hogy innen, az adatlapomról tudta meg a becenevemet, mert onnantól kezdve mindig Szuszinak szólított. Nem követelte a tiszteletet, de nem lehetett nem megadni neki, hiszen a hallgatóival szemben ő is körültekintő és figyelmes volt. Korrekt embert ismertem meg benne. Igazi tanítót, aki tudást kíván átadni a tanítványoknak, jó szándékúan tartja szemmel őket, és ha nem is mondja, büszke rájuk, ha jó eredményt érnek el.

December elején infarktussal kórházba került, és sajnos, azóta sem tudok róla semmit. Gyakran eszembe jut, hogy vajon felgyógyult-e. Kedves tanár úr, sajnálom, de ma nem tudok többet írni Önről.

Földes Noémi

Saláta

Aki nem akart megszületni

Míg Karácsony után már mindenki a Szilveszterre vár, családunkban az év utolsó napja előtt van egy fontosabb ünnep: Bálint szülinapja.

Nem igazán akart megszületni. Máig emlékszem arra a tizenhárom évvel ezelőtti, iszonyú hosszú két hétre, amit a kórházban kellett töltenem a túlhordás és az egyre biztosabbá váló császármetszés miatt. Közben az egyéves lányom, Nóra tüdőgyulladással feküdt otthon, anyósom priznicelte, hogy a közel negyvenfokos lázát levigye, én meg tehetetlenül róttam a lépcsőket a kórházban, és vártam, hogy szólhassak az orvosnak: végre, fájások, indulhatunk a műtőbe.

De ez valahogy nem akart bekövetkezni. Karácsonyra hazaengedtek, 26-án este újra jelentkeznem kellett az osztályon, a férjem és az ifjabbik sógorom szállítottak vissza. Újult erővel indultam neki a lépcsőknek, de esetemben semmi hatás nem mutatkozott. Illetve mégis: az úgynevezett NST (magzati szívhang) vizsgálatok egyre rosszabb eredményeket mutattak, újabb ok volt, amiért aggódni lehetett, ha esetleg egy terhes nőnek nem lenne amúgy is elég. Már nem ajánlották a lépcsőzést sem.

A sok vizsgálat következtében azt száz százalékra tudtuk, hogy fiú lesz, a név is rég eldőlt, Bálint, jelentése erős, egészséges. Nomen est omen, végül, hosszas várakozás után a gyermek négy kiló öt dekával világra jött, de csak azért december 30-án, mert az orvos nem szerette volna a szilveszteri programját műtétre cserélni. Egyik alkalommal, amikor a férjem bejött látogatni, akkor mondta: legyen Barnabás is, ami azt jelenti: vigasztalás fia.

Érdekes, hogy Bálint születése sokkal összeszedettebbé tett. Míg Nóra első hónapjaiban a hétfőnként rajtaütésszerűen érkező védőnő mindig hálóingben talált, meglehetős rumli közepette, amikor Bálint is csatlakozott hozzánk, reggel nyolcra felöltözve, lakást rendbe rakva, gyerekeket megetetve vártam a csengetést. Nekiálltam a második éve halasztott diplomamunkámnak, éjszakánként írva szépen el is készültem vele, és júniusban államvizsgáztam.

Mostanában észrevettem magamon, hogy ha felületesen nézem a környezetemben élő családokat, úgy tűnik, ahol két gyerek van, ott nincs rumli, zsivaj. Pedig ha visszaemlékszem, egyáltalán nem volt sem halk, sem unalmas az életünk az elkövetkező három évben. Például a negyediken laktunk egy lift nélküli házban, és amikor a bevásárlásokból (ami külön rémtörténetté tud válni két picivel) hazatértünk, akkor 1. fognom kellett az egyéves kezét, miközben felvánszorog a lépcsőn, 2. a karomban vinnem kellett a pár hónapost, 3. vállamon az összecsukott babakocsit, 4. a kezeimre aggatva az összes csomagot. Nem tudom, ma képes lennék-e erre.

És lám, milyenek vagyunk: amikor már épp kezdett könnyebbé válni az élet, akkor jött a hármas számú gyermek, Bence, és kezdtük az egészet elölről. De hát tulajdonképpen ezért élünk, nem? És ha ezért élünk, olyan nagy dolog összedobni a szülinapos kedvéért egy epres túrótortát?

Két tojásból, két evőkanál cukorral, ugyanennyi liszttel 24 centis tortaformában kerek piskótalapot sütünk. Fél kiló túrót összekeverünk egy kis doboz mascarpone sajttal, két deci tejszínből vert habbal, két evőkanál narancslében feloldott zselatinnal, ízlés szerinti cukorral. A tortalapra simítjuk a krémet, tetejét eperrel díszítjük. Már lehet is ünnepelni. Ha nem szülinapot, hát a boldog új évet.

Kalmár Mónika

Padlógáz

Mérlegen a Forma I

Magunk mögött hagytuk az óévet, és mivel a száguldó cirkusz is pihen, érdemes kicsit ránézni a gazdasági mérlegre. Megpróbálom kivetíteni a Magyar Nagydíjra a költségek és bevételek arányát és egymáshoz való viszonyát. A hungaroringi hétvégét követően ugyanis attól zeng a sajtó, hogy a Formula I hazai futama óriási kiadásokat jelent az ország számára. Akkor miért rendezzük meg minden évben a versenyt?

A válasz egyszerű: turisztikai szempontból nem kaphatnánk jobb reklámot. Ezt az információt pedig Palik László, az egykori Hungaroring Sport Zrt. vezérigazgatója is elmondta egy interjúban: „A világon a Forma I mindig és mindenhol veszteséges volt a rendező számára, és kimutatatható nyereséget hozott a rendező ország számára. Köztudott, hogy minden jelentős sportesemény közvetlenül és közvetetten is hat a turizmusra. Különösen igaz ez azokra a versenyekre, amelyeket ugyanazokon a helyszíneken rendeznek meg, nagyjából azonos időpontban. Ilyen a Forma I is, amely Magyarország legnagyobb és turisztikai szempontból legjelentősebb sportrendezvénye.”

A turisták, akik a száguldó cirkusz miatt érkeznek hazánkba, nemcsak az adott hétvégére utaznak ide szívesen, hanem kétharmaduk három-öt napot, tizenöt százalékuk pedig akár egy hetet is itt tölt a Magyar Nagydíj idején. A három-, négy- és ötcsillagos hotelek is megtelnek - a rajongók több mint fele vesz igénybe kereskedelmi szálláshelyet Forma I-es hétvégére. A Hungaroring huszonöt éves történetét átnézve látható, hogy Bernie Ecclestone nem véletlenül hozta ide a versenyét, sőt 2016-ig szerződést is hosszabbított a magyar versenypálya menedzsmentjével. Miért ez a nagy szerelem?

A királykategória főnöke szerint imádja az országot, az embereket, a hangulatot és a sokat emlegetett magyar nők szépségét. Lehet, hogy mindez puszta reklámszöveg, a lényeg mégiscsak az, hogy a magyar futamnak biztos helye van a száguldó církusz menetrendjében.

Nagy Andrea

25774

 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Olvasólámpa
· Írta: foszerkeszto


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Olvasólámpa:
Olvasólámpa


Article Rating
Average Score: 5
szavazat: 1


Please take a second and vote for this article:

Excellent
Very Good
Good
Regular
Bad


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj és lépj be!
Belépés/Regisztráció: Klikk ide >> | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.



- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: szerkesztoseg@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület titkára.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.05 Seconds